MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2019. 06. hó – kilencedik évfolyam, hatodik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9. Évfolyam: június
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Nagy Vendel szerkesztő |
Ez a június is sokféle eseményt tartalmaz előzetesen is. Például mindjárt az elején volt a Nemzeti összetartozás napja, és előre vetíti a 2020. évben a 100. évfordulót, a szinte semmittevés évszázados bizonyítékát. Ez az évforduló a diplomácia csődje.
Szintén hónap elején van a normandiai partraszállás évfordulója,
erre azért még többen felkapják a fejüket, nemzetközi szinten pláne.
Aztán eljőve gyönyörű Pünkösdnek ünnepe, és már kevesen emlékeznek a bibliai történetre, a szentlélek kiáradására, az egyház megszületésére.
Még jó, ha a pünkösdi népszokásokra, a pünkösdi királyságra, a vigadalmakra emlékezünk mint a régiek szokásaira.
A pünkösdi sörfesztivál is átlényegült gasztronómiai élvezeti forrássá, legalább is helyi szinten.
Végezetül megkell említeni a fiatalság várva várt programját, a VAKÁCIÓT. Mindenkinek jó nyaralást, pihenést, és feltöltődést kíván a szerkesztőség, emellett ne feledjétek, hogy mindig van olvasnivaló, és mindig jön a „ Megszólalok Magazin”!
Aztán eljőve gyönyörű Pünkösdnek ünnepe, és már kevesen emlékeznek a bibliai történetre, a szentlélek kiáradására, az egyház megszületésére.
Még jó, ha a pünkösdi népszokásokra, a pünkösdi királyságra, a vigadalmakra emlékezünk mint a régiek szokásaira.
A pünkösdi sörfesztivál is átlényegült gasztronómiai élvezeti forrássá, legalább is helyi szinten.
Végezetül megkell említeni a fiatalság várva várt programját, a VAKÁCIÓT. Mindenkinek jó nyaralást, pihenést, és feltöltődést kíván a szerkesztőség, emellett ne feledjétek, hogy mindig van olvasnivaló, és mindig jön a „ Megszólalok Magazin”!
Egyebet
nem mondhatok ..
A szerkesztő.. a rosseb sarokból..
***************************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1.
LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. CICA MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: HÓFEHÉR CICALÁNY
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, SZAUER GERTRÚD, YLEN MORISOT,
TELEKI ELIZABET
4. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E. KÖNYVE
DÍCSÉRET, SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ. ELŐSZÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁSOK KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KYRA ANGIE:SOHA NE MOND, HOGY SOHA
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI .
HANGOS VERS ILOSVAY GUSZTÁV ELŐADÁSÁBAN
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. IRODALMI PÁLYÁZAT: A PRÓFÉTA LÉPTEI IRODALMI PÁLYÁZAT
EREDMÉNYHÍRDETÉS
11. A KOCKA EL VAN VETVE ! KELEMEN GYÖRGYNÉ : ORSZÁGOS REKORD
12. EMLÉKEZÉS
CSOMOR HENRIETT: NAGYAPÁM EMLÉKEI KÖZT ÉLTEM SOKÁIG
13. ÍZES TÖRTÉNETEK, IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: A FARSANGI FÁNK, ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
14. ÉLETKÉPEK. CSOMOR HENRIETT: ÖRÖKZÖLD FENYŐK LÁTVÁNYA
15. VERSRŐL - VERSRE. KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ÁBRAHÁMNÉ ÁGI, NAGY CSABA, SZAUER GERTRÚD, TÓTH ENIKŐ
16. NOVELLA 01. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : TÜKÖR
17. NOVELLA 02. NAGY VENDEL: VISSZATÜKRÖZŐDÉSEINK
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
A GYÜMÖLCSÖK , ÉS A DIABÉTESZ
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
2. CICA MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: HÓFEHÉR CICALÁNY
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, SZAUER GERTRÚD, YLEN MORISOT,
TELEKI ELIZABET
4. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E. KÖNYVE
DÍCSÉRET, SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ. ELŐSZÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁSOK KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KYRA ANGIE:SOHA NE MOND, HOGY SOHA
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI .
HANGOS VERS ILOSVAY GUSZTÁV ELŐADÁSÁBAN
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. IRODALMI PÁLYÁZAT: A PRÓFÉTA LÉPTEI IRODALMI PÁLYÁZAT
EREDMÉNYHÍRDETÉS
11. A KOCKA EL VAN VETVE ! KELEMEN GYÖRGYNÉ : ORSZÁGOS REKORD
12. EMLÉKEZÉS
CSOMOR HENRIETT: NAGYAPÁM EMLÉKEI KÖZT ÉLTEM SOKÁIG
13. ÍZES TÖRTÉNETEK, IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: A FARSANGI FÁNK, ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
14. ÉLETKÉPEK. CSOMOR HENRIETT: ÖRÖKZÖLD FENYŐK LÁTVÁNYA
15. VERSRŐL - VERSRE. KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ÁBRAHÁMNÉ ÁGI, NAGY CSABA, SZAUER GERTRÚD, TÓTH ENIKŐ
16. NOVELLA 01. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : TÜKÖR
17. NOVELLA 02. NAGY VENDEL: VISSZATÜKRÖZŐDÉSEINK
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
A GYÜMÖLCSÖK , ÉS A DIABÉTESZ
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
***************************
2. CICA
MESE
Kelemen
Györgyné Edit: Hófehér cica lány.
A trafikos
Valamikor régen a macskák között igen kemény
harc fojt. Voltak a házi macskák és az utcán élők.
A viszály
már több száz éve tart. Mégsem derült ki, hogy a tejcsarnok kihez is tartozik.
Sok macska veszett már oda a ebben az ínséges időben, volt már árulás és hőssé
kiáltott macska.
Végül is a
már azért folyt, hogy kinek a legnagyobb, legelőkelőbb vezére, hogy az kerüljön
hatalomra, ha a mostani vezető elhalálozik, a házi macskáké vagy az utcaiaké.
Tulajdon
képen már nem is az uralkodó macskák akarták, hanem a hadvezérek. Persze a
harcnak ártatlan áldozatai inkább a fiatal macskák voltak, akiket besoroztak.
Az uralkodó
macskákat a harc nem érdekelte, ők egész nap heverésztek, vagy épen kedvenc
virágaik között sétáltak, vagy cica hölgyeik közt a háremben.
A cica
hölgyek a legszebb virágai voltak a nagy és nemes úrnak Ezinek.
Kelemen Györgyné Edit |
Mikor a nap felkel, a legszebb macska házra
esik a fénye, több szobás, tornyos. A kis épületek között nem beton utca vezet,
hanem gyönyörű zöld gyep, a bejárat előtt gránát almafa áll. A kertekben
virágok nyílnak, dicsérve az ott lakókat. Kinek nem jutott kert, az a épület
tetejére épített magának, zöld birodalmat. Mert hogy a macskaházak igen közel
voltak egymáshoz, a legtöbbnek lapos teteje volt, így egyik kis lakhely
tetejéről át lehetett ugrani a másik tetejére. A gazdag házak is voltak azok
tornyosak és cifrák, de ezekből kevés akadt, egy kezemen meg tudnám számolni,
hogy hány. A otthonok a tenger partján álltak, melynek csodálatosan szép tiszta
vize vissza verte az ég szikrázó kékségét, mint valami szikrázó tükör.
Megkezdődik
a reggeli élet, a tejkihordó cicák elkezdik mindennapos útjukat, a szűk kis
kanyargós utcácskákba kihordani a friss tejet. Az élet a megszokott módon
zajlik.
Mikor a nap
lemenőben és már csak sápadt fénye pislákol, két macska találkozik. Az egyik
középkorú, látszik rajta idegen és nagyon fáradt, ideges arccal néz széjjel,
mint aki soha nem járt arra. Szőre poros és megviselt, mésziről érkezett. A
másik sötét szőrű, fiatal, mélyen ülő sötét szemekkel, ami dacossá teszi
tekintetét.
Miután
meggyőződőt az idegen a másikról, hogy nem fogja bántani, kérdést tett fel.
- Kérnélek,
ha meg nem haragudnál, megmondanád merre van a piac?
- Menj csak
egyenesen előre, az út oda vezet! – A haragos hangra a kérdezőnek megrogytak
lábai.
- Jaj nekem,
pont oda nem szeretnék jutni. Szegény utca- macska vagyok, félek a házi macskák
bántanának. Kérlek engedj be magadhoz, had ne éjszakázzak az utcán, mert
számomra veszélyes! Kérlek, könyörgöm segíts nékem!
A
megkérdezett macska elgondolkodott, van-e otthon elég étel, vagy sem. Aztán
bólintott.
- Gyere,
kövess.
Az idegen
hálálkodott.
- Ne
hálálkodj előre, hisz nem tudhatod mit kapsz. Én igen szegény macska vagyok,
túl sok mindennel nem kínálhatlak.
- Ó, én is
szegény vagyok, nagyon - nagyon szegény - köszöntgette nagy hálásan.
- Az én
nevem Jaki, egér tartó vagyok, de kifosztottak, az egereimet elhajtották,
földönfutó, koldus macska lett belőlem
- Hát akkor
a szerencse segítsen neked, de most iparkodjunk, mert sötétedik. A vendéglátó
elől ment, mert ezeken a kis zegzugos utcácskákban az idegen ki nem ismerte
magát. A szegény negyedbe iparkodtak, itt a kis bodegák falát befutotta a tök
és a vad szőlő, onnét átfutott a másik házra, mintegy tökéletes mennyezetet
adva a különleges építményeknek.
Egyszer csak
förtelmes üvöltés csapta meg a fülüket. Részeg ordibálás és ez még nem volt
elég, a tulajdonosának még az útjába eső ajtókat is csapkodta.
- Jaj,
valami harcos lehet, igen csak nagy jókedvvel megáldva. - mondta a jövevény.
- Igen,
nyilván az. Békesség szerető macska nem ordít így.
- Nem jobb
lenne visszafordulni, kitérni előle?
- Nem
fordulhatunk vissza, lehet a másik úton kettő is van. Tanuld meg jól, utadból
vissza ne fordulj, mert lehet a másik úton még nagyobb baj ér!
Eközben
egyre közelebb értek az ordibáló alakhoz. Nem csak hangja, a termete is nagy
volt. Akár mint valami óriás és igen csak beivott, abból amit a macska becsület
tiltott.
- Hej, hej,
most megverlek ordított és közben ide - oda csapódott a fal között!
- Jaj kedves
barátom, elvennéd tőlem az egér hajtó botomat, ha nálam meglátja, még azt hiszi
verekedni akarok.
- Fura,
pedig olyan jó botod van, és mégsem tudsz vele bánni?
- Nem, nem,
én örülök neki, ha nem kell vele báni, én békés macska vagyok.
- Na akkor
gyere csak a hátam mögött, szép nyugodtan.
A harcos
viszont már messziről szemet vetett rája. Látta, próbál elbújni a másik mögé.
Ahogy mentek el egymás mellett, megragadta.
- Most
fentem élesre a karmom ideje, hogy kipróbáljam rajtad. Erősen fogta, markolta.
Az
egérpásztor elsápadt mint egy eleven holt, próbált fohászkodni. Nekem négy
kölyköm van otthon, el kell őket tartanom.
A vendéglátó
közéjük ugrott.
- Hogy
merészeled, te részeg disznó! Körmöt mersz ereszteni az én kedves vendégembe?
Pusztulj innen, nem tudod, hogy halál fia aki az én kedves barátom megsérti!
- Ha- ha nem
tudod kivel beszélsz, én a nagy bajuszú bundás fia vagyok. Na eredj utadra én
meg ezt a jött mentet elintézem! Mert ha nem, hát megtanítalak, hogy kell odébb
állni!
- Ereszd el
te, kutya ütő, mert megbánod!
- Ej már no,
mi bajod azzal ha egy kicsit eljátszom vele!
- Megsérted
a vendégemet és vele együtt engem is!
- Ne
nevettess, én egy harcos macska vagyok, te meg egy senki!
- Én meg egy
birkózó macska vagyok, ereszd el és menj utadra! Különben ezzel a bottal váglak
fejbe!
- Te engem
megmersz ütni? Engem a nagy harcost? Na ide üss, ha van elég bátorságod!
Tartotta a fejét. Te féreg, te pokrócon üllő szatócs, madzag kereskedő! Éles
körmeimmel levágom kezed, lábad – kiabált a részeg harcos!
Erre
a vendéglátó elkapta az egérpásztor botját és hatalmas erővel lesújtott a
harcos fejére. Mire az megtántorodott és hátra esett. Megrázta véres fejét,
aztán rontott rá a vendéglátóra, mint egy megvadult medve. A vendéglátó viszont
többször is lesújtott a kezére, lábára. A végén megragadta az ellenfél karját
és óriási erővel dobta fel a levegőbe, utána mint egy erős kobra kígyó
szorította magához ellenfelét, hogy az még levegőt sem kapott. Kihasználva,
hogy az ellenfél levegő után kapkodott, a vendéglátó és az egér pásztor
menekülőre fogta.
Néhány szűk folyosó szerű menedéken áthatolva, és kerteken keresztül búvó
helyeken keresztül kasba járva, végre a saját házához ért a vendéglátó. Utcáról
itt beszélni nem lehet, itt több ezernyi ház összevissza egymás mellett ki- ki
a szomszédja udvarán folyosóján, tornácán, kertjén keresztül juthatott be saját
házába. Az itt lakók a legtitkosabb, legravaszabb egyetértésben szoktak élni.
Minden ház úgy volt építve, hogy abból rögtön a szomszédhoz lehet átlépni,
néhány helyen még a tetők is egyenlő magasak. A pincék is egymásba nyílnak,
hogyha valakit üldözőbe vesznek, az egy perc alatt a háztetőkön, a szobákon
keresztül és a pincéken át el tudjon tűnni.
A
vendéglátó,- Korminak hívták - háza
fából készült. Egyetlen szobája volt, de abban elfért minden. Vendége érkezett,
azt a ház tétjén tudta elszállásolni, amit be nőt a szőlő lugas és kényelmes
gyékény ágyon lehetett elhelyezkedni. A ház igen kis szegényes volt, egy
szőnyeggel leterített pad, a falon kis polc, rajta tál, pár főző edény. Gyékény
ágy a sarokban, meg egy kis tűzhely.
Nem volt
egyebe, mint pár hala, de ebből megvendégelte az egérpásztort. Kormi sok mesét
tudott az eltévedt macskákról. Evés közben mesélt, így a kis egérpásztor joggal
hihette fenséges lakomát kap. Pedig csak pár hal és víz volt a nagy lakoma.
Viszont
a nagy úr, Ezi sem volt oly elégedett, mint a kis pásztor. Pedig Ezi igen csak
úri lakomában részesült és körülötte száz cica lány táncolt és énekelt.
- Menj
most már aludni, későre jár. - mondta Kormi. Tudom az álom a legnagyobb
ajándék, mit a teremtő adhat, mert az csak a miénk. Jót álmodsz, ürülsz, hogy
szépet álmodtál, ha rosszat, annak örülsz, hogy csak álmodtad. Szép langyos az
éjszaka, a csillagok beragyogják az eget.
Fent
már oda volt készítve a vánkos, a takaró, az egérpásztor emlékezett, ezeket
lent látta.
- Kedves
vendég látóm, te felhoztad nekem a vánkosod, a takaród, te min fogsz aludni?
- Ne törődj
vele vendég, én előveszem a másik takaróm és vánkosom.
A kis
egérpásztor viszont letekintett a padlás hasadékán és látta vendég látójának
nincs se takarója, se vánkosa, fázósan gömbölyödik össze az alváshoz.
Másnap
reggel a kis egérpásztor pénzt adott Korminak, hogy had maradhasson még egy
éjszakát. Kormi kisietett a piacra és vett minden féle finomságot, hogy pazar
lakomát készítsen az egérpásztornak, hogy utána még a körmét is megnyalja. Hej
ebédkor a kis egérpásztor a sok finom falatot meglátva nagyot kurjantott! Biz
istenre mondom, ennél finomabbat még a nagy Ezi sem eszik, úgy bizony!
- Kormi csak
arra kérte, ne emlegesse Ezit és ne ordítson.
Este megint
felküldte vendégét aludni és ő maga viszont rosszul aludt, mert nem volt mivel
takaróddzon.
Másnap
reggel a kis egérpásztor adott Korminak pénzt és kérte hozzon neki papír
tollat, meg pecsétet a levélre.
Kormi
elment, hozott mindent, aztán a pénzzel elszámolt. Vendége felment levelet
írni. A levelet lepecsételte és fennhagyta. Megkérte Kormit, vezesse el a
járható útig, ahol már el tud igazodni.
Kormi
elvezette a kis egérpásztort, Miután meglátta az ismerős utat, így szólt:
- Innen már
én is eligazodom. Volna viszont egy kérésem, már nincs időm, hogy visszamenjek.
A padláson fent felejtettem a levelet, egy erszény pénzzel. Kérlek a pénzt és a
levelet vidd el a címzettnek. De aztán át ad a pénzt a címzettnek!
- Olyan
biztos lehetsz benne, mintha te saját magad adnád át!
- Ígérd meg
nekem, akkor is átadod, ha a címzett nem akarja elfogadni.
Kormi vissza
sietett, örült neki, hogy se a pénzt, se a levelet nem lopta el senki. Aztán a
táskájába rakta és elsietett vele. Nem ismer mindenkit, így egyenesen egyik
barátjához ment, ő mindenkit ismer, mondja meg hát hol lakik a címzett. Meg sem
nézte kinek szól a levél, hisz biztos nem ismeri.
Odaadta a
barátjának. Az kérdően ránézett?
- Mi van
Kormi, te most viccelsz velem?
- Miért
viccelnék?
- Mert hát a
címzettet te is ismered és tudod hol lakik. Hisz te magad vagy!
Kormi már
törte is fel a levél pecsétjét, mi van bele írva.
Kedves Kormi!
Nem vagyok
szegény egérpásztor, ahogy azt állítottam. Sőt inkább a teremtő segítségével,
igen gazdag. Járom a világot, mert egyetlen lányom elrabolták, őt keresem és
szeretném pénzért kiváltani. Verekedtél miattam a részeg óriással, az
otthonodat is megosztottad vele. Nekem adtad vánkosodat, takaródat, hiányt ne
szenvedjek semmiben. Fogadd el tőlem ezt a pénzt és adja a teremtő, hogy újra
találkozhassunk.
Addig is
maradok hű barátod: Jaki
Kormi
elgondolkodott, csak nem fog elfogadni ennyi pénzt egy kis vendéglátásért.
- Nem, az
nem lehet, ilyen rengeteg pénzt nem fogadhat el!
Barátja
rögtön bolondnak nézte.
- Fogad csak
el, különben is ki tudja merre, hová ment. Még ha lopott volna tőled és azért
keresnéd, megértenélek, de így nem.
Kormi egész
nap a környéket járta, hátha megtalálja Jakit. Útja azon a sikátoron keresztül
vezetett, ahol legyőzte a harcost, a vér még mindig meglátszott. Biztos a
harcos írta fel a falra vérrel a nevét. Felülre a saját nevét írta, alája
Kormiét, mintha ő győzőt volna. Na, ezt Kormi nem hagyhatta, elvégre ő győzőt,
az ő nevének kell felül lennie. Fogott egy kődarabot és felírta a nevét.
Másnap ismét
le-fel járkált, Jakit keresve, de sehol nem látta és senki nem tudott felőle.
Az útja viszont megint a sikátor fele vezetett és mit látott, már megint az ő
neve került alulra, mert a harcos már megint fölé írta a nevét. Na de ezt már
nem tűrhette. Egymásra rakta a hordókat, felmászott a tetejére és közvetlen az
eresz alá felírta a nevét, a fölé már nem írhatott senki.
Ő olyan
macska volt, aki nem szívlelte, hogy bárki felette legyen. A nagy úr előtt is
mikor fejet hajtott, csak arra tudott gondolni, nem baj, eljön az idő mikor
majd neki kell hogy fejet hajtson a nagy úr.
á
Hófehér cica
lány
Korminak egy
kis trafikja van a bazársoron. Van ott minden, a szőrkefétől kezdve a játék
egérig. Egy dolgot viszont nem árul, herbált az amolyan lélek bódító szer,
amire a macskák igen csak kezdenek rákapni. Gyakran összeül a szomszédaival
erről beszélni. Elmondta nekik, hogy szerinte ezt a szert a sátán küldte és a
dzsinek által elhullajtott kórság, akarom mondani a rossz szellemek által. Az
ostoba macskák meg ezt a szájukba veszik és felszívják megfertőzvén vele
szellemük. A szomszédok csak helyeseltek, de ők bizony tovább árulták, mert hát
ez hozta nekik a legnagyobb hasznot. Úgy voltak, hogy most fonalat se
áruljanak, nehogy valaki bele gabalyodjon. Na de innen látszik, Kormi nem
született igazi kereskedőnek. Túl nagy haszna nem volt, ami meg volt neki, az
elég is volt, hiányt nem szenvedett semmiben.
Nagyon meg
volt akadva azon, hogy amit most kapott rengeteg pénzt, azzal mit is kezdjen.
Amit ő szeretett volna, arra kevés volt, mert mit is szeretett volna,
uralkodni, parancsolni, na de erre ez a pénz kevés volt.
A kis
trafikja épen azon a helyen épült, ahol a szerencsétlen rabszolga macskákat
szokták árulni. Naponta látott ilyet, általában tíz húsz macskát szoktak
naponta eladni, már megszokta. Ide nem a szép macskák kerülnek, nem olyan,
akiért egy szív is megdobban, általában szerencsétlen igen rút teremtmények.
Inkább kérges mancsú, rab cicák, kik felet az idő már eljárt és oly mindegy
nekik kikhez is kerülnek szolgálni. Közömbösen hallgatják a kikiáltó miről is
beszél, hogy milyen munkákra jók és eddig mit is dolgoztak. Hagyják, hogy a vevők
megnézek milyen erős a karjuk, a lábuk, mire is lesznek jók.
Kormi éppen
kint ült a trafikja előtt, mikor a kikiáltó egy lefátyolozott cicát vezetett és
kiabált az úton.
- Jó szívű
macskák! Íme egy cica hölgy, aki a nagy úr Ezi háreméből eladatik. Neve
Hófehér, a cicahölgy két éves, minden foga megvan. Lehelete egészséges, a
bundája szép csillogó, tud szépen énekelni és táncolni. Mindenféle cica munkát
rá lehet bízni. Aki többet ad érte azé lesz!
- A teremtő
mentsen meg minket, megvenni egy nagy úr által árult cicát! Kivívnánk ezzel a
nagy úr haragját! Mindenki vissza húzódott, tudták milyen nagy haragra gerjed a
nagy úr, ha valaki a hárem cicáját befogadja. Jobb lenne inkább ártó szellemek
közt sétálni, mint azt a virágot megszagolni, mit a nagy úr eldobott.
A kereskedők
bezárták boltjukat, a kikiáltó a lefátyolozott cicával egyedül maradt, senki
nem mert alkudni.
Csak egy
macska mert ottmaradni a boltja előtt, Kormi megszánta a rabszolga cicát.
A fátyol
alatt látszott hogy reszket szegény a félelemtől.
- Hozd be
szegényt, bent megalkuszunk – szólt a kikiáltónak Kormi.
- Nem lehet,
nekem itt kell róla alkudnom, mint a többi közönséges rabszolgáról.
- És mond mi
vele a gond, hogy a nagy úr ilyen csúfosan eladja?
- Én nem
dicsérhetem, nem szidhatom az árut, én csak eladom. Aztán az már a teremtő
dolga, hová is kerül.
A kikiáltó
lehúzta a cicáról a fátylat.
- Ó, milyen
szépség, micsoda gyönyörűség azok a csodás szemek. Állt Kormi megbabonázva. Ne
vidd tovább, megvenni úgysem meri senki, én megveszem és amit Jakitól kapót
pénzt, mind odaadta.
A kis
trafikját bezárta, fogta a cica mancsát és elvezette szegényes kis hajlékába. A
cica lány egész úton nem szolt. Mikor megérkeztek, Kormi leültette, ez itt az
én hajlékom, ami most már a tiéd is. Igaz, nincs gazdagság, de ami az enyém, a
tied is. Szabadon járhatsz kelhetsz, a rabszolgám nem leszel.
Kormi ételt
rakott elé és jó étvágyat kívánt. Hófehér nem szólt egy szót sem, csak evett.
Evés végén viszont megszólalt.
- Hat napja
nem ettem.
- Hat napja,
ez irtózatos, ki volt ki ennyire megkínzott?- kérdezte döbbenten Kormi.
- Magam
akartam, meg akartam halni.
Kormi a
fejét csóválta .
- Még mindig
meg akarsz halni?
- Nem, hisz
láthatod, ettem.
Kormi csak
mosolygott, soha nem volt senkije és most ez a szépséges cicalány itt ül vele
szemben, úgy érzi újjá született. Kormi annyira örült a szép lány társaságának,
szinte érezte szíve dobbanását, annyira boldog volt, annyira örült. Még is
zavarban volt, mert nem tudta egy ilyen szépséges cica hölgyet, hogy kell
megszólítani, beszélni vele. Még soha nem udvarolt, mi szépet is mondjon neki.
- Hófehér -
szólította meg a lányt ideges hangon, rebegve. Az én nevem Kormi.
- Mit
parancsolsz édes uram? - kérdezte a lány.
- Ne mond,
hogy uram. Inkább ülj ide közel hozzám. A leány egész közel ült, most már Kormi
zavarában végkép nem tudott megszólalni.
Viszont
Hófehér nem sírt, ahogy a rabnők szoktak. Kormi szeretné, ha a lány
megszólalna, mesélne életéről, hogy került ebbe a nehéz helyzetbe. Miért tett
ezt veled a nagy úr, hogy eladatott?
A lány csak
nézett a csodálatosan szép szemével Kormira, sokáig nézett rá nagyon szomorúan.
- Azt majd
te is meg fogod tudni – mondta suttogva elcsukló hangon.
Kormi szíve
erősen vert a lány szépségét látva, hirtelen elkapta kezét és ajkához húzta,
csókolta. A lány keze hideg volt, mint a jég. Kormi magához szorította
gyengéden, hogy felmelegítse. A lány egész teste hideg volt, próbálta
felmelegíteni szerelemtől forró testével.
- Teremtőm -
suttogta a lány halkan és elájult.
Kormi
először azt hitte, a lány csak tetteti az ájulást, mikor rájött a lány nem
tetteti, rémülten kiáltotta. - ébredj, ébredj kérlek, nem bántalak! Felemelte
és ijedten nézte sápadt arcát.
Pár perc
elteltével Hófehér magához tért, kinyitotta csodás szemét, ami olyan kék színű
volt, mint a tenger vize. A fiú a nagy rémületéből még mindig nem tért magához.
- Most már
tudod, miért adott el a nagy úr a szerájból. Amint férfi kéz érint engem,
elájulok. Az én nevem ezért is Hófehér. Ezi nagy úr
Reggel,
miután a nagy úr Ezi felébred átsétál a szőrét rendbetartó szobába. Itt már
várják a szolgák, egyik a szőrét púderezi, a másik kefélgeti a bundáját, szép
legyen. Tették mindezt nagy hajbókolva és odaadóan.
A szoba tele
ékkövekkel, minden csillog és ragyog a nagy úr igen szereti a fényes dolgokat.
Nyak övét is szebbnél is szebb drága ékkövek díszítik, gyémánt, smaragd.
Bundája hosszú és egy ősz szál sincs benne, mutatván élete nem hemzseg sok
bajtól.
Kertje
mesésen szép virágokkal van tele, ahol igen szívesen sétálgat. A szerájában élő
cicáknak is jó dolguk van, a nagy úr igen gyakran ellátogat oda. A nagy úrnak
több mint ötven utódja van,
Ma
különösen jó napja van, hagyja, hogy minden alattvaló megcsókolja a mancsát.
Éjszaka nagyon jól aludt, nem tudni miért, lehet azért mert kedvenc hölgye szép
mesét mondott neki, vagy azért mert a legjobb illatú virága kinyílt és illata
ringatta mesés állómba.
A
szolgája felverte puhára vánkosát, mielőtt leült. Most jöhet a híreket hozó
szolga, kinek az a dolga, hogy elmesélje mi történt a városba, mert a nagy
úrnak mindenről tudnia kell.
-
Tiszteletre méltó nagy úr, ha leszel oly kedves és meghallgatod mit semmit érő
szolgád elmond, mi is történt a városban.
-
Megparancsolom mond el nekem, mi történt Hófehérrel, miután parancsba adtam,
hogy rabszolgának eladd!
- Sokáig
mászkáltan álruhában és kérgezettem a népet és a következőt tudtam meg. Sokáig
nem volt oly személy, ki a lányt megvegye. Mert mindenki tudja nagyon jól, hogy
illendő. Amit a világ legnagyobb ura elhajít, az senki ne merje felvenni. S
ahová ő lép, oda senki más ne merjen lépni, azt mindenki kikerülje. Viszont
mégis akadt egy macska, kit a lány szépsége annyira lenyűgözött, hogy a
kikiáltónak egy erszény pénzt adott. Ez volt minden pénze, amit egy egér
pásztortól kapott.
- Ki e
merész macska és hogy hívják?
- A neve
Kormi, kit a lány szépsége elbűvölt. Viszont még nem tudja a lány titkát, hogy
csak nézni lehet, leszakítani nem. Mert hát hibába próbálta a nagy úr is
leszakajtani, ha elalél.
- És mi
történt a lánnyal.
- A jámbor
trafikos hazavitte, nem bánta azt sem, hogy minden pénze ráment. Otthonában
megvacsoráztatta, de mikor átölelte az menten elalélt, mintha valami boszorka
átkozta volna meg, kandúr hozzá ne érhessen.
- Haragos
volt a vevő?
- Nem,
inkább úgy bánik vele, mint egy tündérrel. Nehéz munkát nem is engedi, hogy
végezzen. Mondják is kik ismerik, Kormi nem rabszolgát vett, inkább rabszolga
tartót.
- Valóban
figyelemre méltó eset, tartsd szemmel az eseményeket és diktáld le az írnoknak,
hogy nyoma maradjon az esetnek, adta parancsba.
A nagy urat
már várta a szeráj fő embere.
- Ó nagy úr,
a virágok nincsenek meg napsugár nélkül és nem nyílnak. A szépséges cicahölgy
nagy kívánsága, hogy nagy urát láthassa, mert pillantása nélkül elszárad.
- A nagy úr
szája mosolyra görbült, - ám legyen, vezessétek elém a háremhölgyem.
Mese szép
hölgye , a csodálatos Aliz, kinek a bundája mint a selyem oly csillogó és
selymesen puha, minden kandúr szívet megdobogtatja. A társaságában a nagy úr
feledte a háború nehézségeit, az idegen követeket, a bajokat és a problémákat.
- Mi
járatban vagy itt, hisz nem rég váltunk el?
- A
lányodtól jövök ó nagy úr, kire ha ránézek szakasztott a másod. Szemébe nézek,
a te fénylő szemeidet látom, arcát látom, a te szép arcodat látom. Úgy hasonlik
rád, mint a nap a fénylő csillagokhoz. Igaz, hogy még csak gyermek, de nincs
neki férje, ki kéne házasítani. A szerelemről a kis kölyök cica mit sem tud, de
anyjának már a hatalmas esküvőn jár a feje, a cifraság, a dínom-dánomon, a pompán.
A nagy úr a szép cica hölgy mézes- mázas beszédének ellenállni nem tud és
megígéri, cifra esküvőt tartanak majd.
Közben
hírnökök érkeznek, az országot nagy vész sújtja, kiáradt folyok és tűzvész
egyaránt. Nagy a baj minden felé. A nép nem ünnepel, segítségért kiállt! A nagy
úr viszont mintha meg sem hallaná a rossz híreket, csak arra gondol, ki legyen
gyermek lánya férje. Előre örül a nagy ünnepségnek és úgy érzi, nagy jót tesz
ezzel a népének. A rossz híreket meg sem hallja! Beszél inkább a fővezérével.
- Nem de bár
fővezérem neked van egy fiad, aki már egy éves? Nekem meg van egy fiatal
lányom. Én addig a nem teszek semmit a népemért, míg őket össze nem adom. Mert
szerintem a két fiatal egymásnak van rendelve. Sújthatja az országot bármi
vész, az esküvő elrendeltetett. - mondta mosolyogva mintha az országát érintő
bajokról mit sem tudna. Én megígértem az esküvőt, a pompát, hát úgy legyen!
A fővezér
megköszönte a nagy úr jóságát, bár tudta jól ez esküvő még korai, hisz még csak
kölykök a cicák.
A hírnökök a
palotán kívül találkoznak, hát mi bizony nem mentünk semmire, - mondják nagy
szomorúan.
