Bogdán László
Bak hava
Január megrázza a felhőket. Hull a hó.Befagy az erdélyi mocsár. A tőzeg senyvedő öröktüze
nem tudja megolvasztani a közönyt. A vonatok késnek.
A rulett pörög. És nincs és. Tovább már nem halogathatjuk
a pimasz kérdést: "Ki beszél a töredékekben? Ki az az én?
Világos, hogy én nem Úgy vagyok azonos önmagammal,
ahogyan például Pinochet, a haza angyala..."
Táncolnak az én-ek. Huzat kél mondatok zegzugos
átjáróiban. Égre költözik a remény. Hideg van.
Én már csak azért sem lehetek a haza angyala,
mert nincs hazám. Én nem vagyok gyufaárus kislány,
nem vagyok obsitos chilei diktátor sem, bár én is túléltem
korom.
A bak dobbant és nekirohan a mezőnek. Menekülök
A mocsár síkos jegén. Ki vagyok? Beszippant-e a láp? 2004. január 19.
