MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2017. 01. hó –hetedik évfolyam,
első szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016. (1-től a 12. számig)
7. Évfolyam: 2017. január
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
********************
1.
LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Milyen érdekes is ez a világ....
Szinte
természetes,hogy egy hét… hét napból áll,és hetedhét országon át
száguldhatunk
a számok bűvöletében, és
rácsodálkozhatunk a hétfejű
sárkányra,
a hét törpére, a hét szamurájra,vagy a hét mesterlövészre,vagy
a hetet egy csapásra mesére, vagy a magyaroknál a
hét törzsre, és a hét
vezérre.
A Bibliában olvashatunk a hét csapásról,vagy akár ránk kérdezhetnek,
ismerjük
e a
hét szentséget. S volna aki
ráfelelné, a hét szentségit,
most
épp nem jut eszembe.
Bizonyára nem véletlen ez a sok utalás erre a számra, hiszen azt is
mondják,
a testünk sejtjei is megújulnak ennyi
idő alatt, és a
házasságoknál
is ez a kritikus év.
Tehát
ez egy mese, vagy valós szám?
Magazinunk
is hetedik évfolyamába lépett, ami mondhatnánk nem is olyan sok,
de
ebben a formájában nem jöhetett volna
létre, az olvasók érdeklődése, és a
külső
munkatársak szorgalma nélkül.
Köszönetet
mondok mindazoknak, akik a lap
fennmaradásában valamilyen
formában
segítették munkámat. Nekiindulunk a
folytatásnak, meghagyva a
régi
hagyományokat, és kipróbáljuk az új ötleteket, formációkat.
Bizonyára
van még hová fejlődni, annak ellenére is, mivel a velünk
egy
időben indult hasonló magazinok már mind, sorra- sorra megszűntek,
kitartás
, vagy érdektelenség okán.
Magazinunk
hiánypótló kiadvány, hiszen elsősorban a
sérült embereknek
szól,
persze bárki olvashatja, hiszen már csaknem körbe értük a
Földet,Európán
át,egészen Amerikáig,vagy Ausztráliáig.
Mindenkinek áldott új esztendőt kívánok,és jó
olvasmányokat a legújabb
újságokban, legyenek továbbra is kitartóan hűséges
alkotótársaink. Egyebet
nem
mondhatok.
A magazin szerzői nevében : Nagy Vendel.
……………….
NAGY VENDEL: BOLDOGULJ
Szilveszter
éjszaka van,
Az éjfélt verik a harangok,
Fent
a toronyban...
Nagy Vendel |
Holnap
új évre ocsúdok,
Dülöngél
a hóember
A fagyos udvaron.
Pezsgővel
a kezemben
Mellé
ülök én
Az udvar közepén,
Tanítani
akarom konok fejét.
Mondjad
nekem okosan, szépen,
AZT,
hogy....BUÉK.
Mivel
segíteni
Semmivel
nem tudok,
Csupán
csak
jónak
vélt
Tanácsot
adhatok
Nincs
a Nap alatt
Semmiféle
új,
Titok,
Szívem
melegével
Csak
annyit mondhatok:
Boldogulj!
2016.12.31 Szilveszter
*****************************
A hetedik év elé...
Kedves olvasóink!
Kicsit misztikus évszámhoz ért el a
Megszólalok Művészeti Magazin. A hetedik évet kezdjük el. A hetes szám a
kultúránk egész területét átszövi.
Lehetetlenség felsorolni mindazon
ismereteinket, amelyekben a hetes szám ne bírna jelentőséggel. Kezdve a
Bibliával, népköltészettel, matematikával, művészetekkel, a mindennapi
életünket átszövő megannyi ismereteivel amelyekben tömegével kötődnek a hetes
számhoz...
Véghelyi József |
Igen, Nagy Vendi magazinbeli irodalmi munkássága is a hetedik évet
kezdi. Ez egy művészeti - irodalmi kultúrát terjeszteni kívánó laptól nagyon szép teljesítmény. Külön kiemelendő
Vendi elhivatottsága, amellyel a
valamilyen formában sérült emberek publikációs lehetőségét megteremtette. Téve ezt úgy is,
hogy semmiféle szponzori támogatás nem áll a rendelkezésére.
A lap ingyenessége miatt bárki számára
elérhető.
Az eddig megjelent újságokban látható, hogy
számtalan bemutatkozás vált lehetővé azok számára is, akiknek egyébként esélyük sem lehetett volna a nyilvános szereplésre.
A
Művészeti Magazin nem válogatós, nem irányul egyetlen kiemelt irodalmi,
kulturális terület favorizálására sem.
Széleskörű lehetőséget igyekszik biztosítani
mindenkinek, akinek van mondanivalója embertársai számára.
Egy fontos feltétel azonban mégis csak
létezik: a közölt alkotások őszinték, és tisztességesek legyenek.
Igyekszik kerülni az olcsó, bulvár jellegű
törekvéseket. A lap a magára nézve önként vállalt erkölcsiséget, hitelességet az elkövetkező években is
szeretné megőrizni. Ez hat éven át eddig sikeresen teljesült is.
Ebben a reményteli bizakodásban vágunk neki a hetedik évnek. Hisszük,
hogy az irodalmi, művészeti küldetésünk a jelenlegi, és további új szerzőink számára
fog megszólalási lehetőséget biztosítani olvasóink megelégedésére.
Kissé megkésve ám, de őszinte szándékkel :
eredményekben gazdag, boldog új évet kíván a Megszólalok Művészeti Magazin színes változatának szerkesztője és
látványtervezője -
Véghelyi József
********************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1.
LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.
NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: UTAK A
SÖTÉTBEN
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL
SZÉLL MAGDOLNA, NAGY VENDEL, BURZA MÁRIA, I. P. STEVE
4. ESZMECSERÉK - 01
ÁRVAY MÁRIA SOROZATA - MAJA
MEGGYÓGYÍT
5. KARÁCSONYI PÁLYÁZAT, EREDMÉNYHIRDETÉSE
GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK : MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT
6. HISTÓRIA- 01
SZILVESZTERI HÁLAADÓ MISE - NAGY VENDEL NOVELLÁJA
7. HANGOS VERSEK
A
GUSZTI RÁDIÓ KARÁCSONYI ADÁSÁBÓL
A
VERSEKET ELMONDJA: ILOSVAY EGYED KATALIN, ÉS ILOSVAY GUSZTÁV
8. HAZAI TÁJAKRÓL.. NAGY
VENDEL VERSEI
9.
TÉLI KÉPEK, MÁTYÁS RITA VERSEI - MÁTYÁS RITA FESTMÉNYEI
10.
HALLGASSUK EGYÜTT
Dr. KOVATS GYULA ZENEI ROVATA - JÁRTÓ RÓZA VERSÉVEL
11.
HISTÓRIA - 02
CSILLAGLOVAS- NAGY VENDEL NOVELLÁJA
12. MEGSZÓLALOK. HOGYAN INDÚLT AZ ÚJSÁG? - KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG
13.
BEAT MÚZEUM. KATI KELLY
DALAI KANCZLER ANNÁNAK...
14.
HETET EGY CSAPÁSRA. NAGY VENDEL: A
SZPONZOR
15.
VERSRŐL VERSRE
SZÉLL MAGDOLNA, CSOMOR HENRIETT, MENYHÁRT ANDRÁS,
KOVÁCS JOZSEF KOPEK
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
17.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT.
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: A
VÖRÖSHAGYMA
18.
SZERKESZTŐI ÜZENETEK
********************
2.
NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
ERDŐSNÉ
ONDA MARICA: Utak a sötétben
Emlékszel?
Egyszer azt kérdezted tőlem: mit is éreztem, amikor megvakultam?
Bonyolult
kérdés, de megpróbálom kifejteni. Már gyermekkoromban részese
voltam
a vakok életének, hiszen nagyapám és anyukám is ezen az úton jártak.
De
mennyivel másabb ezt azt tudni, vagy mindent érteni?
16
éves alig múltam, amikor fekete pontok gyülekeztek a látóteremben, néhány
nap
alatt teljesen elborítva azt.
Erdősné Onda Marica |
Az
egész rémálom olyan volt, mintha egy másik lánnyal történne minden, akit
én
kívülről látok. Mint ha egy filmet néznék.
A
vizsgáló előterében várakozva, próbáltam elképzelni a helyet. Nem tudtam.
Persze
volt egy képem, egy elképzelésem, de amikor ismét visszakaptam a
látható
valóságot; rájöttem, hogy nem is hasonlít a képzeletem világához.
Hetekig
voltam a kórházban, türelmesen várva valami mesebeli csodára. A
szüleim
jöttek hozzám, megrakodva finomságokkal, és a szomorúság nyomasztó
terhével.
A szobatársaim nagyon aranyosak voltak. Mindenki a mamám lett már
az
első napon. Vittek a fürdőbe wc-re, öltöztettek, fésülgettek. Együtt
mentünk
a kezelőbe és vacsorázni az étkezőbe. Furcsa volt ilyen közel
kerülni
egyetlen nap alatt soha sem látott idegen nénikhez. Az egyik
hirtelen
lett mamám meg akart fürdetni. Nagyon meglepődtem. Szabadkoztam,
hogy
csak a látásom vesztettem el, de különben jól vagyok. A fürdés megy
egyedül
is. Még az etetéssel is megpróbálkoztak, de én hevesen tiltakoztam.
Akkor
jutott először az eszembe, hogy mit gondolhat egy átlagember a
vakokról?
Tényleg azt hiszik, hogy magatehetetlen bábúk? Nekem nem okozott
gondot
az örök éjszaka. A közlekedésen kívül mindent meg tudtam oldani,
egyedül
is. Önállósági törekvéseim ellenére, nagyon meghatott ez a
segítőszándék. Ennyi szeretetet és törődést még sosem
éreztem. Komolyan
arra
gondoltam, hogy nem is olyan rossz vaknak lenni. Akkor még nem is
sejthettem,
mi vár még rám és hányszor, de hányszor fogom visszasírni a
fényben
fürdő napokat. Rendíthetetlenül biztos
voltam benne, hogy a műtét
után
ismét látni fogok és ezt a durva pofont csak azért kaptam, hogy
tapasztaljak,
és jobb emberré váljak általa.
A
műtét napján olyan nyugalom árasztott el, amilyet még nem éreztem előtte
soha.
Fel sem merült bennem, hogy esetleg véglegesen sötétben maradhatok.
Mostanában
gyakran gondolok arra az érzésre. Szeretnék úgy hinni, mint akkor
ott
azon a kórházi ágyon hittem a jó sorsomban. Másnap reggel bejött a
professzor
úr és megnézett. Levette a kötést és várta a hatást. Néztem az
arcát
és hulltak a könnyeim. Nem szóltunk, de szavak nélkül is értettük
egymást.
Megszorította a kezem és kiment. Amit akkor éreztem, nehéz
elmondani.
Meghatározhatatlan, földön túli boldogság az.
A
következő napokban mindent alaposan megszemléltem; az embereket, arcokat,
tárgyakat,
mozdulatokat. A kórház udvarán sétálva megcsodáltam az életet.
Ugyanazt
az életet, amit 16 évig éltem, de amin átfutottam, amit észre sem
vettem,
amit figyelemre sem méltattam. Ez a látás a régihez képest semmi
volt,
de a sötétséghez képest minden. Három hónap alatt ráébredtem, hogy
természetesnek
vettem a látványt, a képeket, színeket, formákat, de nem
csodáltam,
nem becsültem meg. Ebben az időben szinte áhítatosan ittam
magamba
az élet, szemmel felfogható összes valóságát. Órákig bámultam az
árnyékok
játékát, a fények táncát, a színek változását. Némán szemlélődtem
és
kimondhatatlan hálát éreztem, amiért megtapasztalhattam ezt a csodát; még
ha
égető könnyek árán is. Fájdalmam mardosó lángjai kiégették lelkemből a
közönyt
a természet csodái és az élet szépségei iránt.
Hirtelen
elszakadt a mesefonál, hiszen olyasmiről beszélek, amit elképzelni
sem
tudsz. Amíg nem ismertelek, azt hittem, mindent tudok a vakok életéről.
Csak
a barátságunk kezdete óta értem, hogy az igazi vakságról, a született
vakok
világáról, semmit sem tudok. Fecsegek neked, fényről és árnyékról,
színekről,
formákról és a vizualitás világáról. Mindig elfelejtem, hogy
neked
nincsenek emlékképeid a múltból, mert az életed a feketeségben
kezdődött
és most is abban folyik. Érzésekből, érzetekből, hangokból épített
univerzumodban
nincs helyük az én emlékképeimnek. Ugye nem haragszol rám?
Folytassam?
Rendben, ahogy akarod.
Nagyon
megváltozott az életem. Egyszerű, és rendkívül bonyolult lett
egyszerre.
Én úgy éreztem, hogy látok és ennyi éppen elég a boldogsághoz. Az
iskolából
eltanácsoltak, mondván, hogy ezzel a parányi látással, nem
dolgozhatom
pénzügyi vonalon, tehát nincs értelme a szakma elsajátításának.
Nem
bántam, akkor még nem. Néhány sikertelen próbálkozás után, letettem a
tanulmányok
folytatásáról. Nem vett át egyik középiskola sem. A vakok
intézetébe
is elmentünk, de el nem tudtam képzelni, hogy ott éljek, amikor
én
látok. Nem tudom, megérted e, ezt az ellenállást? Hiába írták a kórházi
zárójelentésemre,
hogy vaksága végleges; én nagyon hevesen tiltakoztam
ellene,
hiszen úgy láttam, ahogyan három hónapig nem. Az hogy ez a parányi
csőlátás
szinte életveszélyesen kevés, nem érdekelt. Szüleim nagyon aggódtak
értem,
féltettek a csekély látás miatt rám leselkedő veszélyektől. Szerettek
volna
bezárni egy kellemes, biztonságos kicsi ketrecbe, aminek én bántó
durvasággal
törtem szét a rácsait. Ma már értem és megértem az
álláspontjukat,
a félelmeiket, a féltő szeretetüket. Akkor csak azt
tapasztaltam,
hogy nem engednek élni, bezárnak a lakás és a szeretetük
börtönébe,
amiből minden igyekezetemmel próbáltam kiszabadulni.
Ellenvetéseiket
lerázva magamról elfogadtam a felajánlott vakvezetőkutyust,
akitől
önálló közlekedésem reméltem. A vizsga után boldogan mentünk haza
Daysivel,
akibe az első pillanatban beleszerettem, meglátva benne a
biztonság
és szabadság őrangyalát. Négylábú segítőmmel vidáman vetettem bele
magam
a társasági életbe újdonsült kutyás barátaimmal és sorstársaimmal.
Mire
elkezdett nyomasztani a jövőm kilátástalansága, újabb ajándékot kaptam
a
sorstól. Egy lehetőséget, hogy kipróbáljam magam, a Centrum áruházban,
bemondónőként.
Jövő kipipálva. Kimondhatatlan örömmel vetettem bele magam a
munkába.
Szüleim is megnyugodtak, hogy nem csak értelmetlen viháncolással
töltöm
a napjaim, hanem kezd rendes, felelősségteljes mederben csordogálni
az
életem.
Viszont
a fiúkkal nem volt szerencsém.. Érted te ezt? Hát persze,
valószínűleg
pont te érted a legjobban, amiről beszélek. Van egy kedves,
csinos
lány, aki tele van élettel, vidámsággal, pozitív energiával, de amint
kiderül,
hogy nem passzióból van vele a hatalmas németjuhász, hanem azért,
hogy
fogyatékosságát kisegítse, máris menekült minden srác a közelemből.