Ezi a
virágos kertjébe megy, a virágaiban gyönyörködni és más nem is érdekli,
á
Rabnő rabja
Kormi már
egész népszerű kezd lenni a piacon, csak úgy beszélnek róla, a rab. Kis
trafikja forgalma megnőtt, mert mindenki kíváncsi arra a kandúrra, aki
rabszolga tartót vett magának. Mert hát milyen dolog az, hogy vett magának egy
rabszolga nőt és még a mancsát sem érintheti meg. Minden házi munkát elvégez
helyette, mintha nem Kormi vette volna meg, hanem az őt.
Kormi
mellett egy öreg nyakörv készítő lakik. Éjszaka látja, hogy Kormi az alvó
lánykát figyeli fent a tetőtérben. Aztán egyre közelebb megy hozzá és néha még
meg is érinti, mire a lány felébred, de ő megnyugtatja, biztonságba van,
aludjon csak tovább. Tekintete gondterhes volt, bántotta a szépséges szíve
hölgyét meg sem érintheti.
Egyik nap
ahogy a trafikja előtt ült és szemei elmerengtek egy ismerős hang szólította
meg.
-
Köszöntelek kedves Kormi.
Kormi
felnézett és Jakit látta maga előtt.
- Ó kedves
barátom két napon át kerestelek, hogy pénzed vissza adjam, de sehol sem
leltelek. Most már viszont nem tudom vissza adni, mert bizony elköltöttem.
- Örülök
neki, hogy a pénznek amit adtam hasznát vetted. Lenne viszont egy kérésem,
szeretnék egy éjszakát nálad tölteni, ha lehet.
- Rendben,
nagyon szívesen látlak drága barátom, de meg kell ígérned a vendég szeretetemet
kifizetni nem akarod. Éjszakára szálast nyújtani nem tudok, viszont megkérem az
én idős szomszédom, aki nyaköveket készít és egyedül él, adjon neked éjszakára
menedéket.
- Mond
kedves barátom, miért nem alhatok nálad?
- Már nem
vagyok egyedül, hanem van egy rabnőm.
- Igazán nem
lehet gond, te és a rabnőd megalszotok lent, én meg a padláson.
- Azt nem
lehet, én a rabnőmmel nem alhatok, mert félelmetes amit tesz.
- Akkor hát
te lennél az, aki vett egy rabnőt és most szolgálja? Messzi földön is mesélik
és nevetnek rajta.
- Ne is
beszélj róla, minden amiatt a pénz miatt van, amit adtál. Azóta bejönnek a
trafikomba az emberek és kérdezősködnek. Aztán jól kinevetnek, na de beszeljünk
rólad. Megtaláltad már a lányodat?
- Még nem,
pedig már minden fele kerestem, mindhiába.
- Még is,
hogy veszett el?
- Egy szép
gyári napon a többi lánnyal kiment a tenger partjára. Jól érezték magukat,
nevettek, szórakoztak. A kalózok megtámadták őket és elrabolták. Úgy hallottam
a kalózok a lányokat a nagy úr szerájába adták el. Onnan viszont még soha senki
ki nem szabadult. Félek, soha többet nem kaphatom vissza és végleg elveszítem.
- Úgy
lehetne csak kihozni, ha valaki megdöntené a nagy úr hatalmát, vagy rengeteg
pénzzel sok mindent meglehet oldani.
- Kérlek
erről ne beszélj, mert a pénz miatt még meg is ölnének. A piac végénél áll a
szolgám, vigyáz a szamárra. A szamár oldalán van két nagy kosár, mindenki úgy
tudja, hogy vánkos anyag van benne, elárulom neked, hogy nem egészen, A kosár
csak félig van anyaggal teli, mind a kettő aljában pénz van, méghozzá rengeteg.
A kosarakat el szeretném helyezni nálad, hogy biztonságba tudjam. Benned
megbízom, vajon a rabnőd is megbízható ?
- Ismerem
már annyira, ha megkérem hozzá ne nyúljon, semmi képen még meg sem érinti.
Kormi a
trafikját bezárta és kedves barátjával hazaindult. Közben beszélt a
szomszédjával, hogy Jakinak este szállást tudna nyújtani. Az öreg nyakörv
készítő szívesen ajánlotta fel vendégszeretetét Kormi vendégének.
Közben
odaértek Kormi házához, beléptek. Hófehér épen a tűzhelynél készítette Kormi
vacsoráját.
Jaki ahogy
meglátta, odaszaladt és össze- vissza csókolgatta. Egymást a karjaikba zárták
és csak halkan mondták leányom, a másik apám.
Kormi csak
állt meglepetten.
Jaki a
földre borult és hálát adott a teremtőnek, hogy útja ide vezette.
Kormi
megszólalt – hála az égnek, hogy szeretett lányod akit annyira kerestél, pont
nálam találtad meg. Kedves barátom, most már megtaláltad leányod, szabadon el
is viheted.
- Már pedig
nem úgy van! Mond meg mennyivel tartozom, hogy a rabságból kiválthassam
leányom! Viszont el nem viszem, hanem marad, mert nálad derekabb férjet neki
sehol nem találnák. Tehát ha ő is szeretné, áldásom rátok.
Hófehér egy
szót sem szólt, csak forrón, szerelmesen megcsókolta Kormit.
A fiú el sem
hitte, a lányt forrón csókolta és ölelte, ájulásnak nyoma sem volt. Kormi oly
boldog volt, mint talán soha az életében. A két fiatal ezután kétoldalról
átkarolta Jakit. Majd Hófehér került középre és két oldalról kapta az ölelést,
a csókokat, és ájulásnak nyoma sem volt, hol apja, hol férje csókolgatta és ő
inkább piros volt, nem sápadt.
Hófehér
megígérte elmeséli mi történt vele.
Az ablakon
keresztül az öreg nyakörv készítő mindent látott. Nem akarta megzavarni a nagy
örömöt és éppen vissza akart menni, mikor Kormi meglátta.
- Gyere be
kedves szomszéd, amint látod, igen vígan vagyunk!
A szomszéd
igen csak elcsodálkozott, mikor meglátta Kormi ölébe ülve Hófehért. Nem hitt a
szemének, főleg mikor látta, hogy Hófehér még meg is csókolja Kormit.
- Tisztelt
szomszéd, most már e nő nem rabszolga, hanem a feleségem. A másik férfiú pedig,
feleségem atyja. Most már nem vagyok a rabszolgám rabja, hanem hites ura,
férje, mert apja nekem adta. Most pedig mulass velünk!
Jaki
elküldte szolgáját az egér sütőhöz egész este vigadtak és falatoztak! Hát így
lett meg Hófehér és Kormi lakodalma.
Viszont a
vigalmat megleste a nagy úr kéme, és nem győzőt csodálkozni, hogy Hófehér még a
nyomát sem mutatja az ájulásnak, a rosszul létnek, pedig fiatal férje igen csak
csókolgatja.
á
Hófehér
története
Jókedvvel
beszélgetnek, énekelnek. Hófehér történetet kezd mesélni.
Egyszer
valamikor régen élt egy igen gazdag egérpásztor, kinek hatalmas nyája volt.
Egyetlen lánya , akit nagyon szeretett és még a széltől is védte.
Hogy is
hívták? - gondolkodott rajta Hófehér. Most már tudom, a neve Irisz. Jaki
megijedt, tudta a lánya eredeti neve Irisz, Idegen is van köztük, nehogy
megtudja az igazságot.
A leány a
barátnőivel ment a tengerpartra játszani. A tenger békés volt, a nap vidáman
sütőt a levegőben, sirályok repkedtek. Hirtelen viszont kalózok tűntek fel és
elkezdték a lányokat kergetni és nagy, koszos mancsukkal elkapták őket. A kalóz
hajóra vonszolták a lányokat.
Megrémült
Irisz, látta a gyors hajót siklani a vízen, ahogy távolodik a part, az otthona.
Lehet soha többé nem láthatja kedves édes apját, nem bújhat ölelő szerető
karjaiba.
Édes apjának
és férjének egy könnycsepp gördült végig az arcán a szomorú szavak hallatán.
A kalózvezér
miután kikötöttek, egyenesen Ezi nagy úr háremébe vitte. Itt a hárem szolga
rögtön sok pénzt fizetett érte. Nézte kecses alakját, finom bundácskáját. Irisz
csak arra tudott gondolni, milyen kár, hogy szép és milyen kegyetlen sors vár
rá.
Bent a
palotában minden csupa pompa, ékkő és csillogás. A bundáját gondosan illatos
hintóporral beszórták, puha kefével kikefélték, hogy még szebb, ragyogóbb és
puhább legyen, Hat nap múlva a nagy és fenséges nagy úr Ezi elé vezetik. A
szerájban a rabnők nem voltak boldogak, féltek. Volt olyan háremhölgy kit a
nagy úr elé vittek, de az nem tetszett az úrnak, vagy nem jól viselkedett,
egyszerűen megfojtották, a testét a folyóba dobták. Soha senki nem
érdeklődhetett felőle, mert különben rá is ez a sors várt. A pár nap alatt több
hárem hölgy vesztette el így az életét, csak azt hallották ahogy a teste
csobbant a vízbe, éjszaka. Irisz rettentően félt, rá is ez a sors vár.
Élérkezet a
nap, Iriszt, mint valami ajándékot a nagy úr elé vezették. A lány félelemtől
reszketve állt, nehogy olyat tegyen, mi a nagy úrnak nem tetszik, mert éjszaka
őt is megfojtják, testét a folyóba dobják, Magában a teremtőhöz imádkozott,
hogy segítse meg. A nagy úrnak tetszett amit látott, átölelte és magához
szorította. A leány abban a pillanatban elájult.
Másnap a
nagy úr ismét magához szólította, ígért neki minden földi jót, csak ne ájuljon
el. Viszont mikor megölelte, ismét elalélt. Nagy haragra gerjedt és elrendelte,
hogy a piacon adják el.
A szegény
trafikos megvette, mikor megölelte megint rosszul lett. A trafikos megsajnálta
és nem közelített csodás virágszálához. A lány megszerette és most már ő közeledett
a fiú felé. Rosszullét többet nem gyötörte és lett a trafikos hű felesége. Így
lett a történetnek szép és mesés vége. A meséjét Hófehér befejezte kinek a neve
mától Irisz.
***************************
3.
VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -
KORTÁRSAINK ÍRTÁK
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES: Ébredés
Te
Pár
Szép
Szóid
Hallom
Mialatt
Éledezek
Nemlétből
Lassacskán
Kék szemeid
Kérlelgetnek
Kezed simogat
Értem élsz már
Nekem szólsz te
Kezeimet simítod
Próbálok rádnézni
Szorítani kezeid
Szemeidbe látni
Éledni éretted
Szólni hozzád
Üzenni neked
Küzdök élni
Akarok még
Melletted
Elaludni
Ébredni
Sétára
Menni
Élni
Míg
Te
Pár
Szép
Szóid
Hallom
Mialatt
Éledezek
Nemlétből
Lassacskán
Kék szemeid
Kérlelgetnek
Kezed simogat
Értem élsz már
Nekem szólsz te
Kezeimet simítod
Próbálok rádnézni
Szorítani kezeid
Szemeidbe látni
Éledni éretted
Szólni hozzád
Üzenni neked
Küzdök élni
Akarok még
Melletted
Elaludni
Ébredni
Sétára
Menni
Élni
Míg
Te
............................................
Szauer
Gertrúd: Reggel
Hajnali
kávé,
Mézédes gőze,
Orromba kúszik,
Ébredek tőle.
Mézédes gőze,
Orromba kúszik,
Ébredek tőle.
Órám a
falon,
Ritmusra kattan,
„Indulni kéne”,
Duruzsol halkan.
Ritmusra kattan,
„Indulni kéne”,
Duruzsol halkan.
Utcára
lépve,
Fázós a szellő,
Kabátba bújós,
Hűvös, tekergő.
Fázós a szellő,
Kabátba bújós,
Hűvös, tekergő.
Sóhajom
nyugodt,
Csak arra vágyom,
Estére nálad,
Leljen az álom.
Csak arra vágyom,
Estére nálad,
Leljen az álom.
Altass el tűzzel,
Úgy ahogy régen,
Hogy a nap reggel,
Melletted érjen.
Úgy ahogy régen,
Hogy a nap reggel,
Melletted érjen.
...........................................
YLEN
MORISOT: Ars poetica
Nem vágytam
lenni festő, se képíró,
gyerekek
közt igazat osztó bíró,
élete
romjain panaszát síró
papírra,
fára véső rímfaragó,
de mégis
lettem én mindeddig
mint
lehullott gyümölcsből erjedt forma -
akaratlanul
is mindegyik,
mert vágyaim
legmélyén elbújva él
a betűket
rovó regélő,
a
világmesélő szemlélő,
ki jól
titkolja, hogy nyugtalan és fél,
ki hol
ceruzát, hol fát szabdal késsel,
hévvel fehér
papírt piszkol festékkel,
kinek
álmában szavak keringőznek,
vagy életre
kelt képek kergetőznek,
s hajnali
fényre, lélekkésztetésre,
feltör a
mélyből lélegzetvételre,
születik
kéretlen a zsenge-gyenge,
műféle, új
szerelem-elmegyermek.
2019.05.15
.............................................
TELEKI
ELIZABET: Akarom őket
Emlékeim
élnek sötét homályban, elhaló létemnek rongyos zugában, nyomomban vannak, a
hűséges követő társak, amint hírnökei a feltámadásnak, nem lesz másnak.
Pedig temetni nem akarom őket, szívem szegletében örökké élnek
túllépve , kicsit rajtuk újra visszanézek, szürke árnyak közt ismét vissza - visszatérek.
Olykor görnyedő gondok nehezülnek, létemre könnyes szemekkel, közönnyel feszülnek, arcokon.
de perdülve csillan reményem tánca, s újra felvillan életem románca, egy táncra.
Jöhetnek sápadt egyhangú hajnalok, szívemben ki, viruló fényes nappalok S e jelek, suttogó hanggal, halkan csengő dalban zene úgy felcsendült, majd, újra- újra kevés reménykeltő dallam.
Gyermek maradnék, hinni a csodát, apró, lelkemben őrizni azt a valós gyermek varázslatát.
Várni remélni tudatmentesen, mókás annyira, S így szólni másokhoz szépen.
Használni az ujjaim számtanhoz, több közöm lenne síhez, szánkóhoz, de szeretném úgy kissé gyermek lenni..
Frizbivel, hóemberrel játszani, csudi jó, S a hókupacból ki sem látszani.
Elbújni, ha keresnek mindenhol, jajpárnákat röpíteni tollastól, de nagyon jó mert a gyermekkorom fel eleveníti.
Versengve türelmetlen idővel, úgy kicsit még gyermek maradnék mostani ésszel.
Mindennek örülnék elfogulatlan, tervekkel az elmém teleraktam.
Talán fiatal marad a szívem, kicsinyes emlékét őrzöm híven!
De soha nem akarok megváltozni sem!
Pedig temetni nem akarom őket, szívem szegletében örökké élnek
túllépve , kicsit rajtuk újra visszanézek, szürke árnyak közt ismét vissza - visszatérek.
Olykor görnyedő gondok nehezülnek, létemre könnyes szemekkel, közönnyel feszülnek, arcokon.
de perdülve csillan reményem tánca, s újra felvillan életem románca, egy táncra.
Jöhetnek sápadt egyhangú hajnalok, szívemben ki, viruló fényes nappalok S e jelek, suttogó hanggal, halkan csengő dalban zene úgy felcsendült, majd, újra- újra kevés reménykeltő dallam.
Gyermek maradnék, hinni a csodát, apró, lelkemben őrizni azt a valós gyermek varázslatát.
Várni remélni tudatmentesen, mókás annyira, S így szólni másokhoz szépen.
Használni az ujjaim számtanhoz, több közöm lenne síhez, szánkóhoz, de szeretném úgy kissé gyermek lenni..
Frizbivel, hóemberrel játszani, csudi jó, S a hókupacból ki sem látszani.
Elbújni, ha keresnek mindenhol, jajpárnákat röpíteni tollastól, de nagyon jó mert a gyermekkorom fel eleveníti.
Versengve türelmetlen idővel, úgy kicsit még gyermek maradnék mostani ésszel.
Mindennek örülnék elfogulatlan, tervekkel az elmém teleraktam.
Talán fiatal marad a szívem, kicsinyes emlékét őrzöm híven!
De soha nem akarok megváltozni sem!
Skvyt Elisa -Triton Budapesti Író
***************************
4. MEGJELENT
ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E. KÖNYVE
Dicséret,
szép szó, ha kimondják, úgy jó
Írta: Árvay
Mária
Az idézet-
és közmondásgyűjteményt válogatta és összeállította: Árvay Mária
Önsegítő,
önfejlesztő könyv
Kapcsolat: arvay.marika@gmail.com
A könyv
cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok,
mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.
Előszó
A váróterem,
mint mindig, most is zsúfolásig megtelt. A betegek szerették Lelkes doktort,
akinél nem a papírmunka, az adminisztráció volt a lényeg, hanem a betegekkel
való törődés, gondoskodás. Ha úgy látta jónak, sokat beszélgetett pácienseivel,
s annak alapján írt fel gyógyszereket. Lelkes doktor szerint egészségünk akkor
lesz egyensúlyban, ha testünk-lelkünk egyformán ép.
A mai napon is rengetegen voltak nála, karácsony előtti, utolsó alkalommal.
Este fejezte be hosszan tartó rendelését. Gondterheltnek látszott. Nem szerette
problémáját hazavinni családja körébe, ezért úgy gondolta, nem busszal, hanem
gyalog megy haza, legalább kiszellőzteti kicsit a fejét.
A hó itt-ott nyomokban még megmaradt, az utak fel voltak ugyan sózva, de a járdákat nem takarították. Vigyázni kellett, nehogy kéz- és lábtörés legyen a dologból. Fázósan összehúzta magán a kabátot, s gondolataiba mélyedt.
Betegei nem a megszokott problémákkal fordultak hozzá – többen gyomorpanaszokra, étvágytalanságra, fejfájásra, levertségre, fásultságra panaszkodtak, voltak olyanok is, akiken a depresszió jelei mutatkoztak. Ahogy hallgatta, vizsgálta őket, egyre inkább érezte, a problémák hátterében lelki rendellenesség áll. De vajon mi keseríti meg ennyire az emberek életét?
A mindennapos stressz, az állandó feszültség, a munkában folyamatosan átélt hajsza? Netán a pénztelenség, munkanélküliség, megélhetési problémák? Sajnos, mindegyik jellemző manapság. A probléma gyökere nem itt van – vélekedett tovább az orvos.
Ötvenes éveiben járt, maga is tapasztalt egyet, s mást. Orvosi táskáját szorongatva
rótta az utcákat, s nem tudott rájönni, mi az a nagy teher, ami már nem csak a
betegeit, hanem őt is nyomasztja.
Árvay Mária |
A hó itt-ott nyomokban még megmaradt, az utak fel voltak ugyan sózva, de a járdákat nem takarították. Vigyázni kellett, nehogy kéz- és lábtörés legyen a dologból. Fázósan összehúzta magán a kabátot, s gondolataiba mélyedt.
Betegei nem a megszokott problémákkal fordultak hozzá – többen gyomorpanaszokra, étvágytalanságra, fejfájásra, levertségre, fásultságra panaszkodtak, voltak olyanok is, akiken a depresszió jelei mutatkoztak. Ahogy hallgatta, vizsgálta őket, egyre inkább érezte, a problémák hátterében lelki rendellenesség áll. De vajon mi keseríti meg ennyire az emberek életét?
A mindennapos stressz, az állandó feszültség, a munkában folyamatosan átélt hajsza? Netán a pénztelenség, munkanélküliség, megélhetési problémák? Sajnos, mindegyik jellemző manapság. A probléma gyökere nem itt van – vélekedett tovább az orvos.
A könyv címlapja |
Egy középkorú hölgy jegyezte meg nemrég:
„Doktor úr, elegem van, jó szót alig kap az ember, így nem lehet kibírni!”
Úgy csengtek Lelkes doktor fülében ezek a szavak, mintha most hallaná, élő valóságában.
- Ez az! A jó, dicsérő, elismerő szavak hiánya! Ez keseríti el az embereket! Csak a hibákat közlik mindenütt, csak a kritika hangzik el állandóan, de a jó szó elmarad!
Megszaporázta lépteit. Most már tudta, mit fog tenni!
Újévi fogadalomként és küldetéstudattal: előadásokat fog tartani az elismerő szavak fontosságáról, az éles kritika romboló hatásáról stb. Sok-sok előkészítendő dolog vár rá, hiszen évek óta nem tartott már előadásokat. Érezte, erre nagy szükség van, mert önmagáról is tudta, hogy a bátorító, biztató szavak milyen örömöt adnak számára. Mennyi ember lehet vele ugyanígy, s a hiánya felbecsülhetetlen károkat okoz.
Otthon nyitott egy füzetet, vázlatokat készített, ábrákat rajzolt. Ünnepek után többször is felkeresi majd a könyvtárat, anyagot gyűjt a témában. Amikor mindennel alaposan elkészül, hirdetni kezdi előadását a közösségi oldalakon. Már a címe is megvan!
„Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó!”
„Doktor úr, elegem van, jó szót alig kap az ember, így nem lehet kibírni!”
Úgy csengtek Lelkes doktor fülében ezek a szavak, mintha most hallaná, élő valóságában.
- Ez az! A jó, dicsérő, elismerő szavak hiánya! Ez keseríti el az embereket! Csak a hibákat közlik mindenütt, csak a kritika hangzik el állandóan, de a jó szó elmarad!
Megszaporázta lépteit. Most már tudta, mit fog tenni!
Újévi fogadalomként és küldetéstudattal: előadásokat fog tartani az elismerő szavak fontosságáról, az éles kritika romboló hatásáról stb. Sok-sok előkészítendő dolog vár rá, hiszen évek óta nem tartott már előadásokat. Érezte, erre nagy szükség van, mert önmagáról is tudta, hogy a bátorító, biztató szavak milyen örömöt adnak számára. Mennyi ember lehet vele ugyanígy, s a hiánya felbecsülhetetlen károkat okoz.
Otthon nyitott egy füzetet, vázlatokat készített, ábrákat rajzolt. Ünnepek után többször is felkeresi majd a könyvtárat, anyagot gyűjt a témában. Amikor mindennel alaposan elkészül, hirdetni kezdi előadását a közösségi oldalakon. Már a címe is megvan!
„Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó!”
E kis könyv célja, hogy az előadássorozat segítségével ismereteket gyűjtsünk a szavak erejéről, hatalmáról, a jó szavak kinyilvánításának jelentőségéről, s még sok más érdekességre is fény derül.
Lelkes doktor nem csupán kitűnő háziorvos, de a sok-sok beszélgetés során tudja, mi az, ami az emberi lélek virágzása számára elengedhetetlen. Sokat beszélget, de remek hallgató is, ha arról van szó, hogy pácienseire figyeljen.
Amit egyszer eltervezett, végre is hajtja, alapos előkészületek, körültekintő munka után.
Amint készen áll, megtartja első előadását, amit hűen lejegyzünk ide, majd a többit, szépen, ahogy következnek.
Árvay Mária - http://mek.oszk.hu/19200/19256/
Folytatjuk.
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
( 2018 - 3. fejezet – 4. rész )
Bukás és
siker
Dragon késő délután felkereste Phoenixet a
házában. Elmondta az öccsének, hogy milyen tervet eszelt ki.
– Megbuggyantál?! Ez életveszélyes! – sápítozott Phoenix, miután végighallgatta a kanapén elterülő Dragont.
– Most mit ijedezel? Szépen eltereljük a szfinx figyelmét, és bemegyünk a könyvtárba. Moriastól megtudtam, hogy amint valaki átlép valami mágikus határvonalon, automatikusan megnyílik a bejárat.
A fivérek elindultak a könyvtárhoz. A kései idő tökéletesen alkalmasnak bizonyult a tervük végrehajtásához, mivel az iskola estére eléggé kihalttá szokott válni. Halk, szinte hangtalan léptekkel somfordáltak végig az iskola folyosóin és lépcsőin. Szerencsére senkibe se botlottak bele, gond nélkül, játszva jutottak el a könyvtár bejáratáig. A szfinx mélyen aludt a szárnyai rejteke alatt, ám amint megérezte, hogy ott vannak, felébredt.
Dragon szó nélkül levette a hátáról a gitárját, amivel aztán zenélni kezdett. Láthatóan érdekesnek találta a szfinx az előadását, így egyre magabiztosabban pengette a húrokat.
Phoenix eközben a fáklyákkal nem megvilágított, sötétbe burkolódzó kőfalhoz simulva próbált a könyvtár bejáratához odasettenkedni. Ahol a szfinx tartózkodott ott csak két nagy fáklya világított, amelyek az odavezető lépcső végén voltak elhelyezve a falon. Rögtön megnyílt a kapu, ahogy Phoenix átlépett a mágikus vonalon, ami alig láthatóan s tompán csillogott a homályban. Legnagyobb szerencsétlenségére a szfinx azonnal észrevette a mögötte zajló eseményt, és gondolkodás nélkül tüzet okádott rá. Szerencséjére még időben a földre vetette magát, így nem égett meg.
Dragonnak úgy sikerült magára vonni a figyelmét, hogy az egyik fáklyát lekapta a helyéről, és azzal kezdett el hadonászni, amíg az öccse el nem érte a lépcsőt. Csak úgy bírt megmenekülni ő is, hogy a könyvtár őrzőjének a képébe vágta a kezében lévő fáklyát. Valójában nem tudta, mit is kell pontosan csinálni ilyen helyzetben, így csakis az ösztöneire hagyatkozott, ami be is vált. A dobás olyan jól sikerült, hogy pont a szemei közé talált a szfinxnek, aki ettől néhány másodpercre támadó képtelenné vált.
A két testvér kis híján porrá égett, a fürgeségüknek és a gyors észjárásuknak köszönhetően megúszták karcolás nélkül a lebukást. Levegő után kapkodva s riadtan vették a lépcsőfokokat, egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértek a felszínre. Úgy futottak ki az iskolából, mint akiket puskából lőttek ki. Megfogadták, ha nem muszáj, a könyvtár közelébe se mennek, inkább majd mást küldenek maguk helyett, ha szükségük lesz onnan valamire. Váratlanul Pegasusba botlottak bele, aki jól láthatóan az iskola felé tartott.
– Hé, Pegasus! – szaladt oda hozzá Dragon Phoenix-szel együtt.
– Veletek meg mi történt? – állt meg. – Miért néztek úgy ki, mint akik a Pokolból szabadultak?
– Meg akartuk szerezni a könyvtárból a Szabad Varázslatok lecke anyagát – fogott bele Phoenix. – De sajnos lebuktunk, ráadásul majdnem fűbe haraptunk.
– Mi?! – nézett nagy szemekkel Pegasus. A fivérek részletesen beszámoltak neki a történtekről, aminek hallatán szörnyülködve fogta a fejét. – Jellemző rátok az ilyesmi – csóválta a fejét. – Menjetek hozzám, és várjatok meg, amíg végzek a dolgommal – hagyta ott a fivéreket. Sietős léptekkel haladt végig az iskola nyitott folyosóján, majd a könyvtárhoz vezető bejárat előtt megállt. Kimondta a varázsszót, mire a fal megnyílt. Lassan, óvatosan vette a lépcsőfokokat, amint a szfinx megérezte a jelenlétét, előjött a falból. – Bocsáss meg a zavarásért – szólalt meg, miközben egyenesen a vele szemben lévő szemeibe nézett. – Tisztában vagyok azzal, hogy nincs engedélyem a könyvtárba való belépéshez, viszont az nem lett megtiltva, ne kérjem meg Bukkut arra, hogy hozza ki nekem a keresett könyv egyes oldalainak a másolatát – érvelt logikusan. – Kihívnád ide nekem Bukkut? – kérdezte, mire szfinx szó nélkül visszahátrált a falba, és eltűnt. – Nagyon szépen köszönöm! – mosolyodott el, amikor a szfinx visszatért, a könyvtárossal az oldalán. – Bukku, lemásolnád nekem a Hatalom Gyűrűiről szóló anyagokat? Szépen kérlek, tedd ezt meg nekem, ha nem gond.
– Nem probléma – vágta rá Bukku, majd egy szempillantás alatt eltűnt. – Meghoztam – jött vissza néhány perccel később.
Pegasus átvette a másolatokat, miközben köszönetet mondott Bukkunak. Hamar visszasietett a házába, ahol a két férfi várt rá. Dragonnak és Phoenixnek részletesen elmesélte, hogyan szerezte meg a házi feladatot. Egyáltalán nem lepődött meg a két férfi reakcióján, számított arra, hogy alaposan elcsodálkoznak a tettén. Az adott problémát igyekezett mindig olyan szemszögből nézni, hogyan lehet egyszerűen és könnyen elsimítani. Bizony a legkézenfekvőbb megoldásnál nincs jobb.
Időközben Wolf is megjelent, hogy tanácsot kérjen abban, hogyan kezelje Rudolf borzalmas, kötekedő viselkedését. Pegasus azt javasolta unokahúgának, hogy ne vegye figyelembe a farkasszellemet, mivel nincs annál megalázóbb érzés, ha valakit levegőnek néznek. Örült, hogy Wolf gondolkodás nélkül elfogadta a tanácsát, mivel nem az a fajta volt, aki másokra könnyen hallgat, hiszen ő folyton csak a saját feje, vagyis inkább az egója után ment.
Dragonék úgy döntöttek, elmennek Lionhoz, hogy neki is beszámoljanak a házi feladattal kapcsolatos fejleményekről. Hatalmas fákkal körülvett, kőből épült házzal találták magukat szemben, ami kívülről nagy, szögletes formájú szikladarabnak nézett ki. Nem értették, miért világítanak Lionnál a lámpások, ám rövidesen a választ meg is kapták. Váratlanul a különös épület mögül ismerős hangokra lettek figyelmesek, így abba az irányba vették az útjukat.
Lion éppen Gabriellel beszélgetett jókedvűen a teraszon. A kis kertben varázslatosan szép, mindenféle színű s méretű rózsák pompáztak, amelyek még a fák vastag törzseit, a terasz egyes részeit és a kerti szobrokat is beborították.
– Sziasztok! – köszönt Pegasus. – Nem zavarunk?
– Nem – felelt gyorsan Gabriel, miközben felállt a székből. – Ideje mennem. Még beszélünk, Lion. Sziasztok! – ballagott el.
– Szia! – köszöntek kórusban a testvérek.
Mielőtt bementek a házba, Lion szólt a lámpásoknak, hogy már nincs szüksége rájuk, így a kert sötétségbe borult.
Az egyszintes ház belülről leginkább keletiesen, de modern stílusban lett berendezve, elsősorban a japán kultúra jegyei uralkodtak. Lion imádta mindazt, ami Japánnal volt kapcsolatos, legyen az művészet, tudomány vagy bármi más.
A nappali csokoládébarna színű falain fehér oroszlánok képei lógtak, mivel Lionnak ez az állat volt a kedvence. A két nagy ablakot méregzöld színű sötétítő függönyök takarták el. A csillárról színes üvegek lógtak, amelyektől a világítás nagyon hangulatos volt. A zöldes barnás színű üvegpolcokon csillogó kristályokból készült díszek sorakoztak. A helyiség közepén lustálkodásra csábító, kényelmes ülőpárnák hevertek egy kicsike asztal körül.
A füstszín árnyalatokban gazdag konyha és étkező egyben voltak. A tágas, modern helyiség közepén lévő hatszemélyes asztalon palacktartó, gyümölcskosár meg néhány színes, kristály dekorkövekkel megtöltött üvegvázácska díszelgett. A konyhaszekrény dolgozó felületei a falakba beépített izzólámpákkal voltak megvilágítva, hogy Lion számára könnyebben lehessen ott tevékenykedni.
A dolgozószoba leginkább egy könyvtárra hasonlított. A régi stílusú, fából faragott, sok fiókkal ellátott asztalon néhány könyv meg egy lámpa árválkodott. A krémszínű falakon japán olajfestmények lógtak, melyeken különféle tájakat ábrázoltak, mint például a Fujisan-t vagy a Japán Császári Palotát. Gyertyák biztosították a világítást, viszont ezek annyiban különböznek a megszokottaktól, hogy sokkal erősebb fényt árasztottak és csak szükség esetén lobbantak lángra. A hatalmas, boltíves ablakokat csak félig-meddig takarták el a vörös színű sötétítő függönyök.
A fekete, modern fürdőszoba a bordó színű kiegészítőknek és a keleti stílusú dekorációknak köszönhetően harmonikusnak bizonyult. A világítást háromféle méretű, azaz dió, alma és dinnye nagyságú izzók biztosították, melyek a helyiség különböző pontjaiba voltak beépítve. Bal oldalt a szekrény és a mosdó kapott helyet. A szépítkezési s az egyéb tisztálkodási holmikkal megpakolt fürdőszobai pult felett egy hatalmas tükör lett felerősítve a falra. A nem mindennapi méretű sarkkádban és zuhanyzóban többen is kényelmesen elfértek volna.
