Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége

013. január
LXXIX. évfolyam 1. szám
Zendült a zongora
Beszámolónkat a 4. oldalon olvashatják.
A tartalomból
Házunk tájáról - az MVGYOSZ hírei
Zendült a zongora	4
KÉRDŐÍV	20
Mi történt a "vak világban"?
Mesterszavak	6
Hermina Kulturális Napok 	8
"Versvarázs" Versmondó Találkozó Hajdúnánáson	10
Első lett a Lapról hangra az Informatika a Társadalomért Egyesület (Infotér) pályázatán	13
NVDA testközelből, azaz Szoftverbemutató a LEARE-ban	14
Sport és szabadidő
Veszélyben a csörgőlabda, nincs elegendő játékos	15
Szubjektív megemlékezés Ungár Imréről 	16
Olvasósarok
A vakokat nagyon gyakran érintő ritka alvászavar	19
Beszámoló egy kérdőíves felmérés eredményeiről Louis Braille halálának 160.
évfordulója alkalmából (3. rész)	25
Arvay Mária: Gondolatok a Braille kultúráról 	28
X
Az Ártatlanság elvesztése, avagy az első évem Köztetek	30
Felhívások, programajánlók
Üdülés Balatonbogláron 2013-ban 	38
Rejtvény-játék
Sudoku	39
Vakok Világa	A
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének folyóirata
Felelős kiadó: Szakály Melinda, az MVGYOSZ elnöke rkesztők: Kovács Judit és Szőllősi Szilvia - Tervezőszerkesztő: Fehér István A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1146 Budapest, Hermina út 47.
Telefon: 384-8440 - E-mail: vv@mvgyosz.hu Készült a Label Kft. nyomdaüzemében - Felelős vezető: Berend Gábor
ISSN 0209-6765
Az újság előfizethető az MVGYOSZ tagegyesületeinél!	,
Házunk tájáról - az MVGYOSZ hírei
Elnökségi tudósítás
Az MVGYOSZ Országos Elnöksége
2012.	december 4-én tartotta soron kö­vetkező ülését az MVGYOSZ székhá­zában. A testület Kovács Béla elnöksé­gi tag hiányzása miatt 6 fővel látott munkához.
Kroll Zsuzsanna elnökségi kabinet­vezető tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Civil Liciten az MVGYOSZ felkínált szolgáltatását 320 ezer forintért a Telekom vásárolta meg. A kínált prog­ram szerint a szervezet dolgozói egy családi nap keretében megismerked­hetnek a kutyaiskola működésével a helyszínen. A szolgáltatás címe: Mo­solyvár.
Dr. Micserics József vázolta a bértá­mogatással kapcsolatos tudnivalókat. A Hivatal célja továbbra is az, hogy a tagság a 2013-ban bekövetkező válto­zásokból minél kevesebbet érezzen meg.
A Fejér megyei tagegyesület költség- vetési támogatásának tárgyalásakor az előterjesztett határozati javaslatot, mely szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezeti kezelésében a
2013.	évi költségvetési soron a Szövet­ség részére megítélt támogatási összeg­ből 2013. évben a 2012. évi felosztással ellentétben a Vakok és Gyengénlátók Fejér Megyei Egyesülete is részesül, az
elnökség nem fogadta el.
Az Országos Elnökség a Vakok Vilá­ga újság szerkesztésére a januári el­nökségi ülésen pályázatot ír ki.
A tagegyesületek és a központ anyagi helyzetére, valamint a jogszabályok és az aktualitások változására való tekin­tettel 2013-ban az MVGYOSZ több egynapos továbbképzést tervez, szak­emberek meghívásával.
Szakály Melinda tájékoztatta az el­nökséget, hogy az MVGYOSZ bekerült az Emberi Jogi Kerekasztal tagjai kö­zé. Az elnökség döntése alapján az MVGYOSZ Dr. Nagy Sándor elnökségi tagot delegálja a munkacsoportba.