Persze
ekkor még nem is sejthettem, hogy milyen változások várnak rám. Pedig
akkor
már Ámor, lövésre készen várt a nyilacskájával, hogy elvarázsoljon, de
a
romantikus lányregénnyel nem untatlak, hiszen téged a vakságom érdekel.
Elég
legyen csak annyi, hogy párommal megismerkedésünk után két évvel
egybekeltünk,
és megszületett Viktor. Négy feledhetetlen, gyönyörű évünk
volt.
Hálás vagyok, amiért átélhettem, megtapasztalhattam az anyaság
tündérmeséjét. Császármetszéssel született meg a fiunk, hogy
ne erőltessem
meg
a szemem. Nem is volt semmi baj. A baba ápolása sem jelentett gondot.
Csakis
a közlekedés kisördöge vetett gáncsot néha. Bár még ez sem igaz, mert
közlekedtem
volna én kutyusommal, ha hagyják. Ha beengedtek volna vele a
kórházba,
amikor vizsgálatokra kellett mennem, vagy nem jelentettek volna
fel,
amiért az óvodába is kutyával kísérem a gyermekem. Ez utóbbit megúsztuk
egy
szóbeli figyelmeztetéssel, hogy a törvény előtt is fejet hajtsunk, de a
jó
ízlés se szenvedjen csorbát.
Ez
a kis affér, mégis kudarcként vonult be a lelkivilágomba, hiszen ezután
már
gyomorgörccsel, szinte lopakodva vittem a gyermeket az óvodába, nehogy
megint
szemet szúrjon valakinek.
Ez
a kisebbségi, sőt továbbmegyek: hitványsági érzés végigkísérte eddigi
életemet.
Mostanában már ritkábban tör rám, de régebben alig mertem kidugni
az
orrom az utcára, és akkor is inkább csak bujkáltam, mint egy priuszos.
2000
nyarán néhány nap alatt aztán végleg belefúrtam magam a fekete
alagútba.
Az újabb műtét után, Professzor úr nyíltan felvilágosított, hogy
ne
kergessek hiú ábrándokat. Eddig tartott, ennyi volt. Pár hétig még
észleltem
a napon a világos foltokat, de aztán azok is belevesztek a szürke
ködbe.
Nagyon érdekes, hogy a vakság kapcsán mindig feketeségről beszélünk,
pedig
én nem sötétet látok. Inkább valami vakító szürke fényszerű áll a
látvány
elé, néha rozsdavörös örvényekkel tarkítva. Eleinte nagyon zavart,
de
aztán megszoktam. Bár nem állítom, hogy beletörődtem volna állapotom
megváltoztathatatlan
voltába. Még ma is reménykedek, hogy ez csak egy
átmeneti
állapot. Pedig már 12 év telt el, de a remény hal meg utoljára.
Igaz?
Talán még engem is túlél egy pillanattal.
Így
kerültem át a csökkentlátók kategóriájából a vakok közé. Ott álltam egy
négy
és fél éves gyerkőccel a teljes kétségbeesés és a küzdök még csak élek
határán.
Szinte naponta csúsztam át egyik lelkiállapotból a másikba. Tudtam,
hogy
ha gyermeket vállaltam, akkor felelősséggel tartozom iránta, tehát a
megváltozott
körülmények ellenére is helyt kell állnom minden téren, de
legfőképp;
anyaként.
Azért
volt ez életem legsarkalatosabb pontja, mert a vakok szövetségében
tapasztaltam,
hogy a házimunkák rehabilitálása csakis az alkalmazkodástól
függ.
Ez nem is okozott sok fejtörést. Csináltam, ahogy másoktól hallottam,
illetve
a saját és családom kreativitásával is fejlesztgettük a háziasszonyi
szerepkör
kifogástalan megvalósításához szükséges eszközöket, rutinokat. Így
jöttem
rá, hogy szélvédőmosó folyadékkal, sokkal könnyebb csíkmentesre
törölni
az ablakot, vagy, hogy az elektromos tea- kávéfőző vagy vízforraló
kevesebb
veszélyt rejt, mint a nyílt láng használata.
A
munkahelyemen ugyan néha kellemetlen helyzetbe kerültem, de azzal
vigasztaltam
magam, hogy az egészséges emberek is hibáznak a mindennapi
teendőik
során. A gyerekkel kapcsolatban viszont nincs pardon. Nagyon
érdekes
ezt megfigyelni: ha véletlenül szájba vágod a gyereked, miközben a
kabátodat
húzod, akkor veszélyezteted a kiskorút. Nem elég a saját
lelkiismeret
furdalásommal megküzdeni, még keresztre is feszítenek, pedig
szerintem
ez is előfordul a látókkal is. Meggyőződésem, hogy nálunk sem
voltak
gyakoribbak a balesetek, főleg az én hibámból, mint bárki másnál. de
nem
a mások rommá tiport élete felett szeretnék dicsőséget aratni. Sőt nem
kell
kitűntetni, hogy milyen remekül felneveltem a gyerekem, csak hagyjanak
békén,
hagyjanak élni!
Miután
az óvónők azt javasolták, hogy adjam intézetbe a kis Viktort, nehogy
elkallódjon
mellettem; az lett a jelmondatom, hogy nem a vakságot nehéz
elviselni,
hanem az előítéleteket.
Talán
a helytelen, hamis megítélés szörnye a legkegyetlenebb, amellyel nem
tudok
leszámolni. Küzdünk szakadatlan, de mindig ő kerül fölém. Tudom, hogy
Isten
törvényeinek kell megfelelni és nem az embereknek, de olyan nehéz.
Miért
fáj annyira a negatív feltételezés?
Talán
az egóm nem enged a szorításából? Fáj, hogy a legkitartóbb törekvéseim
ellenére
is még mindig ott tartok, hogy naponta bizonyítanom kell, hogy nem
csak
egy élősködő púp vagyok a társadalom hátán, hanem érdekes és hasznos
ember?
Volt
egy barátnőm, akit nagyon szerettem, mert ő volt az egyetlen, aki nem a
hátam
mögött próbálta megfejteni, hogy látok-e vagy nem, és ha látok, akkor
mennyit
látok? Ő egyenesen megkérdezte, hogy ha nem látsz, hogy tudod
kiönteni
a bögrébe úgy a teát, hogy egy csepp sem megy mellé? Megmutattam
neki,
a mi kis vakos trükkünket. Jót nevetett a pici "csaláson", hogy az
egyik
ujjam feltűnés nélkül a bögre belsejében van, amivel érzem, hogy hová
és
meddig önthetem a folyadékot. Ő volt az egyetlen, aki csukott szemmel
felült
a tandem kerékpárra a férjem mögé, és amikor egy kör után remegve
leszállt
róla; átölelt és azt mondta: minden tiszteletem a tiéd, nagy
túlélők
vagytok.
Én
pedig azt mondom, minden tiszteletem az övé, hogy ki merte próbálni.
Látod,
már megint nem a vakságomról beszélek, de csak ismételni tudnám magam
az
unalomig. Mert a vizualitás nélküli világgal nem volt egyébként bajom.
nem
jelentkezett a hiányérzet. Volt családom, lakásom, munkahelyem,
barátaim.
Éltük a normálisnak titulált életet, amelyről mindenki álmodik,
ami
után az egészséges éppúgy vágyódik, mint a sérült. Kutyusaim segítettek
a
közlekedésben, Kerek volt a világ és boldogok voltunk.
Csak
a társadalmi hozzáállás keserítette meg az életemet: Voltam én már az
állam
pénzén élősködő aljas senkiházi is, mert aki kötni és horgolni tud, az
ki
van zárva, hogy vak legyen. 12 évi vakság után, lassan beletörődök, hogy
a
viharfelhők jönnek és mennek, de felettük mindig kék az ég.
Mindig
vannak nehéz napok, váratlan helyzetek, családi ünnepek, ahol helyt
kell
állni, de igyekszem teljesíteni, amit elvárnak tőlem, játszani a mindig
vidám,
mosolygós, elégedett nőt, anyát, keresztszülőt.
Azt
kérdezed, miért játszom? Miért nem vállalom őszintén az érzéseimet?
Elmondom
azt is. Sok helyzet bizonyította, hogy az emberek csak a vidám,
talpraesett,
túlélőre kíváncsiak. Mindenkinek megvan a maga baja, inkább
kellemes
időtöltésre vágynak, nem a mások lelkének gyógyítgatására.
Neked
is mondták már, hogy a fancsali képeddel és a nagy lelki válságoddal
tönkre
teszed mások remek hangulatát? Vagy eszedbe sem jut azon keseregni,
hogy
mit láthatnál, ha nem így alakul az életed, mert számodra ez a
természetes?
Érezted már magad elfeledett könyvnek vagy szobornak, amikor
ott
felejtettek egy széken vagy a falhoz támasztva? Jó lehet, hogy ezzel
kicsit
túllőttem a célon, de velem gyakran előfordul, hogy a biztonságom
kedvéért
félreállítanak a fal mellé, esetleg a sarokba. Ettől már csak az
volt
durvább, amikor egy ismerős felháborodva nekem szegezte, hogy nem
vakulhat
meg mindenki, hogy megértsen engem.
A
munkahelyemen is megjártam, amikor vakságom első éveiben, gyakran
panaszkodtam
életem nehézségeire. Végül már napokig nem nyitotta rám senki
az
ajtót. Mára már gyakorlatilag leszoktam a beszélgetésről. Maradt néhány
ember,
akikkel megosztom a gondolataimat, de inkább hallgatásba burkolózom.
Bár
néhány hónapja nagyon érdekes dolgot tapasztalok. Mióta felkerült az
internetre
életem legsarkalatosabb pontjait megörökítő novellám, rengeteg
visszajelzést
kapok. Szinte naponta állítanak meg idegen emberek, hogy
elmondják,
mennyire örülnek, hogy megismerhetik a családom tragikus, de
csodálatos
életét. Hát erre nehéz mit mondani. Talán nem megfelelő
embereknek
akartam kiönteni a szívem? Hogy is van ez: Nem mondhatom el
senkinek,
elmondom hát mindenkinek.
Már
nem is vágyom rá, hogy mesélgessek magamról és a problémáimról.
Kutyafuttában
nincs is értelme belebonyolódni ebbe a különös világba. Inkább
előkapom
a beszélő laptopomat és leírom, ami velem történt, ami bennem
lakik,
ami én vagyok. Aztán ki-ki érdeklődésének, kíváncsiságának
megfelelően
olvashatja vagy ellapozhatja, ha megtalálja a világhálón.
A
született vakság és a megvakulás két nagyon különböző helyről induló,
mégis
egy irányban futó út. Remélem, ha már találkoztunk, barátságban
járhatjuk
végig felemelve egymást, ha elbuknánk a ránk váró akadályokon.
…………………………….
Újabb
novella.
Kutyavilág
- azaz ki a felelős a kutya támadásokért?
Az
elmúlt héten ismét felborzolta a kedélyeket egy kutyatámadás. Ezzel
kapcsolatban
jutott eszembe néhány gondolat.
Ilyenkor,
menetrendszerűen feltesszük a kérdést: mindezért ki a felelős?
Mutogatunk
a másikra egy ideig , rázzuk az öklünket, szabályok létrehozását
vagy
módosítását sürgetjük; aztán nem történik semmi... Egészen a következő
szerencsétlenségig,
amikor aztán ismételten rázendítünk a nótára: vajon ki a
felelős
a balesetekért?
Gyakorló
anyukaként mélységesen együtt érzek a tragédiát elszenvedő
gyermekek
szüleivel. Mint felelősséggel gondolkodó gazda és kutyabarát
Marica és Bogi a hű társ... |
megértem
az eb tulajdonosok gondjait. Akkor mit lehet itt tenni? Ki a
felelős?
Kinek és min kell változtatni, hogy elkerüljük a sokszor maradandó
sérüléseket
okozó eseményeket?
A
férjem egyszer azt mondta, hogy a munkahelyén, a vasútnál minden
többszörösen
van biztosítva. Ha tehát mégis baleset történik, az nem
véletlen,
hanem többszörös mulasztás.
Nagyon
megfogott ez a gondolat. Mi lenne ha az élet minden területén
használnánk
ezt a többszörös biztonsági rendszert? Nagyon egyszerű és
hatékony
megoldás!
Ha
a kutyatartó társadalom felelősséget érezne nemcsak a saját és kutyája
testi-lelki
jóllétéért, hanem minden téren körültekintően járna el a mások
biztonságának
érdekében is; akkor máris bekapcsoltuk az első biztonsági
övet.
A
második biztonsági rendszer felépítése a szülők felelőssége. Vigyázni,
szemmel
tartani a porontyokat főként kutyusok közelében, és a lehető
legkorábban
beavatni őket az állatokkal szembeni helyes viselkedés
rejtelmeibe.
Több
év szomorú tapasztalata alapján bátran állíthatom, hogy az egymásra
való
mutogatás, felelősség elhárítás nem hoz hatékony megoldást.
Ne
érhessen az a vád, hogy bort iszok és vizet prédikálok; rögtön példát is
mutatok
egy történettel a saját tapasztalataimból, amin érdemes okulni:
20
éve közlekedek vakvezető kutyáimmal. Természetesen munkahelyemre is ők
kísérnek.
Ezek az állatok szakemberek által tanított, iskolázott, jól nevelt
segítőtársak.
Agresszív hajlamú eb alkalmatlan erre a feladatra. Kutyáim
nagy-nagy
szeretettel és sok türelemmel viseltetnek minden ember, de főként
a
gyermekek iránt. Naponta többször is meg kell állnunk az utcán, egy kis
szeretet
kinyilvánításra, kutya simogatásra. Ha van időm, mindig megállok
beszélgetni,
barátkozni. Számomra nagyon fontos, hogy ne féljenek a
nagytestű
kutyáktól, hanem megtanulják a helyes viselkedést és a segítő
kutyusok
fontosságát; felnőttek gyerekek egyaránt. Nem győzöm hangsúlyozni,
hogy
soha senki se nyúljon az állat felé, mielőtt meg nem kérdezi a gazdát,
hogy
meg szabad e simogatni a kedves jószágot? A barátságos külső, a
türelmes
szemek mögött is bujkálhat ingerlékenység betegség vagy éppen a
szélsőséges
időjárás miatt. Ez a legfontosabb alapszabály, de a gyerekek
nagyon
okosan eleget is tesznek ennek a feltételemnek.
Munkahelyemen,
az orvosi rendelőben, pozitív inspiráció és vigaszdíj, a
szuri
után a kutyasimogatás. Sok anyuka ígéri meg csemetéjének a jó
viselkedés
reményében, hogy kifelé menet benézhet a kutyushoz. Kicsi
törzsvendégeim
már jól tudják, hogy kopogtatás és köszönés után meg kell
kérdezni,
hogy szabad e bejönni, simogatni? Ezt az esetek többségében meg is
engedem.
Van egy kisfiú, aki többszöri kérésem ellenére is csak beront
hozzánk.
Hangoskodik, tapsol, toppant kutyám előtt, játékra hívva őt.
Eleinte
csak felállt és arrébbvonult kutyám, háttal lefeküdt, ezzel jelezve,
hogy
nem kívánja a hívatlan vendég társaságát. A szülők is többször
elmagyarázták
a fiúcskának a helyes viselkedést és testvére is példát
mutatott
ez ügyben. Ennek ellenére Tomika nem enged a maga elképzeléséből.