Lion hálószobája félhomályban úszott, mivel a világítást biztosító, beépített izzók az alkonyat funkcióra lettek állítva. A bordó falakba beékelt, nonfiguratív formákat ábrázoló. füstkvarc kövek tompán csillogtak. A tolóajtós, fekete üveges, beépített szekrény olyan hatást keltett, mintha valami nagy falidísz lenne. A fekete, földig érő függönyök csak félig lettek elhúzva. A füstszínű, üveg polcokat kristályos kövekből készült díszek töltötték ki. A párnákkal teli, fekete s bordó színben pompázó ágy két oldalán egy-egy üvegoszlop állt, amelyek gyönyörű színekben világítottak – akárcsak az izzók, ezeknél is az alkonyat funkció lett bekapcsolva.
A teljesen fehér és üres vendégszobában nemhogy egy ágy, de még ablakok sem voltak.
– A szoba különlegessége csak akkor mutatkozik meg, ha a vendég belép ide – magyarázta Lion. – Gabriel mondta el, hogyan is működik pontosan. Először a vendégnek a csukott ajtón lévő kristályra kell helyezni a kezét – mutatta a többieknek. – Dragon, próbáld ki – csukta be az ajtót.
– Rendben – tette a kezét a kristályra, ami aztán néhány pillanatra fényesen felizzott. – Basszus! – kiáltott fel meglepetten, miután kinyitotta az ajtót. – Ez pont olyan lett, mint az szobám.
– Fú, ez csúcs! – hüledezett Phoenix.
– Mindent a vendégért – jegyezte meg bölcsen Pegasus.
– Összességében szépen be van rendezve ez a ház – vonta meg a vállát Wolf. – Az biztos, hogy neked lesz a legkönnyebb rendet tartani. Jobban jártam volna, ha kevésbé extrém házat kaptam volna – fogta a fejét.
– Helyesbítek, te kérted, Wolf – hívta fel a figyelmet Pegasus. – Mindannyian olyan házat kaptunk, amiről álmodtunk, nem? – kérdezte, mire a többiek helyeslően bólogattak.
– A takarítás végett meg nem kell aggódni. Gabriel azt is elmondta, amíg nem leszünk képesek varázslat segítségével takarítani, addig az iskola takarítói fogják ezt a problémát megoldani – magyarázta Lion, majd ismét becsukta az ajtót. Törékeny kezét a kristályra helyezte, azután újra kinyitotta az ajtót, hogy megbizonyosodjon arról, visszaállította-e az eredeti állapotába a vendégszobát. – Jól van, sikerült – sóhajtott egyet.
– Szép estét mindenkinek – jelent meg a semmiből Merlin, akin most törtfehér, aranyhímzéses talár volt. – Hozzád jöttem, Pegasus. Tudomásomra jutott, mit tettél, és ezért jutalmul megkapod az engedélyt a könyvtár használatára – mosolyodott el kedvesen. – Nagyon büszke vagyok rád.
– Köszönöm – motyogta Pegasus, aki láthatóan igencsak zavarba jött.
A többiek meredten, szótlanul álltak. Dragon és Phoenix tartottak attól, hogy büntetést kapnak azért, amit ők tettek, ám legnagyobb megkönnyebbülésükre ez nem történt meg.
– Természetesen ezt holnap bejelentem a többi mesternek is. Szép estét! – tűnt el a semmibe Merlin.
– Talán lemaradtam valamiről? – nézett értetlenül Lion, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Pegasusék mindenről beszámoltak neki, és eléggé kiakadt, főleg a bátyjai végett. – Nincs ki a négy kereketek, fiúk! – fogta a fejét. – Kér valaki teát, forró csokit vagy valami mást? – szólalt meg nyugodt hangon, miután legalább még hatszor jól letolta a fiúkat.
– Megbuggyantál?! Ez életveszélyes! – sápítozott Phoenix, miután végighallgatta a kanapén elterülő Dragont.
– Most mit ijedezel? Szépen eltereljük a szfinx figyelmét, és bemegyünk a könyvtárba. Moriastól megtudtam, hogy amint valaki átlép valami mágikus határvonalon, automatikusan megnyílik a bejárat.
A fivérek elindultak a könyvtárhoz. A kései idő tökéletesen alkalmasnak bizonyult a tervük végrehajtásához, mivel az iskola estére eléggé kihalttá szokott válni. Halk, szinte hangtalan léptekkel somfordáltak végig az iskola folyosóin és lépcsőin. Szerencsére senkibe se botlottak bele, gond nélkül, játszva jutottak el a könyvtár bejáratáig. A szfinx mélyen aludt a szárnyai rejteke alatt, ám amint megérezte, hogy ott vannak, felébredt.
Dragon szó nélkül levette a hátáról a gitárját, amivel aztán zenélni kezdett. Láthatóan érdekesnek találta a szfinx az előadását, így egyre magabiztosabban pengette a húrokat.
Phoenix eközben a fáklyákkal nem megvilágított, sötétbe burkolódzó kőfalhoz simulva próbált a könyvtár bejáratához odasettenkedni. Ahol a szfinx tartózkodott ott csak két nagy fáklya világított, amelyek az odavezető lépcső végén voltak elhelyezve a falon. Rögtön megnyílt a kapu, ahogy Phoenix átlépett a mágikus vonalon, ami alig láthatóan s tompán csillogott a homályban. Legnagyobb szerencsétlenségére a szfinx azonnal észrevette a mögötte zajló eseményt, és gondolkodás nélkül tüzet okádott rá. Szerencséjére még időben a földre vetette magát, így nem égett meg.
Dragonnak úgy sikerült magára vonni a figyelmét, hogy az egyik fáklyát lekapta a helyéről, és azzal kezdett el hadonászni, amíg az öccse el nem érte a lépcsőt. Csak úgy bírt megmenekülni ő is, hogy a könyvtár őrzőjének a képébe vágta a kezében lévő fáklyát. Valójában nem tudta, mit is kell pontosan csinálni ilyen helyzetben, így csakis az ösztöneire hagyatkozott, ami be is vált. A dobás olyan jól sikerült, hogy pont a szemei közé talált a szfinxnek, aki ettől néhány másodpercre támadó képtelenné vált.
Samu Ágnes |
A két testvér kis híján porrá égett, a fürgeségüknek és a gyors észjárásuknak köszönhetően megúszták karcolás nélkül a lebukást. Levegő után kapkodva s riadtan vették a lépcsőfokokat, egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértek a felszínre. Úgy futottak ki az iskolából, mint akiket puskából lőttek ki. Megfogadták, ha nem muszáj, a könyvtár közelébe se mennek, inkább majd mást küldenek maguk helyett, ha szükségük lesz onnan valamire. Váratlanul Pegasusba botlottak bele, aki jól láthatóan az iskola felé tartott.
– Hé, Pegasus! – szaladt oda hozzá Dragon Phoenix-szel együtt.
– Veletek meg mi történt? – állt meg. – Miért néztek úgy ki, mint akik a Pokolból szabadultak?
– Meg akartuk szerezni a könyvtárból a Szabad Varázslatok lecke anyagát – fogott bele Phoenix. – De sajnos lebuktunk, ráadásul majdnem fűbe haraptunk.
– Mi?! – nézett nagy szemekkel Pegasus. A fivérek részletesen beszámoltak neki a történtekről, aminek hallatán szörnyülködve fogta a fejét. – Jellemző rátok az ilyesmi – csóválta a fejét. – Menjetek hozzám, és várjatok meg, amíg végzek a dolgommal – hagyta ott a fivéreket. Sietős léptekkel haladt végig az iskola nyitott folyosóján, majd a könyvtárhoz vezető bejárat előtt megállt. Kimondta a varázsszót, mire a fal megnyílt. Lassan, óvatosan vette a lépcsőfokokat, amint a szfinx megérezte a jelenlétét, előjött a falból. – Bocsáss meg a zavarásért – szólalt meg, miközben egyenesen a vele szemben lévő szemeibe nézett. – Tisztában vagyok azzal, hogy nincs engedélyem a könyvtárba való belépéshez, viszont az nem lett megtiltva, ne kérjem meg Bukkut arra, hogy hozza ki nekem a keresett könyv egyes oldalainak a másolatát – érvelt logikusan. – Kihívnád ide nekem Bukkut? – kérdezte, mire szfinx szó nélkül visszahátrált a falba, és eltűnt. – Nagyon szépen köszönöm! – mosolyodott el, amikor a szfinx visszatért, a könyvtárossal az oldalán. – Bukku, lemásolnád nekem a Hatalom Gyűrűiről szóló anyagokat? Szépen kérlek, tedd ezt meg nekem, ha nem gond.
– Nem probléma – vágta rá Bukku, majd egy szempillantás alatt eltűnt. – Meghoztam – jött vissza néhány perccel később.
Pegasus átvette a másolatokat, miközben köszönetet mondott Bukkunak. Hamar visszasietett a házába, ahol a két férfi várt rá. Dragonnak és Phoenixnek részletesen elmesélte, hogyan szerezte meg a házi feladatot. Egyáltalán nem lepődött meg a két férfi reakcióján, számított arra, hogy alaposan elcsodálkoznak a tettén. Az adott problémát igyekezett mindig olyan szemszögből nézni, hogyan lehet egyszerűen és könnyen elsimítani. Bizony a legkézenfekvőbb megoldásnál nincs jobb.
Időközben Wolf is megjelent, hogy tanácsot kérjen abban, hogyan kezelje Rudolf borzalmas, kötekedő viselkedését. Pegasus azt javasolta unokahúgának, hogy ne vegye figyelembe a farkasszellemet, mivel nincs annál megalázóbb érzés, ha valakit levegőnek néznek. Örült, hogy Wolf gondolkodás nélkül elfogadta a tanácsát, mivel nem az a fajta volt, aki másokra könnyen hallgat, hiszen ő folyton csak a saját feje, vagyis inkább az egója után ment.
Dragonék úgy döntöttek, elmennek Lionhoz, hogy neki is beszámoljanak a házi feladattal kapcsolatos fejleményekről. Hatalmas fákkal körülvett, kőből épült házzal találták magukat szemben, ami kívülről nagy, szögletes formájú szikladarabnak nézett ki. Nem értették, miért világítanak Lionnál a lámpások, ám rövidesen a választ meg is kapták. Váratlanul a különös épület mögül ismerős hangokra lettek figyelmesek, így abba az irányba vették az útjukat.
Lion éppen Gabriellel beszélgetett jókedvűen a teraszon. A kis kertben varázslatosan szép, mindenféle színű s méretű rózsák pompáztak, amelyek még a fák vastag törzseit, a terasz egyes részeit és a kerti szobrokat is beborították.
– Sziasztok! – köszönt Pegasus. – Nem zavarunk?
– Nem – felelt gyorsan Gabriel, miközben felállt a székből. – Ideje mennem. Még beszélünk, Lion. Sziasztok! – ballagott el.
– Szia! – köszöntek kórusban a testvérek.
Mielőtt bementek a házba, Lion szólt a lámpásoknak, hogy már nincs szüksége rájuk, így a kert sötétségbe borult.
Az egyszintes ház belülről leginkább keletiesen, de modern stílusban lett berendezve, elsősorban a japán kultúra jegyei uralkodtak. Lion imádta mindazt, ami Japánnal volt kapcsolatos, legyen az művészet, tudomány vagy bármi más.
A nappali csokoládébarna színű falain fehér oroszlánok képei lógtak, mivel Lionnak ez az állat volt a kedvence. A két nagy ablakot méregzöld színű sötétítő függönyök takarták el. A csillárról színes üvegek lógtak, amelyektől a világítás nagyon hangulatos volt. A zöldes barnás színű üvegpolcokon csillogó kristályokból készült díszek sorakoztak. A helyiség közepén lustálkodásra csábító, kényelmes ülőpárnák hevertek egy kicsike asztal körül.
A füstszín árnyalatokban gazdag konyha és étkező egyben voltak. A tágas, modern helyiség közepén lévő hatszemélyes asztalon palacktartó, gyümölcskosár meg néhány színes, kristály dekorkövekkel megtöltött üvegvázácska díszelgett. A konyhaszekrény dolgozó felületei a falakba beépített izzólámpákkal voltak megvilágítva, hogy Lion számára könnyebben lehessen ott tevékenykedni.
A dolgozószoba leginkább egy könyvtárra hasonlított. A régi stílusú, fából faragott, sok fiókkal ellátott asztalon néhány könyv meg egy lámpa árválkodott. A krémszínű falakon japán olajfestmények lógtak, melyeken különféle tájakat ábrázoltak, mint például a Fujisan-t vagy a Japán Császári Palotát. Gyertyák biztosították a világítást, viszont ezek annyiban különböznek a megszokottaktól, hogy sokkal erősebb fényt árasztottak és csak szükség esetén lobbantak lángra. A hatalmas, boltíves ablakokat csak félig-meddig takarták el a vörös színű sötétítő függönyök.
A fekete, modern fürdőszoba a bordó színű kiegészítőknek és a keleti stílusú dekorációknak köszönhetően harmonikusnak bizonyult. A világítást háromféle méretű, azaz dió, alma és dinnye nagyságú izzók biztosították, melyek a helyiség különböző pontjaiba voltak beépítve. Bal oldalt a szekrény és a mosdó kapott helyet. A szépítkezési s az egyéb tisztálkodási holmikkal megpakolt fürdőszobai pult felett egy hatalmas tükör lett felerősítve a falra. A nem mindennapi méretű sarkkádban és zuhanyzóban többen is kényelmesen elfértek volna.
Lion hálószobája félhomályban úszott, mivel a világítást biztosító, beépített izzók az alkonyat funkcióra lettek állítva. A bordó falakba beékelt, nonfiguratív formákat ábrázoló. füstkvarc kövek tompán csillogtak. A tolóajtós, fekete üveges, beépített szekrény olyan hatást keltett, mintha valami nagy falidísz lenne. A fekete, földig érő függönyök csak félig lettek elhúzva. A füstszínű, üveg polcokat kristályos kövekből készült díszek töltötték ki. A párnákkal teli, fekete s bordó színben pompázó ágy két oldalán egy-egy üvegoszlop állt, amelyek gyönyörű színekben világítottak – akárcsak az izzók, ezeknél is az alkonyat funkció lett bekapcsolva.
A teljesen fehér és üres vendégszobában nemhogy egy ágy, de még ablakok sem voltak.
– A szoba különlegessége csak akkor mutatkozik meg, ha a vendég belép ide – magyarázta Lion. – Gabriel mondta el, hogyan is működik pontosan. Először a vendégnek a csukott ajtón lévő kristályra kell helyezni a kezét – mutatta a többieknek. – Dragon, próbáld ki – csukta be az ajtót.
– Rendben – tette a kezét a kristályra, ami aztán néhány pillanatra fényesen felizzott. – Basszus! – kiáltott fel meglepetten, miután kinyitotta az ajtót. – Ez pont olyan lett, mint az szobám.
– Fú, ez csúcs! – hüledezett Phoenix.
– Mindent a vendégért – jegyezte meg bölcsen Pegasus.
– Összességében szépen be van rendezve ez a ház – vonta meg a vállát Wolf. – Az biztos, hogy neked lesz a legkönnyebb rendet tartani. Jobban jártam volna, ha kevésbé extrém házat kaptam volna – fogta a fejét.
– Helyesbítek, te kérted, Wolf – hívta fel a figyelmet Pegasus. – Mindannyian olyan házat kaptunk, amiről álmodtunk, nem? – kérdezte, mire a többiek helyeslően bólogattak.
– A takarítás végett meg nem kell aggódni. Gabriel azt is elmondta, amíg nem leszünk képesek varázslat segítségével takarítani, addig az iskola takarítói fogják ezt a problémát megoldani – magyarázta Lion, majd ismét becsukta az ajtót. Törékeny kezét a kristályra helyezte, azután újra kinyitotta az ajtót, hogy megbizonyosodjon arról, visszaállította-e az eredeti állapotába a vendégszobát. – Jól van, sikerült – sóhajtott egyet.
– Szép estét mindenkinek – jelent meg a semmiből Merlin, akin most törtfehér, aranyhímzéses talár volt. – Hozzád jöttem, Pegasus. Tudomásomra jutott, mit tettél, és ezért jutalmul megkapod az engedélyt a könyvtár használatára – mosolyodott el kedvesen. – Nagyon büszke vagyok rád.
– Köszönöm – motyogta Pegasus, aki láthatóan igencsak zavarba jött.
A többiek meredten, szótlanul álltak. Dragon és Phoenix tartottak attól, hogy büntetést kapnak azért, amit ők tettek, ám legnagyobb megkönnyebbülésükre ez nem történt meg.
– Természetesen ezt holnap bejelentem a többi mesternek is. Szép estét! – tűnt el a semmibe Merlin.
– Talán lemaradtam valamiről? – nézett értetlenül Lion, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Pegasusék mindenről beszámoltak neki, és eléggé kiakadt, főleg a bátyjai végett. – Nincs ki a négy kereketek, fiúk! – fogta a fejét. – Kér valaki teát, forró csokit vagy valami mást? – szólalt meg nyugodt hangon, miután legalább még hatszor jól letolta a fiúkat.
A társaság
végül bevonult a konyhába, miközben mindenki elmondta, mit kér. Lion rögvest
nekilátott Pegasus forró csokijának, Wolf teájának és a fiúk limonádéjának az
elkészítéséhez, ő maga pedig gyümölcslevet ivott.
A testvérek a fél éjszakán át tartó beszélgetés java részében azt
ecsetelgették, vajon mi lesz Harcászattanon.
Folytatjuk.
***************************
6.
VERSVÁLOGATÁSOK
- KLEMENT BURZA MÁRIA
ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL -
...............
Klement Burza Mária
verseiből
ÁTUTAZÓ
VENDÉGEK VAGYUNK
Az ember
porszemnyi csupán,
mégis lehetne óriás,
ha az Életnek lényegét
egymást segítve meglátná,
hisz mindannyian elmegyünk,
átutazó vendégekként
létezünk, benne küzdelmünk,
egymás számára könnyítsük.
mégis lehetne óriás,
ha az Életnek lényegét
egymást segítve meglátná,
hisz mindannyian elmegyünk,
átutazó vendégekként
létezünk, benne küzdelmünk,
egymás számára könnyítsük.
áááááááá
VALAMI
LÁNCOL
Kopogtat az
este halkan, csendben,
de a percek ólommá nehezednek,
a percekből órák lesznek, éjfél közeleg,
de álom még sem jő a szememre.
de a percek ólommá nehezednek,
a percekből órák lesznek, éjfél közeleg,
de álom még sem jő a szememre.
Elmémben
száguld ezernyi gondolat,
kérdés-felelet kuszán, zavarosan,
miről hittem, értem, kiderül még sem,
s ha tudom mit kellene tennem,
félelem-felhő ül hívatlanul szívemre.
kérdés-felelet kuszán, zavarosan,
miről hittem, értem, kiderül még sem,
s ha tudom mit kellene tennem,
félelem-felhő ül hívatlanul szívemre.
Rohannék a
mardosó gondolatok elől,
de valami láncol, bennem minden feszül,
érvek és ellenérvek egymással szemben,
nem csoda, hogy nem alszik így az ember!
de valami láncol, bennem minden feszül,
érvek és ellenérvek egymással szemben,
nem csoda, hogy nem alszik így az ember!
pedig csak a Csendre vágyom,
aludni és úgy álmodni igazat, szépet,
ha jő a hajnal és lesz ébredésem,
tisztán, ragyogón megmaradjon nékem.
.......................................
I.P.Steve
verseiből
A csendből,
csak úgy, kinő
Az
értelmetlenség bő köntösében
lapul a rosszindulat, mint sötétben,
még a fénynél, falra vetített árnyék,
mely reggel, ébredéskor, ismét rád néz.
lapul a rosszindulat, mint sötétben,
még a fénynél, falra vetített árnyék,
mely reggel, ébredéskor, ismét rád néz.
Nyíló szemed
ragyogást és mást nem vár,
mégis, váratlan sötét foltot meglát
mégis, váratlan sötét foltot meglát
A lelked
finom simogatást remél
s megrezdülsz, ha a váratlan szó kemény,
hogyha bántó, a csendből csak úgy kinőtt,
durva perc, amely elront minden időt.
s megrezdülsz, ha a váratlan szó kemény,
hogyha bántó, a csendből csak úgy kinőtt,
durva perc, amely elront minden időt.
áááááááá
Éj előtti
kép
Az estben
úgy tükröződik a nappal,
mint vízben a fák, az eltakart Nappal,
az eltelt évek megkövült ráncai,
az égető múlás, fényes lángjai.
mint vízben a fák, az eltakart Nappal,
az eltelt évek megkövült ráncai,
az égető múlás, fényes lángjai.
Magad elé
lenézel és most látod,
hogy mi csillog a jelen útporából,
mi tetszetős másnak, valamint néked
s úgy érzed ez lett, ami az értéked.
hogy mi csillog a jelen útporából,
mi tetszetős másnak, valamint néked
s úgy érzed ez lett, ami az értéked.
Naplementében
gyönyörködsz, amíg látsz,
majd beköszönt a komor, sötét világ.
Éj előtt még megcsodálod a létet,
azt hiszed, lesznek álmodban szép képek.
majd beköszönt a komor, sötét világ.
Éj előtt még megcsodálod a létet,
azt hiszed, lesznek álmodban szép képek.
Tükröződik
tovább, éjben, a nappal,
de erről már, a reggel s ajkad, hallgat.
de erről már, a reggel s ajkad, hallgat.
***************************
7. REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie:
Soha ne mondd, hogy soha!
(tizenhatodik fejezet)
Jessica Lucyvel és Kellyvel a földszinti folyóson beszélgettek,
mikor Mrs. Julie az igazgatónő két stóc papírral és egy dobozzal a
kezében lépett oda hozzájuk.
-
Sziasztok.
- Jó
napot! - fordultak a lányok az érkezőhöz.
-
Jessica válthatnánk két szót az irodámban?
- Igen
- felelte a lány rosszat sejtve s Kellyre sandítva.
- Kelly, előkerítenéd Mr. Cartert és megkérnéd, hogy ő is
- Kelly, előkerítenéd Mr. Cartert és megkérnéd, hogy ő is
csatlakozzon hozzánk?
- Igen, megyek - válaszolta a lány és az emeletre indult Jesssel
- Igen, megyek - válaszolta a lány és az emeletre indult Jesssel
együtt. A lépcső tetején balra indultak, majd Jess a jobb oldali első
irodánál megállt, azon morfondírozva, hogy mi a fenét akarnak tőle?
Mivel Christophernek is ide kell jönnie vagy a volt kapcsolatuk vagy a
baleset képezheti kutatás tárgyát. Bármi is legyen maradj higgadt és
összeszedett!
Kelly tovább
ment és csakhamar Christopherrel tért vissza.
- Fáradjatok be! - tárta szélesre előttük az ajtót az igazgatónő. -
- Fáradjatok be! - tárta szélesre előttük az ajtót az igazgatónő. -
Foglaljatok helyet!
- Köszönjük - mondta Jess és leült az íróasztal előtti székre, a
- Köszönjük - mondta Jess és leült az íróasztal előtti székre, a
férfi mellé a nő pedig az asztal másik oldalán foglalt helyet.
- Hogy vagytok? Felépültetek rendesen a balesetből? - Jess egy futó
- Hogy vagytok? Felépültetek rendesen a balesetből? - Jess egy futó
mérges pillantást lövellt a férfi felé, mintha ő tehetne a kialakult
helyzetről és arról, hogy itt ülnek.
- Köszönjük kedves érdeklődésed. Csak a magam nevében beszélhetek,
- Köszönjük kedves érdeklődésed. Csak a magam nevében beszélhetek,
én jól vagyok - mondta a férfi.
- Te?
- nézett a lányra a nő.
- Én
is jól vagyok.
- Nos rendben, azért kértem, hogy gyertek ide, mert hátha ti meg
- Nos rendben, azért kértem, hogy gyertek ide, mert hátha ti meg
tudjátok fejteni, hogy mi ez? - nyújtotta át nekik a kezében lévő kis
dobozkát.
Chris
átvette és kinyitva néhány róluk készült fényképet talált
benne. Jess is átfutotta őket s egyet, amelyiken épp szenvedélyes
csókot váltottak, megragadva eltépte.
-
Fényképek rólunk - mosolyodott el Christopher.
-
Megmagyaráznátok esetleg?
- Nincs mit kommentálni rajtuk, a képek magukért beszélnek. Terhelő
- Nincs mit kommentálni rajtuk, a képek magukért beszélnek. Terhelő
bizonyíték a viszonyunkra, illetve bocsánat, a volt viszonyunkra -
ütött meg kissé szenvtelen hangot Jessica.
- Úgy értsem, hogy már ...?
- Úgy értsem, hogy már ...?
-
Pillanatnyilag mosoly szünet van, de ...?
- Igen, úgy van, szakítottunk! S ez végleges! - hangsúlyozta
- Igen, úgy van, szakítottunk! S ez végleges! - hangsúlyozta
véleményét Jessica.
- Sajnálom. De ugye a baleset nem azért következett be, mert az
- Sajnálom. De ugye a baleset nem azért következett be, mert az
autóban vitatkoztatok?
- Természetesen nem. A másik sofőr volt a hibás, több közlekedési
- Természetesen nem. A másik sofőr volt a hibás, több közlekedési
szabályt is áthágott - jelentette ki nagy meggyőződéssel Christopher.
- Lépjünk tovább! Szeretném, ha elmesélnétek Jessica vizsgájának
- Lépjünk tovább! Szeretném, ha elmesélnétek Jessica vizsgájának
részleteit, körülményeit!
- Miért is?
- kérdezett vissza a lány mindenféle megfontolás nélkül.
-
Jess! - Szólt rá figyelmeztetően a férfi.
- Ne,
hagyd csak, joga van tudni! Azért, hogy kivizsgálva
tisztázzam, nincs itt semmiféle személyes indokból elkövetett
tisztességtelen előnynyújtás.
- Tessék?
Már elnézést, de ezt kikérem magamnak! - háborodott fel a lány.
- Nyugodj
meg kérlek! - csitította a nő.
- Hogy a francba nyugodnék meg, ez a munkatársára nézve is sértő!
- Hogy a francba nyugodnék meg, ez a munkatársára nézve is sértő!
Rám nézve pedig, huh, nem is találom a szavakat! - fortyogott tovább a
lány.
- Jessica kérlek! Beszéljük ezt meg higgadtan! - szólalt meg végre a férfi.
- Nézd, lehet, hogy téged ez a feltételezés nem izgat, de ...
- Nyugodj meg! Emlékezz vissza, pont az ilyen feltételezések miatt
- Jessica kérlek! Beszéljük ezt meg higgadtan! - szólalt meg végre a férfi.
- Nézd, lehet, hogy téged ez a feltételezés nem izgat, de ...
- Nyugodj meg! Emlékezz vissza, pont az ilyen feltételezések miatt
cselekedtünk úgy, ahogy, nem? - igyekezett békéltetni a lányt
Christopher.
- Igen, igazad van. Elnézést! - fújt visszavonulót a lány
- Igen, igazad van. Elnézést! - fújt visszavonulót a lány
határozottan, de még mindig dühösen.
- Hogy értetted, hogy azért ... - tudakolta volna a nő, de
- Hogy értetted, hogy azért ... - tudakolta volna a nő, de
Christopher félbeszakította:
- Mindjárt mondom. Amikor ebből a szerelemből kapcsolat lett,
- Mindjárt mondom. Amikor ebből a szerelemből kapcsolat lett,
megegyeztünk, hogy távol tartjuk az egyetemtől. Már akkor kitaláltuk,
hogy fogjuk ezt a helyzetet kezelni és kivédeni. Egyszerűen, nem én
vizsgáztattam Jessicát.
- Ezt
hogy érted? - kérdezte a nő értetlenül.
- Úgy, hogy megkértem Cassandrát, hogy üljünk össze négyen az
- Úgy, hogy megkértem Cassandrát, hogy üljünk össze négyen az
évfolyamtársai vizsgája után, és ő vizsgáztassa Jesst. A tanú normál
esetben is egy évfolyamtárs szokott lenni. Most is így volt, Kellyt
kérte meg Cassandra. A vizsga előtt este odaadtam neki az anyagot,
mármint Cassynek. Ő a vizsgára átolvasta és ott helyben tette fel
Jessnek a kérdéseket. Ezt persze előtte megbeszéltük Jessicával, hogy
nem lesz-e gond, ha ő más kérdéseket kap, mint a többiek. De elfogadta
és így cselekedtünk, bonuszként azért Cassy szemezgetett az általam
felállított négy kérdéssorból is. Amit természetesen rajtam kívül nem
tudott senki, mármint a vizsgakérdéseket.
Horenka Erika írói nevén: Kyra Angie |
-
Értem. Cassandra tudta, hogy miért ő vizsgáztatja Jessicát? -
tette fel az újabb kérdést a nő.
- Amikor
megkértem és igent mondott, akkor még nem. Később már
tudta és akkor is vállalta - válaszolt a férfi.
-
Mennyire tartottátok távol az egyetemtől?
-
Teljesen.
-
Megvárnátok itt? - kérdezte a nő és kiment.
Christopher Jesshez
fordult, hátha válthatnának addig néhány szót,
de a lány szó nélkül felállt és az ablakhoz lépve hátat fordított
neki. Chris magától értetődőnek tartotta a megnyilvánulást s
pillanatnyilag letett abbéli szándékáról, hogy beszélgessenek.
Kicsivel később az igazgatónő Cassandrával tért vissza.
-
Foglalj helyet! - kérte a nőt, Christopher átadta a helyét és az
ablakhoz ment.
-
Gondolom, sejted miért vagy itt?
- Nem
igazán - válaszolta Cassandra.
-
Jessica vizsgájának körülményeit vizsgálom. Elmondanád, hogy volt?
- Aha. Christopher kért tőlem egy szívességet. Ami az volt, hogy én
- Aha. Christopher kért tőlem egy szívességet. Ami az volt, hogy én
vizsgáztassam le Jesst.
-
Miért?
- Mit
miért? Miért kérte vagy miért vállaltam?
-
Mindkettő.
- Hogy miért kérte, akkor ott nem mondta meg, én pedig nem
- Hogy miért kérte, akkor ott nem mondta meg, én pedig nem
kérdeztem. Hogy miért vállaltam, mert kollega, mert megkért és, mert
segíteni akartam.
- Így
is, hogy nem tudtad az igazi okot?
-
Igen.
-
Menjünk tovább!
-
Szóval elvállaltam.
- Mit
gondoltál miért?
- Nem gondoltam semmi konkrétra. De biztos voltam benne, hogy
- Nem gondoltam semmi konkrétra. De biztos voltam benne, hogy
megvan rá az oka, így támogattam és mellé álltam.
- Értem, menjünk tovább! - kérte az igazgatónő. - Azt mondtad,
- Értem, menjünk tovább! - kérte az igazgatónő. - Azt mondtad,
akkor még nem tudtál a kapcsolatukról. Mikor, hol és milyen
körülmények között tudtad meg?
- Elkezdtünk szervezkedni azzal a programmal kapcsolatban, amit már
- Elkezdtünk szervezkedni azzal a programmal kapcsolatban, amit már
neked is említettünk. Már nem emlékszem, hogyan, de a kis csapat a
megbeszélését Jess lakására tette.
- Én ajánlottam fel, mikor a Parkban eldöntöttük, hogy belevágunk -
- Én ajánlottam fel, mikor a Parkban eldöntöttük, hogy belevágunk -
szólt bele Jessica higgadtabban.
-
Megkérdezhetem, miért? - érdeklődött az igazgatónő
- Azért, mert igaz, megmutattam a kis csapatnak egy-egy szeletkét a
- Azért, mert igaz, megmutattam a kis csapatnak egy-egy szeletkét a
vak életből, de mi képvisel jobban, mint a saját lakásom, ahol élek,
és ahol rengeteg általam használt dolog van, amit nehezebb lett volna
valahová átköltöztetni.
- Igazad
van, később visszatérünk erre! Cassandra folytasd, kérlek!
- Kelly és Jess a konyhába mentek, hogy poharakat hozzanak az
- Kelly és Jess a konyhába mentek, hogy poharakat hozzanak az
üdítőknek. Én utánuk mentem, hogy felajánljam segítségemet és akkor
ott találtam őket, amint ...
- Amint csókolóztunk - fejezte be a nő mondatát Christopher, kaján
- Amint csókolóztunk - fejezte be a nő mondatát Christopher, kaján
vigyorral felidézve.
- Mit
tettél ezek után?
- Semmit, mit kellett volna tennem? Semmi közöm hozzá, ez csak
- Semmit, mit kellett volna tennem? Semmi közöm hozzá, ez csak
kettőjükre tartozik. Elvégre önálló akarattal, érzelmekkel rendelkező
egészséges felnőttek.
- Vagyis szerinted az rendjén van, ha egy tanár szerelmi viszonyba
- Vagyis szerinted az rendjén van, ha egy tanár szerelmi viszonyba
bonyolódik egy hallgatójával?
