Politikai kommunikáció

Merkovity Norbert – Major Stella – Harkai Ágnes:

A magyar országgyűlési képviselők interaktivitás-kutatása

A politikusokkal szemben szinte már elvárás, hogy használják az új információs és kommunikációs technológiákat, jelen legyenek a közösségi oldalakon és folyamatosan frissítsék státuszukat. Az viszont már nem világos, hogy ez az elvárás csak az őket kutatóktól származik-e, vagy a választóknál is jelen van e kritérium. Tanulmányunkban a kutatói elvárás oldaláról közelítjük a témát. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyar Országgyűlés képviselőinek hány százaléka válaszol az általunk küldött elektronikus levélre. Az interaktivitás kutatás 2011 nevet kapott empirikus kutatás során minden parlamenti képviselőnek azonos tartalmú e-mailt küldtünk ki. Egy hétig vártuk a válaszokat, majd a beérkezett levelek alapján frakciók, nem, életkor és az Országgyűlésbe kerülés módját vontuk be a vizsgálatba. Ezek alapján tudtuk felvázolni a tipikus válaszoló képviselő profilját. Az elemzés során az interaktivitás fogalmának problémakörét is megvizsgáltuk. Ez alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy a magyar képviselők nem különböznek lényegesen a nyugati kollegáiktól, nem fedezhető fel olyan „nemzeti” jellemvonás, ami ne lenne magyarázható a nemzetközi trendekkel.

Szilágyi-Gál Mihály:

A politika mint termék?

A politikai választás és a vásárlói preferencia különbségéről

A jelen elemzés azonosságtézisként nevezi meg és cáfolja a politikai választást a vásárlói magatartással azonosító álláspontot. A cáfolat nemcsak az azonosságtézist vallókkal szemben érvel, hanem azokkal szemben is, akik e tézist csupán azzal utasítják vissza, hogy a politikai választás másfajta értékeken alapszik, mint a termékvásárlás. A jelen elemzésben vázolt álláspont ugyancsak egy értékjelleget azonosít a politikai választás természetében, ám ezen nem tartalmi/eszmei értéket ért, hanem a politikai választás inherens, normatív elemét. Eszerint az értékmozzanat nem a politika és a termékvásárlás holmi másfajta eszmei lényegében, vagyis nem a politikai preferencia konkrét értéktartalmaiban keresendő, hanem abban, hogy az egyén politikai választása egyszersmind az összes többi emberhez való elkerülhetetlen － bár nem feltétlenül tudatos vagy érzelmi － viszonyulása, míg ez a termékvásárlásra nem vagy legalábbis nem közvetlenül és nem lényegileg igaz. A politikai választás és a vásárlói magatartás mint preferenciafajták különbségét tehát a választás sajátos társadalmi ára jelenti, amely a politikai választás aktusának imént vázolt inherens normativitásában rejlik.

F. Tóth Kriszta:

Kommunikációkép az ezredfordulós sajtószövegekben: politika, technológia, minőség

A kommunikáció és társszavai az ezredforduló magyar közbeszédében meglehetősen gyakran, sokféle formában és vonatkozásban használt szóbokrot képeznek, amelynek elemei mint „forró szavak” bukkannak fel a társadalmi diskurzusmezőkben. Ezeknek a szavaknak az egyes mezőkben jól meghatározható, egymástól elkülönülő vonatkozási irányai mutatkoznak. A sajtószövegek legmarkánsabb kommunikációs jelentéstartománya a politika, azaz kommunikációról beszélni a sajtóban főként azt jelenti, hogy politikáról vagy politikusokról esik szó.

Urbán Csilla:

Rendszerváltás és szimbolikus kommunikáció

A rendszerváltás időszakában a rituális eseményeknek döntő jelentőségük volt, az új rendszer megteremtése rítusok sorozatának is tekinthető. Az események során kommunikált szimbólumok segítették a változás feldolgozását és a szolidaritás megteremtését. Az országgyűlési választási kampány felvonultatja a szimbólumokat, és a plakátok által láthatóvá teszi azokat. A tanulmány empirikus részét így a plakátok képi elemeinek vizsgálata jelenti. A rítuselméleti keret a változást egy olyan perspektívából mutatja be, amelyet egy eseménytörténeti megközelítés nem tesz lehetővé.

Tóth Anett:

A 2008-as amerikai elnökválasztás és a YouTube

Az 1990-es évek közepétől, amióta az amerikai elnökjelöltek először megjelentek a weben, az internet folyamatosan újabb és újabb lehetőségeket, módszereket nyújt a politikai szereplők számára, hogy eljuttathassák üzeneteiket a választókhoz. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy azóta minden elnökválasztási kampányt „az első igazi internetes kampánynak” kiáltanak ki. Ugyanez, ugyanígy elmondható a 2008-as elnökválasztásról is. Jelentőségében ez azonban mégis megelőzi az eddigieket, egészen egyszerűen azért, mert az amerikai lakosság immár több mint 70 százalékának van internetes hozzáférése, és jelentős hányaduk aktívan részt is vesz a politikai folyamatokban. Az írás a legújabb technológiára-technológiai csatornára, a YouTube-ra koncentrál, annak is a politikai kommunikációban betöltött szerepére. Ez legjobban az azon megjelent politikai hirdetéseken keresztül elemezhető.

