Bogdán László
Levél Ciceróhoz
(T. S. Eliot)
Hogy "érjük be hát a mi jó latin szavaink egyszerűségével,
és ne hajszoljuk a görög szavak csillogását", de figyelmeztetsz:
arra is, hogy "nem elegendő a szavak értelmes elrendezése,
az is lényeges kérdés, hogyan végződnek a mondatok".
De lényegesebb az életünk! Az is, hogy mire tesszük fel.
De az is, hogy hogyan végződik! Erről mintha elfeledkeznél.
Mondatainkat fülünk ítéli meg, tetteinket a zsarnok.
Te életeddel fizettél a pálya végén. Így végződött, infámia!...
Engem száműztek, barbár vidékre. Hogy hogyan végződik,
még nem tudni. Mindenesetre nem jő a gálya, a felmentő levél!
És most, amikor balcsillagzatom szúró fényénél
idézem meg szellemed, üvölteni szeretnék a tehetetlenségtől,
Mondatainkat hiába végezzük be, sorsunk szélsodorta levél. 2004. január 25.