Egyik
ilyen alkalommal Apacs megelégelte a rendetlen gyerkőcöt és rámordult.
Ennek
már a fele sem tréfa, hiszen kutyámnak igazán hajókötélből vannak az
idegei
és könnyedén, rezdületlenül siklik a béketűrés tengerén. Még azért
sem
szokott szót emelni, ha a buszon a lábára lépnek, vagy munkahelyemen
megüti
az ajtóval a figyelmetlen belépő. Kulcsra zártam az ajtómat, ezzel
nyomatékosítva
a kopogás fontosságát. Jöttek a gyerekek továbbra is, átvenni
a
szülők által ígért vigaszdíjat a fájdalmas orvosi kezelések után. Apacs
türelmes
szeretettel szárította fel a könnyeket és varázsolt mosolyt a kis
arcocskákra.
Tomika is beteg lett ismét és jött is
ahogy szokott, de az
ajtó
nem nyílt. Kimentem az előtérbe, kézen fogtam a kisfiút úgy mondtam
neki,
hogy csendesen kukkantsunk be, mert a kutyus alszik. Bent ismét hangos
kurjantás,
és válaszként halk morgás. Tomikát kitereltem a szobából és az
óta
nem látogathatja meg a kutyust. Remélem a csalódás megtanítja vele a
helyes
viselkedést és az állatok igényeinek tiszteletben tartását.
20
év kutyás tapasztalat és 17 év anyaság szeretete mondatja velem az
egyetlen
hatékony megoldást. A kutyák soha sem hibásak a tragédiákban, a
gyerekeket
pedig nem lehet felelőssé tenni sem a maguk, sem a kutyák testi
épsége
miatt. Mi vagyunk a felelősek, mi mindannyian; gazdák és szülők
együtt.
Így az egyetlen megoldás, ha együtt vigyázunk gyermekeinkre és
háziállatainkra,
hogy az együttélés csak örömöt és mosolyt fessen az
arcunkra,
félelem és könnyek helyett!
********************
3.VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL
Széll
Magdolna: Télen
Hókristállyal
tömött paplan,
ívet
vet a napsugártól,
szundikáló
fenyőerdő,
leskelődik
a hó alól.
Lovas
szánon egy gyerek,
ezüst
csengőt rázogat,
szegfűszegtől
illatos bor,
élvezet
a kocsisnak.
Őzcsorda
a fenyők alatt,
téli
etetőt keres,
odalenn
a völgy közepén
kis
tó növeszt vastag jeget.
Fiatal
pár szerelemtől
elbódulva
korcsolyázik,
testük
vágyaktól hevül,
nekik
már a tavasz játszik.
2016.
Üdvözlettel
Széll Magdolna
Verseim:
vagy:
.................................
NAGY
VENDEL: Felöltöztetem
szívemet
Felöltöztetem
szívemet,
Tiszta
új ruhába,
S
kívülre is
Ez
évben is legelőször
A
temetőbe megyek.
Együtt
eltölteni
Az
ünnepeket.
A
sírkertnek csendje vár
Itt
nyugszik Apám, s Anyám,
S
öcsém is immár.
Tízedik éve.
Első
utam idevezet
Minden
esztendőben.
Köszöntöm
Őket
Fedetlen
fővel.
Számomra
nem haltak meg,
Csak
ide kiköltöztek.
Karácsonykor
kis fát hoztam,
Szilveszterkor
koccintottam
A
zord márvány kővel.
Megköszönöm,
hogy őrzitek
Nekem
e helyet,
De
én még egyszer
Haza
megyek.
Süvít
a metsző szél,
Fagyosak
a rögök,
Itt
hagyom most még
E
sírgödröt.
Az
arcomon érzem
Hideg
van nagyon,
A
kutya is fázik
Kint
az udvaron.
Az
ajtót résnyire nyitom,
Úgy
engedem be.
Duruzsol
a kályha,
Jobb
neki, ha bent van,
A
meleg szobában.
Csak
Titeket hagylak kint,
-
Kedveseim -
A
hideg kriptában.
Szorítsatok
helyet,
Nem
sokára Veletek leszek.
2017.
..................................
BURZA
MÁRIA: ÚJÉVI
JÓKÍVÁNSÁG
MINDENKINEK
SZÍVBŐL KÍVÁNOM,
hozzon
az Új Év egészséget, sikert, boldogságot,
emelkedjen
a Tudatosság szintje,
szívünk
nyíljon meg a Valós Szeretetre,
így
leszünk megértők, megbocsátók,
egymást
segítő Emberek.
Legyen
szívünkben erős a Hit és Remény,
Földünkön
legyen Béke,
minden
napunkat a Szeretet-világában élve.
Istentől
ne csak kérjünk,
imáink
kezdete és vége -legyen
Hálás
szívvel köszönöm Istenem...
BOLDOG
ÚJESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!?
**********************
BURZA
MÁRIA: ÚJESZTENDŐ HAJNALÁN
Újesztendő
hajnalán
gondolatom
messze száll,
bejárva
az egész Földet,
Mindenkinek
szépet kíván.
Vajon
milyen lesz az út,
virág
vagy tövis lesz a több?
Csak
az Isten tudja jól,
vezesse
léptünket,
hogy
legyőzzük nehézségeinket.
Hitet
kérek és Reményt,
szép
szerelmet s hozzá társat,
álmot
, mely megvalósuló,
Utakhoz
Fényt, és Békét.
Emberarcú
világot,
hozzá
verseket,
célt
és igazságot,
daltól
zengő új világot.
Bokrot,
virágot , fákat,
hű
barátot , tiszta szót.
Napfényt,
el nem fáradót,
félelemmentes
nappalokat
és
éjszakákat.
Barátságos
kézfogást, hozzá
a
szavak igazát,
a
Lélek csendjét ,
megértést,
megbocsátást,
s
ha kell , elengedést ,
és
megengedést.,
s
a tiszta csöndben
mosolyból
egyre többet.?
************************
BURZA
MÁRIA: ÓÉVBŐL
AZ ÚJBA
Lassan
éjfélt üt az óra,
óévből
az újévbe jutva,
töltsünk
nedűt poharunkba.
Legyen
szenvedélyes az élet,
ehhez
kell a szabad lélek,
Szeretet
és Béke a szívbe,
gyönyörűvé
lesz a földi élet.
Kívánjuk,
hogy legyen Béke,
álmaink
váljanak valóra,
hazánkban
és a világban,
magamnak
és mindenki
másnak
szívemből kívánok
Békét,
egészséget,
Szeretetben
gazdag
gyönyörű
újesztendőt!
..............................
I.
P. STEVE: Új évi köszöntő
Így
indulj!
Hideg
téli estén
s
lángom égetné a bánatot,
mi
valaha bánthatott
ez
évben,
szomorú
keserűségben.
A
szeretet szikrázna tüzének lángján
s
jövődet vigyázná,
fűtené
lelked melegét,
míg
mosolyod , léted ékeként,
szivárvány
ívnek ragyogna
álmaid
egén valóra.
Indulj
az új évnek,
siker
és szerencse kísérjen,
vele
egészség, boldogság,
szeretet
legyen csak neked az orvosság,
öröm
és vígság lebegjen
gondtalan,
széppé vált létedben!
*********************
I.P.STEVE: Év
végén
Az
esztendő int búcsút,
benne
az öröm vigad s a bánat búsul,
magával
visz eredményt, kudarcot
s
nem tudhatod
mi
vár a jövőben,
az
érkező esztendőben.
Éjfélkor
felcsendül a himnusz
s
mindegy hogy hervadsz, vagy virulsz,
a
pillanat éled,
melyben
kívánsz boldog új évet.
Majd
minden új s mégis a régi
és
az órán a perc a múlást lépi.
**********************
I.P.STEVE: Két
világ
Otthon
fehér a frissen esett hó,
itt
a hőségben rotyog a lecsó.
Otthon
ünnepre készül a fázó,
itt
izzadó szól a szabadságról,
hogy
merre megy bulizni, partira
s
majd eszik, iszik, mint a lagziban.
Nem
szól a szép karácsonyi ének,
csak
lármáznak, vígan röhögcsélnek.
Nincs
meghittség vagy ünnepi jelleg,
köztük
ülni, szinte fáj a lelkem.
Születésnap,
de nem tudják kié,
mindegy,
csak bulizni, akárkié.
A
múltat sírom oly sokszor vissza,
ami
talán szegényes és szimpla,
mikor
még együtt volt s csak a család,
az
adta az ünnep hangulatát.
Meleg
van, hideg a sör, de nem kell,
Az
igény valami más szívemben.
********************
4.
ESZMECSERÉK - 01.
ÁRVAY
MÁRIA SOROZATA - MAJA MEGGYÓGYÍT
Maja
meggyógyít, 1.
Kedves
Olvasó!
Árvay Mária |
Napjaink
tele vannak apró örömökkel, kedves pillanatokkal, azonban a
bosszúságot
okozó helyzetekből is bőven akad elég. Szeretnél egy olyan
szemüveget,
mely ezeket a kellemetlenségeket orvosolja? Maja meggyógyít! - A
kellemetlenségeket
kellemessé teszi, a lehangoló pillanatokat vidámabbá
varázsolja,
a rosszban is keres valami apró kapaszkodót, amiben megtalálható
a
szép és a jó.
Hangsúlyoznunk
kell, sorozatunkban mindennapi kényelmetlenségek, problémák
állnak
a középpontban, s nem tragikus események. Ezek feldolgozásához
valóban
szakemberre van szükség!
Maja
párbeszédes formában csalogatja elő a rosszból az elviselhetőt úgy,
hogy
az olvasó magától is rájön, nem is olyan ördöngösség az egész!
Tegyük
fel ezt a szemüveget, s lássuk, mi történik!
Maja
**************************
"Jaj,
ne, már megint itt a hétfő!"
-
Mi a baj ezzel a nappal? Jobb lenne, ha keddel kezdenénk a hetet?
-
A hétvégét, a kellemes otthonlétet kell megszakítani. Mindegy hogy hívják
az
első munkanapot, akkor is szörnyű. Főleg a koránkelés, amikor ott kell
hagyni
a jó meleg ágyat.
-
Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy egy kicsit előbb kell vasárnap ágyba
bújni,
s már nem is vagyunk kialvatlanok. Tudom, ez nem mindenesetben
könnyű,
de próbálkozni lehet, s a többszöri kísérletezés rutinná is válhat.
-
Igazad lehet!
-
A kellemes hétvégi élményeket hétfőn máris meg lehet osztani a
munkatársakkal,
ez jó, nem igaz?
-
Manapság nem is hallgatjuk meg egymást, meg egyébként is a Facebookon már
pillanatok
alatt meg lehet osztani minden apróságot!
-
Kellenek a technikai vívmányok, azonban a személyes kapcsolatnak, egy-egy
pillantásnak,
érintésnek, esetleg ölelésnek, meghitt beszélgetésnek még
mindig
megvan a maga varázsa. Tényleg nincs kinek mesélni a munkahelyen?
-
Ha jobban meggondolom, lenne, egy-egy kávé- vagy cigiszünetben. Csak.
talán.
el kell kezdeni.
-
A hétfői munkakezdés nyűgje mögött ott lapul a kérdés: szeretjük-e a
munkánkat?
-
Szerencsés az, aki valóban szereti, amivel foglalkozik. Annak a hétkezdés
is
egyszerűbb!
-
Voltál már munkanélküli?
-
Sajnos, igen!
-
Milyen volt a tétlenség?
-
Borzalmas. Nagyon összefolytak a napok, úgy éreztem, nincs szükség rám.
-
Ez, azóta megváltozott, ugye?
-
Bizony, ez igaz. Minden nap valami hasznosat végzek, s érzem, van miért
felkelnem!
A
gyerekeim vasárnapjait is mindig beárnyékolja a hétfői iskolakezdés.
-
Ennek is az lehet a kulcsa, hogy találkozhatnak a barátaikkal, s legyen
legalább
egy olyan órájuk, tanáruk, akit szeretnek. Így minden kissé
könnyebb.
-
Van abban valami, amit mondasz!
-
Közelítsük meg a témát kicsit más szempontból! A hétfő nem mindenütt a hét
első
napja.
A
vasárnap azonban az Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben,
Kanadában,
Örményországban és Portugáliában ma is az.
-
Már nem tudnám elképzelni a hetet vasárnapi kezdéssel. Sokkal jobb, ahogy
most
van.
-
Abba belegondoltál már, hogy régen szombaton is dolgoztak az emberek?
-
Egy napos hétvége?! Tudom, hogy ilyen időszak is volt, de jó, hogy most
már
másképp élünk. Igaz, hétvégén sem áll meg az élet. Dolgoznak az
áruházláncokban,
kórházakban; fáradhatatlanul munkálkodnak a mentősök,
tűzoltók
és még sorolhatnám.
-
A hétfő arra is jó, hogy ha lehet, szabit vehetünk ki, s máris hosszú
hétvége
lesz belőle!
-
Igaz, de ha a pénteket is kivesszük, még hosszabb!
-
A hét kezdetével pedig várhatjuk a következő hétvégét, ugye? Lehet
terveket
szövögetni.
-
Ez sem rossz ötlet.
-
A hétfői felkelést meg is könnyíthetjük.
-
Mire gondolsz?
-
Megjutalmazhatjuk magunkat. Például, ha valaki szeret öltözködni, már
vasárnap
este gyönyörködhet a ruhatárában, s kikészítheti azt, amiben hétfőn
szívesen
kezdené a napot.
-
Ez rajtam nem sokat segítene. Valami más ötlet?
-
Jutalmazd meg magad valami különlegességgel. Tegyük fel, valami
finomsággal,
amit ritkán eszel. Vagy, ha munka után még van energiád, találj
ki
magadnak hétfőre valami olyan érdekes elfoglaltságot, amit a hét többi
napján
nem űzöl.
-
Ez már valami, majd végiggondolom!
-
Egyébként hétfőn ünnepelni is lehet!
-
Ünnepelni, pont hétfőn?
-
Egy kedves barátod, ismerősöd, rokonod születés- vagy névnapját, vagy
valamilyen
évfordulót, ha éppen erre a napra esik.
-
Kezdem már kicsit megszeretni a hétfőket!
-
Akkor, mielőtt megunnánk ezt a témát, hadd búcsúzzam egy frappáns
graffitival:
"Zavard
össze a világot: mosolyogj hétfőn!"
***************************
Amennyiben
van még további ötletük a hétfői nap kellemesebbé tételére,
írjanak
az arvay.maria@mvgyosz.hu
vagy
az arvay.marika@gmail.com
elérhetőségekre!
Köszönjük! Árvay
Mária
Folytatjuk.
********************
5.
KARÁCSONYI PÁLYÁZAT, EREDMÉNYHÍRDETÉS
GYÓGYÍTÓ
MŰVÉSZETEK : MIÉRT
SZERETJÜK A KARÁCSONYT?
KEDVES
OLVASÓK!
A
Gyógyító Művészetek közösség eddigi hagyományait követve idén is
megrendezte
a X. HÁZIVERSENYT, MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT címmel. Nagyon gazdag
anyag érkezett be. Voltak, akik több alkotást is tettek a közös
karácsonyfánk
alá, amelyet ezúton is köszönök. Műfajilag is gazdag, hisz
vers,
próza, de még gyönyörű ének, video, sőt karácsonyi asztaldísz is
gazdagítja
pályázatunkat. Mindenkinek, aki a pályázatra alkotott, írt -
ezúton
köszönöm szépen a munkáját, valamennyien értéket teremtettetek !
