Megszólalok Művészeti Magazin

 MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 08. hó – tizenkettedik évfolyam, nyolcadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. augusztus
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 Azt vallják a hegyi emberek, hogy  ilyen meleg még nem volt mifelénk, és mazsolává aszalódnak a szőlőszemek, a  pesti ember is mondja a rádióban, hogy rekord a negyvenegy fok meleg. Saját bürünkön érezzük a felmelegedést,

kezd eltűnni a négy évszak.

Nagy Vendel

Az aratók forróságban vágják a pergő szemeket, beosztással tán elég lesz.
Sokfelől halljuk, a bolond háború miatt más országoknak nem jut.  Köszöntsük a  most is dolgozó szorgalmas embereket, hátha mások is jobb észre térnek. Csak ebben reménykedhetek, egyebet nem tehetek. a szerkesztő.
Néha magam előtt látom a szőlő dombokon a narancs, és banánligeteket, fügéből is lehet bort szúrni, bár nehéz meginni szekszárdi embernek.
 Azt vallják a hegyi emberek, hogy  ilyen meleg még nem volt mifelénk, és mazsolává aszalódnak a szőlőszemek, a  pesti ember is mondja a rádióban, hogy rekord a negyvenegy fok meleg. Saját bürünkön érezzük a felmelegedést, kezd eltűnni a négy évszak.
Az aratók forróságban vágják a pergő szemeket, beosztással tán elég lesz.
Sokfelől halljuk, a bolond háború miatt más országoknak nem jut.  Köszöntsük a  most is dolgozó szorgalmas embereket, hátha mások is jobb észre térnek. Csak ebben reménykedhetek, egyebet nem tehetek. a szerkesztő.
Néha magam előtt látom a szőlő dombokon a narancs, és banánligeteket, fügéből is lehet bort szúrni, bár nehéz meginni szekszárdi embernek.
A szerkesztő.

......................................

Ünnep

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJÁRA...

Talán István király

Vetette el végleg

E szent földbe

Azt a magot,

Amit ezredévekig

a Magyar nemzetség

Magával hordozott.

Hogy Európa közepén,

Kárpátoknak ölén

Megálmodjon egy államot,

Kemény kézzel fenyítve azt,

Ki a másik hitért buzgólkodott.

S azóta a búzaszem

Milliónyi vékával terem,

Jelenti az életet,

Adja a kenyeret.

Követelve ezernyi

Verejtéket és könnyeket.

S az talán véletlen lehet?

Ha megnézel egy búzaszemet,

Azonnal feltűnhet,

Hogy könnycsepp alakú

búza szeme...

S ha éles késeddel

A magvat félbe vágod,

Belsejében Jézus

Ragyogó arcát látod

Tündökölni...

E dicsőséges ünnep fényében.

 

2022.. augusztus 20. Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...

 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL -  MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017
ARANY BOT  KÜLÖNDÍJAS   2018.
NYIBA MÜVÉSZETE DÍJAS    2021.
nagy.vendi54@gmail.com

 ...........................

A  VERS HANGOS LINKJE,    ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
RIPORT NAGY VENDELLEL,  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY.. AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=cg0NiNtT30Q&t=40s
A  VERS HANGOS LINKJE  ILOSVAY GUSZTÁV  ELŐADÁSÁBAN
https://www.youtube.com/watch?v=Kd-cp9KnULs
(saját linkekkel)  

*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
       ÜNNEP AUGUSZTUS 20.  ÜNNEPNAPJÁRA
  2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL KORTÁRSAINKTÓL
       DUFEK MÁRIA  (SZLOVÁKIA), SZILÁGYI ANITA, KERESZTES ISTVÁNNÉ MARIKA,
       ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA), BODAI ILDIKÓ,
       KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT, ENGEL CSABA (ERDÉLY), CSOMOR HENRIETT,
       KLEMENT BURZA MÁRIA
  3   MESÉK VILÁGA
       KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: VADON GYERMEKEI
       MEGJELENT -  HALLGASSÁTOK
       LEGÚJABB HANGOS MESÉM: ANGYALKA
  4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
       ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
       ÍRTA ÁRVAY MÁRIA, 4. RÉSZ
  5.  NOVELLÁK 5.RÉSZ. KURUCZ ÁRPÁD: A SUSZTER
  6.  VERSEIM A MAGAZINBA. KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT: HANGULATOK
  7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
       VÉGHELYI PÉTERNÉ: KERESZT A PADLÁSABLAKBAN
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL
       SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL
       30. ÉVI JUBILEUMI VERSEM ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA
       AZT HISZITEK...NAIVAN AZT HITTEM
  9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
       AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
       KOLOZSI ERZSÉBET,  AUSZTRÁLIA: TÓTÁGAS PODCAST  (VII. RÉSZ)
10.  MEGJELENT ILOSVAY GUSZTÁV HANGOS ÍRÁSA:JÁTSZUNK ZENÉT (VI.RÉSZ). 

       ELŐADJA: ILOSVAY EGYED KATALIN
11.  ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
       VÉGHELYI JÓZSEF: CSAK ÚGY DÖDÖGÖK -  NYITOTT SZÍVVEL

12.  ELBESZÉLÉSEK. MÁRKUS KATALIN: ARATÁS IDEJÉN és IDŐUTAZÁS
13.  BEMUTATJUK KÁLMÁN ÁGNES ÍRÁSAIT: FÉNY VAGYOK

14. JÉZUS TANÍTÁSAI A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
       ÍRTA POÓR EDIT  (XI. RÉSZ)
15.  VERSRŐL VERSRE KORTÁRSAINKTÓL
       CSOMOR HENRIETT, SZILÁGYI ANITA, KOVÁCS TIBOR,
       KERESZTES ISTVÁNNÉ MARIKA,  ENGEL CSABA (ERDÉLY),
       PESA ANNA MÁRIA, PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ
16.  MEGMUTATJUK...GRUBEL MIKLÓS: AZ ÖREG TÖLGY - NOVELLA
17.  ELBESZÉLÉS.  CSOMOR HENRIETT: ERDEI SÉTÁNK
18.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       ARANYVESSZŐ FÜ
19.  VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 

DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA): Világvégig

Megtartani mindig a tiszta rendet,

az Úrhoz emelni fel a lelked.
Megzabolázni mindent, ami testi,
csak a feljebbvalókat keresni!
Nem mintha törvény kötne, oh, nem azért,
hisz Krisztus szabadsága a tiéd.
Szeretetből nem élsz vissza vele,
életed már az Úrnak élete.
Lélek útján jársz, a Lélek vezet,
könnyű lesz, vagy boldog az életed?
A kereszt így is, úgy is a tied.
Nem ígért aranyat, sem ezüstöt,
vagy hogy bőséggel teli lesz üstöd,
csak azt, hogy világvégig lesz veled.

.................................

SZILÁGYI ANITA: Repcemező

Virágzó repcemező

Látványa oly felemelő,
Színpompás, sárga végtelen
Végeérhetetlen tenger szemeimben,
Virágairól méhek nektárt gyűjtenek,
Bibéjén szorgalmasan zümmögnek,
Szirmain katicák körkörösen keringnek,
Repcéről repcére ügyesen lebbenek,
Fürge lépésekkel szökkenek a mezőn,
Két karom széttárva forgolódok lágy szellőn,
Úgy érzem, lebegek, pihesúlyú lett testem,
Ezernyi repcevirág körbe ölel engem,
Szállok, mint a pillangó, virágról virágra,
Mosolyom szivárványt fest a világra,
Repcéken reppenek önfeledten
Át a citromszínű virágtengeren,
Fűszeres illatfelhőből nagyokat lélegzem,
Erről a varázshelyről nem szabad kilépnem,
Tavaszi napfürdőben lubickolok,
Repcemezőn hajlékonyan balettozok.

......................................

Keresztes Istvánné Marika - Gyönyörű életfolyam

 
Keresztes Marika: A Folyóág Karjait Nyújtja
(Apeva versem )
 
Szép
Folyó
Útjának
Élet sodrás
Halad előre
 

Nem
Áll meg
Megszokott
Otthonában
Medrében megyen
 
Nap,
Mint nap
Szél , vihar
Hullámokat
Fodrozza, majd
 
Nap
Szépen
Átölel
Csendben simul
Felszín ráncai
 
Nem
Zúgó
Morajló
Békés útján
Tovább haladó
 
Víz
Szeret
Folyamán
Erőt adó
Éltet nevelő
 
Szél
Vizet
Tavasszal
Áraszt öröm
Gond mindig van
 
Föld
Éltet
Táj virul
Virág varázs
Gyümölcse bőség
 
Víz
Gond
Amikor
Otthont utat
Eláraszt bezár
 
Nap
Karját
Minden nap
Nyújtja gondot
Könnyeket szárít
 
Szép
Tavasz
Ragyogást
Víz Test léte
Szép tiszta útján
 
Megy
Folyam
Évszakok
Évek szépülj
Saját sors útján
 
Jó
Utat
Akadály
Mentest tiszta
Egészségben lét
 
Jó
Napok
Folyóág
Szerető kar
Életteret nyújt
 
Pápa, 2021.03.17  

...................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: BEFEJEZÉSE A MEGSZÓLALOKNAK
 
Dadoghatnám el másnak, mondd, Barátom....
Motyogok magamra maradva a cicámnak....
Dadogok elhagyatva a falaknak...
Könnyem, - ha van még - ruhám felissza, zsepit ki nyújthatna ezer fényév távra.
Torkom szorul, a nyelvem zsibbad, alig találom útját a szónak.
Ötven év után egyedül maradva
Emlékhalmaz es döbbenet vagyok csak, 
Kerekesszékkel összetartva.
A jelen csak kínokat tartogat nekem, a jövő-szót pedig nem ismerem.
"Szoktatom szívemet a csendhez"
A járvány mindent elvett tőlem.
Semmitlen ragadtam itt
Nélküle nem létezem.
Én lettem volna a soros,
de hetvenedik szülinapján lefeküdt aludni mellém és reggelre szíve mar nem dobogott.
Még egy hét volt az arany-lakodalomig.....
Ezek így csak összehányt szavak, de engem napjában százszor megfojtanak....
Barátom, lehet, össze-vissza írtam,

De másfél éve emberhez nem szóltam.
A sors elveszi tőlem a hangot, betűt is végül....
Az abszolút nulla fok jegében  
Fejemen dér ül

...................................

Szaipné Kiss Mária (Anglia): Nyár

Szárba szökken a kalász.

Csónak csobban, vízre száll.

Vígan dalol a madár.

Azt dalolja: szép a nyár.

Piros gyümölcs csüng a fán.

Tarka réten kis virág.

Körbe járja tétován

Döngicsélő kis bogár.

Ízeg-mozog a világ.

Életető a napsugár.

A kis-kutyám nem csahol

Árnyékban a nyelve lóg.

Faluban sok-sok család

Áldja a Nap sugarát.

Elfogyott tűzifája.

Nyár gondját orvosolja.

Kicsi nyuszi a zöld réten

Bukfencet hány örömében.

Szereti a forró nyarat.

Nem hordja a szél a havat.

................................

BODAI ILDIKÓ: Csend van

A mélyben zúg

szél..

A fák lombjain ringatózik a levél..

Vöröslő égalja zordan tekint

le ránk.

A felhők fölött alszik ez a

fájdalmas világ..

Hajnali fény lassan ébred,

nincs már játéka a szélnek !

Csak a szívnek van reménye..

Ez világ fájdalmas gondolatokat tartogat..

Messze még amire várunk !

Holnap ért is

csöndben,

imádkozunk..

 

2022. Minden jog fenntartva

*

Látjuk e még egymást ebben,

a nehéz fájdalmas

világban..

Hogy miért?

Mert mindenki küzd

a saját bajával..

Nehéz napok jönnek, fájdalmas a változás..

Fejre állt ez nagy a  kerek  világ,

és a félelem nem ismer többé határt..

Remény állandó társ lesz e

velünk ?

Esti csendben csak az  Isten

imáját keressük.

Látjuk e még egymást

mielőtt dönteni kell..

Ha közeledik a veszedelem

indulni kell.!

 2022. Minden jog fenntartva

.........................................

KRIVÁK MÓRICZ JUDIT: A  gondolat

A  gondolat feltör  a  semmiből. s  szárnyal. égő  kardként  

vág  át  minden létező  szabályt,  nem  zab  gátat neki semmi.
A  gondolat  teremt,  a  gondolat  újít,

A  gondolat  rombol.  lerombolja  az  ósdit.
A gondolat  lehetőségei  határtalanok. korlátlanok.
Nem  tűri  a  fölös  korlátot.  szabályokat  ír  felül..
S  teremt  újjá.  ne  kösd  gúzsba!
A  gondolat  nem  ismer  teret  és  időt!
A  gondolat újat  szül. Előre  mutatót.  alkotót.
De  ha  rosszra  használod  lehet  rossz is,  Tőled  függ!
A  gondolat  lehet  művészi  alkotás,  vagy racionális újdonság.
Embert  segítő , munkáját  megkönnyítő ,  újító  erő.
A  gondolat  lehet gyengéd akarat, vagy  erős, izmos
teremtést  szorgalmazó.
A  gondolat  bölcsője  a  csend,
Itt  érlelődik  akár  tetté,  vagy  materializálódik teremtménnyé.
Kézzel  fogható  segítséggé.
A  gondolat mindenre  képes,  végtelen a lehetősége!
NE  gátold!  hagyd szárnyalni!  alkotni!
Valósággá  válni!

2022.07.16.

..........................................

ENGEL CSABA (ERDÉLY):
Térjen vissza életembe a nyár

Mit ér a nyár, ha lehűti a szél,
s ha virágja földbe hajtja fejét?
nincs illata, elrejti szépségét,
hideg szél kószál, s halvány napfény,
sötét felhők ringatják  erejét.

Hol a napfénynek csodás varázsa?
rideg arccal ballag, s a földbe néz,
mogorván, szomorún lehajtja fejét,
s úgy tekint rám mint lidérc,
mi lelte szépséged, fényed erejét?
De szomorú, hogy így kell látnom téged,
miért törnéd össze érzékeny szívem,
ne tekints rám könnyező szemekkel,
s had lássam még derűs mosolyod,
ragyogjon, ismét mint valaha máskor.
Mint csillag, tündökölj a horizonton,
űzzed el fényeddel szomorú bánatom,
s ne rejtsd el szépséged előlem,
heves tekinteted éreztesd velem,
illatod árassza el szerelmünket.
Ha azt érzed, hogy csalódtál bennem,
a látszat az, mi kioltja a tüzed,
ne engedd közénk a fagynak erejét,
engedd közelebb szívemnek melegét,
s ne hordja el azt, a hűtlen szél.
Tiéd voltam és leszek örökké,
szeretlek, szeretni foglak míg élsz,
térjen vissza életembe a nyár,
had élvezem annak melegét,
s felhőtlen lesz fölöttünk az ég.

2019.07.11

*

Jó reggelt 

Hajnali fény dereng lassan pirkad már,

Bárányfelhő-tánc fényes napsugár 

Ablakomban egy kismadár kapirgál,

Kopogtat az üvegen át és kandikál. 

S miért ne örvendezzen lelkem az Úrban,

Gyönyörködöm bővelkedem áldásokban, 

Napkeltekor napnyugtáig hálát adok,

Még ha a sötétség völgyében járok. 

Amikor a fényes nap mindent beragyog,

Én a madár füttyre miért ne lennék boldog,

Csak hallgatnom kell őt, szépsége elbűvöl,

Vidáman csicsereg az égi szeretetről. 

 2022.07.17

.................................

Csomor Henriett: Nyári tájban

Forró nyárban,
július havában,
az út szélén
virít a  
napraforgó tábla.
Kék ég alatt
egybeforr a tájjal.
Sárga lógó kalapjával,
mintha köszönne énnekem.
Fejét mindig a
nap felé fordítja.
Legszebben tündököl

a lemenő napban.
Akár egy képeslapba
illő a látványa.
Gazdag tányérjából,
az apró magot csipegetik
az ide tévedő madarak.
Népiesen "nap után járó",
megtetszett, mikor
hallottam legutóbb
a "makuka" elnevezést,
ahogy a borsodiak
mondják.
A szotyolát az
emberek is szeretik
héjából kirágni,
aztán a héját
ujjaik közül
játékosan kipöckölik. 
Nyáron vidáman
rád mosolyog,
Magyarország
szántó földjéről,
a napraforgó virága.

2022. július 21

.....................................

KLEMENT BURZA MÁRIA:
HAJNALI CSENDBEN

Szombat hajnalon,
ülök a teraszon,
szemem az égre emelem,
úgy várom a felkelő Napot,

benne majd arcod láthatom.
Közben elgondolom,
még tiszta a napom,
kérlek, segíts nekem,
hogy fénye este is
meglegyen.
Elmesélem Neked,
mi történt velem,
miért fáj szívem,
érzem, egyetlen
fénysugárral
gyógyítod sebem.
Légy áldott, suttogom,
lelkemből hozzád
szól dalom, s míg
elmerülök a hajnal
csendjében, hallom
szívemhez érő szavaid,
könnyezve megértem,
s lelkem Lelked elé térdel
a hajnal csendjében.?

