A zongora keletkezése óta nagy probléma. Nem tartják tökéletes hangszernek és mindig sokan dolgoztak a fejlesztésén és tökéletesítésén. Ezelőtt 4 évvel sikerült a magyar származású, de már gyerekkora óta külföldön élő ismert komponistának, Emmanuel Moor-nak egy geniális újítás. Mindenütt óriási feltünést kelt az u.n. duplex-zongora, a párisi Pleyel-cég gyártmánya. Amerikában hatalmas összeget fizettek a gyártási jogáért és amint hallom az itteni Grotrian-Steinweg-cég is lekötötte. Külsőleg teljesen olyan, mint egy rendes zongora, csakhogy két klaviaturája és négy pedálja van. Az alsó klaviatura ugyanolyan, mint a régi, csak a fehér billentyük zongora-felöli vége egy sikba van huzva a fekete billentyükkel, úgy, hogy a legnagyobb könnyedséggel lehet chromatikus futamokat és glissando-kat játszani rajtuk. A lényeges azonban a felső klaviatura. Ennek a hangjai egy oktávval magasabban vannak, úgy, hogy a legtágabb akkordokat lehet játszani, anélkül, hogy a kéz meg lenne erőltetve. Azonkívül egy sajátságos pedál segítségével össze kötődik a két klaviatura, úgy, hogy a pedál lenyomásánál egy hang helyett az oktáv hangzik. Ilyenformán egyszerre husz és még több hang hangozhat, ami természetesen eddig lehetetlen volt és az akkordok csengése sokkal tömörebb. Azonkívül lehetővé teszi a legnehezebb oktáv és akkord passage-ok legszorosabb legató-ját. A feltalálónak, amint mondta, az volt az intenciója, hogy megkönnyítse a technikai nehézségeket és tökéletesítse a hangszínezetet, hogy a játékos csak a tartalomra koncentrálja magát. Ez nagyrészt sikerült is. Bachnak a művei eddig még alig hallott plaszticitással hangzanak, az egyes szólamok gyönyörüen érvényesülnek és a különben olyan komplikált partitura játszás is egész egyszerű ezen a hangszeren. A feltaláló felesége, Winifred Christie, egy egészen elsőrangú művésznő minden elképzelhető formában bemutatta a zongora előnyeit. A hivatalos bemutatás április 1-én, a Philharmonieban mégsem volt tökéletes siker. Zenekar mellett nem érvényesül jobban, mint egy rendes zongora és nagy teremben a mély hangoknak (ha az oktáv-kapcsolást használja) a sok aliquot hang miatt visszhangszerű mellékhangzásuk van. Rádióban sem érvényesül jobban. Abszolut előnye tehát egyelőre csak az, hogy a játékos hamarább emelkedhet felül a technikai nehézségeken. A mai nagy művészeknek nem érdemes áttanulni, nem hivatásos játékosok egyelőre nem fogják sokan venni, mert drága. Azért mégis korszakalkotó újítás és ha ez a formája talán nem is a végleges, biztos, hogy nagy kihatással lesz a jövő zongora építésére és zongorajátékára. (Berlin)