Vakok Világa
3. évf. 9. szám
1940. szeptember

A Vakok Szövetsége kiadványa.
felelős szerkesztő: dr. Vitéz Kassay Béla
Budapest, 1. Fenyő-u. 7.
telefon: 156 121
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)
telefon: 297 809
kiadóhivatal: „Vakok Világa”, Rákoshegy.

A V SZ tagdíja évi 2 P. A VV évi előfizetése tagnak 1,20, nem-tagnak 3,70 P. Fizessünk!



Tartalomjegyzék.

Szöv. hírek
Mértékek
A vak írókhoz
Új idők küszöbén
Ruhaszárítókötél-készítés
A vak és a szövegmondógép
Nők rovata: szappan



Fontos figyelmeztetés!

A postaküldeményeket ellenőrző hivatal kéri a magyar vakokat, hogy külföldre, tábori postacímre, pont-írást ne küldjenek!
- Hirdetések
28-soros új táblát elad tíz P-ért Kiss Anna; 9-soros Menzel-táblát öt P-ért Czech Mariska, mindketten leveleznének is. Cím: Bp. 14. Hermina-út 7.
- 21-soros táblát eladna: Soltész József, Sajóbábony, u.p. Sajóecseg, Borsod-megye.



Szövetségi hírek.

Újabb sikerről számolhatunk be. A Budapesti Helyi-érdekű Vasutak (Bhév) igazgatóságától régebbi beadványunkra a következő átiratot kaptuk. „Tek. Elnökség! Értesítjük, hogy a tek. Szövetség arcképes igazolványával ellátott dolgozó vakok részére igazgatóságunk a Bhév vonalaira 50%-os kedvezményt engedélyezett. A kedvezmény alkalmi utazásoknál esetről-esetre kiállított utalványok, állandó utazásoknál pedig általunk kiállítandó éves arcképes igazolvány alapján vehető igénybe. Az alkalmi utazásra szóló utalvány kiállítási díja személyenként tíz F, az éves arcképes igazolvány kiállítási díja pedig hat P. Budapest, 1940. júl. 3.i. általános igazgatóság. Aláírás.” A Hév vonalaira szóló félárú utazási kedvezményt tehát csak szövetségünk tagjai vehetik igénybe. A kedvezmény csak a vak személyének szól, kísérője egész jeggyel utazik. Érdeklődők forduljanak a VSZ titkárához.

A vasúti félárújegy váltására jogosító igazolványért a VSZ titkárához vagy pénztárosához kell személyesen vagy írásban fordulni s a kiállítási díjat előre kell lefizetni. Személyes jelentkezésnél pénzben, levélbeli jelentkezésnél bélyegekben kell 40 Ft befizetni. Jelentkezési határidő minden hónap 25-e. A jegyeket a következő hó első napjaiban juttatja el a kérelmezőkhöz a titkár. Más időpontban csak nagyon sürgős és indokolt esetben szerezhetjük meg az igazolványt.



Mértékegységek és más fontos jelölések.