*

 ÁLDOTT PILLANAT

Eljő az áldott pillanat,

mikor a megbántások

már meg se karcolnak,

csak áradsz csendesen,

amikor a boldogság

tudatossá lesz benned.

Tudod, mindig lesznek,

akik úgy bántanak meg,

hogy fogalmuk se volt róla,

lesznek, kiket barátnak hittél

de maguk előtt is megbuknak,

s kik ellenségnek látszanak,

a bajban majd melletted állnak.

Átutazók is lesznek életedben,

kiket sírva, vagy nevetve hagysz el,

mert tudod, mindennek oka van,

s ha találsz egy útitársat, ki

mindvégig veled marad,

elértél mindent, miről

csak álmodoznak legtöbben.

Aki menni akar, elengeded,

aki nem tudja mit akar,

magad küldöd el, rajta így

segítesz, ki kezét nyújtja

elfogadod, és aki szavaival

is képes önzetlenül ölelni

nem lesz benned kérdőjel

a miértre, mert tudod,

hogy szíve hatalmas.

Tudod, hogy ki szeretni fél

gyáva ember még ,de erős

ki vállalja a bukást, s ki

könnyet ejt, szeretni mer,

szeretete önzetlen áradás,

benne az értelem és érzelem

együtt jár.

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Vadon gyermekei

A régi időkben apuka elment dolgozni, anyuka otthon maradt, vezette a háztartást és gyereket nevelt. Ma már nem így van. Régen a férj fizetéséből 

meg tudtak élni, most már kevés, kell a feleség fizetése is.

Kelemen Györgyné Edit

A párok ugyan úgy mint rég, gyereket szeretnének, még is ki neveli fel őket? Letelik a három év, vagy ha anyuka karriert épít, még hamarabb vissza megy dolgozni. Már ha egyáltalán születik gyerek. Mert mi is a munkahely kérdése, mondja kérem, akarnak gyereket? Persze burkoltan, de a lényeg ez.
Megszületik a baba, anyuka szépen nevelgeti, aztán vissza megy dolgozni. Jön a babának a bölcsőde, majd később az óvoda és az iskola. A szülők mikor is nevelik?
Munka után fáradtan hazatérnek. Gyereküket hazaviszik, idő 

arra hogy foglalkozzanak vele, már nincs. Marad a hétvége,

 ezen a két napon kellene bepótolni azt, mit egész héten nem tettek. Szeretnének inkább kimozdulni, pár napot vidáman tölteni. Nem a gyereket tanítani. A kicsi közben fejlődik, mint a vadon nőt virág.
A pedagógusok meg mondják egyre rosszabb, úgy mond „gyerek anyagot” kapnak. Számolni ők elfelejtettek, mert ha tudnának számolni, rájönnek legtöbb időt a gyerek bizony velük tölti. Haza szinte csak aludni járnak. Kinek a nevelése, hogy ilyenek az övék, hisz rájuk van bízva.
Bár az igazat megvallva, mi még úgy lettünk nevelve, hogy a tanárnak volt hatalma. Volt körmös, egy pár pofon is elcsattant. Megártott? Nem! Volt az órán fegyelem. Most meg ejnye - bejnye, kuty - kurutty, fegyelmezni ezzel nem minden gyereket lehet. Nőnek a gyerekek, mint a vadon virágai, nincs ki nevelje őket. Nagy baj ez, mert övék a jövő, mi csak a múlt vagyunk. Milyen lesz a jövő így, nem tudom. Kik tanítják meg a most felnövő gyerekeket, hogy gyereket, hogy kell nevelni? Mikkor már ők sem voltak nevelve? Gyereket szülni, minek? Anyuka és apuka lássa este, hogy alszik el. Hisz egész nap oda vannak, akkor hát minek? Szomorú, de most ez a valós helyzet.  

.............................

MEGJELENT, HALLGASSÁTOK ! 
https://youtu.be/SFy-abPugWU

Kedves Vendi! Újabb kis mesém: Angyalka
Felolvasó Kovács Edit kedves színművésznő. Kérlek tedd be a magazinba. 
Hinni a csodában az angyalokban maga a kis csoda.
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Angyalka | Felolvasó: Kovács Edit) előnézete

Szeretettel: Edit 

*************************************************

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

Írta: Árvay Mária

(IV. rész)

5. Olvasói levél – Borús hangulat

Kedves Derűlátó!
Nagyon bosszant, ami mostanában többször is megtörtént velem, nem tehetek róla!
Akárhányszor elmegyek szabadságra, szinte minden nap esik az eső, valamikor naphosszat zuhog! Egy irodában dolgozom, s szabi alatt jó lenne szabadtéri programokat szervezni! De mindig közbeszól az eső! Igyekszem előre megnézni az időjárás-jelentéseket, hiába, peches vagyok! Hogy lássam ezt a helyzetet derűsen?
Üdvözlettel: Esőcsepp

*

Kedves Esőcsepp!
El tudom képzelni, mit érzel! Dühítő és elkeserítő! Mégis, szabin vagy, nem kell a munkádra koncentrálnod! Gondold végig, mi az, amit már

rég csináltál. Mikor voltál utoljára moziban?

Árvay Mária

Esetleg színházban? Mikor látogattad meg legkedvesebb barátaidat? Szeretsz múzeumba járni? Könyvtárakat felkeresni? Esetleg bámészkodni nagy bevásárló központokban?
Sok helyen találhatók már fedett, wellnessezésre alkalmas pihenőhelyek, akadnak kedvezményesebb lehetőségek, olcsóbb helyek is. Voltál már ilyen helyen?

Mikor próbáltál ki finom sütirecepteket? Megszépíti borongós napjaidat, ha finomakat sütsz. Lehet jókat társasozni – Activity, Monopoly, kártyajátékok. A rejtvényfejtés sem utolsó!
Ha megteheted, érdemes júliusban, vagy augusztusban szabira menni, akkor még hőség, kánikula is gyötör minket. Szabadtéri rendezvényekre ilyenkor el tudsz látogatni, sőt, strandolhatsz is.
Szereted a paprikát, paradicsomot – epret, málnát, barackot? Még sorolhatnám a sok
finomságot! Ezeknek a zöldségeknek, gyümölcsöknek mind kell az eső, különben
tönkre mennek, vagy, ami még rosszabb, drágább lesz!
Azért drukkolok neked, hogy a közeljövőben több napsütéses időt tölthess szabadtéri
programokkal! Remélem, sikerült egy kis napsugarat csempésznem köréd!
Üdvözlettel: Derűlátó

*

Gyógyító gondolatok:
Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!
(közmondás)

*

Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.
(közmondás)

*

6. Olvasói levél – A szemüveggel csak a baj van?

Kedves Derűlátó!
Kérlek, segíts! Nem magam miatt, hanem a kislányom érdekében írok Neked. Tudod, most harmadikos és szemüveget kell hordania, anélkül, nem látja a táblát. Mondanom sem kell, osztálytársai csúfolják, kinevetik. Sokszor sírva jön haza az iskolából, alig tudom rábeszélni, hogy hordja a szemüvegét. Egyszer el is dugta, de rájött, hogy így végképp nem boldogul a suliban, s nem csak az osztálytársai, hanem a tanárai is rászállnak. Nem tudom megvigasztalni, adj tanácsot, kérlek!
Üdvözlettel: Szemüveges

*

Kedves Szemüveges!
Sajnos, a diákok heccelődése, csúfolódása nem halt ki az évszázadok során sem. Nagyon sajnálom, hogy a kislányodat kipécézték. Remélem, már ő is tud olvasni annyira, hogy soraimat böngészgesse.
Nagyon sok olyan gyerek él a világon, akik egyik szemükre sem látnak semmit, s boldogan viselnének szemüveget, ha csak egy kicsit is láthatnának vele. Valakinek azért kell hordania, hogy eltakarja a beteg, sokszor kellemetlen látványt nyújtó szemet. Erről senki sem tehet, kell a szemüveg.
A leánykádnak pedig orvosság is lehet, hiszen jobban lát vele, mint eddig! Ha belenéz a
tükörbe, egy okos kislány néz vissza rá. Gondolkodtatok-e azon, hogy sok híres ember, tudós, vagy professzor is visel és viselt szemüveget? Tudást, intelligenciát, műveltséget kölcsönöz.
Egy igazi kincs, ami megóv a vakságtól. Akinek több szeme van, többet is láthat. Ha a
gyermeked szeret olvasni, jól, sőt nagyon jól jön a szemüveg.
Aki pedig csúfolódik, lehet, maga is hamarosan szemüveges lesz, ha sokáig bámulja a
számítógépe monitorát, telefonja kijelzőjét!
Remélem, a leányzód alapvetően vidám, derűs természetű.
Fel a fejjel!
Üdvözlettel: Derűlátó

*

Gyógyító gondolatok
A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. (...)
Tedd csak fel az áldott szemüvegedet, s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és
emberi jóság van.(Müller Péter)

*

Ha (...) olyan szemüveget hordsz, amelyen keresztül azt látod, hogy meg tudom tenni
vagy fontos vagyok, ez a meggyőződés minden másra pozitívan hat az életedben. (Sean Covey)

Folytatjuk.

*************************************************

 5. NOVELLÁK 5.RÉSZ 

KURUCZ ÁRPÁD:  A suszter

– Elmehetnek, de ne találkozzunk többet – tárta szélesre a fogdaajtót, egy fiatal rendőr.
Két negyven év körüli férfi állt fel a vaságyról.
– Nézzék át a holmijukat, és itt írják alá. Itt vannak az igazolványaik, Nekop Gyula, Végh Ferenc – folytatta a rendőr – majd levélben kapnak értesítést.
A két férfi egyszerre lépett ki az Újpesti Rendőrkapitányság 

kapuján. Szó nélkül egymásra néztek, és elindultak az 

ellenkező irányba.

Kurucz Árpád

Nekop Gyula, lehorgasztott fejjel lépkedett az egykedvűen szemerkélő esőben a kihalt, hajnali utcán. Örült, hogy nem találkozott senkivel, szégyellte magát.
– Hogy juthattam idáig? –töprengett. – Összeverekedni valakivel. Ráadásul rokonommal.
Nekop, néhány hónappal korábban, még békében élt a világgal. Kis cipészműhelye volt a kilencvenes évek elején, 

a Külső Váci úton, egy háromlakásos földszintes
ház hátsó udvarán. Reggelente, mikor a kicsi, utcára néző ablakok előtt eldöcögött az első villamos, felkelt. Megfőzte 

az ebédet, ha már hallotta csikorogni a negyedik villamost

is, ébresztette a gyereket és iskolába indította. 