Külön
köszönöm a díjak elkészítését dr Kellner Szilviának, a Gyógyító
Művészetek
közösség alapítójának !
I.
helyezett 10 lájkkal Megszólalok Nagy Vendel,
II.
helyezett 9 szavazattal Szabó Tiborné ( Gerencsér Hajnalka)
Több
alkotásra szavaztunk 7 lájkkal, így a III. helyezés megosztott díj, és akik
kapják: Ács Nagy Éva, Fellner István,
Hírth Éva és Kellner Szilvia .
…………………
X.
HÁZIVERSENY: MIÉRT
SZERETJÜK A KARÁCSONYT?
KARÁCSONYI
PÁLYÁZAT a Gyógyító Művészetek közösségben
I.HELYEZETT - NAGY
VENDEL: ANGYAL JÖTT A SZÉLLEL
Az
öregember bezárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a
decemberi
hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba
jött,
mikor meghalt szeretteihez indult a temetőbe.
Összébb
húzta magán a kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és a
mellette
elmaradozó házak falát. Ismerte
az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult már lassan tízedik
éve, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha
belelép egy gödörbe vagy vízlefolyóba, neki koccan egy vaskapunak a bot
vége,
ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lyukat a kapu alatt. Olykor
ráköszön
valaki járókelő, hiszen sokan ismerik a kisvárosban, sokakat
tanított
is.
Elért
a zebráig, s tudta, itt alaposan figyelnie kell az átkelésnél, nagy a
forgalom. Már
egy ideje észrevette, hogy valami halk suhogás, vagy lágy zene
hallatszik
mögüle, és kellemes szellő is eléri néha - néha. s egy
ismeretlen,
jóleső illat. Elindulna,
de lágyan, alig érezhetően valaki megérintette a vállát. Azonnal
megállt, és egy hatalmas busz rohant el mellette, még jó hogy szót
Nagy Vendel |
fogadott.
Ki lehetett az, gondolkodott magában , talán valami ismerős,
mormogta
vélekedésképpen.
Útja
egy hídon vezetett át, botjával érezte a híd korlátjának kongó
rezgését,
és hallotta a víz csobogását. Sokat könyökölt ezen a korláton
valamikor,
és nézte a vízbe ugráló békákat, sok érdekességet lehetett látni
minden
évszakban. Volt,
mikor csak érként folydogált, de záporkor folyóvá duzzadt.
Ma
már csak elképzelte a régi nyarakat, mikor melegben térdig állt a vízben,
vagy
télen korcsolyázott a jégen. Elmosolyodott, és tovább botozott.
Valami
robogásra lett figyelmes, olyan mintha otthon az unokák motorozását
hallaná,
azt a kis lábbal hajtható gyermekmotort vélné felismerni.
A
vállán megint csak érezte az érintést, és a halk suhogást. Megállt.
A
kisgyerek vad rohanással nekiment a lábának, megszeppent, és sírni
kezdett,
de az öregember csak mosolygott. Senkinek nem lett baja az
ijedtségen
kívül. A
vércsehangú anyuka kissé megkésve rohant a gyerek után és letolta az öregembert,
mondván neki, nem lát?
Az
öregember elnézést kért, hogy neki jöttek, és válaszolt, igen, nem látok.
De
azért füle az van.... rikoltotta a vércsehangú. Van,
mondta, és tovább ballagott.
Te
meg ne menj neki minden hülyének. - dorgálta a gyereket az anyuka.
Befordult
a temető kapunál, és emlékeiből tudta, csak végig kell mennie a
betonos
főúton és hamarosan odaér a kriptasorhoz. Elhaladt
a kis kápolna mellett, ahol temetéskor harangozni szoktak mikor ment
a menet, és a ravatalozónál balra és máris ott van mindjárt. Megtapogatta
a szürke követ, amelyre már sok név van vésve, párat már ő vésetett
rá. Itt nyugszanak drága szülei,és a testvére is.
A
kriptát még a mama vette a papa halálakor, és a sír mellett álló tuja fát
a
testvére ültette csemeteként, de már több ember magasságúra nőtt a sok év
alatt.
Az
öregember is volt már lent a sírban, hiszen mikor temették a papát,
lement,
mivel tele volt szeméttel a frissen meszelt kripta, és ki kellett
takarítani.
Alaposan
körül nézett, valamikor te is ide kerülsz, gondolta magában. A
mindenkori
rituálé szerint végigtapogatta a sírt, az öntött karikákat, és
ujjával
elolvasta a neveket. Fura volt a saját nevét is kitapogatni.
Mikor
a keresztnevén járt az ujja, valaki lágyan rátette a kezére a
sajátját.
Mintha csak véletlenségből hozzáérne , s az öregember látni vélt
egy
karcsú, magas leány alakot, aki a kő mellett állt. Arca
mosolygott, és lényéből fény áradt, lágyan, szelíden. A
fiatal leány gyönyörű volt. Az öregember csodálkozott, hogy miért nem fázik,
hiszen lenge ruhában állt ott mellette.
Az
öregember eltűnődött.
Minden
karácsony délelőtt kijött a temetőbe, és egy kis fenyőágat hozott a
lent
alvóknak, rajta egy aranyos csengettyűvel, és egy szál gyertyával.
Lerakta
a márványkőre, kicsinykét elbeszélgetett velük, és már indult is
haza,
mondván, nyugodjanak, hamarosan újra eljön. Szorítsanak helyet, neki
is
el kell itt férnie, számára ők nem haltak meg, csak ide kiköltöztek.
Megsimogatta
a kőoszlopot, és a fát, s lassan elindult a ropogó kavicsos úton.
Én
megyek haza a jó melegbe, csak titeket hagylak itt kedveseim a zord
hidegben,
mormogta magában rosszallóan vélekedve. Itt
maradt az élő tujafa, és a halott márvány, a két kontrasztot szimbolizálván.
Az őrangyal követte néhány lépésnyire.
Hallotta,
hogy valahol halkan beszélgetnek a sírok között, hát ez még él? -
kérdezték
suttogva egymástól, de az ilyenekre már oda sem ügyelt.
Mikor
a kápolna mellett haladt el, eszébe jutott, mikor gyermekkorában
hallgatta
a harangozást, kitalálta mit mondanak a harangok. Ha öregember
halt
meg, azt mondta, házát, földjét, szőlőjét...
Ha
szegény ember ment el, akkor azt csendítették, ringye - rongya, ringye -
rongya. Ezen
elmorfondírozott a temető kapujáig.
A
főutcán már sokan jártak, de igyekeztek hazafelé, hiszen ma este már
felállítják
a fenyőfákat, amik átváltoznak karácsonyfává. Átszellemülnek,
átlényegülnek
sokaknál tudatosan, de a nemes lelkületűeknél tudat alatt.
Az
öregember már az otthoni családjára gondolt, akik már várják haza, ünnepi
vacsorával
és díszes karácsonyfával, mint minden évben. Lelkiismeret
furdalása
van állandóan, hiszen betegsége okán cserben hagyta a gyermekeit,
feleségét,
most, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára, és
segítségére.
Néha - néha hátrapillantott, és vágyta, hogy kövesse az angyal.
Ő
is hazajön velem... gondolta.
Emlékezett
egy régmúlt időre, mikor várta egy angyal
megszületését, de az
idők
zivatarában ennek soha nem jött el az ideje. Mindig is érezte, hogy
valaki
áll mellette, de még soha nem látta így, mint ma. Valaki mindig
vigyázta
a lépteit, őrizte, nehogy valami baja essen, s ma végre meglátta.
Tudta,
csak ő lehet az. Álmában
sokat látta, de az arca mindig homályban maradt.
Érezte,
szálingózik a hó. pedig nem ígért havat a rádió. Örült,
hogy mindent befed fehér lepellel a hótakaró.
Hazaértek.
Az öregember bezárta az ajtót, s mindketten bementek.
Kellemes
meleg fogadta, és a halászlé is ugyan olyan jó volt, mint máskor,
de
mégis más lett minden. A lány csak állt a fal mellett, és mosolygott.
Kezeit
összekulcsolta, és figyelt. Elénekelték
a Mennyből az angyalt, és meggyújtották a gyertyákat a fán. Meghitt
volt az este, s az unokák önfeledten bontogatták az ajándékokat, s a felnőttek
áhítattal figyelték őket. Csak az angyal térdelt még sokáig a fa előtt,
ragyogó arccal, senki nem vette észre, csak az öregember figyelmezett rá,
végre mindenki eljött, és eljött az igazi karácsony is amire mindig is várt.
Meghittség,
és melegség járta át a szobát, s az öregember mosolyogva állt.
Látni
vélte a csodát. Talán
az ő utolsó karácsonyán. Egy
angyal jött a széllel, az örökkévalóságon át.
Szekszárd,
2016. KARÁCSONYÁN
10
szavazat
…………………..
II
HELYEZETT - Gerencsér
Hajnalka: KARÁCSONYI HAIKUM
Gerencsér Hajnalka |
Szobádnak
dísze
Feldíszített
fenyőfa
Együtt
családod.
Ébred
a remény
A
szeretet ünnepén
Szeretet
bennünk él.
Legszebb
ajándék
Értéke
a szeretet
Lelket
melenget.
Szeretet
útja
Lélektől
lélekig ér
Ez
- aranyat ér.
2016.
december 4.
9
szavazat
……………………
Fellner
István
Eltűnődtem,
hova jutottunk, ha a gyermeki csodavárás ünnepén is másra
gondolunk,
ha minden szent ünnepet magyarázunk, elméket gyártunk, s közben
valamiről
megfeledkezünk, a nagy "igazunk" állítása közben, magáról az
ünnepről,
a szeretetről, nem értem...ezt már soha meg nem értem...
7
szavazat
………………………
Kellner
Szilvia Saját készítésű asztali dísz.
Kellner Szilvia: karácsonyi asztali dísz
7
szavazat
|
……………………..
Hirth
Éva: Eljött a szeretet
Ma
reggelre hatalmas hó esett,
a
tetőcserepek betakaróztak vele,
az
ablakon már jégvirág didereg,
a
fenyőfák ágai nehezek, jegesek.
A
hó meghozta nékünk a szeretet,
elhozta
,a mennyei Karácsonyt,
távolból
már hallom a Karácsonyi éneket,
az
udvarokban a díszek, égők fényesek.
Az
ablakokból kiszűrődik a gyertya fénye,
a
jégcsapok csillogva lógnak az ereszen,
a
kandallóban táncot rop a tűz lángja,
a
fahéj illata, keringőt jár a légben.
Az
ajtón valaki hangosan bekopog,
vendégek
sokaságát várjuk,
meg
vannak terítve az ünnepi asztalok,
rohanunk,
az ajtókat kitárjuk.
7
szavazat
………………………
Hirth
Éva: Karácsonyi fények
Ragyogás
Az
égen már ragyognak a csillagok,
karácsonyi
dalokat énekelünk.
A
fenyőfán a sok dísz úgy ragyog,
a
szent estének, mélyen tisztelgünk.
A
gyertyákat már rég meggyújtottuk,
lángja
vidám táncot jár a szellővel,
a
fát szeretettel körbe álljuk,
egymást
békésen öleljük ..lelkünkkel.
Eszembe
jut csodás gyermekkorom,
anyám
simogató, meleg keze,
az
én csillogó, szép karácsonyom!
Anyám
odaadó, szerető tekintete.
A
csillagszóró szikrázva villog,
illata
bőrömre telepedik.
Mindenki
szemében szeretet csillog,
tekintetem
lányoméval .találkozik.
7
szavazat
………………………
Hirth
Éva: Kis falum
Megérkezett
a várva várt hó,
villám
gyorsan siklik a szánkó,
ma
este öröm,szeretet karol át,
csillognak
a feldíszített fák.
Millió
csillag ragyog az égen,
kis
falumba végre haza értem,
az
ablakból fények kacsintanak,
valaki,
egy nagy fenyővel halad.
Békés,
csendes a szép havas táj,
ember
szinte, itt kint alig jár,
a
meghittség érzése átöleli lelkemet,
kívánok.
boldog karácsonyi ünnepet.
7
szavazat
……………………..
Hirth
Éva: Tudom
A
fenyő már szép új ruhában áll,
a
szemeimből könny csordogál,
nem
sírok, ezek örömkönnyek,
mert
a drága családommal lehetek.
Együtt
töltjük a karácsony estét,
felolvasom
nektek Jézus üzenetét,
a
csomagok a fa alatt állnak,
kibontsátok?
Már csak arra várnak!
A
kandallóban táncot jár a láng ,
az
ablakon elolvadt a jégvirág
a
csillagszóró fénye csillan,
elbódulok,
a karácsonyi illatban.
A
szeretet ünnepe átkarolja lelkem,
átadom
néktek, minden szeretetem!
Kis
kezetek a csomagokat bontja,
hallatszik
szívetek,szapora dobbanása.
7
szavazat
…………………….
Ács
Nagy Éva : Lángoló szeretet
Karácsonyi
fények égnek,
betlehemi
csillag fénye lüktet.
igen,
ébred lassan a szívekben,
hogy
ünnepeljünk békében.
A
szeretet belopódzik mindenkihez,
átöleli
gazdagokat, szegényeket,
van
kinek bőségesen juttat,
van,
ki szerényen kap, de kap.
De
a lényeg most az ünnep,
ha
van miből, tárd ki szíved,
a
szeretet nem kerül pénzbe,
több
az, mint az aranyértéke.
Karácsonyi
fények égnek,
betlehemi
csillag lángja lüktet,
meghitt
béke az úr a világban,
boldogság
villan emberek mosolyában!
Álom
lenne ez, vagy csoda,
hogy
ragyogjon mindenki mosolya,
kívánjunk
békés ünnepeket,
szeretetben
eltöltött igaz éveket!
7
szavazat
…………………….
Hirth
Éva: Ünnepek
Odakinn,
a szikrázó hó csillog,
a
kandallóban a tűz lángja ragyog,
jégvirág
csúszkál le az ablakon,
lágy
zenét hallgatok a pamlagon.
Áldott
ünnepekre készülődök,
ma
egésznap sütök, főzök,
az
udvaron a fenyő fel van díszítve,
benn
is ragyog, a sok színes égőcske.
Kinézek
az ablakon, a havas tájat látom,
rám
telepszik a nyugalom,az ünnepet áldom,
szeretem
a karácsonyt,minden oly békés,
a
gond szárnyra kap,a messzeségbe elvész.
6
szavazat
…………………………..
Hirth
Éva: Karácsonyi fények
Nagyon
fáradtan ébredtem, a két napig tartó sütés kicsit megerőltető
volt.
Tegnapelőtt a finom zserbót, apró sütiket, tegnap a bejglit készítettem
el,
de mégis kellemes érzés ölelte át a lelkemet. Gyorsan felkészítettem
magam,
mert a lányom pár perc múlva csengetni fog az ajtón, ittam egy jó
forró
kávét. Sietni kell, hisz fel kell díszíteni a házat, hogy ragyogjon,
már
csengettet is, ajtót nyitottam, és Ő sugárzott a boldogságtól.
-
Szia! Készülni kell a karácsonyra - mondta, és puszilgatta az arcom.
-
Jó-jó, felöklelsz, mindjárt nekilátunk, szeretlek, nyugi elkészülünk.
Felhúztam
a csizmát, kabátot, és kimentünk, szerencsére nem volt hideg. Az
udvaron
egy szép nagy fenyő van, körbefontuk az égőkkel, mint amikor a pók,
hálót
sző, úgy hálóztuk mi is körbe a fenyőt. Mikor elkészültünk vele,
bekapcsoltuk,
hogy működik e, a színes kis égők nagyon jól mutattak rajta,
de
majd este lesz igazán szép. Felmentünk és a teraszokat is feldíszítettük.