Kuminka Györgyné helyreigazítást kért a Vakok Világa legutóbbi számá­ban megjelent gyógyszeres dobozokon lévő Braille-feliratokkal kapcsolatban, ezért az erre vonatkozó határozat teljes szövegét az alábbiakban olvashatják:
85/2012. (X. 9.) sz.
Elnökségi Határozat
Az elnökség a 28/2012. (II. 21.) sz. El­nökségi Határozat 9. pontját az alábbi­ak szerint módosítja:
"9. Minden esetben, amikor a ma­gyar helyesírás szabályai szerint szük­séges, nagybetűjelet kell pontírásban
használni. Betűszó esetén a szó előtt a nagybetűjel duplázásával kell jelezni, hogy a szó minden betűje nagy. Ez nem vonatkozik a gyógyszerkészítmények csomagolásán feltüntetendő Braille fel­iratokra. "
Indok:
Az Európai Szabványügyi Bizottság (Comité Européen de Normalisation: CEN) gyógyszerkészítmények csoma­golásán feltüntetendő Braille feliratok­ra vonatkozó irányelveinek B. mellék­lete tájékoztató jelleggel szabályozza a Braille írás jellemzőit. A melléklet 1. pontja foglalkozik a Braille karakter- készlettel. A negyedik bekezdés az alábbiakat tartalmazza:
''A nagybetű jelzők használata csak abban az esetben indokolt, ha elkerül­hetetlen, például védjegyek. A védjegy szimbólum alkalmazása kerülendő."
Az elnökség ezt a tájékoztató jellegű ajánlást elfogadja és alkalmazásához hozzájárul a gyógyszerkészítmények csomagolásán feltüntetendő Braille fel­iratok esetében.
Indokolás: -
Felhatalmazott: -
Felelős: -
Határidő: -
A határozatot támogatta: 6 elnökségi tag (jelenlévők egyhangúlag)
A határozatot ellenezte: -
Tartózkodott: -
Az elnökség a jövő évi első EET idő­pontját január 10-re, a következő el­nökségi ülés időpontját január 16-ára tűzte ki.
Sz. Sz.
"Ó zongora, te zengő zongora, süvölts az éjbe, lelkem
hangszere!”
Kosztolányi Dezső
Zendült a zongora
Az MVGYOSZ zongorájának felújí­tását kezdeményezték neves művészek, akik csodálatos produkciójukkal azért szórakoztatták a közönséget az MVGYOSZ Hermina termében decem­
ber 8-án, hogy az est bevételét és a tá­mogatók adományát a hangszer reno­válására fordíthassuk.
Sokan tudjuk, hogy a "nagyterem­ben" van egy zongora, de vélhetően
többen nem voltunk eddig tudatában annak, milyen kincs repített el bennün­ket már számtalanszor a zene világába. Pedig a szakértők rajonganak érte, nem véletlenül, hisz a Petrof zongorák robusztus és éneklő hangzással rendel­keznek, modelljeik éppúgy megtalálha­tóak a milánói Scalában, mint a syd­neyi Operaházban. Méltán vagyunk hát büszkék rá, hisz ahogy a szakembe­rektől értesültem róla, nagyon kevés példány van belőle az országban. Ha egy komplex felújításon átesne, a vilá­gon bárkit meghívhatnánk kon­certezni...
Kassai István és Szarvas József a Szövetségben tett legutóbbi "látogatá­sukkor" meglátták a zongorában rejlő lehetőségeket, így a híres szoprán éne­kesnő, Bazsinka Zsuzsanna csatlakozá­sával már hárman álltak a nemes ügy mellé.
Mivel az urakról egy korábbi írás­ban már szóltam, most Bazsinka Zsu­zsannát mutatom be Önöknek röviden. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte. 1989-ben de­bütált, ezidő óta az Operaház magán­énekese. Számos szerződés kötötte né­met operaházakhoz, valamint vendég­szerepeit Drezdában, Hannoverben, Luxemburgban, Franciaországban,
Svédországban, Szlovákiában, Romá­niában és Japán nagy városaiban.