Utána nyitotta ki a műhelyt. Az üzlet jól ment, akkoriban, a gyárak bezárása miatt,
sokan szegényedtek el, kivált a külvárosokban. Nem dobták el a cipőt, ha levált a talpa, elvitték a suszterhoz. Olcsón és jól dolgozott, szerették a környéken.
Akikről tudta, hogy nehéz helyzetben vannak, nem fogadott el pénzt. Voltak, akik hálásan megköszönték, mások büszkén visszautasították, és az asztalon
hagyták a munka árát.
– Nem vagyok én koldus!
Nakop, csak bólintott, de este belerakta egy borítékba, és bedobta megrendelő postaládájába. Néhányan irigykedtek rá. Többek között unokatestvére, a kenyerét
vesztett esztergályos, Végh. Neki, az utolsó munkahelye, az Újpesti Lámpagyár, a tizennegyedik volt.
Ő, végigjárta a környék kocsmáit, estére ért haza. Felesége, egy enyhén elhízott, lompos, sápadt, riadt szemű asszony, félve kérdezte:
– Hol voltál? Nagyon aggódtunk.
– Kuss, dagadt disznó! Ott, ahol akartam! – rivallt rá Végh. – Mér’ nincs megmelegítve az ebéd!? Most megtanuljátok… Kijön a kígyó a szekrényből!
Kisfiuk, a kilenc éves Bálint, sírva fakadt, és a sarokba kuporodott. Apja ezekkel a szavakkal szokta bevezetni a verést. A férfi elővett egy hajlékony,
vékony pálcát. Beletúrt hirtelenszőke hajába, szeplős kölyökképe eltorzult a dühtől. Az asszony halkan zokogott, ellenállás nélkül tűrte az ütleget. Végh,
gondosan ügyelt rá, hogy csak oda üssön, ahol a ruha eltakarja a nyomokat. Mikor megunta, fiához fordult.
– Bent voltam az iskolában! Panasz van rád! – Fröcsögte.
Ez, persze nem volt igaz. Az anya odaugrott.
– A gyereket ne!
Testével fogta fel az ütéseket. Fekete szemében gyűlölet izzott.
Negyedóra elteltével, a férfi elfáradt. Lihegve lefeküdt az ócska heverőre, egy perc múlva horkolt.
Nekop Gyula, hazaérve, szokása szerint, köszönt az üres lakásnak. Három hónapja volt egyedül, nem szokta meg. Felesége, fiuk születése után elment. Egy
rövid levelet hagyott: Nem tudom, elviseli a kötöttséget, ami egy gyerek nevelésével jár. Nekop, csak később tudta meg, hogy összeállt egy kéményseprővel,
és Dél-Afrikába költöztek.
A fia, Dani, volt a szeme fénye. Mindent megtett, hogy a gyermek ne érezze anyja hiányát. Rengeteget mesélt neki, játszott, rajzolt vele. Mindig szakított
rá időt, hogy kirándulni, moziba, bábszínházba vigye.
Dani szépen cseperedett. Az iskolában összebarátkozott Végh Bálinttal. Egyforma csendes gyerek volt mind a kettő. Nekop nem örült neki, tudta, unokatestvére
milyen ember. Nem kedvelte a fiút, úgy gondolta, az alma nem esik messze a fájától, rossz hatással lesz Danira. Nem tiltotta, de ha hozzájuk mentek játszani
mindig hűvösen fogadta Bálintot.
Egy fagyos, januári délután, két rendőr lépett be a cipészműhelybe. A suszter rájuk nézett a szemüvege fölött, s megállt a kezében a szerszám. Danit, egy
hónappal kilencedik születésnapja előtt, egy szabálytalanul előző konténeres autó, elütötte a zebrán.
Nekop Gyula, beleöregedett a bánatba. Csontos arcára mély barázdákat szántott a gyász. Haja megritkult, megőszült. Magába fordult, nem beszélt senkivel.
Ha mégis, mogorva és elutasító volt. A műhelyt, egyszer nyitotta ki hetenként, csak annyit dolgozott, hogy ne haljon éhen. Ült az üres lakásban. Néha motoszkálást
hallott a gyerekszobából, odament, de csak a kihalt, csendes szoba fogadta. Gyakran látta a szeme sarkából elhaladni Danit. Amint odakapta a tekintetét,
a látomás eltűnt. Később szokásává vált, hogy a közeli parkban üldögélt egész nap. Vitt magával ennivalót, hogy ebédelni se kelljen hazamennie. Mikor ráesteledett,
útba ejtette a kocsmát, megivott egy nagyfröccsöt. Otthon lefeküdt, és egész éjjel bámulta a mennyezetet.
Így talált rá az április. A fák, a virágok, még félve bontogatták szirmaikat, de parkban hajnalonként, már megszólalt a fülemüle.
Egy esős estén, a kocsmában belebotlott Végh Ferencbe. Az rögtön belekötött.
– Itt van a mi jóságos Mikulásunk, akinek büdös a munka! Más örülne, ha lenne kenyér a kezében, ez meg nem hajlandó dolgozni! Úgy fennhordja az orrát,
hogy nem is áll szóba velünk, prolikkal!
– Hagyd abba, Feri! Mit tudsz te rólam!?
– Épp eleget!
Szó szót követett, és úgy helybenhagyták egymást, hogy bevitték őket az őrszobára. Csak másnap hajnalban engedték őket haza.
Nekop összecsomagolt egy kevés ennivalót, fogta az esernyőjét, és kiballagott a parkba. Mire kiért, kisütött a Nap. Leült szokásos padjára, és csak nézett
maga elé. Egy idő múlva azt vette észre, hogy Végh Bálint ül mellette. Nem tudta, mikor telepedett oda. A fiú őt bámulta, és harangozott a lábaival. Szeme
sarkából ránézett, de nem szólt semmit. A gyerek is hallgatott. Így ültek estig.
Másnap mikor kiért, látta, hogy Bálint már ott harangozik a padon. Ő máshova ült. A fiú, megint mellételepedett. A férfi, keskeny „tatár” szemei, a szarkalábaktól
folyton mosolyogni látszottak. Aki nem ismerte, zavarba jött tőle, de a gyereket, talán ez bátorította.
– Mit akarsz tőlem? Miért nem vagy iskolában?
– Szünet van.
Aznap már nem beszéltek többet.
Következő napon Nekop úgy csomagolt ennivalót, hogy a fiúnak is jusson. Bálint mohón befalta. A cipész úgy érezte, hogy a szívét borító vastag jégpáncélon
hajszál-repedések keletkeztek. Este otthon, hosszas töprengés után összecsomagolt néhányat Dani féltve őrzött ruhái közül, és mellé rakott egy erős, kényelemes
bőrcipőt, amit ő maga készített.
Reggel a gyerek úgy örült, hogy ott helyben átöltözött. A cipő is pont jó volt a lábára.
Másnap megint a régi ócska ruhái voltak rajta, és egy kitaposott tornacipő.
– Hol vannak a ruhák? – kérdezte Nekop.
– Apuka elvitte a bizományiba. Azt mondta, szép pénzt kap értük.
Néhány héttel később, Bálint, eldugta a botot, amivel apja „nevelni” szokta őket. Végh aznap megint részegen ment haza, kereste a pálcát. Üvöltve követelte,
mondják meg ki vette el. Felesége azt mondta, ő volt. A férfi, ha lehet, még dühösebb lett, mint máskor. Minden sérelmét, keserűségét, kudarcát rajta torolta
meg. Ököllel verte, s mikor megfájdult a keze, mindennel amit, csak talált. Az asszony csendesen nyöszörögve tűrte. Fél óra múlva, már csak hallgatott,
nem mozdult. Végh, megijedt, elmenekült. Három nappal később fogták el az osztrák határon.
A mentőket, szomszédok hívták. Már nem tudtak segíteni. Bálintot bevitték kivizsgálásra. Nem találtak nála semmit, azon kívül, hogy gyermek nem beszélt.
Nekop Gyulát megkérdezték, hogy mint egyetlen rokona, hajlandó-e befogadni, míg eldől a sorsa. A cipész sokáig rágódott, úgy érezte ezzel megrontaná a
fia emlékét. Mikor végül elhatározta magát, azt mondták neki két nap múlva hazaviheti a kórházból.
Kinyitotta az üzletet. A kis műhely újra megtelt kopácsolással, bőr és ragasztó szaggal.
Dani balesete óta, az ablakok egyszer sem voltak kinyitva, és a redőnyöket sem húzta fel senki. A levegő áporodott volt, a lakás kezdett dohosodni. A tükrön,
még mindig fekete lepel lógott.
Nekop a gyereket, bevezette a gyerekszobába. A sok játék ugyanúgy szétszórva hevert, ahogy Dani az utolsó napon hagyta.
– Játssz valamit. Mindjárt ebédelünk.
Bálint, csendesen a sarokba kuporodott. Nem mozdult, mikor a cipész enni hívta. Kézen fogva kellett odavezetni, mint egy babát. Gépiesen evett.
Éjszakánként felsírt, bepisilt. Nekop olyankor mellé ült, próbálta megnyugtatni. Mikor három nap múlva se történt javulás elvitte a pszichiátriai gondozóba.
Ott azt mondták, feküdjön be a gyermek, és leszedálják. Ebbe semmiképp se akart beleegyezni. Inkább hordta fűhöz-fához. Például egy ukrán csodadoktorhoz,
aki pozitív energiát adott. A kezelés abból állt, hogy a kezeit néhány percig lebegtette a fiú körül. Ez sem hozott eredményt.
A tavaszt szelíden tovább küldte a nyár. A parkban az orgona elvirágzott, átadta helyét a margarétának, levendulának.
A fiú állapota, nem változott. A cipésznek gyakran mondogatták, adja be egy otthonba. Hallani sem akart róla.
Egy derűs júliusi napon, Nekop krumplis tésztát, főzött. Bálint, ezt gyorsan eltüntette, míg más ételeken, csak nyámmogott. Ebédnél mindig szólt halkan
a rádió, hogy ne legyen süket csönd. A cipész nem hallgatott híreket. Egyrészt unta a mocskolódást, másrészt, nem akarta, hogy a fiút felzaklassa. Olyan
állomást keresett ahol zenét adtak. Éppen Mozart Requiem-éböl a Lacrimosa tételt sugározták. A gyermek felkapta a fejét a muzsikára. Mikor kiürült a tányérja,
ránézett Nekop Gyulára, és halkan, de tisztán érthetően azt mondta: Kérek még.
Nagyjából ebben az időben, Végh Ferencet beszélőre hívták. Az üvegfal túloldalán ismeretlen, szakállas, rókaképű férfi várta. Bemutatkozott, de Végh, nem
jegyezte meg a nevét, csak azt, hogy valami aktivista. Az idegennek viszkethetett frissen növesztett szakálla, mert beszéd közben folyton azt piszkálta.
Elmondta, hogy Végh, tulajdonképpen a múlt rendszer áldozata. Segít neki kikeveredni, ebből a – ahogy ő nevezte-, szerencsétlen ügyből. Azt ígérte, minden
fórumon hangsúlyozni fogja, hogy ő, Végh az áldozat. Mielőtt elment gondosan a szájába rágta, mit mondjon, ha újságírók megkeresik, és egyéb dolgokban
is kiokosította. A rókaképű, politikai tőkét remélt kovácsolni az esetből. Ezért ment be a börtönbe, emiatt verte fel a port Végh körül.
A tárgyalás szeptember végére volt kitűzve, a bíróság hat havi börtönbüntetést szabott ki.
Bálint gyorsan javult, ősszel már mehetett iskolába.
Karácsony előtti vasárnap délelőtt, éppen a Cirkuszból jöttek haza, mikor meglátták az ajtajuk előtt ácsorgó Véghet. A fiú megijedt, belekapaszkodott Nekop
kabátjába.
– Menj be, teríts, nem sokára ebédelünk.
Végh gúnyosan vigyorgott.
– Szevasz kuzin. Eljöttem a fiamért.
– Mennyit akarsz?
– Ez már beszéd! Ha nálam lenne a kölyök, kapnék árvaellátást, családi pótlékot. Havonta húszezer forint.
– Rendben, de akkor gyere a pénzért, amikor a fiú iskolában van.
Végh, egyre mohóbb lett. Mindig többet akart, Nekop már alig tudta kigazdálkodni.
Egy február végi ködös napon, Bálintot az apja várta az iskola előtt. Vissza akart szaladni, de az rákiabált.
– Gyere csak ide! Remélem, tudod, hogy akkor viszlek el ettől a bohóctól, amikor akarlak – kezdte gonosz vigyorral. – És meg is teszem, csak egy kicsit
összekapom magam. Akkor aztán megint kijön a kígyó a szekrényből. Ehhez tartsd magad!
Azzal ott hagyta.
A gyermek aznap éjjel újra bepisilt.
Végh, március közepén azzal állított be, hogy ki akar vándorolni. Kétszázezer forintot követelt. Nekop elment a környékbeli ismert uzsoráshoz, egy púpos
öregemberhez.
– Tudtam én, hogy egyszer maga is eljön a Boldi bácsihoz.
– Honnan tudta?
– A Boldi bácsihoz mindenki eljön, mert a Boldi bácsi mindenkin segít.
Az öreg időnként beszívta fogatlan száját, és nagyokat cuppantott.
– Mennyivel segíthet a Boldi bácsi?
– Kétszázezer forinttal.
– Maga aztán nagyban játszik! – cuppogott az öregember. – Rendben. Négy hónapra, száz százalék kamatra.
Esténként, mikor Bálint elaludt, a cipész kiment a műhelybe, hogy vissza tudja fizetni ezt a hatalmas összeget.
Végh Ferenc, miután megkapta a pénzt, nem jelentkezett többé. Bálint, és a suszter, soha nem tudták meg, hogy a következő karácsonyon, magányosan, hajléktalanként
fagyott meg egy brooklyni gyalogos-aluljáróban.
A naptárlapok sorra a papírkosárba kerültek. Június nyolcadikán, Bálint születésnapján, ajánlott levelet hozott a postás. A gyámhivatal küldte. Nekop elolvasta,
aztán odaadta a fiúnak. Az állt benne, hogy miután a fiú vér szerinti apja, a rendeletben meghatározott ideig nem jelentkezett, a gyermek örökbe adható.
A cipész hamiskásan kacsintott.
– Látod, még az állam is küldött ajándékot a szülinapodra. Egy vadonatúj apát.

Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 6. VERSEIM A MAGAZINBA 

KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT: CSEND

 HANGULATOK 

Csend mely  átölel.
csend mely megnyugtat
csend mely elmélyíti  az elmét

csend mely beburkol
csend mely  melegít  
csend meggyógyít.
csend mely elbódít
Csend melyre  vágyik  a lélek
csend mely szebbé teszi a  világot
csend mely mélységesen mély
csend meg  mélységesen szép.
csend mely  megalkotja a jövőt..
csend melyre  vágyra  sarkallja   a  hitetlent
csend  mely meg  elringatja  a  hívőt .
Csend mire  vágyik minden teremtett lélek,.
csend  miben elmélyül  a léted.
csend  mire  egy élet megélése is kevés
csend mit  szeretnél
csend amit  ha lehetne soha el nem  engednél
csend amit    el  nem felednél  
ha tehetnéd.

2020.05.01

*

Pillanat

Oly jó  lenne megragadni

megfogni és megtartani.

Simogatni, megölelni ,

tenyeremben  ringatózni.

Neked hosszú  mesét mesélgetni ,

keblem mélyén  elrejteni

Pillám  selymén  eltakarni

lelkem mélyén  megőrizni.

2020.04,22.

*

Éj

Mély  fekete  éj ,

mély kék  szépség ,

puha  takaró .

álmot  adó  boldogító .

Testet  betakaró ,

lelket  megnyugtató ,

bajt  eltakaró ,

elmét megnyugtató .

A  nappalt  felváltó ,

enyhe  fényt  adó ,

csodát  varázsló ,

csillagokat ringató  .

Testem  gyermekként ringató ,

ágyamnak  takaró ,

szememnek  simogató .

önmagamat  elvarázsló.

2019.02.07

*************************************************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

VÉGHELYI PÉTERNÉ: Kereszt a padlásablakban

Néhány álmos óra volt még hátra az eseménytelen hajnalból, azonban a lassan kelő nap meglepett bennünket. 46 fős csoportot szállítottak a határról a táborba.
Ukrán anyák érkeztek sérült gyerekeikkel. Több fordulóval hozták őket, mert a 

gyerekek izgatottak voltak, nehezen viselték a tömeget. Alig álltam a lábamon
a fáradtságtól, de menten kijózanított a látvány. Fiatal nők, 

komolyan sérült

Véghelyi Péterné

gyerekekkel, csomagokkal, és elszánt tekintettel. Igyekeztünk a regisztrációt
követően minél hamarabb fedél alá kísérni őket. Megtelt a kultúrház 

a zsibongó gyerekekkel, enni-inni kaptak, a tartózkodó gyerekeknek játékokkal kedveskedett
a kollégánk. Néhány asszony telefonon nyugtatta meg férjét, hogy megérkeztek a táborba, és órákon belül busz jön értük.
- Hát hova mennek ezekkel a gyerekekkel? – kérdeztem Mariát, a tolmácsot.
- Olaszországba várják őket, ott kapnak a gyerekek gyógykezelést, 

és elhelyezést az anyjukkal együtt. Lassan töltögettem a 

regisztrációs lapokat, és kapkodtam a fejemet, csodáltam azt a lélekjelenlétet, bátorságot, amit ezeknek az asszonyoknak az arcán láttam. Mintha csak egy hétvégi kirándulásra készülődnének.
Egyetlen kofferben az egész életük, és karjukban a beteg gyerekük. Kísértem őket fel a lépcsőn, a táskákat segítettem felvinni a lépcsőn, legtöbb gyereket
kézben kellett vinniük az anyáknak. Egy magas, erős asszonyka kétségbeesetten kért segítséget, mert autista lánya a zsúfolt és zajos terem láttán izgatott,
és agresszív lett. Az anyuka kérte, hogy valahova máshova térhessen pihenni a gyerekkel, mert nem viseli el a tömeget. Izgatottsága rám is átragadt, és
a lépcsőn kínnal felfelé vonszolt megrakott bőrönd fogantyúja is elszakadt. A tolmács sem volt sehol, csak az asszony kétségbeesett tekintetét láttam.
Feltoltam a táskát, és a táborvezetőhöz mentem, aki az egyik üres konténert nyitotta meg Natáliának, és Angélának, aki kezdett megnyugodni, mire az ágyra
ültette anyja. A bevonszolt táska fölött először néztem az asszony szemébe. Hálás volt, és mosolygott, a szemeivel, arcával, tekintetével. Egészen megrendültem,
ő azonban boldog volt, és elégedett. A tolmács segítségével faggattam, nem tudtam elég óvatos lenni, mert minden érdekelt ennek a két embernek a sorsáról.
Natalja Kijevből érkezett, hetek óta bombázások emlékének árnyékában élt. Az öt emeletes házból végül már mindenki elmenekült, csak ők ketten maradtak
Angélával, mert nem talált maguknak fuvarost, aki vállalta volna őket. Interneten kért segítséget, és így került kapcsolatba egy olaszországi sérült gyermekeket
ellátó intézettel, ahova többi sorstársával együtt most igyekeznek. Natalia nyelveket nem beszél, csak néhány kósza angol szóval kommunikálunk, de inkább
csak a szívünkkel. Ahogyan életét meséli, szinte a tolmács nélkül is értettem, az arcára volt írva e rövid történelem, amit a háta mögött hagyni készült
éppen. Férjét 2014-ben besorozták, és a férfi még Angéla megszületése előtt elesett. Egyedül küszködött a gyerekkel, akinek ápolása miatt dolgozni sem
tud. Beszélgetésünk nem volt hosszú, és mégis beleléptem az életébe. Nem értettem, hogy arcán hogyan lehet öröm, derű, és hála. Magamba néztem, hogy én
mennyi fájdalmat ápolgatok a szívemben, de egész életem összes fájdalma eltörpült Natalia lélekjelenléte mellett. Nem kesergett, ahogyan mesélt, szinte
oktatott, mert saját problémáit, gondjait felülről nézte. Ezt a tartást csak a nagyvonalú elfogadás tudja megadni egy ekkora keresztet cipelő embernek.
A részvét és a csodálat tapinthatóvá lett közöttünk, adtam neki egy cédulát, amin az elérhetőségem volt rajta, és megígértem neki, hogy ha megkeres, segítek
neki, tudja azt, hogy ebben a tranzitországban van egy jóakarója. Szavamat adtam neki, és szívembe zártam őt a sorsával, és beteg gyermekével együtt. Volt
nálam egy tízezer forintos bankjegy, azt is átadtam neki, ott ez volt minden pénzem. Mondtam, hogy nem sok, főleg Olaszországban nem sokat ér, ott euró
van, de valamire elég lesz. Néhány nap múlva kaptam tőle az első üzenetet. Pesten tudott venni a telefonjára kártyát a pénzből, így tudja tartani a családjával
a kapcsolatot. Már a nagyheti lelkigyakorlaton voltam, amikor az első hívás érkezett tőle. Olaszországban voltak, de nem Rómába vitték őket, ahogyan tervezték,
és nem is egy bentlakásos intézetbe. Hét órán várakoztak egy pályaudvaron, és Velencében helyezték el őket egy kórházban, hideg élelmet kaptak csak, és
nem tudják, hogy mi lesz velük. Írta, hogy felvette a kapcsolatot a hatóságokkal, de helyzetük kilátástalan. Ukrán fordítóprogrammal szövegeztük a leveleket,
egész jól elboldogultunk így. Igyekeztem olaszországi kapcsolatot keresni, a szerzetesnővér barátomon keresztül. Lelkesen megírtam Nataliának, de választ
többé nem kaptam. Azóta nem hallottam felőle. Talán nem is keresztény, és megijedt, hogy egyházi vonalon akarunk segíteni? Ki tudja. Most várok, meglehet,
hogy egyszer ez az ukrán asszony újra megkeres, mert emlékezni fog arra, hogy valaki a szavát adta. Mennyi becsapott menekült indulhatott így neki a nagyvilágnak?
Mi lesz velük később? Tudjuk-e ezt? Vagy eltűnnek ebben a gyökértelenné vált világban. Amikor a táborból Nataliáék elmentek, egy idős kárpátaljai magyar
asszony telepedett le mellém a kultúrban, örült, hogy magyar szót hall. Orvoshoz igyekezett, és közben mesélt.
- Minket ki sem állhatnak Ukrajnában – kezdi a társadalomkritikát, amiben nem finomkodik. – Hát ennek ki szabadott törnie? – méltatlankodik a kapzsi világ
háborús sebei miatt.
Kárpátalján a magyarok hiányt szenvednek élelemben, de az ukrán határon nem engednek ki élelmiszer-szállítmányt. Meséli, hogy az ottani magyar lakosokat
rendszeres éjjeli szirénariadókkal idegelik ki, és ezzel is szándékosan félelmet akarnak kelteni, pedig ott nem lőnek. Éjjel kettőkor felhangzik a sziréna,
és mindenki hálóingben kiszalad, fél órát is eltart egy ilyen riadó. Ő sem akar eljönni onnan, mert fél otthagyni a házát, nem akarja, hogy ukránokat költöztessenek
oda be. Szomorúan ecseteli, hogy náluk minden sokkal drágább, mint az ukránok lakta területen. A kenyér náluk 25 pénzegység, Kijevben 8, ekkora a különbség,
pedig minden be van zárva, nincsen munkahely. Hálásan csúsztatja a táskába a szendvicset, mielőtt a buszra indul. Visszatekintve fájdalmasan csak annyit
mond:
– Két generáció kell ezt újra fölépítse, amit most a buta politika lerombolni hagyott!
Az éjszakai érkezők mindig álmosak, csak a kisgyerekekre hat másképpen a kései érkezés. Amikor bevezetjük őket a meleg kultúrba, és meglátják a sok játékot,
akkor ők felélénkülnek. Szinte családi drámába cseppentünk második éjjel, amikor egy fiatal asszony érkezett két kislánnyal. Ezek a lánykák semmiképpen
nem akartak aludni, küszködött velük a fiatalasszony, akit kint már várta a sofőrje. A férje is ide tartott, de valahol elfogták, és igyekezett a poveszkája
elől menekülni, ezért nem tudtak továbbmenni. Bizony sokan vannak így, hogy át tudnak jönni a határon, ötezer eurót kérnek a szabadságért, és bizony sokan
meg is fizetik. Ahol a szükség felüti a fejét, nem csak a jótékonykodás veri fel a táborát, de a bűn is intézményesül. Ó, mennyi rossz arcú sofőrt láttam
itt éjjelente, akik a fuvarokon is nyerészkednek! Ez a férfi is át tudott jönni, mert megfizette az árát. De mibe kerülhet ez egy családnak? Mit veszített,
ha mindenét elveszítette, mert ott kellett hagynia? A menekültek között többen voltak, akik pihenni szerettek volna. Egy középkorú asszony rá is szólt
a fiatal-asszonyra, hogy csendesítse el a kislányait, mert pihenni szeretne. Olyan tapintatlan volt, odamentem a fiatal nőhöz, és mutattam neki, hogy feküdjön
le ő is, és akkor a kicsik is mellé fekszenek. Végül a pici lányt bebugyolálta, és kiment vele a babakocsiban tologatta, és ott próbálta elaltatni. A nagyobb
leányka izgatottan ugrált az ágyon, és kifele tekintgetett. Hiába szólongattam, nem volt hajlandó rám nézni sem. Kis asztalka volt ott székekkel, ceruzákkal.
A félhomályban csendben előpakoltam, és papírlapokat raktam ki az asztalra. A kislány a szeme sarkából sandított, és figyelte, hogy mit csinálok. Magyarul
beszéltem halkan, és leültem a szőnyegre a kis asztalkához. Elkezdtem mondogatni, hogy most mit rajzolok. Egy szép kis napocskát, jaj de kraszivá, mondtam,
hogy ez szép, mást nem is tudtam ukránul. A kislány lassan odaült a székre, és elkezdett ő is rajzolni. Kettőnk között feküdtek a színes ceruzák, mindketten
alkotásunkon dolgoztunk, és én lassan megpróbáltam a ceruzákat a kezébe adni. Idővel elfogadta, és néha már mosolygott is. Közben én magyarul csak mondtam,
hogy mit rajzolok, és az mennyire krasziva. Mutogatom neki, hogy én vagyok, és mi a nevem. Mira, mutat magára a kislány, majd a rajzára. Egészen pontosan
ugyanazt rajzolta, amit én, csak ukránul. Napocska, felhők, házikó, kerítés, virágok. A házikójának homlokzatára Miruska egy kis padlásablakot ékelt be,
és abba egy keresztet rajzolt. Mi lehetett a kis lelkében? Halk rajzos közjátékunk átmeneti csendet hozott az éjjeli menedékhelyen. Az apuka is megkerült
az éjjel, a rendőrök segítettek a családegyesítésben, ki tudja, hogy merre járhatnak már, és mikor kerül olyan otthonba a kis Miruska, ahol a kereszt békéje
is beköltözhet. Honnan is vette a kislány a sötét kultúrban ezt a jelet? Mitől értette meg azt a nyelvet, melyet tőlem hallott, és kinek az ereje adott
az ismeretlen szavaknak értelmet? Mekkora jelek ezek az üldözöttek éjszakájában, ahol a félelem sem veheti el a kereszt emberi lélekre írott jelét a nyomorúságban
vergődő embertől. Reggel az üres fekhelyeket tettem rendbe, és ennek a családnak a nyomát a szétdobált babák között már nem leltem. Miruska magával vitte
a rajzokat, és hiszem, hogy valahol majd új szobájában kitéve új reményt ad családjának a kereszt. Emberek által felforgatott világunkban ez az egyetlen
jel, amire Isten új világot emelhet fel, és ezt a szívünkbe írta, a gyerekek még emlékeznek erre.