- Mivel nem a közép vagy az általános iskolában vagyunk, nem
- Mivel nem a közép vagy az általános iskolában vagyunk, nem
hiszem, hogy akkora katasztrófa lenne. Nincs rendjén, de, mint mondtam
már önálló akarattal és érzelmekkel rendelkező fiatal felnőttek. Így
nem hiszem, hogy bárkinek bármi köze lenne a dolgukhoz.
- Ez
így nem teljesen igaz - Ellenkezett Julie.
- Én most a konkrét esetre gondoltam, ami miatt itt vagyunk. Engedj
- Én most a konkrét esetre gondoltam, ami miatt itt vagyunk. Engedj
meg, kérlek, még egy megjegyzést. Nem Christopher az első, voltak
előtte is és biztos vagyok benne, hogy utána is lesznek, akik szerelmi
viszonyba bonyolódnak a hallgatójukkal.
- Én is kérdezhetek valamit? Igaza van Cassandrának. Miért pont az
- Én is kérdezhetek valamit? Igaza van Cassandrának. Miért pont az
én ügyemből lett kivizsgálandó ügy? Hisz gondolom, mindnyájan tudjuk,
hogy Christopher számos hallgatójával keveredett, hogy is mondjam ...
-
Jess, kérlek! - szólt a férfi.
- ... szerelmi kapcsolatba - fejezte be a mondatot, mit sem törődve
- ... szerelmi kapcsolatba - fejezte be a mondatot, mit sem törődve
a férfi kérésével és rosszallásával.
- Ne, ne, hagyd csak! Szerintem is jogos kérdés - lépett fel Jess
- Ne, ne, hagyd csak! Szerintem is jogos kérdés - lépett fel Jess
védelmében Cassandra.
- Mert a te eseted más - válaszolta egyszerűen, kurtán az igazgatónő.
- Miért is? - kérdezte Jess ingerültebben, mint szerette volna. -
- Mert a te eseted más - válaszolta egyszerűen, kurtán az igazgatónő.
- Miért is? - kérdezte Jess ingerültebben, mint szerette volna. -
Tán a fogyatékosságom miatt vagy, mert annyira hülyének látszom, hogy
képtelen vagyok megvédeni magam vagy ...?
-
Jessica, kérlek, nyugodj meg és ne csavard ki a dolgokat! - kérte Julie.
- Vaksi vagyok, nem hülye! Köszönöm, de nem szorulok védelemre vagy
- Vaksi vagyok, nem hülye! Köszönöm, de nem szorulok védelemre vagy
segítségre - lépett az ajtóhoz a lány, ahol Christopher útját állta.
Megérintette a lány vállát, de a fájdalmas fintor láttán meghátrált.
-
Kérlek, Jessica! Senki nem így értette, nem véletlenül kérte
Julie, hogy ne csavard ki a lényeget! Nem a betegségeden van a
hangsúly, hanem azon, hogy a szerelem hevében előnyökhöz juttattalak e
vagy sem a többiekkel szemben.
- Igen, ez is egyféle nézőpont - Mondta Jess békülékenyebben és az
- Igen, ez is egyféle nézőpont - Mondta Jess békülékenyebben és az
ablakhoz ment, de még mindig dühítette a felismerés, hogy mi folyik
itt.
- Visszatérhetnénk a tárgyhoz? Szóval megtudtad a kapcsolatukat.
- Visszatérhetnénk a tárgyhoz? Szóval megtudtad a kapcsolatukat.
Utána is vállaltad a vizsgáztatást? - faggatta Julie.
-
Természetesen.
-
Folytasd tovább, kérlek!
- Rendben, a vizsga eredetileg november 5.-ére, szombat 10-re lett
- Rendben, a vizsga eredetileg november 5.-ére, szombat 10-re lett
meghirdetve. Pénteken este odaadta a félév anyagát. Én átolvastam és a
többiek után, megkértem Kellyt is hogy csatlakozzon és levizsgáztattam
Jessicát. Én tettem fel a kérdéseket és én javítottam a hibákat, majd
javasoltam egy jegyet, amit Chris elfogadott és beírt az indexbe.
Ennyi történt.
- Akkor az ügyet megalapozottság hiányában lezárom. Köszönöm a
- Akkor az ügyet megalapozottság hiányában lezárom. Köszönöm a
segítségeteket, elmehettek! - zárta le az igazgatónő. - Jessica,
maradnál még egy percre? - A lány kelletlenül bólintott és visszaült a
székre. A nő megvárta, míg a többiek távoznak és így folytatta: -
Először is sajnálom ezt az egészet. Azt mondtam lezártam, de szeretnék
még kérdezni valamit.
-
Hallgatom.
- Tudni szeretném, hogy ez, hogy is fogalmaztad? Szerelmi viszony
- Tudni szeretném, hogy ez, hogy is fogalmaztad? Szerelmi viszony
vagy szexuális zaklatás és/vagy megfélemlítés volt-e?
-
Ugyan már, nem a dedóban vagyunk!
- Nincs ugyan már! És ne értelmezd félre a kérdésemet! Tudom, hogy
- Nincs ugyan már! És ne értelmezd félre a kérdésemet! Tudom, hogy
nem vagy hülye és meg is tudod védeni magad! Értsd meg, kérlek, tudnom
kell!
-
Szerelem volt - sóhajtott fel a lány.
-
Értem.
-
Ugye, nem lesz ebből Christophernek semmi baja?
- Nem,
ahogy Cassandra is rámutatott, felnőttek vagytok.
-
Biztos?
-
Igen. Miért, szeretnél még valamit hozzáfűzni?
- Nem,
csupán arra voltam kíváncsi, hogy ebből is pletyka lesz-e?
-
Mármint a kapcsolatotokból vagy a balesetből?
- Úgy
amblokk az egészből.
-
Emiatt ne aggódj! Ha rajtam múlik, csírájában elfolytunk minden pletykát!
-
Köszönöm és sajnálom a korábbi viselkedésemet.
- Javaslom, nézesd meg a válad! Ezt pedig gondjaidra bízom! -
- Javaslom, nézesd meg a válad! Ezt pedig gondjaidra bízom! -
átadta neki a fényképeket rejtő dobozkát.
-
Köszönöm.
- Ha megbocsátasz, folytatnám a munkám - búcsúzott a nő és az
- Ha megbocsátasz, folytatnám a munkám - búcsúzott a nő és az
ajtóhoz kísérte a lányt, aki elsietett az órájára.
á
Délután, az órák után, fáradtan sétált haza Jessica, s azon
morfondírozott, hogy mitévő legyen a fényképes kis dobozzal? Azon is
törte fáradt fejét, hogy ki küldhette el Juliénak a képeket és miért?
Sheryl? Áh, nem hinném. Azt mondta, szereti Christ, nem hiszem, hogy
így kitolna vele. Már pedig most szerintem igencsak rezgett a léc.
Chrisszel mitévő legyek?
Hazaérve gyorsan előkészítette a terepet a megbeszélésre. A kis
Hazaérve gyorsan előkészítette a terepet a megbeszélésre. A kis
csapat a történtek ellenére Jess lakásán gyülekezett, hogy
megbeszéljék a következő program hétvége még hátralévő teendőit. Jess
nem akart helyszínt módosítani, mert nem akarta a többiek orrára kötni
a szakításuk és a baleset körülményeit.
Jack
is befutott utolsóként a kezdésre. Kelly segített Jessicának
megkínálni és kiszolgálni a többieket. Jack gyanúsan méregette
Jessicát, Kellyt és Christophert. Pedig ők hárman nem adtak rá okot,
hisz aprócska hűvösséggel, de megszokott társalgást, viselkedést
mutattak.
A
megbeszélés közepe felé már nem bírta tovább és szünetet kérve
áthívta őket a kis szobába:
- Mi folyik itt? - vágott egyenesen a közepébe Jack.
- Mi folyik itt? - vágott egyenesen a közepébe Jack.
- Mire
gondolsz? - kérdezett vissza Kelly.
-
Miért haragszanak rád? Szakítottatok? - fordult egyenesen Chrishez Jack.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy rád tartozna a magánéletem.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy rád tartozna a magánéletem.
Sem az, ha haragszom, sem pedig az, ha szakítottunk. Azonkívül
megköszönném, ha a dolgunkra koncentrálnánk! - vágta rá kissé
erélyesebben Jessica, mint szerette volna.
- Hogy
a fenébe ne tartozna rám, hisz a húgom vagy és ...
- Ez akkor sem tartozik rád! Most pedig menjünk a dolgunkra! -
- Ez akkor sem tartozik rád! Most pedig menjünk a dolgunkra! -
jelentette ki most már dühösen Jessica.
- Én
akkor is válaszokat szeretnék - erősködött tovább Jack.
- Elég nagy vagy már, mégsem jöttél még rá, hogy nem kaphatsz meg
- Elég nagy vagy már, mégsem jöttél még rá, hogy nem kaphatsz meg
mindent, amit szeretnél? - gúnyolódott Jessica.
- Igen, jól látod, mosoly szünet van - szólalt meg végre most
- Igen, jól látod, mosoly szünet van - szólalt meg végre most
Christopher, hosszú hallgatás után.
-
Miért? - faggatta Jack, mit sem törődve Jessica rosszallásával.
- Mert egy csók ereéig megcsaltam és rajta is kapott - vallotta be
- Mert egy csók ereéig megcsaltam és rajta is kapott - vallotta be
Christopher.
Mivel
Jess sejtette a választ, a két férfi közé állt, de Jack
kicsivel gyorsabb volt. Jack keze ökölbe szorult és már arcon is
ütötte Christophert.
- A francba Jack, tűnj innen és ne kerülj a szemem elé, míg nem
- A francba Jack, tűnj innen és ne kerülj a szemem elé, míg nem
tudsz emberien viselkedni! - kiabálta már Jessica. Christophernek
eleredt az orra vére, minek láttán Kelly elájult, Jack nagy ajtó
csapással jelezte távozását. - Nagyon sajnálom. Itt egy zsepi, ülj le,
kérlek! - mondta kicsit kedvesebben Jess a férfinak és kiment a
többiekhez. - Cassandra, Lucas, van valamelyikőtöknek elsősegélynyújtó
gyakorlata?
-
Természetesen nekem van - állt fel Lucas az ágyról.
- Akkor segítenél? Chrisnek vérzik az orra, Kelly pedig a vér
- Akkor segítenél? Chrisnek vérzik az orra, Kelly pedig a vér
láttán elájult - összegezte röviden a történteket Jessica.
- Menjünk! - javasolta Lucas, Jessica és Cassandra kíséretében
- Menjünk! - javasolta Lucas, Jessica és Cassandra kíséretében
visszamentek Kellyékhez. Először az eszméletlen Kellyhez lépett, de
mielőtt bármit is mondhatott volna:
- Hozom a mentőládát és egy kis vizet - közölte előzékenyen Jessica.
- Köszönöm - mondta a férfi és addig elfektették Kellyt az ágyon.
- Hozom a mentőládát és egy kis vizet - közölte előzékenyen Jessica.
- Köszönöm - mondta a férfi és addig elfektették Kellyt az ágyon.
Kigombolta a lány felsőjének felső gombját és finoman pofozgatni
kezdte, hogy magához térítse a lányt, ami csakhamar sikerült is.
Cassandra közben friss levegőt jutatott a szobába mindkét ablak
kitárásával. Mire Jessica visszatért a vízzel és a mentőládával Kelly
már az ágyon ült és némiképp visszatért a színe. Ekkor Lucas
Christopher orrát nézte meg s mivel a vérzés elállt az ideiglenes
tampon is feleslegessé vált.
-
Jobban vagy Kelly? - kérdezte Jessica.
-
Igen, köszönöm. Christopher?
- Jól
vagyok, köszönöm. Már elállt a vérzés, ne aggódj.
- Nézz ide egy pillanatra Chris! - kérte Lucas és két ujjával
- Nézz ide egy pillanatra Chris! - kérte Lucas és két ujjával
finoman végigtapogatta Chris orrát, s megkönnyebbülten állapította
meg, hogy szerinte nem tört el.
- Hogy gondoljátok, képesek vagytok a folytatásra vagy intézzük
- Hogy gondoljátok, képesek vagytok a folytatásra vagy intézzük
nélkületek vagy ...? - érdeklődött Cassandra.
-
Részemről folytathatjuk - állt föl Kelly.
-
Részemről is, csak én előtte átöltöznék - indítványozta most Christopher.
- Ebben azt hiszem, tudok segíteni - gondolkodott Jessica és a
- Ebben azt hiszem, tudok segíteni - gondolkodott Jessica és a
szekrényhez lépett és kivett egy világos inget majd átnyújtotta a
férfinak. - Ez a tiedé, nem?
- De
igen.
- Kelly foglalkoznátok addig a többiekkel, amíg én felszámolom itt
- Kelly foglalkoznátok addig a többiekkel, amíg én felszámolom itt
a kupit és Christopher rendbe hozza magát? - fordult Kellyékhez
Jessica.
- Persze, megyünk - egyezett bele Cassandra és Kellyvel
- Persze, megyünk - egyezett bele Cassandra és Kellyvel
visszamentek a többiekhez. Kíváncsi tekintetek követték őket, de
beszédtémát nem szolgáltatott.
- Találsz törülközőt a fürdőben - mondta Jessica és gondosan
- Találsz törülközőt a fürdőben - mondta Jessica és gondosan
elkerülte a férfi tekintetét. Nem akarta, hogy Chris észrevegye dühét,
kétségbeesését, rosszallását s számos további, a fejében, lelkében
kavargó érzéseit.
- Nagyon sajnálom a történteket. Segíthetek rendbe hozni Jackkel a
- Nagyon sajnálom a történteket. Segíthetek rendbe hozni Jackkel a
dolgot vagy ...? - fordult vissza az ajtóból Christopher.
- Megoldom, köszönöm. Lesz ennek valami következménye rám vagy
- Megoldom, köszönöm. Lesz ennek valami következménye rám vagy
Jackre nézve? - puhatolta a lány.
- Dehogy, amit kaptam megérdemeltem. Bár én tőled vártam, de ... -
- Dehogy, amit kaptam megérdemeltem. Bár én tőled vártam, de ... -
felelte Christopher.
- Akkor nagyon rosszul ismersz - jegyezte meg szárazon a lány és,
- Akkor nagyon rosszul ismersz - jegyezte meg szárazon a lány és,
mivel lezártnak tekintette a beszélgetést az asztalt és a fotelokat
kezdte tologatni. Lucas segített neki, Christopher pedig eltűnt a
mosdóban.
-
Szeretnél róla beszélni? - kérdezte Lucas komolyan a lánytól.
-
Ugyan miről?
- A dühödről, az érzéseidről vagy bármiről, amiről szeretnél. A
- A dühödről, az érzéseidről vagy bármiről, amiről szeretnél. A
lényeg, hogy neked jobb legyen.
- Erről nincs mit beszélni - zárkózott be a lány és az ablakhoz
- Erről nincs mit beszélni - zárkózott be a lány és az ablakhoz
ment, bukóra csukta és megigazította a függönyt.
- Dehogynem, hogy kire és miért?
- Ne analizálj, kérlek! Tudom, hogy kire és miért, de az nem segít
- Dehogynem, hogy kire és miért?
- Ne analizálj, kérlek! Tudom, hogy kire és miért, de az nem segít
rajtam - tört ki a szkeptikus a lányból és a szoba elhagyására
készült, de Lucas megállította azzal, hogy elé állt:
- De
legalább kibeszéled magadból.
- Azzal nem megyek sokra - akadékoskodott a lány és csatlakozott a
- Azzal nem megyek sokra - akadékoskodott a lány és csatlakozott a
többiekhez.
- Bocsássatok meg ezen kis közjátékért. Hamarosan folytathatjuk a
- Bocsássatok meg ezen kis közjátékért. Hamarosan folytathatjuk a
megbeszélést.
- Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, mi történt? - faggatta
- Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, mi történt? - faggatta
Brandon, mire Lucy finoman rácsapott a karjára.
- Hagyd csak! Az történt, hogy Jack ökle találkozott az orrommal,
- Hagyd csak! Az történt, hogy Jack ökle találkozott az orrommal,
ami vérezni kezdett, aminek láttán Kelly pedig elájult - felelte a
belépő Christopher és leült az ágyra a lányok mellé: - Maradhatok
Jess?
-
Szeretnél?
-
Igen.
- Akkor maradj! - válaszolta Jessica és a számítógéphez fordult,
- Akkor maradj! - válaszolta Jessica és a számítógéphez fordult,
jelezvén, hogy részéről lezárta a témát.
- Megkérdezhetem, hogy honnan tudtad, mire lesz szüksége vagy mit
- Megkérdezhetem, hogy honnan tudtad, mire lesz szüksége vagy mit
szeretne kérni Lucas? - váltott témát Cassandra.
- Némi logika és egy kis kíváncsiság segített - vetett hálás
- Némi logika és egy kis kíváncsiság segített - vetett hálás
pillantást Jessica a nő felé a témaváltásért. Várta ugyanis a nagy
kérdést, hogy miért ütötte meg Jack Christophert? De szerencséjére,
vagy már tudták, vagy nem merték tőle megkérdezni. Bárhogy is, örült a
témaváltásnak.
-
Kíváncsiság az elsősegélynyújtás iránt? - faggatta Lucas.
- Igen, érdekel a téma és sokat olvastam már róla, de ... -
- Igen, érdekel a téma és sokat olvastam már róla, de ... -
válaszolta nagy sóhajjal Jessica.
- Ha gondolod és másokat is érdekel, tarthatunk egy tanfolyamot
- Ha gondolod és másokat is érdekel, tarthatunk egy tanfolyamot
vagy fakultációt a mostani programhoz hasonló keretek között? -
javasolta Lucas.
- Később visszatérünk rá, jó? Folytathatjuk a megbeszélést? -
- Később visszatérünk rá, jó? Folytathatjuk a megbeszélést? -
kérdezte Jessica. Mivel a többiek igenlő választ adtak folytatták a
"munkát".
Kb. másfél
óra múlva mikor a társaság már szétszéledt s már csak a
kis négyes maradt a pakolásban segíteni, kopogtak.
- Kelly megnéznéd, ki az? - kérte Jessica, aki épp a mosógép
- Kelly megnéznéd, ki az? - kérte Jessica, aki épp a mosógép
elindításával bíbelődött. Jack volt az és Jessicát kereste.
- Bejöhetek? - puhatolta a fiú, mire a lány szélesre tárta előtte
- Bejöhetek? - puhatolta a fiú, mire a lány szélesre tárta előtte
az ajtót. - Nagyon sajnálom a történteket. Megbocsátod a neveletlen
viselkedésem?
- Nem áll szándékomban teret engedni a hasonló viselkedésnek, sem
- Nem áll szándékomban teret engedni a hasonló viselkedésnek, sem
az otthonomban, sem a környezetemben. Ha ezt nem vagy képes elfogadni
vagy betartani, akkor be se gyere! - keményített be szigorúan Jessica.
- De elfogadom, tiszteletben tartom és betartom - emelte meg a jobb
- De elfogadom, tiszteletben tartom és betartom - emelte meg a jobb
kezét szinte esküként Jack.
- Úgy legyen! - jegyezte meg Jessica és visszament a fürdőbe, míg a
- Úgy legyen! - jegyezte meg Jessica és visszament a fürdőbe, míg a
többiek folytatták a konyhában a szorgoskodást.
Jack
Christopherrel is megbeszélte a kínos részleteket, majd Lucas
és Jack kivételével mindenki ment a dolgára. Jack visszavonult a
szobájába, Jessica és Lucas a konyhában telepedett le egy tea mellé.
- Már
csak két kérdés ereéig tartanálak fel - vágott bele a férfi,
amint leült vele szembe a lány.
-
Hallgatlak.
- Kire
és miért vagy dühös?
- Miért nem
tudjuk már lezárni a témát? És a másik?
-
Meddig tűrőd még a fájdalmat, mielőtt orvoshoz fordulnál?
- Hát rendben - sóhajtott egy nagyot megadóan a lány. - Dühös
- Hát rendben - sóhajtott egy nagyot megadóan a lány. - Dühös
vagyok Christopherre, mert eljárt a szája, dühös vagyok Jackre, mert
eljárt a keze. Aztán dühös vagyok magamra, hogy nem láttam előre,
illetve, hogy ilyen helyzetbe hoztam magam. Aztán dühös vagyok még
Christopherre, hogy, mint a pasik többsége, az övétől délre hordja az
eszét. Folytassam?
- Ha
van még akkor igen.
- Lenne, de azokat megtartom magamnak, úgyhogy kénytelen leszel
- Lenne, de azokat megtartom magamnak, úgyhogy kénytelen leszel
beérni ezekkel.
-
Jobb, hogy kimondtad?
- Mint
mondottam korábban az nem segít rajtam.
- Meglehet, hogy pillanatnyilag így érzed, de igen is sokat
- Meglehet, hogy pillanatnyilag így érzed, de igen is sokat
segített. Megkérdezhetem, hogy szoktad levezetni a felgyülemlett
feszültséget, dühöt?
- Ez
változó, ügytől és nagyságtól függ.
-
Mégis?
- Korábban kidobáltam egy kosárlabdával egy pályán. Mostanság
- Korábban kidobáltam egy kosárlabdával egy pályán. Mostanság
beérem egy kis futással vagy egy kis kutyázással.
- Nekem a komolyzene és a beszélgetés, avagy konfliktus megoldás is
- Nekem a komolyzene és a beszélgetés, avagy konfliktus megoldás is
be szokott válni az általad felsoroltakon túl.
-
Ahány ember, annyi szokás.
- Nem gondolod, hogyha leülnél Chrisszel megbeszélni dolgaitokat,
- Nem gondolod, hogyha leülnél Chrisszel megbeszélni dolgaitokat,
csökkenne a düh, a feszültség és a kínos szituáció?
- Meglehet, de most nem alkalmas. A másik kérdésedre pedig a
- Meglehet, de most nem alkalmas. A másik kérdésedre pedig a
válaszom, nem tudom, mire gondolsz - ködösített a lány, mert eszében
sem volt a valódi fájdalmairól beszélni és kihörpintve az utolsó korty
teáját a mosogatóhoz ment a bögréjével. A férfi is követte példáját és
ő is elmosta a poharát.
- Rendben, te tudod. De, ha esetleg meggondolnád magad, tudod hol
- Rendben, te tudod. De, ha esetleg meggondolnád magad, tudod hol
találsz? - hagyta rá a férfi kissé csalódottan és távozott.
Jess
lefekvéskor, ahogy mostanában szokta, végig pörgette a nap
eseményeit. Mi lett volna, ha megbeszélés előtt leülök Chrisszel
beszélgetni? Megelőzhettem volna, hogy Jack nekimenjen Chrisnek, ha
négyszemközt elmondom neki a szakításunkat? Lett volna esetleg más
módja is, hogy elkerüljem a csetepatét? Nem hiszem. Jacknek még mindig
a kicsi hugi vagyok, akit meg kell védenie. Na és Lucas? Most a
fóbiámat igyekszik gyökerestül megszűntetni, avagy közeledni próbál?
Mit szólok én ehhez? Pillanatnyilag semmit, hisz még az előző
kapcsolatomat sem zártam le tisztességesen s amúgy sem tudom mit is
érzek valójában a dühön, megalázottságon kívül. Talán először ezt
kellene tisztáznom magamban s aztán új "kapcsolat" felé kacsingatni.
á
Jessica a szokásos reggeli sétáját Jennyvel a parkban most is
összekötötte egy kis futással. Mint a baleset óta minden nap most is
megjelent a Jessica által csak árnynak becézett kísérő. A lány
gondolta, hogy Lucas az, de mivel eleddig betartotta a 20 méter
távolságot biztos nem lehetett benne. Ma ugyanis az árny a lány
erőfeszítései ellenére igyekezett csökkenteni a távolságot, sőt
közeledett felé. Mikor már csak pár méterre volt az árny Jessicától a
lány előkapta mellénye belső zsebéből a gázsprayét és védekezésre
készen feltartva:
- Ne
közelítsen! Fegyverem van!
- Tudom, nem
félsz használni - mondta mosolyogva és egy lépést hátrált Lucas.
- Úgy van. Lucas, mi az ördögöt művelsz már megint? - érdeklődött a
- Úgy van. Lucas, mi az ördögöt művelsz már megint? - érdeklődött a
lány kissé dühösen és visszatette a flakont a zsebébe.
- Mit
művelek? Nem látod? Futok én is a parkban, ahogy te és még sokan mások.
- Nem,
te követsz és settenkedsz. Ami nem ugyanaz, mármint a futással.
-
Megijesztettelek?
- Hogy
a francba ne, hisz lassan két hete követsz.
- Egészen pontosan 8 napja, de ki számolja. Nem követlek, hanem
- Egészen pontosan 8 napja, de ki számolja. Nem követlek, hanem
futok, mint mondtam.
- Megköszönném, ha végre a lényegre térnél a tiszteletkörök és a hülyeség helyett.
- Megköszönném, ha végre a lényegre térnél a tiszteletkörök és a hülyeség helyett.
-
Ahogy óhajtod - hajolt meg poénkodva a férfi, majd komolyan
A regény címlapja |
tartás módszeréhez.
- Bocsáss meg, de ezt itt és most nem tisztázhatjuk, mert elkésem.
- Bocsáss meg, de ezt itt és most nem tisztázhatjuk, mert elkésem.
De ígérem, hogy mihamarabb sort kerítünk a helyzet tisztázására.
- Részemről rendben, szólj mikor és hol, és ott leszek - jelentette ki a férfi mosolyogva.
- Részemről rendben, szólj mikor és hol, és ott leszek - jelentette ki a férfi mosolyogva.
-
Akkor később beszélünk - búcsúzott a lány és ott hagyta a férfit.
Útközben
hazafelé a férfi szavain és viselkedésén törte az agyát, de semmi elfogadható magyarázatra nem jutott, így elnapolta a kérdést.
Herika
Folytatjuk.
***************************
8. HAZAI
TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL
LEGÚJABB ÍRÁSAI : ANYÁK NAPJÁRA
ÉDESANYÁMNAK
Mikor kicsi
voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.
Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került tőlem,
a fények sugára
fényévre fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
Potyognak könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca
gyöngyözne a párnán.
Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem,
odafent a mennyben,
mert a nemes lelkek
csakis oda kerülhetnek.
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.
Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került tőlem,
a fények sugára
fényévre fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
Potyognak könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca
gyöngyözne a párnán.
Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem,
odafent a mennyben,
mert a nemes lelkek
csakis oda kerülhetnek.
Örülök, hogy
vak létem
meg nem élhetted,
mindezt ha láthatnád,
meghasadna a szíved.
meg nem élhetted,
mindezt ha láthatnád,
meghasadna a szíved.
Szekszárd,
2019. május 05.
á
NAGY
VENDEL BABBA MÁRIA MOSOLYA C. VERSÉT ELMONDJA:
ILOSVAY GUSZTÁV 2019. - MÁJUS 05.
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY , AUSZTRÁLIA, ANYÁK NAPI ADÁS
Nagy Vendel Babba Mária mosolya című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=NYjYMr7ji3Y&feature=youtu.be
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY , AUSZTRÁLIA, ANYÁK NAPI ADÁS
Nagy Vendel Babba Mária mosolya című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=NYjYMr7ji3Y&feature=youtu.be
á
Olvasható változat: Anyánk szeme figyel
NAGY VENDEL: BABBA MÁRIA MOSOLYA
Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Ki ha gyermekére néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről levétetett,
S nem gyűlölte azt,
Ki szent fiát
Hóhér kézre adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária, jajával oltalmazza,
Mint anyáknak eleje…
A nyugodt fájdalom,
Az anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők között
A Mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen Szűz Mária,
Örökké szépen, és fiatalon,
Mindannyiunk édesanyja.
Áve Mária,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki oltalmazója.
Magyarok Nagyasszonya.
Megjegyzés: 2019. 05. 05. Anyák napján…
á
A Rádió Mozaik
Sydney adása egy vadonat új programmal gyarapodott , méghozzá a „
Fakanál forgató” Internetes honlap egyik oszlopos tagja elvállalta, hogy
kéthetenként hoz egy történetet és a hozzá való receptet. Hacska! Te egy
született rádiós vagy és egy nagyon tehetséges, lelkes képviselője a magyar
konyhának. Itt az első riport vele. A másik amit mindenképp meg kell, ki
kell emelnem, az Reményi Tamással való beszélgetésem. „ Szólj be egy papnak”
rém érdekes lett. S mivel ma Édesanyák napja van megemlékeztünk róluk és a
nagymamákról és mind azokról aki szeretnének édesanyák lenni . Itt említem meg
Nagy Vendel versét: Baba Mária mosolya. Jó szórakozást és egy remek Anyák
napját
Szeretettel: ILOSVAY GUSZTÁV , ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
á
NAGY VENDEL
:
MINDEGYIK
LÁNYOMNAK, EMLÉKEZÉS GYERMEKNAPRA
Galamb a
fészkén
Tudatlan módon
Kirepülni készül
Kalitjában szárnyait nem szegem,
Hogy maradjon énnekem,
S élesíti már
Karmait
Valahol
Egy sólyom,
Hogy mohón lecsapjon
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz
Ez a világ rendje
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A fellegekbe.
A vadonban is,
Ha már megérett a körme,
Elüldözi fiait
Az oroszlán, s a medve.
Az nem bántana
Ha vissza sem néznél,
Hisz szemeid előtt az
Új világ csodája lebeg,
De az rosszul esne,
Ha elfelednél,
Hiszen minden felnőtt
Gyermekkorából él.
Tudatlan módon
Kirepülni készül
Kalitjában szárnyait nem szegem,
Hogy maradjon énnekem,
S élesíti már
Karmait
Valahol
Egy sólyom,
Hogy mohón lecsapjon
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz
Ez a világ rendje
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A fellegekbe.
A vadonban is,
Ha már megérett a körme,
Elüldözi fiait
Az oroszlán, s a medve.
Az nem bántana
Ha vissza sem néznél,
Hisz szemeid előtt az
Új világ csodája lebeg,
De az rosszul esne,
Ha elfelednél,
Hiszen minden felnőtt
Gyermekkorából él.
Megjegyzés:
2015
á
LÁNYAIMHOZ
Tudom,
Érzem,
Értem,
S mindig
Vállalom.
Ti bennetek
Örökkön él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom.
Érzem,
Értem,
S mindig
Vállalom.
Ti bennetek
Örökkön él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom.
á
Lányaimnak
2006.02.18
Langyos
éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom…
Emlékeim féltett titkai közt látom...
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom…
Emlékeim féltett titkai közt látom...
Langyos
éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom.
Belesek a szobába,
Ahol három,
Édesen szuszogó
gyermek van az ágyon.
Három pici lányom.
Álmodjatok!
Álmotokat, mint egy strázsa,
Vigyázza apátok.
Szépség, erő, akarat,
- E szentháromság-
Legyen tulajdonságtok.
S ha itt az idő,
S megértetek,
Ti fészket elhagyók:
Repüljetek!
Óvó szárnyaimat
kitárom felettetek.
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom.
Belesek a szobába,
Ahol három,
Édesen szuszogó
gyermek van az ágyon.
Három pici lányom.
Álmodjatok!
Álmotokat, mint egy strázsa,
Vigyázza apátok.
Szépség, erő, akarat,
- E szentháromság-
Legyen tulajdonságtok.
S ha itt az idő,
S megértetek,
Ti fészket elhagyók:
Repüljetek!
Óvó szárnyaimat
kitárom felettetek.
á
Lányaimhoz
2010.12.12
Kalitjában
is hogy enyém maradjon
Legszebb madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Ha megértetek, repüljetek
Óvó szárnyaimat
Kiterítem felettetek.
S majd meséljetek,
tanítsátok a gyermekeiteket.
Legszebb madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Ha megértetek, repüljetek
Óvó szárnyaimat
Kiterítem felettetek.
S majd meséljetek,
tanítsátok a gyermekeiteket.
2019.
májusi gyermeknapján
***************************
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó
és Kiss Erika: Az elátkozott
habó
(3. fejezet.
- 1. rész)
Tran döntése
Deren az ájult habóhoz lépett, akihez
lehajolt, majd finoman a karjába emelte őt.
- Jobb lesz, ha tovább indulunk –
javasolta Sadoknak. – Valahol másút táborozzunk le, ahol nyugodtan elláthatjuk
a sebesülteket. Ezt a helyet bemocskolta a fenevadak vére.
Mindenki egyet értett azzal, amit Deren
mondott. Borin és Dorin segített sebesült társainak, akik egyedül nem tudtak
járni; Sadok Somának segített abban, hogy összeszedje szétszórt holmiját, amit
elmenekült pónija veszített el. Mellon
pedig megidézett egy tűzlényt, és annak segítségével elégette a fenevadak
tetemeit. Miután végeztek, elindultak egy olyan helyet keresni, ahol nyugodtan
le tudnak táborozni.