Síkírásban a látók is, mi is sok olyan jelölést használunk, amelyekkel pontírásban nem tudunk mit kezdeni. Ez nemcsak azért kellemetlen, mert a levélíró, a gondos könyvmásoló kénytelen teljesen kiírni őket, ha-nem főként azért, mert sok esetben le sem tudjuk írni azt, amit akarunk, pl. egy számtani műveletet. A haladottabb külföldi vakok régen használnak ily jeleket. A Vakok Szövetsége rövidírási bizottsága ezekkel a jelekkel is foglalkozott, bár közülük csak kevés tartozik a rövidíráshoz. Tekintettel arra, hogy a jelölések hiányt pótolnak, közreadjuk azokat és kérjük olvasóinkat, hogy tanulják meg őket, de kérjük egyben a József nádor-intézet tanárait, hogy e jeleket tanulmányozni, és növendékeiknek oktatni szíveskedjenek. Hozzájuk ez irányban a VSZ hivatalos megkeresést is intézett.
1. Mértékegységek:
M méter, Dm deciméter, Cm centiméter, Mm milliméter, Km kilométer. Mindegyiket számok után szóköz nélkül írjuk. Ha a jel előtt nem szám, ha-nem szó áll, közben egy betűhelyet üresen hagyunk. A nagybetűjelet azonban sem itt, sem amott ki ne feledjük. Pl.: 5M, 26Cm, tíz Mm, 8Km. Másfél Km.
Nm négyzetméter, Ndm négyzetdeciméter, Nmm négyzetmilliméter, Ár (száz Nm), Há hektár (tízezer Nm), Nkm négyzetkilométer. Pl.: 58Nm, 65Ár, 29Nkm, öt Nmm, száz Há, ezer Nkm.
Kbm köbméter, Kdm köbdeciméter, Kcm köbcentiméter, Kmm köbmilliméter, Kkm köbkilométer. Pl.: 17Kbm, 8Kdm, 75Kcm, hat Kkm.
L liter, Dl deciliter, Cl centiliter, Hl hektoliter. Pl.: öt Hl, 25L, 48Cl.
G gramm, Dg decigramm, Cg centigramm, Mg milligramm; Dkg dekagramm, Kg kilogramm; Zs mázsa, T tonna (tíz Zs). Pl.: 86Zs 53Kg 72Dkg.
2. Pénznemek:
P pengő, f fillér, k korona, Mk márka, Fr frank. Pl.: 25P 48F. Hatszáz P, 7K.
3. Számtani jelek:
Sorszámok: 1 2 5 17 143
Rendszámok: 1. első, 5. ötödik, 17. tizenhetedik. Nem mondatvégi (256), ha-nem hármas-ponttal.
Törtszámok számlálóját a számjel után rendes helyén, a nevezőt lecsúsztatva írjuk: 1/4 egy negyed, 5/8 öt nyolcad, 12/9 tizenkét kilenced, 8/17 nyolc tizenhetedrész.
Vegyes-számok: 7_3/4 hét egész és három negyed. Ugyan-így jelöljük az órák tört-részeit is: 1/4_9 negyed-kilenc, 1/2_8 félnyolc. Ha szám után írásjelet kell tennünk, hatos-pontot írunk az írásjel elé: 18.. 56.! 9.?
Tizedes-pontnak a kettes-pontot használjuk: 7,5 hét egész és öt tized, 13,35 tizenhárom egész és harmincöt századrész, 0,2 nulla egész és két tized;
Nagy számok ezres tagolására a hármas-pontot használjuk, de csak tízezertől kezdve írjuk ki: 11.248 142.386 1.248.397
Ha számok után betűt kell írnunk, pl. házszámokban, akkor közéjük kötőjelet teszünk: 42-b negyvenkettő bé, 26-c huszonhat cé.
A százalék jele: 0/0, melyet számok után szóköz nélkül írunk: 12% tizenkét százalék 0,6% nulla egész hat-tized százalék. Szó után szóközzel írjuk. Pl.: a népesség %-os aránya.
Műveletek jelei:
Csúsztatott jel valamennyi: az össze-adásé a felkiáltójel: +! a kivonásé a kötőjel: - a szorzásé a hármas pont: . az osztásé a pontjel: . (256) az egyenlőség jele a zárójel: = ezeket szóköz nélkül a következő számjel elé írjuk: 5 +7 =12 öt meg hét egyenlő tizenkettő 12 -7 =5 tizenkettőből hét annyi mint öt 6 .2 =12 hatszor kettő az tizenkettő 12 .6 =2 tizenkettő osztva hattal az kettő.
4. Általános rövidítések:
A látók sok rövidítését mi is jól használhatjuk. Itt csak néhányat mutatunk be a legismertebbek közül: d.e. délelőtt, d.u. délután, d. darab, dr. doktor, f. folyó (hó, év, szám), K.e. Krisztus születése előtt, K.u. Krisztus után, l. lásd, nb. nagybecsű, s.k. sajátkezűleg, stb. s a többi, t.i. tudniillik, u.i. ugyanis, u.i. utóirat, ú.n. úgynevezett, u.p. utolsó posta
Ha síkírásból másolunk vagy veszünk át rövidítéseket, a jel után ne mondatvégi pontot, ha-nem, mint előbb láttuk, hármas pontot tegyünk. Csak közismert jeleket vegyünk át, hogy mindenki megérthesse.

Fogalmazásunkban, levélben ne csináljunk mindúntalan új bekezdést. Nagybetűjelet csak nevek elé teszünk, mondat, verssor elejére nem. Verssorok végét a feloldott számjellel hatospontszámjel jelezzük. Új sorban csak új versszakot kezdünk.



