Vakok Világa A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Kiadványa 82. évfolyam 1. szám 2021 Felelős kiadó: dr. Nagy Sándor elnök Szerkesztő: Sztakó Krisztina Kiadóhivatal: 1146 Budapest, Thököly út 105. Telefon: 384 84 40 E-mail: vakokvilaga@mvgyosz.hu Posta: MVGYOSZ 1406 Budapest, Pf.: 44. Az újság előfizethető a kiadónál és az MVGYOSZ tagegyesületeinél ISSN: 0209-6765 Tartalomjegyzék Házunk tájáról Online megemlékezést tartottunk a Braille-írás világnapján Akkreditált foglalkoztatás – Kapacitásbővítés az MVGYOSZ-nél és tagegyesületeinél Közjegyzői díjak megtérítése, személyes ügyintézés problémái, magasabb biztosítási díjak Felülvizsgálják az MNB fogyatékkal élő ügyfelekre vonatkozó ajánlását – konkrét ügyeket keresünk Sikeres volt az Együtt a jövőnkért novemberi online találkozója 2. rész Nyelvünk csodái, irodalmunk szépségei Bolond Barnabás, az almarobogó meg a kis kovász - Mesés díjátadót tartottunk Gorzó János: Bolond Barnabás Minden vágyam, hogy ismert író lehessek –Beszélgetés Gorzó Jánossal Galambos Enikő: A kicsi csillagok fénye Aki tudja, mit olvasunk a jövő héten – Ismerjék meg Iván Pétert Géczi Kinga: Az eltűnt széncinke fiókák Bemutatjuk Kanyó Etelka felolvasót Tóth Enikő: A fényeken túl… Első a család Elhunyt Fehér Anna nővér, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának vezetője Keresetkorlát eltörlése és más fontosabb rendelkezések Látássérült banki ügyfeleket érintő döntést hozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság Teljes élet látás nélkül – Interjú Palásti Tiborral „A színpadon érzem magam igazán jól” – Interjú Horváth Ábel Olivérrel Tuti tippek, rövid hírek A szolgáltatások nyitvatartásáról Bemutatjuk az MVGYOSZ karácsonyi meglepetését a hangoskönyvek kedvelőinek! Frissült a Hangoskönyvtár alkalmazás Újból frissült a BlindShell Csatlakozzon ön is az iBlindhez! Mit tegyek, ha kiléptet a Hangoskönyvtár alkalmazás, és nem tudok belépni? Újraindul a Gépház műsor Felhívások, közlemények „Fények vakondja” 10. pályázat Esélyautó a fogyatékos személyekért Képleírások, kormányzati hirdetés Képleírások Házunk tájáról Online megemlékezést tartottunk a Braille-írás világnapján Január 4. Louis Braille születésének évfordulója. Tiszteletére ezt a napot tartjuk számon a Braille-írás világnapjaként. 2021-ben online videópremierrel tisztelegtünk a pontírás feltalálójának munkássága előtt. Louis Braille 1809-ben született és kisgyermekként vesztette el a látását. A párizsi vakok intézetének diákjaként 1825-ben dolgozta ki saját pontírás rendszerét, mely az egész világon elterjedt. A 196 éves Braille-írás ma is a vak emberek írásbeliségének alapja, egyben segítőtársuk az élet minden területén. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elkötelezett a Braille-kultúra ápolása, a pontírás alkalmazásának jelenlegi és jövőbeni lehetőségeinek kiaknázása iránt. Ennek érdekében számos olyan szolgáltatást nyújt, melyek szorosan kapcsolódnak a Braille-íráshoz. Ide tartozik a Braille-könyvtár, a Braille-nyomda, valamint a pontírásos szövegek és kották készítése. Annak érdekében, hogy a magyar Braille-írás lépést tartson az írásbeli kommunikáció fejlődésével, a szövetség elnöksége Braille-bizottságot hozott létre és működtet. 2021-ben saját kisfilmmel hívjuk fel a figyelmet a vakok pontírásának nélkülözhetetlenségére és XXI. századi felhasználásának gyakorlataira. Hisszük, hogy a közel kétszáz éves Braille-írás ma sem elavult, egy olyan értéket képvisel, melynek a modern technológiákkal átgondoltan ötvözve még mindig van jövője. A Braille-írás világnapja tiszteletére forgatott videót 2021. január 4-től reggel 9 órától lehet megnézni az MVGYOSZ Youtube-csatornáján. A videópremier pontos linkje a szövetség Facebook oldalán és elektronikus hírlevelében is megjelent. A videó a premier időpontját követően bármikor visszanézhető. A link: https://youtu.be/hD640UWGY2o Indítsuk együtt a 2021-es évet és tisztelegjünk közösen Louis Braille emléke előtt! dr. Nagy Sándor elnök Akkreditált foglalkoztatás – Kapacitásbővítés az MVGYOSZ-nél és tagegyesületeinél A kormány évente több száz szervezetnek biztosít bértámogatást több tízezer megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához. Ezen munkáltatók közé tartozik az MVGYOSZ és több tagegyesülete is, melyek 2021-ben növekvő humán kapacitással gazdálkodhatnak. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és tagegyesületei az elmúlt másfél évtizedben, a szervezeti átalakulás óta, folyamatosan növekvő számú látássérült és más megváltozott munkaképességű munkavállalónak biztosítanak munkalehetőséget és megélhetést. Ennek forrása többek között az ún. akkreditált, azaz rehabilitációs foglalkoztatást végző szervezetek által évről évre megpályázható bértámogatás, mely összeg azonban jellemzően csak a bérköltségek egy részének finanszírozására elegendő. Örömmel számolunk be arról, hogy a szövetség eredményes lobbitevékenységének, illetve az MVGYOSZ és a tagegyesületek által benyújtott magas színvonalú pályázati anyagoknak köszönhetően 2021-ben mind az országos szervezet, mind annak tagegyesületei a korábbinál több megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő munkavállaló foglalkoztatásához nyertek el támogatást. Az MVGYOSZ 2020-ban 26 fő megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához kapott támogatást, ez 2021-ben tíz fővel emelkedett. A szövetség 21 tagegyesülete közül 14 rendelkezik a bértámogatások lehívásához szükséges rehabilitációs akkreditációs tanúsítvánnyal, további néhány egyesületnél ennek ügyintézése folyamatban van. Az akkreditációval már rendelkező, így pályázásra jogosult tagegyesületek 2020-ban összesen 173 fő foglalkoztatásához vettek igénybe bértámogatást, ami 2021-re 38 fővel emelkedett. Így az MVGYOSZ és tagegyesületei 2021-ben összesen 247 fő megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztathatnak rehabilitációs bértámogatással. Azonban ennél is több fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személy dolgozik ezeknél a szervezeteknél, ugyanis a munkavállalók egy részének bérét a központi költségvetésből kapott célzott támogatásból, illetve egyéb pályázati forrásokból vagy adományokból finanszírozzák. Megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő munkatársaink számos szakmában és munkakörben biztosítják az érdekképviselet és a szolgáltatások fejlesztését és folyamatos működését, miközben kiteljesedhetnek saját szakmájukban vagy itt választhatnak új hivatást. A teljesség igénye nélkül ezen munkavállalók látnak el többek között: ügyfélszolgálati, adminisztratív, rendezvényszervezési, közösségépítési és kommunikációs feladatokat, illetve biztosítanak elemi és foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokat, digitális kompetenciafejlesztő foglalkozásokat, gyógymasszázs szolgáltatást, szemléletformáló programokat, Braille- és hangoskönyvek készítését és ellenőrzését, jogi segítségnyújtást és érdekképviseleti tevékenységet, akadálymentesítési tanácsadást, készítenek Braille-írásos anyagokat, kézműves termékeket, stb.. Tehát a szövetség és tagegyesületei valódi értékteremtő munkát és szakmai megbecsülést, nem ritkán továbbtanulási és előrelépési lehetőséget is biztosítanak ezen célcsoport számára, akiket sorstársaik és a szervezetek partnerei is hiteles szakembereknek fogadnak el. Ezúton is köszönjük a kormány kiemelt támogatását, és kívánunk munkatársainknak és partnereinknek eredményekben gazdag évet! Németh Orsolya szakmai vezető Közjegyzői díjak megtérítése, személyes ügyintézés problémái, magasabb biztosítási díjak Újabb egyeztetésre került sor a Magyar Nemzeti Bank Hitelintézeti igazgatóságával. Mint arról korábban beszámoltunk, egy alkalommal, 2020 februárjában már sor került személyes megbeszélésre a Magyar Nemzeti Bank Hitelintézeti felügyeleti igazgatósága, a Magyar Bankszövetség, valamint az MVGYOSZ részvételével. Az MNB részéről már ekkor igényként fogalmazódott meg, hogy jobban szolgálhatná az általa a fogyatékos ügyfelekkel kapcsolatban 2017-ben kiadott ajánlásnak való megfelelés vizsgálatát, ha konkrét ügyfelek konkrét problémáiról kapna jelzést. Ennek eleget téve az MVGYOSZ az év folyamán egyedi ügyek részletes ismertetésével világított rá tipikusnak tekinthető problémákra. A december 10-én tartott egyeztetésen az MNB munkatársai részint ezekre reagálva adtak tájékoztatást a megtett intézkedésekről, illetve további, például biztosítással kapcsolatos témák is felmerültek. Közokiratba foglalt megállapodás, többletköltségek viselése Az egyik, az MNB részére megküldött egyedi ügyben az érintett látássérült személy azt sérelmezte, hogy a K&H Bank ügyfeleként hitelfelvétel során – kifejezetten látássérültsége miatt – a bank ragaszkodott ahhoz, hogy a zálogszerződés közjegyzői okiratban (közokirat) készüljön el. Ez viszont jelentős többletkiadást (mintegy 120.000 forint) jelentett számára, amit a bank nem kívánt kompenzálni. Az MVGYOSZ már az MNB-nek küldött megkeresésben is kifejtette azon álláspontját, miszerint jogértelmezése alapján a szabályozásból a látássérült ügyfelek esetében sem következik az, hogy a zálogszerződést mindenképp közokiratba kellene foglalni, ezért ha a bank továbbra is ragaszkodik ehhez, akkor az ennek során felmerült költséget teljes egészében neki kell átvállalnia. Az MNB tájékoztatása szerint – mivel ebben az ügyben maga is egyenlőtlen elbánást érzékelt – vezetői levélben fordult a K&H Bankhoz. Ennek folyományaként a bank végül vállalta a látássérült ügyfelek esetében a közjegyzői okirattal felmerült többletköltségek megtérítését. Ez azt jelenti, hogy a közjegyzői okirat díját az érintettnek kell kifizetnie, azonban azt neki a bank utóbb megtéríti. A K&H Bank erről körlevélben az ügyintézőit is tájékoztatta, egyúttal kérte, hogy jelezzék a központ részére, ha látássérült ügyfél hitelfelvétele kapcsán a közokirat elkészítése miatt többletköltség merülne fel. Az egyeztetésen az MVGYOSZ javasolta, hogy a bank ezen szándékáról ne csak az ügyintézőit, hanem a már meglévő és leendő ügyfeleit is tájékoztassa. Ezt a megoldást az MNB munkatársai is jónak és szükségesnek ítélték, ezért ígéretet tettek arra, hogy felhívják a bankot, hogy részletes tájékoztatás útján tegyék transzparenssé az ügyfelek részére azon folyamatot, melynek során a többletdíjak visszatérítése megtörténik. Ezzel együtt továbbra is fontosnak tartottuk annak hangsúlyozását, hogy – amennyiben erre irányuló törvényi kötelezettség nincs – a látássérült ügyfél joga eldönteni, hogy ragaszkodik-e az ügyintézés során teendő nyilatkozat, szerződés közokiratba foglalásához, vagy nem. Személyes ügyintézés önállóan, vagy meghatalmazott útján? A szövetség által ismertetett másik – álláspontunk szerint súlyosan jogsértő – egyedi ügy az Unicredit Bank egyik vidéki fiókjának gyakorlatát érintette. A bank látássérült ügyfele azt sérelmezte, hogy a fiókban történő személyes ügyintézés során ragaszkodnak ahhoz, hogy meghatalmazása által más személy járjon el az ügyében, ha pedig ő megy személyesen, akkor vigyen magával valakit, aki tanú tud lenni az ügyintézésnél. Mivel a bank részéről ez az igény több alkalommal is megfogalmazódott, az ügyfél viszont szerette volna az ügyeit önállóan intézni, a figyelmét minden alkalommal felhívták a telefonos, illetve elektronikus ügyintézés használatának lehetőségére. A telefonos ügyintézésnél ugyanakkor rendkívül megnövekedett a várakozási idő, de az internetbank és a mobilalkalmazás sem használható akadálymentesen képernyőolvasó szoftverrel, ráadásul a személyes ügyintézés nem kerülhető meg minden esetben. Ebben az ügyben az MNB arról tájékoztatott, hogy az Unicredit Bank pécsi fiókja részére fogyasztóvédelmi figyelmeztetést küldött, mivel úgy értékelte, hogy az általa folytatott gyakorlat jelentős mértékben ellentétes az MNB fogyatékos ügyfelekre vonatkozó ajánlásával. Kérdésre az MNB munkatársai elmondták, hogy a fogyasztóvédelmi figyelmeztetés alkalmazására akkor kerül sor, amikor kifejezetten aggályos gyakorlattal találkoznak, s vagy nincs hatáskörük az adott ügyben eljárást indítani, vagy a jogszabályba ütközés a konkrét esetben nem állapítható meg. Ezzel együtt ezt az eszközt sikeresnek ítélik, mivel a bankok a figyelmeztetésben foglaltakat komolyan veszik, megfontolják az ennek kapcsán megfogalmazott javaslatokat. Az Unicredit Bank az MNB részére küldött válaszlevelében megerősítette, hogy a személyes ügyintézés során kizárólag a nem cselekvőképes ügyfelek esetében várható el a képviselő jelenléte, egyéb esetben nem. A telefonos ügyintézés időtartamának meghosszabbodását a bank elismerte, azt a járvány miatt megnövekedett telefonos forgalommal indokolta. A mobilalkalmazás, illetve az internetbanki szolgáltatás vonatkozásában pedig arra tett ígéretet, hogy megvizsgálják a fejlesztés lehetőségeit az akadálymentes hozzáféréssel kapcsolatban. Az MNB arra hívta fel az Unicredit Bankot, hogy haladéktalanul számoljon be a tervezett fejlesztésekről, ha pedig ez elmaradna, később visszatérnek a problémára. Ez alkalommal is hangsúlyoztuk a mobilalkalmazások, internetszolgáltatások akadálymentesítésének fontosságát, illetve azt, hogy ebben a kérdésben komoly szemléletformálásra lenne szükség. A bankoknak a szolgáltatásaik kialakítása, fejlesztése során prioritásként kellene kezelniük az akadálymentes hozzáférhetőség szempontjait. Az aláírás mint folyamatosan visszatérő probléma kapcsán javasoltuk, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt az elektronikus, biometrikus azonosítás lehetősége. Az egyeztetésen tájékoztattak arról, hogy jelenleg komoly digitalizációs projektek indulnak, illetve vannak már folyamatban. Ezért az MNB munkatársai ígéretet tettek arra, hogy ezen fejlesztési igényeket, szempontokat továbbítják a projektek résztvevői számára. Magasabb biztosítási kockázat-e a látássérültség? Ezúttal a biztosítás témaköre is napirendre került egy olyan konkrét eset kapcsán, amikor a biztosító életbiztosításra vonatkozóan a vele szerződő fél látássérültsége miatt a szokásosnál jóval magasabb biztosítási díjat kívánt alkalmazni arra hivatkozva, hogy a látássérültség magasabb kockázatot jelent a balesetek bekövetkezése tekintetében. Ezenkívül többen is beszámoltak hasonló diszkriminatív tapasztalatokról, amikor a biztosító például látássérült személlyel emiatt nem is kötött élet- vagy balesetbiztosítást. Az MNB munkatársai tájékoztattak a bank egyértelmű és megnyugtató álláspontjáról. Eszerint a biztosítási kockázatok beárazása kizárólag megalapozott, tényszerűen alátámasztott adatok alapján történhet, melynek bizonyítása vitás esetben a biztosító feladata. Fogyatékos ügyfelekre vonatkozó ajánlás Az MNB megújította a fogyasztóvédelmi ajánlását, emiatt aktuálissá vált a fogyatékos ügyfelekre vonatkozó ajánlás felülvizsgálata is. Ebben várják az MVGYOSZ javaslatait, melyeket – terveink szerint – a közeljövőben eljuttatunk majd az MNB részére. Az egyeztetés résztvevői folyamatos kapcsolattartásban egyeztek meg, és az MNB továbbra is várja az illetékessége alá tartozó bankokat, pénzügyi szolgáltatókat érintő észrevételek, esetleges konkrét problémák jelzését. Ezért olvasóinkat mi is arra kérjük, osszák meg velünk negatív tapasztalataikat. De várjuk a jó gyakorlatok ismertetését is, ha valaki ilyennel találkozna, mivel az MNB szívesen veszi ezeket is a pénzügyi szolgáltatások fejlesztése érdekében. Gulyásné dr. Bölkény Ágota jogtanácsos Felülvizsgálják az MNB fogyatékkal élő ügyfelekre vonatkozó ajánlását – konkrét ügyeket keresünk A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége egyeztetést kezdeményezett a Magyar Nemzeti Bankkal és a Magyar Bankszövetséggel