Minden
karácsonykor ezt csináljuk, és az én kislányom minden évben kicsattan
a
boldogságtól, olyan, mint egy kis kamasz lány, pedig már két gyönyörű
szép,
unokával ajándékozott meg engem.
Nagyon
jó volt a kedvünk, nevettünk, és ő csak beszélt, beszélt. Szeretem
hallgatni
a csacsogását, szeretem hallani a kacagását, szeretem, mikor
magához
ölel, szóval úgy szeretem, ahogy van, melegség árassza el szívemet,
lelkemet...
Mindennel elkészültünk.
Bementünk
a házba, én nekiálltam halászlét főzni. A
fenyőt már a tartóba tette a vőm, és már csak a csillogásra várt, az ékszereire. Az
én Ivettkém, így hívják a lányomat, neki is látott a díszítésnek, felöltöztette
a gyönyörű fenyőt. Felkerültek a díszek, szaloncukor, csillagszóró,
és az égősor, nagyon szép lett. Egy nagy, tükör előtt állt a
karácsonyfa,
és mintha magát nézegette volna benne. Az
idő elszállt, mint a gondolat.
Én
az alsó szinten lakom, ők az emeleten, lementem, hogy készülődjek az
ünnepi
vacsorához, ajándékozáshoz, még egy kis pihenés is belefért az időbe.
Néztem
ki az ablakon, már szürkület volt, a szomszédoknál is ragyogtak a kis
égők.
Eltelt
egy két óra, és elindultam a gyermekeimhez, ahogy kiléptem az ajtón,
úgy
csillogott a fenyő az udvaron, öröm volt nézni,az ünnephez méltó
ragyogását. Beléptem
az ajtón, a gyerekek boldogan ugrottak a nyakamba, rángattak a fa elé,
hogy nézzem meg milyen szép fát hozott nekik a Jézuska. Karácsonyi
dalokat
énekeltünk, ajándékozás következett, pakolás, csomagbontás, és nagy-
nagy
öröm, mert a játékoknak minden gyermek nagyon tud örülni.
Vacsoráztunk.
Néztem az asztalon a gyertya lángját, jobbra-balra hajladozva
ropta
a táncot..
A
nappaliban sütiztünk, beszélgettünk. A gyerekek az új játékokat le sem
tették,
egy percre sem. Gyönyörködtünk a villogó égők fényében, a
csillagszóró
szikrázott, pattogott, és a gyertya lángja még mindig a vad
táncát
járta. Csodálatosak a Karácsonyi fények, ez a sok ragyogás az embert
felpezsdíti,
elkápráztatja, és a csillagszóró, gyertya illata...
elbódítja...
Nagyon
szép este volt, mindenkiből sugárzott a szeretet, és az unokáim
szemében
láttam, a karácsonyi fényeket.
Haza
indultam, szép nagy pelyhekben hullt a hó. A lányom lekísért,
megálltunk,
és gyönyörködtünk a csillogó fenyőn, gyönyörködve néztük, hogy a
havon
a színes fények siklanak, csillognak. Elbúcsúztunk, Ivettkém még
sokáig
integetett.
Bementem
a lakásba, otthon egy kis aranyos, csillogó karácsonyfa várt már
rám. Nagyon
szép nap volt, de eléggé fárasztó. Meggyújtottam
egy gyertyát, az illata elárasztotta a szobát, gondolatban a gyertya
fényénél karácsonyoztam tovább, drága jó szüleimre emlékezve...
5
szavazat
……………………….
Gerencsér
Hajnalka: MIÉRT SZERETJÜK A KARÁCSONYT?
Gerencsér Hajnalka |
Kislány
voltam még, egy nagycsalád első unokája. Rengeteg szép, meghitt
ünnepet
éltünk át. Nálunk egy nappal előbb jött a Jézuska, mert Szenteste az
anyai
Nagyszüleimnél gyűlt össze a nagycsalád. Anyukámék négyen voltak
testvérek,
és kezdetben a házastársaik, majd a megszületett és egyre jobban
növekvő
gyermekeik is részt vettek a családi ünnepen. Ezeknek az estéknek
különös
hangulata volt. Nagyszüleim közel laktak hozzánk. Útközben
be-benéztünk
a kivilágított ablakokon és megcsodáltuk a feldíszített és
kivilágított
karácsonyfákat. Közben beszélgettünk.
6
óra előtt értünk a Nagyimékhoz, aki az utolsó simításokat végezte az
illatozó
és tálcán sorakozó szebbnél szem süteményeken. A konyha tele volt
finomabbnál
finomabb falatokkal, hidegtálakkal, süteményekkel, mintha egy
egész
manósereg dolgozott volna rajta hosszú heteken keresztül.
Levetettük
a kabátunkat, és bementünk a szélső szobába, ahol a nagy asztal
meg
volt terítve, és szeletelt mákos és diós bejglik sorakoztak rajta.
Mindenki
falatozott, ott vártuk, amíg mindenki oda nem ér. De 6 óra előtt
pár
perccel már mindenkinek ott kellett lennie, hiszen pontban 6 órakor
csengetett
a középső szobában a Jézuska. Sokáig rejtély volt, hogy a
Nagyapámat
miért nem látjuk soha, ő miért nem jön be velünk bejglit enni?
Aztán,
amikor már a képzelet és az álomvilág realizálódott, kiderült, hogy ő
volt
a Jézuska, aki csengetett, s akinek ki kellett csendben osonnia a
szobából,
nehogy lelepleződjön.
A
gyönyörűen feldíszített fenyőfa a zongorán állt. Különleges díszek
sorakoztak
rajta, kettő egyforma nem igen akadt. Volt egy szép gólya, egy
kedves
szélmalom, színes gömbök, szaloncukor és habkarika természetesen. A
kedvenc
díszem a hóember volt. Üvegből készült és teljesen olyan volt,
mintha
hó esett volna rácsillogott. Egyik évben nem találtam a szememmel e
díszt.
Akkor döbbentem rá, hogy sajnos a díszek élete is véges..
A
fa alatt sorakoztak a névvel ellátott csomagok. Mindenki izgatottan
bontogatott,
s talán ennél is izgatottabban várta az ajándékának a hatását,
vajon
sikerül-e örömet szerezni?
Az
ajándékozás után megvacsoráztunk és beszélgettünk. Közben felhúztuk a
zenélő
harangot, amely a Csendes éjt játszotta.
Talán
azok a karácsonyok voltak a legboldogabbak, amikor még a fantázia és
az
álomvilág elhitette velünk, hogy az angyalok hozzák a karácsonyfát.
együtt
a család, szeretet van, meghitt beszélgetés, nevetés, vidámság.
Sajnos,
ahogy múltak az évek, befészkelte magát a sok betegség és félelem a
családba.
Megértettük, hogy az élet véges. Addig kell együtt lenni és
egymást
szeretni, amíg lehet.
Már
a szüleim sem élnek, sőt a nagyszüleim sem. A harang még zenél és a régi
karácsonyok
emléke örökre a szívembe véste magát.
Mi
nem vagyunk vallásosak. Bár a Karácsony egyházi ünnep, de aki nem
vallásos,
az is megünnepelheti, egy kicsit a saját énjéhez hangolva.
Legyenek
együtt a családok, jó alkalom ez a közös beszélgetésekre,
sütizésre,
karácsonyi dallamok hallgatására. Ha a fahéj és a narancs illata
belengi
a lakást, máris jobb lesz az ember hangulata.
Az
életünket mi alakítjuk. Nagyon szürke lenne, ha nem lennének ünnepeink,
amelyek
varázslatos tartalommal töltenek fel bennünket. De.. ahogy az
életünket,
a karácsonyainkat is mi alakítjuk. Mi tesszük széppé, meghitté,
de
ugyanúgy tönkre is tehetjük, ha egymással rivalizálva a drága ajándékokat
tesszük
a középpontba, ha minden ekörül forog. Ha a karácsony mozgató rugója
nem
a szeretet, hanem a pénz. a karácsony fogalma is átértékelődik.
Ha
visszagondolunk öt évvel ezelőtti időszakra. Ki az, aki fel tudná
sorolni,
hogy milyen ajándékot kapott kitől? Na ugye.. ebből is látszik,
hogy
értelmetlenül szórjuk ki a pénzt az ablakon, hiszen 5 év múlva már arra
sem
emlékszünk, kitől mit kaptunk, vagy kinek mit vettünk. Az igazán szép
emlékek
nem pénzfüggőek.
Ha
szeretet van bennünk, képesek vagyunk adni.. és főként magunkból időt,
figyelmet.
Készíthetünk egymásnak ajándékokat, elterelve a figyelmet a
pénzről.
és a másik emberre koncentrálva. Mire vágyik? Mit szeret? Mi a
kedvenc
színe? A boltokban tucatáru kapható. és mi emberek egyediek vagyunk,
és
jobban értékeljük az egyedi dolgokat.
Mindig
tudunk adni, és adni jó! Aki ad, az boldog lesz ezáltal. észreveszi
az
alkalmat, és az egyént, akinek örömet szerezhet. nemcsak karácsonykor, de
akkor
is.
A
karácsony varázslat, csak meg kell találni a megfelelő fűszerezést, az
arányokat..a
szeretet és az anyagi világ terén. Minél jobban hajlik a mérleg
nyelve
a szeretet felé, annál szebb, meghittebb lesz az ünnepünk.
2016.
december 3.
5
szavazat
………………………
Fellner
István: GYERMEKKOROM...../1960/
Mindig
erre járt iskolába menet. Fehéren virított az akácos, néhol még
kapaszkodó
levelek szárazon zörrentek. Olykor megrettent, ha enyhe fuvallat
rázta
őket, mint megannyi szellem jelezne, van - lehet. Lassan lépdelt,
iskolába
menet. Nem rugdosta a földet, a puha avart, félt, a bakancsa, csak
alig,
s messze még a tavasz. Szőke tincse kikandikált a füles sapkája alól,
kék
szeme el - el táncolt a gyalog útról, valahol messze járt, az ünnep már
múlt,
s ő várt, remélt egy szebbet, mint annyiszor, gazdagabbat,
fényesebbet...Könnyben
lábadt...sietve törölte. Körülnézett, hogy látja - e
valaki,
hogy így átélte...pedig lenne, ha kérdeznék..mit szeretne, ha
lehetne
kérni tőle ott fenn. Nem sokat, csak keveset, csak annyit, hogy
egyszer
tudjon dicsekedni vele. Kondult a harang egyet. Sietni kell, futni
nem
tudok...mert síkos,..."örökké ezek a gondolatok". Felnézett, fekete
varjak
helyeseltek. "kínom legyen tiétek"- legyintett, mint apja, ha valamit
nem
érzékelt, értett. Feltűntek a falu első házai, megállt. A pára lassan
oszlott,
a kémények keményen sírtak az égre fekete köszöntőt. "Így kéne
maradnom,
majd azt mondom elkésve, szellemekkel küzdöttem", mert a kép
olyannak
tűnt...Megborzongott, "menni kell" mormogta maga elé, elhagyva a
csenevész
erdő szélét gyorsított. Csak valaki meghallgatna, hinne, hogy jó
vagyok,
voltam. "Bár lehet, néha ezt feledtem".És szólna pár szót
érdekemben.
Hisz pár nap, s a karácsony csenget ...nem lehet, hogy csak
apró...mit
ad...bár ..nekem az is elég ha...finom...s édes...csak
legyen
kicsivel több, s anyám könnye ne legyen sós. apám keze eres...
4
szavazat
………….....…….
Anjo
Amiko: https://soundcloud.com/anjo-amika/venu-kredantoj
3
szavazat
………..........…..
Anjo
Amiko: https://soundcloud.com/anjo-amika/jaszolban-a-szalman
2
szavazat
………........……..
Kapitány
Marika
https://www.facebook.com/ria.kapitany/videos/o.830657633743277/1142322169219986/?type=2&theater
1
szavazat
GRATULÁLUNK
MINDEN HELYEZETTNEK!
********************
6.
HISTÓRIA - 01
SZILVESZTERI
HÁLAADÓ MISE....TÖRTÉNELMI
VISSZATEKINTÉS.
NAGY
VENDEL: HITÜNK
EREJE
1944 -
1945 FORDULÓJÁN...
A háborúnak még nincs vége, de a harcok már
a nyugati határok közelében
dúlnak,
és az orosz csapatok megállíthatatlanul nyomulnak Berlin felé.
A
felszabadult területek megszenvedték a háborút, de már kezd helyre állni a
rend,
és a béke, de a nyugalom még várat magára, s mindenki várja már ennek
a
borzalomnak a végét.
A
szegényes Karácsonyon főleg annak
örültek az emberek, hogy túlélték a
borzalmakat,
és hálával telve köszönték meg a
templomban Istennek a
megmenekülésüket.
Szilveszter estéjén, a hívők csoportokban,
vagy párosan vonultak a
szokásos
év végi hála adó szentmisére.
Már
sötét volt az utcákon, de a templom ragyogott a villanyfényben, és a sok
gyertya
fényétől, s az ünneplőbe öltözött melegségre vágyó hívek lelke is
repesett
a boldogságtól.
A
kisváros gyönyörű temploma csodálatos módon nem szenvedett nagyobb károkat
a
háborúban, s ez azért is örvendetes, mert Európa egyik , ha nem a
legnagyobb
egyhajós temploma, s igencsak kár lett volna érte. Csupán egy
mesterlövész
próbálta ki a torony keresztjén puskáját, és ügyességét, de ez
is
csak évek múltával derült ki egy tetőjavítás során. Jó lövés volt.
Akik
az oldalajtókon mentek be, nem láthatták, a főbejárat előtt álló orosz
katonai
kocsit, amiből a szovjet városparancsnok szállt ki, s megindúlt a
templomajtó
felé.
Mozgásán
látszott, hogy sebesült, bizonyára azért maradt le a harcoló
csapatoktól,
s rangjánál fogva tették meg városparancsnoknak. Szokás volt ez
akkoriban.
Néhány
géppisztolyos közkatona a bejárat előtt helyezkedett el, nem kis
félelmet
keltve a polgárokban, de senkihez nem szóltak, csak apró ferde
szemeikkel
figyelték a számukra szokatlan, kiszűrődő fényeket. és zajokat.
A
Kapitány némi tétovázás után, egyedül, de határozott léptekkel bevonult a
zsúfolásig
megtelt, ragyogó, Isten Házába.
A mise már elkezdődött, gyönyörűen szólt az
orgona, s a tömeg hangosan,
önfeledten
énekelte a hála adó zsoltárokat.
A
tiszt, sétált a padsorok között, lovagló pálcájával fényes csizmáját
ütögette,
s fejét forgatva figyelt, nézelődött.
Láthatóan
tetszett neki a zene, a búsan búgó, később diadalmasan zengő
orgona
magasztos hangja.
Az asszonyok összébb húzódtak a padokban, a
férfiak suttogva kérdezték
egymástól:
- Mit keres ez itt? - de mivel nem történt baj,
megnyugodtak,
hiszen
Isten Háza mindenkié. Azért mégis kissé behúzódtak az oszlopok mögé.
Lassan
beért a főhajó közepére, ahol a
lépcsősor tetején a szószék
magasodott,
s felnézett, felemelte tekintetét a kupola felé.