A szerkesztő üzenete a vak írókhoz.

aVV nagy lépéssel haladt előre, amikor állandó melléklettel bővült. Napról-napra sok levél bizonyítja, hogy olvasóink méltányolják áldozatkészségünket és értékelik munkánkat. Most új kísérlettel próbálkozunk: egyelőre félévenként, ha beválik, gyakrabban is, közöljük vak írók és költők írásait, sőt díjazzuk is, ami nem kis szó! Persze nem minden írást, és nem mindig egyét. Csak jó munkát, változatos és érdekes írásokat közölhetünk és jutalmazhatunk. Feltételeink a következők:
1. Pályázhat minden magyar vak, aki tagja a Vakok Szövetségének, vagy növendéke a József nádor tanintézetnek.
2. Beküldhet verset, elbeszélést, vidám karcolatot, szóval mindent, ami érdekel és szórakoztat bennünket, vagy ami bővíti ismereteinket. Mondanunk sem kell, hogy csak eredeti írás-művekkel szabad pályázni. Aki idegen tollakkal ékeskedik, nemcsak bennünket csap be, ha-nem megcsalja sorstársait is.
3. A vers terjedelme legfeljebb két, a prózai műé legfeljebb öt VV-oldal lehet. Ez 48, illetve 120 sornak felel meg, ha a sorokban egyenként 28 betűnek van hely.
4. Pályázni csak teljes névvel és címmel lehet. A névtelenül vagy álnévvel érkezett műveket nem olvassuk el. Természetesen, ha valaki úgy kívánja, munkája álnévvel jelenhet meg, a kísérő levélben azonban nevét s címét ilyenkor is közölni kell.
5. A pályázó vita nélkül belenyugszik a bírálók döntésébe. Az elbírálást bízottság végzi. Tagjainak nevét nem közöljük senkivel, még egyik tagét a másik taggal sem, hogy így a döntés pártatlanságát biztosítsuk, s a bírálókat a felesleges zaklatástól megkíméljük.
6. Kéziratokat nem adunk vissza, de az eredményről mindenkit külön levélben értesítünk.
7. A kéziratokat síma, gyűretlen papírra írva a szerkesztő címére kell küldeni. A kísérő levél elején feltűnő módon kell kiírni: „Pályázat a VV mellékletében való közlésre.”
8. Az arra érdemes műveket 2-5 P jutalomban részesíti a szerkesztőség. Az odaítélés a bírálóbízottság ajánlása alapján történik. Ez ellen felszólalásnak helye nincs. Kérjük olvasóinkat, pályázati felhívásunkat közöljék ismerőseikkel. Várjuk írásaikat!



Új idők küszöbén.

Forrong a világ, a föld reszket lábunk alatt, az idő titokzatos méhében lázasan formálódik a jövő. Mintha korszakot akarna lezárni, majd-nem egyszerre szólította magához az Úr az állami intézet s az orsz. egylet igazgatóit. Öröküket egy kézbe tette, hogy az erők egyetlen szemerje se vesszen el versengésben, széthúzásban. Nem új ember jön, ismerjük jól. Tudjuk, hogy összeforrt ügyünkkel, s hogy életét tette rá. Keze kemény, de kell is, hogy össze tudja tartani a széthulló kévéket. Szíve arany, de kell is, hogy megérthesse sorsunk fájdalmas voltát.
Schnitzl Gusztáv Nagytószegen született 1885-ben. Tanítói s kántori oklevelét 1904, gyógypedagógiai oklevelét pedig 1908-ban szerezte. 1910-ig a kecskeméti, 922-ig a szegedi siketnéma-int. tanára volt. A világháborúban két évet a harctéren is töltött. Szegeden 1916-1918 a délvidéki fiúnevelő-int. igazgatója is volt. Szegeden Daubrovszky zeneisk. tanárnál folytatta zenetanulmányait. 1923-1933 a vakok József nádor intézetében volt ének- és zenetanár, s az orsz. magy. zenész-szövetség titkára. 1927-ben szervezte meg a Homeros-énekkart, melyet ma is vezet. Énekkarával a Dalosszövetség orsz. versenyein elnyerte mindazon díjakat, amelyek művészi teljesítménnyel elnyerhetők: az aranyérmet, a kormányzói s királydíjat.
1933-ban az orsz. egyesület ipariskolájához került, majd átvette az internátus vezetését is. Mint a beteg Tóth Zoltán dr. igazgató helyettese, résztvett az egyesület minden munkájában. Ez év május 25-én az elhalt igazgató helyett a választmány egyhangú határozata alapján a vall. és közokt. min. kinevezi a VGYOE s ipariskolája igazgatójává; aug. 11-ikén a József nádor intézet vezetésével is őt bízza meg.
Sok egyesületnek választmányi, a M. dalos egyesületek orsz. szövetsége művészi és verseny-bíráló bízottságának is állandó tagja.
Abban a szokatlan tényben, hogy a két intézmény egy kézbe került s hogy éppen a Schnitzl Gusztáv kezébe, Isten rendelését látjuk. Ismerjük őt s bízunk benne, hogy valóra váltja mindazokat a régi vágyakat, melyek boldogabb jövővel kecsegtetnek. Ő az egyetlen ember ma, akiben bátorság, erő és tudás együtt van ehhez. Isten áldását kérjük munkájához, hogy felvirradjon végre a m. vakoknak.