V. Péterné

*************************************************

 8.  HAZAI TÁJAKRÓL 

- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL

Emlékképek harminc év tükrében Rádió Mozaik Sydney, 

Egyed Katalin és Ilosvay Gusztáv

Szegzárdi Nagy Vendel versét elmondja: Ilosvay Gusztáv.

RÉSZLETEK A RÁDIÓ JUBILEUMI ADÁSÁBÓL RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY - AUSZTRÁLIA, 2022. MÁJUSÁN. Elérhetősége:   https://www.youtube.com/watch?v=IZRUhUWPFzo

YouTube-videó (Szegzárdi Nagy Vendel versét elmondja Ilosvay Gusztáv)
MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?

*

A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA - KÉRTEK RÁ DIÓT?
 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: EMLÉKKÉPEK HARMINC ÉV TÜKRÉBEN

 - A RÁDIÓMOZAIK SYDNEY MEGSZÜLETÉSÉNEK EMLÉKÉRE  1992.-

 
Nagy Vendel: PRÓZA VERS
 
Mikor az ember még ifjú Titán,
gondolkodik álmatlan éjszakán,
kéne egy maradandót alkotni tán,
amit örömmel fogadna a világ,
egy élő rádió adást,

mikor kifőtt a tészta,
kértek rá diót?
kérdezte anyám
és nem viccelt,
eljuthatna sokakhoz talán.
Címe egyszerű lehetne,
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY, AUSZTRÁLIA, csupán
 
Társulhat több társ,
feleség is netán,
ki már próbálgatja szárnyát  
az éteren át.
 
Megjött a megvilágosodás,
hívjuk segítségül a technikát,
Guszti, és Kati álmát,
alig múlt száz éves a rádiózás,
egyre népszerűbb ez a fajta szórakoztatás,
nekünk is sikerülhet talán.
 
 A gondolatot egy sor tett követte,
a kezdet nehézségekkel volt tele,
csatlakoztak tettestársak,
kik szerelmesei a médiának,
éveken át segítettek, hozták a híreket,
zenét, humort, történetet,
elhangzott verseim sora,
melyikekkel úrrá tettek,
majd prózáim java,
hétről hétre megtelt,
az adásra szánt perc,
harminc éve ennek,
hogy vígan telnek a percek,
rendületlen lendülettel múlnak az évek,
van mire emlékezni,
van hová felfejlődni ,
amíg a teremtő engedi,
mindaddig szól még a rádió,
amíg ajkunkon hallik a szó,
a világból visszaverődik a visszhang,
kezünk mikrofont tart,
sok riportalany elé,
s elindul a hang a hallgatóság felé,
míg világ a világ,
harminc év viharai után.
 
S hogy mi lesz majd eztán?
e kérdés dilemma talán,
a stúdió minden héten vár,
hogy folytassuk az adást,
s ül a varázsszemes masinák előtt,
sokféle fiatal Titán.
 
 SZEKSZÁRD, 2022. MÁJUS 07.   SZÜLETÉSEM JUBILEUMÁN.

 ................................

ELŐZETES A MAI  RÁDIÓ-ADÁSBÓL...

2022.06.12.  S az adások rendületlenül folytatódnak. Ma meglátogatott a „ nagyfőnök” bennünket és jó elbeszélgettünk. Rádióról, a közösségről a jövőről.
Jó látni, hogy ugyan azon a hullámhosszon vagyunk mint ö és megértjük egymást.(mellesleg megjegyzem, hogy olasz szülők gyermeke). Az alma nem esett messze
a fájától. A Facebookon fent van a fotó, megnézheted. Ami az adást illeti pörgős volt, jó lett, mindenki hozta a magáét és Kiss Ágnes jóvoltából megszólaltattuk
Magyarország Ausztráliába akkreditált újonnan kinevezett nagykövetét is, aki nemsokára felveszi hivatalát Canberrában. Itt szeretnénk megköszönni Dr Mikola
István nagykövet Úrnak segítőkész tevékenységét, amit itt a közösségben tett. Én személy szerint ritkán beszélek a sporthírekről, amit Vaskó András és
Kati visz. De most jó híreket mondtak, ügyesen csinálják. Ne feledd Nagy Vendel „ Megszólalok” internetes Irodalmi magazint megkeresni. Csodát fogsz találni
benne. Hidd el szenzációs gyűjteménye a magyar fantáziának, irodalmi készségnek és a szépérzéknek. Gratulálunk Vendelnek. Jó a magazin. S ha tetszett az
adás kérlek osszad meg barátaiddal, anyósoddal, feleségeddel, gyermekeiddel. Okozz örömet ezzel a programmal
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe. Itt a youtube link a 30 éves rendezvényünkről mi nagyon igyekeztünk
www.radiomozaiksydney.com.au
https://www.youtube.com/watch?v=UwDtPhZT_CE 

KÖSZÖNJÜK, ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK!

.................................

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZT HISZITEK

Azt hiszitek, hogy énvelem nem történik semmi sem?

pedig engem is magával ragad a történelem,

a sok jó is eljut hozzám, mit a sors magával hoz,

mégis rossz az a sok baj, mit a sok rossz  sodort, az átkozott,

élhetnénk mi sokkal jobban  hanem lenne háború,

gyermekeink nehéz sorsa, nem volna oly sanyarú,

viharfelhők nem kergetnék Somorát, és Gomorát,

tüzek árja nem tetézné városlakók nyomorát,

hol a visszanéző Lót asszonya sóbálvánnyá vált,

forró búzamezők árja, fagyos hómező tajgája,

elhull sok szélvirág, halált dalolnak a Katyusák,

meghökkentőn megdöbbentő ez a kegyetlen világ.

2022. június 10.

.......................

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

NAIVAN AZT HITTEM MÁSOK A VAKOK

Sokáig naivan azt hittem,

mások a vakok,

akivel így elbánt az élet,

csak is rendes ember lehet,

másképpen nem történhetett.

Vakon a világ ugyan az ám,

mint mindenkinek talán,

csak akik nem látnak bele,

ők hiszik, hogy mindenki mindenkit szeret,

ezt diktálja a becsület.

Gondolod, ha senkit nem látsz,

téged sem láthat senki sem,

ott ülnek a káposztafejek,

kiket gond nélkül tönkre tehetsz,

igazából észre sem veszed.

Maffiózók, és vak gengszterek,

megölhetnek, vagy csak megvezetnek,

mindenért meg kell fizetned,

elrabolhatják az életed,

misét mondatnak a szerencsétleneknek.

Nem mindenki kebelbarát,

jól áll nekik a muszáj kabát,

elveszik a pénzedet,

aztán rajtad jót nevetnek,

utolsó nadrágodon, úgysem  lesz zseb,

semmit nem ér már a becsületed.

2022. július 20.

*************************************************

 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA): 

 AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN 

  TÓTÁGAS PODCAST  - VII. RÉSZ 

Podcast 13ik epizód,  Squatterok:  https://youtu.be/OFo-7TWNPSw

  Ez 13-ik epizód és azzal foglalkozom, hogy kik azok a squatterok?
Előzőleg ígértem, hogy olyan réteget ismertetek, ami tudtommal csak  ide, a korai Ausztráliára  jellemző.
Maga a kifejezés ma is létezik, de más az értelme.
Most azokat hívják igy, akik elhagyott, üresen álló házakba, lakásokba, esetleg vasúti kocsikba beköltöznek, és életvitel szerűen ott laknak. Elég pejoratív
kifejezés, csöveseknek is , hajléktalanoknak  is mondhatnánk őket.
Többször mondtam, most is említem, hogy az ideérkezőknek  fogalmuk sem volt, hova érkeztek, mekkora a föld és milyen minőségű, ami rendelkezésre áll.
Európai szokásokat követtek, tehát a föld elméletileg a korona tulajdona, és a korona képviselőjének, tehát a kormányzóknak van joga  a földet eladni vagy
adományozni. Igy is volt egy darabig. De itt azért egy pillanatra

visszatérek az európai szokásokhoz.

Kolozsi Erzsébet

*

Ma már tudjuk hogy Sydney éghajlata igen enyhe , hideg tél is olyan plusz 1o fok körül van, átlagban. Ezt persze nem tudták, és a kezdetben épült házakhoz
szénledobót is építettek, hisz a fűtésre a szenet valahol tárolni kell. Mikor kiderült, hogy nem olyan zord az idő, mint otthon, akkor 

meg átestek a ló másik oldalára, az újabb házakat ezek után csak egyrétegű üvegablakokkal látták el, hisz  akkora hideg nincs, mint Angliában. Ebből adódik, hogy mostanában
aki Europából érkezik, áttelepül, többnyire nem hozza magával a nehéz téli holmikat, és a szimpla üvegű lakásban, első télen többnyire majd megfagy. Így történt velem is, de az ismeretségi körben sokan  panaszkodtak erre.
Vissza az eredeti témához, a föld tulajdonához és az ehhez való vélt vagy valódi joghoz.
Ebből a szempontból is nagy jelentőségű a Kék Hegyeken való átjáró felfedezése, mert a hegyeken túli területek is hozzácsaphatók a művelhető területekhez,
a Hawkesbury folyó és a Sydneytól délre eső  területekkel egyetemben. De hogy a kormányzó nagylelkű lehessen, fel kellett mérni, és térképezni a területet.
Egyik ilyen földmérő George Evans volt, aki azt jelentette Maquarie kormányzónak, igen, a kedvencemnek, hogy nagyon jó minőségű legelőnek való síkságot
talált a mai Bathurst  környékén.  Igen, ez az, ami az autóversenyzők kedvelői előtt jól ismert  pálya, ill.város,  És lőn, a jelentés után alig 4 évvel már  11000 birkát tartottak azon a tájon.

*

A podcast logója

Növekedett azok száma, akik felszabadultak, meg azoké is akik szerencsét próbálni ideérkeztek,  kitárult az ismert látóhatár, így több művelhető területre
volt igény. Páran, ahelyett,  hogy mindenféle okmányokkal bíbelődtek volna,  elkezdtek területeket művelni  vagy állatokat telepíteni rá. A terület határa
meg ott volt, ahol ők gondolták, ha az esetleges szomszéd is arrafelé gondolta volna, ezt a vitát szép szóval, vagy verekedéssel döntötték el, nem bajlódtak
rendőrökkel meg ilyesmivel. A föld tulajdonjogi bizonyitéka az volt, hogy ő ott van, az esetleges erről szóló papír csak úri huncutság. Ahol ő van, az
az övé és kész. Ezeket a földfoglalókat hívták squatteroknak és miután többségük un. emancipált, felszabadult rab volt,  eleinte kicsit le is nézték őket.

*

Itt visszakanyarodom megint egy picit a mába:

Egyik utazásunk során elvetődtünk Andamooka-ba, ami Dél Ausztráliában van, légvonalban kb. 25o km-re Coober Pedytől, amit az opál fővárosának mondanak.
Az opálbányász helyek városi  szemmel elég szürrealisták, az emberek többnyire föld alatt laknak, de Andamooka erre rátesz egy lapáttal, mert a házak ugyan
föld felett vannak, de háznak csak jóindulattal lehet nevezni őket Esetek többségében idevontatott vasúti kocsik, kimustrált buszok,  ezeket  graffitivel feldíszítik, akármi alapanyagból tákolt kunyhók.  Egy két módosabb ház azonban már található, és van egy hullámbádogból épített iskola is. 
AZ OPÁL, AMI  ANDAMOOKABAN  VAN , NAGYON JÓ MINŐSÉGŰ U.N.  FEKETE A JELLEMZŐ. AMIÉRT EMLÍTEM, MERT  ITT ÉLNEK TALÁN MÉG A SQUATTEREK UTÓDAI.  MINDENKI ODA ÉPÍT, AHOVA AKAR,  AKKORÁT,  AMEKKORÁT AKAR, VAGY BÍR, VAGY ABBÓL AMIHEZ HOZZÁFÉR. NINCS ÖNKORMÁNYZAT, HATÓSÁG, VAGY MÁS ILYEN MODERN TALÁLMÁNY. VISZONT, MINDENKINEK ÖNELLÁTÓNAK KELL LENNIE, MERT SZOLGÁLTATÁS SINCS. 
Arra jártunkkor  borzadva mesélte  egy helyi születésű  lakos, hogy képzeljük el, az ország többi településén pénzért kell venni telket és fizetni kell a vízért, szemételhordásért és villanyszolgáltatásért.  Tényleg, csodálkoztunk a buszvilla lakójának?