a fogyatékkal élő ügyfelekkel kapcsolatos egyenlő bánásmódról szóló, 2017-től hatályos ajánlás felülvizsgálata céljából. Jó gyakorlatok 2019 és 2020 között a látássérült banki ügyfelek sok általános problémát jeleztek a szövetség számára, melyeket figyelembe véve adunk javaslatot az ajánlás módosítására. Az ajánlás felülvizsgálata során azonban a problémák mellett a fogyatékossággal élő ügyfelek ügyintézésével kapcsolatos pozitív esetekre is szeretnénk a figyelmet ráirányítani. Az egyes jó gyakorlatok megismerése lehetővé tenné azok beépítését az ajánlásba. Ezáltal azok általánossá válhatnának, és így sokunk hasznára lehetnének a pénzügyi ügyintézésben. Tehát kérjük, osszák meg velünk a területet érintő pozitív élményeiket is. Konkrét problémák jelzése A Magyar Nemzeti Bankkal történő egyeztetés során az is nyilvánvalóvá vált, hogy – még ha történik is visszaélés az ügyintézés során a látássérült személyek kárára – ezek az ügyek nem jutnak el a MNB Hitelintézeti Felügyelőségéhez. Így – mivel hivatalos tudomása nincs az ügyekről – az MNB nem is indíthat eljárást az érintett pénzügyi szervezettel szemben. A látássérült emberek érdekeit csak akkor tudjuk hitelesen képviselni, ha az érintettek velünk is megosztják a vonatkozó személyes élményeiket, adott esetben konkrét problémáikat. Minél több információt meríthetünk a való életből, annál inkább csökkenthetjük az ügyfelek és a pénzügyi szektor dolgozóinak információs aszimmetriáját, ezáltal elősegítve a sikeres ügyvitelt. Jelzáloghitelt szeretett volna felvenni, de a bank az ön látássérülése okán ragaszkodott a közjegyző előtti eljáráshoz, ezzel kényszerítve önt indokolatlan költségek megfizetésére? Van egy bankfiók, ahol megtagadják öntől az ügyintézést arra hivatkozva, hogy látássérültként nem járhat el önállóan a saját ügyében? Szeretett volna hitelkártya-szerződést kötni, de látássérülése okán a pénzügyi szervezet nem tette ezt lehetővé? Szeretett volna életbiztosítást kötni, ám veleszületett látássérülését kiemelkedő kockázatnak tekintve a biztosító jogszerűtlenül megtagadta önnel a szerződéskötést? Nem adnak önnek lehetőséget személyes ügyintézésre, így kényszerítve önt a látássérültek számára nem hozzáférhető online felületek használatára? Vagy valami mást tapasztalt? Írja meg nekünk! Ismertesse az ügy pontos részleteit, hogy érdekvédelmi szervezetként azt az MNB Hitelintézeti Felügyelősége elé tárhassuk, így kérve a jogsértés megállapítását, és hogy a szabálytalanul eljáró pénzügyi szervezettel szemben megfelelő szankció kerülhessen kiszabásra! A Magyar Nemzeti Bank Hitelintézeti Felügyeleti Igazgatóságával folyamatosan kapcsolatban állunk, ezért leveleiket bármikor, akár a későbbiekben is várjuk a jogtanacsos@mvgyosz.hu e-mail címre! Gulyásné dr. Bölkény Ágota jogtanácsos Velegi Dorottya MVGYOSZ munkatárs Sikeres volt az Együtt a jövőnkért novemberi online találkozója 2. rész Az Együtt a jövőnkért jelentkezési lapján a tanárok jelezhették, milyen nehézségeket tapasztalnak a látássérült diákok oktatásában. Legnagyobb mértékben az informatikai tudás nem megfelelő minőségét, illetve a kisegítő lehetőségek ismeretének hiányát tapasztalják. Puskás Anett elmondta, hogy az MVGYOSZ tud a problémáról, s erre már keresik a megoldást más szakemberekkel együtt. Szuhaj Mihály, az INFOALAP elnöke elmondta, hogy kaptak már megkeresést informatika tanártól és látássérült diáktól is. Viszont nincs még működőképes gyakorlat, amellyel tudnák segíteni az informatika tanárokat. Rozsmann Éva arra a kérdésre, hogy mennyire vannak az utazótanárok felkészítve az informatika oktatására, a következőt válaszolta: a gyógypedagógusok elindítani tudják a folyamatot. Az utazótanárok külön informatikai képzésben nem részesülnek. Viszont van egy szakember a Vakok Iskolájában, akivel kapcsolatban vannak az utazótanárok, és segít informatikai kérdésekben. Baranyai György, az NFSZK MONTÁZS Projekt munkatársa szerint a reáltantárgyaknál nehéz jól és pontosan jegyzetelni. Saját tapasztalata szerint egyszerű módszerekkel is el lehet sajátítani a matematikai tananyag tematikáit – ebben kiemelkedő szerepe van a tanár és a diák közötti kommunikációnak, együttműködésnek. Szuhaj Mihály elmondta, hogy a gépírás elsajátításához egy 20-30 órás informatikaoktatás szükséges. Az absztrakciós képességeket fejleszteni kell, fontos hogy a diák el tudja mondani, ha látná, hogyan végezné el a feladatot. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a tanárnak nincs szabad kapacitása egy látássérült diákkal külön foglalkozni. Az INFOALAP jelenleg dolgozik egy matematikai kiadványon látássérült személyek számára. A látássérült diák és a tanár is tudja használni majd a kiadványt. A tanár a kiadványból is adhat fel feladatokat a diáknak. Módszertani segítséget a Vakok Általános Iskolája EGYMI vagy a Gyengénlátók Általános Iskolája EGYMI szívesen nyújt a tanároknak. De érdemes részt venni olyan eseményeken is, melyek segítenek a tudásmegosztásban. Ilyen például jelen esemény is, valamint az ELTE BGGYK által szervezett Kutatók éjszakája – Láthatatlan matematika( https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/2020/11/24/kutatok-ejszakaja-lathatatlan-matematika/), vagy a Vakok Általános Iskolája által szervezett események (ezekről hamarosan több információ is elérhető lesz A jövő kilátásai oldalon). Weisz Ildikó rákérdezett, hogy a pár éve megvalósult informatikai előadások folytatódnak-e? Szuhaj Mihály elmondta, ha van rá igény, frissítik a tananyagot. Viszont a tanárok körében apad az érdeklődés a hasonló képzések iránt, mivel nem finanszírozzák számukra ezeket (útiköltség, elmaradt tanórák). Alternatívaként azt javasolja, hogy legyen több online konferencia. A Reál(is) jövő projekt következő szakasza pont ilyen módon fog megvalósulni. Több online oktatás van tervben, de amennyiben lehetőség nyílik, a személyes részvételű alkalmak is megvalósításra kerülnek. A tanári jelzésekre való reagálás után Puskás Anett felsorolta a jelentkezők által javasolt eszközkölcsönzőket és segédeszközboltokat. Ezeket hamarosan egy külön cikkben részletesen ismertetjük. Baranyai György elmondta, hogy a MONTÁZS Projekt irodáiban leginkább alternatív és augmentatív kommunikációs eszközök kölcsönözhetőek, melyek nem kifejezetten látássérült személyek számára hasznosak (ha nincs más fogyatékosság). De a projekt által biztosított egyéb szolgáltatásokat bátran igénybe vehetik a diákok. A fogyatékosságügyi tanácsadó javaslatokat tehet akadálymentesítésben, vagy tanulásban is. Vannak olyan tanácsadók, akik az informatika területén is segítséget nyújthatnak. A projekt kapcsolatban áll szociális munkásokkal, akik szintén támogathatják a látássérült diákot. Moni Imola, gyógypedagógus hallgató jelenleg a szövetségnél tölti gyakorlati idejét. Felkereste az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények weboldalait, melyek megfelelően működtek, a szolgáltatások és a kapcsolatfelvétel módja látható volt. Viszont az eszközkölcsönzés lehetőségénél több weboldalon nem volt feltüntetve, milyen eszközök elérhetőek. Ha egy látássérült diák érdeklődik az eszközök iránt, fontos, hogy minél könnyebben hozzáférhető legyen számára az információ, különben elveszti érdeklődését. S bár az eszközöket nagyrészt gyógypedagógusok kölcsönzik, ezek látássérült diákok számára is közvetlenül elérhetőek. Így számukra is érdemes gyorsan elérhető információkat nyújtani. Amennyiben nincs kapacitás az eszközök listázására, elérhetőségére, érdemes feltüntetni, milyen sérülés specifikus eszközök, milyen korosztály számára érhetőek el. Ez természetesen vonatkozik minden eszközkölcsönző szolgáltatásra. Az eseményen 3 tanulást segítő eszköz került bemutatásra. Az egyik a Szombati Zsigmondné gyógypedagógus, kémia és matematika tanár által kifejlesztett AtoMol, mely a diákoknak segít megérteni az atomszerkezetet és az atomokkal kapcsolatos műveleteket (https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/2020/03/22/atomol/). Dr. Gombás Judit 2 eszközt mutatott be, melyek a legnagyobb látássérült személyekkel foglalkozó Brit szervezet (RNIB) boltjában elérhetőek. Az egyik egy tapintható, hangos földgömb. Címkéző toll segítségével az adott területről információkat lehet kapni. A másik a Cubarithm, mely egy kis cellákra osztott tábla. A cellákba Braille számokat tartalmazó kockákat illeszthetünk, és vannak írásjeleket ábrázoló kockák is. Az eszközt a látássérült diák és tanára is tudja használni. Puskás Anett elmondta, hogy dr. Nagyné Schiffer Csilla számos olyan eszközzel kapcsolatos információt osztott meg, melyek segíthetik a látássérült diákok tanulását. Ezek elérhetőségét a résztvevők is meg fogják kapni. Az eszközök hasznosságáról szavazhatnak az Együtt a jövőnkért szakemberei. A szavazatokat figyelembe véve kerülnek beszerzésre az eszközök. A megvásárolt eszközöket az MVGYOSZ a látássérült diákok számára elérhetővé teszi. A Reál(is) jövő projekt keretében két online szakmai szemináriumot tervezett a szövetség megvalósítani. Az igények viszont azt mutatják, hogy folytatni kell a sorozatot. Így várhatóan 2021-ben is megszervezzük az Együtt a jövőnkért online találkozókat. 2021-ben elindítjuk online oktatási sorozatunkat, melyben több szakemberrel együttműködve reagálunk az Együtt a jövőnkért eseményeken is elhangzott hiányosságokra és igényekre. Az interaktív előadásokról hamarosan informáljuk az érdeklődő tanárokat és diákokat. A Reál(is) jövő – Látássérült középiskolások reáltantárgyi tanulását támogató ismeretek átadása (IFJ-GY-20-A-0291) projekt az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Fenntartható jövő” pályázati támogatása keretében valósul meg. Puskás Anett és Moni Imola Nyelvünk csodái, irodalmunk szépségei Bolond Barnabás, az almarobogó meg a kis kovász - Mesés díjátadót tartottunk Online díjkiosztó ünnepségen hirdettük ki az MVGYOSZ és a Fény Alapítvány Benedek Elek meseíró pályázatának díjazottait. A látássérült amatőr szerzők által beküldött pályaművek már meghallgathatók az MVGYOSZ Bodor Tibor Hangoskönyvtárában. December 16-án felvirradt a nagy nap: az internet varázserejét segítségül hívva, online díjkiosztó ünnepségen hirdettük ki a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és a Fény Alapítvány Benedek Elek meseíró pályázatának díjazottait. A három, dobogós helyezés mellett két különdíj is gazdára talált. A Facebookon élőben közvetített díjkiosztó ünnepségen nem csupán bejelentettük a pályázat díjazottait, hanem az MVGYOSZ tevékenységének követői által már jól ismert hangok, azaz Szendy Szilvi és Peller Károly színművészek felolvasásában a közönség is megismerhette a zsűri által legjobbnak ítélt meséket. A két szervezet vezetői, dr. Nagy Sándor és Kornay Tamás köszöntőjükben meséltek a pályázat létrejöttéről, és elismerésüket fejezték ki mind a zsűrinek, mind a pályázóknak. A harmadik helyezést Németh Tamásné Berta Edina Mese a kis kovászról című írásával érte el, mely most, a járvány időszakában különösen mély mondanivalóval bír. A második Vogt Péter Az almarobogó című írása lett, melyben a szerző izgalmasan ötvözte a klasszikus népmesei elemeket a modern meseirodalom váratlan fordulataival. Az első díjat Gorzó János Bolond Barnabás című csodálatos meséjével nyerte el, melyet talán még maga a nagy mesemondó, Benedek Elek is megirigyelhetne. A három, dobogós helyezett értékes jutalomban részesült. Az első díj a Fény Alapítvány kuratóriuma által felajánlott 100.000 forint volt, a második és harmadik díj pedig az MVGYOSZ segédeszközboltjában felhasználható vásárlási utalvány 50.000, illetve 30.000 forint értékben. A pályázatra összesen 46 mese érkezett, így joggal hangoztatható az a közhelyszámba menő kijelentés, miszerint a zsűrinek nehéz dolga volt. Nem véletlen, hogy két különdíjat is odaítéltek: egyiket a zsűri, másikat az MVGYOSZ elnöke. A zsűri különdíjasa Szabó Istvánné lett, aki az elismerést Az utca című nagyon is valóságosnak ható meséjével vívta ki. Az MVGYOSZ elnöki különdíját dr. Nagy Sándor Kun Irén Drága kakaskám című írásának ítélte. A két különdíjas szintén az MVGYOSZ segédeszközboltjában levásárolható 10.000, illetve 20.000 forint értékű utalványt kapott. Ezen a pályázaton valójában minden induló nyert, hiszen az MVGYOSZ mindannyiuknak megjelenési lehetőséget biztosított. A Bolond Barnabás és más mesék című, valamennyi beérkezett pályaművet tartalmazó hangos mesegyűjtemény már meghallgatható az MVGYOSZ online hangoskönyvtárában, hamarosan pedig CD-n is kölcsönözhető lesz. A meséket Szendy Szilvi és Peller Károly mellett a Bodor Tibor Kulturális Egyesület önkéntes felolvasóinak tolmácsolásában élvezhetjük. Szívből ajánljuk olvasóinknak ezt a sokszínű mesekönyvet a hosszú téli estékre! A nyertesekkel és a két különdíjassal lapunk idei első 5 számában ismerkedhetnek meg az olvasók. Az interjúk mellett a nyertes meséket is közöljük, valamint válogattunk néhány, a pályázatra beérkezett mesét is, melyet a zsűri valamiért érdekesnek, szépnek vagy különlegesnek talált. A mesés díjátadó ezzel még nem ért véget. Zárásként dr. Nagy Sándor egy igazi karácsonyi meglepetéssel kedveskedett a hangoskönyvek szerelmeseinek. Az elnök bejelentette, hogy az MVGYOSZ online hangoskönyvtára webes változatban is elérhető, így az alkalmazásba már bekerült műveket mostantól számítógépen is meghallgathatják az ezt igénylő látássérült olvasók. A webes hangoskönyvtár 2020. december 20-ától elérhető a hangoskonyvtar.mvgyosz.hu címen. További részleteket az erről szóló cikkünkben olvashatnak. Aki pedig nem hiszi, hát, járjon utána! Az online díjkiosztó ugyanis bármikor visszanézhető az MVGYOSZ Facebook oldalán, illetve Youtube csatornáján. Az MVGYOSZ Facebook oldala a http://www.facebook.com/mvgyosz/ címen érhető el. A Youtube-on pedig a következő linken nézhető újra az esemény: https://youtu.be/FDwtp_DWG9I Németh Orsolya szakmai vezető Gorzó János: Bolond Barnabás Úgy mesélik, réges-régen, felhőn túli messzeségben állt egy cifra palota. Színarany kapuja rögvest elvakította azt, ki reája emelte tekintetét, temérdek ablakán, mint ezernyi drágakő csillant a fény. Rátalálni csak úgy lehetett, ha ura is úgy kívánta. Egyszer itt, máskor ott bukkant fel. Többen lelkük üdvözülésére állították, hogy bárányfelhő hátán is látták lovagolni. Mások erre csak legyintettek, mondván álmodik az nagy merészet, ki elébb kancsó fenekére nézett. De bizony, szent igaz volt minden szóbeszéd. A kastélyt maga a tündérek királya lakta. Egész háza népe jeles napra virradt. Egyetlen leánya, Tündérszép Viola álmot látott. Lett is ám nagy felbolydulás, a földkerekség tündérlegényei csak úgy özönlöttek egyenest a vár udvarára. A tündérnép körében tudvalevő ugyanis, hogy a felnőtt korba lépő hajadon első álmából kiderül, ki is lészen szívének választottja. Az atyai szó lánya kezénél többet is ígért, szerelmének egyetlen érdemese megkapja a kastély aranykapujának gyémánt kulcsát, s az örökéltű virágokból fonott tündérkoronát. A vigadalom hamar döbbent csendre váltott, mikor Viola elmesélte az álmot. Mert annak aztán egy tündérlegény sem örülhetett, kiváltképp a király, ki szörnyű haragra gerjedt. – Ember lesz, ki oldalamon felhőre lép egy szép napon. Hogy ki légyen ő, azt nem tudom, a szerelem zálogát tőle kapom. – S ugyan mit adhat néked egy halandó, mi tündérhonban értékkel való? – Homályos az álom, bizton még nem értem, akkor fogom tudni, ha már megéltem. Nagy gondban töprengett a király, hisz az ősi hagyományokkal szemben bármily hatalom tehetetlen. Mit volt hát mit tenni, emberköpönyeget kanyarítottak álcaként ragyogó tündérpalástjuk fölébe, s útra keltek az emberek országának szívébe. Nagy örömmel