Egy térség periferizálódásának gyakran használt, szemléletes megnevezései Elsősorban arra utal, hogv az adott társadalom és gazdaság egyre inkább kiszolgál­tatottá válik és alárendelődik a világgazdaság centrum-országainak, kiújuló válságai aláássák az esetleges de­mokratikus fejlődést.

Napjainkban az alárendelódes fő formája a transzna­cionális vállalatoknak és a nemzetközi pénztőkének való fokozott kiszolgáltatottság, amelynek kihasználá­sával a centrum alaposan megcsapolja a periferikus or­szág jövedelmeit. A multinacionális tőke behatolása nem járul hozzá a társadalmi és gazdasági rendszer egészének fejlődéséhez; annak csak egyes szegmentuma­it, „enklávé" jellegű részeit kapcsolja a világgazdaság vérkeringésébe, míg a kimaradó részek fejlődését hát­ráltatja, illetve lehetetlenné teszi. Felgyorsítja ugyanak­kor a társadalom jövedelmi és vagyoni differenciálódá­sát, az: abszolút és relatív elnyomorodást.

Térségünk átalakuló országairól a rendszerváltás so­rán mint latin-amerikanizálodó társadalmakról beszél­nek sokan, tekintettel a népesség vagyoni, jövedelmi, demográfiai, kulturális paramétereire, valamint az ár­nyékgazdaság nagyságrendjére. Ezt mások azzal igye­keznek cáfolni, hogy a mi esetünkben nem alakultak ki a Latin-Amerikára hosszú időn keresztül jellemző po­pulista hatalomgyakoriásí formák, illetve a gazdasági megszorító intézkedések nem igényeltek diktatórikus eljárást, mint például Chilében, Argentínában, Paraguayban és másutt. A vita ebből a szempontból való­ban meddő, hiszen az analógia alkalmazásával nem azt feltételezzük, hogy a másutt jellemző folyamatok égy az egyben bekövetkezhetnek, hanem azt, hogy a pár­huzamok felfedésével az átalakulás lényegének meg­ragadásához támaszt nyerhetünk. Így megállapíthatjuk például, hogy a peronista és pinochetista tendenciák gyengesége ellenére a volt szocialista országok többsé­ge inkább a Dél, és nem az Észak országaival mutat több közös vonást.

Célszerűbb tehát a latin-amerikanizálódás helyett periferizálódásról beszélni, már csak azért is, mert az előbbi kifejezés időnként rasszista felhangokkal is pá­rosul, mondván, hogy a latin-amerikaiaknak természe­tes adottság, és tulajdonképpen normális helyzet, hogy latin-amerikai módon élnek, míg nekünk nem az.

A latin-amerikanizálódás fogalmát meg kell külön­böztetnünk a balkanizálódás fogalmától, amely szintén egyfajta társadalmi és politikai válság állandósulására utal. Míg azonban az előbbi döntően országon belüli feszültségekről szól, az utóbbi alapvetően államok kö­zötti konfliktusokra utal, és egyértelműen az európai kulturális hagyományokhoz illeszkedik. A balkanizá­lódás kifejezés még a latin-amerikanizálódásnál is job­ban elfedi a külső tényezők (nagyhatalmi politikai, il­letve multinacionális gazdasági beavatkozás) szerepét az érintett országok válságainak kialakulásában. (Latin-Amerikával kapcsolatos írások olvashatók az Eszmélet 23. [Jamaica, Dominikai. Köztársaság, Mexikó] és 29. [Chile, Kuba] számaiban.)