A
régi építészek tudat alatt,vagy igenis úgy tervezték a templomokat, hogy az
emberek
önkéntelenül felemeljék FEJÜKET az Úr
felé.
Amikor
felért a plébános a szószékre, meglátták egymást, a pap, és a
katona.
Mind a ketten meglepődtek, s ebben a pillanatban elhallgatott az
orgona
is. A
tisztelendő atya elkezdte mondani a szentbeszédet, a hit erejéről, a
háláról,
és a reményteljes , békés évekről. Csak néha-néha remegett meg
kezében
a csatos imakönyv.
A
hívek áhítattal hallgatták,de a kapitány nem értett semmit a beszédből, s
ez
zavarba hozta. Lassan
megfordult, az orgona sípjait nézte, majd a kántort kereste
tekintetével.
Ekkor hírtelen a csizmája szárára
csapott, s pálcájával
mérgesen
leintette a prédikáló atyát. Ő
kérdőn nézve elhallgatott.
A
Kapitány rekedtes, idegen hangján felkiáltott.
-
Doszta propaganda!
-
Davaj muzika!
S hírtelen felharsant a hálaének, a
hit, a remény, a szeretet, és
az
összetartozás
diadala, a zene által,mely kapcsolatot teremtett a hívők,
és
Isten között.
Nagy
Vendel
2012.11.23
Megjegyzés: Az írás nyomokban megtörtént eseményeket
tartalmaz.
A
szellemi terméket a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.
********************
7.
HANGOS VERSEK
A GUSZTI RÁDIÓ KARÁCSONYI ADÁSÁBÓL...
A VERSEKET ELŐADJA : ILOSVAY
EGYED KATALIN, ÉS ILOSVAY GUSZTÁV
Nagy
Vendel Ki hozza a karácsonyfát című novelláját elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=LiILxXB3MqE&t=12s
Nagy
Vendel Karácsony vakon című versét elmondja Ilosvay Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=UcV8smFjE-4&t=27s
………………………
Drága
Vendi,
Gyönyörű
ez a vers, ha nem bánod én fogom elmondani vasárnapi karácsonyi
műsorunkban,
Szeretettel
ölellek: Katalin
2016-12-15
20:50 GMT+11:00 Nagy Vendel :
.................................
NAGY VENDEL: KARÁCSONY
VAKON....
Szenteste
fellobban
A
gyertyák izzó lángja
Karácsony
reggelre is
Kihűl
a vaskályha.
Megszületett
a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Jöjj
kedvesem,
Ülj
az ölembe
Utoljára
nézzél a szemembe
Halványuló
fényét
Látod-e?
Ezentúl
fehér botot veszek a kezembe
fekete
kalapot teszek a fejemre.
Szenteste
fellobban
A
gyertyák izzó lángja
Karácsony
reggelre is
Kihűl
a vaskályha.
Megszületett
a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Mindkét
szemedre megvakultál
Ülsz
az ágyon
Várod
a karácsonyt
Várod
a csodát
Az isteni bárányt,
Hogy
újra lásd
Isten
szép világát
Akkor
majd meglátod
Ki
maradt végül a barátod.
Szenteste
fellobban
A
gyertyák izzó lángja
Karácsony
reggelre is
Kihűl
a vaskályha
Megszületett
a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Kalitkában,
hogy enyém maradjon
Legszebbik
madaramnak is szárnyát szegem
De
ti kedveseim
Drága
gyermekeim,
Ha
megértetek
Repüljetek
Ti
fészket elhagyók
Óvó
szárnyaimat kiterítem felettetek.
Az nem sértene
Ha vissza sem néznétek,
De az
rosszul esne,
Ha elfelednétek.
Szenteste
fellobban
A
gyertyák izzó lángja
Karácsony
reggelre is
Kihűl
a vaskályha
Megszületett
a Megváltó
rongyos
istállóban
Az ige megtestesült Betlehemben
S
a három királyok elindultak,
Fényes
csillag vezette őket.
Tömjén
füstje lebegett a légben,
Letérdeltek
a kis Jézus elébe
Ki elhozta a
reményt,
Hitet
vesztett embereknek
Az utolsó esélyt.
A mennyben angyalok kara énekel,
Varázsgömböt
szorongatsz
vágyón
a kezedben
Csillognak
a fények
álmodozó
szemedben.
A megváltás reménye él
Megtisztulni
vágyó,
Bűnös
lelkedben.
Szekszárd, 2016.
karácsonyán
********************
8.
HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY
VENDEL VERSEI - AZ ASSZONY ÉS A CSALÁDOM...
HÁLAÉNEK...
Az asszony, és a
család,
egybetartozó
egység,
összetart
akár a pánt,
összefog
akár a hordón az abroncs,
mint
pincék alján
dongák
közé a bort
szorítja
szertelen,
de
a sors oly galád.
gyengeségem
okán,
megtalálták
vértemen a rést,
végig
kell néznem,
hogyan
hullik szét a család.
Osztozom
veled a maradékon
utolért
a létbizonytalanság
három
lányom segítőkészen áll,
értetlenül
figyel kis unokám.
Végutoljára
is
himbálódzom
egy faágon,
amit
alant láthatsz,
már
csak az árnyékom.
S áthúz a
huzat
süvöltő
fagyosan
a lábam alatt.
Végezetűl
csak reád támaszkodhatom,
amiért
hálával tartozom.
Átvállaltad
Anyámtól
a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi
szememtől
Az
írást.
Karoddal
segíted
nekem
a járást.
Szomorú
lelkemtől
Lassuló
szívemtől
A
bízást.
Fahasábokat
fagyos
időben
rakva
a tűzre,
hogy
meg ne fagyjak élve,
Testemet,
lelkemet
Féltve,
Az
Isten áldjon meg
Érte.
de
felugrik előttem
egy
gonosz ördög,
s bőszen kiáltja...
Kicsi
vagyok, de hö!
Mivel
becsapott Mammon,
lovagolhatsz
a hullámon
jótetted
után
jót
ne várj,
mert
jócselekedetért
elnyeri
mindenki
a maga jutalmát.
lenyúzzák
rólad
az
összes textíliát.
inged, s gatyád.....
Szekszárd,
2017. 01.01.
********************
9.
TÉLI KÉPEK
MÁTYÁS
RITA VERSEI - FESTMÉNYEI
Mátyás
Rita: Téli világ...
Világos
szürke fellegek,
foglalják
el a téli eget.
Hidegtől
dermedő világ,
Vacogó,
kopár, fekete fák.
jó
előre rá köszönünk!
Télanyóka!
Édes-kedves!
Földben
fázik a mag, s reszket.
boríts
reá, vastag bundát,
ne
fagyjon el, őszi munkánk!
Jövőre
is legyen kenyerünk,
ne
legyen üres a tenyerünk!
Télanyó,
bólint, s mosolyog,
és
szállingózni kezd a hó.
Apró,
pici hókristályok,
keringve
szállnak, magason.
Nesztelen
hullanak egymásra,
bundát
terítve a földre,
nem
fog már fázni a mag,
kikelhet,
ha tavasz ébred!
Fekete-
fehér már a világ,
Az
ágakon hókötött sál.
Békés,
tiszta a világ most,
a
természet megpihenhet,
s
az álomból felébredve,
Készülhet
a kikeletre.
************************
Mátyás
Rita: A frissen hullott hó...
Szürke
hófelhők takarják a napot,
táncolva
szállongnak, puha hókristályok.
Mindent
belepő, hófehér takaró,
Fáknak
ágaira sálat köt Tél anyó!
Kéményekből füst száll, duruzsol a tűz,
a
hónak súlya alatt, meghajlik a fűz.
Sűrű
hóesést gyerekek élvezik,
Boldog
nevetésük, ajkukon gyöngyözik.
Csillog
a szemük, az arcuk kipirult,
Kész
lett a hóember, kalapja lekonyult.
Szánkózó
dombon gyerekeknek hada,
frissen
hullott hónak nagy a varázslata.
Mátyás Rita: Tél a hegyekben |
Mátyás Rita: Téli patakpart
Mátyás Rita verses oldalának elérhetősége:
Mátyás Rita rajzainak és festményeinek elérhetősége:
******************** |
10.
HALLGASSUK EGYÜTT
Dr. KOVATS GYULA
ZENEI ROVATA - JÁRTÓ
RÓZA VERSÉVEL
Zenei
rovat 5. szám
A
zenei rovatunk ezen száma Advent havának tiszteletére született: mind az
ima
szövege, mind a zenei aláfestés. A verset valós szituáció alapján írta
Jártó
Róza, abban nagybeteg embertársának gyógyulását kéri.
Jártó
Róza: Adventi fohász
Dr..Kováts Gyula |
Uram!
Itt
van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez
egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk.
Amit
eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Egy
csettintés részedről, s elszáll felettünk.
Tudom,
messze vagyunk még a sok földi jótól,
A
reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram,
vegyed életemből, minden kaphatót,
Csak
halljam szívből nevetni a szomorkodót.
Még
egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem
vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A
boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem
az életért vívott minden napi harcát.
Jártó Róza |
Drága
jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e
nála jobbat, ki életet kapott?
Mért'
méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg
nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.
S
bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De
őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd,
hogy érezze, szép napod melegét,
Nem
hagytad magára a földnek e gyermekét!
Nézz
fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod
ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek,
tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi
ez Neked, ki teremtette e világot.
A
verset Jártó Róza: Anya! nézd egy szép virág című verseskötetéből
merítettük.
Ez a szám az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD
albumunkban
található. A verseskötet és a fenti CD album ikertestvérek.
A
verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából
merített
átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.
Hallgassák,
nézzék: szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula
https://youtu.be/vGuVkTaVxKo
A
zenék további elérési útjai:
http://www.julius-joszolgalat.com/orokbecsu-zenek/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/adventi-fohasz/
http://www.julius-joszolgalat.com/videoink/dallamokkal-olelt-rimek/adventi-fohasz/
http://orokbecsuek.blogspot.com/2015/11/adventi-fohasz.html
********************
11.
HISTÓRIA - 02
CSILLAG
LOVAS
FELNYERGELEM
KESELY LÁBÚ LOVAMAT,
LOVAMAT, DE LOVAMAT,
LERÚGATOM
VÉLE A CSILLAGOKAT...
………………………….
NAGY
VENDEL:
TÖRTÉNELMI
IHLETÉSŰ, MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEKET FELDOLGOZÓ TÖRTÉNET
Mikor a csikó megszületett, nagy öröm volt az
istállóban.
A
gazda, és a gazdasszony már várták a kiscsikó
világra jöttét, mert a
gazdaság
gyarapodása mindig örömteli esemény a tanyán,
Ez
a mai mégis más, mert a kis Jóska tizenötödik születésnapját ünnepelték,
s
nekiszánták ezt az új lovat.
Hiszen
látták, hogy a gyerek mennyire érdeklődik a gazdálkodás iránt, és
hogy
szereti. meg jól is bánik az állatokkal, kiváltképp a lovakkal.
A
gyerek határtalanul boldog hiszen első saját tulajdona állott előtte
remegő
lábakkal, és mindjárt látták rajta, hogy nem akármilyen állat.
Egyszerűen
gyönyörű, erős, szép állású, de legszebb
a feje volt. Nagy
barna
szemei fáradtnak tűntek, de a fiú tekintetével egymásra találtak,s ez
boldogsággal
töltötte el. Mégis
legkülönlegesebb a homloka volt. Hatalmas fehér csillag díszítette, ezer
közül is kirítt volna. A
lovacskát el is nevezte Csillag- nak.
Igazán hozzá illő név, kifejezi a valós
szépségét.
Csillag boldogan szaladgált az anyja mellett,
mikor kikocsiztak a földekre
a
termést hazahordani, vagy amikor télen szánkóval kihordták a trágyát az
udvarról
a tavaszi szántás alá. Jól
tartották,etették, ápolták, s ez meg is látszott rajta. Derék, okos állat
vállott belőle.
Néhány
év múlva lehetett már vele dolgozni is, de az idővel ifjú férfivá
érlelődött
Jóska sajnálta paraszti munkára használni a nemes , büszke járású
paripát,
hanem csak lovagláshoz szoktatta a Csillagot.
Titkos
vágya volt, hogy ő is, mint a nagyapja, és az apja, huszár lesz, mint
amazok,
az első háborúban, ha majd egyszer őt is behívják katonának. Ált egy
kis
füzetecske a szoba asztalán,amit valami Petőfi Sándor írt, és abban
szokta
nézegetni a képeket a huszárokról, a János Vitéz hősi cselekedeteiről. Aztán meg sokat meséltek az öregek is a maguk
katona élményeikről,
nagy divat volt ez akkor tájban.
Egyszer
csak eljött az ő ideje is. kitört a második nagy háború.
Saját lova hátán büszkén vonult be a tolnai
huszár laktanyába. Otthon
illőn
elbúcsúztatták a katona fiút, az apja büszkén nézettutánna, az anyja
kellően
megkönnyezte, ahogy már csak az anyák szokták, ha katonának vonul a
fiuk. Nem
gondolták még akkor, hogy ez már egy másféle háború lesz, mint az
ezelőtti
összezörrenések voltak, amikor még ember küzdött ember ellen, s nem
gépek, a földön és a levegőben.
Kiképzés után, ló is, lovasa is beállt a
sorba, ahogy, mondták akkoriban.
Már
alig várták az indulást, hiszen beléjük nevelték, hogy a hazát meg kell
védeni
a kommunizmustól.
Egy
napon bevagoníroztak, vonatos huszár,...... de hát Oroszország messze
van. Egy
hét múltán már a fronton voltak.
Kiderült,
hogy a lövészárokban a tankok, és aknák ellen
nem használható a
ló.
Hátra vitték őket, és fogatolásra, élelmezés, sebesült szállításra
használták
a lovakat.
A
nagy sárban, majd a hóban jobban bírták a munkát, mint az a néhány autó,
ami
még üzemelt a hidegben. Jóska
néha látta a Csillagot, és mikor közelébe jutott, néhány kockacukorral kedveskedett
neki, amit a reggeli tejes kávéból spórolt ki.
Csillag
mindig örült a gazdájának, és mindig szomorúan váltak el egymástól.
Ha
nagyon hideg éjszaka volt, kaptak egy kis rumot a lövész árokban, és
akkor
halkan énekelgették a huszár nótákat.
Sárga
lovam
Megbotlott
a csatában
Rosszul
ugrott
Be
a rövid vágtába.
Vigyázz
lovam
Vigyázz
a vezényszóra
Jobban
tudod
Mint
egy bundás regruta.
Néha a túlsó vonalak felől is hangos énekszó
hallatszott, s tudták, ott is
vodka
osztást tartottak. A lerészegedett katonákat másnap hajnalban rohamra
vezényelték,
s nem számított az ember, hiszen volt elég a nagy
Oroszországban.
A mieink rendre visszaverték a támadásokat, dehát sokan
jöttek,
korszerűbb fegyverekkel, s a magyarok visszavonulásra kényszerültek.
Az
oroszok az ágyúzás után nagy hurrázással, felállva futottak a lövész
árkok
felé, és megfutamították az átfázott , éhes magyar bakákat. A hátrálás
végül
nagy meneküléssé fajult. A maradék felszerelést, és a sebeseket
szekerekre
rakták, és megindult visszafelé a vert sereg, ami ide oly
büszkén,
és dicsőségre vágyón érkezett.
Csillag
is nekifeszült a nehéz kocsinak, s mint ha tudná, hogy hazafelé
indulnak,
megsokszorozta erejét.