látta őket az emberek királya, kiváltképp miután távoli ország uraiként mutatkoztak be, s tájékoztatták jövetelük céljáról. Fia, az ifjú herceg épp feleséget keresett, a világszép leányba első látásra beleszeretett. Nem úgy Viola, aki ragaszkodott hozzá, hogy érkeztük hírét közhírré tegyék. Peregtek a dobok, zengtek a fanfárok, a kikiáltók fennhangon hirdették a négy égtáj felé: „Ím megérkezett Viola hercegnő. Ha bárki hajlandóságot érez, hogy ajándékkal lepje meg, a következő nap delelőjén járuljon színe elé a palotába. Kinek ajándéka számára is kedves, annak kezét nyújtja cserébe.” Egy pillanatig sem izgult a herceg, de még a király sem. Még csak elképzelni sem tudták, hogy bárki ember fia birodalmukban náluk hatalmasabb nászajándékkal állhat elő. Nyugodalmas álmukat szemernyi kétely sem zavarta. Másnap kényelmesen elhelyezkedtek a bálteremben, s hátradőlve, olykor nagyokat kacagva szemlélték a kérők hadát. Mert bizony kérőből szép számmal akadt, összegyűlt az ország legényeinek színe s java. Tán az összes ott volt. Hozzájuk hasonlóan a nemes urak is az udvariasság álcája mögé rejtették valós szándékukat, mind az utolsók között kívánt Viola színe elé járulni. Embernyi kenyeret hozott a pékinas, zsák kolompért a napszámos, takaros ruhát az udvari szabó, s púposan megrakott szekérnyi fát a fanyűvő. Ki-ki tehetsége, no és persze tehetőssége szerint. Az udvartartás soraiból olykor-olykor szintén felharsant a hahota egy-egy ajándék láttán, Viola azonban minden elébe járulót rezzenéstelenül komoly arccal vizslatott. Mintha nem is őket, s ajándékukat, egyenest a csupasz lelküket bámulta volna. Néha a tündérkirálynak is erőt kellett vennie magán, nehogy egy óvatlanul megjelenő vigyor árulkodjék valós gondolatai felől. Helyette szigorú arccal méregette leányát, kérdő tekintetével üzenve, hát ilyen társaságban lelsz rá az érdemesre? Leszállt az este, eljött az éj, három kérő maradt csupán a másnapé. Mindhárom hódoló a nemes urak közül való, Viola titkon remélte, egyikük tiszta szíve vagyonához fogható. Elsőként a kertészek kertésze érkezett nyomában négy szekérrel. Mind a négyet színültig rakták a vidék legszebb virágaival. – Úrnőm, összes kertem összes virágát elhoztam neked. Életem munkájával teszem kezedbe életemet. Viola szeme káprázott az ezernyi színű és formájú virág láttán. Tekintetét hosszasan a négy szekéren pihentette, de aki arcról olvasni tudott, rövidest felfedezte, hogy koránt sincs lenyűgözve. Végül kövér könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, a kertész pedig lehajtott fővel bandukolt tova. A vadászok legjobbika következett, kinek minden mozdulata újabb halált mért az erdő állataira. Nyomában száz markos férfi bandukolt, mind egy-egy méretes agancsot szorongatott. – Az ország valamennyi erdejét bejártam ma reggelre, száz trófeát hoztam tiszteletedre. – S mi lett a szarvasokkal? – kérdezte Viola döbbenettel vegyes ijedtében. – Azokra nem volt szükségem. Elégettük mind egy szálig. Tele a kamra vadhússal. A tündérszép leány arca holtsápadtra változott, száját szólásra nyitotta, de hang nem jött ki rajta. – Néked áldoztam őket úrnőm a szerelem oltárán. Az igennek reménye ugyan korábban sem volt, az utolsó válasz hallatán az udvariassággal sem törődve minden eddiginél határozottabban intett nemet. Mosolygott az ifjú herceg, rég várta már ezt a percet. Emelt fővel, büszkén lépdelt a hercegnő elé. Most igazán megmutathatja minden piperkőcnek, hogyan kell meghódítani egy szívet, mit előtte senki sem tudott. – Viola hercegnő, apám kincstárának legjavát hoztam el neked. Fogadd el szívem szeretetével együtt. Azzal intett a talpig páncélba öltözött lovagoknak, akik jelzésére négy arannyal megrakott ládát hoztak elő. A hercegnő kétségbeesett arcát látva hamar lehervadt számító mosolya. Ekkor apja lépett közbe, melléje lépett, s a fejéről leemelt koronát e szavakkal tette Viola lába elé. – Jövendő frigyetek egyben országaink frigye is legyen. Légy mindkét birodalom királynéja. – Nem létezik olyan kincs a világban, amin igaz szeretetet vásárolni lehet. Hangja elcsuklott, majd zokogásban tört ki. Minden kérője elbukott, hát mihez kezdhetne most? A tündérek királya is ezen gondolkodhatott, kérdésével az emberek királyához fordult. – Van-e még birodalmadban szabad szívű legény, ki nem tette tiszteletét? – Nincs itt már tán senki más, csak a Bolond Barnabás! – Miért kapta e csúfnevet, s rátalálni merre lehet? – Olyan bolond, mint a lányod, trágyát hordva megtalálod. Türelmem a végéhez közeleg, házamból menjetek, míg békével lehet. Úgy is lett, a terhessé vált vendégeket szégyenszemre páncélos lovagok gyűrűjében tessékelték a kapun kívülre. Ahogy az úton kettesben mentek, mendegéltek, messze mögöttük egy görbe hátú, nehéz munkától erősen meggyötört asszony bukkant fel. Fennhangon kurjantott utánuk. – Ne tovább jóuram! Barnabás az én fiam. – Lányom elé miért nem járult, mint bárki más? Tán pipogya a Barnabás? – Nincsen annak semmije, hát mit várhatna cseribe? Szegény asszonyként én is csak kérhetek, ha mást nem is, könyörületet. Vidd magaddal távoli országba, erős keze ott is jó lesz napszámba. Ide nem való, ezt ő is érzi, ki meg nem érti, mind bolondnak nézi. – Vezess hát hozzá, kifürkésszük álmát, bár mifelénk nem hordanak földekre trágyát. – Büntetésből hord az trágyát, mert nem vágta le a kertész négy szekér virágát. Haj, de felcsillant ám Viola szeme ízibe, hamuszürkébe fordult arcát újra pirosra festette a lágyan simogató napsugár, s boldogságának újult reménye. Barnabás már jókora távolságból látta közeledtüket. Lapátját rögvest félredobta, piszkos ruhájáról szorgosan söpörte a munka porát, úgy szaladt ki az útra. A hercegnő elébe térdepelt, s leszegett fejjel várta, hogy megszólítsa őt. – Emelkedj fel Barnabás! – Mivel lehetek szolgálatodra szépséges hercegkisasszony? – Néhány kérdésemre tőled remélek választ. – Rendelkezz velem. Legjobb tudásom szerint felelek, bár tudd, bolondnak neveznek. – A kertész négy szekér virágot hozott nekem. Úgy tudom megtagadtad a szolgálatot, nem vágtad le őket. Ha módodban állott volna, te nem hoztad volna elém mindet? – Én bizony nem, úrnőm. Ha a kertek az enyémek lettek volna, karomon vezetlek oda, hogy életükben csodálhasd őket, s onnantól néked virágozzanak. – A vadász száz trófeát hozott a tiszteletemre, a szarvasokat elégette. Te is így tettél volna a helyében? – Azt csak hiszi, hogy elégette. Az állatok máglyáját rám bízta, s én meg is raktam, a tüzet el is égettem, de a szarvasokat reá nem vetettem. Száz éhező család ült aznap este lakomát. Legyen tiéd minden boldogság, mit akkor éltek át. Száz agancsnál bizonnyal többet ér. – Köszönöm, valóban többet. S mit tudsz mondani a hercegedről, ki négy láda arannyal jött elém? – Egy herceg, s egy király értékét is népe bősége mutatja. A parasztoknak kopog a szeme az éhségtől, a király fia pedig négy láda aranyért vásárolna fényűző szerelmet. Ilyen ember nem áll meg előttem. – Jól beszélsz, önzetlen szíved egy tündér szíve is lehetne – veregette meg vállát a tündérkirály. – Halld hát utolsó kérdésemet, mi egy önzetlen embernek a legnehezebb lehet. Mi volna az, amit magadnak örökre megtartanál, soha mással meg nem osztanál? – A mai napig azt hittem, erre a kérdésre nem létezik őszinte felelet. Mióta megláttam tündérszép szemedet, tudom, örökké őrizném szerelmedet. – És mit kínálsz szerelmem zálogául? – mosolygott Viola. – Nincs nekem más egyebem, csak az a bolond szívem. – Nincs is annál nagyobb érték, mit kínálhat nekem e tájék. Így történt, hogy Tündérszép Viola Barnabás oldalán lépett felhőre. Akkor még ember volt, az álom is igaz volt. Hamar tündérköpenyt szőttek neki, s láss csodát, ott állott Tündér Barnabás. Apósa a palota gyémánt kulcsát átadta, az örökéltű virágokból fonott koronát is a fejére rakta. Hét nap, s hét éjen át tartó lakodalmat ültek, tán Barnabás anyja is ott volt. Amit elmeséltem, az mind színigaz, de ha valaki nem hiszi, hát járjon utána! Minden vágyam, hogy ismert író lehessek – Beszélgetés Gorzó Jánossal Zsűritagként is és szerkesztőként is arra voltam kíváncsi, hogy lehet első nekifutásra jó mesét írni, kinek a tollából született Bolond Barnabás és hogy ki Gorzó János, a Benedek Elek meseíró pályázat nyertese. Sztakó Krisztina: Kérlek, mesélj magadról. Gorzó János: 1985-ben születtem Budapesten. Születésemtől látássérült vagyok, általános iskolai tanulmányaimat a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolájában végeztem. A Szent István Közgazdasági Szakközépiskola elvégzése után maradtam a gazdasági vonalon, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szereztem közgazdász diplomát. Mellette a Moviehunter.hu egykori filmes portál szerkesztőjeként, később az oldal megszűnéséig főszerkesztőjeként tevékenykedtem, melynek során széleskörű tapasztalatokra tettem szert marketing területen. Későbbi munkám is e területhez kapcsolódik, a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. Marketing osztályán helyezkedtem el, ahol 2017-es balesetemig dolgoztam. A balesetet követően a nagyságrendileg 10%-os látásom fényérzékelésre korlátozódott. Sz. K.: Mit csinálsz most? G. J.: Minden nap azon dolgozom, hogy a nevem hallatán az író legyen az első szó, ami az emberek eszébe jut. Az út igen rögös, talán rögösebb is, mint azt elsőre gondoltam. Két éve foglalkozom komolyabb szinten írással, s tulajdonképpen nem is panaszkodhatom, ez idő alatt a Változások vihara című első regényem különdíjat érdemelt a Kárpát-medencei Tehetséggondozó teljes magyar nyelvterületet lefedő regénypályázatán, „A fiunk ötlete volt!” című novellám II. helyet ért a Kortárs Irodalmi magazin karácsonyi novellapályázatán, és meg is jelent nyomtatásban a folyóirat 2020. januári számának hasábjain, a Bolond Barnabás című mesém pedig első lett az MVGYOSZ és a Fény Alapítvány közös mesepályázatán. Utóbbinak köszönhető, hogy most beszélgetünk. Őszintén nem tudom, hogy sikerülhet-e valaha íróvá válnom. Egy külön interjút meg lehetne tölteni azzal, kit is tekinthetünk írónak, ez a kérdéskör még írók egymás közti beszélgetései során is gyakran felmerül, s nem is igazán lehet olyan egyetemleges konszenzust felállítani, ami mindenki számára kielégítő volna. Akár olvasói, akár szakmai oldalról vizsgáljuk a kérdést, annyi mindenképp igaz lehet, hogy az első igazi lépcsőfokot egy saját regény, vagy kötet nyomtatásban történő megjelenése jelenti. Esetemben ez még várat magára, lelkes amatőrként igyekszem felkelteni a kiadók figyelmét. Mert hiszen minden író amatőrként kezdte pályafutását, s a tehetségen túl főként az elhivatottságon és szorgalmon múlik, kit tart majd számon íróként a kollektív emberi emlékezet. Sz. K.: Az íráson kívül milyen hobbid van még? G. J.: A filmek és mozi szeretete a mai napig velem maradt. A látásvesztés ellenére nem mondtam le a mozi nyújtotta élményről, egy világjárvány kellett ahhoz, hogy távol tartson. Bízom benne, hogy mielőbb újra szabaddá válik az út. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddigi életem során éppen elég filmet láttam ahhoz, hogy az újakat magam elé képzelhessem az ezüst vásznakra. Az efféle „képzeleti torna” az írás során is igen hasznos tud lenni. Sz. K.: Mit csinálsz a maradék szabadidődben? G. J.: Mivel összességében elég sokat ülök, fontosnak tartom, hogy időt szorítsak a mozgásra is. Ez általában súlyzós edzések formájában szokott megtörténni. Sz. K.: Mit jelentenek számodra a mesék, népmesék? G. J.: Nehéz kérdés. Mindenek előtt különválasztanám a mesék és népmesék csoportját. Gyermekként a Walt Disney sorozatos és egész estés rajzfilmjeit választottam, ha viszonylag egyszerű, pihentető kalandozásra vágytam. A Magyar népmesék, és Mesék Mátyás királyról című sorozatokat is kedveltem, gyakorlati értelemben mind a mai napig ezek jelentik számomra a népmesei asszociációt. Azt már fiatalon is érzékeltem, hogy a régies nyelvezet nagyobb odafigyelést igényel tőlem, mint befogadótól, ezáltal a mondanivaló is jobban elgondolkodtat. Összességében azt tudnám mondani, beszéljünk a mese bármelyik válfajáról, annak fő esszenciája a valóság leképezése olyan speciális eszköz és szabályrendszerrel, melyre maga a valóság nem képes. Van erre egy kiváló szavunk: mesevilág. Sz. K.: Írtál már más mesét vagy verset? Tervezed, hogy írsz még mesét? G. J.: Népmesei fronton ez volt az első szárnypróbálgatásom. Amennyiben a jövőben lesz elegendő ötletem új mesék kapcsán, nem kizárt, hogy megpróbálkozom egy tizenöt-húsz meséből álló saját kötet összeállításával. Néhány vers is akad a fiókomban. A versekkel kapcsolatban rá kellett jönnöm, hogy az általam különösen nagyra becsült költők, József Attila és Petőfi Sándor olyan elképzelhetetlen magasságokba jutottak a műfajban, hogy számomra az ő színpadukon nincs hely. Megmaradok hát közönségnek csöndes bámulójukként. Sz. K.: A zsűrit az ragadta meg, hogy rendkívül hasonló stílusban írtál, mint Benedek Elek. Meséd igazi „Benedek Elek” mese. A történet cselekménye és szereplői is a magyar mesevilágra emlékeztetnek. Tudatos vagy véletlen volt a téma és a cselekmény választás? G. J.: Köszönöm az elismerő szavakat. Bevallom őszintén, Benedek Elek munkásságára nem volt nagy rálátásom, nincs és gyermekként sem volt Benedek Elek kötet a könyvespolcomon. A pályázatra történő előzetes felkészülés során két kötetével ismerkedtem meg, ami nagyságrendileg harminc-negyven mesét jelent. Néhány történet ismerősnek is tűnt, nem tudom azokat Benedek Elek írta-e, vagy csupán lejegyezte egy esetleges népmesegyűjtő útja során. A saját mesémmel kapcsolatban az elsődleges célom az volt, hogy Benedek Elek szellemi hagyatékának legnagyobb fokú tiszteletben tartása mellett emlékéhez méltó mesét alkossak. Olyan mesét, amit ő maga nem írt meg, de akár meg is írhatott volna. Vannak alapvető népmesei toposzok, melyek használata bizonyos fokon elkerülhetetlen. Én az ismert „a fiú elindul szerencsét próbálni” toposzt fordítottam meg, az örök vágy „tárgya” indul el, hogy megtalálja majdani szerelmét. Amennyiben a stílus alatt a régies nyelvezetet értjük, azt én abszolút kockázatvállalásnak tekintettem. Előzetesen nem tudhattam, hogy a zsűri friss, modern nyelvezettel és témával megírt mesét vár-e, vagy klasszikus jellegűt. Szerencsére a személyes ízlésem ez esetben egybeesett a zsűri preferenciáival. A nyelvezet megalkotásával nem volt különösebben nehéz dolgom, a XIX. században játszódó regényem megírásakor, és korábbi olvasottságom nyomán bőséggel rendelkezésemre állt a megfelelő szókincs. Sz. K.: Mikor döntötted el, hogy indulsz a pályázaton? G. J.: Gyakorlatilag egy perccel az után, hogy végigolvastam a pályázati kiírást. Sz. K.: Mi motivált, hogy elindulj a pályázaton? G. J.: Kezdő amatőr íróként csupán a pályázatok jelentenek igazi megmutatkozási lehetőséget. A Benedek Elek meseíró pályázatot kiváló alkalomnak gondoltam, hogy újra próbára tegyem magam szerzőként. Sz. K.: Említetted, hogy szeretsz olvasni. Milyen témában, írótól? G. J.: Olyan emberként, aki kacérkodik az írással, nem csak szeretek, bizonyos fokon „kötelességem” is olvasni. Mindenek felett álló alapelvem: olvass, hogy írhass. Megfelelő olvasottság híján könyvet írni olyan, mintha vitorlázótudás nélkül, egy vitorlás fedélzetén egyedül hagynánk magunk mögött valamelyik óceáni kikötőt. A teljesség igénye nélkül lenyűgöz Tolkien Középfölde világának komplexitása, Stephen King Az című 1300 oldalon terpeszkedő horrorjának történetvezetési bravúrja és kimagasló karakterábrázolása, Rowling „boszorkánykonyhája”, melyben a beszerzett alapanyagokból valami igazán különlegeset sikerült kotyvasztania. Lucy Maud Montgomery regényeinek bája örök példakép