Koncerténekesként az ország legje­lentősebb koncerttermeiben hallhatta a közönség. Repertoárján több mint 60 opera szerepel, a barokktól a 20. száza­di operákig. Számos díjat és kitüntetést kapott, mint pl. Székely Mihály emlék­plakett, Melis György-díj, valamint "Hűség a hazához Erdemkereszt", első Osváth Júlia díjas, Érdemes Művész.
Szólt hát a muzsika, zendült a zongo­ra, Liszt és Kodály szerzeményein túl hallhattuk Dsida Jenő, József Attila, Babits Mihály műveit.
Az est végére 86 ezer forint összegű bevétel gyűlt össze, ami időközben a tá­mogatóknak köszönhetően 106 ezer fo­rintra emelkedett. A jövő évben tehát némi kiegészítés után megtörténhet a hangszer felújítása.
Köszönettel tartozunk a támogatók­nak, akik adományukkal lehetővé te­szik, hogy tehetséges látássérült művé­szeink továbbra is koncertezhessenek a Hermina teremben, valamint fellépő vendégeinknek, hogy felejthetetlen, va­rázslatos élményekkel ajándékoztak meg bennünket.
Sz. Sz.
Mi történt a " vak világban" ?
Mesterszavak

"Egy vérből valók vagyunk!" Ezek a mesterszavak, amiket ha kimond va­laki, segítséget kap a többiektől Rudyard Kipling , A dzsungel könyve című művében.
Talán ez a gondolat vezérelte a 90 DECIBEL PROJEKT ügyvezetőjét, Bonecz Ervint, mikor elhatározta, hogy a megegyező című népszerű ma­gyar musical, a Pécsi Nemzeti Színház­ban előadásra tűzött színpadi változa­tát a vakok és gyengénlátók számára is láthatóvá teszi.
"A látássérültek számára narráció- val akadálymentesített előadás célja, hogy az érintettek számára szavakkal kifejezzük és leírjuk a láthatatlant. En­nek köszönhetően sokkal teljesebb
színházi élménnyel tudnak gazdagodni" - mondta .
Ám a színházi előadás akadálymentesítése nem me­rült ki csupán egy, a hajdani rádiószínház közvetítéseinél megismert és megszokott, vezeték nélküli fejhallgatón át közvetített szöveges hely­zetkép ábrázolásban.
Az előadás kezdete előtt a
Baranya Megyei Látássérültek Egye­sülete által szervezett csoportban érke­ző sorstársak és kísérőik egy empatikus vezető közreműködésével bejárhatták a színpadot, megismerve annak mére­teit. A díszlet elemeit, a jelmezeket és kellékeket egész közelről megnézhették és megtapinthatták, kérdéseket tehet­tek fel, melyekre kimerítő válaszokat kaptak.
Majd a 80 fős csoport elfoglalta he­lyét az első, második és harmadik szék­sorban. Mielőtt széthúzták volna a függönyt, a darabról egy előzetes nar- rációt hallhatott a közönség a színpadi hangszórókból, amelyből meg lehetett ismerni például a farkasok jellegzetes mozgásformáit, a szereplők jelmezeit, a
vetített hátterek tartalmát és még sok, a látó nézők számára nyilvánvaló, a va­kok számára azonban rejtett, apró in­formációt.
Lévén, egy a látássérültek egyenlő­esélyű hozzáférését elősegítő, országo­san egyedülálló projekt első előadása következett, nem maradhatott el dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Rázga Miklós színházigazgató és Bonecz Er­vin megnyitó beszéde sem, mely kap­csán dr. Tóka Lászlót az MVGYOSZ alelnökét is szeretettel üdvözölték a né­zők között.
Aztán elkezdődött a fergeteges zenés játék. Az illatos füst és a lézer stro- boszkópok éles, színes fényei a közön­séget váratlanul érték. Ki-ki saját vér- mérséklete szerint nyilvánított tetszést. A pécsi társulat zeneileg és dramatur- giailag egyaránt kiemelkedő minőségű előadással örvendeztette meg a közön­séget. A harmadik zeneszám, a "Pofonofon",az előadás során elsőként aratott nyíltszíni tapsot. A főbb szere­peket - a teljesség igénye nélkül - Nagy Dániel Viktor (felnőtt Maugli), Győrfi Anna (Tána), Ottlik Árpád (Akela), Füsti Molnár Éva (Bagira), Stenczer Béla (Balu) és Götz Attila (Sír Kán) ját­szották.