Ruhaszárítókötél-készítés.

A „Blindenwelt” 1940. márciusi számában Anspach, a heilbronni vakszövetkezet igazgatója cikket közöl, melynek alábbi részletei bizonyára nálunk is érdeklődésre számíthatnak.
„A ruhaszárítókötél kézi készítéséhez mind-össze egy nagyon egyszerű segédeszközre van szükség. Ez egy négy szeggel ellátott kurta facső. Maga a munka is olyan egyszerű, hogy kevésbbé ügyes és idősebb vakok is könnyű-szerrel el tudják végezni, akár otthon is.
Igaz ugyan, hogy a kézzel vert ruhakötél nem tömegcikk, csak kicsinyben való eladásra alkalmas, de a kiskereskedelem jó felvevő képességet tanúsít ez áruval szemben. Ennek egyik oka az, hogy a kézzel vert kötél puhább a gyárilag előállítottnál. További előnye, hogy anyagbeli minősége is jobb amazénál, mert míg a gyárak rend-szerint sisalt használnak hozzá, a kéziiparos mindig kender-zsinegből készíti.
Szövetkezetünk 18 év óta foglalkozik kézzel vert szárítókötelek készítésével és forgalomba hozatalával, még-pedig a verőkre nézve növekedő eredménnyel. Persze az, aki a vakáru eladásából nagy hasznot akar húzni, ezzel a készítménnyel nem találja meg a számítását. De egy szociális szellemben vezetett vaküzem irányítói számára nem is szabad, hogy egyedül ez a szempont legyen mérvadó! Hisz az ilyen üzemnek a foglalkoztatott világtalan iparosok és munkásnők érdekeit kell elsősorban szolgálniok. A nálunk bevezetett akkord-díjazás mellett egy szorgalmas kötélgyártó vagy kötélgyártónő megkeres napi 2-2,50 márkát. (Kb. másfélszer ennyi pengőt). Igaz, hogy ez nem túlságosan sok, de tekintve, hogy kézi-munkáról van szó, még így is a legjobban megfizetettek közé kell sorolnunk ezt a háziipart. Szövetkezetünk hetenként átlag 150 márka munkadíjat fizet ki vak ruhakötél-verőinknek. Ez kereken évi 7500 márkát tesz ki, ami tehát évi 75.000 M kötéltermelésnek felel meg. Ha valamennyi vak-ipari üzem a mienkéhez hasonló módon forgalomba hozná ezt az árucikket, ez a német vakokat mintegy évi 75.000 márka munka-díjbevételhez juttatná. Hogy pedig ez a bér-összeg mekkora áldást jelentene, csak az tudja megítélni, aki tapasztalatból ismeri azokat a helyi viszonyokat és személyes körülményeket, melyek között számos világtalan, aki valamilyen oknál fogva más munkára nem képes, élni kénytelen.
Az alapanyagul szolgáló kender-zsineg beszerzésében ma fennálló nehézségek nem fognak örökké tartani. És mire majd elmúltak ezek a nehézségek, induljon meg nagyban minden vaküzemben a ruhaszárítókötél-készítés!”
Eddig a német lap cikke. Nem lehetne-e minálunk is megpróbálni ilyesmit?
MM.



Hirdetések.

Eladó egy mester-gitár 80 pengőért. Cím: Nógrády Károly, Budapest, 13. Palotai-út 4. földszint 17..
- Sorstársaival levelezni óhajt: Nagy Sarolta, Deáki, Vágsellyei járás.
- 21-soros táblát venne Kovács Lajos, Szeged, Vakok int.



A vak és a szövegmondógép.