számomra, Jane Austen és a Brontë nővérek pedig a romantika megkerülhetetlen nagyjai. Magyar írók közül kedvelem Szabó Magdát, Rejtő Jenőt, kinek nyelvi leleményei gyakran képesek elkápráztatni, de az abszolút kedvencem Fekete István munkássága, különösen kiemelve a Tüskevár és Téli Berek című munkáit. Jelenleg magam is egy ifjúsági regényen dolgozom, melynek munkacíme A fekete nyár titka. Sz. K.: A mesepályázat kapcsán, ha azt kérdezem, hogy miért érdemes mesét írni vagy olvasni, akkor van erre jó válasz? G. J.: Mesét írni számos okból lehet, sőt érdemes. Jelenthet egyfajta szellemi felüdülést egy fárasztó nap végén, lehet menekülőút a valóság terheinek könnyedebb elviseléséhez, de használható akár egy tanulság, üzenet olvasókhoz történő eljuttatásának szofisztikált eszközeként is. Olvasóként a mesék minden korcsoport számára más értéket hordozhatnak. A gyerekek körében a fantázia fejlesztésének fő eszköze lehet, szülőknek a csemetékkel közösen megélt kellemes pillanatok lehetőségét nyújtja, szentimentálisabb időseknél pedig a népmesék naiv bája, örökérvényű tanulságai okozhatják egy-egy könnycsepp megjelenését. Köszönöm a bemutatkozás lehetőségét. Köszönöm az interjút, kívánom, hogy egyszer mindenki könyvespolcán legalább egy köteted helyet kapjon! Sztakó Krisztina Galambos Enikő: A kicsi csillagok fénye Egyszer volt, hol nem volt, vagyis mikor és hol is volt? Réges-régen volt és fent az égbolton történt, ami történt. Abban az időben az emberek már nagyon jól ismerték az eget, különösen az éjszakai égboltot. Figyelték, hogy mikor milyen csillagokat látnak, tudták, miként kell tájékozódniuk, hogy ne tévedjenek el. Érdekes és szép neveket adtak ezeknek a tüneményeknek. A legfényesebbnek, amit mindennap legelőször láttak és még pirkadatkor is volt fénye, elnevezték Esthajnalcsillagnak. Ő volt a legragyogóbb, őt szerették legjobban a földiek. Az éjszakai égen milliónyi csillag ragyogott. Az emberek kíváncsian nézték a Göncölszekeret, - amiből van nagy is, kicsi is -, látták a tündöklő csillaghalmazokat. Ahányan nézték, annyiféle képet láttak bennük. Végül, úgy gondolták, az lesz a legjobb, ha nem alakjuk, hanem hatásuk szerint nevezik el őket. Mert minden égi formának lenyomata van a földiek életében. Így nevezték el teljes egyetértésben a Nyilast, a Vízöntőt és a többieket, éppen tizenkettőt, hogy teljes legyen az esztendő. Ezután már nem volt a Tejútnak olyan része, mely nevesincsen ragyogott volna a Földre. Harmóniában élt Ég és Föld. A csillagok minden éjjel segítették az embereket, mutatták az idő múlását, azt, hogy merre kell menniük, milyen idő várható, és azt is, hogy milyen szép is ez a világ. De az égen voltak egészen apró csillagocskák is, akiknek fénye nem jutott el a Földre, az emberek nem látták őket. Hiába fényeskedtek, hiába szedték össze minden erejüket, mégsem látszottak, még a csillagászok sem vették észre őket. Volt is nagy búslakodás, szomorkodás, sóhajtozás az éjszakában! Kicsik vagyunk, de csillagok vagyunk, lássanak minket is az emberek - morogtak és kedvetlenkedtek egymás között, sőt, volt olyan kicsi csillag, aki hisztizett is. De az égen mindenki tudja, - akármennyire picike is, -, hogy az éjszakai égbolt nem lehet szomorú, mert akkor az emberek is azok lesznek. A kicsi csillagok vitatkoztak, tanakodtak, mit is tegyenek, végül rájöttek, hogy tanácsot kell kérniük valakitől, aki nagyobb és fényesebb, mint ők. Azon nyomban felkerekedtek és elmentek Esthajnalhoz, segítsen nekik, hogy olyan nagy fényűek legyenek, mint Ő. A tündöklő, ragyogó planéta figyelmesen meghallgatta a panaszáradatot, majd nagyot sóhajtott: Gyerekek, nekem itt kell maradnom a helyemen, - mondta - mi lenne, ha egyik este nem látnának az emberek? Nem tudnák, merre van az erre-arra, az egyenesen előre, vagy a kicsit jobbra-balra, melyik is a helyes irány. A tengerészek, hosszú úton vándorlók hogyan jutnának céljukhoz nélkülem? De szívesen segítek nektek. – Menjetek el a Holdhoz, ő okos és mindent tud nemcsak az éjszakáról, de az emberekről is. A kicsi csillagok tehát elmentek a Holdhoz. Mendegéltek, poroszkáltak és bandukoltak. Egészen csillagporosak lettek, jól elfáradtak, mire az ezüst palota holdudvarába értek. Volt ott csillogás és villogás, minden ezüstösen ragyogott. Csodálkoztak is a kicsi csillagok, milyen szép ez az ezüst fény! Ők csillagként az aranyos fényözönt ismerték. Amikor kellően kibámészkodták magukat, a Holdnak is elmondták, mi járatban vannak. – Kicsik vagyunk, de csillagok vagyunk, lássanak minket is az emberek, ezt szeretnénk! A Hold gondolkodott, tűnődött és morfondírozott. Ezüst tekintetével pedig a Földre nézett, majd így szólt: Tudjátok, kicsi csillagok, ti olyan picik vagytok, hogy az emberek lentről a Földről sosem fogják látni a fényeteket még távcsővel sem. Megértem a bánatotokat és segítek nektek, de nem szomorúnak és búbánatosnak, hanem bátornak kell lennetek. Az embereknek – mesélte a Hold – sok-sok-sok éve van egy szokásuk. Azokban a napokban, amikor leghosszabbak az éjszakák, feldíszítenek egy fát, így várják együtt a Fényt. Ilyenkor nem a csillagos eget nézik, hanem a sok csillogó díszt, mosolyognak, vidámak és örülnek, hogy együtt vannak és hozzájuk is megérkezett a Fény, a Világosság. Ha nem ijedtek meg egy nagy utazástól, akkor a legesleghosszabb sugaramat leküldöm a Földig, ezen lemehettek az emberekhez. Nem féltek? Az utazás alatt hintázni, forogni és pörögni fogtok. A kicsi csillagok azon nyomban elfelejtették a szomorkodást, búslakodást és nagyon bátornak érezték magukat. A megfelelő napon a Hold leeresztette legesleghosszabb sugarát a Földre, a kicsi csillagok pedig izgatottan felültek rá és hintáztak, pörögtek és forogtak a nagy kirándulás alatt. Közben kissé átalakultak. Volt, aki hosszú aranyszalaggá, volt, aki üveggömbbé, volt, aki aranyos dióvá vált. Csillogtak és villogtak, szépek voltak. A Hold mindegyiküket egy-egy karácsonyfára tette ezüst sugarával. Este az emberek nagy örömmel látták, milyen szép az ünnepi fájuk. Nézték-nézték a fényeket, a csillogást, nézték a kicsi csillagokat, akik boldogan fénylettek és ragyogtak az embereknek, akik így már láthatták őket. Amikor az ünnep véget ért és a nappalok hosszabbodni kezdtek, a kicsi csillagok a Hold legesleghosszabb sugarán visszatértek a csillagos égre, és többé már nem voltak szomorúak. Bizony, ez már nagyon régen történt, én az öregapámtól hallottam, akinek öreganyja mesélte, amit hallott öregapja öreganyjától. Vagy öreganyja öregapjától. Egy biztos, hogy a kicsi csillagok minden évben leutaznak a Földre és december végén az emberek nem az Esthajnalt, vagy a Göncölt, - amiből van nagy is, kicsi is -, a Nyilast, a Vízöntőt vagy a többieket nézik és csodálják, hanem a kicsi csillagokat, akik ott vannak egészen közel hozzájuk. Így lesz ez még sokáig, míg világ a világ, mert csak addig világ a világ, ameddig az emberek is úgy szeretik a csillagokat, mint ők a földet, a földieket. legyenek azok bármilyen nagyok, vagy akár egészen aprók is. Aki tudja, mit olvasunk a jövő héten – Ismerjék meg Iván Pétert December óta olvashatják Iván Péter könyvajánlóit honlapunkon és a hírlevélben. Péter hétről hétre a hangoskönyvtárba frissen bekerülő, jellemzően kortárs irodalmi műveket ajánl egyedi, szórakoztató stílusban, nem mellőzve a könyvekhez kapcsolódó személyes élményeit sem. Péterrel csaknem húsz éve találkoztunk először. Én fehérbottal a kezemben, láthatóan tanácstalan elsőévesként kerestem egy irodát a számomra ismeretlen Múzeum körúti bölcsész kampuszon, ő pedig rutinos egyetemi polgárként nemcsak útba igazított, hanem el is kísért. Rövid beszélgetésünkből megtudtam, hogy ő is látássérült és olasz szakon tanul. Ki gondolta volna közel húsz éve, hogy egyszer majd kollégák leszünk, és hogy én leszek az, aki Iván Pétert – mint az MVGYOSZ új munkatársát és mint a honlapunkon és hírlevelünkben hetente megjelenő könyvajánlók szerzőjét – bemutathatom az olvasóknak. Talán stílusosabb lett volna ezt az interjút személyesen, mondjuk egy jó olasz cappuccino mellett elkészíteni, de nekünk a telefonos beszélgetés is elég volt arra, hogy az interjú-szituáció komolyságát sutba dobva sztorizgassunk és csapongjunk, kedélyesen csevegve irodalomról, nyelvekről, az egyetemi évek útkereséséről, a vakság hozta mindennapi élethelyzetek komikumáról és komolyságáról, vagy éppen a Braille-könyvek olvasásának rituáléjáról. Németh Orsolya: Mindig azzal a nem túl frappáns, de annál praktikusabb felszólítással szoktam kezdeni, hogy „Mesélj magadról!” Iván Péter: Negyvenöt éves vak gyógymasszőr vagyok, tizenöt éve dolgozom a Széchenyi Fürdőben. Budapesten, Kőbányán élek, és bár eredetileg miskolcinak vallom magam, mostanra már többet éltem a fővárosban, mint ott. Egy hétéves kislány, Abigél apukája vagyok. Tulajdonképpen neki is köszönhetem, hogy a gyógymasszőrség mellett most már hangoskönyvekkel is foglalkozom. N.O.: Eredetileg bölcsészdiplomád van. Hogyhogy nem azon a területen dolgozol? I.P.: Valóban, egyszakos olasz bölcsészként végeztem az ELTE-n. Gyengénlátóként nagyon nehezek voltak az egyetemi évek, mivel gyakran kellett megkérnem másokat, hogy felolvassanak, kínlódtam a nagyító használatával és sok pénzért nagyíttattam fel a fénymásolóban a jegyzeteket. Úgy éreztem, ilyen látással nekem nincs helyem a tudományos világban. Viszont az egyetem mellett jelentkeztem egy látássérülteknek meghirdetett gyógymasszőr tanfolyamra, amit hétvégente végeztem el. Még meg sem száradt az oklevelemen a tinta, máris a Széchenyiben találtam magam. N.O.: De nem voltál mindig látássérült... I.P.: A középiskolát még rajztagozaton végeztem, a szembetegségem az érettségi évében kezdte elvenni a látásomat. A gimiben még franciát tanultam, de az egyik osztálytársamtól elkértem az olasz tankönyveit, amiket egy nyár alatt bevágtam. Rájöttem, hogy az olasz nyelv majdnem olyan, mint a francia, csak sokkal jópofább. N.O.: Olvasol is idegen nyelveken? I.P.: Igen, sok európai hangos- és Braille-könyvtárnak tagja vagyok, az olasz és a francia mellett németül és angolul is rendszeresen olvasok, igyekszem eredetiben élvezni az irodalmat. Mikor nagyjából tíz éve teljesen megvakultam, megtanultam a pontírást is, mivel szerintem vakon ez jelenti a valódi olvasást, a felolvasóprogram vagy a hangoskönyv valójában csalás. Nagyon lassan olvasok, van, hogy tíz percembe is beletelik, mire végzek egy német nyelvű Braille-oldallal, és csodálom azokat, akik majdnem látó sebességgel falják a pontírásos köteteket – én valószínűleg sosem fogok idáig eljutni. A Braille-olvasás szerintem egy életforma, ami sok időt igényel és kényelmetlenségekkel is jár. N.O.: Hogyan kerültél kapcsolatba a szövetséggel? I.P.: Régóta olvasója vagyok a hazai hangos- és Braille-könyvtárnak is. Nagy örömmel vettem a digitalizálódás folyamatát, szerintem benne voltam az első tízben, akik letöltötték az online hangoskönyvtár alkalmazást. Mivel több külföldi hangoskönyvtárnak is tagja vagyok, ámulattal figyelem, ahogy a Bodor Tibor Hangoskönyvtár fejlődik. N.O.: Milyen tapasztalataid vannak a külföldi könyvtárakkal? I.P.: Az olasz vakok szövetsége jóval korábban digitalizálta a hangoskönyveit, mint mi, de az akkor létrejött alkalmazást azóta nem fejlesztették. Ott nem foglalkoznak azzal, hogy az önkéntesek által felolvasott hangoskönyveket jó minőségben készítsék el. A folyamat nagyjából úgy nézhet ki, hogy a néni kiteszi a konyhában a hokedlire a diktafont és elkezd felolvasni. A hanganyagban benne maradnak a nyelvbotlások, a köhögés vagy éppen a behallatszó utcai zajok. A régi, utólag digitalizált könyveket sem vágják fejezetekre, mint nálunk. A kazettás felvételeket egy az egyben digitalizálták, ezekből időnként hiányoznak is teljes oldalak, amiket kérésre sem pótoltak. A németek természetesen jóval precízebbek, az ő online hangoskönyvtáruk rendszeresen frissül, a franciák meg valahol a kettő között vannak. Az angol hangoskönyvtár is jó minőségű, azonban fizetős. Szerintem nagyon jó, hogy az MVGYOSZ odafigyel arra, hogy nálunk igényesen készüljenek a hangoskönyvek. N.O.: És te hogyan kapcsolódtál be a hangoskönyv-készítés folyamatába? I.P.: A karantén alatt néztem utána alaposan a Bodor Tibor Kulturális Egyesület tevékenységének. Nekem mindig mindenhez van valami reformjavaslatom, így természetesen a hangoskönyv alkalmazáshoz is volt, ezt szerettem volna megosztani. Abigél azokban a napokban egy Janikovszky Éva könyvvel járkált a lakásban, és bárkinek szívesen olvasott fel belőle, aki hajlandó volt meghallgatni. Nekem meg beugrott, hogy miért is ne olvashatná fel akár a hangoskönyvtárnak. Megkerestem Helle Maximiliant, akinek elküldtük Abigél próbaolvasását, amire az volt a visszajelzése, hogy szükség van ilyen zsenge hangokra. Lelkesen el is készítettük és beküldtük Abigél első hangoskönyvét, aztán csak vártunk. Addig nem is gondoltam, milyen hosszas és sok lépcsőből álló folyamaton megy át egy hanganyag, amíg végül hangoskönyv lesz belőle: vágás, a hangminőség javítása, meghallgatás, katalogizálás, feltöltés. N.O.: De most már te is részese vagy ennek a folyamatnak... I.P.: Önkéntes meghallgatóként eleinte az motivált, hogy így talán meggyorsíthatom Abigél felvételeinek megjelenését. Kezdetben szinte csupa olyan könyvet kellett meghallgatnom, ami nem tetszett, ami nem volt az én műfajom. Ettől függetlenül természetesen lelkiismeretesen megírtam az értékeléseket, és azt sem titkoltam el, hogy a meghallgatás során hogyan hatott rám a könyv. Valami rejtélyes ok folytán elnyertem a hangoskönyv projekt munkatársainak bizalmát, így ma már én választhatom ki, hogy mit szeretnék meghallgatni. N.O.: Én éppen az önkéntes felolvasóknak írott értékeléseidre figyeltem fel, és innen jött az ötlet, hogy a te közreműködéseddel megreformáljuk az MVGYOSZ könyvajánlóit. Gondolom, az olvasás mellett írni is szeretsz... I.P.: Igazából nem. Régebben írogattam, egy-két novellám meg is jelent a Holmiban meg az ÉS-ben, de mióta megszületett a kislányom, nem érzem úgy, hogy bármi jelentőségteljes üzenetem lenne a világ számára. Az írás szerintem egyébként is pepecs munka, ezért nem szerettem volna például fordítani sem. A könyvajánlókkal is mindig elszöszmötölök, mindig van valami, aminek utána kell néznem. Ugyanakkor az, hogy egy könyvről írnom kell, arra indít, hogy még figyelmesebben olvassak, jegyzeteket készítsek vagy könyvjelzőt használjak, hogy kihalljam egy könyvből azt, amivel érdekessé tudom tenni másoknak is. Nagy könyvmoly vagyok, így aztán nekem a hangoskönyvezés egy valóságos álommunka. Ennek persze a hátránya is megvan, mert mióta a hangoskönyvekkel foglalkozom, sokkal kevesebbet olvasok idegen nyelven, mert az új könyvek között mindig találok valamit, amit mindenképpen meg kell hallgatni. Kattintson ön is a hírlevélben megjelenő Iván Péter könyvajánlóira, és ismerje meg új nézőpontból könyvtáraink kínálatát! Németh Orsolya Géczi Kinga: Az eltűnt széncinke fiókák Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy széncinke család. Minden áldott nap cinkepapa kidugta sárga kis csőrét a fészek rejtekéből, és ágról ágra szállva óvatosan odamerészkedett ahhoz a madáretetőhöz, amely egy termetes cseresznyefán csüngött. Hol magokat, hol pedig legyeket és más bogarakat vitt a kicsinyeknek. Egy szép nap, amikor ott csipegetett, odaszállt hozzá kétségbeesetten széncinkemama, és amint meglátta párját, azonmód eldalolta néki bánatát. Annak pedig oka, hogy két kis fiókájuk, akik még alig tudnak repülni, éppen szárnyaikat próbálgatták, amikor hirtelen nagy szél támadt, felkapta őket és messzire elsodorta a két kis csimotát. A csillogó szemű széncinkepapa, aki hallgatta őt, azt ajánlotta, hogy