A második felvonásban Maugli és lűna dalát a színészek jelnyelven is el­

mutogatták, miközben énekeltek. Ha­mar eltelt a két és fél óra. Az előadás végén a közönség visszatapsolta a mű­vészeket, akik egy kis ráadást is adtak.
X
Újra előadták az "Egy majomban őr­iünk" (nem elírás, szójáték, a majmok daláról van szó!) című betétdalt.
Sokféle értelmezését olvashatjuk az alapműnek és a Békés Pál, Dés László, valamint Geszti Péter által írt musical változatnak is.
X
En egy új értelmet véltem felfedezni a darabban. Azzal az érzéssel ballag­tam hazafelé az előadás után, hogy vég­re, mi alig és egyáltalán nem látók is ugyanúgy érthettük és élvezhettük a színházat, mint a jól látók, hiszen "egy vérből valók vagyunk"
A színházjegyeket az Első Pécsi Lionsclub vásárolta az egyesületi tagok számára, ezúton is köszönet érte!
Angyal Gábor
Hermina Kulturális Napok
November 16. és 19. között immár ne­gyedik alkalommal rendezte meg a VGYHE a Hermina Kulturális Napok rendezvénysorozatot.
Hermina Kupa
Az első állomásnak az MVGYOSZ székháza adott otthont. A VGYHE cso­portjainak és klubjainak játékos kedvű képviselői a kisteremben gyülekeztek azért, hogy megküzdjenek a Hermina Kupáért. A Nosztalgia klub, a Horizont Kultúrcsoport, a Türista Szakosztály, a Lendület Ifjúsági klub, és a Telefono­sok Baráti Köre mérték össze tudásu­kat. A lebonyolításhoz tudni kell azt is, hogy a piciny közösségek már hetekkel előbb készültek a jeles eseményre. Cse­lesebbnél cselesebb, nehezebbnél nehe­zebb és mókásabbnál mókásabb fel­adatokat kellett kiagyalni a vetélytár- saknak. A 4-4 fős csapatoknak ügyessé­gi játékokban, valamint irodalmi, ze­nei, földrajzi, stb. kérdésekben kellett jeleskedniük. A serleget első alkalom­mal a Telefonosok Baráti köre vitte el.
A versenyt még kétszer kell meg­nyerniük ahhoz, hogy a kupa végleg a Telefonosok Baráti Körének birtokába kerüljön.
Arany balladák, vak költők versei
"Nem volt könnyű dolgotok, mert megtanulni egy Arany balladát, embert próbáló mindenkinek." Értékelt a sza­valóverseny végén Császár Angéla színművésznő.
Ennek ellenére 10 bátor jelentkező november 17-én a zsűri elé állt, hogy megmutassák tudásukat a szavalóver­senyen. Ez alkalommal Arany balladát és egy vak költő versét kellett megta­nulnia a versek szerelmeseinek. Csá­szár Angéla színművésznő, Tóth Bar­nabás színész, Kovács Edit a Babits Gimnázium nyugalmazott magyar ta­nára, és Erdős Márta az MVGYOSZ könyvtárosa értékelte a produkciókat. A közönség és a versenyzők egyaránt megismerhették Arany János balladái­nak színe-javát. Louis Braille halálá­nak 160. évfordulója tiszteletére pedig vak költők műveiből válogattak a je­lentkezők. Elhangzott többek között Krüzsei Erzsébet, Rácz Klára, Vargha Katalin és Nagy Hona egy-egy alkotása, a teljesség igénye nélkül sorolva. Ter­hes Gábor saját versével, a Szűkebb hazámhoz (Kölcsey tiszteletére) című írásával nyűgözte le a zsűrit, és a kö­zönséget. Első helyen Nagy Krisztina
végzett, második Nagy Ilona, a harma­dik pedig Tóth Péter Pál lett. A külön- díjat Obenausz Tamás érdemelte ki, a közönség dijat pedig az aranyérmes versenyző kapta meg.