A
maroknyi sereg, halottait a fagyos földbe temetve visszavonult a nagy
hóban,
közeledett a Karácsony, s ez adott némi bizakodást, és reményt. Rossz
utakon,
dideregve érkeztek be egy ismeretlen falucskába, ami két domb közé
szorulva
két sor ház között vezetett el.
A
tisztek csapdát sejtettek, féltek bemenni a szűk utcába a házakközé, de
visszafordulni
nem lehetett. Át
kell vonulni minél gyorsabban, ez a parancs.
Egy
nagykendős öreg asszony öklét rázta a bakákra, de azok oda sem ügyeltek.
-
Hitler kaput. kiabálta
A
férfiak betámasztották a kapukat karókkal, rudakkal, de senki nem akart
sehová
sem bemenni.
A némán vonuló csapat, hírtelen repülő gépek
zúgására kapta fel a fejét.
Kettő
Szovjet vadászgép közeledett vészjóslóan.
A
Raták rárepültek az úton vonulókra, és
alacsonyan szállva géppuska tüzet
zúdítottak
az ellenségre. Háromszor
fordultak vissza, és verették a menekülő bakákat, akik hiába próbáltak
a házakba bejutni, hiszen azok mindenütt zárva voltak.
Árokba,
falak tövébe, kocsik alá próbáltak elbújni az emberek, nem sok
sikerrel.
A
csapda bevált.
Amilyen
hírtelen jöttek, úgy el is tűntek a vadászok. Percekig
nagy csend maradt utánuk.
Kezdtek felocsúdni a katonák, minden felé
jajgató, haldokló emberek. és
lovak
hevertek. A kocsik szanaszét , mindenhol riadalom lett úrrá a
megtámadottakon. Jóska ült az árokparton, kezét a füleire
tapasztva, és nem
értette,
mi az a zúgás a fejében? Mintha
harangoznának valahol nagy
zúgással.
Kiabálásra,
parancsszavakra ocsúdott.
Borzalmas
látvány fogadta. Mindenütt halottak hevertek, ember, állat.
Gyorsan
felrakták a kocsikra a sebesülteket, s a halottakat, majd egy
alkalmasabb
helyen eltemetik őket. A fiú titkon
örült, hogy nem érte golyó,
de
sajnálta a bajtársakat. Szemével
a lovát kereste, mert sehol nem látta, sem elől, sem hátul, mert összekeveredtek
a fogatok.
Rosszat
sejtve kissé lemaradt, és az árok partján meglátva az út szélén
fekvő
Csillagot. Ordítva odaszaladt hozzá, s letérdelt melléje. A ló testét
kettő
lövés érte, de a gyönyörű csillagos feje sértetlen maradt.
Azonnal
látta, hogy élettelen a barátja. Szólongatta, simogatta, de hiába.
Védtelennek,
magányosnak, és elveszettnek érezte magát a nagy orosz télben,
s
a kilátástalan, remény vesztet helyzetben. A
csapat már előre haladt, észre sem vették, hogy lemaradt. A fiú utánnuk nézett,
szeme megtelt könnyel.
Szájába
vette a puskája csövét, és szép lassan megnyomta a ravaszt.
Ott
feküdt a kedves lova mellett. A
többiek csak egy távoli csattanást hallottak, de oda sem ügyeltek. Igyekeztek
ki a falu szorításából, s csak nagy későn vették észre, hogy egy társuk
elmaradt a csapatból, de visszamenni már nem lehetett érte.
Azon a napon a békésebb helyeken Karácsonyt
ünnepeltek. Este meggyújtották
a
gyertyákat, s örültek a Názáreti Jézus születésének.
Jóska
szülei is a fiukra gondoltak, és aligha hitték, hogy őérte is
gyújtották
a gyertyát.
Nagy
Vendel
2016.12.24.
********************
12.
MEGSZÓLALOK
HOGYAN
INDULT AZ ÚJSÁG...? A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG...
ÚJSÁG
BEKÖSZÖNTŐ
FŐOLDAL
ÚTMUTATÓ
AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ
Tisztelt Látogatónk, Kedves Olvasónk!
Szeretettel
köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést
a bizalmasnak tűnő megszólításért,de gondolom ezt a lapot barátaim,
vagy
híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több
mint negyven éve írogatok
különféle
lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban.
Vers,
próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
Mindig volt valamilyen megjelenési
lehetőség, de a mai gazdasági világban
ez
teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
Önálló verseskötettel is jelentkeztem,
köszöntve az új évszázadot.
Sajnos
sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak
hiúsága,
és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a
belterjes
művészvilágban.
Éppen ezért más módszerhez kell
folyamodnunk, s egyénileg kell a
sorsunkat
a kezünkbe venni.
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban,
ami részben, egy könyv erejéig
anyagi
haszon nélkül megvalósult. A másik ötlet egy saját lap indítása, de a
nyomda,
papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe
kerülnének. Ki
vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!
Egy
irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű
megírása,
kiadása, és eladása.
A
kor adottságait kihasználva egy elektromos lap megjelentetésén fáradozom.
Internet,
jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van. Ha
a
Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.
Mivel
magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási
lehetőséget
szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján
a lap címe:
MEGSZÓLALOK
Nem
túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.
Néhány
gondolat a tartalomról, és a formáról.
A
cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja,hogy az írása
megjelenhet
lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak,
előbb
utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében. Csupán
néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az
írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi
normákra
fittyet hányó magyartalanodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi
politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt,hogy nincs
véleményünk
róla. Írás közben elkerülhetetlen a
történelmi visszatekintés,
de
a határt a kettőezredik évszámnál meghúzzuk.
Megjelentetnénk
cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket,
dalszövegeket,
reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt
recepteket,
stb.
Az
írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat
fenntartjuk,
a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani
szabad.
Az újság terjesztése elektromos úton
történik e mail címre, mindenki
egyénenként
megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos
vágyam,
hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került
honfitársainkhoz
is eljusson ez az olvasnivaló. A
lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot.
Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy
értéktelen a termék. Pedig csak gesztus
az olvasó felé. Persze semmi sem
ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi
munkával, tárgyi dolgokkal,vagy némi kp-vel, ami egyéni
megbeszélés
után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása
érdekében
kérjük. (elektronika, megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.)
A
külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel
egyszerűbb,de
pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó
programjuk
könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel. Később,
technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat
is szeretnénk közölni, színesítve a lapot. A
számokat havonta küldjük,visszamenőleg is, hiszen később is
csatlakozhatnak
hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok
között add tovább.
Kíváncsian
várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon:
06 30 550 51 06
e-
mailben nagy.vendi@freemail.hu
megszolalok@freemail.hu
Megrendeléseket,
írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.
Mindenkinek
kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az
esetleges sajtóhibákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
A
szerkesztő...
MEGSZÓLALOK: Egyéni
hitvallás
A
tribünön és
Nagy Vendi és a szerkesztősége... |
A
szószéken
Én
nem értem el
Semmilyen
sikert,
Számomra
csak a
Katedra,és
a
Színpad
termett
Némi
babért.
Igazán
nem is
Törtem
magam
Efféle
jutalomért,
De
mondani valóm van
Erről
a cudar világról,
S
magányomból
Csak
az írással
Tudok
kitörni,
A
Magyarok
Gyönyörű
nyelvén
Sokakkal
pörölni
Hangos,
hamis szóra
Magamat
nem ragadtatom,
Mint
némely
Szószátyár
szónokok,
Nem
mondok szónoklatot.
A
literatúra az
Amivel
dicsően szólhatok,
Mondom,
mondom,
A
magamét
Míg
levegőt kapok,
Amíg
a Teremtő akarja:
Megszólalok.
2012. augusztus 1.
********************
13.
BEAT MÚZEUM
Kanzler Anna |
KATI
KELLY, ÉS A KELLY FAMILY DALAI
KANCZLER
ANNÁNAK…
Régi,de
igen népszerű rovatunkat kissé felfrissítjük.
SZERZŐTÁRSUNK,
KANCZLER ANNA, már több mint fél éve
kórházban fekszik
nagybetegen. Ezekkel
a számára oly kedves dalokkal kívánunk
neki jobbulást, és mielőbbi hazatérést. A remény, a
hit, és a szeretet ereje legyen
veled.
Magam
és a magazin minden olvasója nevében
kívánunk mielőbbi teljes felgyógyulást: Vendi.
Szia!
Ez
az:
www.youtube.com/watch?v=QP_rde4M57M
Anna.
:)
Az erő legyen Veled.
********************
14.
HETET EGY CSAPÁSRA
NAGY
VENDEL:
HETEDIK
ÉVFOLYAMÁT KEZDTE EL AZ IDÉN A
MEGSZOLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN.
A
SZPONZOR
Mint
különleges állatfajta, avagy, a fagyi visszanyal..
Még
mielőtt a szponzorok vérig sértődnének, - az a kettő - sietek a címet
megmagyarázni.
A
szponzor olyan ritka, mint a fehér holló. Ezzel az állati hasonlat vonal
letudva. Bocsánat,
remélem nem sértettem senkit!
Megszólalok irodalmi magazinunk hála
Istennek lassan, akár egy lendkerék,
beindul,
és sokszor már a tehetetlenség erejével önmagától is továbbforog,
akkor
is, ha egy pillanatra megállunk a tekerésben, de utána vidámabban
lendül
tovább a kerék.
Van
egy általam gyűlölt szó, a vállalkozó, ami egy gyűjtőszó lenne, de nem
fejezi
ki azt, amire hivatott volna. Történetesen nem derül ki, hogy mire is
vállalkozik
a szerencsétlen. Az a biztos ha kiírja: bádogos és vízvezeték
szerelő...E
nélkül csak próbálkozó lehet.
Én
is próbálkoztam egy új irodalmi újság megvalósításával, és elmondhatom,
hogy
álmaim kezdenek valóra válni. Beindult, és folyamatosan, önmagát
gerjesztve,
állandóan fejlődve működik a magazin.
Minimális
tőkéből kiindulva, egy számítógép segítségével létrejött valami,
amit
már lassan az egész világon ismernek, a világhálón elterjedve, ami
manapság
már nem is olyan nagy dolog.
Ez a próbálkozás, olyan vállalat, amibe
mindenki csak beletesz valamit,
és
a szellemi tőkén kívül senki nem vesz ki semmit, főleg nem anyagiak
tekintetében.
Mindenki
ingyért dolgozik, a szerkesztőktől kezdve a szerzőtársakig
bezárólag. Idegen szóval mondva a közösség nem
profitorientált.
Persze
ezt nem hiszi el senki, mert azt kérdezik, akkor miből élünk? És itt
még
a régi zsidó vicc sem igaz, hogy abból, hogy vasárnap nem nyitunk ki.
A
szerkesztőség napi húsz órán keresztül nyitva van, még hétvégén is. A
többi
az alvás idő. Regenerálódni,
akkumulálódni is kell valamikor.
Lapunk ingyenes, és e-mailen, és interneten
kézbesítjük mindenkinek a
lakására,
aki kéri. Az
ingyenesség gesztus az olvasó felé, még vállalva annak a veszélyét is, hogy
azt hiszik, hogy értéktelen a termék.
Manapság
nemigen lehetne megoldani, hogy pénzt kérjünk az újságért.
Egyrészt,
mert azonnal elveszítenénk az olvasók kilencven százalékát, mert a
mai
ember mindenért fizet, de a kultúráért már vagy nem tud, vagy eleve nem
is
akar. Másrészt meg igencsak macerás volna a pénz begyűjtése a világ
minden
tájáról, és miért tolnánk ki a közelben élőkkel. Na és persze, ezt
ígértük,
s mi másokkal ellentétben, be is tartjuk a szavunkat.
Sajnos
a szponzorok nemigen dörömbölnek az ajtóinkon, de én jobban szeretem
a
mecénás kifejezést, mert mindkettő teljesen mást jelent.
Egyesek
kérdezik, miért nem kérünk száz forintot, ami jelképes összeg volna,
egy
fél gombóc fagylalt ára, vagy négy szál cigaretta értéke, ami tényleg
nem
egy nagy összeg. De a sok kicsi sokra megy alapon, ha mindenki küldene
száz
forintot, akkor is tetemes összeghez juthatnánk. Egy
kis matematika, száz olvasó után már tízezer forint lenne, és hatványozódhatna
is, mert nekünk sok száz olvasónk van. Postán
feladni nem érdemes, mert a csekken elküldött száz forint többe kerülne,
mint maga az alapérték, és ha borítékba teszik, akkor is a kis kétszínű
elhozatala kétszer annyiba kerülne. Azért
a leleményes olvasók, néha a leveleik mellett benne felejtenek véletlenül...
egy ötszázast, vagy ezrest levélpapírok között. Egyszer, kétszer
már előfordult. Köszönet érte.
De...
Jönnek
más levelek is.
Többen
azt hiszik, hogy a jól menő magazin tele van pénzzel, kapja az állami
támogatást,
és a sok szponzori támogatást, és a magánszemélyektől is folyik
be
a kasszába. Ezért igen szívhez szóló, segélykérő, és főleg
pénzkérő levelek is
érkeznek.
Segítsünk
a villany, gáz, vagy más számlák kifizetésében, a csekkek
feladásában,
és hasonló témákban. Sajnos ezekre a levelekre elutasítóan kell
válaszolnunk,
pedig szívesen megtennénk, ha ezzel valakinek a napi túlélését
elősegíthetnénk,
annak ellenére, hogy irodalmi, és nem gazdasági lap
vagyunk.
Az olvasóért mindent. Persze pénzt nem adnánk, mert bizonyára
vannak
szélhámosok is, de ha elküldenék a csekket, akkor azt feladnánk, és
visszaküldenénk
a feladott vényeket előzetes megbeszélések alapján.
Továbbszámolva
az olvasók számát, ezer olvasónál már százezer forint lenne,
amivel
már lehetne segíteni valamelyest. Magyarország lakosainak száma
mondjuk
tíz millió, akkor tíz százaléka egy millió, az ő félgombócnyi
segítségükkel
már a százmillióval megváltanánk ezt a
szegényes világot. A
nagykérdés
az, hogy akadna-e olyan, aki lehagyná nyalni a fagylaltja felét?
Persze
a százas is csak alapösszeg lehetne. És csak fél gombóc fagylalt ára,
mert
ma olyan világot élünk, ahol az egyforintos fagylalt is kettőszáz
forintba
kerül. És
talán maradna az újság fejlesztésére is.
Persze erre jó szívvel senkit nem
bíztathatunk, nehogy összeütközésbe
kerüljünk
az adóhivatallal, de véletlenek előfordulhatnak.
Mert
most az van, hogy koldustól kérnek alamizsnát, hogy ilyen irodalmi
idézettel
éljek.
Ezen elmélkedésünk jelen esetben is csak
fikció, feltételezés lehet, a
jóhiszeműség
szüleménye, hiszen elméletben igen, de a valóságban szinte
elképzelhetetlen,
és humor kategória, ami esetleg átbillenhet tragikomikussá
is.
A magazin, ha szerény körülmények között is,
de halad továbbra is a
kijelölt
úton, a sok olvasni vágyó látó, és látássérült, és mozgássérült,
vagy
siket ember felé, hazánkon belül, és
határainkon túl is. Isten, a
szolidaritás,
valamint a szeretet jegyében folytatjuk ezt a kulturális
missiót.
Egyebet
nem mondhatok.
Nagy
Vendel
2017. január
http://megszolalok.blogspot.hu/
megszolaloknagyvendel
A magazin anyagi és tárgyi adományokat elfogad
a lap fennmaradása
érdekében...