Néhány mérfölddel távolabb, egy füves és
bokros részen táboroztak le. Trant lefektették egy puha páfrányba, ahol
nyugodtan kipihenhette azt a sokkot, ami érte. Soma nem tágított mellőle. Végig
ott volt mellette és vigyázott rá. Deren és Sadok segített Mellonnak ellátni a
törpök sérüléseit; miután mindezzel végeztek, a Nap már lenyugodott. Sötétség
borította be a Szürke-erdőt, csak a csillagok és a holdfénye biztosított némi
világosságot a társaságnak, akik tüzet raktak, hogy vacsorát készítsenek
maguknak.
Kiss Anikó és Erika |
A táborban tűz kezdett el égni, ahol a
törpök főzték vacsorájukat, amit megmentőikkel akartak megosztani. Deren és
Sadok körbejárta a terepet, nehogy valami kellemetlen meglepetés érje őket, de
szerencsére semmilyen veszélyforrással nem találkoztak; így letelepedtek
társaik mellé és elkezdtek megvacsorázni.
A törpök beszámoltak Mellonnak arról, hogy mi
minden történt az Ezüst-hegységben, amióta utoljára járt ott. Beszéltek neki
arról, hogy az utóbbi időben egyre több fenyegetés érte az Ezüst-hegység
királyságát. A Fekete-erdőből sok olyan lény merészkedett elő, ami eddig nem
támadta meg a törpök királyságát; de az utóbbi időben annyira elszaporodtak
ezek a támadások, hogy Krain király nem győzte erővel felvenni a harcot ezekkel
a lényekkel szemben. Ezért is voltak úton Elfen birodalmába, hogy segítséget
kérjenek. Elfen királya mindig is jóban volt a törpökkel, aki biztosan segíteni
fog nekik, ha kérik. Az ő segítségében bíztak a legjobban.
- Krain hatalmas király – mondta egy
fiatal törp, akit Boronnak hívtak -, de egyedül már nem képes megvédeni minket.
Ha igaz, amit nekünk mondtál, Mellon, akkor értjük, ki miatt támadnak bennünket
ezek a lények.
- A lidércharcosok a legrosszabbak –
mondta Borin, és szemében valódi félelem égett. – Azok még a koboldoknál is
veszélyesebbek, és egyre csak sokasodnak. Nem tudunk mit kezdeni ezzel a
helyzettel. Segítségre van szükségünk.
Mellon megértően nézett öreg barátjára.
Megértette azt, hogy a törpök nemzetsége micsoda súlyos nyomás alá került.
Birodalmuk déli határa pont egy olyan erdő határáig húzódott meg, amit
valamikor Sran tartott az uralma alatt. Sok olyan lénnyel telepítette tele,
amik veszedelmesek és gonoszak voltak Világfölde többi népével szemben. Most
hogy Sran újra kezdte hadba hívni szolgáit, ezek a lények is elő merészkedtek,
és megtámadták a törpök királyságát, csak azért, hogy meggyengítsék azt. Így
akarták segíteni Srant abban, hogy legyőzze a törpöket. Ha meggyengítik az
Ezüst-hegység törpjeit, akkor nem lesz nehéz győzelmet aratnia felettük.
- Biztos vagyok abban, hogy Krain mindent
megtesz annak érdekében, hogy megvédje népét – mondta Mellon. – Mi a helyzet
Vasvárossal? Az ott élő rokonaitok nem tudnak nektek segíteni?
- Hozzájuk is küldtünk követeket –
válaszolta Boron. – Megígérték, hogy amiben tudnak, segítenek nekünk. Bár nekik
is meg van a maguk gondja.
- Ez már sajnos igaz. Ebből is látszik,
hogy az Ellenség nem tétlenkedik. Már most elkezdte gyötörni Világfölde Szabad
Népeit. Meg akar minket gyengíteni, hogy aztán végső csapást mérjen ránk. Nem a
törpök az egyetlenek, akik folyamatos támadásoknak vannak kitéve.
- De olyan is van, amit még ő sem tud
legyőzni – szólt közbe Dorin is. – Tharodor birodalmát még ő sem tudja
legyőzni, ahogyan a tündérlények hatalmas birodalmát, Szivárvány-völgyet sem.
- Szivárvány-völgy királynője rendkívüli
hatalommal bír – mondta Mellon tiszteletteljesen. – Sokkal régebb óta él
Világföldén, mint Thrandor király, és sokkal hatalmasabb mágia birtokosa is.
Még maga Sran is tart tőle, és ezért nem meri megtámadni nyíltan. Ő volt az
első a tündérek között, aki csatlakozott ahhoz a szövetséghez, ami azért jött
létre, hogy legyőzzék a Világ Ellenségét. Ha ő nem lett volna, akkor
Világföldét sokkal nagyobb veszteség érte volna, mint amekkorát így is el
kellett szenvednie Sran miatt.
- Igen – bólintott egyet Dorin. – És ezért
népem nagyon hálás neki. Ő legalább soha sem nézett le minket, törpöket, és
soha sem volt bizalmatlan hozzánk. Mindig barátsággal és szeretettel
viseltetett irántunk, és akárhányszor átléptük birodalma határát, soha sem
támadott meg minket, hanem hagyta, hogy úgy haladjunk át rajta, mintha mi is
tündérek lennénk.
- A tündérek sok mindenben eltérnek
azoktól a lényektől, akik Világfölde nemes lényeinek mondják magukat.
Barátságuk és szeretetük más lények iránt olyan határtalan, hogy azt bármelyik
tünde megirigyelhetné. Lehet, hogy a tünde-nép bölcs és sok tudomány birtokosa,
de még mindig nem tanulták meg azt, hogy bízzanak másokban, és hogy ne az
alapján ítélkezzenek, melyik lény, milyen fajhoz tartozik. Sajnálatos, hogy a
tündék így éreznek mások iránt, pedig ők is a tündérlények fajához tartoznak.
- Bölcsen beszélsz – szólalt meg Borin komoran,
mire mindenki ráemelte a tekintetét -, de azt hiszem, az a nap, mikor a tündék
elkezdenek megbízni másokban, soha sem fog eljönni. Még akkor sem, ha maga Sran
fogja fenyegetni őket. Az, hogy pedig ők is a tündérlények fajához tartoznak,
csak még inkább súlyosbítja ezt a hozzáállást, mert a tündérlényeknek tilos
bizalmatlanságot érezniük mások iránt.
- Drága, Borinom – mondta Mellon békítően
a törpnek. – Tudom jól, hogy miért mondod ezt, de nem hiszem, hogy ez a legjobb
alkalom arra, hogy erről beszéljünk. Inkább próbáljunk meg arra rájönni, hogy
mégis mihez kezdjünk azzal a sok információval, amit eddig sikeresem megtudtunk
a Világ Ellenségéről. Mihez tudnánk kezdeni ezek után?
- Szerintem – szólt közbe Deren –, el kéne
előbb jutnunk Magor városába.
Mindenki a fiatal fejvadászra emelte a
tekintetét.
- Magor városába? – kérdezte Sadok
kétkedve. – Mégis miféle segítséget tudnánk találni ott?
- Nagyon is sokat. Ha nem is találunk ott
egy hadsereget, de ott biztosan vannak olyan lények, akik tovább tudják vinni a
hírt Világfölde minden részére, hogy megtudják, mi készül ellenük.
- Én még nem is hallottam arról, hogy
Magor városában ilyesmik is vannak – mondta Boron csodálkozva. – Azt hittem, az
a város abból tartja fönt magát, hogy szállást ad a fáradt utazóknak és olyan
kereskedőkkel üzletel, akikkel érdemes üzletet kötni. Ráadásul az a város igen
sok élőlénynek ad otthont.
- Pontosan ezért felel meg a
számításainknak – felelte Deren határozottan. – Hogy olyan sok lény lakik
arrafelé. Ott vannak például a beszélőállatok. Azoknak a hazája közvetlenül ott
van Magor határában, így néhányan ott is élnek közülük. Ők el tudnák vinni
Világfölde összes népének azokat a híreket, amikről már tudunk.
- Jól hangzik – értett egyet vele Mellon.
– Azok a lények már nagyon régóta a barátaim, és eddig soha sem kellett
csalódnom bennük. Mikor Sadok először küzdött meg Srannal, hű szövetségesként
harcoltak az ő oldalán.
- Akkor inkább őket kéne meglátogatnunk,
és nem Magor városát – mondta Soma meggondolatlanul, de Sadok nemet intett a
fejével.
- Nem – felelte. – Először oda kell
mennünk. Aztán el kell érnünk a Beszélőállatok-mezejét, hogy aztán
találkozhassak a vezetőjükkel. Neki személyesen akarom elmondani, hogy mi
történik Világföldén.
Mindenki helyeslően bólintott. A
beszélőállatok királya hatalmas vezér volt, aki sosem hagyta cserben Világfölde
Szabad Népeit és hű szövetségeseit. Ő biztosan segíteni fog Sadoknak.
- Bárcsak mi is veletek mehetnénk – mondta
Boron lehangoltan. – De minket Elfen birodalmába küldtek segítséget kérni.
- Ami igen nemes feladat – felelte Mellon,
majd megveregette a törp vállát. – Ne sajnáld, amiért nem kísérhettek el
minket. Sadok és én kiváló útitársakat kaptunk, akik bátran elkísérnek majd
minket.
- A fejvadász még igen – mondta Dorin. –
És talán a habo is, akit Deren mentett meg. De az ifjonc habóban erősen
kételkedem. Aki ilyen sokáig képes eszméletlen maradni, nem bátor harcos.
- Majd azzá válik – válaszolta Deren, és
az ájultan fekvő habóra nézett.
Bár még nem ismerte, de kezdte szívébe
zárni ezt a kis tökmagot; főleg azért is, mert mindenki kételkedett benne. Nem
akarták kinézni belőle, hogy tud bátor is lenni, ha kell. Igencsak igazságtalan
volt vele szemben, hogy ezt gondolták róla.
- Ha a kezembe veszem a sorsát, kiváló
harcost faragok belőle. Ezt megígérhetem. És különben is, régóta szerettem
volna magamnak egy tanítványt.
- Egy habo, mint fejvadász? – kérdezte
Boron.
A többi törp mind megmosolyogta az
ötletet; csak Mellon és Sadok maradtak komolyak; még Soma is kételkedett abban,
amit Deren akart tenni.
- Miért ne? – volt Deren válasza, és a
törpöket meglepte, milyen derűs arcot vágott.
Rájöttek, hogy igenis komolyan beszél, és
egyáltalán nem tréfának szánta azt, amit mondott. Komolyan gondolta azt, hogy
fejvadászt nevel ebből a habóból, akiből eddig nem sok jót néztek ki.
- Ha én képezem ki, azzá fog válni.
Garantálom, hogy így lesz.
Soma Sadokra nézett, de ő nem tekintett
vissza rá. A tűzbe bámult, és úgy szólalt meg:
- Tisztában vagyok az aggodalmaddal, Soma
– mondta a fiatal habónak. – De nem kell aggódnod. Deren tudja, mit csinál.
Mellette Tran sok olyan dolgot tanulhat meg, ami hasznára fog válni.
- Akár neked is taníthatok egy-két
technikát – ajánlotta fel Deren Somának tanítását.
Soma zavartan nézett Sadokra, aki
félreértette nézését.
- Pedig jól járnál vele – próbálta Sadok megnyugtatni
barátját. – Neked sem ártana tanulnod egy-két harci technikát, ha életben
akarsz maradni.
Soma elvörösödve pillantott maga elé, ami
meglepte Sadokot. El nem tudta képzelni, hogy mi üthetett ifjú barátjába.
Ennyire tart Derentől, hogy nem akar tanulni tőle? Mi másért nem mer válaszolni
neki?
- De… - kezdte Soma akadozva. – De hát…
nem te… fogsz… tanítani engemet?
Sadok még jobban megdöbbent; Mellon
magában jót mulatott a helyzeten, hiszen tudta, hogy Soma ezt szerette volna.
Kíváncsi volt rá, hogy Sadok mit fog mondani erre; és nem ő volt az egyetlen,
aki így érzett, a törpöket is érdekelte a dolog. Sadok története előttük sem
volt ismeretlen, és ezért tisztelték a habót. Hogy valaki ilyen merész
kérdéssel álljon egy ilyen nagy múltú harcos elé, igencsak nagyfokú merészségre
vallott. Ez az ifjú habó telelehet önbizalommal, ha ilyesmit kér attól, aki
legyőzte Srant.
- Remek ötlet! – lelkesült fel Deren, és
szép arca még inkább megfiatalodott. – Fogadd el tanítványodnak, Sadok. Biztos
vagyok benne, hogy nem bánnád meg.
- Nem! – kezdett el Sadok tiltakozni, bár
nem értette, miért. – Nem lehet a tanítványom.
- De miért nem?
- Mert még soha sem volt tanítványom. Azt
se tudom, hogyan kell valakit harcra oktatni.
- Ez csupán üres kifogás – mondta Mellon,
és nem mulasztotta el, ne mosolyodjon egy picit gúnyosan barátjára. – Soma
szeretné, ha te tanítanád őt. Akkor miért tiltakozol?
Sadok érezte, sarokba szorították, és
semmit se tudott kitalálni annak érdekében, hogy ezt valahogy visszautasítsa;
de hát nem ő volt az, aki nemrég még arra gondolt, hogy Somáért tudja vállalni
a felelősséget? Akkor miért akar visszakozni? Somának csalódást okozna ezzel.
Így is lássa rajta, mennyire rosszul érintette, hogy az előbb nemet mondott
arra, tanítsa. Így hát nem tehetett mást, minthogy igent mondott, ami nem
kisebb lelkesedést és örömöt váltott ki Sománál.
Hálálkodva mondott köszönetet, ami már
Sadok szívét is jobb kedvre derítette. Hiába, nem tudott haragudni erre az
ifjonc habóra, aki mindig értett ahhoz, hogy felvidítsa. Kedves kis jószág
volt, aki úgy ragaszkodott hozzá, mint egy kisöcs a bátyjához. Ő maga is
hasonlóképpen érzett Soma iránt, csak ezt nehezen tudta kimutatni neki. Túl
régen élt magányosan; a régi jóérzéseket pedig mélyen eltemette magában.
Azonban Soma kezdte visszahozni belé az életet, amiről már oly régen lemondott.
Barátsága többet jelentett számára, mint bármi más a világon.
- Nos – szólalt meg váratlanul Deren, miközben
felállt a tűz mellől -, most, hogy sikerült nagyjából tisztáznunk a dolgokat,
itt az ideje nyugovóra térni annak, aki aludni akar.
- Miért? – nézett fel rá Dorin. – Te nem
akarsz aludni?
- Én még járok egyet, mielőtt ezt tenném.
Nem árt megbizonyosodni arról, hogy nincs-e más ellenség a környéken.
- Ezzel egyet kell értenem – mondta
Mellon. – Bár nem hiszem, hogy fenevadakon kívül, bármi más is járt volna a
Szürke-erdőben. De azért jobb biztosra menni. Már csak a sérült társaid miatt,
Dorin.
- Akkor viszont őrködjön még valaki más
is, amíg mi alszunk. Ne csak a fejvadász vigye vásárra a bőrét – válaszolta
Dorin.
- Majd én őrködöm – ajánlkozott fel Soma,
mire mindenki ráemelte a tekintetét.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Sadok.
- Igen. Szeretnék a hasznotokra lenni, ha
már magatokkal hoztatok.
Senki sem látott kivetni valót abban, hogy
Soma legyen az, aki őrködjön Derennel együtt, így megengedték Somának, hogy őrt
álljon. A törpök, Sadok és Mellon lefeküdtek aludni; Deren pedig egyetlen
szökkenéssel eltűnt a fák között. Soma közelebb ült a tűzhöz, majd éber
tekintettel figyelni kezdett minden árnyékra, ami csak megrezdült a közelükben.
Nem érezte magát álmosnak, vagy fáradtnak. Tudata teljesen éber volt és tiszta.
Nem fog Sadoknak csalódást okozni avval, hogy elalszik. Nem fog ilyesmit tenni.
Őrködni fog, és mindenre odafigyel majd. Egyetlen ellenséges szörny sem fog
rajtuk ütni, amíg ő őrködik; ezt megígérte, magának.
Trant a reggeli napfény ébresztette fel,
mely bevilágított a Szürke-erdő lombjai között. Álma békés és zavartalan volt,
bár arra nemigen emlékezett, miről is álmodott pontosan. Amikor kinyitotta
szemét, döbbenten vette észre, hogy nem a saját szobájában feküdt, sőt nem is
volt otthon. A Szürke-erdőben találta magát, ahol egy páfrány bokorban feküdt.
Úgy pattant fel onnan, mintha parázsban feküdt volna. Riadt szemekkel nézett
körbe, hogy megállapítsa, hol van most éppen.
Egy táborban találta magát, ahol törpöket
látott, akik holmijukat csomagolták össze, és ügyet se vetettek az őket
értetlenül figyelő habóra, ki úgy érezte magát, mint akit alaposan fejbe
kólintottak volna. Ezek szerint mégsem álmodott; tényleg megtörtént az, hogy
törpökkel találkozott a Szürke-erdőben, amíg gombászni volt el. És az sem volt
álom, amikor azok a lények rájuk támadtak, és a törpök megpróbálták megvédeni;
és azt sem álmodta, hogy találkozott Sadokkal, akiről olyasmit tudott meg, amit
még álmában sem sejtett soha se.
Egy magas alak állt elébe, amitől ijedten
kapta fel a fejét. Szeme csodálkozva kerekedett el, mikor látta, hogy pont az
az öreg mágus állt felette, aki azokat a szörnyű dolgokat mondta el Sadokról,
és aki olyan lekezelően bánt vele. Tran halkan nyelt egyet félelmében, majd
bizalmatlanul nézni kezdte az öreg mágust, aki egy ideig figyelte őt; végül
pedig kedvesen elmosolyodott, ami igazán meglepte Trant.
- Jó reggelt – köszöntette Mellon nyájas
hangon a fiatal habót, ki még inkább zavarba jött. – Hogy érzed magadat ezen a
szép napon, hm?
Tran nem értette a mágus kérdését. Ugyan
hogyan érezné magát, hiszen nincs is rosszul; bár az igaz, hogy egy kissé
szédelgett, de ettől függetlenül jól érezte magát; legalábbis csak testben.
- Jól, azt hiszem – felelte Tran maga elé
pillantva. – Köszönöm kérdésedet.
- Ennek igazán örülök – mondta Mellon
elégedett hangon, és ez újból megdöbbentette az ifjú habót. Ezt meg, hogy érti?
– gondolta magában Tran értetlenül.
Mellon látta a habó arcán az értetlen
kifejezést, ami újabb mosolyt csalt az arcára.
- Mint már mondtam, örülök annak, hogy jól
érzed magadat. Egy utazásnak nem vághat csakúgy neki egy habo, ha közben nincs
a legmegfelelőbb egészségi állapotban.
- Utazásnak? – mondta Tran ostobán. –
Miért, ki fog elutazni?
- Te magad – adta meg az egyszerű választ
a mágus, ami úgy meglepte Trant, hogy még levegőt is elfelejtett venni.
Csak egyhelyben állt, a száját pedig
eltátotta, és olyan ostoba kifejezést fejezett ki arca, hogy azok a törpök,
akik látták ezt, hangos nevetésben törtek ki.
- Ez aztán valóban örül annak, hogy
veletek mehet – mondta nevetve egy fekete és ősz szakállú törp, aki Boron
fivére volt, és Foron volt a neve. – Biztos, hogy a fejvadász őt akarja
felfogadni tanítványának?
- Talán eszébe jutottak a fenevadak, és
ezért nem örül annak, hogy veletek tarthat – mondta egy másik törp, akit
Noronnak hívtak.
Mellon dühös lett a törpökre, kik
élvezték, hogy kigúnyolhatták Trant. Ezt azért mégse várta volna tőlük.
- Nem kell gúnyolódni – szólt Mellon
szigorúan a törpökre. – Deren már eldöntötte, hogy ezt fogja tenni. Nem kellene
ennyire kételkednetek ebben a habóban.
- Majd elválik, hogy milyen harcos lesz
belőle, ha a fejvadász kezelésbe veszi – válaszolta Dorin hanyagul. – De jelen
pillanatban nem sok mindent nézek ki belőle.
- Igazán? – kérdezte Mellon sötét
arckifejezéssel.
Teljesen felháborította, amit ezek a
törpök mondtak. Felháborította ez a viselkedés. Nem erre számított tőlük. Azt
hitte Krain népében több az udvarias viselkedés.
- Akkor miért mentették meg az életét?
Nyugodtan elsétálhattatok volna. Semmit sem kellett volna tennetek.
Ha arra számított, hogy a törpök majd
felháborodnak attól, amit nekik mondott, tévednie kellett. Nem tettek ilyesmit,
helyette elszégyellték magukat, mert tudták, Mellonnak van igaza. Nem is mertek
felnézni a mágusra, aki dühösen figyelte őket. Tran hálásan nézett fel
Mellonra. Jólesett neki, amiért megvédte. Megbántódott, amikor a törpök rajta
gúnyolódtak, de Mellon kiállása igazán meghatotta. Fel is bátorodott tőle.
- Úgy van! – fordult a törpök felé, és
szemében vad elszántság égett. – Nem kellett volna a segítségemre sietnetek, ha
közben így éreztek irányomban.
A törpök a habóra kapták tekintetüket.
Noha még mindig éreztek egy kis szégyent attól, amit Mellon mondott nekik,
nehogy azt higgye ez a habó, hogy így beszélhet velük. Még nem bizonyította
nekik a rátermettségét, és épp ezért, nem fogják tőle eltűrni azt, hogy ilyen
szemtelenül viselkedjen.
- Ne legyen ekkora szád, csak azért, mert
Mellon megvédett téged – mondta Dorin Trannak; ő sokkal vadabb természetű volt
társainál, aki nem tűrte el az ilyenfajta beszédet. – Attól, hogy megmentettük
az életedet, a véleményünk nem fog változni rólad.
- A fene essen a törpök konokságába! –
mondta Mellon.
Mit kell még tennie azért, hogy ezek a
törpök végre abbahagyják ennek a habónak a piszkálását? Persze, ismerte a
törpök természetét; az egyik legmakacsabb és legvakmerőbb népség volt, akik
valaha is léteztek Világföldén, kiknek igen nehéz volt elnyerni a bizalmát és a
nagyrabecsülését. Hogy Trannal így viselkedtek, az csak azért volt, mert nem
tartották sokra, mint harcost; még azok után sem, hogy Deren vállalta azt, hogy
kitanítsa majd. Amíg ez meg nem történik, a törpök nem fogják tisztelni ezt a
kis habót, kinek egyetlen bűne volt velük szemben: az hogy gyengeséget mutatott
előttük.
Sadok sem nézte tovább ezt a lehetetlen
vitát. Maga is felháborodott a törpök viselkedésén. Senkitől, még egy csapat
törptől sem fogja eltűrni azt, hogy becsmérlő szavakat tegyenek egy
habó-társára, aki még csak nem is vétett ellenük. Gyengének és gyávának
tartják? Róla is ezt gondolta Drain, a hatalmas törp-vezér, amikor először
találkozott vele, és mekkorát tévedett. Mert mégiscsak Sadok volt az, aki
legyőzte a Sötétség Urát. Épp ezért ezeknek a törpöknek sincs joga ahhoz, hogy
úgy beszéljenek Tranról, ahogyan nekik tetszik. Határozottan odalépett
hozzájuk, majd szigorú hangon beszélni kezdett:
- Nincs jogotok úgy beszélni róla, mintha
egy haszontalan kis porszem volna – mondta a Sadok méltóságteljesen, és
tekintetében olyan tűz égett, ami majdnem behódolásra késztette a törpöket. – Tran
igaz habó, még ha nem is nézitek ki belőle. Bár e téren a törpök nem sokat
változtak. Sosem tartották sokra azokat, kik egyszer gyengeséget mutatott
előttük. Trannál sem éreztek kivételt, és ez szomorú. Igazságtalan, ahogy vele
bántok.
A törpök nem válaszoltak. Ha nem is
mutatták ki, de gondolkodóba ejtette őket az, amit Sadok mondott. Volt abban
némi igazság, hogy pusztán csak azért nem bíztak ennek az ifjú habónak a
képességeiben, mert látták elájulni; ami persze nem jelentette azt, hogy gyengébb
lenne akármelyik habó társánál. Valamikor, Drain idejében, Sadokból sem nézték
ki a törpök, hogy nagy harcos válik majd belőle, és lám, mégis ő volt az, aki
legyőzte a Sötétség Fejedelmét. Egy habó volt, aki megszabadította Világföldét
Srantól, és ezzel bizonyította, hogy a habo-nép igencsak szívós, bátor és
hősies fajta. Miért kételkedhetnek hát egyikükben is?
- Ez még nem menti fel az alól, hogy nem
igazán tudott mit segíteni nekünk – felelte Borin higgadtan. A törpöknek
megvolt az a szokása, hogy azért sem voltak hajlandóak elismerni tévedésüket. –
Bár azt el kell ismernem, hogy van benne némi tartás.
Tran nem tudta eldönteni hirtelenjében,
hogy az idős törp - bóknak szánta-e azt, amit mondott, vagy épp gúnyolódott
vele. Bizonytalanul mondott köszönetet, amit Borin megmosolygott. Soma csakúgy
reszketett a visszafojtott dühtől. Hát ennyiben hagyják azt, amit ezek a törpök
mondtak unokatestvéréről? Mellonnak és Sadoknak is igaza volt abban, amit nekik
mondtak. Akkor miért nem ismerik el, hogy tévesen ítélték meg unokatestvérét?
Készült valami egészen sértőt mondani a
törpöknek, de ebben valaki más előzte meg. Deren lépett a társasághoz, és
kezdett el csípősen beszélni a törpökkel.
- A törpök már csak ilyenek, Sadok, ne is fáraszd
magadat – mondta a fiatal fejvadász nyugodt hangon. – Nem fogják neked
elismerni a tévedésüket, vagy azt, hogy neked van igazad. Konokok és vakok.
A törpök mind farkasszemet néztek
Derennel, aki láthatólag nem ijedt meg attól, hogy az előbb sértette meg őket.
Nem tartott tőlük egy pillanatra sem. Tran már azt hitte, mindjárt egymásnak
esnek, aminek nem igazán örült volna. Látta, hogy a fejvadász hogyan harcolt
azokkal a fenevadakkal szemben. Ha a törpök úgy döntenének, hogy megtámadják,
igen drágán megfizetnének érte.
Szerencsére nem került sor támadásra. A
törpök megelégedtek annyival is, hogy a saját nyelvükön mondtak valami nagyon
sértő dolgot Derennek, aki kihúzta magát ettől, és szeme elkomorodott; de nem
bántotta a törpöket; nem érte meg, hogy ezt tegye. Aljas dolog lett volna tőle,
ő pedig nem volt gonosz ember, aki visszaél erejével és képességeivel, azokkal
szemben, akik sokkal kisebbek és gyengébbek voltak nála. Így hát csak ennyit
mondott:
- Eleget piszkáltátok a tanítványomat –
mondta a törpöknek; Tran pedig rögtön rákapta tekintetét. Ezt meg hogyan érti?
– Ideje volna, útnak indulnotok Elfen birodalmába, hiszen eleve ezért keltetek
útra, hogy segítséget kérjetek az ottani királytól.
- Nem akartuk megsérteni – felelte Boron.
Deren felvonta szemöldökét. Ugye nem gúnyból mondta ez a fiatal törp azt, amit
az előbb? – Csupán megállapítottuk, hogy még nem áll készen erre a kalandra.
- Azt hadd döntse el Sadok, ha nincs
ellene kifogástok.
Tran ekkor érezte azt, hogy közbe szól.
Már így is összezavarodott attól, amit ezek össze-vissza beszéltek egymással.
- Már elnézést – szólt közbe a fiatal habó
-, de miféle tanítványról van szó?
- Rólad – nézett rá Tranra Sadok. –
Ugyanis Mellon és Deren úgy döntöttek, te is velünk jössz.
Tran a mágusra és a fejvadászra kapta
pillantását. Azt hitte, rosszul hall. Hogy ő velük menjen? Kockáztassa életét
egy veszélyes kalandban? Na, azt már nem! Bolond lenne ilyesmit tenni. Nem
ejtették a fejére, hogy egy ilyen ajánlatot elfogadjon. Nem fog elmenni velük;
ahhoz túl gyáva volt.
- Na, várjunk csak egy kicsit – jutott
szóhoz az ifjú Cserfes. – Mikor döntöttetek így? Egyáltalán mikor akartatok
erről szólni? Jogom van eldönteni, hogy veletek akarok-e menni, vagy se.
A törpöket nem lepte meg az, amit mondott.
Sejtették, hogy majd ez lesz a habó válasza. Gúnyosan elmosolyodtak, majd
Derenre néztek.
- Na, erre mit mondasz, fejvadász? –
kérdezte Noron. – Úgy beszélt, mint akinek semmi kedve kockáztatni az életét.
Deren bosszúsan nézett le a törpre; de
azért Tranra is dühös volt. Már majdnem sikerült jobb belelátásra bírniuk a
törpöket, erre meg tessék, ez a kis tökmag mindent elront azzal, hogy nyíltan
hangot adott felháborodásának, amivel külön kifejezte, nem akarja kockára tenni
az életét. Ne csodálkozzon azon, hogy a törpök újra becsmérelni kezdték. Nem
finomkodott vele. Keményen belenézett a fiatal habó szemébe, aki megrettenve
hátrált egyet hátrafelé.
- Nem kell hisztizned. Ha nem vetted volna
észre, eddig teljesen úgy viselkedtél, ahogyan azt a törpök várták. Gyáván és
felelőtlenül. Sadok és Mellon azért fáradozott, hogy meggyőzzék arról őket, nem
vagy olyan gyáva kisnyúl, mint amilyennek első pillantásra tűnsz. Erre meg
megint úgy viselkedtél, mint aki rögtön halálra rémül attól a gondolattól, hogy
el kell jönnie egy veszélyes kalandra. Kivívtad magadnak a törpök tiszteletét,
nem mondom.
Tran megszégyenülten hajtotta le a fejét.
Ezúttal elevenébe találtak. Szégyenkezve állt a többiek előtt, és nem mert
felnézni rájuk. Soma megsajnálta unokatestvérét. Deren igazán megszégyenítette
szegényt, és sejtette, hogy a fejvadásznak pontosan ez volt a szándéka. Nem
tudta, hogy Deren ezzel csak jót akart tenni. Ha nem lesz szigorú, akkor soha
sem fogja meggyőzni a habót arról, hogy velük kell mennie. Magától kell
akarnia, hogy elmenjen velük.
- Miért mennék veletek? – kérdezte Tran
halkan. – Nekem vissza kell mennem a családomhoz. És különben is, nem vagyok az
a harcosfajta, aki ilyen féle kalandra szokott vállalkozni.
Deren szigorú arca ezúttal megenyhült.
Ajka vidám mosolyra húzódott, ami ezúttal is megszépítette vonásait.
- Ez butaság – mondta kedvesen Trannak.
- Ahogy mondod – értett egyet Mellon. Ő
tudta, mit akar Deren elérni. - Szerintem ez volna a legjobb alkalom arra, hogy
bebizonyítsd a törpöknek, milyen bátor vagy.
- Mi? – húzódott hátra a fiatal habo. –
Ezt komolyan gondolod?
- Mellonnál jobb, ha tudod, ő mindig komolyan
beszél – mondta Sadok, és Soma is egyetértően bólintott.
Tran nyelt egyet. Nem igazán tudta, mit
feleljen, vagy, mit reagáljon. Érzett némi félelmet, de a szíve mélyén mást is
érzett; ami sokkal forróbban járta át, mint a félelem. Izgatott lett. Még soha
sem vett részt egy olyan utazáson, ami ennyi kalanddal járt volna. Igazán
megtiszteltetésnek érezte, hogy maga Sadok választotta ki arra, hogy velük
tartson. Ráadásul egy kiváló harcos választotta ki magának tanítványnak;
legyezgette a hiúságát, ezt be kellett vallania magának.
Mindig is olyan habó volt, akit már kicsi
korától kezdve érdekelték a kalandok, az idegen tájak, a sok nép, melyek lakták
Világföldét. Gyakran álmodott arról, milyen érzés lenne részt vennie egy
kalandban, ami rengeteg izgalommal jár. Ezekben a kalandokban mindig egy nagy
hősnek képzelte magát, aki utazgat a világban, közben megvédi az ártatlanokat a
gonosztól. Vágyott arra, hogy ilyesmit éljen át; és hírtelen – vagy véletlenül
– ez meg is fog történni. Ha igent mond, nemcsak egy kalandban vehet részt,
hanem meg is tudhatja, hogy mekkora valójában Világfölde. Megismerkedhet más
népekkel; harcokban is részt vehet. Bolond lenne mindezt visszautasítani.
Sadok látta a fiatal habó szemében égő
kifejezést. Nemigen tetszett neki; aki ilyen szemmel néz, az nyilván nincs
azzal tisztában, hogy ez az utazás mennyi veszéllyel jár. Tran fiatal volt még.