A modern irodai üzemben az iratok legnagyobbrészt szövegmondás (diktálás) nyomán készülnek. Vagy közvetlenül írógépbe mondják a szöveget, vagy gyorsíró veszi fel előbb, vagy a beszélőgépet használják erre a célra. Mindhárom mód alkalmat nyujt a vakoknak, hogy képességeiket hasznosan érvényesíthessék. Itt csak a 3. módszerről lesz szó, mely látót és nem-látót egyforma nehézségek elé állít.
Mi-után harctéri sérülésből kifolyólag bekövetkezett megvakulásom hivatásváltoztatásra kényszerített, már csak-nem két évtized óta dolgozom egy törvényszéki hivatalban, s így alkalmam nyílt bőséges tapasztalatokat gyüjteni. Gyorsírással nem sokra mehettem volna. Hasznavehető, még fokozottabb mértékben egyszerűsített rövidített pontírási rendszer hiányában magamnak kellett volna ilyet annak idején össze-állítanom. Ez azonban az anyag sokoldalúságára való tekintettel keresztülvihetetlennek látszott. Bebizonyított tény, hogy a világtalan ipari vállalatok, vagy körülhatárolt tárgykörrel működő hatóságok irodáiban – a hat-pont, sajnos igen szegény kifejező képessége mellett is – tud magának annyi rövidített jelet alkotni, hogy a pont-gyorsírás használatával megállja a helyét látó munkatársai mellett. Törvényszéki hivatalokban azonban ez alig volna elképzelhető, itt, ahol az iratok tartalma az élet és a jog valamennyi területét érinti, ahol közönséges írásban is igen sok rövidítést alkalmaznak, akarva, nem-akarva minden egyes pont-csoportot olyan sokféle jelentőséggel kellene felruháznunk, hogy a végén már magunk sem ismernők ki magunkat. Én éppen ezért mindenek-előtt a gépi szövegmondásra, vagy-is a szövegmondógép segítségével való munkára rendezkedtem be.
A bíróság tagjai közül mindig elegen tanúsítottak érdeklődést a „Parlograph” iránt. (Persze más rendszerű gépeket is lehet alkalmazni) és aki rászokott használatára, olyan jó tapasztalatokat szerzett, hogy már nehezen nélkülözné. Ma már az a helyzet nálunk, hogy ha szabadságon vagyok, ez érezhető és nehezen pótolható hiányt jelent a hivatalban. Tulajdonképpen feltehetnők, hogy a látó tisztviselő a világtalannál sokkal jobban tud bánni a szövegmondó készülékkel, s hogy rövid útbaigazítás után teljes sebességgel tud vele dolgozni. Azonban a dolog, úgy látszik, mégsem ilyen egyszerű: az illetőnek fürge gépírónak kell lennie, s bizonyos le nem becsülhető egyéb képességekkel is kell rendelkeznie. Milyen követelményeket támaszt tehát a gépi szövegmondás a gépíróval szemben? Magától értetődő előfeltétel a gépírás minden csínja-bínjában, valamint a helyesírásban és a különféle írásjelek használatában való tökéletes jártasság. Ezeknek a feltételeknek a vak, ha megvan benne a szükséges érzék, minden további nélkül eleget tud tenni. A gépírás mikéntjére vonatkozólag megemlítem, hogy a kereskedelmi iskolákban a látók is az ú.n. „vakírást” tanulják és később a gyakorlatban is úgy kell gépelniük, hogy nem néznek a kezükre, a billentyűkre és emeltyűkre. Egyébként legelső írógép ez-előtt k.b. 200 évvel vaksegédeszköznek készült. További és legfontosabb követelmény, hogy az illető tényleg tudjon szövegmondás után írni. A beavatottak e mondat hallatán bizonyára gúnyosan mosolyognak, mert azt tartják, hogy ez aztán igazán nem művészet és nem egyéb, mint amit mindenkitől már gyermekkorában megkívántak az iskolában. A hivatásbeli mondott-szöveg írás azonban semmiképpen sem hasonlítható ezzel össze. Nem elég, ha valaki az elhangzott szavakat papírra tudja vetni: őrült gyorsasággal kell ezt megtennie és e mellett meg kell adnia az írásnak a kellő külalakot; számoszlopokat pontosan egymás alá vagy mellé helyezni, egyes részeket aláhúzni, hol zárt, hol pedig ritka sorokban írni, a különféle bekezdésekre ügyelni, s még sok egyébre figyelemmel lenni. Fontolgatásra pedig nincs idő, a munka legkevesebb 220 betűnyi percenkénti átlagsebességgel folyik, sokszor szünet nélkül órákon át. Az ember már nem is saját maga, ha-nem a szövegmondó második énjévé válik, akinek éppen a munka-teljesítményét van