*

E kis kitérő után visszakanyarodom a múltba:

Európában elterjedt a hír, hogy  Ausztráliában rengeteg föld van, csak el kell foglalni.  Így a középosztály és a nemesek is kezdték ideküldeni a csemetéket,
hogy gyarapodjanak, szedjék meg magukat gyorsan, és visszatérve  gazdag emberként élhetnek tovább.
A feldicsért Bathurst síkság gyorsan betelepült. Az egyik kormányzó megpróbálta, hogy kijelöli, mi a kolónia határa,  és főleg mennyi pénzért lehet ezen belül földet venni.  Ez a terv kivitelezhetetlennek bizonyult, nem volt annyi ember, aki ellenőrizni  tudta volna.  Nem volt pontos térkép, szakképzett  földmérő alig, így továbbra is pontatlanok voltak a határok . Aki szerencsés volt, jó legelőt fogott ki, maradt. Aki nem, tovább tolta a határt, amíg neki jó nem lett. Ez komoly torzsalkodásokhoz is vezetett, egymással is, meg az őslakosokkal is. Nagy földterületek kerültek egyes emberek birtokába, és azok is gazdagodtak, akik emancipáltak voltak.
Ezt bizonyítandó, kezdtek nagy házakat építeni. Akik már eleve magasabb osztályból érkeztek, azok is presztízst akartak felmutatni, ők még nagyobb házakat építtettek.  A század közepére tehát kialakult egy újgazdag réteg, amit az arisztokrácia mintájára squattokráciának hívtak.  Ők tovább majmolták, vagy tartották  az európai szokásokat, öltözködésben, bálok, vadászatok rendezésében. Így alakult ki a mai Bathurst és Goulbourn -ez Sydneytől Canberrra felé úton van, - “palotanegyede”. Igencsak impozáns épületek, ha arra járunk, ma többnyire bank vagy biztositó van benne.
Itt említem meg Thomas Kite életét, mint tipikus squattert.
Eredetileg bankjegylopásért ítélték el, halálos ítéletét transzportálásra változtatták, igy került ide. Miután dolgozott a Kék Hegyeken átvezető út építésénél, jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezték. Maquarie kormányzó - már megint ő -  9 másik társával együtt elküldte  Bathurst-be, hogy ott telepedjen
le, és kevés  földterületet is biztosított hozzá. Ezt a 10 embert tekintik ma a város alapítóinak.  Ott megnősült, 9 gyereke született és kezdett terjeszkedni.
Idővel akkora földterületet mondott magáénak, ami magába foglalta a mai Orange, Bathurst, Wellington, Parkes környéket is. Nem Ausztrál hallgatók kedvéért
ez hatalmas rész, nagyjából 800 ezer négyzetkm, ahol 14000 birkát és marhát tartott.
A kormányzók belátták, hogy nem nagyon mehet így tovább helyzet, hogy aki kapja marja alapon történik a földhódítás, így kezdtek  földmérőket szétküldeni
és felfedezőket pénzelni.
Kik, mikor  és mit fedeztek, no erről is  lesz szó a továbbiakban.
A korábbi  adások a Csibi és Tótágas youtube csatornán hozzáférhetők.

*

Podcast 14 Vakmerő szökés:  https://youtu.be/o2nMzyCtB6Y

Arra gondoltam, hogy  ezúttal egy olyan történetet mesélek el, ami nagyon megfogott engem, évekkel ezelőtt, mikor először szereztem tudomást róla.
Valljuk be, a szökéseknek mindig van romantikája, akár sikeres, akár nem.
Természetesen nő az illető, hisz van bennem női szolidaritás.  Úgy hívták, hogy Mary Bryant,  szülei halászok voltak  Cronwallból. 19 éves korában elhagyta
a szülői házat  és ma úgy mondanánk, hogy rossz társaságba keveredett. Lopásokat követett el, de egyik alkalommal még  meg is verték az áldozatukat két
másik lánnyal egyetemben. Amit elloptak , az egy selyem kalap volt és még valami készpénz. Ezért is, mint annyi más ilyen kisebb bűnért,  halál járt volna,
de ezt változtatták  7  év Ausztráliában töltendő  toloncolásra. Az első flotta egyik hajóján érkezett, a hajó neve Charlotte volt. Még az úton megszült egy  kislányt, akit ezért Charlottnak nevezett el.  A hajón megismerkedett  William Bryant-at, aki szintén  Cornwallból való volt, halász, csempészésért került ide.
Érkezés után összeházasodtak és lett még egy gyerek, fiú. A férj  ugye értett a halakhoz és a halászathoz, ezért kinevezték egy felügyelőnek  halászhajók mellé. Ámde rájöttek, hogy saját zsebére is adogat el a zsákmányból, ezért aztán gyorsan 100 korbácsot kapott. Nagyon nem tetszett neki, és megérlelődött benne, hogy innen pedig meg kell szökni. Összebarátkozott, megkörnyékezett, egy holland hajó  kapitányát, hogy adjon neki hajózó felszerelést, térképet, kompasst, ilyesmit.
1791 márciusában a   Bryant család, papa mama meg a két kicsi gyerek készen álltak az útra.  Hozzájuk csapódott még  7 fegyenc, akik közül  szerencsére az egyik  navigátor tapasztalattal is rendelkezett. Elloptak, elkötöttek, egy hatevezős  vitorlást és nekivágtak az útnak északnak.  Maga a hajó kicsi és elég rozoga állapotban volt, ezért volt egy kicsit távolabb a többi csónaktól a kikötőben. Ehhez kell elszántság, két gyerekkel és 7 idegennel nekivágni az ismeretlennek. Úgy tudom ez un. nyílt hajó volt, tehát a tűző napon,  a fedélzeten kellett tartózkodni.
Ez az út  egyáltalán nem volt sétavitorlázás.. Ha próbáltak is volna kikötni, többnyire, hogy valamit javítsanak a hajón, vagy ellátmányt frissítsenek, a parti őslakosok barátságtalanok voltak, elzavarták őket.  Szinte bicegve haladtak, ellátmányukat igencsak be kellett osztani. Az időjárás sem kímélte őket, képzeljük el az emberes óceáni  viharokat, hullámokat, egy recsegő, ropogó, nyitott  alkalmatosságban. A vitorlájukat is alaposan tépázta a süvöltő orkán. Volt olyan pillanat, mikor a hajó annyira eresztett, hogy a férfiak, akik hol eveztek, hogy a rongyos vitorlával próbáltak úrrá lenni a hullámokon, feladták. Csüggedten várták, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Ekkor Mary lekapta a kalapját és kezdte vele  merni a vizet. Addig folytatta, míg a férfiak
erőre kaptak, és kezdték újra az evezést.
A vihar múltával valahol partra vonszolták magukat és úgy ahogy rendbe hozták a hajót és a vitorlát. Bár az őslakosok itt is barátságtalanok voltak, és csak figyelmeztető lövésekkel tudták távol tartani a lándzsás harcosokat A Nagy Koráll-zátony  egyébként sem  kedvező a hajósok irányában, ahogy ezt már Cook kapitány keservesen megtapasztalta, a zátonyra futás hosszan tartó és komoly fenyegetés.
Végre  nagy nehezen,  66 nap, több mint 5000 km  elmondhatatlan viszontagságok után,  megérkeztek Timorba, ami akkor holland fennhatóság volt. Azt mondták,
hogy hajótöröttek. Szívesen fogadták, ellátták őket.  No de aztán az egyikük részegen kifecsegte, büszkélkedve a teljesítményükkel, hogy tulajdonképpen kik is ők és milyen messziről  jöttek.  Ezek után nem maradhattak, mert akkor holland - angol viszály lett volna,  igy visszaindították őket Angliába, hogy ott foglalkozzanak velük. De először Bataviába kellett kerülni, mert az volt akkor a holland gyarmati főváros, ez ma Jakarta, Indonézia fővárosa. Ott hozzácsapták őket  a Bounty lázadásból  még itt maradt, fogvatartott rabokhoz és zsuppolták őket tovább Cape Townba, Afrika,  ahol  ismét átszállították őket egy másik hajóra, amelyik aztán visszavitte őket Angliába.  Ez így elmondva egyszerű, de ezek a zsuppolások vasra verve, hajófenékben történtek. Mintha  eddig még nem lett volna  elegük a megpróbáltatásokból! 
Igy  a papa William és  szegény fiú gyerek már nem tudtak velük tovább  menni,  mert   Batáviában meghaltak. A másik gyerek, -Charlotte - az Angliába vezető úton hunyt el.  Szegény kislány,  hajón született rabok között , ismét rabok között hajón halt meg és közben mindössze kb. 4 évet élt, de ez is milyen volt!
A szökevények többi tagja, 5-en,  már Angliában, bíróság elé kerültek. A büntetés az volt, hogy ki  kell töltsék az eredeti büntetésüket, de hála Istennek 
nem rakták megint hajóra őket, csak börtönbe.  Erről egyikük úgy nyilatkozott, hogy a börtön szinte paradicsomi állapot volt  ahhoz képest, ami a  hajókon volt. Mary végül 1793-ban szabadult. Sorsa újabb fordulatot vett, de  most már pozitív irányban, azok után hogy férjét és két gyerekét már elvesztette, és igencsak megjárta már a kálváriát .  Az ügyükkel, egy James Boswell nevü ügyvéd és életrajz író foglalkozott, akit Mary sorsa vagy egyénisége elbűvölt.
Lényeg, hogy szerény  járadékot biztosított neki Mary haláláig . Boswell-t barátai ugratták, hogy  Botany Bay származású szeretője van, ugye ez mélyen alatta
volt az ügyvéd társadalmi rangjának. Ő tiltakozott, hogy csak a szimpátia vezette és fizetsége mindössze egy csomag Botany Bay tealevél volt. Ezeket az un. tealeveleket később megvizsgálták és egy olyan fának a levelei voltak édes sarsaparilla - ez  a legjobb fordítás amit találtam rá - amit kezdetben tényleg tea helyettesítőnek használtak a Port Jackson lakói, később skorbut ellen, de az aboriginálok már  korábban köhögéscsillapitónak használták. Úgy tudom, ez a doboz tea nagy  kacskaringóval a Sydney Mitchell Libraryban kötött ki.

Folytatjuk.

*************************************************

 10. MEGJELENT... 

ILOSVAY GUSZTÁV HANGOS ÍRÁSA -  AUSZTRÁLIA

Ilosvay Gusztáv Játszunk zenét című írásait Felolvassa: 

Ilosvay Egyed Katalin. 6. rész
https://www.youtube.com/watch?v=YzkWm82YrRA
 
A meglepetés, vagy ki hitte volna pillanat...

*************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

VÉGHELYI JÓZSEF - Csak úgy dödögök: Nyitott szívvel

   Az embereknek különböző a mentalitásuk, érzésviláguk, habitusuk, stb. Nincs is ezzel semmi baj, ettől szép az élet, ettől vagyunk különbözőek, ezért szeretjük, vagy „utáljuk” embertársunkat (ez utóbbi ugyan nem szép dolog, de az vesse rám az első követ, aki mindenkit szeret...!). Hiszen tökéletlenek vagyunk mindnyájan, tele hibával és bűnnel, gyarlósággal. Egyáltalán nem kell mindenkit elfogadni, ha a mi értékvilágunk, ízlésünk más, de ettől még bizonyos toleranciával kötelezően rendelkeznünk

kell a súrlódásmentes társadalmi érintkezési formák tekintetében.

Véghelyi József

*

  A mai világ értékrendje más, mint amiben én és generációm felnőtt. Számunkra más volt a fontos, a követendő, az elfogadott, mint ma. Azt nem tudom megmondani,
hogy jobb volt-e vagy rosszabb, de nekem kezelhetőbb világ volt. Még az én ifjú koromban a mosolyért mosoly járt, a kedveskedő megszólításért hasonló szavak
dukáltak...! Nem volt szokás nevetni egy szerencsétlen sorsú embertársunkon. A fiatalok átadták helyüket a tömegközlekedési eszközökön, ha szükség volt
rá! A kérdésekre adott válaszok nem lövészárok-stílusban 

születtek meg. Valahogy megtiszteltük egymást még a válaszokkal is, legalább is bárdolt agyú közegekben.
Tisztában voltunk azzal, hogy a lényünk megjelenik a válaszunk stílusában is. Ahogy a mondás tartja: ... a stílus az ember maga!...A több évtizedes pedagógiai
pályafutásom során ezek a dolgok rendre helytállóak is voltak. Azzal hízelegtem magamnak, hogy ismerem az emberek típusait, és szinte már ránézésre meg
tudom mondani, hogy kitől mit várhatok, ha beszédbe elegyedek vele. Igyekeztem mindenkivel a megfelelő kontaktust kialakítani, ha már egyszer a sors valamilyen
ügyben összehozott bennünket.
Ám a világ az óta atomizálódott, elemeire bomlott. A jó modort, az "úriember stílust" visszavonhatatlanul felváltotta a pénz mindent szétrohasztó hatása.
Mosolyoghatok én akárkire, fordulhatok kedveskedő szavakkal sok ember felé, és örülhetek, ha nem néz vén hülye hibbant trottynak...: mert biztosan valami
hátsó szándék lehet a tiszteletadó megszólításban! El nem lehet képzelni ma, hogy érdek nélkül valaki kedves legyen? Hát itt tartunk! Nyilván túlzás, amit
most leírtam, mert akadnak azért még mosolyt mosollyal honoráló társaink, de a helyzet ettől még nem reményteljesebb.

*

   Sajnos  fiamék húsz év után válnak, ezért ügyvédhez kellet fordulni. Többszöri közös egyeztetés után sem került nyugvópontra a végső állapot. Szerettünk
volna a feleségemmel mi is beszélni a fiamék ügyvédjével a lehetséges megoldási módokról, hiszen a haszonélvezeti jog birtokosai voltunk. Akkor követtem
el az első hibát - azt hiszem - amikor megszólítottam az ügyvédnőt, aki egyébként régi gyerekkori ismerősöm volt: (természetesen a név nem valódi...!)
- Szia Klári szívem! - nálam ez a megszólítási forma, ha régi hölgyismerősömmel beszélek.
Nem kell ehhez semmi bizalmaskodó viszonyt hozzárendelni, egyszerűen csak nyitott szívvel próbáltam közeledni feléje, mint régi gyerekkori ismerős, ahogy
mások esetében is szoktam.
- Ha lehet mellőzd ezt a "szívem" megszólítást, mert nem vagyunk bizalmas kapcsolatban! - fröccsent felém a telefonból a válasz. Ez a rendreutasítás aztán
helyre tett engem egyszer és mindenkorra.
   Természetesen elnézést kértem tőle, de azért szerintem elvárható az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó embertől több féle stílus tolerálása is.
Nem voltam tolakodó, s főleg bántó nem! Ismerősként szerettem volna köszönteni. Ennyi, nem több!
Szerettem volna még időpontot is kérni tőle, hogy megbeszélhessük a ránk vonatkozó jogi dolgokat, ám a rendkívüli elfoglaltságára hivatkozva nem teljesítette
a kérésemet. Egyáltalán kategorikus elutasításban volt részem a hátralevő néhány másodpercben, merthogy több időt nem szakított rám. Én ezt nem az elutasított
megszólításnak tulajdonítottam, hanem a saját fontosságát túlértékelő flegmatikus, arrogáns megnyilvánulásnak. Megsemmisülve tettem le a telefont: velem ilyen lekezelő,
felülről lefelé irányuló stílusban még nem beszéltek! Nem ehhez szoktam.
   Egy újabb világ omlott össze bennem, mert azt hittem naivul, hogy a velem nagyjából hasonló korú, műveltségű ismerősöm majd hasonló affinitással fordul
felém, ahogy én próbálkoztam...! Ha másért nem, hát a gyerekkori ismeretségünk révén.
   Bizonyára igen fontos személyiség lehet az ügyvédnő, aki még arra sem ért rá, hogy tisztességesen meghallgasson, ha már tisztességes honoráriumot kér érte. Nem ért rá, sietett, egyáltalán tele volt ügyekkel...!
Legyen neki könnyű a pénzimádat által megfertőzött becsülete. Az utolsó órában mindenki egyedül fog áll ítélőbírója előtt, és akkor valószínűleg másképp
fog viselkedni, mint most velem…!
Tele volt ügyekkel? Nem kétlem, de ami biztosan hiányzott a repertoárjából az az emberség, mások gondjainak megértése, a bajba jutott emberek iránti empátia!
Tele volt ügyekkel(?),  lehet, hát én meg keserűséggel és szomorúsággal!