Elképzelése lehetett a veszélyről, de azok köszönő viszonyban sem álltak a
valósággal. Jó mókának fogta fel az egészet. Izgalmakat akart átélni, és most
örült annak, hogy ezt meg is teheti. Sadok őszintén szánta Trant tévedéséért,
de nem próbálta meggyőzni arról, hogy az utazása során micsoda veszedelmekkel
fog találkozni. Majd rá fog jönni magától.
- Szóval, úgy döntesz, hogy velünk
tartasz? – kérdezte Sadok az ifjú habót, aki ránézett. – Még meggondolhatod
magadat.
Tran meglepődött azon, amit Sadok mondott,
majd azonnal válaszolt:
- Dehogy gondolom! – mondta hevesen. – Ha
már kiválasztottatok, akkor veletek fogok tartani. Jó móka lesz.
- Hogy móka? – háborodott fel Mellon.
Ez a habó valóban ilyen, vagy csak játssza
az ostobát? Deren nevetve lépett Tranhoz, majd megveregette vállát. Ez az
ártatlan viselkedés igazán tetszett neki. Egy hasznuk már volt ebből a habóból:
jókedvre derítette a társaságot; legalábbis őt biztosan. Nem fognak mellette
unatkozni, az már biztos. Élvezni fogja ennek a habónak a tanítását; ez a vidám
kisfickó tisztára olyan volt, mint ő, amikor még gyerek volt. Vidám és
energikus. Jól döntött, mikor úgy döntött, hogy tanítani fogja. Vidám
pillanatokat fog majd átélni, amíg ezt a habót tanítgassa, az már biztos.
- Tetszik a stílusod, Tran fiam – mondta
Deren mosolyogva, és még mindig Mellon felháborodásán mulatott. – De vigyázz
azzal, hogyan fogalmazol egy mágus előtt. Azok nem szeretik, ha ennyire cserfes
valaki. Könnyen rád sütné a Felelőtlen és a Kiszámíthatatlan címert, abban
biztos lehetsz.
- De hiszen magam is Cserfes vagyok –
értette félre Deren mondatát Tran. – Cserfes Tran.
Deren visszafojtott egy kitörni készülő
nevetést. Sadok látta Mellonon, hogy alig bírja visszatartani indulatait. Nem
tartotta jól jelnek ezt. Ha nem sikerül valahogyan elsimítania a helyzetet, ki
tudja, hová fognak fajulni a dolgok; merthogy Tran semmi jóra nem számíthat
Mellontól, abban egészen biztos volt.
- Jól van, el van döntve – mondta olyan
határozott hangon, amivel magára vonta a többiek figyelmét. – Tran is a
csapatunk tagja lesz. Ne vitázzunk tovább, hanem induljunk el végre Magor város
felé. Így is rengeteg időt pazaroltunk el arra, hogy azon vitáztunk Tran
érdemes-e arra, velünk jöjjön vagy se.
Mellon egyetértett barátjával, a törpök
pedig mind csalódottak voltak, amiért nem kísérhették el Sadokot és Mellont; de
nekik az volt a feladatuk, hogy eljussanak, Elfen birodalmába. Így hát,
bármennyire is csalódottak voltak, beletörődtek abba, hogy ők nem vesznek részt
abban az utazásban, ami Sadokra várt. Pedig szerették volna megvédeni Világföldét,
de belátták, hogy ezt nem Sadok oldalán fogják megtenni. Az ő sorsuk teljesen
más volt, mint ami Sadoknak volt kijelölve.
Folytatjuk.
***************************
10. IRODALMI
PÁLYÁZAT
A "PRÓFÉTA LÉPTEI" IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉSE
Kedves Barátaim!
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy rám bíztátok az idei irodalmi pályázati
anyagok elbírálását is. „Talpig nehéz hűséget” emleget neves költőnk egyik
versében, hát ez a feladat számomra is talpig nehéz, kétszemélyes vállalást
jelent. Igazán jó szívvel megteszem és megtettem (hogy egy szintén lelkész
barátommal ), de kérlek, fogadjátok el döntésünket, . Igyekeztünk mindent
figyelembe venni, ami a versíráshoz tartozik. Az idei pályázaton meglehetősen
kiegyenlített a színvonal, mindenkinél található értékes gondolat, csiszolt
rím, költői kép. Ezért nehezebb is döntést hozni.
A bőséges verstermék között található néhány prózai alkotás,
is, melyekből mindenképpen első helyre teszem a (tehát, mint a pályázat
nyerteseként,
PRIVÁT ANGYAL jeligével érkezett: Angyal jött a széllel című írást. Megkapó,
érzékletes, szövege szépirodalmi értékű. A temetőt járóknak kifejezetten
ajánlott olvasmány, karácsony tájékán közölni kellene valahol. Ha időben
figyelmeztetnek rá, és a szerző nevét is ismerem és beleegyezik, tudok
segíteni ebben is.
A bőséges verstermésből első helyre tenném: DELFIN 91 jeligés pályázót.
(Tehát az eredmény lista második helyezettje.) Életszemlélete, az élet iránti
öröm, Istenhittel megvallva, szépen ötvöződig verseiben. Egyaránt ügyesen
bánik a klasszikus és a szabad verseléssel.
A harmadik helyre, mindjárt, három egyenlő értékű alkotót éreztem:
Minden elismerésem Rímfaragó és Szeretet jeligével író
barátainknak. Külön élvezettel olvastam KYRA ANGIE jeligével érkezett verseit,
melyekből három is olyan vers, hogy csak „e” magánhangzók szerepelnek, így
sziporkázó szójáték.
Ismételten köszönöm kitüntető bizalmatokat,
Kiváló tisztelettel, Bereczki András, nyugalmazott lelkipásztor, Álmosd.
A
PRÓFÉTA LÉPTEI IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNYLISTÁJA
2019.
ÁPRILIS 30. ROMÁNIA:
1.
HELYEZETT : NAGY VENDEL (JELIGE :
PRIVÁT ANGYAL )
2. HELYEZETT : GULYÁS FRUZSINA
(JELIGE: DELFIN 91.
3. HELYEZETTEK:
HORENKA
ERIKA (JELIGE: KYRA ANGIE)
SZAUER GERTRUD (JELIGE: RÍMFARAGÓ
KOVÁCS JÓZSEF KOPEK
(JELIGE: SZERETET)
Nem éppen
mellékesen, de érdemes felfedezni, hogy az öt helyezett alkotó közül
négyen a Megszólalok Magazinnál publikálnak !
Gratulálunk!
áááááááá
Kedves
Vendi!
Köszönöm,
hogy megtiszteltél írásoddal!
Őszinte leszek!
Szépet írtál!
Úgy vélem az
írásod önéletrajzi ihletésű, amely tele van gazdag, szépen fogalmazott érzelmi
töltésekkel.
Ismét csak gratulálni tudok hozzá, és hasonló sikereket kívánok további
irodalmi pályádon!
Barátsággal:
Tibor
Mentes a
vírusoktól. www.avast.com
áááááááá
Nagy Vendel (nagy.vendi54@gmail.com) ezt írta (időpont: 2019. máj. 1., sze. 10:19):
Nagy Vendel: Privát angyal
Az öregember bezárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a
decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert olyankor mindig izgalomba
jött, ha meghalt szeretteihez indult a temetőbe.
Összébb húzta magán a kabátot, fehér botjával kopogtatta a járdát és a mellette elmaradozó házak falát.
Ismeri az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult – már lassan tízedik éve –, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha belelép egy gödörbe vagy vízlefolyóba, nekikoccan egy vaskapunak a bot vége, ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lyukat a kapu alatt.
Olykor ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a kisvárosban, sokakat tanított közülük.
Elért a zebráig, s tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, mert nagy a forgalom.
Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás vagy lágy zene hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha-néha. S egy ismeretlen, jóleső illat.
Elindulna, de lágyan, alig érezhetően, valaki megérintette a vállát. Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még jó, hogy szót fogadott. Ki lehetett az, gondolkodott magában, talán valami ismerős, mormogta vélekedésképpen.
Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte a híd korlátjának kongó rezgését, és hallotta a víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a korláton valamikor, és nézte a vízbe ugráló békákat. Sok érdekességet lehetett itt látni, minden évszakban.
Volt, mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt. Ilyenkor venyigét, fatuskót, hordókat, és akár még teknőket is hozott magával, elöntve iszappal a város utcáit.
Ma már csak elképzelte a régi nyarakat, mikor melegben térdig állt a vízben, vagy télen korcsolyázott a jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.
Valami robogásra lett figyelmes, olyan, mintha otthon az unokák motorozását hallaná, azt a kis, lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.
A vállán megint csak érezte az érintést, és a halk suhogást. Megállt.
A kisgyerek vad rohanással nekiment a lábának, megszeppent és sírni kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek sem lett baja az ijedtségen kívül.
A vércsehangú anyuka, kissé megkésve rohant a gyerek után, és letolta az öregembert, mondván neki, „hát nem lát?”
Az öregember elnézést kért, hogy neki jöttek, és válaszolt, „igen, nem látok”.
„De azért füle az van”, rikoltotta a vércsehangú.
„Van”, mondta, és tovább ballagott.
„Te meg ne menj neki minden hülyének”, dorgálta a gyereket az anyuka.
Befordult a temetőkapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a betonos főúton és hamarosan odaér a kriptasorhoz.
Elhaladt a kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak – mikor ment a menet –, a ravatalozónál balra és máris ott van.
Megtapogatta a szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő íratott rá. Itt nyugszanak drága szülei, és a testvére is.
A kriptát még a mama vette a papa halálakor, és a sír mellett álló tujafát a testvére ültette csemeteként, de már több embermagasságúra nőtt a sok év alatt.
Az öregember is volt már lent a sírban, hiszen mikor temették a papát, lement, mivel tele volt szeméttel a frissen meszelt kripta, és ki kellett takarítani. Hanyagok voltak az építők, deszkákat, cementes zsákokat, és másféle hulladékot feledtek a kriptában. Nem hagyhatta, hogy örökre ott szentségtelenítse a sírt a rendetlenség emberi bizonyítéka.
Alaposan körülnézett. „Valamikor te is ide kerülsz”, gondolta magában. A mindenkori rituálé szerint, végigtapogatta a sírt, az öntött karikákat, és ujjával elolvasta a neveket. Fura volt a saját nevét is kitapogatni.
Mikor a keresztnevén járt az ujja, valaki lágyan rátette a kezére a sajátját. Mintha csak véletlenségből hozzáérne, s az öregember látni vélt egy karcsú, magas leányalakot, aki a kő mellett állt.
Arca mosolygott és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden. Gyönyörű volt. Az öregember csodálkozott, hogy miért nem fázik, hiszen lenge ruhában állt ott mellette.
Eltűnődött.
Minden karácsony délelőtt kijött a temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a lent alvóknak, rajta egy aranyos csengettyűvel és egy szál gyertyával.
Ajándékait lerakta a márványkőre, kicsinykét elbeszélgetett az eltávozottakkal, és már indult is haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön. Szorítsanak helyet, neki is el kell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek. Megsimogatta a kőoszlopot és a fát, s lassan elindult a ropogó, kavicsos úton.
„Én megyek haza a jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim, a zord hidegben”, mormogta magában, rosszallóan vélekedve.
Itt maradt az élő tujafa, és a halott márvány, a két kontrasztot szimbolizálva.
Az őrangyal néhány lépésnyire követte.
Hallotta, hogy valahol halkan beszélgetnek a sírok között, „hát ez még él?”, kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem figyelt.
Mikor a kápolna mellett haladt el, eszébe jutott, mikor gyermekkorában a harangozást hallgatta, kitalálta, mit mondanak a harangok. Ha öregember halt meg, azt mondták: „házát, földjét, szőlőjét”. Ha szegény ember ment el, akkor azt csendítették: „ringye, rongya, ringye, rongya”. Ezen elmorfondírozott a temető kapujáig.
A főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már felállítják a fenyőfákat, amelyek átváltoznak karácsonyfává, átszellemülnek, átlényegülnek.
Az öregember az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi vacsorával és díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserbenhagyta a gyermekeit, feleségét, most, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára és a segítségére. Néha-néha hátrapillantott, és vágyta, hogy kövesse az angyal. „Ő is hazajön velem”, gondolta.
Emlékezett egy régmúlt időre, amikor várta egy angyal eljövetelét, de az idők zivatarában, ennek eddig nem jött el az ideje. Mindig is érezte, hogy valaki áll mellette, de még soha nem látta így, mint ma. Valaki mindig vigyázta a lépteit, őrizte, nehogy valami baja essen. S ma végre meglátta. Tudta, csak ő lehet az.
Álmában sokszor feltűnt, de az arca mindig homályban maradt.
Érezte, szállingózik a hó. Pedig nem ígért havat a rádió. Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a hótakaró.
Hazaértek. Az öregember kinyitotta az ajtót, s mindketten bementek. Kellemes meleg fogadta, és a halászlé is ugyanolyan jó volt, mint egyébkor, de mégis más lett minden. A lány csak állt a fal mellett és mosolygott. Kezeit összekulcsolta és figyelt.
Elénekelték a Mennyből az angyalt, és meggyújtották a gyertyákat a fán. Meghitt volt az este, az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s a felnőttek áhítattal figyelték őket. Csak az angyal térdelt még sokáig a fa előtt, ragyogó arccal. Senki nem vette észre, csak az öregember látta, végre mindenki itt volt, és eljött az igazi karácsony is, amelyre mindig is várt.
Az én kis Angyalkám. Meghittség, és melegség járta át a szobát, s az öregember mosolyogva állt. Látni vélte a csodát. Talán az utolsó karácsonyán.
Egy angyal jött a széllel, az örökkévalóságon át.
Összébb húzta magán a kabátot, fehér botjával kopogtatta a járdát és a mellette elmaradozó házak falát.
Ismeri az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult – már lassan tízedik éve –, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha belelép egy gödörbe vagy vízlefolyóba, nekikoccan egy vaskapunak a bot vége, ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lyukat a kapu alatt.
Olykor ráköszön valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a kisvárosban, sokakat tanított közülük.
Elért a zebráig, s tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, mert nagy a forgalom.
Már egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás vagy lágy zene hallatszik mögüle, és kellemes szellő is eléri néha-néha. S egy ismeretlen, jóleső illat.
Elindulna, de lágyan, alig érezhetően, valaki megérintette a vállát. Azonnal megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még jó, hogy szót fogadott. Ki lehetett az, gondolkodott magában, talán valami ismerős, mormogta vélekedésképpen.
Nagy Vendel |
Útja egy hídon vezetett át, botjával érezte a híd korlátjának kongó rezgését, és hallotta a víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a korláton valamikor, és nézte a vízbe ugráló békákat. Sok érdekességet lehetett itt látni, minden évszakban.
Volt, mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt. Ilyenkor venyigét, fatuskót, hordókat, és akár még teknőket is hozott magával, elöntve iszappal a város utcáit.
Ma már csak elképzelte a régi nyarakat, mikor melegben térdig állt a vízben, vagy télen korcsolyázott a jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.
Valami robogásra lett figyelmes, olyan, mintha otthon az unokák motorozását hallaná, azt a kis, lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.
A vállán megint csak érezte az érintést, és a halk suhogást. Megállt.
A kisgyerek vad rohanással nekiment a lábának, megszeppent és sírni kezdett, de az öregember csak mosolygott. Senkinek sem lett baja az ijedtségen kívül.
A vércsehangú anyuka, kissé megkésve rohant a gyerek után, és letolta az öregembert, mondván neki, „hát nem lát?”
Az öregember elnézést kért, hogy neki jöttek, és válaszolt, „igen, nem látok”.
„De azért füle az van”, rikoltotta a vércsehangú.
„Van”, mondta, és tovább ballagott.
„Te meg ne menj neki minden hülyének”, dorgálta a gyereket az anyuka.
Befordult a temetőkapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a betonos főúton és hamarosan odaér a kriptasorhoz.
Elhaladt a kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak – mikor ment a menet –, a ravatalozónál balra és máris ott van.
Megtapogatta a szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő íratott rá. Itt nyugszanak drága szülei, és a testvére is.
A kriptát még a mama vette a papa halálakor, és a sír mellett álló tujafát a testvére ültette csemeteként, de már több embermagasságúra nőtt a sok év alatt.
Az öregember is volt már lent a sírban, hiszen mikor temették a papát, lement, mivel tele volt szeméttel a frissen meszelt kripta, és ki kellett takarítani. Hanyagok voltak az építők, deszkákat, cementes zsákokat, és másféle hulladékot feledtek a kriptában. Nem hagyhatta, hogy örökre ott szentségtelenítse a sírt a rendetlenség emberi bizonyítéka.
Alaposan körülnézett. „Valamikor te is ide kerülsz”, gondolta magában. A mindenkori rituálé szerint, végigtapogatta a sírt, az öntött karikákat, és ujjával elolvasta a neveket. Fura volt a saját nevét is kitapogatni.
Mikor a keresztnevén járt az ujja, valaki lágyan rátette a kezére a sajátját. Mintha csak véletlenségből hozzáérne, s az öregember látni vélt egy karcsú, magas leányalakot, aki a kő mellett állt.
Arca mosolygott és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden. Gyönyörű volt. Az öregember csodálkozott, hogy miért nem fázik, hiszen lenge ruhában állt ott mellette.
Eltűnődött.
Minden karácsony délelőtt kijött a temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a lent alvóknak, rajta egy aranyos csengettyűvel és egy szál gyertyával.
Ajándékait lerakta a márványkőre, kicsinykét elbeszélgetett az eltávozottakkal, és már indult is haza, mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön. Szorítsanak helyet, neki is el kell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek. Megsimogatta a kőoszlopot és a fát, s lassan elindult a ropogó, kavicsos úton.
„Én megyek haza a jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim, a zord hidegben”, mormogta magában, rosszallóan vélekedve.
Itt maradt az élő tujafa, és a halott márvány, a két kontrasztot szimbolizálva.
Az őrangyal néhány lépésnyire követte.
Hallotta, hogy valahol halkan beszélgetnek a sírok között, „hát ez még él?”, kérdezték suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem figyelt.
Mikor a kápolna mellett haladt el, eszébe jutott, mikor gyermekkorában a harangozást hallgatta, kitalálta, mit mondanak a harangok. Ha öregember halt meg, azt mondták: „házát, földjét, szőlőjét”. Ha szegény ember ment el, akkor azt csendítették: „ringye, rongya, ringye, rongya”. Ezen elmorfondírozott a temető kapujáig.
A főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már felállítják a fenyőfákat, amelyek átváltoznak karácsonyfává, átszellemülnek, átlényegülnek.
Az öregember az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi vacsorával és díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret furdalása van állandóan, hiszen betegsége okán cserbenhagyta a gyermekeit, feleségét, most, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára és a segítségére. Néha-néha hátrapillantott, és vágyta, hogy kövesse az angyal. „Ő is hazajön velem”, gondolta.
Emlékezett egy régmúlt időre, amikor várta egy angyal eljövetelét, de az idők zivatarában, ennek eddig nem jött el az ideje. Mindig is érezte, hogy valaki áll mellette, de még soha nem látta így, mint ma. Valaki mindig vigyázta a lépteit, őrizte, nehogy valami baja essen. S ma végre meglátta. Tudta, csak ő lehet az.
Álmában sokszor feltűnt, de az arca mindig homályban maradt.
Érezte, szállingózik a hó. Pedig nem ígért havat a rádió. Örült, hogy mindent befed fehér lepellel a hótakaró.
Hazaértek. Az öregember kinyitotta az ajtót, s mindketten bementek. Kellemes meleg fogadta, és a halászlé is ugyanolyan jó volt, mint egyébkor, de mégis más lett minden. A lány csak állt a fal mellett és mosolygott. Kezeit összekulcsolta és figyelt.
Elénekelték a Mennyből az angyalt, és meggyújtották a gyertyákat a fán. Meghitt volt az este, az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s a felnőttek áhítattal figyelték őket. Csak az angyal térdelt még sokáig a fa előtt, ragyogó arccal. Senki nem vette észre, csak az öregember látta, végre mindenki itt volt, és eljött az igazi karácsony is, amelyre mindig is várt.
Az én kis Angyalkám. Meghittség, és melegség járta át a szobát, s az öregember mosolyogva állt. Látni vélte a csodát. Talán az utolsó karácsonyán.
Egy angyal jött a széllel, az örökkévalóságon át.
***************************
11. A
KOCKA EL VAN VETVE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ: Új Magyar Rekord!
A vitrinben
álló kockáról - amit a párom készített - kiderült rekord lett. Nem is sejtettük
milyen kincs van a vitrinben, Íme a tanúsítvány, mindent elmond:
TÉNYTANÚSÍTÓ
JEGYZŐKÖNYV
Alulírott
Sebestyén István jegyzőkönyvvezető, a Magyar Rekordok regisztrátora, személyes
kézbesítés útján 2019. április 11-én 13 órakor kézhez kaptam a Magyar Rekord
Egyesület budapesti irodájában (1074 Budapest, Dohány u. 54. I. em. 2.) Kelemen
György pusztaföldvári lakos, mint rekordbejelentőtől helyszíni szemle céljára
egy egyetlen bronztömbből esztergált, öt darab, egymásba ágyazott, egyre kisebb
méretű kockából álló alkotást, mint egyedi tárgyat, amely egy rendkívüli emberi
teljesítmény megtörténtét bizonyítja.
A rekorder kocka... |
Jelen volt
az átadáskor: Kelemen György, a sajátos tárgy bemutatója
Kelemen
György (született: 1962. március 1., anyja neve Ferencz Julianna, 5919
Pusztaföldvár, Rákóczi utca 289. sz. alatti lakos, szig. sz.: 204342 PA)
tájékoztatott, hogy a magával hozott, a tulajdonában lévő, öt, egymásban
foglalt, egymásban szabadon mozgó, egyre kisebb méretű, szétválaszthatatlan
egységet képező bronzkocka sorozat, amelyet állítása szerint ő maga készített
saját kezűleg 1988-ban egy bronztömbből kézi forgácsolással, egy műszerész
esztergapadon, mint a legnagyobb elemszámú, egymásba esztergált kockákat
tartalmazó sorozat az országban. Tudomása szerint ez a legtöbb, ilyen egymásba
esztergált kocka Magyarországon. A kockák sora egyetlen bronz tömbből készült,
5 egymásban mozgó kockából áll, a kockák fizikailag egybefüggőek, az
esztergálás során kerültek eleve egymásba kapcsolódva kialakításra.
Ezt
követően Kelemen György előadta, hogy amikor sorkatonai szolgálatát töltötte
Budapesten, akkor esztergályosként dolgozott és ekkor készítette el a
rekordkísérlet tárgyát képező, 5 darab egymásba esztergált kocka testet.
Elmondta, hogy amikor az esztergálást tanulta a mesterétől, akkor a mester egy
kockába beleesztergált másik kockával hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre.
Kelemen György pedig sok gyakorlás után, tudomása szerint egyedülállóként az
országban öt kockát esztergált bele egymásba úgy, hogy a kockák teljesen
függetlenül mozognak egymásban, de a kör alakú nyílásokon nem esnek ki.
Bronzból, egyedileg gyártott vékony esztergakésekkel készítette el a művet úgy,
hogy először a legkülső kockát, aztán a legbelső kockát, majd belülről kifelé
haladva, 5x24 művelettel alakította ki a többit. A munka során 20 kés eltört,
mert nagyon kicsi fémdarabot kellett apró késekkel esztergálnia.
... és a létrehozója:Kelemen György |
A
kockákról történt képfelvétel készítését követően 13 óra 25 perckor a kockák
részletes szemléjére került sor. A szemle során szabad szemmel, illetve
nagyítóval megállapítható volt, hogy a kockasorozat elemei, amelyek szabályos
alakúak és hat lapjuk közepén a kisebb kockák oldaltávolságának megfelelő
átmérőjű furat található, anyagfolytonosak, a külső kocka élhossza kb. 60 mm, a
lapjain a furatok 38 mm átmérőjűek és a külső kockán kívül további négy szabályos
kocka van egymásba esztergálva. Mivel a szemle során nem merült fel olyan
körülmény, amely kétségessé tette volna mindazt, amit Kelemen György előadott,
azaz hogy nem ő és nem saját kezűleg kézzel készítette volna a kockákat,
továbbá arra utaló tény sem merült fel, hogy a kockák nem egybefüggően
anyagfolytonosak, így az ellenkező bizonyításáig alappal feltételezhető, hogy
Kelemen György, a kockasorozat tulajdonjogát az előállításával megszerzett
rekorder, a birtokában lévő alkotással az egyetlen anyag tömbből készített
legtöbb egymásba esztergált, egymástól független mozgó, de a nyílásokon ki nem
eső kocka sorozat rekordját állította fel.
Erre a
lehetőségre. Kelemen György pedig sok gyakorlás után, tudomása szerint
egyedülállóként az országban öt kockát esztergált bele egymásba úgy, hogy a
kockák teljesen függetlenül mozognak egymásban, de a kör alakú nyílásokon nem
esnek ki. Bronzból, egyedileg gyártott vékony esztergakésekkel készítette el a
művet úgy, hogy először a legkülső kockát, aztán a legbelső kockát, majd
belülről kifelé haladva, 5x24 művelettel alakította ki a többit. A munka során
20 kés eltört, mert nagyon kicsi fémdarabot kellett apró késekkel esztergálnia.
A
kockákról történt képfelvétel készítését követően 13 óra 25 perckor a kockák
részletes szemléjére került sor. A szemle során szabad szemmel, illetve
nagyítóval megállapítható volt, hogy a kockasorozat elemei, amelyek szabályos
alakúak és hat lapjuk közepén a kisebb kockák oldaltávolságának megfelelő
átmérőjű furat található, anyagfolytonosak, a külső kocka élhossza kb. 60 mm, a
lapjain a furatok 38 mm átmérőjűek és a külső kockán kívül további négy
szabályos kocka van egymásba esztergálva.
Mivel
a szemle során nem merült fel olyan körülmény, amely kétségessé tette volna
mindazt, amit Kelemen György előadott, azaz hogy nem ő és nem saját kezűleg
kézzel készítette volna a kockákat, továbbá arra utaló tény sem merült fel,
hogy a kockák nem egybefüggően anyagfolytonosak, így az ellenkező bizonyításáig
alappal feltételezhető, hogy Kelemen György, a kockasorozat tulajdonjogát az
előállításával megszerzett rekorder, a birtokában lévő alkotással az egyetlen
anyag tömbből készített legtöbb egymásba esztergált, egymástól független mozgó,
de a nyílásokon ki nem eső kocka sorozat rekordját állította fel.
A
rendkívüli emberi teljesítményt igazoló bizonyítékokat, utólagosan, a Magyar
Rekord Egyesület iroda-helyiségében megtekintettem és a fent írt helyszínen
bemutatott bizonyítékok alapján utólagosan felvett jegyzőkönyvet aláírásommal
és a Magyar Rekordok szárazbélyegzőjével lezártam és hitelesítettem.
Nagyon
örülök és büszke vagyok páromra!
Edit
SZÍVBŐL
GRATULÁLUNK A SZERKESZTŐSÉG NEVÉBEN!
***************************
12.
EMLÉKEZÉS
Csomor
Henriett: Nagyapám
emlékei közt éltem sokáig
Egy Baranya
megyei faluban éltem hatod magammal a családommal. Mára már csak ketten
maradtunk édesanyámmal a régi, felújított családi házunkban, Hosszúhetényben,
ahol körülölel a Zengő, s a Hármas hegyek. Egy költözésnél véletlenül
elveszthettek a családi fotók, vagy bármi, ami fontos volt nekem. Egy idő után
megkopnak az emlékek, vagy teljesen elfelejtődnek, ezért számvetést írok az
emlékezetes dolgokról.
Régen, mikor
még apai nagyapám fiatal volt, a főutcán csak két ház állt: a szomszédé, s
papáé, aminek nagy udvara volt. A piros tetejű háromszobás kis ház nem
közvetlenül a kerítésnél állt, hanem jóval beljebb. Papa imádta a rózsákat, s a
ház sarkánál gyönyörű rózsalugas illatozott. A fenyők között, az utca felől is
volt neki egy kisebb rózsakertje, amit gyakran csodálhattak a járókelők.
Ormándról erre jártak bevásárolni, s a nagyapámat, Csomor bácsit, mindenki
ismerte. Kedves, barátságos ember volt, órákig el tudott beszélgetni vele
mindenki. Örökzöld fenyőit földlabdával együtt, az erdőből hozta haza, itthon
pedig elültette, s gondosan nevelgette őket. Erdész létére nem szerette kivágni
a fenyőfát, karácsonyra ezért gyermekeinek napraforgószárba lyukakat fúrt, s
abba pedig fenyőágakat tűzdelt. E fa jelképezte a család fenyőfáját.
Nagyapám
keze munkáját dicsérte a zöld galambdúc, amely szerintem egy szimbóluma volt
hátsó udvarunknak. Idővel aztán apám lerombolta, mikor tégla disznóólat
épített.
Októberben,
mikor leszedték a kukoricát, s hazaszállították, száraz helyre, a góréba
rakták. Fekete fonott kosárban hordtuk be a jó meleg konyhába morzsolni. Nagyon
szerettem ezt a munkát, a kézi morzsolót, amelyet a kézfejre tettünk, avval
kevésbé tudtam morzsolni. Én csak a kezemmel morzsoltam és örültem hogy
segíthetek. Morzsolás végén összesöpörtük a vödörből kipattogó
kukoricaszemeket, s a többi közé dobtuk, a csutát pedig begyújtásra használtuk
a kályhában. A lemorzsolt kukoricát kivittük a darálóba, s másnap, vagy amikor
fogyóban volt a kukorica, ledaráltunk egy-két zsákkal. Ebben a helyiségben
zajlottak a disznóvágások is, a katlan adta a meleget.
Eddig
nagyapám emlékei közt éltem, valamelyest olyan volt, mintha itt lenne velem.
Valahányszor megfogok egy fenyőfája törzsét, arra gondolok, hogy ő nevelte
ezeket a fákat, és biztosan rám is gondolt, hogy majd egyszer gyönyörködöm a
fenyőiben. Sejthette, hogy nem sokáig élhet, hátra hagyta fáit, hogy hűvöset
adjon nekünk. De nemsokára el kell hagynunk otthonunk. Tudom, nagyon nehéz
lesz, de talán anyuval együtt könnyebb lesz elmenni. Emlékeimet örökké őrzöm,
amíg az eszemet tudom.
2018.
November 20.
***************************
13. ÍZES
TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL:
ÍZES TÖRTÉNETEK
A FARSANGI
FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
(MÁSODIK KÖTET, TIZENHETEDIK RÉSZ )
A MEK- EN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ: http://mek.oszk.hu/16900/16977/
A NEM LÁTÓK ITT OLVASHATJÁK: http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#6
á
A FARSANGI FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
A mi családunkban az volt a szokás, hogy déli egy órakor az asztalon állt az ebéd, ha esett, ha fújt, vagy ha száz ágra sütött a nap, akkor is.
Édesanyámnak nem volt munkahelye, háztartásbeli volt, ezt akkoriban így mondták, de szerintem sokkal többet dolgozott otthon, mintha munkába járt volna.
Reggel a három férfi családtag eltűnt a lakásból, ki iskolába, ki dolgozni, ki-ki a maga sorsát intézte.
Édesanyánk pedig takarított, mosott, főzött, és egy órára már ott gőzölgött a finom, mindig friss ebéd, mivel maradékot csak este ettünk, mivel ételt sohasem dobtunk ki.
Én nagyon szerettem a melegített ételt vacsorázni.
Ha édesapám feje megjelent az ablak előtt, a mama már tálalta is a levest.
Egy napon, mikor belépett, a sparhelten egy kislábasban főtt még a leves, és édesanyám mondta a papának, maradj a konyhában és kevergesd meg időnként a levest, nekem ki kell menni a deszka toalettre - mivel nekünk akkoriban francia vécénk volt, hátul volt a francban - mindjárt jövök.
A papa kissé örült, hogy rábízták a fontos hivatalt, és nekiveselkedett a feladatnak. S meglepődve állt csodálkozva, ilyet még nem tapasztalt ebben a házban, a lábasban fémpénzek főttek, az akkoriban divatos és érvényes kétforintosok. Néha megkeverte az utasítások szerint a pénzlevest, és a hokedlire leülve fejét a kezére hajtva komolyan elgondolkodott. Mi soha nem voltunk gazdagok, de mégsem értette a dolgot, olyan szegények sohasem voltunk, hogy valamiféle levesre ne tellett volna, de hogy már itt tartunk, hogy a vaspénzt kell megfőzni, ezt nem hitte el.
Ez megkérdőjelezte családfenntartói mivoltját, és ez nagyon bántotta, már oda jutottunk, hogy vasat kell rágnunk.
Pedig a fizetéséből már egy férfi kerékpárt is vett magának, aminek Bosch - lámpája volt.
Nagyon gazdagnak számított mások szemében, keveseknek jutott ilyen járműre.
