Nemzetiségi felsőoktatás Magyarországon
Sopronban a német nemzetiségi óvodapedagógus-képzés hosszú múltra tekint vissza, és a képzés meghatározó szerepet játszik a régióban. Alábbi tanulmány célja a nemzetiségi képzés általános céljainak megfogalmazása, ezen belül a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán folyó német nemzetiségi óvodapedagógus-képzés bemutatása. Ennek keretében sor kerül egy rövid történeti áttekintésre, a képzés feltételeinek elemzésére. A tanulmány fontos részét alkotja a gyakorlati képzés, ezen belül a külföldi szakmai gyakorlat szerepének hangsúlyozása. Végül megfogalmazódnak benne a képzést biztosító intézmény, valamint az oktatók részéről megvalósítandó feladatok.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karán komoly múltra visszatekintő hagyományai vannak a nemzetiségi pedagógusképzésnek. 1842-től írott anyagok bizonyítják, hogy iskolánk régen volt jogelőd intézményeiben is voltak nemzetiségi, főleg szlovák és német hallgatók. A szlovák nemzetiségi tanítóképzés az 1972/73-as tanévben vette kezdetét iskolánkban, akkori nevén az Esztergomi Tanítóképző Intézetben. 1990-ben, egy évvel azt követően, hogy az intézmény felvette Vitéz János esztergomi érsek nevét, elindítottuk a német nemzetiségi tanítóképzést is. Néhány éves szünet után a 2009/2010-es tanévtől újra meghirdettük az óvodapedagógus szakot nappali és levelező tagozaton egyaránt, melyen belül szlovák és német nemzetiségi szakirány is választható. Tanító és óvodapedagógus diplomával rendelkező érdeklődők számára emellett szlovák és német nemzetiségi szakirányú továbbképzési szakokat kínálunk.
A tanulmány rövid áttekintést ad a szlovén nyelv helyzetéről, illetve oktatásáról az általános és középiskolákban, valamint részletesen bemutatja a nemzetiségi pedagógusképzést a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ Szlovén Nyelv és Irodalom Tanszékén a kezdetektől napjainkig. Részletesebben beszámol a tanszék megalakulását követő képzési programokról, bemutatja ezek pozitív, illetve negatív oldalait. Külön figyelmet szentel a jelenleg folyó képzéseknek, a különböző lehetőségeknek a tanulmányok során, valamint kitér arra is, hogy hogyan alakult a hallgatói létszám az évek folyamán, s vázolja ennek okait.
A tanulmány összefoglalja a Szegedi Tudományegyetemen közel húsz éve folyó szerb nemzetiségi képzés történetét és a felmerülő gondokat. A Bologna-rendszer megszüntette a kétszakosságot. Az egyszakos bölcsészképzés a nemzetiségi szakok esetében egzisztenciális bizonytalanságot rejt magában, s ezért kevesen mernek jelentkezni e szakokra. Tanárképzésben a hallgatók az egyik szakjukból lényegesen kevesebb ismerethez juthatnak, ami a minőség rovására megy. A tanárképzés e problémáját a törvényhozás is felismerte, s a következő évektől visszaállítják a kétszakosságot. Bölcsészképzésben is a kétszakosság bevezetésére volna szükség, hiszen a két szak jobb elhelyezkedési lehetőségeket és szélesebb látókört biztosíthatna a jövő nyelvészei és irodalmárai számára.
Az írás bevezető része bemutatja azokat az elképzeléseket, próbálkozásokat, amelyek az általános felsőoktatási képzési kereteken belül a nemzetiségi képzés – ez nagyon sokáig kizárólag a tanárképzést jelentette – speciális jellegét kívánták erősíteni. A második rész azt próbálja feltárni, hogy mi okozta a nemzetiségi képzés ismétlődő krízis-folyamatait, s bemutatja, hogy a bolognai rendszernek már egy igen sérülékeny, szinte védtelen felsőoktatási szlovák képzéssel kellett konfrontálódnia. A harmadik rész felvázolja a magyarországi szlovák értelmiség képzésének lehetséges (vagy: kívánt) modelljét.
Kitekintő
Az észak-olaszországi Trentino–Alto Adigében, az 500 ezer lakosú dél-tiroli autonóm régió területén fekvő völgyekben él a 30 ezer főt számláló ladin népcsoport. Jelen írás célja a ladin kisebbség bemutatásán, a kivételes helyzetét kialakító történelmi események leírásán túl speciális jogaik ismertetése, identitásuk mibenlétének, valamint az autonómiának a vizsgálata a dél-tiroli ladinok szemszögéből. Egy kis etnikum sorsát sok esetben az állam által rájuk ruházott eszközök határozzák meg, így különösen fontos a kialakult intézményrendszer értékelése a közösség szempontjából.
Konferencia-beszámoló
Az elmúlt másfél évtized során létrejöttek a települési, területi és országos nemzetiségi önkormányzatok és a helyi, illetve az állami közigazgatás is jelentős átalakuláson esett át. Számos, az EU országaiban szokásos működési normát átvett a közigazgatás, de mind a mai napig nem került sor a nemzetiségi közösségi művelődés stratégiájának megalkotására, sem az egyes nemzetiségek, sem az államigazgatás szintjén. A kisebbségi jogok országgyűlési biztosa által 2009/2010-ben elkészített jelentés a kisebbségi kulturális jogok érvényesülésének vizsgálatáról számos hiányosságra mutatott rá ezen a területen és javaslatot fogalmazott meg egy nemzetiségi kulturális stratégia megalkotásának átgondolására. A magyarországi nemzetiségek fennmaradásukban veszélyeztetett közösségek. Értékeik megőrzése és fejlesztése különös erőfeszítéseket igényel nemcsak maguktól a közösségektől, hanem az államtól és intézményeitől, valamint az egész társadalomtól. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus mint a kulturális kormányzat háttérintézménye a pozitív folyamatok elindítása érdekében megalkotta a Nemzetiségi Közösségi Művelődési Stratégiát.
A nemzetiségi közösségek kutatói
Aztán eljött a december, amikor minden a feje tetejére állt, megfordult a világ. Amikor 22-én eldőlt, hogy visszafordíthatatlanok a dolgok Romániában, a feleségemmel egymásra néztünk, hogy akkor most mit kell csinálni. Egy fél pillanatig volt kérdés a kérdés, mert mindkettőnk számára világos volt, hogy a helyzet egyértelmű: nem kell semmit csinálni. Itt kell maradni. Hiszen végre következhet az, amit végig reméltünk titokban, hogy egyszer majd megadatik nekünk. Az élet egy fél pillanat alatt levette a napirendről a távozás tervét. Itthon maradtunk.