*************************************************

 12. ELBESZÉLÉSEK 

Márkus Katalin: Aratás idején

Nagyon meleg volt azon a nyáron is, amikor Rozi szülei, nagyszülei, részes aratást vállaltak a tsz-ben. Kellett ez a plusz kereset, melyet gabonában kaptak
meg, mert a munkaegységre, amiért a tsz-ben dolgoztak, csak év végén kaptak fizetséget. Ha kaptak... Aratáson felül vállaltak még harmados kukoricakapálást,
cukorrépa egyelést, szénagyűjtést. Minden lehetőséget megragadtak, 

hogy egy kicsit könnyebb legyen a mindennapi életük. 

Márkus Katalin

*

Rozit testvéreivel a dédire bízták, aki már bőven a hetvenes éveit taposta. Az alacsony termetű, vékony asszony a fürgeségéről és a szívósságáról volt híres. Jól jött neki ez az Isten adta tehetség, mikor szinte földönfutóvá vált családjával együtt. Olyan idők jártak akkor, 

hogy jobb nem felemlegetni őket...
Az aratók már hajnalban elindultak, hogy minél előbb neki tudjanak 

állni az aratásnak. Sokat kellett gyalogolni, mire kiértek a Kaszás-dűlőhöz. Itt mérték ki nekik, a hatalmas búzatáblából rájuk eső részt.

 A sors fintora, hogy pár éve még sajátjuk volt ez a föld. Erre inkább próbáltak nem gondolni, ami nem nagyon sikerült. Az asszonyok kötényük sarkával könnyeiket törölgették, a férfiak meg bajszuk alatt mormoltak nem éppen dicsérő szavakat. De, nem volt mit tenni, rövid fohász után nekiálltak az aratásnak.
Otthon Zsófi dédi főzte az ebédet, amit majd Rozival és Maricával, a két dédunokával elvisznek az aratóknak. Már kora reggel bedagasztotta a kalácsnak valót, míg a tészta kelt, a kislányokkal meghámoztatta a krumplit, ő meg a kalács töltelékét készítette. Fa mozsárban törte a diót, majd a mákot. nem volt könnyű munka, de akkor még nekik nem volt dió és mák darálójuk. A vargánya gomba már szépen felaprítva várta, hogy

a krumplilevesbe kerüljön. 
Majd két hétig is eltartott az aratás, minden napra bőségeset, és laktatót kellett főzni, hogy bírják erővel. Reggelire vitték magukkal a szalonnás tojásrántottát
kenyérszeletek közé passzítva, felvizezett borral öblítették, így nem éheztek meg ebédig.
Míg Zsófi dédi a konyhában sürgölődött, addig a lányoknak gyomlálni kellett a veteményesben, és az apró jószágokról is ők gondoskodtak.  
Rozi tavasszal már elmúlt tíz éves, Marica még nem töltötte be a nyolcat, de már mindenféle ház körüli munkába befogta őket a dédi. Számukra ez természetes
volt, a faluban sehol sem unatkoztak a gyerekek. Zsófi dédi szigorú volt a lányokkal,

de azért arra is figyelt, hogy játszani is tudjanak. Szüleik, nagyszüleik
a tsz-ben dolgoztak reggeltől, estig, de tudták, otthon jó kezekben vannak a lányok.
Tizenegy órára már elkészült az ebéd, Zsófi dédi megebédeltette a kislányokat, aztán míg ők mosogattak, összepakolta az aratók ebédjét. Elővette lapos,
fejre való kerek kosarát, szépen elrendezte benne a felszeletelt kalácsokat, 

tányérokat, evőeszközöket, kenyeret is pakolt a leves mellé. A levest kisebb
tejeskannákba meregette. Amikor mindennel elkészültek, a lányok kezébe adta a levessel teli kannákat, kerek kosarát a fejére tette, és elindultak a mezőre.
Egyenes derékkal, kicsit ringó járással gyalogolt a poros úton. Roziék előtte mentek, egyik kezükben a kannát, a másik kezükben a kicsi, fűzvesszőből font
kosárkát vitték. A kosárkák tele voltak az éppen érő apró körtével és a korai nyári almával. 
A dédi szőttes szalvétával letakarta a gyümölcsöket, így védte a kislányokat a darazsaktól. A mezei úton nem ők voltak az egyedüli gyalogosok. Majd minden
háztól arattak a határban, ezért másoknak is vitték az ebédet. 
A Kaszás dűlőben aratók a Nap állásából már látták, hogy lassan ebédidőre jár, emiatt egyre sűrűbben tekintettek az út felé. Fáradtak, éhesek voltak, és amikor megpillantották az úton közeledő Zsófi dédit, abbahagyták az aratást. Pár búzakévét összeraktak, hogy annak árnyékában költhessék el ebédjüket. 
Míg ebédeltek, a kislányokat elküldték a közeli forráshoz friss vízért. Nem kellett sokat menniük, így hamar megfordultak. Az ebédet rövid pihenő követte, majd napnyugtáig folytatták az aratást.
Zsófi dédi összepakolt, a maradék kalácsot és a gyümölcsöket ott hagyta uzsonnának, majd a kislányokkal haza indult. Rozit és Maricát engedte a többi gyerekkel
szaladgálni, ő meg a korabeli asszonyokkal haza ballagott.
Útközben volt idő megbeszélni, hogy ki mit főzött. Így kicsit könnyebb volt kitalálni mi legyen a másnapi ebéd. Az kerek kosár sem nehezedett már olyan nagyon a fejükre. Csak az üres tányérok, kanalak kocogtak benne.
Amikor hazaértek, a kislányokat elküldte a baromfiudvarba tojást összeszedni, és friss vizet adni a tyúkoknak, kacsáknak.
Majd leült megszokott helyére a sparhelt mellé a kisszékre, hogy ölébe vett tálkájából megegye ebédjét.
Délután a kislányok kedvük szerint játszhattak, de Zsófi dédi nem tétlenkedett. Mindig akadt valami tennivaló a ház körül, estefelé meg nekiállt vacsorát
főzni a fáradtan hazatérő aratóknak. 

*

Időutazás

Zsóka gyors mozdulattal áttörölte a bepárásodott fürdőszoba tükröt, és levette a fejére tekert törölközőt. Nedves haja a vállára göndörödött. Bekapcsolta
a hajszárítót, és elkezdte szárítani, egyik kezével a hajszárítót fogta, a másikkal fürtjeit igazgatta. Dédmamától örökölte egyedi, vörösesbarna színű
göndör haját.
Óh, a drága dédi és nagymama, mindketten már csak az emlékeiben élnek. A dédire alig-alig emlékezik, a nagymama pár éve ment el az örökkévalóságba. Sokat
köszönhet nekik, mindketten nagy-tudású füvesasszonyok voltak, az örökölt tudásukkal gyógyították az embereket, és nem ritkán az állatokat is. Természetgyógyász édesanyja vitte tovább ezt az örökséget. Ő a dédunoka, pedig már a legmodernebb eszközökkel gyógyítja betegeit, de ha úgy adódik, szívesen ötvözi a kétféle gyógyítást.
Míg haját rendezte, eljátszott a gondolattal, hogy vajon mennyire hasonlíthat a fiatal dédire. Róla nagyon kevés emléke maradt. Jó lett volna látni, hogy milyen helyen élt, hol gyűjtötte gyógyfüveit, hogy készítette gyógyító főzeteit. A nagymama szokott mesélni róla, így tudja, hogy nem lehetett könnyű neki egyedül, öreganyja halála után.
Még néhány gyors mozdulat, és végez a frizura készítéssel. A tükörbe pillantott, hogy megnézze az eredményt, de abban egy fiatal göndör hajú lányt látott,
aki hatalmas fák alatt az avarban, gombát keresgél. A lány egy pillanatra felegyenesedett és egyenesen ránézett.
Zsóka halkan felkiáltott, mert azt hitte hallucinál. A dédiről ábrándozott, és most megjelent, vagy talán ő nem is a fiatal dédi? Az arcvonásai kísértetiesen
hasonlítottak az övére. Hogy kerültem én egy erdőbe? Ráadásul mindezt a fürdőszobai tükörben látom!
Az arca, a haja színe, olyan mint az enyém – nem, nem, mégsem én lehetek, mert 

a lány ruhája ódivatú. Ma már senki sem hord bokáig érő derekas, bőven ráncolt
szoknyát, meg szürkésfehér vászonblúzt, és még ráadásul cipő sincs a lábán!
Úristen! De hiszen, én most egy időutazás részese lehetek, és láthatom a fiatal dédi mamit! Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs, vagy mégis van?
…Vesszőkosarában szépen szaporodtak a gombák. Kicsit hajlott háttal járkált a fák közt, szemével a száraz avart figyelte. Az igazán finom gombák éppen
hogy kidugták fejüket avar bölcsőjükből, és ő pont ezeket kereste. Időnként megállt, kiegyenesítette hajlott hátát, megmasszírozta fájó nyakát, majd folytatta
a keresgélést. Még pár darabot jó lenne találnia, mert reggel jönnek érte az udvarházból.
Cserébe kap egy kis lisztet, és zsírt. Pénzért soha nem adott semmit sem, a csereberéléssel szinte mindent megszerzett magának. Így lett ruhának valója,
gyertyája, ennivalója. Az utóbbiból kellett a legkevesebbet kérnie, mert szinte mindent megtermelt, vagy összegyűjtött magának a falut körbeölelő mezőkön
és az erdőkben. Az uraság megengedte neki a gyűjtögetést, azzal a kikötéssel, hogy vadnak nem rakhat ki csapdákat. Ha vadhúsra van szüksége, cserével majd
azt is megkaphatja.
Szerencséjére, még bőven napnyugta előtt, a kosara megtelt gombával. Már egyenes derékkal igyekezett, az erdőszéli mogyoróbokrok alatt hagyott zsákjáért.
Délidőben gyűjtögetett különböző gyógyító füvekkel volt tele a vászonzsák. Az árnyékban kicsit megfonnyadtak, de nem baj, majd este szétválogatja és csokrokban
felkötözi őket a gerendára.
Mire a faluszéli kicsi házához ért, már kora estére járt az idő. Az udvarba belépve alaposan körülnézett. Mindent úgy talált ahogy hagyta. Jó megfigyelő
volt, észrevette volna, ha valaki távollétében betéved hozzá. Kutyája jó pár éve nem volt, öreganyjával együtt őt is eltemette. Fekete szőrű macskája dorombolva
szaladt elé. Már megbékélt, amiért nem engedte, hogy elkísérje az erdőbe.
Bent a házban igencsak sötét volt, az apró ablakok még nappal is kevés fényt engedtek be. A tisztára súrolt hatalmas asztal egyik felére rakta a gombákat,
a másik felére a gyógyfüveket. Friss vizet húzott a kútból, alaposan megmosta kezeit, majd a kicsi kamrából behozta vacsoráját, egy kisebb csupor aludttejet,
és mellé egy karéj szikkadt kenyeret. Leült a bejárati ajtó küszöbére és ráérősen eszegetni kezdett. Macskája majd kinézte szájából a kenyeret, ezért időnkét
egy kicsi darabot dobott neki.
– Tiéd lesz a maradék aludttej is, csak várj türelemmel – szólt hozzá. Nem sajnálta tőle a tejféléket, mert jó egerésző volt. A házban nem volt maradása a rágcsálóknak.
Miután végzett az evéssel, átmozgatta fáradt lábait, kezeit. Ideje gyertyát gyújtani, és nekiállni a válogatásnak. Nem kellett, hogy jól lássa a füveket, az illatukról, a tapintásukról valamennyit felismerte. Öreganyja jó tanítója volt, átadta neki az összes tudományát.
Ő nevelte fel, az anyját nem ismerte, csecsemő volt még, amikor vízbe fúlt. Tavaszi nagy áradáskor nekiment a folyónak. Rossznyelvek szerint az öreg uraság
volt a megrontója. Erről öreganyja soha sem beszélt neki, de egyszer véletlenül meghallotta, amikor az uraság egyik szolgáját küldte valamilyen kencéért.
Ő a sarokban játszott rongybabájával, a szolga meg amint ránézett, elkiáltotta magát. – Óh, ez a gyerek mennyire hasonlít a gazdámra! Kiköpött mása azzal a vöröses göndör hajával.
Akkor az öreganyja hangos kiabálással gyorsan kizavarta, hogy kint várjon, míg megkeresi amiért jött. Amikor elment a szolga, félt rákérdezni, hogy mit
mondott, öreganyja meg nem szólt róla. Az igaz, hogy soha nem engedte a falubeli gyerekekkel játszani. Játék helyett, már egészen kicsi korában magával
vitte és tanította a füvek ismeretére. Egy ilyen gyűjtő útjukon mondta el neki, hogy milyen nagy kincs birtokában lesz, ha szorgalmasan figyel. A tudást lassan csöpögtette belé és minden alkalommal visszakérdezte a tanultakból. Tévedni nem szabadott, mert az akár életet is elvett volna. Elég könnyen tanult, szinte mindent elsőre megjegyzett. Mire nagylánnyá cseperedett, tudása vetekedett az öreganyjáéval…
A Hold már beküldte sápadt fényét a nyitott ajtón, mire mindennel végzett. Elrendezte magát és lefeküdt a konyha sarkában álló ágyába. A kicsi háznak nem volt szobája, a tágas konyhában minden elfért. Ablak alatt álló ládában tartotta ruháit, a szalmával tömött ágyban meg aludt. Másra nem volt szüksége, télen a sározott kályha jól bemelegítette a lakóteret, még főzni is tudott rajta, Fal mellett álló polcon meg elfért az a pár fazék, és egyéb főző eszköz amire szüksége volt.
A keskeny kamra volt kincseinek őrzője. A polcokon sorakoztak kencéi kisebb, lekvárjai nagyobb csuprokban, szárított marha béllel szorosan lekötve. Fehér
vászonzsákokban a lemorzsolt gyógyfüveit, szárított gombáit, aszalt gyümölcseit tartotta. Szorgalmas gyűjtögetése eredményeként télre mindig megtelt a
kis kamra. Kellett is az a sok minden, mert a falubelieket, sőt még a környéken lakókat is ellátta gyógyfüvekkel, kencékkel. A faluban élők nem értek rá ilyesmiket gyűjtögetni, egyrészt nem értettek hozzá, másrészt ki sem látszottak a munkából. Egyszerűbb volt elküldeni valakit, a füvesasszonyért, ha megbetegedtek.
Így volt ez már öreganyja, meg annak az öreganyjának az idejében is.
Alig pirkadt amikor kipattant az ágyból. Még a reggel hűvösében felhordta a padlásra az összekötözött füveket. Felaggatta őket a gerendába vert faszegekre.
A zsúptető alatt bőven lesz idejük zörgősre száradni. Még fent volta padláson, amikor valaki hangosan a nevén szólítgatta.
– Kelj fel Örzse, jöttem a gombákért!
– Megyek már, csak ne kiabálj olyan hangosan, még felébreszted a fél falut! – szólt le a padlásról.
Az uraság egyik konyhalánya volt a kiabáló, az ajtóban állt, lába mellé téve a kosara, benne egy kicsi zsák liszt, és egy csupor zsír lapult. Hamar nyélbe
ütötték a cserét.
– Az öreg uraság sült gombát enne már napok óta, ezért most nem érek rá beszélgetni. – magyarázta sietségének az okát.
– Előbb is üzenhetett volna, már lassan vége a gombaszedés idejének. Szárított gombám van bőven, ha úgy adódik, gyere érte. No, Isten megáldjon! Menj a
dolgodra Maris!
Nemsokára harmincéves lesz, de soha nem gondolt az öreg uraságra úgy, mintha az apja lenne. Igaz, ő sem érdeklődött felőle, pedig biztosan tudhatta, hogy a lánya. Öreganyja gondosan ügyelt rá, hogy ne találkozzanak. Soha nem vitte magával, ha az udvarházba hívatták.
Ettől függetlenül, minden ősszel az uraság favágói egy szekér tűzifával állítottak be az udvarba. Öreganyja halála után is mindig megérkezett a tüzelő.
A miérten, és hogy meddig hozzák, nem szokott töprengeni. Ráér majd akkor, ha egyszer vége szakad, de úgy okoskodott, hogy ehhez az öreg uraságnak meg
kell halnia. Neki majd akkor tennie kell azért, hogy valaki legyen mellette, aki majd gondoskodni fog a téli tüzelőjéről.
Hogy kivel fogja majd összekötni életét, most még nem tudja. A falubeliekkel mindig tisztes távolságot tartott, udvarlója soha nem volt. A környékbeli fiatalok korán házasodtak, az ő korában a legtöbb asszonynak már legalább fél tucat gyerek húzta a szoknyáját.
Különösebben nem aggódott, a sors úgyis mindent elrendez…
Az időutazásnak itt vége szakadt. 
Zsóka egy kis ideig még kitartóan nézte a tükröt, de már újra saját tükörképével szemezett.
Megszárított haját gyorsan feje búbjára tekerte és csatokkal rögzítette, majd leheletnyi sminket tett fel a szemére. Sietve felöltözött, férje már indulásra
készen várta a nappaliban.
– Igyekezz kedvesem, mert elkésünk a rendelésről, a betegeink már türelmetlenül várnak ránk. Majd mókásan a karórájára mutatott, és elindult az ajtó felé.
Zsóka mosolyogva követte. Most nem fogja elmesélni férjének különleges időutazását. Majd ha feldolgozza a látottakat, de előbb még kíváncsi lesz édesanyja véleményére. Addig is végtelenül boldog volt, amiért egy kis időre bepillanthatott a fiatal dédi életébe.