rögtön induljanak a keresésükre. Így hát szárnyra keltek. Ősz közepefelé járt már. Kérdezték a csillagokat, a kerekded Holdat, a felhőket, a lobogó tüzet, a diófákat, más madárcsapatokat, de még az alpesi hőscincért is, a szundikáló dongót, a legelésző bivalyt és a levelibékát, hogy nem látták-e valahol picinyke gyermekeiket. Mindenfelé elpanaszolták bánatukat, és már kezdett későre járni az idő. A csillagok azt mondták, hogy sehol sem látták őket, de segíteni akartak mindenképpen a szomorú cinkepáron, így hát felajánlották, hogy beragyogják a helyeket, ahol járnak. A kigömbölyödött Hold sem látta őket, de megígérte nekik, hogy bekukucskál minden ablakon, nyíláson, még a kéményeken is benéz, nem szorultak-e be valahova szegénykék. A felhők sem találkoztak vélük, de barátságuk jeléül megengedték, hogy a két cinke megpihenjen széles, fehér hátukon. A lobogó tűz szintén nem hallott felőlük, viszont megígérte, hogy ebben a zord időben bármikor szívesen megmelengeti az egész kis családot. A délceg diófák és a tölgyfák egyformán szomorúan ingatták lombkoronájukat, hogy ők sem találkoztak sehol az elveszett széncinke fiókákkal. Egy öreg nagy tölgyfa annyit tudott mondani, hogy nemrégiben vadászok jártak erre, és hallották, ahogy lődöznek a levegőbe. Meglehet, hogy eltalálták valamelyik fiókát. De a széncinkepár titokban reménykedett benne, hogy élnek a csöppségek. Ezalatt a két pici cinke egy nagy asztalterítőbe kapaszkodva lefele bukdácsolt a domboldalon. Majd belecsúsztak a Galambóc patakba, mert a domboldal sáros volt. A kis cinkéknek elfogyott az erejük és már nem tudtak tovább repülni. Nagy csivitelést csaptak és segítségért kiáltoztak, de a nagy égzengéstől senki nem hallotta meg őket, még a fák sem. Szerencsére, miközben a patak vitte őket, beleakadtak egy nagy bozótos ágbogába. Ott már nem érte el a patak, hanem elkerülte őket. Dideregve várták, hogy valaki rájuk találjon. Közben a tőlük telhető leghangosabban csipogtak, sírva-ríva. Amennyire csak tudtak, behúzódtak a bozót sűrűjébe. Egy nagy lapulevél befödte őket. Így sikerült is elbújniuk a vihar elől. Nem érte őket a szél és a csapkodó eső. Hamar besötétedett és ők összebújva meglapultak. - Csip-csip - csipogta Cinke Lenke, fázom! - Csip-csip én is - sírdogált Cinke Vince. - Most mit csinálunk - kérdezte Cinke Vince szipogva. - Meg kell várnunk, hogy reggel legyen és kisüssön a Napocska - mondta bizonytalanul Lenke. Addig úgysem találnak meg minket. Így telt el az este, az éjszaka. Ez alatt cinkemama és cinkepapa rendületlenül tovább kérdezősködtek. A fecskék, vadludak és gólyák épp ez idő tájt keltek hosszú útjukra a napsütötte vidékekre. Sorra kérdezgették mindegyiket, amelyik csak szembejött velük. - Szervusz Gólya Maja, mondd csak, nem láttad a kicsiny fiókáinkat? Délelőtt tűntek el. De Gólya Maja csak szomorúan intett, hogy bizony nem. - Hát te, Lúd Ludmilla, láttad-e őket? - kérdezte cinkemama vágyakozva. Lúd Ludmilla felborzolta tollát. - Nem, sajnos én nem. De miért nem vigyáztatok, kérlek, rájuk jobban? Én pórázon tartom az enyéimet. Minden nap csak úgy próbálhatnak repülni, hogy én alattuk repülök, és bármi gubanc van, rám pottyannak és visszaviszem őket a fészkünkbe. Persze, most már önállóak lettek, de még messzire... Széncinkepapa közbevágott: - De hiszen vad szél támadt, nem tudtunk már segíteni, és az élelemért is odavoltunk. - Kárrrr! - mondta hirtelen a vörösbarna varjú Kázmér, aki éppen akkor érkezett oda. Aztán tovább károgott: - ráérrrrrrrrr, ráérrrrrrrr, ráérrrrrrrrr! - Nem ér rá! - legyintette meg szárnyával cinkemama. - Mielőbb elő kell kerítenünk őket! - toldotta meg cinkepapa. Varjú Kázmér megköszörülte torkát. - De hiszen nem arra mondtam, hogy ráér! Bocsánatot kérrrrrrrrrek. Ezenközben fecskéék csapata is megérkezett. Fecskemama széncinkemama mellé szegődött. - Hogy vagytok? Hú, de hűvös van már! Éppen felszerelkeztünk, hogy útra kelünk Törökországba. Széncinkemama nem fázott. - Mi a párommal jól vagyunk, de a fiókáink... Itt nem bírta széncinkemama folytatni, mert folytak, folytak a könnyek a szeméből. Helyette cinkepapa fejezte be a mondatot. - Sajnos a szélviharban eltűntek. A fecske család sem tudott segíteni, de elmondták nékik, hogy hol találják meg a fészküket, ami jó meleg télire, és még maradt élelem ott bőven. A legelőhöz érve megláttak egy bivalyt, amely dús fűből legelészett. - Jó napot, Bivaly Bendegúz! - dalolták kórusban. A bivaly fölfigyelt a szomorú énekekre: "hol vannak? hol vannak? hol vannak?" - Kicsodák? - emelte föl bamba fejét a bivaly. - A cinkefiókáink - sóhajtott cinkemama. Hátha láttad őket valahol. - Bizony én nem láttam őket sehol - vakarta meg fejét Bivaly Bendegúz. - De akad valaki, aki tudhatja: az alpesi hőscincér. Onnan ismeritek meg, hogy szivárványszínű ruhája van, kérdezzétek meg őt - javasolta a bivaly. Továbbszálltak a mecseki rét felé, ahol az alpesi hőscincér lakott. Éles szemükkel hamar felfedezték őt. A hőscincér éppen csillogó ruhájában táncolt. Láthatóan jól érezte magát! Amikor észrevette őket, abbahagyta a táncot és komolyan rájuk nézett. - Jó napot, miben segíthetek? - Talán te tudhatsz valamit az elveszett fiókáinkról! - mondta reménykedve széncinkemama. - Én, kedveseim, sehol nem találkoztam velük. De várjatok csak, nem messze lakik tőlem Dongó Dani, ő talán látta őket. Arra lakik, a patakpart melletti cserjésben. Igaz is, két kis sötét színű jószágot láttam, amikor a messzelátómmal a patakot kémleltem. Talán ők lehettek! Dongó Dani valóban nem messze lakott. - Kedves dongó, nem láttad véletlenül két elveszett széncinke fiókánkat? Úgy hallottuk, erre sodorta őket a patak. Dongó Dani éppen most kúszott fel a csipkebokor ágaira, elgondolkodva billegette csápjait. - Hmm, hát, azt hiszem, ez a patak elsodorta őket. Azonban a levelibéka talán tudhat valamit, mert ő régóta a patakban lakik. A cinkék megköszönték a dongó kedvességét, és azzal tovább szálltak a patak felé. A levelibéka már szundikálni készült. Egy nagy szikla alatt aludta éjjeli álmát, amikor odaért a cinkepár. Széncinkepapa bekopogott a csőrével. - Hahó, levelibéka, kérlek ébredj fel! Láttad a patakban erre sodródó fiókáinkat? A levelibéka barátságosan válaszolt. - Igen, igen, láttam! - Azt hiszem - mondta, kibújva a hanga ágyikóból -, hogy arra, ahol az a nagy sűrű ágbogas bozót van, arra tartottak még délután. Nem értettem pontosan mit kiabálnak, de valamit hangosan kiabáltak. - Jó tett helyébe jót várj! - kiabálta vissza cinkemama, és tovább siettek. - Nagyon köszönjük levelibéka úr! A csillagok már javában világítottak a cinkeszülőknek, mert koromsötét éjszaka volt. A Hold mindenhova bekukkantott, de hasztalanul. A két kis cinke elaludt. A vihar elült, az eső lassan cseperészett. Az út még hosszú volt a bozótosig. Cinkemama és cinkepapa rendesen átáztak, úgyhogy éjszakára be kellett húzódjanak egy tölgyfa odújába, hogy megszárítkozzanak. Reggel a patak mellett egy fiú futott, úgy tizenhárom év körüli lehetett. Egyszer csak fülelni kezdett: a patak melletti bozótosból két kis kétségbeesett hang hallatszott. Bálint - mert így hívták a fiút - odafutott, széthúzta a bozót ágait, és benézett. Beljebb hatolt a hangok felé, és egyszer csak észrevette a két kis madarat. - Ó! - kiáltott fel Bálint. - Szegénykéim! S azzal levette kalapját, és óvatosan beletette a fiókákat. - Gyerünk, gyorsan, gyorsan - bíztatta magát - valami meleg helyre kell vinni őket. Közben betakarta őket a kabátjával és rohant velük a suli felé. Lihegve ért oda. - Fiúk, ide nézzetek! Kis madárcsimoták, keresnünk kell nekik gyorsan valami meleg helyet. A fiúk felugrottak és az osztályteremben keresgéltek, majd találtak egy jókora nagy régi fiókot, ami már nem szolgált semmire. Fogták, kibélelték fűvel és belerakták a didergő madarakat, akik már alig pihegtek. - Élnek! - kiáltott fel ujjongva az egész osztály. - Talán akad egy kis mag a raktárban - mondta Jancsi, az egyik szeplős arcú fiú. Leszaladtak és felhoztak mindjárt két jókora zacskó magot. Beleszórtak egy adagot a fiókba, ami a madárkák átmeneti szállása lett. A suli végeztével a fiúk kisereglettek az udvarra és azon tanakodtak, hogy hol helyezzék el a madarakat. - bizonyára keresik már őket a szüleik - vélte Peti. - Úgy van, akkor hát készítsünk számukra egy jó meleg odút, abban fognak lakni - mondta Bálint, és már futott is a raktárba. Az iskola hátsó udvarában volt a raktár, tele fölöslegesnek látszó holmival. - Ez pont megteszi - emelt föl pár fadarabot Jancsi. Ügyesen összeeszkábálták a faodút, és még szalmatetőt is csináltak neki. Majd kitömték mohával, levelekkel, és minden egyébbel, amit az iskola udvarában találtak. Végül pedig felakasztották az odút egy hatalmas körtefára. A két kis fióka most már az odúban várta, hogy a szüleik rátaláljanak. Mire széncinkemama és -papa a bozótoshoz ért, már javában sütött a Nap. A lábnyomokat követték, ami a patakpartról elvezetett. Rá is találtak másnap az iskola udvarára. Ott a nyomok belevesztek a fűbe, a sárba. Cinkepapa hatalmasat rikkantott. - Cinke Vince! Cinke Lenke! Merrreeee vagytooooook? - Itt, itt, itt! - csipogták amazok. Lett is nagy öröm, mikor rájuk találtak. A fiúk boldogan nézték, ahogy a cinkecsalád azontúl beköltözött a jó meleg odúba, hisz már közeledett a tél. A lobogó tűz megmelegítette őket, így egész télen át jó dolguk volt. A gyerekek minden nap kijártak etetni őket, és mire eljött a tavasz, a család új csemetékkel gyarapodott. S a kis cinkéktől a nagyokig mindegyik vígan énekelte: Nyitni kék! Nyitni kék! Nyitni kék! Én is ott jártam, egy hónapig ott háltam, ha elhiszed kis komám, néked adom palotám! Ha nem hiszed kis komám, vedd el hát a parókám! Bemutatjuk Kanyó Etelka felolvasót Etelka pedagógus, majd könyvtárosként dolgozott. Most már nyugdíjas, az olvasás a legkedvesebb időtöltése, igazi szenvedély ez számára. 1957. március 4-én születtem, tehát túl vagyok a 6. X-en. Két gyermekem van, egy lány és egy fiú. A lányom már három fiú unokával ajándékozott meg. Hatvanban, egy lakótelepen lakunk, közel egymáshoz, gyakran tölthetem az időmet velük. Szüleim magyar szakos tanárok voltak, könyvekkel bélelt otthonban nevelkedtem, a mesélés, verselés mindennapos volt nálunk. Jóval az iskolába kerülésem előtt megtanultam olvasni, egy sajátos, magam által kidolgozott módszerrel. Szüleim nem akarták, mondván: unatkozni fogsz az iskolában. De én könyörögtem a nővéremnek, hogy árulja el a betűket. Cserébe lemondtam a csoki adagomról, ami nagy áldozat volt édesszájúságom miatt. A magánhangzókat sikerült is kicsikarnom tőle. Kedvenc verseskötetemből minden verset fejből tudtam. Az ismert betűket bejelölgettem, és ezek alapján kikövetkeztettem a többit. Néhány hét alatt sikerült a tervem. Édesanyám arra figyelt fel, hogy az újságból a hirdetéseket olvasom. Azóta is legkedvesebb időtöltésem az olvasás. Számomra az olvasás olyan, mint másnak az evés. Létfunkció. Azért olvasok, hogy vigasztalódjam, ha bánatom van, fokozni tudjam az örömömet, összehasonlítsam a hősök sorsával az életemet, hogy jobban megismerjem magamat és másokat. Szívesen segítek a rászoruló embereken. Tagja vagyok a telefonos lelkisegély szolgálatnak, és amíg nem tört ki a járvány, önkéntes beteglátogató voltam a kórházban. Gyakran járok színházba, koncertekre, túrázni, kirándulni. Szeretek kézimunkázni, kötni, horgolni. Az első fizetésemből varrógépet vettem, amit ma is szívesen használok. De a barkácskészletem is nagy becsben van, nem riadok vissza, ha a lakásban valamit szerelni, javítani kell. Korán eldöntöttem, pedagógus szeretnék lenni, hogy sokat mesélhessek a gyerekeknek. Először óvónőként, majd tanítóként volt is rá lehetőségem. Évek múlva egy KRESZ-tanfolyamon egyik volt napközisem is csoporttársam lett. Mint mondta, már az első pillantásra ismerős voltam neki, de csak akkor bizonyosodott meg felőle, hogy ki vagyok, amikor fel kellett olvasnom egy passzust a műszaki tankönyvből. A hangom felidézte számára „azokat a boldog időket, amikor még nyolc éves kisfiúként hallgatta a meséimet”. Pályám kezdetén a mesével tudtam legjobban fegyelmezni. Sajnos, a mai gyerekek közül nagyon kevesen vannak, akiket a hallgatott mese le tud kötni. Kivéve a látássérülteket. A tanítóképzőben könyvtár speciális kollégiumot választottam, így az iskolai könyvtár kezelését rám bízták. Ekkor beiratkoztam a főiskolára, és elvégeztem a könyvtár szakot. Szakdolgozatomat a mesék morfológiájáról és fontosságáról írtam, amelyben Lázár Ervin meséjét is elemeztem. Az író szavai most is a fülemben csengenek: „Egy mese annyiféle, ahány olvasója van. Ha az író megírja a történetet, az olyan, mint egy fél alma, mindaddig csak fél, amíg az olvasó a saját fél almáját hozzá nem teszi, s ezt mindenki másképpen teszi hozzá, vagyis mindenkiben más dolgokat mozgat meg. Nem mondom, hogy nincs valami állandó, egyedi minden történetben, de hogy minden olvasó másképpen éli meg, az természetes.” Tanítványaimnak gyakran rendeztem vetélkedőket a könyvtárban. Legnépszerűbb a felolvasók versenye és az irodalmi jelmezverseny volt. Hosszú, vidám délutánokat töltöttünk együtt a Sulirádiós szakköröseimmel. A két gyermekem nehezen viselte, amikor otthon a kétkazettás magnón éjszakába nyúlóan vágtam a felvételeket. Rengeteg iskolai és városi műsort szerkesztettem és rendeztem. Amikor nyugdíjba vonultam, ezek hiányoztak a legjobban. Nyugdíjasként több lett a szabadidőm. A rádióban hallottam, hogy önkéntes felolvasókat keresnek. Beküldtem a bemutatkozó hangfelvételt, és bekapcsolódhattam. Szőcs Géza: Limpopó Egy strucckisasszony naplója című könyvével debütáltam. Nagyon boldog voltam, amikor a MÜPA-ban egy koncerten összetalálkoztam az íróval, és elújságolhattam neki: ”Akkor már nem írtam hiába” – mondta hamiskás mosollyal. Utána két mesekönyvet küldtem be, amiket véglegesítettek, de ezekre értékelést nem kaptam. A következő próbálkozásom nem volt szerencsés. A vakok által igényelt listából Vavyen Fable: Fattyúdalát választottam. Nem tetszett, de becsülettel végigcsináltam. Nem is lepődtem meg, hogy nagyon rossz értékelést kaptam rá. Akkor el is ment a kedvem az egésztől. Hosszú hallgatás után Maxi keresett meg, és az ő biztatására kezdtem újra. Mivel a Fattyúdalnál az volt a kifogás, hogy túl sokat játszottam a hangommal, ezért igyekeztem visszafogni magamat. Polcz Alaine: Karácsonyi utazás című könyvére azért nem kaptam jó értékelést, mert nem játszottam eleget a hangommal, nem kamatoztattam színészi adottságaimat. Szóval, nagyon nehéz eltalálni az olvasók/hallgatók ízlését. Karácsonyra a fiamtól végre egy jó minőségű mikrofont kaptam. Megtanított vágni is, azóta így küldöm a felvételeket. A csapathoz tartozni jó, nagyon segítőkészek a társak. Katát és Maxit mindig csodálom, a munkabírásukat, sokoldalúságukat és az empátiájukat. A találkozókra ritkán tudok eljutni Hatvanból, de ha sikerül, hosszú időre feltöltődöm. Egyszer voltam vaksötét koncerten, ami nagy élmény volt. Vallom, hogy egy könyvet elolvasni olyan, mint az együtt járás, de ha fel is olvasod, az már szerelem. A portrét összeállította és szerkesztette: Árvay Mária Tóth Enikő: A fényeken túl… Egyszer élt valahol Budapesten egy Anna nevű kislány. Olyan vágyai voltak, mint a többi gyereknek, de az élete mégis nagyon nehéz volt. Szeretett volna boldog lenni, mint a többiek. Ezüstösen ragyogott a Hold azon az éjszakán. Ahogy Anna állt az ablaknál, érezte, hogy itt az idő. Mennie kell és megismerni végre azt, ami oly régóta foglalkoztatta. Mindig is kíváncsi volt, hogy mi lehet a fényeken túl, kislány fejével gyakran elképzelte, hogy ott jár, a Hold, meg a Nap másik oldalán. A szomszéd bácsi mindig azt mondta