********************
15.
VERSRŐL VERSRE
Széll
Magdolna: Nem
vagyok más
Köd
előttem, köd utánam,
azt
sem tudom merre jártam.
Rút
betegség lenyelt engem,
mélységeit
megszenvedtem.
Poklok
poklán égni szörnyű,
démonokkal
nem volt könnyű.
Kaptam
támaszt, óvó kezet,
szeretetből
mentőövet.
Nagy
lett az én veszteségem,
vakság
terhét megismertem.
Új
életem szánalmában,
igaz
gyöngyökre találtam.
Vannak
akik átölelnek,
mások
gyáván elkerülnek.
Vakságomtól
ne féljetek!
Lelkem
teszem elébetek.
Nem
vagyok más, csak egy ember,
ki
forrón szeret szerelemmel,
meleget
ad érintéssel,
szívét
fonja körbe fénnyel.
2016.
Üdvözlettel: Széll Magdolna
Verseim - https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/
Vagy - http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna
................................
CSOMOR
HENRIETT: Újévi
köszöntő
Sietve
távozik az óév.
Feledésbe
merül a
kopottas
bánat.
Pár
óra múlva beköszön
az
újév.
Addig
is légy vidám,
Reméld,
hogy az
új
esztendő jobb lesz,
mint
a tavalyi.
De
ha nem történik
semmi
rossz sem veled,
már
az is félsiker..
S
ha megéled a
következő
évet,
te
vagy a nyerő.
De
most ne gondolkodj
efféle
ostobaságokon.
Az
életedet úgysem
tudod
jobbra fordítani.
Éjfélkor
öblítsd le a poros
úttól
torkodat,
s
vágj bele az újévbe.
Igaz,
megint elmaradt
az
újévi malac.
Azért
én kívánok néked
sikerekben
gazdag,
boldog
új esztendőt.
2017.
január 1.
.........................................
MENYHÁRT
ANDRÁS: Debrecen
Igaza
van Móricznak:
Debrecenbe
megérkezni a legjobb; Álmos,
szép
életet hazudó fala,
aranybikás
vaskalapja alá,
hol
mélység és mámor nem nagy,
de
pont elég a meghaláshoz.
Aztán
megindulni ebben a térben
az
egyetlen nagy piac úton
S
nem venni észre azt,
hogy
szemünk mindig egy dolgot figyel:
a
Nagytemplomot.
Elsikkad
mellette minden,
El
a csonka másik,
El
az Arany Bika fara,
És
bizony szürke a Püspöki Palota.
Ki
sejtené, hogy létüket tűzvész megelőzte?
Miért
gondolja bárki, hogy mindez Élet
egy
riadt szemű kamasz szívében ?
Pedig
szép, zengi búsan Csokonai,
Pedig
templom, hol trónfosztást mondtak ki,
Pedig
kollégium, hol tanult Kölcsey,
s
kiáltott ál-életet ál-nemzetgyűlés.
Csak
egy kis kört kell tenni
a
zenélő főiskolánál a parkerdő körül,
és
együtt érezni életet és halált
klinika,
strand és stadion közt,
megízlelve
az egyetem illatát,
beburkolózva
a fák temetői csöndjébe
Itt
futott elsőnek mindig a kamasz;
Sírhatott,
nevethetett;
depresszió
vagy hullámzó szerelem,
minden
kőszív megremeg;
haláltól
vagy gyönyörtől,
a
jelen vérzik s végtelen.
Ha
visszafelé jövök,
Már
csak az elfelé érdekel;
Nem
tart itt a Pálma cukrászda fagyija,
sem
anyukám Déry Múzeuma,
hol
első fáraómat,
Ecce
Homo-mat láttam.
Már
csak a huszonnégy emeletes látszik
Az
is csak tizennyolctól felfelé.
Igaza
van Móricznak:
Debrecenbe
megérkezni a legjobb.
Ám
elutazni még jobb.
Messzire
anyák, testvérek sírjától;
Hánykolódó
kamasz múlt
megidézett
halál-morzsáitól.
2016.
ősze
Menyhárt
András / 49 /
.........................................
KOVÁCS
JOZSEF KOPEK: Idesnek
Kemény
tél van úgy, mint régen,
Gyermekkorom
jut eszembe,
Mintha
csak most történt volna,
Anyám
arca van előttem.
Ó
ides! Ha most láthatnád,
Kint
ismét reccsen a kolbász,
Mint
valaha a padláson,
Tudod,
mikor ott macska járt.
Emlékszem,
beosztó szemeid,
Hogy
néztek rám mosolyogva,
Ha
felküldtél a padlásra,
És
lejöttem elpirulva.
Hol
voltál ennyit kisfiam,
A
padláson járt a macska?
Had
lássam csak kicsi szádat,
Nyisd
ki szépen nagyra, nagyra.
Nem,
most nem volt fent a macska,
Pici
kolbász földre hullva,
Eltűnt
gyorsan kis gyomromba,
Nehogy
megegye a macska.
Ó
ides ha most láthatnád,
Erkélyemen
reccsen kolbász,
Nem
jár már most itt a macska,
Csak
én, most minden hajnalba,
Ősz
fejjel, de gyerek szível,
Picit
török minden reggel.
Nem
járok már most lábujjon,
Több
a kolbász, mint a napom,
Látod
ides, csak azt sajnálom,
Nem
láthatod most mosolyom.
********************
16.
VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Kedves
Vendi!
Elolvasva
ismét magazinod, nemcsak együtt hullottam a hópihékkel,
hanem
hallottam a piros zacskó zörrenését, a csengők csilingelését és
éreztem
a gyertya, meg a fahéj és a csillagszóró illatait.
Tudod
jövőre már bizony egy új kezdet jön, mert azt mondják, hogy az
ember
hét évente megújul, ujjá születik. Ez neked, a magazinnak és
minden
szerkesztőnek, írónak és olvasónak is fantasztikus eredmény!
Ehhez
csak gratulálni tudok és fogadd, fogadja mindenki őszintén tőlem.
Kívánok
hát rajtad keresztül mindenkinek nagyon békés és áldott
karácsonyt,
eredményes, egészségben gazdag és írásban, olvasnivalóban
tömény
új évet!
András
.....................................
Szia
Vendi! Közreadták a Poeten a múlt évi statisztikákat a verseidről.
Küldöm
neked. Elérkezett
az év vége, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai
adattal meglepni téged.
2016-ban
egy-egy alkotónak a Poeten átlagosan 6 verse jelent meg. Neked 42
versed
lett ez idő alatt publikálva, ami jóval meghaladja az átlagot. Nagyon
termékeny
vagy, csak így tovább! :)
A
2016-ban publikált verseidet összesen 3444 alkalommal tekintették meg
látogatóink,
melyek közül Angyal a széllel című versed volt a legnézettebb
295
megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 216-an szoktak megtekinteni).
170
alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek
jelöljék
őket. Szemed tükrében című versed volt a legnépszerűbb 8 kedvencnek
jelöléssel.
214 hozzászólással is gazdagodtak műveid az év folyamán. E
tekintetben
is Szemed tükrében című versed vitte a pálmát 10 hozzászólással.
RITA
…………......................…..
Drága
Vendi!
Nagyon
meghatott a történeted, szépen írtad, jó érzés volt olvasni..
Mostanság
én is sokat gondolok szüleimre, akik szintén a Fényben
vannak,
vajon mit látnak most belőlünk.. érzem őket.. többet érzek ebből
a
világból, de nem mondom..
Akik
ezt a világot élik nem értenék meg, így azt sem értik miért nem
sírok,
amikor arról beszélek milyen fiatalon távoztak a szüleim,,
Látom
őket álmomban, itt vannak.. néha egyedül jönnek, néha együtt, néha
más
felmenőimmel.. ők fogják a kezünket és ez az, ami örök ebben a
mulandóságban..
Szeretettel:H. HENI...
.......................................
KEDVES
OLVASÓM.....
Már évek óta küldöm a magazinokat erre a címre, és sajnálattal észlelem
hogy
semmi reagálást , visszajelzést nem kapok. Így talán a végtelenségbe,
vagy
az érdektelenségbe küldöm leveleimet.
Ezért 2017.01.01- től a
címlistámról
törlöm.
Az újság olvasóihoz bármikor visszatérhet, mivel
a hetedik évfolyamot
kezdem
ezen a szent napon. A lapot ezentúl is megtalálja az interneten,
wwwmegszolalokblogszpot-
on és a
megszolalok nagy vendel
facebookon,
valamint
a youtube-on és a MEK oldalain is. Ezen kívül még húsz egyéb
listákon
is., de e-mailes kérésére újra
felkerülhet a szerkesztőség
címlistájára.
Fájó szívvel törlöm, amit sajnálok,
mivel a sok ezer olvasó
szerint
érdekes magazinban biztos találhatna
önnek is tetsző olvasnivalót.
Nem
kutatom az okát , hiszen számtalan dolog lehet, hogy egyáltalán nem
fogadja
a magazinjaimat, bár az is lehet, hogy
csak nem reagál kérésemre
sem.
Elnézést kérek, ha az újság színvonala
késztette erre a döntésre.
ÉN
ezt a magazint egy missiónak tartom
a fogyatékos emberek felé, számomra
csaknem
mindent jelent, és publikálási lehetőség olyanok számára, akik még
sehol
nem jelentek meg ez idáig, A
lapot a vakok is olvashatják géppel.
ez
egy hiánypótló magazin, ami megjelenik az egész világon.
További
sikereket kívánok ebben az új
esztendőben.
Tisztelettel: Nagy Vendel
2017.01.01
nagy.vendi54@gmail.com
megszolalok
művészeti magazin
********************
17.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA : A VÖRÖSHAGYMA
Soponyai Mihály |
A
TITOKZATOS KOLESZTERINBAJNOK...A VÖRÖSHAGYMA.
A
népi gyógymód évezredek óta ismeri és veti be ezt liliomfélék családjába
tartozó
növényt. Javítja
a májfunkciót, az emésztést, használták vértisztítóként, szíverősítőként.
Jól
alkalmazható megfázások ellen, de mégis most a koleszterin javító hatását
emelném ki a vöröshagymának. Dr.
Gurewich, a Tufts Egyetem professzorát elkeserítette a szívinfarktuson
átesett betegei koleszterinszintje. Ugyanis
a szívroham egyik oka a kevés HDL koleszterin és
a sok LDL koleszterin. Ha a beteg ugyanazt az étrendet folytatja, ami
szívrohamának oka volt, a jövőben is szívrohamokra számíthat és előbb-utóbb
belehal. Szóval a professzor egyik lengyel származású munkatársára
hallgatva
döntötte el, hogy betegeit hagymakúrára fogja.
A
napi egy nyers hagyma fogyasztása megdöbbentő eredményekre vezetett.
Betegeinél
a HDL-LDL koleszterin aránya egy-két hónap múlva javulni kezdett,
a
napi egy hagyma elfogyasztásának hatására. Hamarosan a HDL
koleszterin
megkétszereződött és meg is maradt tartósan. Minden
1%-nyi koleszterin szint csökkenés, 2%-kal csökkenti a szívroham kockázatát!
A
vöröshagyma bizonyult a leghatékonyabbnak, de csak nyersen hozott javulást.
Minél
csípősebb a hagyma, annál hatásosabb. A magyar a hagymát is hagymával ette
valamikor,
s még népdalaink némelyike is utalt a tarisznyában lapuló vöröshagymára.
Nem
is betegeskedtek annyit az emberek, amíg kenyéren és hagymán éltünk.
Még
miért jó ez Neked?
A
hagyma hígítja a vért, csökkenti a vérrögképződést - sütve, főzve is -, elpusztítja
a baktériumokat, szabályozza a vércukorszintet. Még az emésztést
is segíti!
Koleszterinjavító
hatása mellett a hagyma kiváló tüdőtisztító is, ezért a
városi
embernek egyenesen kötelező, bár erre a lila fajta a megfelelőbb.
Hogyan
edd? - Nyersen rakhatod kenyérre, vagy vághatod salátába. A nyers
fogyasztás
szabályát betartva csak képzeleted szab határt annak, hogyan,
mivel
készíted el.
Mennyit
egyél? - a kísérletek alapján már napi fél vöröshagyma hatásos.
Meddig
tartson a kúrád? - ha koleszterin csökkentés a célod, legalább 2
hónapig
végezd!
Összegezve,
koleszterinszinted javulása érdekében:
1,
Egyél több nyerset, és kerüld a zsírban, olajban sütött dolgokat.
Használj
hidegen sajtolt olajat és egyél magvakat, hogy májad az érvédő HDL
koleszterint
állítsa elő. Ezt tanácsolja dr. Bieler.
2,
Egyél hónapokig naponta legalább egy fél fej vöröshagymát, hogy
megjavítsa
csökkentse a rossz, és javítsa a jó koleszterin mennyiségét
véredben
- javasolja dr. Gurewich. Minél csípősebb a hagyma, annál jobb a
hatásfoka!
+1
ötlet: az LDL koleszterin magas értéke miatt az érfalra rakódó nyálkát
kiválóan
oldja egy csodálatos déligyümölcs: a grapefruit.
Sajátos
vegyületei úgy oldják fel a lerakódott, érszűkítő anyagot, mint
zsíroldó
a tűzhelyre égett zsírt. Ha nem vagy hajlandó lemondani a zsíros
ételekről,
legalább fogyassz rendszeresen grapefuitot!
Ne
várd a csodát, mert csodák között élsz.
Egyik
ilyen csoda a hagyma, kezdd el fogyasztani még ma!
Ui.:
hagymaszag ellen zárd az étkezésedet szegfűszeg vagy édesköménymag
rágásával,
utóbbi kiváló erjedésgátló is egyben.
A
tojás: a hiedelmekkel ellentétében nem ártalmas, sőt, a jó koleszterint, a
HDL-t emeli!!!
Egy
jó hír:
Naponta
egy pohár borocska csökkenti a koleszterin szintedet!!!
Jó
étvágyat és jó hangulatot hozzá!!!
Soponyai
Mihály
********************
18.
SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves
olvasó!
Ön
a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését,
hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím:
MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon:
06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
nagy.vendi54@gmail.com
Levelek,
írások fogadása: skype címem nagy.vendi54
Új
email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok
küldése
MINDENKI
MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………....................………
Továbbá
tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát
feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára
készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek
elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát
az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük
a
fenti blogoldalon!
…………….....................………
A
lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője
felelős.
Köszönjük
a külső munkatársak közreműködését.
A
szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük
jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti,
megmenti, bármikor előveheti.
Van
olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva,
lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az
oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az
esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott
műveim megtekintése:
………………………………..
AZ
ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
Megszólalok
Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:
http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………...............……….
facebook:
csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad
az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
………………...........………
Nagy
Vendel Írásai
Megszólalok
művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
…………...........…………..
Könyvtár:
E.
könyvek a MEK- en
Magyar
Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
.................................
Ez
a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
..................................
KÜLFÖLDI
ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com
irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________
Az
Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A
link: minnesotahungarians.com
....................................
Kedves
olvasóink!
Néhány
operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes
magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis
ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A
megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum"
felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek
mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A
háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok,
amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most
már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre
újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot
lehet kiválasztani olvasásra!
Még
egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági
szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban
jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért
ezeket
egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre
csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást
folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal
választottuk el! Így valahogy:
MINDENKINEK
JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ
ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............................
MEGSZÓLALOK
MAGAZIN 701