A régi mindig összeság omlik, elmulik, illetve egészen mindegy,hogy az emberi nyelv miként jelzi azt a viszonylatot, hogy az apák után a fiuk következnek. Erről is mint más egyébről legendák vannak forgalomba. Ilyen legenda pl. az is, hogy az ifjuság mert más, mint az apák: forradalmas. Ilyen értelemben beszélnek az egész vonalon minden tekintetben a modern ifjuság forradalmáról. Forradalomról, mert másmilyenek, mint az apák. Minden ifjuság másmilyen volt. A „forradalmas” jelző tehát nem mond semmit. Fontosabb e „forradalmas” jelző igazi tartalmát kitevő vonás, illetve az az elem, amiben másmilyen és különbözik az ifjuság az apáktól. Ebben a könyvben a mai, amerikai ifjuságnak az apákkal szemben való sexuális különbségeiről van szó. A könyv tehát nem politikai. A „forradalom” itt csupán emphatikus jelző.

Mint minden „ifjusági” probléma vizsgálatánál, ugy ennél is, a kérdéssel szemben való emberi magatartáson mulik a felvetett kérdés megoldásának értéke. Megértés és szeretet nélkül nem tárgyalható semmiféle gyakorlati természetű, ifjusági kérdés. Ebben a könyvben a megértés és szeretet olyan mértékben jelen van, hogy a könyvnek ez külön példaadó értéke. Ben Lindsey, a könyv tulajdonképeni szerzője 1900 óta a Koloradó állambeli Denver fiatalkoruak törvényszékének birája. Magát a törvényszéket ő szervezte, illetve az ő érdeme, hogy Koloradó állam hozott először törvényeket fiatalkoruak védelmére s Ben Lindsey koncepciójára és energiájára vezethető vissza, amiért a denveri fiatalkoruak törvényszéke büntető törvényszék helyett segitő és nevelő intézmény s mint ilyen, mintaszerű az egész világon.

Persze mindez nem jöhetett létre széles lélektani tanulság, emberi szeretet és erre való sajátos intelligencia nélkül. Ben Lindsey könyve errevonatkozólag is számos adatot tartalmaz, főleg Ben Lindsey emberileg szinte beláthatatlan tevékenységéről. A könyv sulypontja azonban nem itt van.A könyv tényleg a mai amerikai ifjuságról beszél.

Az ifjuságot illetőleg nyugalmas megfigyelések között élő olvasó bizony e könyv olvasása közben számtalanszor összecsaphatja, lamentálva, a kezét azok fölött a leleplezések fölött, melyeket Ben Lindsey a mai amerikai ifjuság gondolkodásáról, érzéséről ós cselekvéséről tesz. Ben Lindsey azonban, – s ez a kiváló pedagógus jele! – ezek miatt nem botránkozik meg soha. „Megtanultam” mondja Ben Lindsey, „hogy nem itélek el semmit és senkit. Nem nevezek semmit ós senkit közönségesnek vagy tisztátalannak”. S ahogy ezeket világos és egyszerű nyelvén elmondja, szinte ragyog, mert e szavakat más, lelkes és meggyőződéses szavak kisérik arról, hogy ifjuságát tévedései és hibái dacára is szeretetre méltónak és fejlődésképesnek tartja. S ez a hiba korántsem hivatásbelischwung, mely mögött a nevelői-farizeusság és türelmetlenség még bátran meghuzódhat. Egyáltalán nem. A könyv sugárzik az őszinteségtől. Ez a könyv tényleg a jó biró s egyben a jó nevelő könyve. B. Lindsey kivételes emberi kiválóság.

B Lindsey pl. ért ahhoz, hogy a fiatalok bizalmát, akik eléje kerülnek, megnyerje. Sőt olyan erő és fluidum sugárzik belőle, hogy a félmilliós város fiatalai önként felkeresik, hogy legbizalmasabb ügyeiket, négvszemkőzt beszélhessék meg vele. Általában a fiatalokkal való érintkezésre külön és eredeti gesztusai vannak. Ami természetes is, hisz a más emberbe való bepillantás mindig lelki és személyi taktikusság kérdése. B. Lindsey ezeken kivül még huszonhét évi gyakorlattal is rendelkezik. Es rengeteg megfigyeléssel. És tanulsággal.