hivatva az írás terhe alól való felmentés által növelni. De a mondott szöveg felvevőjére nézve igen fontos, hogy a készülő irat tartalmát, értelmét ismerje és így követhesse a szövegmondó gondolatmenetét. Sőt még arra is kell figyelnie, hogy az írásba ne kerüljenek bele a szövegmondás folyamán esett nyilvánvaló tévedések, hogy egy és ugyanaz a kifejezés ne ismétlődjék túlgyakran, hogy a felesleges idegen szavakat elkerüljék. Ha szövegmondó zavarba jönne, neki kell alkalmas szóval kisegítenie. Hogy ezt lehetővé tegye, a szövegmondó mindig össze-függő mondatrészeket mondjon, máskülönben szövegmondása érthetetlen lesz és ez nagyban gátolja a munka menetét. Végül a gépírónak képesnek kell lennie arra, hogy kopogtatás közben ne veszítse el a szöveg fonalát, egy-időben mást írjon és mást hallgasson: egy-idejűleg kétfelé figyeljen. Kérdések közbevetése, ha csak nem tulajdonnevek írásáról van szó, kerülendő. De egyébként nem szabad megakadnia, még ha építészeti, gépipari, gyógyászati szakkifejezések, vagy éppen latin szólásmódok fordulnak is elő.
A gépi szövegmondás célja: a gyorsírókat valami előnyösebb, nagyobb teljesítőképességű berendezéssel helyettesíteni. Akinek mondani való szövege van, nem kell tekintettel lennie hivatali órára, a gyorsíró munka-ütemére, nem kell, hogy várjon rá, vagy esetleg más munkájától vonja el. A szövegmondógép mindig rendelkezésre áll és sohasem fárad ki. A szövegmondónak nem kell hangosabban beszélnie, mint máskor, és egyáltalában semmiben sem kell másként viselkednie, ha a felvevőgép előtt ül, mint ha gyorsírónak mondaná a szöveget. Csak egyet kell tennie, de erre a mindennapi életben is törekednie kell, hogy t.i. tisztán, érthetően beszéljen. Ezen kívül adott esetben, különösen pedig akkor, ha vak fogja legépelni a szöveget, betűznie kell a tulajdonneveket. (Látó gépírónak erre azért nincs olyan nagy szüksége, mert az utána nézhet máshol s könnyebben megtalálhatja a helyes írásmódot.) Hogy a szövegmondógép a kellékekkel együtt mindig felvételre kész állapotban legyen, arról ugyancsak gondoskodnia kell annak, akire a legépelés tartozik. Erre minden olyan vak képes, aki a gépek kezeléséhez némi érzékkel és jó tapintással rendelkezik. Mert tévedés lenne azt hinni, hogy érzékeny készüléket nem lehet világtalanra bízni; éppen a vak az, aki sokkal óvatosabban és megfontoltabban nyúl mindenhez, mint a látó. Ha az utóbbi időben gyártott hangfelvevő és visszaadó készülékek egy része acélszalaggal ill. huzallal dolgozik is, a használatban lévő gépek túlnyomó többségének működése az ismert fonográf-rendszeren alapszik, csak meghajtásuk történik villanyárammal. Nekem csak a készülékek utóbbi csoportjával volt alkalmam tapasztalatokat szerezni, s ezekről számolok itt be:
A gépi szövegmondásnál a jó eredmény előfeltételeként arról kell gondoskodnunk, hogy csak-is kifogástalanul lecsiszolt hengerek kerüljenek a gépre. Lehallgatás után u.i. a viasz-hengereket csiszolással újra felvevőképesekké tehetjük. Ugyan-így kell eljárni az új, valamint azokkal a hengerekkel is, amelyek hosszabb időn át voltak üzemen kívül. E mellett nem szabad őket erősebb hőmérsékleti ingadozásoknak kitenni. A csiszolást egy kis eszterga-szerű gépen, kisebb üzemekben magunk végezzük. Nagyobb üzemekben, ahol néha több tucat gépíró dolgozik szövegmondó készülékkel, külön alkalmazottat tartanak e célra. Ez aztán olyan gyakorlatra tesz szert ebben a munkában, hogy ellenőrzése feleslegessé válik. A csiszolást egyébként a vak minden nehézség nélkül el tudja végezni.