A zsűri mindenkinek tiszta szívből gratulált, hiszen Császár Angéla véle­ménye az, hogy a ballada mondása már színészi teljesítmény, mert meg kell sze­mélyesíteni a szereplőket, és képviselni kell a főhősök lelkivilágát törekedve, a szemléletes előadásmódra.
A nevetés délutánja, Márton napi vigasságok
Rendhagyó módon két néptánc cso­port tette hangulatossá és feledhetet­lenné a harmadik programot az MVGYOSZ székházának kiselőadói termében. A pestszenterzsébeti Gyöngyvirág Hagyományőrző Néptánc Együttes a műsor elején, a Törekvés Tánc Csoport pedig a nap zárásaként mutatta be produkcióját.
”A zene mindenkié”
"A zene feltölt, felmelegít, a hangok a mennyekbe röpítenek bennünket, és ünneplőbe öltöztetik a lelkünket." - kezdődött el a kórusok találkozójának programja Bereczkné Bihari Erzsébet köszöntő szavaival. A Nádor teremben hat kórus: a Miskolci Látássérültek
Kórusa, a Fejér megyei Igari kórus, a Csepeli Hagyományőrző Kórus, a KÖFÉM Férfi kar, a Dunavarsányi Kó­rus és a Dunavecseji Népdal kör mutat­ták be produkciójukat. Az együttesek mindegyike népdalokat szólaltatott meg. Előkerült a citera, a tekerő és a köcsögduda. A délelőttön szájról száj­ra szálltak a népdalok, felelevenítve ez­zel a magyar népzene kincseit. A kó­rustalálkozó zárásaként a közönség és az énekkarok együtt a Csitári hegyek alatt című népdallal búcsúztak, és tet­ték fel a koronát a rendezvényre.
Délután az irodalomért
A vak írók és költők műveit hétfőn hallgathatták meg az érdeklődők az MVGYOSZ kiselőadói termében. Saj­nos igen kevesen jöttek el a rendez­vényre, a Hermina napok utolsó prog­ramjára.
Ettől függetlenül elmondható, hogy a Hermina Kulturális Napok negyedik alkalommal is nagy sikerrel zárult, és úgy gondolom, hogy mindenki megta­lálhatta a programelemek közül azt, ami őt érdekelte.
Köszönet a szervezőknek és a lebo­nyolítóknak.
Kovács Judit
" Versvarázs"
Versmondó Találkozó Hajdúnánáson

A Fehér Bot Alapítvány és a Gábor Jó­zsef Kulturális Alapítvány 2012. novem­ber 09-én 14 órakor versmondó találko­zót rendezett "Versvarázs" címmel Hajdú­nánáson, a Körösi Csorna Sándor Gimná­zium és Szakközépiskola dísztermében, középiskolák és általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos diákjai részére.
A rendezvényen - Hajdúnánás, - Hajdúdorog, - Hajdúböszörmény diák­jai képviseltették magukat.
A hajdúböszörményi Bethlen Gábor
X
Általános Iskolát - Szűcs Krisztina, a
X
hajdúböszörményi Bocskai István Ál­talános Iskolát - Balogh Vivien, Hajdúdorogot a Szent Bazil Oktatási
X
Központ Általános Iskolai Tagintézmé­nyéből Horváth Alexandra, a hajdúná-
X
nási Bocskai István Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészetokta­tási Intézményt - Jantek Viktória, a haj-
X
dúnánási Református Általános Iskolát
Dihen Ildikó, a Körösi Csorna Sándor Gimnázi­um, Szak-közép-, Szak­képző Iskolát és Kollégiu­mot - Dulavics Diána, ta­nulók képviselték.
Szabadon választhattak a látásról, a látásvesztés­ről, -és egy kötelező verset vak költők "Óda a fény­hez" című antológiájából. Ajánlott irodalomként bármely költő, író verses
kötetét, gyűjteményét kezükbe vehet­ték a fiatalok.
