Tanulmány
Alaptörvényből fakadó kötelességemet teljesítem, amikor a nemzetiségi közösségek 2012-es helyzetéről beszámolva számot adok tapasztalataimról. Racionális módon ez az írás az alapvető jogok biztosa által készített éves beszámoló részeként jelenne meg, annak egy fejezeteként. Elképzelhető azonban, hogy az alapjogi biztos és az én szemléletem, jogfelfogásom nem mindenben fedi egymást, ezért beszámolóm nem mindenütt tűnik majd kompatibilisnek a biztos más megközelítési móddal készült éves jelentésével.
Az írás két részre tagolódik. Először a kialakult új jogvédelmi-intézményi forma működését mutatom be, majd a rendelkezésemre álló lehetőségek figyelembe vételével áttekintem a nemzetiségi jogok átalakulásának tanulságait, valamint a kisebbségi közösségek erről alkotott véleményét. Külön szólok a roma közösségek speciális helyzetéről és a társadalom ehhez való viszonyáról is.
Tapasztalatainkat igyekeztünk összesűríteni és képletesen szólva egy palackba zárni, úgy, mint egy hajótörött az utolsó üzenetét. Reméljük, hogy így megfogalmazott gondolataink az információátadás korszerű eszközeinek segítségével minél több érdeklődőhöz jutnak el, és azt elolvasva véleményt alkotnak majd a valamikor volt független, politikailag és jogilag elismert, valamint a jelenleg működtetett kisebbségi jogvédelem különbségeiről.
Konferencia - beszámoló
2013. március 7-én, a budapesti Néprajzi Múzeumban a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága szervezésében, nagy érdeklődés mellett került sor a szakmai fórumra.
A nemzetiségi közösségek kutatói
„Mihelyst felcsillant a leghalványabb lehetőség, hogy a cigány családfő tartós ipari munkaviszonyt létesítsen, akkor a legtörekvőbbek ezt meg is tették”.