A „rábeszélés”, (hangfelvétel), mikéntjével annyira tisztában kell lennünk, hogy a szükséges utasításokat megadhassuk, az esetleges hibákat e téren felismerhessük és megismétlésüket megakadályozhassuk. Ez egyébként annyira egyszerű, hogy a szövegmondónak néhány perc alatt megmagyarázhatjuk és megmutathatjuk a gép kezelését. Ha netán mégis valami üzemzavar támadna, úgy ezt a készülék teljes ismeretében csaknem minden esetben ki tudjuk nagyon rövid idő alatt magunk is küszöbölni. Az egyetlen, ami a Parlograph karban tartása körül vaknak aligha fog sikerülni, a kőemelő kereszt kicserélése. De ezt valamelyik látó munkatársunk – pontos útbaigazításunk nyomán – bizonyára szívesen elvégzi helyettünk. Az útbaigazítást pedig, ha-csak nem e téren jártas szakemberről van szó, még akkor is nekünk kell megadnunk, ha műszerésszel csináltatjuk. Erre azonban rend-szerint évekig sincs szükség és segítségét csak olyankor kell igénybe vennünk, ha vigyázatlan kezelés következtében motorhiba támadt, vagy eltört egy alkatrész, s ezt kell kicserélni.
A szövegmondó gép nyomán való írógépelés tulajdonképpen semmiben sem különbözik az élőszó után valótól. A hangerő és hangszín olyan, mint a távbeszélőnél. A szöveget fejhallgatóval hallgatjuk le, még pedig össze-függő mondatokban. A viaszhengert u.i. tetszésünk szerint hozhatjuk mozgásba vagy állíthatjuk meg, s ehhez a művelethez még csak arra sincs szükség, hogy a kezünket levegyük az írógépről: a kibe-kapcsolást lábbal végezzük. Ha nem értettünk meg valamit, akár-hányszor megismételtethetjük. Hogy egy hengeren milyen hosszú szöveg van, az teljesen a szövegmondó beszédütemétől függ. Öt gépírt oldalnál kevesebbet, nyolcnál többet nem szokott kitenni. A gépi szövegmondás semmivel sem veszi jobban igénybe az idegeket, mint a közvetlen gépbe való szövegmondás, vagy a gyorsírt szöveg áttétele. Sőt megvan az az előnye, hogy a gépírónak nem kell magát túlerőltetnie. Munkáját beosztással, nyugodtan végezheti és nincs kitéve a szövegmondó esetleges idegességének, vagy tétovázásának. Cseppet sem mondható kellemesnek, u.i., ha írás közben állandóan figyelik az ember ujjait, ha sürgetik, vagy ha a szövegmondó fel- és alá járkál, s szavai közben érthetetlenekké válnak, amikor a sarokba, vagy az ablakba beszél. Vannak, akik kétségbe vonják a szövegmondógép gazdaságos voltát; ezek tévednek. Ha számításba vesszük, az áram-fogyasztást és a henger-után-pótlás költségeit, valamint a berendezés beszerzési árának törlesztését tízéves élettartam mellett, – nálam a készülékek, bár már kétszer ennyi ideje szolgálnak, még mindig kifogástalanul működnek, – akkor rájövünk, hogy szövegmondógéppel olcsóbban dolgozunk, mint a régi módszerrel, ami mellett a tisztviselőnek kétszeres munkát kell végeznie: egyszer, amikor a szöveget gyorsírással felveszi, másodszor pedig, amikor azt gépírásba átteszi.
Ha tehát a szövegmondógép nem mindenütt vált be, ahol kipróbálták, ennek oka nem a készülék tökéletlenségében, ha-nem kizárólag kezelőjének rá nem termettségében keresendő. A szövegmondógépek valamennyi fajtája tökéletes a maga nemében; valamennyi a legpontosabb kivitelben, hosszú élettartamra készült. Bár a gépek korszakában élünk, s mindenki gyermekkorától fogva hozzá van szokva a legkülönfélébb gépi segédeszközökhöz, még-is akadnak, akik vonakodnak szavaikat a felvevőgépre bízni, vagy néhány gomb és emeltyű kezelését elsajátítani. Érdekes, hogy a gyorsírók közül is milyen sokan tanúsítanak valóságos ellenszenvet a gépi szövegmondás iránt. Ezeknek az eseteknek a túlnyomó részében azonban olyan személyekről van szó, akik nem rendelkeznek a mondott szöveg írásához szükséges és már előbb részletesen felsorolt adottságokkal. A gépi szövegmondásnál a „vele-gondolkozás”-nak fontos szerepe van, erre pedig nem mindenki képes. Ha nem értettünk meg valamit, nem kérdezhetjük meg újra, azonban a megismételtetés módunkban áll. A beszélőgép nyomán való gépírás a szövegre összpontosított és fokozott figyelmet kíván; ennek a követelménynek a vak talán jobban meg tud felelni, mint a látó, akinek figyelme, sokkal több befolyásnak lévén kitéve, könnyebben terelődik másfelé. Másrészt gyakori eset, hogy a tehetséges látó tisztviselő nem marad egész életén át az írógép mellett, ha-nem magasabb állásba kerül, míg a mi szellemi munkánktól való alkalmaztatásunknak még-is csak meglehetős szűk határokat szab látásunk hiánya.
W. Thomas.
(der blinde Büroangestellte, 1940. 1-2..)
MM.