A mama kintről leste a fejleményeket, mivel semmi dolga nem volt az udvarban, s jókat kacarászott magában. Végül bejött, hogy megmentse a helyzetet, s a papa zordan rákérdezett, mi ez az ebéd?
Nagy Vendi a finomságokkal... |
- Ez nem ebéd, hanem a vacsora... Majd meglátod...
Édesapám egy hivatalban dolgozott, mint segédhivatalnok, de mégis a családban úgy tartották, hogy a papa fontos beosztásban van a hivatalban, és mindent el tudott intézni a családtagoknak és még telefont is kapott az irodájába, tehát megbecsült ember volt. Hétvége lévén, aznap este tartották a farsangi bált az irodában és a mama sütötte a csodálatosnál csodálatosabb szalagos farsangi fánkokat, és abba főzte a kettő forintosokat, fertőtlenítés gyanánt, hiszen egyet-egyet belesütött a fánkba, valamiféle játék okáért, hogy aki pénzt talál a süteményében, annak jár egy pezsgő. A mama nagyon tudott finom fánkot sütni, és büszke volt arra, hogy szép szalag díszítette, s az úriasszonyok mindig csodálták, hiszen ők nem tudtak ilyet. Apámat nagyon szerették a hivatalban, és édesanyámat is mindenki Vendel néninek hívta apám iránti tiszteletből, talán az ő nevét nem is tudták, pedig szép neve volt: Terézia.
A mama mindig zsírban sütött és főzött, olajat sohasem használt, ettől voltak olyan finomak az ételei. Utána jött még csak az olaj-mánia, de ő valahogy megsejtette, hogy ez nem lesz olyan hosszú életű dolog, s ha vendéglőben ettünk nagy néha, akkor napokig beteg volt utána az olaj szagától.
Este pedig a bálban volt olyan gazdagabb úr, aki tálcaszám vette a fánkot, hogy hátha benne van az elrejtett pénz és jár a hűtött pezsgő.
Nagy taps és nevetés fogadott minden megtalált pénzérmét, jó színfoltja volt a rendezvénynek...
Nem is merték harapni a süteményt, nehogy valakinek beletörjön a foga, s mondhassák, fogához verte a garast.
Saját főzésű sárgabarack lekvárt kaptak a fánk aranybarna közepébe.
Akkoriban is tudtak mulatni az emberek, de más dimenziókban.
Álljon itt
most emlékére pár fánkféle receptje, mert sokféle fajtáját ismerjük állaga,
formája és talán még íze szerint is ennek a csodálatos, egyszerű ünnepi
desszertnek, ami nélkül elképzelhetetlen lenne a farsang.
Talán a
legismertebb a klasszikus fánkforma a szalagos fánk, amit porcukorral és
valamilyen jóféle lekváros ízzel illett tálalni, de elképzelhető volt még
pudinggal, vagy csokis öntettel, vagy málna öntettel. Nálunk az egyszerűsége
okán gyakran volt forgács-, vagy a kissé más alakú csöröge fánk, ami abban
különbözött tulajdonképpen hogy a forgácsfánkra középen egy csomót kötöttek még
nyers állapotában és így sütötték meg. A csöröge fánkra csak egy késsel vagy
derelyevágóval egy vágást ejtettek és csíkokra vágva sütötték ki. Aztán a
rózsafánk, ami háromféle különböző átmérőjű karikából lett középen
összeragasztva, és ahogy sült, a meleg hatására a szélei szirom szerűen
felpöndörödtek, s a legfelső kisebb karikába kellett rakni a lekvárt, a
porcukrozás után.
A szalagos fánk |
Volt még túrófánk, amerikai fánk, aminek a közepe lukas volt, és különféle ízekkel lehetett megszórni, pl. vanília, fahéj, csokireszelék, itt elszaladhatott a fantázia, ameddig csak valami volt a spájzban.
Talán a legizgalmasabb a boszorkány fánk volt, ami valami csuda folytán sütés közben valamilyen fizikai oknál fogva magától megfordult.
A fánk
sütése a tészta összeállításával kezdődött, ami szakértelmet és gyakorlottságot
igényelt, melyet csak sokszori sütéssel lehetett elsajátítani.
A langyos tejben felfuttatott élesztőt egy kanál cukorral, egy csomag margarinnal, csipet sóval, három tojás sárgájával és amennyit felvesz mennyiségű lisztel összegyúrunk, és meleg helyen kelesztjük, konyharuhával letakarva, s ilyenkor a mama mindig mérgelődött, hogy ne nyitogassuk a konyhaajtót, mert megfázik a tésztája, de soha sem fázott meg.
A tojásfehérjéből lehetett habcsókot sütni, vagy felverte habnak és hozzákeverve a tésztához, lazította az állagát.
Mikor gyöngyen megkelt a tészta, kiöntötte a deszkára, és nem túl vékonyra sodorta, mondjuk kétujjnyira, s bár volt neki pogácsa-szaggatója, mégis mindig különféle poharakat használt a kiszaggatáshoz, pláne, ha többféle méret kellett a rózsafánkhoz példának okáért. Aztán bő és forró zsírban kisütötte a mosolygós párnácskákat, amelyek ott illatoztak az erre a célra tartogatott egyedi szépségű üvegtálcán, porcukrozásra várva.
A fánkot minden magára valamit adó háziasszony forróan tálalta, frissen sütve, s ebéd közben ez elég macerás volt, mindig ugrálnia kellett a gazdasszonynak, de büszkén nézte, hogy a gyermekei befaltak a finomságból vagy négyet-ötöt lekvárral leöntve. Nem valami diétás étel, de ki foglalkozott akkor ezzel.
A gyenge, fejlődő fiatal szervezet mindent elbír, gondoltuk akkoriban, s más is volt a szemlélet.
A langyos tejben felfuttatott élesztőt egy kanál cukorral, egy csomag margarinnal, csipet sóval, három tojás sárgájával és amennyit felvesz mennyiségű lisztel összegyúrunk, és meleg helyen kelesztjük, konyharuhával letakarva, s ilyenkor a mama mindig mérgelődött, hogy ne nyitogassuk a konyhaajtót, mert megfázik a tésztája, de soha sem fázott meg.
A tojásfehérjéből lehetett habcsókot sütni, vagy felverte habnak és hozzákeverve a tésztához, lazította az állagát.
Mikor gyöngyen megkelt a tészta, kiöntötte a deszkára, és nem túl vékonyra sodorta, mondjuk kétujjnyira, s bár volt neki pogácsa-szaggatója, mégis mindig különféle poharakat használt a kiszaggatáshoz, pláne, ha többféle méret kellett a rózsafánkhoz példának okáért. Aztán bő és forró zsírban kisütötte a mosolygós párnácskákat, amelyek ott illatoztak az erre a célra tartogatott egyedi szépségű üvegtálcán, porcukrozásra várva.
A fánkot minden magára valamit adó háziasszony forróan tálalta, frissen sütve, s ebéd közben ez elég macerás volt, mindig ugrálnia kellett a gazdasszonynak, de büszkén nézte, hogy a gyermekei befaltak a finomságból vagy négyet-ötöt lekvárral leöntve. Nem valami diétás étel, de ki foglalkozott akkor ezzel.
A gyenge, fejlődő fiatal szervezet mindent elbír, gondoltuk akkoriban, s más is volt a szemlélet.
Némi
érdekességek, praktikák:
Csupán csak érdekességként említem meg, hogy apám egyik barátját Puhafánknak hívták, sajnos már feledésbe merült, hogy ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnév volt. Sajnos akkoriban nem kérdeztem rá, most meg már késő.
Édesanyám rengeteg fánkot sütött, de nemcsak farsangra a hagyományos szalagos fánkot, hanem még forgácsfánkot, és ritkán a rózsafánkkal is megpróbálkoztunk az édesszájú családtagok nagy örömére. Mindegyik mellé került házilag befőzött barack-, később meggy- vagy más savanykás lekvár, de a kisebbeket belehempergettük fehér porcukorba, vagy kakaóporral elkevert finom kristálycukorba, de egyszer csurgattunk rájuk csokimázt is.
Anyukám a kelesztett-dagasztott fánkot részesítette előnyben, sokat kellett velük dolgozni, precízen mérni, és a kelesztés is időbe telt. A fűtött konyhában a gondosan előkészített hozzávalókból, cukros tejbe áztatott, életre keltett gombasejt-tömeg az alaposan átkevert, gyúrt, dögönyözött kulimászból - a letakart és meleg helyen pihentetett anyagból - duplájára fújta fel a tésztát, a kis élőlények termelte szén-dioxid miatt, amit anyagcseréjükből kifolyólag nyertünk és foghattunk munkára (az összeállítás során adagolt cukorból, a liszt keményítőjéből - a tej vagy víz nedvesítő hatására). A levegős, laza tésztát kerekre vagy szögletesre szaggatva-vágva, ügyesen formázva, a bő, kellően forró zsírban kisütve jutottunk a fenséges falatokhoz.
Csupán csak érdekességként említem meg, hogy apám egyik barátját Puhafánknak hívták, sajnos már feledésbe merült, hogy ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnév volt. Sajnos akkoriban nem kérdeztem rá, most meg már késő.
Édesanyám rengeteg fánkot sütött, de nemcsak farsangra a hagyományos szalagos fánkot, hanem még forgácsfánkot, és ritkán a rózsafánkkal is megpróbálkoztunk az édesszájú családtagok nagy örömére. Mindegyik mellé került házilag befőzött barack-, később meggy- vagy más savanykás lekvár, de a kisebbeket belehempergettük fehér porcukorba, vagy kakaóporral elkevert finom kristálycukorba, de egyszer csurgattunk rájuk csokimázt is.
Anyukám a kelesztett-dagasztott fánkot részesítette előnyben, sokat kellett velük dolgozni, precízen mérni, és a kelesztés is időbe telt. A fűtött konyhában a gondosan előkészített hozzávalókból, cukros tejbe áztatott, életre keltett gombasejt-tömeg az alaposan átkevert, gyúrt, dögönyözött kulimászból - a letakart és meleg helyen pihentetett anyagból - duplájára fújta fel a tésztát, a kis élőlények termelte szén-dioxid miatt, amit anyagcseréjükből kifolyólag nyertünk és foghattunk munkára (az összeállítás során adagolt cukorból, a liszt keményítőjéből - a tej vagy víz nedvesítő hatására). A levegős, laza tésztát kerekre vagy szögletesre szaggatva-vágva, ügyesen formázva, a bő, kellően forró zsírban kisütve jutottunk a fenséges falatokhoz.
Boszorkány
fánk
Az ördögpirula receptjeinek keresése közben találkoztam sütőporos, szódabikarbónás készítésűekkel is, ezek előnye a fáradságos dagasztás kihagyása mellett a nagyon rövid idejű összeállítás és a gyorsan kisüthető végtermék.
Barátom egyik levelében egy találós kérdést tett fel: lánya boszorkányfánkot süt, ami azért "boszorkány", mert a fánkok maguktól fordulnak meg az olajban. Hogy lehet ez?
Kicsit elgondolkoztam a dolgon és sejtésemet le is írtam neki, amiért igen megdicsérte okos fejemet. A megoldást ideírom nektek is.
A megfelelően összeállított fánktésztából mély serpenyőbe, bő, forró zsírba két kanál segítségével (amelyek egyike lehet egy zsírba mártogatott kiskanál) kicsi, gömbhöz hasonlatos gombócokat szaggatunk, helyet hagyva, hogy nőhessenek és forgolódhassanak. A zsír valóban forró és bőséges legyen, az edény elég mély, hogy a gombócok ne érhessenek az edény aljához. A gombócok - a tészta összeállításakor a liszthez szárazon adagolt sütőpor vagy szódabikarbóna és a hő hatására felszabaduló szén-dioxid miatt felfúvódnak, olykor kissé megrepedve - nőni kezdenek és forgolódni. Ahogy az aljuk megsült, a fajsúlykülönbség miatt a nehezebb felső rész alábukik a zsírba, ahol szintén megsül, és a folyamat addig ismétlődik, amíg a gombócokból minden nedvesség-tartalom kisül, befejezik a forgolódást, és mindegyik oldal átsül pirosas-barnára (de mielőtt feketére váltana, szűrőkanállal szedjük ki és csepegtessük le, vagy tegyük szalvétapapírra vagy itatósra) és akkor már a belsejük is finom, sült lesz.
Ezt ellenőrizhetjük a kiszedett példányokon: egy-két darabot tépjünk vagy vágjunk ketté, és a sütést ennek függvényében folytassuk tovább. A kiszedett fánkocskákat azután ehetjük porcukorral lehintve vagy beleforgatva, de kínálhatjuk csokimázzal nyakon borítva, vagy éppen lekvárba mártogatva is vendégeinknek.
De az utóbbi receptet érdekességként sós változatban is elkészíthetjük, ilyenkor kicsit módosítva a cukor-só arányon - a hozzávalókhoz fokhagyma granulátumot is teszünk, a kisütést követően tejföllel kínáljuk. Finom főétel egy kiadósabb leves után.
Jó étvágyat!
Az ördögpirula receptjeinek keresése közben találkoztam sütőporos, szódabikarbónás készítésűekkel is, ezek előnye a fáradságos dagasztás kihagyása mellett a nagyon rövid idejű összeállítás és a gyorsan kisüthető végtermék.
Barátom egyik levelében egy találós kérdést tett fel: lánya boszorkányfánkot süt, ami azért "boszorkány", mert a fánkok maguktól fordulnak meg az olajban. Hogy lehet ez?
Kicsit elgondolkoztam a dolgon és sejtésemet le is írtam neki, amiért igen megdicsérte okos fejemet. A megoldást ideírom nektek is.
A megfelelően összeállított fánktésztából mély serpenyőbe, bő, forró zsírba két kanál segítségével (amelyek egyike lehet egy zsírba mártogatott kiskanál) kicsi, gömbhöz hasonlatos gombócokat szaggatunk, helyet hagyva, hogy nőhessenek és forgolódhassanak. A zsír valóban forró és bőséges legyen, az edény elég mély, hogy a gombócok ne érhessenek az edény aljához. A gombócok - a tészta összeállításakor a liszthez szárazon adagolt sütőpor vagy szódabikarbóna és a hő hatására felszabaduló szén-dioxid miatt felfúvódnak, olykor kissé megrepedve - nőni kezdenek és forgolódni. Ahogy az aljuk megsült, a fajsúlykülönbség miatt a nehezebb felső rész alábukik a zsírba, ahol szintén megsül, és a folyamat addig ismétlődik, amíg a gombócokból minden nedvesség-tartalom kisül, befejezik a forgolódást, és mindegyik oldal átsül pirosas-barnára (de mielőtt feketére váltana, szűrőkanállal szedjük ki és csepegtessük le, vagy tegyük szalvétapapírra vagy itatósra) és akkor már a belsejük is finom, sült lesz.
Ezt ellenőrizhetjük a kiszedett példányokon: egy-két darabot tépjünk vagy vágjunk ketté, és a sütést ennek függvényében folytassuk tovább. A kiszedett fánkocskákat azután ehetjük porcukorral lehintve vagy beleforgatva, de kínálhatjuk csokimázzal nyakon borítva, vagy éppen lekvárba mártogatva is vendégeinknek.
De az utóbbi receptet érdekességként sós változatban is elkészíthetjük, ilyenkor kicsit módosítva a cukor-só arányon - a hozzávalókhoz fokhagyma granulátumot is teszünk, a kisütést követően tejföllel kínáljuk. Finom főétel egy kiadósabb leves után.
Jó étvágyat!
Még egy kis
trükk.
A tészta könnyedségét a sütőporon kívül a tojás habbá verésével és lazán a tésztához keveréssel "idézzük elő".
A tészta könnyedségét a sütőporon kívül a tojás habbá verésével és lazán a tésztához keveréssel "idézzük elő".
Némi
érdekességek, nem szokványos receptek:
Mámoros menyecske
Akinek nem lenne elég az ital a pohárban, annak ajánlom ezt a furcsa fánkszerzetet. Kicsi, sült tésztagolyók, amelyek csobbannak a forralt borban.
Legjobb nagy kanállal kihalászni őket 2-3 perc után, akkorra már jó adag bort magukba szívtak.
Forralt boros fánk, azaz a mámoros menyecske:
Hozzávalók:
Mámoros menyecske
Akinek nem lenne elég az ital a pohárban, annak ajánlom ezt a furcsa fánkszerzetet. Kicsi, sült tésztagolyók, amelyek csobbannak a forralt borban.
Legjobb nagy kanállal kihalászni őket 2-3 perc után, akkorra már jó adag bort magukba szívtak.
Forralt boros fánk, azaz a mámoros menyecske:
Hozzávalók:
3 tojás
10 dkg méz
1 kiskanál sütőpor
14 dkg liszt
csipetnyi só
1 kiskanál reszelt citromhéj
a forralt borhoz:
6 dl vörösbor
2-3 darabka fahéj
2-3 szem szegfűbors
4-5 szem szegfűszeg
kb. 5 dkg cukor
2 szelet citrom
a sütéshez: olaj
Elkészítési idő: 40 perc
A masszát kiskanállal a felforrósított olajba szaggatjuk és a kis fánkocskákat körös-körül aranysárgára sütjük. Közben a vörösbort a fűszerekkel és ízlés szerinti cukorral felforraljuk. Leszűrjük, tányérokba merjük, és a megsült, szalvétán lecsöpögtetett fánkokat belepottyantva azon forrón kínáljuk.
S most,
végezetül e sok finomság után következzen egy ide illő versike, mely emléket
állít a mama által sütött fánknak és a mamának is.
NAGY VENDEL: JELMEZZÉ
SZELÍDÜLT
Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.
2017.
Folytatjuk.
***************************
14. ÉLETKÉPEK
CSOMOR
HENRIETT: Örökzöld
fenyők látványa
Csomor Heni |
2019 májust
írunk, mióta itthon vagyok megállás nélkül esik az eső. Ez az időjárás tipikus
mása a 2010-es évnek, akkor is ez volt ebben a hónapban. Jól tudom, mert akkor
a kórházi ágyon feküdtem, s más dolgom sem volt, csak figyelni az esőfüggönyt,
ahogy a cseppek szaladnak le az ablakról. Szóval Pongrác, Szervác és
Bonifác, ismét meghozták az átlagosnál hűvösebb időt. Délutánonként nem árt még
befűteni, hogy estére átjárja a langymeleg a lakást.
Szegény
újszülött madaraim bizonyára fáznak, illetve el is pusztulnak kint a szabadban.
Napokig tartó szélvihar kárt tett a fészkekben, vagy teljesen megsemmisítette,
amit a madárszülők rosszul rögzítettek a faágakhoz.
Ilyenkor,
május derekán, amikor zöld a fű és kék az ég, új zöld lombot kaptak a fák.
Gyakran
elidőzök a fenyőfák csodáján, amelyek majdnem az égig érnek. S ott a
magasban olyan, mintha gyertyát tartana, lágy szellő lassú táncként ringatja.
Lelógó ágain világoszöldek új hajtásai " látványa olyan nekem mintha ujja
lenne az óriásnak." Fekete felhők jönnek-mennek, dörögve, csattogva.
Villámot szór az ég. Lombok közé bújnak a madarak, árva lelkük reszket, úgy
félnek. Sötétkék az égbolt, tombolva fúj a szél. Vad táncba kezdenek a fák,
ömlik a zápor. Csitul már a szél, hömpölyög a víz, a föld lassan nyeli.
Hatalmas
fenyő, sötétkék égbolt alatt gyönyörű látványban fürdik szemem.
2019. május
22.
***************************
15.
VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
Ábrahámné
Ági: Amíg élek
Csak
amiért így szeretlek
Azért mondom el neked
Minden nap ötezerszer
Rajongok én érted
Örök szeretettel.
Nem tudhatom:
Ezt vajon még
Hányszor is
Adatik még
Elmondani:
Bámullak
Csodállak
Imádlak,
Érzelem
Utamon
Elkísér
Végig
AMÍG
ÉLEK
Azért mondom el neked
Minden nap ötezerszer
Rajongok én érted
Örök szeretettel.
Nem tudhatom:
Ezt vajon még
Hányszor is
Adatik még
Elmondani:
Bámullak
Csodállak
Imádlak,
Érzelem
Utamon
Elkísér
Végig
AMÍG
ÉLEK
Szeged,
2001. április 25.
áááááááá
Cím
nélkül...
Felírtam
falra, cetlire,
versbe, hogy veled érezve
lélekbe - testbe itt vagyok én,
fogd meg a kezem, gyere felém.
versbe, hogy veled érezve
lélekbe - testbe itt vagyok én,
fogd meg a kezem, gyere felém.
Éretted
mindig kiállok.
Hogyha kell, érted kiáltok!
Veled megyek, hogyha hívsz engem:
örökké tartó szerelemben.
Hogyha kell, érted kiáltok!
Veled megyek, hogyha hívsz engem:
örökké tartó szerelemben.
Életem az,
hogy itt legyek,
hiszen mindig szerettelek.
Itt állok, még ha nem látsz is.
Veled vagyok, ha nem vársz is.
hiszen mindig szerettelek.
Itt állok, még ha nem látsz is.
Veled vagyok, ha nem vársz is.
áááááááá
Hívnak
Felhevült
fájó testtel
felkelek mégis kínnal,
forró arcomon könnyel,
félve, fájdalmaimmal,
felkelek mégis kínnal,
forró arcomon könnyel,
félve, fájdalmaimmal,
döféseitől
égve
elindulok a fénybe,
szemembe kések szúrnak,
agyamba nyilak fúrnak,
mégis: ha sír a gyermek
mégy, mint akit emelnek.
elindulok a fénybe,
szemembe kések szúrnak,
agyamba nyilak fúrnak,
mégis: ha sír a gyermek
mégy, mint akit emelnek.
Szeged,
2003. május 3.
"...ha
lettem is, miért vagyok..."
(Nagy Vendi verséből)
............................................
Nagy Csaba: Örökkön izzó
vágy...
Ha majd
kihuny ifjonti lángom,
hogyha könny sem mossa arcom,
s a sok rommá hullott álmon
dermedten térdre hullok,
hogyha könny sem mossa arcom,
s a sok rommá hullott álmon
dermedten térdre hullok,
vajon a
megnyugvás halk sikolyát
hallani nem lesz-e oly nehéz,
vagy vágyón fogom visszaidézni
ez örökkön kínzó szenvedést?
hallani nem lesz-e oly nehéz,
vagy vágyón fogom visszaidézni
ez örökkön kínzó szenvedést?
Ha majd
kihuny ifjonti lángom,
s az örök sötétség int felém,
milyen szellem fog virrasztani
porladó testem belsején?
s az örök sötétség int felém,
milyen szellem fog virrasztani
porladó testem belsején?
Az örök vágy
izzó szellemének
árnya kísért majd engemet,
merthogy vágy nélkül elporladjak,
érzem, azt nem, nem lehet.
árnya kísért majd engemet,
merthogy vágy nélkül elporladjak,
érzem, azt nem, nem lehet.
........................................
Szauer
Gertrúd: Lencse
Mint bab
közül apró lencsét,
Úgy pergeted életed,
A Jóisten biztos kézzel,
Válogat mi jut neked.
Úgy pergeted életed,
A Jóisten biztos kézzel,
Válogat mi jut neked.
Szivárvány,
vagy ezüst felhő,
Zivatar, vagy lenge szellő,
Napsütés, vagy örök tél,
Az életnek mind belefér.
Zivatar, vagy lenge szellő,
Napsütés, vagy örök tél,
Az életnek mind belefér.
Elmormolhatsz
ezer imát,
Hittel hogy ő figyel reád,
Ő az ki sorsoddal játszik,
Ha úgy dönt villám
Mely cikázik.
Hittel hogy ő figyel reád,
Ő az ki sorsoddal játszik,
Ha úgy dönt villám
Mely cikázik.
Vagy
boldogság kék tengerén,
Ring parányi csónakod,
Hogy mi vár terád az életben,
Előre nem tudhatod.
Ring parányi csónakod,
Hogy mi vár terád az életben,
Előre nem tudhatod.
Csak mikor
már égig emelt,
Vagy padlóra küldött,
Rajtad múlik hogy a babot,
Vagy a lencsét gyűjtöd.
Vagy padlóra küldött,
Rajtad múlik hogy a babot,
Vagy a lencsét gyűjtöd.
………..............................……
Tóth Enikő: Ecloga
helyett
Férfi és nő:
Férfi:
Hol van az élet, így elenyészve a távoli zajban?
Várom a nőt és vágyom az érzést mégis a szíve kihűlt már
Nincs menedékem, otthon fénye elalszik a ködben
Itt a homályban nem kapok édes asszonyi szót már…
Hol van az élet, így elenyészve a távoli zajban?
Várom a nőt és vágyom az érzést mégis a szíve kihűlt már
Nincs menedékem, otthon fénye elalszik a ködben
Itt a homályban nem kapok édes asszonyi szót már…
Nő:
Óh te bitang, várlak, már égre emeltem a szívem
Hol van erőd? Én bátor, hősies lelkeden égnék,
Ám nincs már cél itt ami átmelegíthet e Földön,
Elfajzott borulás lett, torzult lény aki férfi
Elmenekül ha a nőből, magzata hull e világra…
Óh te bitang, várlak, már égre emeltem a szívem
Hol van erőd? Én bátor, hősies lelkeden égnék,
Ám nincs már cél itt ami átmelegíthet e Földön,
Elfajzott borulás lett, torzult lény aki férfi
Elmenekül ha a nőből, magzata hull e világra…
Férfi:
Nem menekülnék, várlak, téged idézlek a fényben
Nő kell mind aki félti a gyermeke létfeszülését,
Boldog anyákat kellene végül adni e Földnek!
Ám ehelyett sok torz nő boldogan éli világát,
Gyermeke álmos, mégsem adja a szájba a mellét,
Már anya szíve a mélybe hanyatlik a kezdeti szinten
Nem menekülnék, várlak, téged idézlek a fényben
Nő kell mind aki félti a gyermeke létfeszülését,
Boldog anyákat kellene végül adni e Földnek!
Ám ehelyett sok torz nő boldogan éli világát,
Gyermeke álmos, mégsem adja a szájba a mellét,
Már anya szíve a mélybe hanyatlik a kezdeti szinten
Nő:
Álom anyákról réved a lelked, míg te a kocsmák,
Vad moralyában szürcsölsz? Hol vagy az este, Te drága?
Majd mikor él csecsemőd, és alszik bársonyos ágyán,
Lassanként hazaérsz, nem vágyva az emberi szóra,
Már csak a test mi hevít, baj lesz, ha a nő nem akarja…
Álom anyákról réved a lelked, míg te a kocsmák,
Vad moralyában szürcsölsz? Hol vagy az este, Te drága?
Majd mikor él csecsemőd, és alszik bársonyos ágyán,
Lassanként hazaérsz, nem vágyva az emberi szóra,
Már csak a test mi hevít, baj lesz, ha a nő nem akarja…
Férfi:
Tested az álmom, ám már, túl rég vágyom utána
Minden nap felemészt és minden éjszaka várlak,
Fáj a szerelmem, mert csak a síró kisded a minden
Hold sugarán álálmai ringnak a szép puha ágyban,
Hol van a vágyunk és a szerelmünk? Éld velem újra!
Tested az álmom, ám már, túl rég vágyom utána
Minden nap felemészt és minden éjszaka várlak,
Fáj a szerelmem, mert csak a síró kisded a minden
Hold sugarán álálmai ringnak a szép puha ágyban,
Hol van a vágyunk és a szerelmünk? Éld velem újra!
***************************
16. NOVELLA - 01.
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Tükör
Régi kis
paraszt házban, mi gyermek hangtól volt hangos, élt nagymamám és nagypapám. Egy
nagy tükör állt a falon, díszes fa keretét nagypapa készítette. Nagy mama kapta
szülinapjára. Hej volt is nagy meglepetés, mikor meglátta. Végre nézhette magát
nagyban és nem nagyapát nyúzta.
- Apa, nézd
már meg, jól áll, nem túl nagy benne a fenekem? - kérdezgette gyakran, mint
minden fiatal asszony.
Persze ez a
kérdés nagypapát nem igazán érdekelte, neki szép volt mindenhogy. Kérdésektől
inkább hogy szabaduljon, titokban a műhelyben neki állt készíteni egy tükör
keretet, fúrt és faragott. Azt mondta a nagymamának, széket gyárt a
gyerekeknek. Persze azt is készített, mert hát kicsik voltak a gyerekek és az
asztalt nem érték fel, a kis cica asztalka mellé kellett szék is.
Volt
is öröm, mikor kész lett, a kis nebulók csak úgy ültek a cica asztalkánál.
Nagymama meg rögtön nézegette magát a tükörben, igazgatta kötényét. Főleg mikor
ment valahová, díszes kalapkáját felrakta a fejére, igazította, illegett és
billeget a tükör előtt. Viszont papa így sem úszta meg a kérdést – jól áll?
Az idő
gyorsan száll, a gyerekek felnőttek, a szülők is megöregednek. Megszülettem én
is. Imádtam a nagyszüleimet és persze gyerekként én is ott tollászkodtam a
tükör előtt.
Felvettem
anyu cipőjét, egyensúlyozva és csoszogva a nagy cipőben, persze nagymama
kalapja is a fejemen volt na meg a szép ruhája, botladoztam a tükör elé.
Nagymama jót nevetett rajtam mikor meglátott.
- Kis unokám
nem szorít egy kicsit? Na ebbe még nőnöd kell! - mondta nagy kacagva.
Én persze
megsértődtem, mert hát én most szép vagyok! Csupa szép holmi van rajtam. Nem
igazság! Hű, most duzzogok, nem is szólok!
Eljött a tinédzser
kor és vele együtt a pattanásom. Nyomkodtam a tükör előtt vadul. Persze az is
érdekelt, mint fiatalon nagymamát, a fenekem nem túl nagy a ruhában? Nagymamám
meg mondta – ó kis unokám, a tükör mindig mást mutat és nem egészen az igazat.
Persze akkor
ezt még nem értettem, csak felnőtt fejjel jöttem rá, milyen igaza is van.
Miután a
nagy szülők meghaltak a tükör senkinek sem kellet, csak nekem volt nagy kincs,
és roppant nagy érteke. Mikor álltam a tükör előtt a bal vállamnál nagymama
arcát láttam, a másik oldalon nagypapa arca néz rám, a meg kopott foncsoron át
mosolyognak rám. A régi tükrön keresztül figyelnek ránk.
A szememben
könny gyűlik, eszembe jut, mikor gyerekként vidáman szaladtam nyáron az
udvarukban, nagymamám finom ebédje ízét érzem a számban. A nagymama mikor rossz
voltam, kiküldött nagypapához, hogy most kapsz. Nagypapa megkérdezte - mit
csináltál?
Kelemen Györgyné |
- Ejnye -
bejnye, azért küldött ki nagyanyád, hogy ki kapj? Na akkor, pissz-passzát neki
– mondta és jobb mutató ujját a sapkája simlijén forgatva.
- Akkor most
kikapsz! Mond szépen, jaj, jaj.
- Jaj, jaj –
mondtam kuncogva.
Nagypapa meg
a tenyerét csapkodta.
- Na most
kikaptál, csak azért mondom, hogy tud!
Bent
nagymama várt – nem kaptál ki mi? Gondoltam, - mondta mosolyogva az orra alatt.
Emlékek, mik
feltörnek, mikor a tükörbe nézek és látom kedves arcuk, hogy figyelnek.
Ahogy múlik
az idő és a tükörbe nézek, már nem az a fiatal szép kis lány néz rám vissza,
mint valamikor régen. Nem vagyok se szép, se fiatal. Eszembe jut, mikor
nagymama mondta, ne higgy a tükrödnek, mert hazudik. Igen, most értettem meg, a
tükör hazudik, a gyermekeim, a párom szemében akár hogy múlnak az évek, szép
vagyok és maradok.
Lehet valaki
szép a tükörben, ha belül gonosz, mit sem ér. Bár mennyire csúnya az ember, de
ha a szíve aranyat ér, akik ismerik, azoknak ő a legszebb a világon. Nézek a
tükörbe, felneveltem két gyermeket, szeretettel és becsülettel. Nem fiatal az
arcom, de szégyenkezni nincs miért.
Gyermekem
szemébe nézek és magam látom. Bennük élek majd tovább, ők lesz majd az én örök
fiatalságom. Az élet, mi tova halad, a gyermekeink szemével láthatjuk majd,
mint egy csodás tükrön át.
A párom
szemébe nézek, magam látom, lelke tengerében fürdőzöm, mert tudom szeret. Mikor
ő néz az én szemembe, magát láthatja benne, mint egy csodás tükörben, mert
bennem ő lakik, a szívemben.
Tükör,
tükör a foncsorod megkopott mint a látásom is. Lassan, ha egy szemmel is és
kissé kopottan, de látok. Láthatom a világ száz csodáját, az élet színeit és ha
elveszik látásom foncsora, majd kitapintom azt, hisz annyi, oly sok szép dolog
van. A sötétben is megkeresem és ránevetek, ha meglelem. Soha, soha nem adom
fel!