Tanulságainak központi anyaga természetesen a mai amerikai ifjuság sexualitására s a mai amerikai ifjuságnak a házasság kérdésével szemben való viselkedésére vonatkozik. B. Lindsey könyvének ezek a legértékesebb adatai s ezek az adatok mind az ifjuság vallomásszerű intim nyilatkozatain alapulnak. Kiderül ezekből az adatokból, hogy milyen élesen szemben állnak az amerikai öregek és az amerikai fiatalok s ebben a szembeállításban az amerikai öregek bizony sokszor előnytelen világításba kerülnek. Az ifjuság a legsürübb esetben kényszerűségből járja a maga utjait, miután az öregek strucpolitikája, puritanizmusa és hypokrizise elzár előlük minden felvilágosítást. Az észszerű felvilágosítás hiánya okozza főrészt az amerikai ifjuság nemi „kilengéseit” is. Vannak azonban más tünetek is. Ijesztő és meglepő adatok pl. az ifjuság korai nemi életéről. Ben Lindsey pontos kimutatást ad arról, hogy Denverben 1920 és 1921 folyamán 779 tizennégy-tizenötéves leány a fiatalkoruak birósága elé nemi üzelmekért került. B. Lindsey azonban tud tizenegyèves leányokról is, akik már ennyire voltak. Megállapítja B. Lindsey, hogy a korai nemi viszonyokban rendszerint a leány a kezdeményező. Mesél pl. egy tizennégyéves leányról, aki a legraffináltabb csábitási technikával hódit meg magának egy nála kétévvel idősebb fiut. Az ilyen esetekben a közvetlen ok mindig gyerekes. Ez a tizennégy-éves leány pl. azért megy e vaskos kalandba, hogy környezetében pótolva legyen az a baby, aki nővére elutazása miatt nagyon hiányzik neki. B. Lindsey egy másik jellemző esete az, amikor öt tizennégy-tizenötéves leány azért határozza el magát a szabályszerű nemi életre, hogy tapasztalataikat az öregebbekről tett megfigyeléseikkel öszszehasonlitsák.

B. Lindsey felhozott példáiból, illetve adataiból háromfajta leánytipus körvonalait lehet kiolvasni, akik sexuális téren ily intenziven experimentálnak. Az első csoportba tartoznak azok, akik kizárólag gyerekes tudatlanságból és tévelygésből keverednek e tiltott ösvényekre. Ez a csoport rekrutálódik a legfiatalabbak köréből. A második csoport már tudatosabb és érettebb tévelygő. Ebbe a csoportba tartoznak azok a fiatalok, akik egymásközt a sexuális problémákat tárgyalják s ismereteiket mindenféle áltudományos iratokból és szenzációs, erotikus hátterű bűnperek anyagaiból merítik. Nem kerüli ki ezek figyelmét a szenzációs válóperek alkalmával felsejlő házassági-pokol probléma köre sem. Így jutnak azután arra a meggyőződésre, hogy a házasfelek egymáshoz tartozásának erejét egy házasság előtti nemi élettel kell kipróbálni.

A harmadik csoport a legnemesebb ösztönzésből, az anyaság ösztönéből kifolyólag téved meg. Ebben a csoportban meglepően ideális esetekkel találkozik az olvasó. A sexuális „kilengés” itt már kizárólag a gyermekért, az ivadékért van.

B. Lindsey tanulságai persze komorak. B. Lindsey nagyon szélesen és nagyon alaposan kimutatja, hogy az amerikai ifjuság sexuális anomáliáinak oka az amerikai házassági törvény elavultságában keresendő és a mai, elhibázott amerikai nevelésben, amely ellen a mai ifjuság lázadása egy természetes reakció jele. Segitségül az egész vonalon B. Lindsey egy az igazságon és az észszerű szabadságon alapuló nevelést kíván. Természetesen B. Lindseynek vannak némi utópikus reményei is, így pl. reméli, hogy à nő gazdasági függetlensége, a szülések ellenőrzése, a kétoldali beleegyezés révén könnyen történő válás, a próbaházasságra való jog, stb. melyek Amerikában már mind kialakulóban vannak, megteremtik azt a légkört, mely az ifjúság életére is egészségesebb normákat szab ki. – B. Lindsey könyvének tehát vannak erős propagativ oldalai is, bizonyos radikálisabb elvek irányában. Ezért is gyűlt meg a baja a könyv megjelenése után az amerikai Ku-Klux-Klannal, amely a bírói székből való eltávolítását követelte. B. Lindsey egyéniségére azonban mi sem jellemzőbb és állithat ki jobb bizonyitványt, hogy a Ku-Klux-Klan e mozgalmát a denveri ifjuság erélyes demonstrációja szerelte le.

A könyv kétségtelenül százszázalé kosan amerikai, de ugyanakkor száz százalékosan emberi is. Minden szülő csak haszonnal lapozhatja. (b. g.)

* Ben B. Lindssy und Wainwright Evans: Die Revolution der modernen Jugend. Deutsche Verlags-Austalt, 1927.