*************************************************

 13. BEMUTATJUK 

KÁLMÁN ÁGNES ÍRÁSAIT: FÉNY VAGYOK

Megszólalok Irodalmi Magazinba - Kálmán Ágnes író, költő

Írói Önéletrajz.

Kunmadarason születtem 1958. január 20. án. Az első versemet és
regényemet tíz évesen írtam. A gimnáziumi évek alatt is születtek versek.
A versek elemzéséhez sosem kellett segítség, magamtól tudtam 

és éreztem mit akart kifejezni vele a költő.

Kálmán Ágnes

A gimnáziumi évek után az írás feledésbe merült. Éltem a mindennapokat, mint a többi fiatal.
1990. – ben diplomáztam Eger, Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. 26 évig tanítottam.
2008. – ban újra írni kezdtem, egy családi esemény fájdalma váltotta ki belőlem. Így született meg A Nap fénye c. regényem.
Mikor az utolsó mondatot befejeztem, egy jövőképet láttam. Egy
fehér- borítójú könyv volt. Tudtam, hogy írnom kell. De nem jött az ihlet. Így ismét feledésbe merült az írás. Hét évvel később éreztem írnom kell.
Ekkor született meg a Létezés mélységei, A lázadó szív titkai és a Megfagyott könnyek c. regényem. Közben a versek is jöttek sorban.
2015. februártól írok ismét.
2016. dec. 1 -én megkaptam hivatalosan is igazolva, Magyarország első
Rekord Diplomás költője megtisztelő címet a Magyar Államtól.
Verseimet PDF.. formában őrzik az utókornak.
2016 óta vagyok tagja a Cserhát Művész Körnek, hivatalosan 2022-től.
Ma több, mint 2180 versem van. Az írásaimat ihletben kapom Istentől. Isten
üzen általuk az embereknek. A tehetséget az írásra azért kaptam, hogy a
szeretetről írjak. Ez az üzenete Istennek.
A mottóm: A szeretet cseppjeit hinteni jöttem
A Földre ezért születtem
Eddig négy regényem és 17 verseskötetem jelent meg kiadásban. Augusztusi
kiadásban jelenik meg a 18. verseskötetem az Őszirózsák, a 19.
verseskötetem a Túl a dombokon és a Jégbe zárt szerelem c. regényem.
Országszerte tartottam író-olvasó találkozókat. TV, rádió, sajtó jelenlétében.
Jövő terveimben szerepel újra fellendíteni ezt. Most szándékozom küldeni
minden megyei könyvtárnak a könyveimből egy ajándék példányt. Írásaim
három magazinban is megjelennek, itthon és külföldön is.
Szeretetemet küldöm a kedves olvasóknak!

..................................

KÁLMÁN ÁGNES SZERZŐ : VERSEK

Fény vagyok!

Magamra maradtam

Vagyok magamban

Nincs nekem senkim

Se benn, se kinn

Csendes csendemet

Hallgatom fülemben

Szemem kékségét

Hullajtom földemen

Az ég kék vizébe

Töröli patakját

Szagos, jó ánizzsal

Gyógyítja csillagát

Mézédes hársfával

Kenegeti fényét

A Napnak sugarába,

Olvassza kékségét.

2022.02.20.

*

Csillagágon

Ringatózok csillagágon

Fent a magos égi sávon

Holdkaréjra telepednék

A világra onnan néznék

Onnan néznék álmodozva

Lógna lábam Holdkaréjba

Nótáznék és dudorásznék

Csillagokkal muzsikálnék

Fütyölnék én a világra

Nem gondolnék, semmi másra

Kacarásznék víg derűvel

Vonót húznék hegedűvel

Csillagporos, csillagsávban

Ragyognék az éjszakában

Békességet, jó nyugalmat

Adnék szívet kivirultat

Ringatóznék csillagágon

Fent a magas égi sávon

Holdkaréjra telepednék

Láblógatva fütyörésznék.

2022.04.07.

*

Tudnálak szeretni

Tudnálak szeretni, ha akarnád,

De a valóság rányomja ezer béklyóját

A lélek szabad, repül, felemel,

És a távol már oly közel.

Tudnálak szeretni, ha hagynád,

Ha lángoló szívemet befogadnád,

Ha égő üstökösét égre bocsájtanád,

Hamvakból is újra éledne a láng.

Tudnálak még szeretni, ha lehetne,

Ha a csillagokban megírva lenne,

Sorsunkba összekovácsolva,

S, bele az ég, életet lehelne.

Gyűjtsd hát össze a megmaradtat!

Hogy szívemet újra lángra lobbantsad!

A szikrát dobd bele alvó lelkembe!

Üzenjen a végtelen, örök létembe.

Elfáradt, elgyötört kínzó fájdalmakban,

Tüzeket gyújtó rőzsék máglyáiban,

Kicsi apró lobbanó lángokban,

Éleszd szerelmemet, kikelet tavaszban.

2022.05.04.

*************************************************

 14. JÉZUS TANÍTÁSAI 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL

Írta: Poór Edit

XI. RÉSZ

*  

MERT AHOL VAN A TI KINCSETEK, OTT VAN A TI SZÍVETEK IS

Ha anyagi kincsek helyett, olyan élő kincseket
gyűjtene az ember, amelyek elkísérik őt a síron túl,
és tanúskodnának a szeretete, a hálája mellett,

bizony ezek soha el nem múló értékké válnának.
Szomorú és kemény igazság ez
„ahol van a ti kincsetek ott van a ti szívetek is”
Az élő lélek, holt anyagba zárva, annak kényszerítő
hatása alatt kénytelen ténykedni.
Szabad akaratát gúzsba kötve érezni mindaddig,
amíg csak rá nem eszmél tévedésére.
Amikor ráeszmél, már szabadulna, de a saját lelki
dermedtsége nem engedi.
Az anyag fogsága ez, melybe a szellem
önmagától jutott.
Aki az anyagot nem a lelke fejlődési eszközének,
hanem végcélnak, boldogságnak tekintette
a földi életében.

*

TEST LÁMPÁSA A SZEM, HA AZÉRT A TE SZEMED

TISZTA, A TE EGÉSZ TESTED VILÁGOS LESZ.

HA PEDIG A TE SZEMED GONOSZ, A TE EGÉSZ TESTED

SÖTÉT LESZ. HA AZÉRT A BENNED LÉVŐ VILÁGOSSÁG

SÖTÉTSÉG; MEKKORA AKKOR A SÖTÉTSÉG?

Az Úr a testi szemet veszi az értelmi világosság

példájának, mely megvilágosítja

az ember egész valóját.

A helyesen fejlődött, törvényes életet élő ember

lelke egyre közelebb igyekszik Istenhez.

Még nem tökéletes, még hibákkal, gyengeségekkel

lehet telve, de alázatos lelkével belátja,

és megbánja tévedéseit, felismeri bűneit,

mert Istennel való összeköttetése által

megvilágosodik lélekben, tisztán látja önmagát

és felismeri az igazságot, melyet követnie kell.

Az ilyen ember egész lénye világosabb, tisztább,

határozottabb, céltudatosabb.

A legfényesebb igazság, a legtisztább eszme is

a törvénytelenségben, a homályban élő lélek előtt

homályos is marad.

Ha ezek a szent eszmék homályosak előtte, mennyivel

sötétebbek azok a dolgok, amelyek még ő előtte

is sötétnek látszanak.

Ha a törvényesen fejlett lélek is hibázik,

mennyivel inkább téved az, aki nem ismeri

az Isteni igazságokat.

Ezért senki sem mondhatja a földön azt, hogy

mindenben és mindenkor helyesen jár el.

A tudatlan sokszor ellene van a világosság

cselekedetének, mert a benne lévő homály,

még nem tisztult le és nem érti a világosságban

élők munkáját.

Sokan a világosságot hirdetik és még nagyobb

homályosságot sűrítenek maguk köré és ebben

sokan eltévednek.

Mennyivel sötétebb ott az eredmény, ahol

a világosság is csak homályosság.

Ezért mindenki, aki a tiszta világosságot

óhajtja szükséges, hogy a homályosságban

igyekezzék tájékozódni, keresse az igazságot,

és cselekedje azt, mert csak akkor fogja

megérteni mi a világosság.

Folytatjuk.

*************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 

Csomor Henriett:
Aranysárga búzatábla

Mire a hajnalka virága
befutotta a teraszt,
Péter és Pál napján
elkezdődött az aratás.

Rekkenő hőségben,
a régi időkben
lovasszekéren
mentek ki a határba.
A férfiak, asszonyok
és utánuk
a vízhordó lányok.
Az égszínkék ég alatt
a lágyan fúvó szellő
ringatta az
aranysárga búzatáblát.
A férfiak kezében
egyszerre suhant
a kasza.
Hamarvást földre
terítették a búzát,
s velük együtt
több száz
piros pipacsot is.
Sarlóval az asszonyok
marokra szedték a
búzaszálakat.
Szalmájából kötelet sodortak,
a kévét evvel kötötték.
Kemencében sütöttek
az új lisztből
ropogós héjú,
friss, fehér kenyeret,
államalapítónk,
Szent István neve
ünnepnapjára.
Családok asztalára
jusson kenyér.
Mielőtt megvágnád
a kenyeret, hátára
vess keresztet,
ahogy szüleink
tették egykor.

2022. július 05.

.......................................

SZILÁGYI ANITA: Fehér vitorla

Csendesen csobogó a Balaton hulláma,
Partot pásztázza egy fehér vitorla,
Szíve hölgyét keresi talán,

Kivel ringatózna vízfelszín lágy fodrán,
Mólóhoz közel vadkacsapár úszkál,
Fent a légen sirály köröz, kecsesen szálldogál,
Gácsérpár kedvesen lebeg egymás mellett,
Látszik finom mozgásukról, él bennük szeretet,
Badacsony hegyláncai északról hívogatnak,
Csúcsai csaknem a horizontig nyúlnak,
Vízfelszínről friss párát lenget a szellő,
Látvány elvarázsol, a táj kristálytisztán kéklő,
Békésen libegő vitorlást keresi szemem,
Régmúlt idők szép szerelmét felidézem,
Újra boldog vagyok rövid pillanatra,
Vagy csak a végtelen azúrtenger hatására,
Határtalan, felhőtlen, türkiz ég,
Minden olyan derűs, nincs szürkeség,
Lassan sétálok végig a mólónál,
Zajos lelkem csitulva hintázik a zátonynál.

............................

Kovács Tibor: Hullámokon 

Ott ülsz a parton, lábadat mossa a víz, 

A szél bele - bele kap, 

Lágyan Hullámzó hosszú hajkoronádba, 

A naplemente árnyat vet Rád. 

Hívogat engem a szépséged, 

Lassan lépkedek feléd, 

Szívem a torkomban hevesen ver, 

Lassan elérlek Téged Kedvesem. 

Lassan lépkedek feléd, 

Elérlek Téged Kedvesem, 

A naplementében, oda ülök melléd, 

Hajadba túrom kezem, 

Simogatom arcod Kedvesem. 

Lágyan simogatom arcod, 

Forrón csókolsz ajkaimon, 

Egymás vállaira hajtjuk fejünket, 

Nézve a naplementét, Kedvesem. 

2022. július 

..............................

Keresztes Istvánné Marika:  
Péter Pál napja - Aratás napja!
 
Nyár
Van szép
Búzaszál
Kalász beérett
Gondos természet
 

Víz
Eső
Nap meleg
Nevelte ma
Van Péter Pál
 
Nap
Búzát
Arassál
Család megyen
Búza táblára
 
Visz
Szekér
Poros út
Forog kerék
Kattogva zenél
 
Vedd
Legény
Kezedbe
Kaszát sarlót
Egymás mellett
 
Lépj
Kaszát
Lendítsed
Búzaszálat
Sorról sorra vágd
 
Szép
Leány
Menyecske
Szedjed sorban
Kévét gyűjtsd össze
 
Megy
Munka
Száll ének
Legény mátkát
Választott kérte
 
Kis
Kezét
Szerelembe
Esett csókra
Szomjas epedve
 
Jó
Erős
Kupica
Pálinka
Bátorítóan
 
Szép
Bözsit
Estére
Bálba vinné
Anyától kéri
 
Nap
Öröm
Aratás
Búza zsákban
Szekérre rakva
 
Lesz
Ünnep
Arató
Bálon finom
Étel vacsora
 
Szól
Zene
Kicsi nagy
Táncba viszi
Péter Zsuzsikát
 
Jó
Kedvben
Ősz Apó
Anyó borral
Vendéget kínál
 
Bor
Búza
Békesség
Szeretet Jó
Isten áldása
 
Juss
Bőség
Búzából
Finom kenyér
Minden asztalra
 
Pápa, 2022.06. 29. Apeva versem.

..................................

ENGEL CSABA (ERDÉLY):
Az igazság győzzön. 

Keress magadnak egy kilátót,

És onnan figyeld a világot,
Keresd meg benne önmagad,
Gyermekkori álmaidat. 
Keress magadnak egy helyet,
Élvezd a nyugalmat a csendet,
És ha imára hajtod a fejed
Isten ott lesz, meghallgat téged. 
Keress magadnak egy mécsest,
És olajat ha leszáll az est,
Az éjszaka lehet hosszú lesz,
Őrködj ha kell, mert úgy leszel győztes. 
Keress és kérj egy kis időt,
Kegyelmet, hitet és erőt,
Hogy kitarts, míg megváltod eljön,
Az igazság általad győzzön. 

2022.07.04

..............................................

PESA ANNA MÁRIA: MINDENKINEK!

Nem csak egy nap kell ünnepelni,
Egymást minden nap kell szeretni.
A rosszat örökre el kell temetni,

Mindennap legalább egy jót cselekedni.
Születésnap, vagy névnap, nem számít,
Másnapra elmúlik, az ünnep elmászik.
Mindennap ott vagyunk egymásnak,
Ne feledjük, a segítség nem várhat.
Csak egy telefon, jól van az illető?
Kell - e vásárolni, kísérni, ha szép az idő?
Csupán mosolyogni az utcán az emberekre,
Nekünk is jólesne, nem öklöt rázva, fenyegetve.
Jól tudom, hogy van bajunk éppen elég,
De elfeledjük kicsit, ha a jót megköszönték.
Higgyétek el, szebb lesz az életünk,
Ha egymással, türelmesek, figyelmesek leszünk.

2022.06.29.

*

PESA ANNA MÁRIA: Még mit adhatok?

Annyi a gondolat csomókban, a fejemben,

Hogyan is bogozzam, hogy legyen értelem.

Elég lehet, már a sok okos tanácsból,

De mi mást adhatnék, a tapasztalatból.

Gyermekként elszántan színésznő akartam lenni,

De a darabban a szövegem, nem tudtam befejezni.

A szerepembe oly nagyon beleéltem magam,

A darab közepén, hazáig zokogva szaladtam.  

Nagyobbacska voltam, szerettem énekelni,

Azt hittem, majd a hangom miatt fel fognak fedezni.

A hangom bizony hol szép, hol meg hamis volt,

Énekesi pályám még nem volt de, máris halott volt.

Ügyetlennek gondoltam magam senki sem biztatott,

Az órákon rajzolni, festeni, nem tudtam csak átlagost.

Gyermekeimnek elalvás előtt esténként meséltem,

A fejemből az érdekes történetek, sorra érkeztek.

Jóval később szomorúságom, írtam ki magamból,

Rímek kezdtek össze állni, kicsinyke agyamból.

