Edward M. Cast, a cambridgei Harward egyetem tanára, nemrég pontos vizsgálatokat eszközölt abban az irányban, hogy vajjon a földet fenyegeti-e tulnépesedés veszedelme. Megállapításai az első pillanatban talán túlzottaknak látszanak, mégis, ha meggondoljuk, hogy milyen nehézségekbe ütközik megbízható alapot szerezni ily számitások számára, az eredményen nem fogunk csodálkozni. E számitások sok érdekes dolgot mutatnak. Földünk jelenlegi összlakosságát Cast 1750 millió emberre becsüli. Ebből 710 millió a fehér fajhoz, 510 millió a sárgákhoz, 420 millió a barnákhoz, 110 millió pedig a fekete fajuakhoz tartozik. Tekintetbe kell vennünk azonban ezen adatoknál, hogy Cast a fehér fajhoz számított a 450 millió európain kivül még 105 millió európai eredetü, továbbá 160 millió előázsiai és északamerikai embert. A fehér faj tehát alig egyharmadát teszi a földlakók összes számának. Ez a helyzet azonban rövidesen megváltozik, mert a fehér faj a többi fajokhoz viszonyítva rendkivül gyorsan szaporodik: évente egy százalékkal, míg Cast számításai szerint a szines fajok évi szaporodása mindössze két ezrelék. A fehér fajok ezen erős szaporodása arra vezethető vissza, hogy az egész világon el vannak terjedve, amenynyiben a földkerekség kilenctizedrészén ők laknak és uralkodnak. Az emberiség legnagyobb része Ázsiában lakik, Európában a föld lakóinak mindössze egy nyolcada, Ausztráliában pedig csupán két századrésze lakik.

Ha valamilyen módon egyetlenegy gyülésbe lehetne hivni az 1750 milliónyi embert, az ehez szükséges hely semmi képen sem volna olyan nagy, mint ahogyan az első pillanatra gondolnánk. Egy 430 négyzetkilóméternyi terület tökéletesen elegendő volna ahhoz, hogy a jelenleg élő emberek mindnyájan elférjenek rajta. Természetesen egy-egy embernek nem volna szabad nagy helyet elfoglalnia. Ötven négyzetcentiméternyi területtel kellene megelégednie.

Az 1750 milliónyi emberiség minden egyede naponként bizonyos táplálékmennyiséget igényel, hogy pótolja elhasznált erejét és hogy fizikumát épségben megtarthassa. E tápláléknak az emberi testben ugyanaz a szerepe van, mint a szénnek a kályhában: „elég” és hőt fejleszt. Az igy nyert energiák mennyiségét kalóriákban fejezik ki. A teljesített munka nagysága szerint változik az ember kalória szükséglete, tehát táplálékszükséglete is. Általában egy-egy embernek 3500 kalória mennyiségre van szüksége. Ezt a mennyiséget legegyszerübben felveheti, mint 150 gr. fehérjét 750 gr. marhahusból, mint 500 gr. szénhidrátot, 910 gr. kenyérből, mint 100 gr. zsiradékot 120 gr. vajból. Egy ember évi táplálékmennyisége 20 ár (kevesebb, mint fél hold) rét és 12 ár szántóföld területből fedezhető a középeurópai viszonyok között.

A háboruk és a nagy járványok a régi időkben az emberiség nagy részét időnkint elpusztították, ily módon akadályozva meg a túlságos elszaporodást. Ma azonban, amikor a civilizáció korszakában emberhez nem méltónak kezdjük tartani a háboruskodást és az orvosi tudomány is magas fokra emelkedett, ugy hogy az ó- és középkorban duló járványok már elveszítették félelmetes voltukat, fenyegető valósággá válhatik a földkerekség túlnépesedése. Egyre távolabbi vidékeket kell feltárni, hogy helyt adjanak a szaporodó emberiségnek, hogy a szükséges élelmiszereket előteremthesse. Azonban Földünk 363 millió négyzetkilóméternyi területét viz boritja, amely az emberi kultura számára értéktelen. Mindössze 146 millió négyzetkilóméter, a földterületnek összesen 29 százaléka szárazföld, amelynek azonban jó része lakhatatlan. A szárazföldnek csak 14 százaléka szántóföld, 37% legelő és rét, 25% erdő és 26% sivatag és sziklás terület. Egyes helyeken túlzsufoltan él az emberiség. 61 százaléka az emberiségnek mindössze 11 millió négyzetkilóméternyi területre van összezsufólva. A további 39 százalék azonban 135 millió négyzetkilóméternyi hatalmas területen oszlik meg. A legsürübben lakott világrész valamennyi között Európa.

Csak a modern alapokon nyugvó cseregazdaság tette lehetővé valamennyi országban az emberek kielégítő ellátását. Ha az egyes országok kénytelenek lennének lakósaiknak élelmiszer szükségletét maguk termelni, akkor egyik-másik népnek erősen korlátozni kellene élelmiszer szükségletét. Igy például Japán 60 millió lakósa közül csak 40 millió számára tud eleget termelni, mig ezzel szemben Kina élelmiszer termése teljesen fedi 430 milliónyi lakósának szükségletét. Németország mezőgazdasági terményekkel csak lakosságának öthatodát tudja ellátni, mig Ausztrália 75-szörösét el tudná tartani mai népességének. Ezek az adatok természetesen nem teljesen pontosak, mert jó részt müveletlen országokat is tekintetbe kellett venni, amelyekben pontos adatokra számitani alig lehetett. Mindenesetre képet nyujtanak arról, hogy milyen területek vannak még, ahol megművelhető, jelenleg parlagon fekvő földek vannak. A leggyérebb Ausztráliában a lakósság, de viszont épen itt növekszik a legnagyobb mértékben a lakósok száma. Ha a szaporodási mérték változatlan marad, akkor 34 éven belül megkétszereződik Ausztrália lélekszáma.

Mindezen adatokból nyilvánvaló, hogy földünk valóban a túlnépesedés felé halad. Hogy mikor éri el azt a legmagasabb számot, amelyet a föld még táplálni képes, azt nem mondhatjuk meg, ebben a tekintetben különben maguk a kutatók sincsenek egy véleményen. Penck számításai szerint a föld legfeljebb 10.000 millió embert képes ellátni. Ezt a lélekszámot pedig kb. 300 év mulva ériel az emberiség. Cast ezzel szemben azt állítja, hogy legfeljebb 5200 millió ember számára termel elegendőt a föld s a tulnépesedés szerinte már 100 év mulva bekövetkezik. Bár ezeka becslések és számitások eléggé bizonytalanok, mindezek dacára egy közeledő veszély lehetőségére figyelmeztetnek.      b. k.