Az 1989-ben alapított, és huszonhat évfolyamot kiadott 2000 „Irodalmi és társadalmi havi lap” független értelmiségiek kezdeményezése nyomán a rendszerváltás folyóirataként indult 1989-ben, és éveken át a legnagyobb példányszámban fogyó értelmiségi folyóirat volt. Akkor a 2000 sok mindenben számított elsőnek az indulók között: a legelső számától kezdve nem kézirat formájában, hanem floppyn került a nyomdába. Új volt a lap szerkesztési metódusa is: a „fejetlenség”, hogy nem emeltünk magunk fölé főszerkesztőt, és minden szerkesztőnek vétójoga volt a többségi véleménnyel szemben. Hasonlóképpen újdonságnak számított a lapszerkesztés visszaköltöztetése a kávéházba. A 2000 a megalapításától a New York kávéházban ütötte fel tanyáját, és minden csütörtök délután 14–16 óra között szerkesztőségi fogadóórát, illetve nyitott szerkesztőségi ülést tartott a kávéház karzatán, pontosan ott, ahol Osvát Ernő és a Nyugat emléktáblája látható még ma is.
Indulásakor a folyóirat legközvetlenebb szellemi hagyományának a József Attila és Fejtő Ferenc által szerkesztett Szép Szó-t tekintette.
A rendszerváltás nem csupán a lap tematikai gazdagságában, hanem külső megjelenésében és műfajiságában is kifejeződött. A 2000 megújította a magyar irodalmi folyóirat hagyományos műfaját: a kortárs magyar szépirodalmat nem izoláltan fogta fel, hanem a szellemi és művészeti kultúra – magyar és világkultúra – teljes összefüggésrendszerében, és a szépirodalmi szövegeket a szellemtudományok legkülönfélébb területein született írásokra vonatkoztatta.
A 2000 az elmúlt negyedszáz évben a független és nyitott gondolkodás elismert fóruma lett, végső soron egyfajta globális kulturális arabeszk: a globalizálódó világ szellemi körképe − Magyarországról nézve.
A 2000-t szerkesztői kizárólag a magyar szellemi kultúra hazai és európai közvetítésében játszott sajátos és sok tekintetben egyedülálló szerepe miatt gondolták fenntartandó értéknek. Szerénytelenül hangzik, mégis azt kell mondanunk, hogy a 2000-ből mint általános elismertséget szerzett kulturális vállalkozásból szerkesztői nem annyira „kivettek” maguknak kulturális tőkét, mint inkább beletették a sajátjukat: ki-ki a maga szakterületén, saját teljesítményekkel kivívott presztízsével, tudásával, szakmai kapcsolataival járult hozzá a lap kulturális szerepének betöltéséhez. A szerkesztők által kutatóként, tudósként, művészként képviselt, illetve művelt szakmai területek, egyetemek és intézetek, a Berlintől, Bécstől, Londontól Pozsonyon, Bukaresten, Szófián, Vilniuszon át Moszkváig és Szentpétervárig ívelő kollégiális kapcsolatok képezték azt a nemzetközi szellemi infrastruktúrát, amely lehetővé tette, hogy a 2000 az európai magyar kulturális élet élő műhelye, az európai kulturális értékek, a demokratikus politikai vitakultúra közvetítője lehetett: gondolkodásmódok, szerzők, eszmék, iskolák és esztétikai irányzatok szellemi találkozási helye és nyitott párbeszéde egymással.