Aztán eszembe jutottak szép dolgok sorra.

Így kerülnek most már, a verseim papírra.

  2022.07.03.

............................................

PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ:
Találkozások
(haiku füzér)

szavak cseréje

lépések egymás mellett
sóhaj, - rezdülés
érintés nélkül
tudsz te engem szeretni
szemed befogad
lelked vesz körül
szívedben napfényes rét
szabadon szállok
mint lemenő nap
csendes kék tó vizében
szívedbe bújok

2022. március 7.

*************************************************

 16. MEGMUTATJUK, NOVELLA 

GRUBEL MIKLÓS : Az öreg Tölgy

 Csak írogatok. Mennek a napok. Száguldanak. A hetek, a hónapok...Évek. A
fák lehullatják leveleiket, majd kizöldülnek ismét. A körforgás örök. Soha nem
áll meg, a Természet feltalálta a perpetum mobilét. Az Öreg Tölgy lehullajtja
termését. Új tölgyek fakadnak. Törzse korhadásnak indul, lassan elpusztul, kidől...
Egy kiskölyök üldögélt a Tölgy tövénél. Szerette a fát...Nézte a lombkorona
között ugrándozó mókusokat, hallgatta a daloló madarakat...Megmosolyogta a
bohókás nyulakat. A tovasuhanó rókát, a szökellő őzet, a szöszmötölő sünt.
Néha beszélt a fához, és úgy érezte, a fa válaszol neki. Nem érezte magát
magányosnak mellette. Nagyapja hangjára riadt, felszaladt a szőlőbe, megették
a kenyeret. Szőlőt csipegetett. Körtét szakított. Őszibarackot szedegetett. Jól
érezte magát a szőlőben nagyapjával. Múltak a hónapok. Az Öreg Tölgy
elhullajtotta levelét, majd kizöldült ismét...Nagyapa már nem élt, elköltözött a
mennyei szőlőt művelni...Mikor rágyújtott pipájára, felhők bodorodtak az égen.
Megöregedett az egykori kiskölyök kutyája is. Együtt ültek a tölgy árnyékában.
Vakargatta az idős vizsla füle tövét, hallgatta szuszogását. Aztán a hű társ is
elköltözött az örök vadász mezökre...Ha vad szél fújt, hallotta vonítását. Leesett
a hó, újra tavasz lett, majd nyár, és ősz. A körforgás nem áll meg. Cifra fácánok
röppentek fel, a hajtók botokkal zörgették a bokrokat, hujjogattak, a vadászok
puskái erős dörrenéssel köpködték gyilkos tartalmukat, megölve a riadtan
menekülő vadakat. A fának támaszkodva figyelte az öldöklést. Szemébe vad
harag villogott. aztán csend lett. Nem dörögtek a puskák, nem ropogott a hó...
Fáradtan, meggörnyedt vállal ballagott fel a szőlőbe. A spirál forog tovább... A
fiatal német juhász vígan szaladgált a fiú körül. néha izgatottan felvakkantott. A
Tölgy már várta... Leült mellé, mint már annyiszor.
– Gyere ide, te kajla – szólt a kutyának. Az odarohant, leheveredett, fejét
gazdája térdére fektette, okos szemeit ráfüggesztette. Hangos berregésre riadt
a mélázásból. Láncfűrész zajongott, recsegtek, ropogtak a fák.
 
Nagyot sóhajtott, fájdalmasat. Favágók irtották a szívének annyira kedves erdőt.
Elmenekült a zaj elől. Kutyáját pórázra fogva meggyorsította lépteit.
A Rábca partján lelte meg nyugalmát. Tüdejét megtöltötte a folyó kesernyés illata.
Fölötte susogtak a fák lombjai. Halak ficánkoltak a vízben...
Az Öreg Tölgy elhullatta lombját, majd ismét kizöldült.
Az egykori kissrác a fa tövénél ült, egy kiálló gyökéren.
Gyermeke önfeledten hancúrozott a fiatal skót juhásszal. Mosolyogva nézte a
vidáman visongó kisfiút. Megölelte a fát, melynek lombja között mókusok
ugráltak, hallgatta a daloló madarakat. Kis tüzet rakott, tarisznyájából szalonnát
vett elő, nyársra szúrta, és sütni kezdte. A terjengő illatokra a gyermek is, a
kutya is mellé telepedett... A madarak kiköltötték tojásaikat, kicsinyeik
kiröpültek, azok is költöttek. Magányosan ballagott az ösvényen. Deres haját
hűvös szél borzolta. Szíve nagyot dobbant, nem akart hinni szemének. Az Öreg
Tölgy helyén egy halom fűrészpor, a csemeték kihúzkodva. Torkát rövid, vad
kiáltás hagyta el. Egykori kutyái megtorpantak az Örök Vadászmezőn, nagyapja
megállt egy pillanatra az égi szőlőben, és kiegyenesítette derekát. Megfordult,
rideg düh hajszolta, úttalan utakon, árkon–bokron keresztül. Kimerülten
roskadt össze a Rábca partján. Torkát marta a folyó kesernyés illata. Nem
hallotta a lombok zúgását... Mellébe fájdalom hasított, ajkát keserű hagyta
el, szeme elhomályosult.
Horgászok találtak rá másnap. Egy fűzfának támasztott háttal ült, szemében
megtört a fény.
– Infarktus – mondta az orvos.
– Elment – mondták a barátai.
– Megjöttél?– Kérdezte nagyapja.
– Itt vagyok– mondta nagyapjának, magához füttyentette kutyáit és elindult
az égi Öreg Tölgy felé...

*************************************************

 17. ELBESZÉLÉS 

Csomor Henriett: Erdei sétánk

Egy idő óta, amikor az idő engedi, kijárunk az erdőbe. Azon túl, hogy jól érezzük magunkat, a kis erdei úton sétálni szoktunk a fák között. A nyugalom
teljesen átölel, s átadom magamat a természetnek. Szinte teljesen kicserélődöm, úgy érzem, itt otthon vagyok. Két órára feledni tudom a rosszat, és még
az sem érdekel, hogy csak járókerettel teszem meg az utamat, oda-vissza négyszer, és az édesanyám jön utánam a tolókocsival, ha elfáradok akkor leülök,
vagy ha éppen elesnék, akkor a kocsiba tottyanjak, és ne a földre zuhanjak le. Mindez nekem egy öröm, legalább akkora örömmel töltött el amikor úsztam. 
Egy nagy vágyam is teljesült évekkel ezelőtt. Csaltam édesanyámat, hogy jöjjön velem az erdőbe. Mára gyönyörűen látszik rajta, hogy élvezi a kint töltött
időt, hiszem azt, hogy egészségi állapotán is segít. Kiválasztottuk magunknak a legszebb helyet, és mindig oda megyünk vissza. Elvarázsoltak a szürke törzsű
gyertyánok, bükköknek lombos fái, és a madarak állandó csicsergése. Itt teljesen más az élet, szívesen ellaknék egy sátorban is anyuval, csak hogy ne kelljen
többé visszamenni a város nyomasztó tömbjei közé. Minden egyes alkalommal az a bajom, hogy nem tudtam többet menni. A lábaimnak képtelen vagyok parancsolni.
Amikor kellemesen elfáradok, napokig ellazulok. Még agyilag is teljesen friss leszek, és kicserélődnek a gondolataim. Nagyon jó ezeket a kis örömöket megélni,
és emlékezni a régi életünkre, hogy pont úgy el tudok fáradni, mint egykor a szőlőnkben. Tíz évig (a műtét miatt) nem jártam ennyit, mint ebben az évben,
és nagyon hálás vagyok az édesanyámnak, hogy ennyit gyakorol velem.
Esőt kaptunk bőven az idén, volt, hogy két hétig mindennap esett. Medárd napján is esett, a néphiedelem azt tartja, ha Medárdkor esik, akkor negyven napig
esni fog. Ez kedvezett a gombáknak is, rengeteg nőtt, kosár számra szedték is az emberek. Tudni kell a gombák lelőhelyeit, és hamar tele lesz a szatyor.
Illik ismerni a gombák fajtáit, nehogy mérgeset szedjünk és baj legyen belőle. Régen anyuék is jártak gombászni, általában keserű róka vargányákkal tértek
haza. Kiváló pörköltet, rántott gombákat főzött és sütött anya, öt tagú családunk bőven jóllakott belőle.
Az utolsó kör előtt amíg pihenek, anya azt mondta, elmegy megnézi, hátha talál gombát. Mielőtt elindult volna, elkezdett beszélgetni egy középkorú hölggyel,
aki épp akkor ért oda teli szatyor gombával. Ők mindig járnak gombászni, mondta a hetényi kedves hölgy, és adott anyunak fél szatyornyi gombát.
Anya még aznap este megsütötte az ízletes vargányát, és vasárnapi ebédre is maradt, tartár mártással elfogyasztottuk. Mondhatom, a rántott vargánya a legfinomabb
gomba a világon. Még most is a számban érzem csodás ízét.

2022. június 23.

*************************************************

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

SOPONYAI MIHÁLY: Aranyvessző fű

Soponyai Mihály

  Aranyos rutának, aranyos istápfűnek hívja a népnyelv. Magasra,    akár másfél-két méterre is megnő, karcsú szárán aranyszínű            virág ringatózik, ezért kertekbe, parkokba is szívesen ültetik. 

  Gyuri bácsi gyógynövény kertjébe is telepítettünk néhány tövet.
  A magas- és a kanadai aranyvessző egyaránt gyógynövények, a    fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartoznak. Észak-          Amerikából származó, kezdetben dísznövényként termesztett,   majd kivadult, évelő növények, amelyek gyöktörzseikkel telelnek 

át. Szárleveleik különböző mértékben 

fűrészes szélűek, szórt állásúak,

molyhosak.

Aranyvesszőfű

A kanadai aranyvessző szára szőrözött. Ritkábban gyűjtjük a hazánkban őshonos közönséges (erdei) aranyvesszőt (Solidago virgaurea L.), amely alacsonyabb termetű (60-100 cm) és hatóanyag tartalma nem ér 

fel a kanadaiéval.
Az aranyvessző fajok többek között flavonoidokat, cserzőanyagot, szaponinokat, illóolajat, szerves savakat, inulint, kumarint és nyálkaanyagokat tartalmaznak.
Évszázadok óta ismert és használt növény, melynek kiváló tulajdonságait a legújabb tudományos eredmények is alátámasztják. Sebhegesztő és vízhajtó hatásáról az 

1600-as évekből van az első leírás. Az indiánok a mérgező alkaloidák (csörgőkígyó méreg) ellenszereként használták. Ma leginkább vese-és májbetegségekre és megelőzésükre ajánljuk.
A virágzás kezdetétől,  júliustól nyár végéig gyűjtjük a leveles hajtás felső, maximum 40 cm-es részét (Solidaginis herba). 4 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.
Vízhajtó hatása miatt vese- és hólyagbántalmakra, vesekőre és ödémára, hólyaghurutra, vesegyulladásra használjuk. Epeserkentő, májtisztító tulajdonsága van. Gyulladáscsökkentő, ezért vastagbél-gyulladásra, nyálkahártya gyulladásra, fehérjevizelésre, kandida gombára és hüvelygombára egyaránt jó.
Összehúzó hatása miatt hasfogó. Immunrendszerünket erősíti, antiallergén hatású.
Forrázással készítünk belőle teát. Epebántalmak megelőzésére egy hétig minden nap igyanak meg egy csésze aranyvesszőfű teát, a második héten három csészével, a harmadik héten kettővel. Epekő és epehomok elhajtása is lehetséges teájával: ebben az esetben napi két litert kell meginni, egyet délelőtt, egyet délután egy-két óra leforgása alatt. Csak a 3 mm-nél kisebb követ szabad így elhajtani! Akinek a kelleténél alacsonyabb a vérnyomása, óvatosan igya az aranyvesszőt, mert kis mértékében ugyan, de csökkenti a vérnyomást.
A máj, a vese és a hólyag működésének szabályozására napi egy csészével kell inni 2-3 hétig. Menstruációs görcsökre a ciklus előtt 2-3 nappal szükséges napi egy csésze tea. Reumára és izületi fájdalmakra, vízhajtóként, izzasztóként szintén napi egy csészével a reggeli órákban.
Külsőleg sebgyógyító, fekélytisztító (pl. lábon), szájban toroköblögetésre, fogínyvérzésre használjuk. Összezúzott levele rovarcsípést enyhít.
Négyesfogat programnak is része az aranyvessző, mint a májműködést segítő tea. Ezzel a négy teával karban tarthatjuk legfontosabb szerveinket, megőrizhetjük egészségünket, megelőzhetjük a betegségeket.

*

Ehhez négyféle tea szükséges: minden 4. nap meg kell inni egy csészével belőlük a következő sorrendben :

Aranyvesszőfű
A májműködést segíti, az epeutakat tisztítja. Reggel éhgyomorra igyanak egy csészével. Utána 3 nap kimarad.

Galagonya virágos hajtásvég
A szív munkáját segíti, az erek falait  és a szívizmokat rugalmasan tartja, elkerülhető vele az infarktus, az agyvérzés, a trombózis. Egyetlen csészével igyanak reggel éhgyomorra. Újabb 3 napos szünet következik.
Orbáncfű
Immunrendszerünket erősíti, nyugtat, stresszoldó hatású. Este lefekvés előtt kell egy csészével meginni. Ismét 3 nap kihagyás következik.

Cickafarkfű/kisvirágú füzike
Itt két tea neve szerepel, mindkettő a hormonháztartás karbantartására szolgál. A cickafarkfű növényi ösztrogén tartalmánál fogva segíti a női szervek működését. Napközben elkortyolva igyák meg. A kisvirágú füzike a férfiak prosztata problémáit előzi meg.

*************************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

REAGÁLÁS AZ ARATÁS ÜNNEPÉN CÍMŰ VERSEMRE

Kedves Vendi!
Köszönöm a névnapi köszöntőt és a verset. Valóban június 29-én tartom a névnapomat, Péter-Pálkor, aztán mehet az aratás. Az apósom is annak idején kaszával
aratott, de ő azt mondta, hogy aratáskor mindig langyosan itta a pálinkát. A versed nagyon jó! Így tovább bő egészségben.
Üdvözlettel:
Péter

...........................................

Válaszok AZT HISZITEK, című, legújabb versemre.

KEDVES OLVASÓIM, Kissé félve küldtem be legutóbbi versemet, mivel hétköznapi szavakkal írtam meg, röviden, szerény stílusban, és mégis az egyik legelfogadottabb írásommá vált.
Nehéz kiismerni az olvasót. Bizonyára sokakat megérintett. Köszönöm szépen:  Vendi

*

Szia VENDI!
Nagyon jól összeraktad egyetlen vers be a mostani világ fájdalmát baját és tragédiáit! Ezáltal a versed is megdöbbentő lett, a maga pozitív értelmében
is súlyával! Gratulálok hozzá.
Üdv: Gerti 
2022. júl. 11. dátummal, 12:53 időpontban Nagy Vendel
nagy.vendi54@gmail.com

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZT HISZITEK

Azt hiszitek, hogy énvelem nem történik semmi sem?

pedig engem is magával ragad a történelem,

a sok jó is eljut hozzám, mit a sors magával hoz,

mégis rossz az a sok baj, mit a sok rossz  sodort, az átkozott,

élhetnénk mi sokkal jobban  ha nem lenne háború,

gyermekeink nehéz sorsa, nem volna oly sanyarú,

viharfelhők nem kergetnék Somorát,és Gomorát,

tüzek árja nem tetézné városlakók nyomorát,

hol a visszanéző Lót asszonya sóbálvánnyá vált,

forró búzamezők árja, fagyos hómező tajgája,

elhull sok szélvirág, halált dalolnak a Katyusák,

meghökkentőn megdöbbentő ez a kegyetlen világ.

2022.  július 10.

*

Látom, Vendi, ez kikívánkozott, persze, jól és okkal, de hát ez a mi érzelmes felszínünk, és még mit takarnak el a tankok és a romok…
Üdv: b.

..............................

AZ OLVASÓHOZ!

 Természetesen a Megszólalok magazin mindenki számára ingyenesen elérhető az egész világon. Gesztus az olvasók felé, még a nehéz sorsúak számára is. Megígértük, és másokkal ellentétben, mi be is tartjuk. Mégis, így tizenkét évi munka után, arra kérjük a lap olvasóit, hogy aki megteheti, anyagi támogatásával segítse lapunkat, a fennmaradás érdekében. Segítségeiket hálával megköszönjük. Az esetleges segítségüket levélben, vagy telefonon egyeztessük. - a szerkesztő.

*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

*

E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

*

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  

.............................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

...........................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

….............................

Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

*

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/

*

A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel

* 

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

*

A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

*

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015

*

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com

*

Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA

..............................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

...............................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

........................

MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1208. - 2022. AUGUSZTUS