Mráv Noémi:

A tévémaci tudatformáló szerepe

Az államszocialista nevelés emblematikus figurájának története

A tévémaci a Magyar Televízió talán legemblematikusabb figurája, történetét azonban máig nem dokumentálták. Különös fenomén ő: a legtöbb embernek egyszerre nagyon személyes és nagyon általános. Megjele níti a kort, amelyben készült, filmjei pedig egyértelműen leképezik az akkori lakásviszonyokat, öltözködést, mentalitást. Nincs még egy olyan figura, amely így egyesítené önmagában a korszak összes jellemzőjét. A maciról információt gyűjtve kiderült, hogy huszonéves kortársaimra, sőt az idősebb generációkra is mennyire hatott az aprócska figura. Ez vetette fel a kérdést: mekkora hatása lehetett a figurának a televízió mellett szocializálódott gyerekek önmeghatározására? Ebben a dolgozatban megpróbálok a lehető legrészletesebben utánajárni a maci történetének, hogy ne váljon lassan ködbe vesző fantommá.

Jankovics Zsanett:

A személyek jelentősége a politikában

Tanulmányomban a politikussal mint személlyel foglalkozom, aki – egyik legfontosabb önábrázolási stratégiájaként – tudatosan próbálja irányítani a bulvárlapokban, a szórakoztató magazinokban magánemberként való megjelenéseit. A politikus alkalmazkodik a kereskedelmi médiumok által támasztott hírszelekciós kritériumokhoz, a bulvárigényekhez. A témában főként az 1992 és 2006 között megjelent német nyelvű szakirodalom áttekintésével azt igyekszem demonstrálni, hogy a politikus magánéletének „bevetése”, márkaértékének kihasználása, mára önálló médiatrenddé vált.

Erdélyi Angelika:

Olaj a tűzre?

Politikai erőszak a televíziós hírműsorokban

Mennyire járulnak hozzá a médiumok és az általuk nyújtott nyilvánosság az erőszakos politikai megmozdulások alakulásához, mennyiben befolyásolják szervezőik magatartását? Kell-e a televíziók hírműsorainak foglalkozniuk az ilyen eseményekkel? És ha igen, milyen terjedelemben és milyen hangnemben? Dolgozatomban ezekre a kérdésekre keresek választ, előbb a szakirodalmi források rövid áttekintésével, majd azoknak a mélyinterjúknak a segítségével, amelyeket az Erzsébet híd blokádjáról beszámoló televíziócsatornák hírigazgatóival készítettem.

Németh György:

Hogyan nyerjük meg a választásokat?

Politikai propaganda a köztársaságkori Rómában

A római köztársaság tisztségviselőit három különböző népgyűlés választotta meg, két különböző választási rendszer (vagyoni cenzus, illetve lakóhely) alapján. A jelölteknek minden eszközt ki kellett használniuk, ha eséllyel akartak indulni a választáson. A tanulmány a római választási rendszereken kívül a politikai propaganda fennmaradt emlékeit vizsgálja, különösen a köztéri falfirkákat (választási plakátok) és Quintus Cicero (a híres szónok öccse) választási kézikönyvét.

Hegedűs István – Szilágyi-Gál Mihály – Sipos Balázs – Navracsics Tibor:

Politikai kommunikáció 2004

Egy konferencia hozzászólásai

A Zsigmond Király Főiskola és a Médiakutató 2004. december 10-én közös konferenciát rendezett „Politikai kommunikáció 2004” címmel. Elsősorban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a modern politikai kommunikációs stratégiák térhódítása megkönnyíti-e a választók politikai döntésekben való részvételét. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az újságírók miként reagálhatnak azokra a politikusi kísérletekre, amelyek célja a hírnapirend befolyásolása. Az alábbiakban az elhangzott hozzászólások közül Hegedűs István, Szilágyi-Gál Mihály, Sipos Balázs és Navracsics Tibor előadásának szerkesztett változatát közöljük. A beszélgetést Bajomi-Lázár Péter vezette. A konferencia további hozzászólásait terveink szerint következő számunkban közöljük.

Bajomi-Lázár Péter:

A politika mediatizálódása és a média politizálódása

A politika mediatizálódott: a politikai kommunikáció mai szakemberei, a spin doctorok a modern tömegmédia sajátosságaihoz igazodva igyekeznek eljuttatni a választókhoz üzeneteiket. Arra törekednek, hogy a média a valóságot az ő értelmezésük szerint láttassa. Az újságírók gyakran kárhoztatják a spin doctorokat manipulációs törekvéseik miatt, de – legalábbis Magyarországon – mindeddig nem vizsgálták meg azt, hogy nekik maguknak miként kellene reagálniuk a politikai kommunikáció új technikáira. Írásomban a politikai kommunikáció új formáinak az újságírásra gyakorolt hatását tekintem át. Négy, egymással szorosan összefüggő problémát elemzek: a tematizálási kísérletek hatását, az álesemények kérdését, a megfigyelő és a megfigyelt viszonyát, valamint a média politizálódását.