neki, hogy ott lakik az isten, ott a fényeken túl, ahol a jelekre földi hang már nem felel. Az iskolában gyakran kérdezte a tanítónénit is erről, de ő csak mosolygott ezen. A fényen túl, hmm, ki hallott már ilyet. Eljött hát az idő, érezte, már 9 éves és ma muszáj útnak indulnia. A lépcsőházból az egyik néni mindig azt mondta neki, hogy a képzeletével induljon el bátran a Hold vagy a csillagok fénye mögé, mire odaér, elalszik. De ő soha nem aludt el, csak várt, hogy egyszer valójában ott legyen… Kilopózott hát a szobájából és vigyázott, ne ébresszen fel senkit. Aznap este olvasott egy égig érő fáról, mely az erdőn túl létezik, ez aztán végképp nem hagyta nyugodni. A sötét konyha ajtajánál megtorpant, sok üres üveget látott ott sorakozni. Ahogy a konyha asztalához tévedt a tekintete, egy alvó alakot látott. Jaj, anya, gyorsan, gyorsan, észre ne vegyen. Felkapta hát kis kabátját és kiosont az ajtón. Hidegen érintette arcát a téli éjszaka. Kicsit fázott, de nem törődött vele. Elindult hát a lakótelep széle felé, ahol az erdő kezdődött. Csak néhány kóbor kutyával találkozott, néha úgy érezte, ő is lenne inkább kóbor kutya. Az iskolában mindenki csak kinevette, mert nem voltak szép ruhái, és különben is, anyád egy részeges, mondogatták neki. Te is olyan leszel Annuska, hahaha, lapátfogú… Ahogy szedte apró lábait, ezek visszhangoztak a fülében. Remélte, hogy ma éjjel, a kilencedik szülinapjának éjjelén megtalálja a fényt… Hiába várta a szülinapját, senki nem köszöntötte fel, pedig tavaly még csokit is kapott a tanítónénitől, de most semmi. Nem merte mondani az osztályban, mert kigúnyolták volna. Amikor aznap hazaért a dohányfüstös kis lakásba, senki nem várta. Nem volt kedve anyukája elé menni a sarki közért előtt iszogató bácsik közé, inkább, gondolta, hogy éjszaka kel útnak és megkeresi azt, amire oly régóta vágyott. Amikor az erdőhöz közeledett, félelem fogta el… Sötét volt, nagyon sötét, ahogy a fák beárnyékolták a Holdat. Érezte, hogy fázik, egyre jobban fázik. Mégis, csak ment, ment, hogy meglelje az égig érő fát, mely átviszi a fény másik oldalára. Bárcsak már ott lennék, gondolta, a csillagok fényei mögött biztos boldogabbak az emberek… Biztos nem bántják majd ott az iskolában, beszélget vele az anyukája, lesz igazi apukája, ahogy a többieknek és még a szülinapját sem felejtik el… Hirtelen félni kezdett, hogy mi van, ha mégsem találja meg az utat, vagy a fát. Már nagyon fázott a két kis keze, gondolta lepihen egy kicsit, mert el is álmosodott a hidegben. A sötét fák tövében húzta meg magát, fejét a lábára hajtva próbált pihenni. Érezte a nyakán, hogy lágyan esnek rá a hópihék. Akkor kezdett havazni és fehér csipkeként borították be a sötét erdőt a kristályos hópelyhek. Anna egyszerre megremegett, érezte, hogy egyre gyengébb és fáradtabb, de ugyanakkor valami érdekeset is látott. Feltűnt neki egy magas fa, melynek a törzse fényesen ragyogott. A fa egyre közelebb ért hozzá, úgy mintha lábakon állt volna. Egyszerre csak ott volt mellette a fényes fa és a lombkoronájából egy angyali arc nézett le rá. –Milyen szép kislány vagy… – mondta neki. Szép…én…szép…ezt még nem mondta senki… – Eljöttél hát, tudtam, hogy eljössz, már vártalak. – Vigyél magaddal! Oda a fa tetejére, a fények mögé, ahol a mesebeli tündérek is laknak… – Megmutatom neked, de ígérd meg, hogy utána hazamész anyukádhoz… – Megígérem. Egyszerre felszálltak a fa tetejére, ahol hatalmas volt a ragyogás. Gyönyörű színekben pompázott az a hely, és minden csupa fény volt. A kislány megpillantott egy kivilágított iskolát, ahová besétált. A többiek tárt karokkal várták és szelíden simogatták meg a haját. Mindenki nagyon szerette és ő boldog volt… Aztán meglátta a házukat, de az is csupa fényesség volt. Ahogy belépett, egy kedves arcú asszony fogadta, olyan arca volt, mint az anyukájának, meg olyan is, mint aki idehozta. Ahogy bement a konyhába egy hatalmas torta fogadta gyertyákkal, és sok-sok fehér marcipánvirággal. Anna meghatódott, nekem tortám, nekem, még soha sem volt… Elfújta a gyertyákat és megölelte a kedves asszonyt, akiből áradt a szeretet… – Nagyon jó itt veled, mindig is ilyen anyukát szerettem volna… Ekkor az ajtón egy magas férfi lépett be, egyenesen hozzá sietett és magához ölelte. Hogy van az én kis ünnepelt hercegnőm? Milyen szép kislányom van, egyre szebb leszel… Anna csak ámult. Talán ez az igazi boldogság, ilyet még soha nem érzett. Soha nem szerette senki, de most végre, végre szeretik és boldog… Minden csupa fény és öröm és boldogság…Érezte, hogy szíve megtelik melegséggel és most élte meg először, hogy élni jó…Élni jó… Végre nagyon-nagyon jó… Aztán egyszerre eltűnt a fényesség, egy fehér szobában ébredt, sok fehér köpenyes ember vette körül. – Él, él, sikerült… – kiáltozták körülötte. Elmondták neki, hogy hajnalban találtak rá, majdnem megfagyva. Egy kutyasétáltatónak köszönheti az életét, aki az erdő szélénél járt. – Az anyukám tudja már? – kérdezte félénken Anna. – Tudja, de oda nem mehetsz vissza, lesz egy másik anyukád… – Másik anyukám? Nem értem… – Olyan, aki foglalkozik veled, hidd el, örülni fogsz neki! – Ő nem fog esténként megverni? – Biztosan nem, nagyon rendes asszony, több gyereket is felnevelt már. Anna a 10. szülinapjára hatalmas csokitortát kapott, ahogy a gyertyák lángjai játszadoztak a levegőben, eszébe jutott a fa, meg a fény, meg amit ott látott. Újra érezte azt a boldogságot, amit akkor, végre a Földön is ugyanúgy… Első a család Elhunyt Fehér Anna nővér, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának vezetője Január 13-án kaptuk a lesújtó hírt, hogy aznap hajnalban elhunyt Fehér Anna nővér, a Vakok Batthiány László Római Katolikus Gyermekotthonának vezetője. „Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy Fehér Anna nővér, aki a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának vezetőjeként évtizedek óta gondozta a látássérült gyermekeket, ma hajnalban hazatért megváltó Urához. Emléke örökké szívünkben él!” – adta hírül január 13-án az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye honlapja. Fehér M. Anna gyógypedagógus, szerzetesnővér 1947-ben született Vértesacsán, ahonnan 1959-ben a családjával együtt Budapestre költöztek. Tanulmányait – látássérültként – a Virányosi úti iskolában, majd a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanult tovább, de egyházi kapcsolatai miatt kizárták, így diplomáját csak később, 1979-ben szerezhette meg. Pedagógusként hét évet dolgozott a Vakok Iskolájában, időközben titokban szerzetesi fogadalmat tett. 1977-ben indult el a felsővízivárosi Szent Anna-templomban a látássérültek lelkigondozása, amibe bekapcsolódott Fehér Anna is. Vezetésével 1982-ben alakult meg a látássérült gyermekek Szent Anna Otthona a Batthyány téren, azonban az alig száz négyzetméteres lakás hamarosan szűknek bizonyult. Az otthon 1989-ben költözött át a XII. kerületi Mátyás király útja 29. szám alá. Itt alakult meg a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, amelyhez ma már óvoda és általános iskola is tartozik. Itt az országban egyedülálló módon mozgásszervi fogyatékossággal élő látássérült gyermekeket is befogadnak. Kérjük Urunkat, hogy adja meg szolgálójának áldozatos életéért azt a jutalmat, amelyet az őt szeretőknek készített! Nyugodjék békében! Fehér Anna a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek egyházmegyei jogú szerzetesközösség tagja, magyarországi vezetője volt. A rendet, amely a ferences család tagja, 1626-ban Aachenben alapította Apollonia Radermecher; hazánkban 1785 óta vannak jelen. Az Erzsébet-nővérek küldetése a betegápolás, idősgondozás. Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye https://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-feher-anna-nover-vakok-batthyany-laszlo-romai-katolikus-gyermekotthonanak-vezetoje Keresetkorlát eltörlése és más fontosabb rendelkezések Elfogadta a parlament a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) legújabb módosításait tartalmazó rendelkezéseket (2020. évi CLXXI. törvény.) A 2021. január 1-jétől hatályos változtatások – a jogalkotók szándéka szerint – a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatási helyzetének, lehetőségeinek bővítését célozzák. A keresetkorlát megszűnése Sokan várták már azt a rendelkezést, mely alapján 2021. január 1-jétől megszűnik a rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásban részesülőkre vonatkozó ún. keresetkorlát. Akik eddig a megváltozott munkaképességűeknek járó, fent említett ellátás mellett folytattak kereső tevékenységet – ha nem akarták, hogy ellátásra való jogosultságuk megszűnjön –, csak úgy tehettek szert jövedelemre, hogy az három egymást követő hónapon keresztül ne haladja meg az adott évre érvényes minimálbér (ha pedig egyéni vagy társas vállalkozók voltak, a garantált bérminimum) 150 százalékát. Ez a korlátozás hátrányosan befolyásolta az érintettek foglalkoztatási lehetőségeit, esélyeit. A munkaerőpiacon egyébként is hátrányosabb helyzetben lévő megváltozott munkaképességű munkavállalóknak ugyanis – ha adódott is valamilyen jobban jövedelmező munkalehetőség – választaniuk kellett biztos ellátásuk, illetve a nem feltétlenül biztos munkából származó jövedelem között; ezért sokan inkább ellátásuk mellett döntöttek. E szabályozásbeli problémákat a nagyobb érdekképviseleti szervezetek – köztük az MVGYOSZ – jelezték a döntéshozók részére, illetve több ízben kezdeményezték egyebek mellett ebben a tekintetben is a törvény módosítását. Ezért is szolgált nagy örömünkre ez a szabályozásbeli változás. A keresetkorlát megszűnésének köszönhetően mostantól a rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásban részesülők bármilyen jogviszonyban korlátozás nélkül tehetnek szert jövedelemre. Az ellátás összege nem változik Kérdésként vetődött fel, hogy a keresetkorlát megszűnése, azaz az ily módon elérhető magasabb jövedelem hatással lesz-e az ezután megállapításra kerülő rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátások összegeire. A válasz erre a kérdésre egyértelműen az, hogy nem. Habár az ellátások összegeit ezután is a havi átlagjövedelem százalékában kell megállapítani, amit a jövedelem növekedése nyilvánvalóan befolyásolhat, azonban az ellátások alsó, illetve felső határa továbbra is fennmarad, amit viszont most is az alapösszeg százalékában rögzít a törvény. Példával szemléltetve ez azt jelenti, hogy egy d) kategóriába sorolt megváltozott munkaképességű személy rokkantsági ellátása akkor sem lehet magasabb az alapösszeg (2021-ben ez 107.540 Ft) 150%-ánál (161.310 Ft), ha keresete alapján az átlagjövedelme ezt egyébként jóval meghaladja. Rehabilitációs hozzájárulást érintő változások A rehabilitációs hozzájárulást az a munkaadó köteles megfizetni, aki 25 főnél több munkavállalót foglalkoztat, ugyanakkor közülük a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya nem éri el a dolgozói létszám 5 százalékát (ez az ún. kötelező foglalkoztatási szint). 2021. január 1-jétől a kötelező foglalkoztatási szint bővítésének következtében a munkaadók akkor is mentesülhetnek a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alól, ha olyan fiatalt foglalkoztatnak, aki a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján sajátos nevelési igényűnek, vagy a felsőoktatási törvény alapján fogyatékos hallgatónak minősül. A mentesülés a munkaadót utoljára abban az évben illeti meg, amikor a fiatal a 23. életévét betölti. E rendelkezéstől a jogalkotók azt várják, hogy a munkáltatók szívesebben alkalmaznak majd olyan pályakezdő fiatalokat is, akik – állapotuk miatt – a munkaerőpiacon nehezebb helyzetben vannak. A foglalkoztatási rehabilitációs mentorként legalább napi 4 órában alkalmazott személy szintén beszámít a kötelező foglalkoztatási szintbe, azaz a munkaadó a mentor foglalkoztatásával is mentesülhet a hozzájárulás megfizetése alól. Az adott munkáltatónál foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók számától függ, hány fő mentor számítható be a kötelező foglalkoztatási szint szempontjából. A mentorok alkalmazásának támogatásától a kormányzat azt reméli, hogy ők a megváltozott munkaképességű dolgozók segítségére lesznek majd a nyílt munkaerőpiaci munkáltatóknál történő könnyebb beilleszkedésben, abban, hogy őket ott jobban befogadják, esetleg egészségkárosodásuk esetén megtarthassák munkahelyüket. Gyermekvállalás esetén sem szűnik meg a jogosultság Az érintettek számára eddig komoly problémát okozott, hogy rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásban részesülőként nem vehették igénybe a gyermekekkel összefüggésben járó bizonyos ellátásokat, például a csecsemőgondozási díjat (CSED) vagy a gyermekgondozási díjat (GYED). Ezek ugyanis – más ellátások mellett – ún. rendszeres pénzellátásnak minősülnek, ezért eddig kizárták a megváltozott munkaképességűek ellátásaira való egyidejű jogosultságot. Jó hír lehet a gyermeket vállalóknak, hogy a törvény módosítása révén a csecsemőgondozási díj, illetve a gyermekgondozási díj mostantól nem szünteti meg a megváltozott munkaképességűek ellátásaira való jogosultságot, vagyis ezek a rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátás mellett is megillethetik a szülőket. A most említett rendelkezéseket már azokban az eljárásokban is alkalmazni kell, amelyek jelenleg folyamatban vannak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy mindez fordítva nem működhet. Azaz ha valaki például gyermekgondozási díjban részesül, ennek időtartama alatt rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásra nem válhat jogosulttá, minthogy a most említett gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátások továbbra sem kerültek ki a rendszeres pénzellátások köréből. Gulyásné dr. Bölkény Ágota jogtanácsos Látássérült banki ügyfeleket érintő döntést hozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság Még a tavalyi év végén, az Egyenlő Bánásmód Hatóság szervezeti átalakulása előtt született meg az a döntés, amely egy látássérült ügyfél ügyében jogsérelem megállapításáról és ennek folyományaként szankciók alkalmazásáról rendelkezett. Mivel a hatóság által vizsgált kérdés más látássérült ügyfeleket is érinthet, alább e döntésről adunk rövid tájékoztatást. A K&H Bank egyik ügyfele azt sérelmezte, hogy az egyébként pozitívan elbírált hitelkérelme ügyében a bank – kifejezetten látássérültsége miatt – ragaszkodott ahhoz, hogy a hitelhez kapcsolódó zálogszerződést foglalják közjegyzői okiratba. A bank ezt annak ellenére követelte meg, hogy a jogügyletben a nem látássérült ügyfelek esetében elegendő egy egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat is. Az ezzel kapcsolatban felmerült közjegyzői munkadíj 198.000 forint volt, melyből – az ügyfél számlacsomagjára tekintettel – a bank csupán 60.000 forintot térített meg. A közjegyzői díjból eredő többletköltség kompenzálását ezen felül nem vállalta. Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult panaszost az eljárásban az MVGYOSZ képviselte. A hatóság helyt adott az előterjesztett kérelemben foglaltaknak, és határozatában azt mondta ki, hogy a bank megsértette az egyenlő bánásmód követelményét a kérelmező fogyatékosságával összefüggésben, mivel kizárólag azért követelte meg esetében a hitelt biztosító jelzálogszerződés közokiratba foglalását, mert látássérültsége miatt olvasásra képtelennek minősül. A jogsértés következményeként az Egyenlő Bánásmód Hatóság megtiltotta a K&H Banknak, hogy a jövőben más látássérült ügyfelek esetében ilyen magatartást tanúsítson. Ezenkívül – a nyilvánosság tájékoztatása érdekében – a hatóság elrendelte azt is, hogy a jogsértést megállapító határozatát a bank saját https://www.kh.hu/bank honlapján, a kezdőoldalról közvetlenül elérhető módon 30 napra tegye közzé. A bank e kötelezettségének oly módon tett eleget, hogy a hatóság határozatát, annak indokolása nélkül a fenti oldalon a hírek és hivatalos közzétételek, ezen belül a közlemények között tette közzé. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az általa lefolytatott eljárás alapján úgy ítélte meg, hogy a bank közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg azzal, hogy a látássérült ügyféllel szemben a látókhoz képest többletkövetelményt támasztott, amennyiben a jelzálogjog alapítása érdekében a közokiratba foglalt zálogszerződés meglétét követelte meg az ügyfél közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozata helyett. Tette ezt annak ellenére, hogy ez a követelmény a jelenleg hatályos, 2020. január 1-jétől módosított szabályozásból egyébként már nem következik. A hatóság ennek kapcsán azt is kiemelte, hogy mivel a bank ragaszkodott a zálogszerződés kétoldalú közjegyzői okiratba foglalásához, ezért a látássérült ügyfél nem tudott élni az őt a közjegyzői díjszabásról szóló rendelet alapján megillető díjkedvezménnyel sem (22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet 7. § (2) bekezdés). A bank az ellene indított eljárás során továbbra is fenntartotta azon korábbi álláspontját, miszerint a szabályozás értelmében a látássérült fogyasztók esetében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érdekében a kölcsön-, illetve zálogszerződést közjegyzői okiratba kell foglalni. Nyilatkozata szerint ennek ellenére nem kíván plusz terhet róni az érintett fogyasztókra, ezért – ha ezt a körülményt az adott ügyben eljáró ügyintéző jelzi – a közjegyzői okirat elkészítésével felmerülő többletterhet „az esélyegyenlőség biztosítása érdekében” visszatéríti. Erről a lehetőségről az ügyintézőket a K&H Bank – ígérete szerint – hírlevélben tájékoztatja. A K&H Bank által előadottakat védekezésként a hatóság nem fogadta el, mivel ebben a kérdésben nem osztotta annak jogértelmezését, továbbá mivel a bank semmilyen okirattal nem igazolta azt, hogy a szerződés közokiratba foglalásával felmerült többletköltséget az ügyfél részére megtérítette volna. Összegezve: az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntésének köszönhetően a K&H Bank Zrt. hasonló esetekben a zálogjog bejegyzéséhez szükséges okirat vonatkozásában a látássérült ügyfelekkel szemben nem támaszthat többletkövetelményeket és nem okozhat többletköltségeket anélkül, hogy azokat megtérítené számukra. Gulyásné dr. Bölkény Ágota jogtanácsos Teljes élet látás nélkül – Interjú Palásti Tiborral Hosszú évtizedeken át ő volt a megyeszékhelyen található egykori Centrum Áruház hangja, ahogy viccesen aposztrofálják a városban őt, az „ország első férfi bemondónője” De hogyan figyeltek fel a mára teljesen vak férfi hangjára? A 62 éves Palásti Tibor izgalmas életútjáról mesélt. Zana Anita: Honnan az elnevezés, hogy „az ország első férfi bemondónője”? Palásti Tibor: 1979-ben kezdtem el dolgozni Szolnokon a Centrum Áruházban előbb telefonközpontosként, ahol felfigyeltek a hangomra. Majd nem sokkal később kezembe adták a mikrofont, és én tájékoztathattam a vevőket például az akciós termékekről a hangosbemondón keresztül, röviden így lettem az áruház hangja. Munkám elismeréséül „Kiváló dolgozó” címet is kaptam egyszer. Hosszú évekig dolgoztam az áruházban ebben a munkakörben, nagyon szerettem. A hangomat eközben tovább képeztem. Elvégeztem a József Attila Tudományegyetem szónokképző tanfolyamát is. A kurzuson nagy hatással volt rám Montágh Imre tanár úr. Z. A.: Ha jól tudom, nem ez az eredeti szakmád. P. T.: Valóban, melegburkoló-parkettázó képesítést szereztem az iskolában, de a látásom idejekorán megromlott, ezért nem dolgozhattam parkettázóként. Mindössze 19 éves voltam, amikor teljesen elveszítettem a látásomat. Persze hosszú folyamat volt ez, mert nyolcadikos koromban már az első padban ülve sem nagyon láttam a táblára írt szöveget. Kiderült, az éleslátásközpontom sérült, amit egy idő múlva már az egyre erősebb szemüvegek sem tudtak ellensúlyozni. Z. A.: Több hobbid is van. Mit kell ezekről tudni? P. T.: A sport és a zene fontos szerepet tölt be az életemben. Korábban sokat tangóharmonikáztam. A megyei egyesület rendezvényein is sokszor felléptem, de sok lakodalomban is zenéltem fiatalon. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének, illetve jogelődjének 1976 óta vagyok a tagja. A sport komolyabban a ’90-es évek óta az életem része. Több sportágat is kipróbáltam, például eveztem is. Mostanság az erőemelés a sportágam. Oláh László edző (Stay Strong Gym ) segítségével rendszeresen, heti ötször edzem, és versenyekre is járok. Legutóbb korosztályomban és súlycsoportomban második lettem egy versenyen az épek között. A sportban még nagy terveim vannak. Z. A.: Említetted az egyesületet. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete manapság miként van jelen az életedben? P. T.: Tudom, hogy az egyesülethez bármikor fordulhatok, akármilyen kérdésem, problémám van, ez biztonságot jelent nekem. Az egyesület által fenntartott Elemi Rehabilitációs Központban is többször megfordulok a mai napig. Az okostelefon használat fortélyait Lukács Ágota oktató segítségével tanultam meg. Z. A.: Mostanság hogyan telnek a mindennapjaid? P. T.: Azt gondolom, hogy élem egy átlagos ember hétköznapjait, amiben vakvezetőkutyám, Szamos sokat segít. Elváltam, jelenleg egyedül élek. Járok bevásárolni, takarítok, mosok, rendszeresen sportolok, csinálok közös programot a barátaimmal, úgy, mint bárki más. Zana Anita, JNSZMVAKOK „A színpadon érzem magam igazán jól” – Interjú Horváth Ábel Olivérrel Horváth Ábel Olivért nem lehet egyetlen művészeti ág tehetségeként meghatározni. A Megavers-győztes fiatalember a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik őszi rendezvényén is fellépett. Tehetségről és tervekről nemrég beszélgettünk vele. Ábel a szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium végzős tanulója. Zana Anita: Még csak 18 esztendős vagy, de mára már több helyen is megmutattad magad mint zenész és mint előadó művész. Honnan vezetett az utad a színpadig? Horváth Ábel Olivér: Több művészeti ág közel áll hozzám. Előbb balettoztam, később beválogattak a Szolnoki Szigligeti Színház Jézus Krisztus Szupersztár előadásába gyerekszereplőnek, úgy gondolom, itt kezdődött el minden. Jöttek az újabb és újabb szerepek. Közben, illetve evvel párhuzamosan elkezdtem zenét tanulni. Több hangszeren is játszom: ukulelézek, gitározom és dobolok. Most az utóbbi kettő élvez prioritást az életemben, emellett pedig magánénekre járok. A színház mellett elkezdtem szavalóversenyekre is járni, amelyeken a sikerek sem maradtak el, és egyre több városi rendezvényre is hívtak fellépőnek. Z. A.: Ehhez úgy gondolom, egy támogató család is kell. H. Á. O.: Testvéreimmel szerencsésnek mondhatom magam, mert szüleink mindenben támogatnak minket. Édesanyám drámapedagógus, aki segíti és támogatja művészi törekvéseimet teljes odaadással. Testvéreimnek egyébként teljesen más az érdeklődési körük és a hobbijuk, mint nekem, túrázni viszont nagyon szeretünk együtt. Z. A.: A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületétől hogyan érkezett a felkérés? Miként emlékszel az októberi fellépésre? H. Á. O.: Egy telefon érkezett az egyesülettől, úgy tudom, hogy egy videót láttak az interneten az egyik fellépésemről, így esett rám a választás. Nagyon örültem a felkérésnek. Hálás vagyok, hogy „élő” közönséggel találkozhattam október közepén a Verseghy Könyvtárban tartott rendezvényen, amelyet a fehérbot világnapja alkalmából rendeztek meg. Egy zenés, gitáros verses műsorral készültem erre az eseményre, amelybe megpróbáltam belecsempészni az őszi hangulatot. Z. A.: Úgy tudom, az egyesület tagjai a karácsonyi ünnepségen is „találkozhatnak” veled. H. Á. O.: Igen, még akkor is, ha ez csupán virtuálisan történik majd meg egy online karácsonyi műsor keretében, amit majd a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének a közösségi oldalán lehet majd megnézni december közepén. Remélem, hogy ezzel is örömet tudok majd okozni a (nem csak megyei) látássérülteknek. Előadóként elég nehezen viselem azt, hogy most a járványügyi helyzet miatt nem állhatok a színpadon, és nem találkozhatok ebben a formában személyesen a közönséggel. Bár már beleszülettem az internet világába, azt gondolom, jó minőségű online tartalmakat, előadásokat nem könnyű így készíteni. Z. A.: Most vagy végzős gimnazista. Adódik a kérdés, merre tovább. H. Á. O.: Mindenképpen szeretnék a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkezni, illetve a Nemzeti Színház Akadémiájára. A színpadon érzem magam igazán jól, de van több tervem is, a gazdasági irány is érdekel. Zana Anita, JNSZMVAKOK Tuti tippek, rövid hírek A szolgáltatások nyitvatartásáról Az MVGYOSZ szolgáltatásai az alábbi módon vehetők igénybe személyesen. A veszélyhelyzetre és egymás egészségének megőrzésére való tekintettel 2021. január 12. keddtől kizárólag előzetes időpontfoglalás mellett lehet vásárolni a segédeszközboltban vagy könyvet kölcsönözni a Braille-, illetve a Hangoskönyvtárból. Időpontot foglalni a +36(1)384-8440-es telefonszámon tudnak az alábbi időpontokban: hétfőn és szerdán: 8:00–16:00 óra kedden: 10:00–18:00 óra csütörtökön: 9:00–17:00 óra pénteken 8:00–13:00 óra között. Továbbra is javasoljuk ügyfeleinknek, hogy használják a Hangoskönyvtár alkalmazást, illetve legújabb fejlesztésünknek köszönhetően most már weboldalon keresztül is lehet hallgatni a hangoskönyveket. A hangoskonyvtar.mvgyosz.hu oldalon a törzsszám és az e-mail cím megadásával tudnak belépni a felületre. Az MVGYOSZ segédeszközboltjának webáruháza a bolt.mvgyosz.hu oldalon érhető el, ahol otthonuk kényelméből is meg tudják vásárolni az önálló életvitelt megkönnyítő eszközöket. Együttműködésüket köszönjük! dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető Bemutatjuk az MVGYOSZ karácsonyi meglepetését a hangoskönyvek kedvelőinek! Az MVGYOSZ Bodor Tibor Hangoskönyvtára mostantól nemcsak mobiltelefonos alkalmazáson keresztül érhető el, hanem webes felületen is. A hangoskönyvtár alkalmazás indulása óta sok megkeresést kaptunk, miszerint a felhasználók szeretnék, ha a hangoskönyvtár állománya webes felületen is elérhetővé válna. A szövetség 2020-ban talált pályázat útján lehetőséget, hogy megvalósítsa ezt a kérést. A hangoskönyvtár webes változata 2020. december 20-án indult el, melyet a hangoskonyvtar.mvgyosz.hu oldalon érhetnek el. A webes változat az alkalmazás mintájára készült, így, aki már használta azt, annak ismerős lesz a felület. Fontos tudni, hogy egyszerre kizárólag egy eszközön lehet használni a szolgáltatást, és minden eszközváltás alkalmával el kell végezni az aktiválás folyamatát. Ehhez a tagnyilvántartóban rögzített törzsszám és egy e-mail cím szükséges. A weboldalon vagy az alkalmazásban be kell írni a szerkesztőmezőbe a szükséges adatokat, majd az aktiválás gombra kell nyomni. Ezt követően a megadott e-mail címre kapunk egy megerősítő e-mailt, melyben egy linkre kell kattintani, ezzel hagyjuk jóvá az aktiválási folyamatot. Amenyiben ezzel kész vagyunk, úgy már a belépés gombra kattintva tudjuk használni a hangoskönyvtárat. A weboldalon ugyanúgy, mint az alkalmazásban, tudunk keresni szerző, cím, felolvasó alapján, látjuk, hogy az adott kategóriában hány mű érhető el, illetve a kiválasztott könyveket virtuális könyvespolcunkra tudjuk helyezni. Természetesen az újonnan feltöltött könyvek listáját is lekérhetjük, melyet a feltöltés dátuma szerint listáz a rendszer. A kiválasztott könyvről minden olyan információt megkapunk, ami az alkalmazásban is látható. Szerző, cím, felolvasó, leírás, a fejezetek listája. A lejátszás folyamatos, így ha az első fájlnál elkezdjük a könyv meghallgatását, úgy végig tudjuk hallgatni egy szuszra. Természetesen van mód a lejátszás szüneteltetésére és továbbfolytatására is. A felolvasási sebességen és a hangerőn is tudunk állítani. A lejátszás során előre és vissza is tudunk lépkedni. Párhuzamosan több könyvet is hallgathatunk, ha abbahagytunk egy könyvet és pár nap múlva ismét folytatni szeretnénk, úgy a lejátszás folytatása gombra kell nyomni, és a lejátszás ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Egy olyan funkció a weben már elérhető, amely az alkalmazásban még fejlesztés alatt van. Be lehet jelenteni egy könyvről, ha hibás. Ezzel nekünk és a következő olvasónak is sokat segítenek, mert az adott hibát ki tudjuk javítani, és fel tudjuk tölteni a javított fájlt. Így a következő olvasó már a hibátlan könyvet olvashatja. Az alkalmazás és a weboldal is figyeli azt, hogy az adott felhasználó érvényes tagsági jogviszonnyal rendelkezik-e. Azoknak a látássérült érdeklődőknek, akik nem tagok az MVGYOSZ valamely tagegyesületénél, de szeretnék online hallgatni a hangoskönyveket, regisztrálniuk szükséges az mvgyosz.hu oldalon a Bodor Tibor Hangoskönyvtár menüpont alatt. Fogadják tőlünk sok szeretettel legújabb fejlesztésünket! Bízunk benne, hogy ebben a nehéz időszakban a hangoskönyvek hallgatása sok idős vagy egyedülálló embernek nyújt vigaszt. A hangoskönyv persze nem csak nekik tartalmas kikapcsolódás, egy jó mese vagy rádiójáték minőségi időtöltés a család minden tagja részére. dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető Frissült a Hangoskönyvtár alkalmazás Az MVGYOSZ Hangoskönyvtára alkalmazás iOS rendszeren újabb kényelmi funkciókkal bővült. A két éve elérhető MVGYOSZ Hangoskönyvtára alkalmazást folyamatosan frissítjük, egyre több olyan funkciót teszünk elérhetővé, mely az alkalmazás minél hatékonyabb és kényelmesebb használhatóságát segíti. Az eltelt két év alatt több mint háromezer könyv vált elérhetővé az alkalmazáson keresztül. Van olyan kategória, mely több mint négyszáz könyvet tartalmaz. Ez a szám a közeljövőben tovább fog bővülni. Így a mostani frissítést követően már könnyebben navigálhatunk a művek között, hiszen a szakaszindex segítségével gyorsan mozoghatunk a könyvek között, de aki a címsoros keresést részesíti előnyben, nekik is elérhetővé vált az ABC betűin való címsoros lépkedés. Egyéb hasznos funkció is elérhetővé vált azon művek esetében, melyek felnőtt tartalommal bírnak, az alkalmazás a könyv letöltése előtt rákérdez, hogy a felhasználó biztosan elmúlt-e már 18 éves. Ezt egyszer kell jóváhagyni, a legközelebbi felnőtt tartalmú könyv letöltése során már nem fog rákérdezni. Javítottunk a könyvek sorba rendezésén is, most már a sorozatok részeit sorrendben mutatja az alkalmazás. Köszönjük az 1060 felhasználónak, hogy rendszeresen olvasnak, büszkék vagyunk arra, hogy a 2018-as indulás óta közel ötvenezer alkalommal töltöttek le könyvet az alkalmazáson keresztül. Jó olvasást kívánunk! dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető Újból frissült a BlindShell Az MVGYOSZ által honosított BlindShell Classic nyomógombos, magyarul beszélő okostelefon szoftvere újabb kényelmi funkciókkal egészült ki. A vásárlók körében közkedvelt BlindShell Classic okostelefon két új alkalmazással bővült, melyeket a frissítést követően már elérhetnek a felhasználók. A többek által már nagyon várt internetböngésző és egy csevegőalkalmazás teszi még komfortosabbá a BlindShell használatát. A Telegram egy olyan csevegőalkalmazás, melynek használatával az interneten keresztül tud másokkal kommunikálni. Használatához regisztrálnia kell telefonszámát. Az alkalmazás első megnyitásakor el tudja végezni a regisztrációt. A Telegram főmenüje az alábbi lehetőségeket tartalmazza: - Csevegések, csevegések listája - Névjegyek, a Telegram fiókkal rendelkező