Ebben a kötetben az olvasó annak a kétkötetes műnek a terjedelmesebb részét kapja kézhez kitűnő magyar fordításban, amelyet a Rieger Kiadó jelentetett meg egymást követő füzetekben Stuttgartban 1849 őszén. Chownitznak ez a könyve az 184849-es forradalom történetének egyik legelső kortárs összefoglalása. Legfőbb értéke azonban nem korai volta, hanem az, hogy írója közvetlen szemtanúként figyelhette meg a magyar fővárosban a forradalom ideje alatt lezajlott fontos események sorát. Az Osiris Kiadó a forradalom 150. évfordulójának az alkalmából adta ki a rendkívül részletes történelmi monográfiát.
Habár könyvének címében Chownitz a magyar forradalom történetét ígérte olvasóinak, voltaképpen személyes élményeit rögzítő művet írt. A márciusi napoktól egész a képviselőház szeptember 27. üléséig tekinti át az eseményeket. (Ezen a híres ülésen a küldöttek tudomásul veszik a nádor lemondását, a király két kiáltványát pedig érvénytelennek nyilvánítják.) A márciusi napok vívmányainak a bemutatása után a szerző Ma- gyarország rövid államjogi történetét vázolja fel, majd részletesen ír a felelős magyar minisztérium megalakításáról. Ugyanilyen aprólékos jellemzést kapunk Kossuthról és az első magyar minisztérium tagjairól. Következnek a forradalom kevésbé ismert vagy sokáig elhallgatott részletkérdései: zsidóüldözés Pesten, a magyarországi németek helyzete, a radikális ellenzéki párt megalakulása, bankjegyláz stb. Chownitz, aki több lapot szer kesztett kalandos élete folyamán, részletes sajtószemlét is összeállított; a 15. fejezetben a magyar, német és szláv nyelvű magyarországi sajtó keresztmetszetét és jellemezését nyújtja, valamint bemutatja a fővárosi és a vidéki sajtó különbségeit. (Osiris Kiadó, Budapest, 1998.) Sz.G.
Térségünkben a kiadói sorozatok már hagyománnyá váltak. A Humanitas Antológiák műalkotás és közönség közötti közvetítés jegyében fogantak. Nem leegyszerűsítést vagy népszerűsítést értve ezen, hanem meghívást (de nem felhívást) a közös gondolkodásra.
Jelen kötet esetében a stratégia is rendhagyó. Dan C. Mihãilescunak, a kötet szerkesztőjének a véleményét parafrazálva: a műben megjelenő valóság mindig feltételezett marad, az író közvetlenül csak vallomásaiban nyilatkozik meg, legyenek azok nyilvánosak vagy személyesek (értsd: publicisztika és levelezés).
Lényegében a Caragiale-életmű e két területéről nyújt szemelvényeket az antológia. Az első részben életről, világról és művészetről vall Caragiale, a második rész pedig a román népről és a politikáról elmélkedő írásainak egy részét tartalmazza.
Mihãilescu kihangsúlyozza: nem filológusi dilettantizmusból közöl a "nagy író" levelezéséből és publicisztikájából. Nem az író ismeretlen arcára vagy személyiségének árnyoldalaira akar rávilágítani, hiszen az ő esetében nem beszélhetünk "többarcú" íróról. Caragiale "démoni intelligenciája" mindig hű önmagához, és ez a legnagyobb garancia az olvasó számára. (Humanitas. Buc., 1994) Nyíri Emese
A jó könyvek számára kifejezetten hátrányt jelent, hogy az iskolai tanításban, először "kötelező házi olvasmányként" kerülnek a kezünkbe. Így többnyire az a sorsuk, hogy az iskola végeztével porosodhatnak a polcon, kevesen és keveset olvassák őket.
Pedig érdemes volna immár előítéletektől mentesen újraolvasni őket, nemcsak az újraolvasással együtt járó másként értés kedvéért, sokszor egyszerűen az olvasással járó szórakozásért.
Caragiale újraolvasását nemcsak a fentiek indokolják, hanem elsősorban aktuális volta. Hogy mennyire a mi világunk rajza a Caragiale-írások világa, az különösen a rövid műfaj esetében válik szembetűnővé. Egyik-másik alak vagy helyzet szinte riporteri pontossággal idézi azt a társadalmi valóságot, melyet a könyvet becsukva is tapasztalunk.
Így a Caragiale-kötet olvasása újrafelfedezés és szórakoztatás mellett a ráismerés élményét is nyújtja az olvasónak. (Editura Fundatiei Culturale Române. Buc., 1994.) Vallasek Júlia