***************************
17. NOVELLA - 02.
NAGY
VENDEL: VISSZATÜKRÖZŐDÉSEINK
VAKON
SÁNTÍTÓ FILOZÓFIA
Ha szegény
vagy, nézheted magad a kútban, vagy egy tó csillogó vizében.
A gazdagok láthatják arcukat fényesre csiszolt ezüst tükörben.
Velencéből hozott,
Metszett üvegben.
De hogyha a valódit akarod látni, nézzél kedvesed szemébe, az igazság tükrébe.
Kútvízéből pislog reád egy lomha béka, jelzi a víz iható még,
senki nem mocskolta.
A tó sima fényét megfodrozza egy falevél, a gazdag hölgynek elfeketedik tükre ezüstje.
Csak a szemed őszinte örökre.
Gyere kedvesem ide, utoljára üljél az ölembe, s nézzél a szemembe, Elhaló fényét talán látod e?
Végsőként a te arcod élét véstem be fejembe.
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe, s fekete kalapot teszek a fejemre.
Mikor elhatároztam, hogy megházasodom, a szó legszorosabb, és mindenféle értelmében, kiterveltem, hogy mindenhol tükrökkel fogom felszerelni lakótereimet, gépjeimet, autóimat.
Minden helyzetben kontrolálni akartam magam, hogy ellenőrizzem mindenkori tevékenységeimet, a megfelelési kényszer sugallatára.
Hála Istennek, hogy ezen elhatározásomnak a negyede sem valósult meg, hiszen nem szereltem tükröt a hálószoba plafonjára, és a fürdőkád fölé sem, csak egy kis falitükör segítette a borotválkozásomat, de ma már arra sincs szükségem vakságom okán.
Végül is teljes alakot mutató előszoba tükör segített az elindulásban, a végső pillantás, hogy minden rendben van e, hogy emberek közé mehessek nehogy valami közbotrányt okozzak megjelenésemmel.
Irigyeim akkor teljes búcsút nyernének.
Igazából soha nem tetszett maradéktalanul az, amit láttam, és szokásommá vált az a mondás, mikor belenéztem, hogy .. szemét.
Azért mégis néha előfordult, hogy felemás cipőben, vagy zokniban mentem el otthonról, de a vakok nem vették észre, érthető módon, és ha egy látó szólt, hogy menjek haza, és cseréljem le a hibás darabokat, azt válaszoltam, minek menjek haza, hiszen otthon is csak felemás zoknira tudnám kicserélni....
No ezt nemigazán értették.
Kissé elvont, kíváncsi , és filozofikus elhivatottságom okán , elméleti kísérletezésekbe fogtam, az emberi test , és lélek tanulmányozására.
Ha egy olyan tükröt kreálunk, ami minden helyzetben mutatja a mezítelen testet, elölről, hátulról, felülről, és alulról, akkor minden síkban mást látunk, ámbár mindig ugyan azt az embert nézzük. Erre a filozofikus elméletemre felfigyelt pszichológusom is, és mondta, ezentúl ő is példálódzik majd ezzel az elmélettel.
Maga a tükör évezredek óta szolgál bennünket, és nem csak a hiúságunkat elégíti ki látvány formájában, hanem van némi gyakorlati funkciója is.
Autókon fontos a visszapillantás, hogy mi is van a hátunk mögött, és mit hagytunk el, s ez lehet átvitt értelemben is, mit is hagytunk magunk után.
Sokszor csodáltam a periszkópot, hogy alul belenézek, és felül kilátok... érdekes jelenség, akár a tükrökkel vetített fények világa.
Egyik munkatársam, hogy ne érje soha meglepetés, különféle nagyságú, és irányú tükröket rakott fel a raktára falaira, amiben időben látta, hogy ki és mi, és milyen szándékkal közeleg az ő intim szférája felé, nehogy véletlen alvás, vagy alkoholizálás bűnén kapja az éber főnöke.
Ez a mindenki magából indul ki elmélete, és a bizalmatlanság mindenkori jele.
Önkiszolgáló boltokban is tükrökkel nézik hogy mit is csinál a vevő a polcok között, és néha ezt még kamerákkal is megtetézik. A nagy testvér figyel.
Orvosnál - eléggé el nem ítélhető módon - különféle tükröket dugnak fel, vagy le az ember fiába, lányába, és amikor már benyelted, felkapcsolják benned a villanyt, és akár a gyomrodba, és a vesédbe is belelátnak, bár ezt szúrós szemmel akár egy feleség is elvégezheti a konyhaasztalnál is hazaérted után.
Hogy egyéb testrészeket ne is említsek...
Használhatunk bármiféle régi, vagy modern eszközöket, mégis csak az igazi tükör a szem, a lélek tükre.
Felkaphatjuk a fejünket, mondván, ne használjunk közhelyeket, de mégis csak ez az igazság.
A közhely, néha közröhellyé is válhat.
Szemeinkből minden kiolvasható, bánat, öröm, igazság, hazugság egyaránt.
Legfájdalmasabb élményem, mikor kislányom szemében láttam a csalódottságot, a féltést, és a félelmet, s nem szégyelltem bocsánatot kérni tőle, hogy csalódást okoztam.
Elmúlott már éppen tíz éve, hogy elveszítettem a látásomat, kisunokám azonnal ugrott, ártatlan, gyermeki lelkülettel, papa megkeresem.
Drága, tündér kis szívem.
Azóta kénytelen, kelletlen vakon megbízom bennetek, mindenkiben.
Belső látásom, belső világom fokozatosan fejlesztem.
Köszönöm mindenkinek, aki megmaradt vakságom tíz évében, mindvégig mellettem.
Majd megadózok érte.
Látom azokat, akik ismernek, de kikerülve, fejcsóválva néznek utánam, és magukban, vagy félhangosan kérdik, hát ez még él?
Látlak benneteket buták.
Szemetekben tükröződik az értetlenség, a csodálkozás, a tehetetlenség érzése.
Bennem pedig visszatükröződnek a régi, szép emlékek, az élmények, a barátok, rokonok, és ugye hogy csodáljátok, mindez megmaradt, akkor is ha nem látok.
Látásmódom megváltozott!
A gazdagok láthatják arcukat fényesre csiszolt ezüst tükörben.
Velencéből hozott,
Metszett üvegben.
De hogyha a valódit akarod látni, nézzél kedvesed szemébe, az igazság tükrébe.
Kútvízéből pislog reád egy lomha béka, jelzi a víz iható még,
senki nem mocskolta.
A tó sima fényét megfodrozza egy falevél, a gazdag hölgynek elfeketedik tükre ezüstje.
Csak a szemed őszinte örökre.
Gyere kedvesem ide, utoljára üljél az ölembe, s nézzél a szemembe, Elhaló fényét talán látod e?
Végsőként a te arcod élét véstem be fejembe.
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe, s fekete kalapot teszek a fejemre.
Mikor elhatároztam, hogy megházasodom, a szó legszorosabb, és mindenféle értelmében, kiterveltem, hogy mindenhol tükrökkel fogom felszerelni lakótereimet, gépjeimet, autóimat.
Minden helyzetben kontrolálni akartam magam, hogy ellenőrizzem mindenkori tevékenységeimet, a megfelelési kényszer sugallatára.
Hála Istennek, hogy ezen elhatározásomnak a negyede sem valósult meg, hiszen nem szereltem tükröt a hálószoba plafonjára, és a fürdőkád fölé sem, csak egy kis falitükör segítette a borotválkozásomat, de ma már arra sincs szükségem vakságom okán.
Nagy Vendel |
Végül is teljes alakot mutató előszoba tükör segített az elindulásban, a végső pillantás, hogy minden rendben van e, hogy emberek közé mehessek nehogy valami közbotrányt okozzak megjelenésemmel.
Irigyeim akkor teljes búcsút nyernének.
Igazából soha nem tetszett maradéktalanul az, amit láttam, és szokásommá vált az a mondás, mikor belenéztem, hogy .. szemét.
Azért mégis néha előfordult, hogy felemás cipőben, vagy zokniban mentem el otthonról, de a vakok nem vették észre, érthető módon, és ha egy látó szólt, hogy menjek haza, és cseréljem le a hibás darabokat, azt válaszoltam, minek menjek haza, hiszen otthon is csak felemás zoknira tudnám kicserélni....
No ezt nemigazán értették.
Kissé elvont, kíváncsi , és filozofikus elhivatottságom okán , elméleti kísérletezésekbe fogtam, az emberi test , és lélek tanulmányozására.
Ha egy olyan tükröt kreálunk, ami minden helyzetben mutatja a mezítelen testet, elölről, hátulról, felülről, és alulról, akkor minden síkban mást látunk, ámbár mindig ugyan azt az embert nézzük. Erre a filozofikus elméletemre felfigyelt pszichológusom is, és mondta, ezentúl ő is példálódzik majd ezzel az elmélettel.
Maga a tükör évezredek óta szolgál bennünket, és nem csak a hiúságunkat elégíti ki látvány formájában, hanem van némi gyakorlati funkciója is.
Autókon fontos a visszapillantás, hogy mi is van a hátunk mögött, és mit hagytunk el, s ez lehet átvitt értelemben is, mit is hagytunk magunk után.
Sokszor csodáltam a periszkópot, hogy alul belenézek, és felül kilátok... érdekes jelenség, akár a tükrökkel vetített fények világa.
Egyik munkatársam, hogy ne érje soha meglepetés, különféle nagyságú, és irányú tükröket rakott fel a raktára falaira, amiben időben látta, hogy ki és mi, és milyen szándékkal közeleg az ő intim szférája felé, nehogy véletlen alvás, vagy alkoholizálás bűnén kapja az éber főnöke.
Ez a mindenki magából indul ki elmélete, és a bizalmatlanság mindenkori jele.
Önkiszolgáló boltokban is tükrökkel nézik hogy mit is csinál a vevő a polcok között, és néha ezt még kamerákkal is megtetézik. A nagy testvér figyel.
Orvosnál - eléggé el nem ítélhető módon - különféle tükröket dugnak fel, vagy le az ember fiába, lányába, és amikor már benyelted, felkapcsolják benned a villanyt, és akár a gyomrodba, és a vesédbe is belelátnak, bár ezt szúrós szemmel akár egy feleség is elvégezheti a konyhaasztalnál is hazaérted után.
Hogy egyéb testrészeket ne is említsek...
Használhatunk bármiféle régi, vagy modern eszközöket, mégis csak az igazi tükör a szem, a lélek tükre.
Felkaphatjuk a fejünket, mondván, ne használjunk közhelyeket, de mégis csak ez az igazság.
A közhely, néha közröhellyé is válhat.
Szemeinkből minden kiolvasható, bánat, öröm, igazság, hazugság egyaránt.
Legfájdalmasabb élményem, mikor kislányom szemében láttam a csalódottságot, a féltést, és a félelmet, s nem szégyelltem bocsánatot kérni tőle, hogy csalódást okoztam.
Elmúlott már éppen tíz éve, hogy elveszítettem a látásomat, kisunokám azonnal ugrott, ártatlan, gyermeki lelkülettel, papa megkeresem.
Drága, tündér kis szívem.
Azóta kénytelen, kelletlen vakon megbízom bennetek, mindenkiben.
Belső látásom, belső világom fokozatosan fejlesztem.
Köszönöm mindenkinek, aki megmaradt vakságom tíz évében, mindvégig mellettem.
Majd megadózok érte.
Látom azokat, akik ismernek, de kikerülve, fejcsóválva néznek utánam, és magukban, vagy félhangosan kérdik, hát ez még él?
Látlak benneteket buták.
Szemetekben tükröződik az értetlenség, a csodálkozás, a tehetetlenség érzése.
Bennem pedig visszatükröződnek a régi, szép emlékek, az élmények, a barátok, rokonok, és ugye hogy csodáljátok, mindez megmaradt, akkor is ha nem látok.
Látásmódom megváltozott!
Olykor-olykor
Eltűnődőm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki maradt végül a barátod.
Visszatükröződnek benned
az elmúlt világok.
Eltűnődőm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki maradt végül a barátod.
Visszatükröződnek benned
az elmúlt világok.
2019. április 10.
***************************
18.
VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Szia Vendi!
Igazán találó ez a vers. Nagyon tökéletesen tükrözi a tánc közbeni érzelmeket.
Megvallom, azért reagálok a versre, mert elolvasva, pont erre a zenére
gondoltam. Zenét elindítva és közben a verset olvasva ismét, olyan érzésem
volt, mintha valóban táncolnék! Szuper!!!! Puszi az élményért!!
Bütyi
Nagy Vendel
<nagy.vendi54@gmail.com>
ezt írta (időpont: 2019. ápr. 29., H 12:05): TÁNCOLJ VELEM, MA VAN
A TÁNC VILÁGNAPJA !
NAGY VENDEL: TÁNCOLJ
Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.
Táncolj,
Karoddal öleljél át,
Érezzem rajtad
testednek
ritmusát.
Táncolj,
Ajkam csókodra vár,
Érzem lassan hullámzó
Csípődnek ringását.
Táncolj,
Izzik bennem a vágy,
Érzem bőrömön
Tested simulását.
Táncolj,
Míg kék fent az ég,
Táncolj,
Még szíved lángolva ég.
Táncolj,
Míg kialszik a fény,
Táncolj,
Még arcod arcomhoz ér.
Táncolj,
kezeid csókolom,
táncolj,
szeretve álmodom,
Szerelmedet hozom.
Táncolj,
ha hallod a hegedű hangját,
csak táncolj
egy életen át .
á
Refrén…
Táncolj,
Vágyódva ölelve át,
Maradjon kívül a világ
Ne halljad tenger moraját,
Viharok robaját,
Csak a zene dallamát.
Táncolj,
Két kezed öleljen át,
Érezd szívem dobbanását,
Táncolj,
Velem egy életen át.
á
Táncolj,
halljad a hegedű hangját ,
mindenféle szép muzsikát,
A zene sikolyát,
életünk Babilonját.
Csak táncolj
míg világ a világ.
2018. ÁPRILIS 29. A TÁNC
VILÁGNAPJÁN
á
A VERSET IHLETŐ ZENE LINKJE...
..................................................
A
905. MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA
Lectori
Salutem Vendi egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb
kezével állát támassza. szürke pólót visel.
2.
GONDOLATOK A VIRÁGOKRÓL
Kelemen
Györgyné Edit: Virágok országa
kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete
rövid hajú mosolygós fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és
egy szürke kalap van a kezében. Novellája végén piros pipacsok látszanak a zöld
fű között.
3. VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
Mráz Erzsébet: Szőke vállig érő hajú. Szemüveges barna szemű mosolygós. Fehér
csikós blúzt, fekete blézert visel..
Szauer
Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű. Egy párna van a feje
alatt.
4.
ELBESZÉLÉS
Csomor
Henriett: Alázatosan az utca forgatagában
Csomor
Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy
fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban
van.
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
( 2018 - 3. fejezet – 3. rész )
SAMU ÁGNES:
Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót
visel, távolban erdő látható.
6. VERSVÁLOGATÁS
KLEMENT
BURZA MÁRIA , ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú
ujjú blúzt visel. I.P.Steve.
ősz hajú barna szemű szemüveges. fekete ingben van oda van a
kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE
8. HAZAI
TÁJAKRÓL...
- NAGY
VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI-
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt szürke hosszú ujjú
felsőben van. szemén szemüveg.
9. ANYÁKNAPI
ÉS GYERMEKNAPI VERSEK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
Mátyás Rita barna rövid hajú, barna szemű. fehér kalap fején lila rövid blézer
van rajta. Vendi szőke
hajú szemüveges bordó zakójában átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű
verseit.
10.
MEGJELENT
MEGJELENT
NAGY VENDEL:18. -ik E KÖNYVE A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL, A MAGYAR
ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN: NAGY VENDEL MEGSZÓLALOK CÍMMEL. ( http://mek.oszk.hu/19200/19233
)
Barna asztallapon nyitva egy kék borítású könyv bal oldalú lapján vendi látható
szőke hajú szemüveges fehér kockás ingben van. kép alá oda van írva
becses neve s könyvének címe.
11. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó
és Kiss Erika: Az elátkozott habó
( 2. fejezet
3. rész ) - Az utazás
elkezdődik
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek
egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
12.NOVELLA
KOVÁCS
JÓZSEF KOPEK: EGY MÉRFÖLDKŐ IRÉNKE ÉLETÉBEN
KOVÁCS JOZSEF KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben
nyakkendőben van.
13. ÍZES
TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETEK
- második
kötet, tizenhatodik rész -
BENSŐSÉGES
BELSŐSÉGEK, A PIRÍTOTT MÁJ
Vendin
szürke póló és szürke zakó van. körötte a főzéshez való fűszerek és
zöldségfélék láthatók. sárga zöld s piros paprika. bal és jobb oldalán zöldség
zöldje újhagyma van. elölte fokhagyma és vöröshagyma fakanálokon fűszerpaprika
s feketebors látható.
14.
NOVELLA ANYÁK NAPJÁRA
Véghelyi
József: Anyák Napja
Józsi bácsi
kék rövid ujjú ingben s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
Novellája
végén egy virágkoszorú látható.
15.VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van
rajta.
szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja versét.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű. Egy párna van a
feje alatt.
16. ANYÁK
NAPJA APROPÓJÁN
Kelemen
Györgyné Edit: A kétszer született gyermek.
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
19.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA - TAVASZI
TISZTÍTÓKÚRÁK
SOPONYAI MIHÁLY mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
....................................
Szia Vendi !
Csodálatos ez a vers minden benne van amit tudni kell a téli
erdőről és az emberi lélekről .mesterien írsz .
Ha lesz időm egy téli szánkós utazásról fogok írni amikor
iskolás koromban Győrből Fertődre utaztam egy idős nagyot halló
bácsi vitt a szánján.
Sok puszi : Ágnes Óbudáról
..........................................
" Csontig hatolnak a fagyok,
Tavaszt várnak a hajnalok,
keringenek fázós gondolatok,
ha lettem is, miért vagyok. "
Kedves
Vendi!!! Ez a pályázatra érett gyönyörűséges vers, melyben minden egyes szónak
ott a helye, massal be nem helyettesíthető, el nem hagyható, az érzések,
gondolatok, tájleíró képek sorrendje meg nem változtatható, s nem hiányzik
belőle egyetlen hang sem, hiszen disszonáns lenne a dal, költészeted
kiteljesedése!! Három leányodért mondott imád úgyszintén a lélek húrjain
pengetett hangok sora, és három unokádért szóló fohászod a lélek legbelső zugán
rejlő kristálytiszta hang felzengése!!!! Minden szavakkal festő mester, aki
megélheti kortársa csúcsra jutását, veled érezheti a művészet kibontakozását!
Ismét köszönöm szépen az ajándékokat!!! Szorítok újra a pályázatért!!
Szeretettel Ági - Szegedről.
***************************
19.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
Gyümölcsöző
életmódváltás !
A cukorbetegség diagnózisa általában alaposan felforgatja az érintett életét:
ha komolyan veszi saját állapotát, gyökeres életmódváltásra lehet szükség. A
kiegyensúlyozott, változatos, értékes alapanyagokban, élelmi rostban gazdag
étrend követése mindenkinek hasznos, de cukorbetegként emellett figyelni kell a
napi energiabevitelre, és a makrotápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír)
elfogyasztott mennyiségére is. Legfőbb szabály a hozzáadott cukor, és az
édesítésre használt, magas természetes cukortartalmú élelmiszerek kerülése,
ajánlott a fehér liszt helyett magas korpatartalmú gabonafélék választása.
Gyümölcs –
édesen egészséges
A cukorbeteg étrendben (is) az egyik legfontosabb élelmiszercsoportot jelentik a zöldségek és gyümölcsök. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége OKOSTÁNYÉR® táplálkozási ajánlása az egészségesek számára legalább napi 4 adag zöldség vagy gyümölcs fogyasztását javasolja (ebből legalább 1 adagot friss/nyers formában). A gyümölcsök étrendbe iktatásával általában nem is szokott gond lenni, hiszen a legtöbben kora kisgyerekkortól szívesen fogyasztják ezt a rendkívül változatos, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban gazdag ajándékát a természetnek.
A cukorbeteg étrendben (is) az egyik legfontosabb élelmiszercsoportot jelentik a zöldségek és gyümölcsök. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége OKOSTÁNYÉR® táplálkozási ajánlása az egészségesek számára legalább napi 4 adag zöldség vagy gyümölcs fogyasztását javasolja (ebből legalább 1 adagot friss/nyers formában). A gyümölcsök étrendbe iktatásával általában nem is szokott gond lenni, hiszen a legtöbben kora kisgyerekkortól szívesen fogyasztják ezt a rendkívül változatos, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban gazdag ajándékát a természetnek.
Soponyai Mihály |
Összetevőik alapján megkülönböztethetünk
friss, lédús és száraz, héjas termésű gyümölcsöket. Tápanyagtartalmukban
jelentős különbség van: az első csoportba tartozó, magas víztartalmú gyümölcsök
fehérje- és zsírtartalma minimális, ám természetes cukortartalmuk 5-25% is
lehet! A skála alján találjuk a kora nyári piros gyümölcsöket: málna, eper,
ribizli, a másik végpontban a későn érő, édes szőlő, szilva, és több
déligyümölcs található (banán, gránátalma, mangó, datolyaszilva). A
cukortartalom a lédús gyümölcsökben túlnyomórészt egyszerű cukrokból;
fruktózból (gyümölcscukor) és glükózból (szőlőcukor) adódik, így fogyasztásuk
akár jelentős mértékben megemelheti a vércukorszintet. A héjas gyümölcsök (pl.
mandula, dió, törökmogyoró, gesztenye) gazdagok értékes zsiradékokban és magas
a fehérjetartalmuk. Szénhidráttartalmuk igen lassan szívódik fel, az élelmi
rostok, valamint a magas zsírtartalom miatt csak enyhén emelik a
vércukorszintet. A gesztenye ilyen szempontból speciális, magas rosttartalma
mellett egyharmadnyi keményítőt is tartalmaz, cukorbetegek csak kis
mennyiségben, cukrozatlan formában fogyasszák!
Nézzük meg a
leggyakrabban felmerülő kérdéseket, tévhiteket a cukorbetegek
gyümölcsfogyasztása kapcsán!
Mindegy,
mikor eszik a cukorbeteg gyümölcsöt?
Nem mindegy! A szénhidrátanyagcsere a nap folyamán változik, legkevésbé reggel és az esti órákban javasolt a gyümölcsfogyasztás. Különösen igaz ez a magas természetes cukortartalmú gyümölcsökre, mint a szőlő, banán, cseresznye, meggy, szilva, áfonya, körte. A gyümölcsöt legjobb kisétkezésre, azaz tízóraira, uzsonnára beiktatni, esetleg egy szerényebb szénhidráttartalmú ebéd végén fogyasztható desszertként.
Nem mindegy! A szénhidrátanyagcsere a nap folyamán változik, legkevésbé reggel és az esti órákban javasolt a gyümölcsfogyasztás. Különösen igaz ez a magas természetes cukortartalmú gyümölcsökre, mint a szőlő, banán, cseresznye, meggy, szilva, áfonya, körte. A gyümölcsöt legjobb kisétkezésre, azaz tízóraira, uzsonnára beiktatni, esetleg egy szerényebb szénhidráttartalmú ebéd végén fogyasztható desszertként.
Ha magában
fogyasztjuk a gyümölcsöt, úgy a legegészségesebb?
Nem, általában jobb, ha eszünk mellé valamit! A 2-es típusú cukorbetegség és az
inzulinrezisztencia étrendjében kerüljük a csak „gyors szénhidrátokból” álló
étkezéseket. Az egyszerű cukrokat tartalmazó, magas víztartalmú gyümölcsöket
élelmi rostban gazdag gabonával, fehérjét és/vagy zsiradékot is tartalmazó
élelmiszerekkel társíthatjuk, így szénhidráttartalmuk csak lassabban
„hasznosul”, azaz kevésbé okoz vércukorkiugrást.
Példák 15-25
gramm szénhidrátot tartalmazó gyümölcsös kisétkezésre:
1 közepes
alma + 3 db Korpovit keksz + 2 vékony szelet ementáli sajt + 2 szem dió
1 kis körte + 2 db szezámmagos extrudált kenyér leheletnyi vajjal + 6-8 szem mandula
30 g zabpehely forró vízben felfőzve + 50 g alma felkockázva + 1 teáskanál zabkorpa + őrölt fahéj és édesítő ízlés szerint
1 kis körte + 2 db szezámmagos extrudált kenyér leheletnyi vajjal + 6-8 szem mandula
30 g zabpehely forró vízben felfőzve + 50 g alma felkockázva + 1 teáskanál zabkorpa + őrölt fahéj és édesítő ízlés szerint
Ha
cukorbetegként fagyizunk, csak gyümölcsöset érdemes választani?
Nem feltétlenül! A szorbet típusú fagylaltok (jó esetben) a természetes cukortartalomban gazdag gyümölcsből készülnek, nincs bennük tejtermék, tojás, zsiradék. Még ha cukor helyett valamilyen alternatív édesítőszerrel is ízesítik, akkor is gyorsan emelheti a vércukorszintet. Ezzel szemben a tejszínes fagylaltokban (például csokoládé, dió, gesztenye, kávé stb.) magas a zsírtartalom, van bennük fehérje is, így azonos cukortartalom esetén alacsonyabb lehet a glikémiás indexük. Ha csak alkalmanként fagylaltozik a cukorbeteg, akkor beleférhet a magasabb energiatartalom a kisebb vércukor-emelkedésért cserébe…
Nem feltétlenül! A szorbet típusú fagylaltok (jó esetben) a természetes cukortartalomban gazdag gyümölcsből készülnek, nincs bennük tejtermék, tojás, zsiradék. Még ha cukor helyett valamilyen alternatív édesítőszerrel is ízesítik, akkor is gyorsan emelheti a vércukorszintet. Ezzel szemben a tejszínes fagylaltokban (például csokoládé, dió, gesztenye, kávé stb.) magas a zsírtartalom, van bennük fehérje is, így azonos cukortartalom esetén alacsonyabb lehet a glikémiás indexük. Ha csak alkalmanként fagylaltozik a cukorbeteg, akkor beleférhet a magasabb energiatartalom a kisebb vércukor-emelkedésért cserébe…
A gyümölcs
bármilyen formában, így gyümölcsjoghurtként is jó a cukorbetegeknek?
Ez a következtetés nem helyes!
Ez a következtetés nem helyes!
Egy átlagos,
készen kapható 150 ml-es gyümölcsjoghurtban nagyjából 4-6 kockacukornyi „gyors”
szénhidrát van: glükóz, fruktóz és laktóz. Gyümölcstartalmuk legtöbbször igen
alacsony, édességüket hozzáadott glükóz-fruktóz szirup adja. Vannak már
csökkentett cukortartalmú, vagy hozzáadott cukor nélkül készülő termékek is,
ezek alkalmanként választhatók, de néhány perc alatt otthon is készíthetünk
igazi gyümölcsös desszerteket. Cukorhelyettesítőként az energiamentes
eritritet, sztíviát ajánlom, ízlés szerinti mennyiségben:
házi
gyümölcsjoghurt: 1 maroknyi „színes” gyümölcs; például friss vagy mirelit
áfonya, málna, ribizli, barack + 1 kis pohár joghurt + csapott evőkanálnyi
zabpehely + cukorhelyettesítő
gyümölcsös chia puding: 1 pohárnyi tejpótló ital (kókusztej vagy mandulatej) + 1 evőkanál chia mag + összesen 1 maroknyi felkockázott mangó / barack / ananász + 1 evőkanál kókuszreszelék vagy mandulaforgács + cukorhelyettesítő (fogyasztás előtt pihentessük hűtőben néhány órát)
gyümölcsös túrókrém: 100 g túró joghurttal áttörve + 1 kezeletlen citrom héja reszelve + kevés citromlé + 50-100 g hazai gyümölcs, például barack, körte, alma + cukorhelyettesítő
gyümölcsös chia puding: 1 pohárnyi tejpótló ital (kókusztej vagy mandulatej) + 1 evőkanál chia mag + összesen 1 maroknyi felkockázott mangó / barack / ananász + 1 evőkanál kókuszreszelék vagy mandulaforgács + cukorhelyettesítő (fogyasztás előtt pihentessük hűtőben néhány órát)
gyümölcsös túrókrém: 100 g túró joghurttal áttörve + 1 kezeletlen citrom héja reszelve + kevés citromlé + 50-100 g hazai gyümölcs, például barack, körte, alma + cukorhelyettesítő
A bolti
gyümölcslé nagyon cukros, de a frissen facsart az jó, ugye?
Sajnos ez sem ilyen egyszerű! A bolti gyümölcsitalok, gyümölcslevek változó arányban tartalmaznak valódi gyümölcsöt – amelyikben kevesebb van, ott általában glükóz-fruktóz szirup hozzáadásával érik el a fogyasztók által megszokott édességi fokot. A 100%-os gyümölcsleveknél is körülbelül erre a szintre állítják be az ízt, így minőségtől, gyümölcstartalomtól szinte függetlenül átlagosan 10 gramm / 100 ml a boltban kapható termékek szénhidráttartalma. Ez a folyékony állagú, magas cukortartalmú ital természetességétől függetlenül gyorsan emeli a vércukorszintet, így leginkább a kórosan leesett vércukorszint rendezésére ajánljuk cukorbetegeknek.
Sajnos ez sem ilyen egyszerű! A bolti gyümölcsitalok, gyümölcslevek változó arányban tartalmaznak valódi gyümölcsöt – amelyikben kevesebb van, ott általában glükóz-fruktóz szirup hozzáadásával érik el a fogyasztók által megszokott édességi fokot. A 100%-os gyümölcsleveknél is körülbelül erre a szintre állítják be az ízt, így minőségtől, gyümölcstartalomtól szinte függetlenül átlagosan 10 gramm / 100 ml a boltban kapható termékek szénhidráttartalma. Ez a folyékony állagú, magas cukortartalmú ital természetességétől függetlenül gyorsan emeli a vércukorszintet, így leginkább a kórosan leesett vércukorszint rendezésére ajánljuk cukorbetegeknek.
Ugyanez igaz
a frissen facsart levekre és a smoothiekra is, amelyek egy-egy nagyobb pohárnyi
adagjában, a felhasznált gyümölcsöktől függően átlagosan 15-30 gramm cukor
található. A magas cukortartalom mellett a gyümölcsrostok összezúzása, a
pépesítés, a szűrés mind növelik a glikémiás indexet. Így csak alkalmanként,
legfeljebb kispohárnyi mennyiségben fogyaszthat a cukorbeteg gyümölcslevet, azt
is csak beszámítva, egy étkezés részeként.
Van olyan
gyümölcs, amit számolás nélkül ehetek? És van olyan, hogy tiltott gyümölcs?
Fontos tudatosítani, hogy a gyümölcsök legtöbbjének van természetes cukortartalma, így az egyszerre elfogyasztható mennyiség korlátozott, általában 100-250 gramm. A málna, az eper, a ribizli, a szeder magas rosttartalma, alacsony szénhidráttartalma miatt remek választás, ebből egy leveses tálkányi is elfogyasztható egy adagként – rövid a szezonjuk, használjuk ki minél jobban!
Fontos tudatosítani, hogy a gyümölcsök legtöbbjének van természetes cukortartalma, így az egyszerre elfogyasztható mennyiség korlátozott, általában 100-250 gramm. A málna, az eper, a ribizli, a szeder magas rosttartalma, alacsony szénhidráttartalma miatt remek választás, ebből egy leveses tálkányi is elfogyasztható egy adagként – rövid a szezonjuk, használjuk ki minél jobban!
A
görögdinnyének sem magas a szénhidráttartalma, ám ez főleg glükóz, így hirtelen
megemelheti a vércukorszintet (és nehéz is megállni, hogy csak 200-300 grammot
együnk belőle). Kifejezetten tiltott gyümölcs nincs, a banán, a szőlő, a
gránátalma csak alkalmanként, pici adagban fogyasztható. Az aszalványokat,
fagyasztva szárított gyümölcsöket, gyümölcs chipszeket viszont érdemes kihagyni
az étrendből, 50-80 százaléknyi is lehet a cukor.
Jó
egészséget és sok gyümölcs fogyasztást.
Üdvözlettel
: Soponyai Misi
***************************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát
olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő
elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József
Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:
8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása - skype címem:
nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti
Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és
képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A
MEGSZOLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT
KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK :
http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/
Tehát az eddig megjelent összes számot
visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink
tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta
meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a
szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is
elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
----------------
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
-----------------
FIGYELEM!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A
MEGSZŐLALOK MAGAZIN.
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT
KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK:
http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/
Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -
illetve: www.nagyvendel.comxa.com
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat
külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti
magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar
Elektronikus Könyvtár (MEK)
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link,
ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel.
Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban
feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek
semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén
látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és
hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek
tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva
"legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk
fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot
lehet kiválasztani olvasásra!
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 906
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