partnerek listája - Csoportok, csoportos csevegések kezelése - Beállítások, a Telegram beállítások módosítása. A készülék tagi ára bruttó 99.000 Ft, melyből az MVGYOSZ elnökségének döntése alapján 33.000 Ft-ot visszatérít a szövetség. A kedvezményhez egy kérelmet kell benyújtani az MVGYOSZ ügyfélszolgálatára (info@mvgyosz.hu), melyben a személyes adatokon túl meg kell adni a bankszámlaszámot is, illetve csatolni szükséges a számla másolatát és a látássérültséget igazoló dokumentumot is. Egy vásárló egy alkalommal veheti igénybe a támogatást. Jó vásárlást kívánunk! dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető Csatlakozzon ön is az iBlindhez! Az MVGYOSZ 2020 májusában indította útjára a Távszem nyerteseknek az iBlind zárt Facebook-csoportot, melyhez most még többen csatlakozhatnak. Az MVGYOSZ iBlind csoportja 2020 májusában indult Mali Attila látássérült szakember vezetésével. Az indulás óta több mint 20 oktatóvideó készült el, melyek az iOS rendszerű készülékek, elsősorban az iPhone okostelefonok használatát mutatják be. A csoporthoz elsőként azok a személyek csatlakozhattak, akik a Távszem projekt keretében készüléket nyertek. Közkívánatra 2021 januárjától kibővítjük a csatlakozás feltételeit. Így minden olyan látássérült személy csatlakozhat a Távszem iBlind zárt Facebook-csoporthoz, aki regisztrált a Távszem szolgáltatásra, és rendszeresen használja azt. A csoporttagság feltétele, hogy valaki olyan személy meghívja önt a csoportba, aki már tag. Ezt követően a munkatársak ellenőrzik a Távszem regisztrációt és a használat gyakoriságát, majd jóváhagyják a jelentkezést. Ettől kezdve egyaránt hozzáférnek az eddigi és az ezt követően megjelenő oktatóvideókhoz. Miért érdemes csatlakozni? Mert az oktatóvideókban választ kap többek között arra, hogy hogyan lehet az iPhone-t bluetooth-os billentyűzettel használni, hogyan kell szöveget szerkeszteni, miért merül gyorsan az akkumulátor, hogyan tudunk segélyhívást kezdeményezni, szoftvert frissíteni, biztonsági mentést készíteni. Továbbá ön is felteheti kérdéseit, melyre egyértelmű és hiteles választ fog kapni. Fontos, hogy a csatlakozást követően figyelmesen olvassák el a csoport szabályzatát! Bízunk benne, hogy még több iOS rendszert használó látássérült embernek tudunk segíteni. Várjuk önt is sok szeretettel a virtuális oktatótérben! dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető Mali Attila oktató Mit tegyek, ha kiléptet a Hangoskönyvtár alkalmazás, és nem tudok belépni? Mali Attila informatikai szakember tájékoztatást ad arról, hogy a mostani iOS rendszerben felmerülő problémák hogyan érintik az alkalmazásokat, többek között a Hangoskönyvtár alkalmazást is. Az Apple szerint az iPhone készülékek gond nélkül működnek akár évekig is kikapcsolás vagy újraindítás nélkül. Az optimális állapot eléréséhez időnként azonban érdemes kikapcsolni, majd újra bekapcsolni az eszközt, ilyenkor ugyanis a rendszer „újrarendezi” magát, és javítja az esetleges apróbb hibákat, a rakoncátlan alkalmazások okozta memóriahibákat – így felgyorsítva a lassú, akadozó iPhone-t. Egy vagy több készüléken, illetve használattól függően előfordulnak olyan szoftveres hibák, amelyek eredményeképpen nem nyitható meg egy alkalmazás, vagy éppen kilép használat közben a főképernyőre. Ezek sajnos fennálló hibák, olyan működésbeli problémák, amelyek kezelhetők és könnyen, valamint hibamentesen javíthatók. Az iPhone kényszerített újraindítása (a rendes újraindítással ellentétben, mely csupán egyfajta hibernációs állapot) valóban leállítja, majd újraindítja a készüléket. Ilyenkor az iPhone-t alaphelyzetbe állítja, a memóriát felszabadítja, a használatban lévő programokat kikapcsolja, mindezzel együtt a háttérben működőeket is. Helyre teszi a szabálytalanul működő Wi-Fi kapcsolódásokat, rendbe hozza a Bluetooth kapcsolódási hibákat, megszünteti a beragadt vagy nem induló alkalmazásokkal kapcsolatos hibákat és így szoftverproblémákra nyújthat hathatós megoldást. Ezzel a funkcióval hozható a készülék a legjobb, optimális állapotba. Az iPhone kényszerített újraindításának lépései az adott modelltől függően változhatnak, készülékenként és típustól függően eltérőek lehetnek. Az alább felsorolt készülékek közül válassza ki az ön által használt készüléktípust: 1. generációs iPhone SE vagy ennél korábbi modelleken az altatás/ébresztés gombbal zárja le a készülék képernyőjét. Tartsa megnyomva egyszerre az altató/ébresztő és a főgombot kb. 10 másodpercig, amíg megjelenik a kijelzőn az Apple emblémája, majd engedje el a gombokat. A művelet végrehajtása után várjon, amíg újraindul a készülék, ha be van állítva jelkód, akkor adja meg a Touch ID jelkódját, és vegye újra használatba készülékét. iPhone 6 vagy 6 Plus készülékek esetén zárja le az oldalsó gombbal a készülék képernyőjét, majd ezután egyszerre tartsa megnyomva kb. 10 másodpercig az oldalsó és a főgombot, amíg megjelenik a kijelzőn az Apple emblémája, majd engedje el a gombokat. A művelet végrehajtása után várjon, amíg újraindul a készülék, ha be van állítva jelkód, akkor adja meg a Touch ID jelkódját, és vegye újra használatba készülékét. iPhone 7 vagy 7 Plus készülékek esetén zárja le az oldalsó gombbal a készüléket, majd ezután egyszerre tartsa megnyomva kb. 10 másodpercig a hangerőcsökkentő és a készülék oldalsó gombját, amíg megjelenik a kijelzőn az Apple emblémája, majd engedje el a gombokat. A művelet végrehajtása után várjon, amíg újraindul a készülék, ha be van állítva jelkód, akkor adja meg a Touch ID jelkódját, és vegye újra használatba készülékét. iPhone 8, vagy 8 Plus, iPhone X, XR, XS, vagy XS Max, 2. generációs iPhone SE, iPhone 11, 11 Pro, vagy Pro Max, iPhone 12 mini, 12, vagy iPhone 12 Pro, 12 Pro Max készülékek esetén zárja le az oldalsó gombbal a készülékét, majd nyomja meg és gyorsan engedje el a hangerőnövelő gombot, nyomja meg és gyorsan engedje el a hangerőcsökkentő gombot, majd tartsa megnyomva az oldalsó gombot kb. 10 másodpercig, amíg megjelenik a kijelzőn az Apple emblémája, majd engedje el a gombokat. A művelet végrehajtása után várjon, amíg újraindul a készülék. Ne feledje, hogy a kényszerített újraindítás végrehajtása után meg kell adnia iPhone készüléke jelszavát a Face ID engedélyezéséhez és az iPhone zárolásának feloldásához, majd vegye újra használatba készülékét. A fentebb bemutatott módszer végrehajtása után indítsa el a Hangoskönyvtár alkalmazást, és vegye használatba. Jó szórakozást kívánok! Mali Attila MVGYOSZ munkatárs Újraindul a Gépház műsor A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége támogatásával ismét hallható lesz a Gépház című műsor a Hobby Rádióban. Az MVGYOSZ fontosnak tartja a látássérült személyek digitális kompetenciájának fejlesztését, a minél gyorsabb és hitelesebb információk átadását. Ezen célok megvalósítása érdekében új szolgáltatásokat indít, illetve a már meglévő szolgáltatásait úgy fejleszti, hogy azok minél több felhasználóhoz eljussanak és minél több látássérült ember mindennapjait megkönnyítsék. Az MVGYOSZ és a Hobby Rádiót üzemeltető Net-média Alapítvány együttműködésének köszönhetően 2021. január 8-án pénteken 20 órától újból elindul a Gépház című műsor. A Hobby Rádióban évek óta szinte minden pénteken hallhattuk Bojtor Zoltánt, Rauch Róbertet és Szakács Mátét. A három lelkes műsorvezető hétről hétre olyan témákkal foglalkozott, amelyek a látássérült felhasználók körében érdeklődésre tartottak számot. Többféle alkalmazást, honlapot mutattak be, többek között az MVGYOSZ által működtetett Távszem és Hangoskönyvtár alkalmazásokkal is foglalkoztak. Rendszeresen élő közvetítést adtak az MVGYOSZ székházában megrendezett LESEK konferenciáról. A műsorba meghívtak szakembereket, fejlesztőket, de átlagos felhasználók is elmondhatták a véleményüket, tapasztalataikat a digitális világot érintő egyes témákban. A három műsorvezető januártól ismét várja a régi és új hallgatókat, és ígérik, hogy hétről hétre olyan témákkal fognak foglalkozni, melyek most is aktívan érintik a látássérült emberek mindennapjait. Hamarosan foglalkozni fognak a BlindShell okostelefonnal, a MÁV alkalmazással, a BKK honlapjával, a hangoskönyvtár webes felületével és sok más izgalmas fejlesztéssel. Minden pénteken 20:00 órától ismét hallhatják őket az online hallgatható Hobby Rádióban, melyet a www.hobbyradio.hu weboldalon érhetnek el. Link a rádióhallgatáshoz: www.hobbyradio.hu/play Winamp-ba vagy egyéb zenelejátszó alkalmazásba illeszthető hivatkozás: http://www.hobbyradio.hu/hobbyradio.m3u dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető Felhívások, közlemények „Fények vakondja” 10. pályázat Pályázat kiírója: JNSZMVAKOK (Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete) Pályázat célja: Országos irodalmi verseny amatőr írók részére. Az egyesület elnökségének 01/2021 (I.06.) határozata alapján kiírja a „Fények vakondja” 10. országos irodalmi pályázatot. Témája: Hold Egy vakon született ember számára a Hold, hasonlóan, mint a színek, megfoghatatlan dolog. Tudja, hogy van, de fényét sosem látja, meg nem foghatja, változásait nem is igazán értheti. Meséljenek nekünk Holddal kapcsolatos történeteket! Várjuk amatőr írók iróniával, humorral fűszerezett, magyar nyelven, „hold” témában írt novelláit! A pályázat beadása: 2021. 01.07-től 2021. 03.12-ig folyamatosan. Pályázat címe: „Fények vakondja” 10. A pályázat benyújtásának módja: Csak elektronikusan a fenyekvakondja@gmail.com címre. A pályaműveket bármilyen szöveges dokumentum formájában várjuk, kérjük, a képeket, képformátumot mellőzzék! A művek terjedelme ne legyen több 3 oldalnál, Times New Roman betűtípussal, 12-es betűmérettel. Kizárólag prózában várunk pályaműveket. A vers pályázatokat automatikusan érvénytelennek nyilvánítjuk! Pályázók köre: Bárki (Pályázatokat csak magyar nyelven fogadunk el). Egy személy több alkotással is pályázhat. Díjazás: az első három helyezett értékes jutalomban részesül. A pályázók műveit szakmai zsűri bírálja el. A zsűritagok elé a pályamunkák csak jeligével ellátva kerülnek, a jeligéhez tartozó személy kilétét a zsűri is a bírálat végén ismerheti meg. Ehhez kérünk minden pályázót válasszon magának egy jeligét és egy „biztonsági” pótjeligét is. (Aki több művel pályázik, minden műhöz külön jeligét adjon meg!) Ezzel a jeligés rendszerrel is szeretnénk biztosítani a verseny tisztaságát. A verseny végeredményének kihirdetésére Szolnokon kerül sor, egyesületünk a Költészet Napja és a pályázat eredményhirdetése alkalmából szervezett rendezvényén, melynek időpontja később kerül kihirdetésre. A nyertes pályamű a rendezvényen felolvasásra kerül. A beérkezett alkotásokat egyesületünk honlapján http://www.jnszmvakok.hu és facebookoldalán is közöljük. A pályázatokat adatlappal együtt várjuk. Az adatlapokat eredeti formátumban (*.doc) kérjük beküldeni. Aláíráshoz való kinyomtatásra, majd a kinyomtatott és aláírt adatlap képként való beszkennelésére nincs szükség. Adatlapot a fenyekvakondja@gmail.com elérhetőségen lehet kérni. JNSZMVAKOK Esélyautó a fogyatékos személyekért Tisztelt Olvasó! Egy ígéretes lehetőséget szeretnék a figyelmébe ajánlani. Az Esélyautó kereste meg az MVGYOSZ-t és ajánlotta fel együttműködését annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek számára jelenleg hozzáférhető gépjármű-szerzési támogatás az eddiginél kedvezőbb feltételekkel legyen igénybe vehető. Ennek érdekében elindították saját lobbi tevékenységüket és megkezdték a tárgyalást több gépjárműmárka forgalmazójával, továbbá más akciókat és kedvezményes lehetőségeket is szeretnének biztosítani a fogyatékos személyek és családjaik részére az országos érdekképviseleti szervezetek bevonásával. Programjaikkal és ajánlataikkal mindazon személyeket meg kívánják szólítani, akik tagjai a fogyatékos emberek valamely országos érdekképviseleti szervezetének, tehát lényegében mi igazoljuk, hogy az általuk a fogyatékos személyeknek kínált kedvezményt valóban a jogosulti kör veszi igénybe. Az alábbiakban a cég rövid bemutatkozását olvashatja. A lehetőségekről további részletek a folyamatos fejlesztés alatt álló eselyauto.hu honlapon találhatók. Itt érdemes regisztrálni is mindazoknak, akik részt szeretnének venni a cég által biztosított kedvezményes lehetőségekben, nyereményjátékokban, stb. Érdemes továbbá felkeresni és követni az Esélyautó Facebook oldalát, melyet az MVGYOSZ oldalán is megosztottunk. Az Esélyautó tájékoztatóit és ajánlatait a jövőben terveink szerint az MVGYOSZ hírlevelében tesszük közzé. Kérjük, kövesse figyelemmel ezeket, kérdéseivel pedig forduljon bizalommal az Esélyautó munkatársaihoz. dr. Nagy Sándor elnök Mobilitás program Az Esélyautó Magyarország Kft. azzal a céllal alakult meg, hogy az öt legnagyobb fogyatékos embereket tömörítő érdekvédelmi szervezettel közösen támogatást nyújtson a mozgássérült -, hallássérült-, látássérült emberek valamint autisták és értelmi fogyatékosok hétköznapjaiban. A Mobilitás programban a jelenlegi gépjárműszerzési állami támogatás igénybevételére nem jogosult, de a Fot. tv. szerint fogyatékos személynek minősülő egyéneknek adjon lehetőséget új gépjármű kedvezményes áron történő megvásárlására. Az Esélyautó a Peugeot márka importőrével közösen az érdekvédelmi szervezeti tagoknak nyújtandó kedvezményes terméket dolgozott ki. Társadalmi felelősségvállalás A koronavírus kirobbanásával, majd az egyre szigorúbb korlátozásokkal nehéz helyzetbe kerültek azok az emberek, akiknek a meglévő szociális háló nehezen tudta megfelelően biztosítani az otthonmaradás feltételeit. A fogyatékos emberek számára mindennapos feladattá vált, hogy a bevásárlásaikat, esetlegesen a gyógyszereik beszerzését úgy tudják megszervezni, hogy közben az egészségüket ne tegyék ki feleslegesen a koronavírus fertőzés kockázatának. Az Esélyautó a helyi önkormányzatokkal, karitatív szervezetekkel továbbá a Peugeot márka importőre által díjmentesen rendelkezésre bocsátott gépjárművekkel nyújt segítséget a nélkülözhetetlen áruk célba juttatásában. Kedvezmény, élmény közösség A Kedvezmény közösség programban a fogyatékos emberek az élet számos területén vehetnek igénybe kedvezményeket (pl.: üzemanyag, gyógyszer, élelmiszer, ruházat, stb.). Ezen folyamatosan bővülő kedvezmények nem csak a gépkocsi vásárlókra vonatkoznak, hanem bárkire, aki érvényes tagsági igazolvánnyal rendelkezik az érdekvédelmi szervezet tagjaként és regisztrál az Esélyautó honlapján illetve a mobil applikáción keresztül. Képleírások, kormányzati hirdetés Címlap: Louis Braille színes portréja, mögötte fehér Braille-írásos papír Felirat: Január 4. a Braille-írás világnapja Aki tudja, mit olvasunk a jövő héten – Ismerjék meg Iván Pétert Kép: Fiatal, sötét, rövid hajú férfi profilképe. Napszemüveget és csíkos, galléros felsőt visel. Bemutatjuk Kanyó Etelka felolvasót Kép: Középkorú hölgy, sötét, rövid hajjal. Enyhén mosolyog. Fémkeretes szemüveget és világos garbó pulóvert visel. „A színpadon érzem magam igazán jól” – Interjú Horváth Ábel Olivérrel Kép: Fiatal férfi, oldalra fésült vállig érő hajjal. Egy széken ül, ölében gitár, kezében mikrofon. Előtte kottaállvány. Kormányzati hirdetés: Sötétkék alapon a Duna látképe a Lánchíddal és a Várral. Felül fehér címer mellette vakcinainfó felirat. Középen nagy fehér betűkkel: Regisztráljon a koronavírus elleni oltásra: Sárga keretben: vakcinainfo.gov.hu Alatta fehér betűkkel: Az oltás önkéntes és ingyenes. Amennyiben szeretné beoltatni magát, regisztráljon most, és értesüljön elsőként a vakcinával kapcsolatos információkról és teendőkről! Alatta sárga elválasztó vonal. Felirat: Minden élet számít Alatta sárga elválasztó vonal. Készült Magyarország Kormánya megbízásából.