Apáját gyalázta meg a hacienda
s nemkülönben ő, a gőgös caballero.
Kését köszörüli most, a csorbát,
kezébe veszi eztán a sorsát.
Vad pampákon át vezet az útja.
Alkalmazni fogják mindenesnek,
s a rabszolgák majd mindent kilesnek,
legyen miről hallgatni is évekig,
hogy kié a gyerek, ki az anyja, s főleg:
ki lopódzott akkor ki a fészerig.
A tehenek közt rejtett kórság támad,
hullanak a marhák, mint az állat,
s a feleség, a könnyűvérű bestye
viszketeg szoknyában csapdát forral,
csak hogy a lányától elszeresse.
Mert a lány, a lány gyújtja fel szívét
(hajnalig elnézné szűzi ívét),
s a férjjelölt épp akkor toppan elé,
mikor marhavértől vöröslik a keze.
No de ki lebeg a tóban, arccal lefelé?
Este, mikor odaérkezünk,
a motellben kettecskén leszünk,
nézzük majd a tévét, együtt, ébren,
s a motellgazdánk kinn, az előtérben.
A motellgazdának lesz mamája,
ebédre delicieux libamája,
s gyanús lesz nekünk a mama főztje:
babszemek, fülek s lábujjak közte.
Szobánkban kettecskén leszünk (talán),
s nyikordull a kilincs éjjel egykor.
Én leszek a kilincs túloldalán,
és egymásra vetem magam akkor.