Hirdetés.

27 éves r.k. vak leány vagyok, levelezni szeretnék nálamnál idősebb sorstársakkal. Cím: Bondár Eszter, Békés 1. Nyárfa-u. 4..



Nők rovata.
Hogyan takarékoskodjunk a szappannal?

A háborús gazdasági életben azokat a zsiradékokat, amelyekből a szappant készítik, sok más célra is fel kell használni. E mellett e nyersanyagok egy része külföldi eredetű, ezek beszerzése és behozatala a mai körülmények között néha akadályokba ütközik. Az ország szappan-ellátásában ezért időnként kisebb zökkenések állhatnak elő. Esetleg egyik-másik háziasszony éppen nagymosáskor nem tud szappant kapni megszokott üzletéből, a szomszéd kereskedő pedig nem ad, mert csak annyi áruja van, amennyit saját rendes vevői számára tart. Az ilyen bajokat el lehet kerülni, ha a közönség össze-fog és együttesen országosan takarékos gazdálkodásba kezd a szappannal. Mert ne higgyük azt, hogy a mosásnál általában kihasználjuk a szappan egész mosóképességét. A szappan tekintélyes részét csatornába vagy árokba öntjük és így elvész az ország számára, mi pedig a reáfordított pénzt hiába adtuk ki.
Hogyan kell a szappannal takarékosan mosni? A mosáshoz használt vízvezetéki vagy kútvizek kevés kivétellel ú.n. kemény vizek. Aki ilyen vízzel mos, az több szappant használ el, mint az, aki lágy, eső- vagy folyóvízzel mos, mert a szappan egy részét arra kell fordítani mosás közben, hogy a vizet lágyítsa és mosásra alkalmassá tegye. Ha nincsen esővizünk, vagy természetes lágy folyóvizünk, akkor előre lágyítsuk meg a vizet pl. szódával, vagy más e célra kapható ajánlott szerrel. A ruhát már a mosás előtti napon áztassuk be az előre elkészített lágy vízben. Ha darabos szappannal mosunk, akkor a szappant ne használjuk kefének, vagyis ne dörzsöljük vele a ruhát, tehát ne a szappan dörzshatásával tisztítsuk a ruhát, ha-nem mossuk a szappan habjával. A szappant ne áztassuk a vízben, ne-hogy felduzzadjon és elázzon. Használat után öblítsük le a szappanról a habot és helyezzük olyan helyre, ahol megszáradhat, hogy ezáltal új használatnál ismét száraz, kemény állapotban álljon rendelkezésünkre. A szappan kisebb darabkáit is használjuk fel gazdaságosan, pl. a ruha beáztatásához. Ne használjunk szappant padlómosáshoz és olyan célokra, ahol a szappant szódával, kőporral vagy más tisztító-szerrel helyettesíthetjük.
Ha a közönség ezeket a takarékossági előírásokat megtartja, remélhető, hogy a fogyasztás nem haladja majd meg azt a szappanmennyiséget, amelyet az ipar a mai rend-kívüli viszonyok között elő tud állítani. Végül vegyük tudomásul, hogy komoly becslések szerint hazánkban évente másfél-kétmillió pengő forgalmi értékű szappan megy veszendőbe azért, mert sokan nem tudnak takarékosan mosni. Mindenki könnyen kiszámíthatja, hogy saját háztartási költségeiben milyen lényeges megtakarítást érhet el, ha a szappant helyesen használja fel. A szappanra fordított összeget így hat, nyolc, vagy esetleg tíz százalékkal is csökkenteni lehet.
(Ujság, 1940. június 28.)
- Pamutbeszerzésről, kézi-munkákról levelezne: Wohl Boriska, Vértessomló, Komárom-megye.