A kulturális hagyományok szerepe a társadalmi integrációban
Snétberger Ferenc, a nemzetközileg elismert, roma származású gitárművész és zeneszerző – a Norvég Alap és mások támogatásával – olyan modell értékű, hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert iskolát teremtett, amelyben fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségeket a világszínvonalú képzés és mentorálás révén hozzásegíti zenei karrierjük elindításához. Az évente közel hatvan gyermeket ingyen tanító, 12 hetes képzés az általános és középiskolai tanulmányok mellett is elvégezhető A távolabbi cél a kisebbségi zenekultúra erősítése, újjáélesztése és a hozzáférés biztosítása olyan gyermekek számára, akik ilyen képzéshez, ilyen hangszerekhez, ilyen szereplési lehetőségekhez helyzetükből következően nem juthattak. Tudomásul véve a zenei képzés specifikumait – és a társadalmi mobilitás hiányát – a projekt szakemberei olyan modell megalkotására törekedtek, amely képes kiegyenlíteni a nevelés perszonalizációs és szocializációs oldalának látszólagos ellentétét. A jelen tanulmány szerzőjét azok a pedagógiai implikációk és technikai megoldások érdekelték, amelyekkel sikerült céljukat elérni.
A közösségiség-érzés mint identitás-elem a társadalmi önbesorolás alapjaként meghatározó jelentőségű. Ennek népmesékben való megjelenését vizsgálni pedig olyan kutatási területet jelent, amely számos ismerettel járulhat hozzá az adott közösségek differenciáltabb megismeréséhez.
Kutatásom – kiindulva abból a feltevésből, hogy a népmesék leképezik a kultúrát – a népmesékben megjelenő nemzeti/etnikai identitásra vonatkozó tartalmak elemzésére irányult. A kutatási mintába magyar, székely és cigány népmesék kerültek be, utóbbit tovább bontva romungró, oláh, beás és erdélyi cigány népmesékre. Az általam végzett vizsgálat eredményeként számos következtetés levonható a népmesékben tükröződő identitás-elemek vonatkozásában.
A gyermekközpontú nyelvi kommunikációs nevelés sikerének alapja a családok bevonása az óvodai nevelés folyamatába a gyerekek érdekében. A családi intervenció szemlélete megkívánja a pedagógusszerep interpretációjának kiterjesztését, a családokkal való egyenrangú kapcsolat kialakítását, a családi kompetenciák erősítését.
A nyelvi hátrányok kompenzációjában kiemelt jelentősége van a komplex művészeti tevékenységeknek, a korszerű tartalmak és módszerek beillesztésének a pedagógusképzésbe. A családi kontextus érvényesítése megkívánja olyan összetett programok létrehozását, melyek a szülők társadalmi mobilizációját is elősegítik.
Az oktatás megközelítései
A cigányság társadalmi integrációjában döntő szerepet játszik az iskolázottság. A szakirodalmakban az iskolai sikerek és kudarcok okainak boncolgatásában legtöbbet emlegetett szocializációs tényező a család. A pedagógusok saját szocializációjuk alapján „működnek”. A hagyományos cigány közösségen, családon belüli szocializáció azonban ettől eltérő jellegzetességeket mutathat. Ezért a pedagógusoknak fel kell készülniük az eltérő szocializációból adódó sajátosságok kezelésére, meg kell tanulniuk azokat a kommunikációs technikákat, amelyek segítségével a mindennapokban el tudják magukat fogadtatni a roma családokkal. A roma etnikumhoz tartozók csoportja ugyanúgy rétegzett, mint a nem romáké, tehát a cigány szülők és az iskola kapcsolata is differenciált; nem lehet sablonok alapján dolgozni, de a jó gyakorlatokat össze lehet gyűjteni. A tanulmányban az „Alma-mater” program bemutatására kerül sor.
Hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét célzó pedagógiai gyakorlatok és pedagógusi gondolkodás vizsgálatával összefüggő kérdőíves kutatásom részeként igyekeztem feltérképezni a mintában (N = 308) szereplő tanárok gondolkodását a roma gyerekek neveléséhez kapcsolódó tévhitekkel és az integrációs, illetve szegregációs oktatási programok és szervezeti megoldások megítélésével összefüggésben. A minta több független változó melletti, összehasonlítható alcsoportok szerinti vizsgálata megmutatta, hogy az iskolai integráció hívei többségében a szignifikáns hozzáadott értéket előállító iskolák pedagógusai közül, valamint a vezetők csoportjából és a HEFOP-os innovációs csoportból kerülnek ki. Az előadásban bemutatásra kerülnek azok az eredmények is, melyekből látható, hogy a pedagógusok abszolút többsége támogatja a felzárkóztató osztályokban való eredményesebb kompenzálás mítoszát. Az is kiderül, hogy mely tévhitek elfogadása milyen mértékben jellemző az egyes csoportokra, s hogy az elfogadott tévhitek hogyan kapcsolódnak össze egymással, valamint a tanulók iskolai sikerének és kudarcának attribúcióival.
Magyarországon a modernkori, faji alapon történt üldöztetés históriája hosszú évtizedekig a tabuk sorába tartozott. A holokauszt az iskolai tanításban esetlegesen, a tankönyvekben leginkább csak néhány sorban szerepelt. A holokauszt oktatása új oktatási-nevelési igényként merült fel a rendszerváltást követően. Ez a szakma számára új pedagógiai kihívást jelentett.
2001 tavaszára elkészült egy tanári segédlet, mely a történeti rész mellett pedagógiai-módszertani ajánlások tárát tartalmazta. A vélemények, oktatási tapasztalatok bizonyították, hogy az első tanári kézikönyv bevált. A kézikönyv publikálását követően került sor az első hazai holokauszt tankönyv megírására, amely bemutatta a magyarság és a zsidóság, a magyarok és a romák történelmi együttélésének sarokpontjait. Összefoglalta a két világháború közötti, politikai és faji alapon történt üldöztetés főbb adatait.
Időközben megindult a cigányok háborús üldöztetésének történeti feltárása és tanítása. A magyarországi romák tragédiájáról az oktatásban is jól használható kiadványok születtek. A tanulmány bemutatja, hogy a romák és többségi társadalom viszonyának, a történelmi együttélés históriájának igényes feltárásával és feldolgozásával miképp lehet az előítéletes gondolkodás, a kirekesztés ellenében tenni. A közös magyar és roma múlt és jövő arra kötelez bennünket, hogy növeljük a roma fiatalok ismereteit. Sokrétűek az oktatási feladatok a hátrányok leküzdésében, a roma önismeret fejlesztésében és az integrációs folyamat előmozdításában.
Konferencia-beszámoló
A szegregált telepek felszámolását, az ott élők segítését szolgáló, eddig megvalósított programok tapasztalatai és az aktuális komplex telep-program víziója. Beszámoló a 2012. március 26-án, az Autonómia Alapítvány szervezésében rendezett szakmai műhelybeszélgetésről.
A nemzetiségi közösségek kutatói
A magyarországi kollégáknak pedig, akik a segítés őszinte szándékával, ám a romániai viszonyok nem eléggé alapos ismeretében próbáltak segíteni nekünk, és árgus szemekkel figyelték minden döntésünket, azt kellett mindeközben magyarázni, hogy a kialakult helyzetben az elsődleges cél az, hogy a román társadalomban felhalmozzunk egy bizalmi tőkét: próbáljunk meggyőzni minél több becsületes román embert arról, hogy itt nem lélekvásárlás folyik, hanem a romániai társadalom demokratizálódásának a finanszírozása. El kell fogadni, magyaráztuk, hogy az első két év áldozati év, amikor nem azt csináljuk, amit szeretnénk, nem koncepciót próbálunk kivitelezni, hanem a szükséges bizalmi tőkét próbáljuk felhalmozni.