A Fehér Bot Alapítvány életében ez már a hatodik alkalom, hogy diákok­nak rendeztünk versmondó találkozót, mert szeretnénk az érdeklődésüket fel­kelteni, vak és látássérült írók és költők műveire. Nagy izgalommal, de annál több lelkesedéssel mutatták be válasz­tott verseiket.

A tisztelt zsűri tagjai között foglal
tak helyet - Dr. Makai Erzsébet Debre­cen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Kulturális Osztályának nyu­galmazott Főtanácsosa, a zsűri elnöke, - Rigó Tamásné a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti
Gyűjtemény nyugalmazott vezetője a Hajdúnánási Újság főszerkesztője, és - Marth P Ildikó a hajdúnánási Kéky La­jos Városi Művelődési Központ munka­társa, a "NANÁ" Színház rendezője.

A jeles eseményt Marth P. Ildikó egy Rózsa Dezső által írt őszi ihletettségű vers-
zz
sel indította, "Őszi szépség" címmel, majd zongorajátékával, több alkalommal színesítette a rendezvényt Gábor Zoltán úr, idősebb Gábor József unokaöccse.

A találkozó lebonyolítója Rózsa Dezső volt, aki részt vett az ANTOLÓGIA szerkesztésében, s emlí­tést tett arról is, hogy épp ebben az évben 20 éves az "Oda a fényhez" című antológia. Sok-sok emléket idézett föl a versmondások között az antológia be­mutatói kapcsán, amiből kitűnt a szerzők és az álta­luk alkotott irodalmi művek iránti tisztelete és szere-
tete.
A szavatokat a zsűri az irodalmi művek bemutatá­sa után értékelte, véleményezte. Az értékeléskor na­gyon megdicsérte a diákok pontos és szép kiejtését, a szerzők gondolataival való azonosulást, az irodalmi művek értő tolmácsolását a közönség felé, a helyes szö­vegértést és értelmezést és a jó vers választást mind a diákok és tanáraik részéről.

Nagyon felkészült, lelkes fiatalokat láthatott és hallhatott a közönség. Elmé-
nyekkel teli, jó hangulatú rendezvényben volt ré­szük, aminek hangot is adtak a rendezvény szü­netében történő beszélge­tések során. Elmondható, hogy ez a délután nem a helyezésekről, hanem iga­zi irodalomkedvelők talál­kozójáról szólt. Az édes­ség mellé jutalomkönyve­ket és emléklapot kaptak a diákok, így Barna Júlia és Rózsa Dezső egy-egy ver­seskötetét vehették át.
A találkozón Dr. Szabó Miklós a Fehér Bot Alapít­vány elnöke is szólt a fiata­lokhoz. Megdicsérte a diá­kokat, hogy tizenéves lé­tükre, milyen mély átélés­sel mondták el a válasz­tott műveket. Örömét fe­jezte ki abból kifolyólag is, hogy immár hagyo­mányt teremtett a Gábor József Kulturális Alapít­vány a "Versvarázs" vers­
mondó találkozóval, hogy minél széle­sebb körben megismertesse a mai fiata­lokat a látássérült emberek alkotásai­val. Említést tett arról, hogy - "70 éve érettségizett e falak között Gábor Jó­zsef, s így vakon is neve volt, maradt és a jövőben neve ismert marad munkás­ságával. Kell, hogy az ilyen nagy múltú
emberekre emlékez­zünk, hisz ők viszik to­vább a stafétát"... - Ő volt az első vak gyógype­dagógus hazánkban. - " Sokan a sorstársak kö­zött szégyenük a vaksá­got, pedig így is lehet tel­jes életet élni." Erre pél­da a saját élettörténete, hisz Dr. Szabó Miklós me­moárjaiból megszületett első önéletrajzi kötete "Életem" címmel, inely- lyel megajándékozta a zsűri tagjait és a felké­szítő tanárokat. Bátorí­totta a diákságot további versolvasásokra, szava­lásokra. Megköszönte a felkészülést a diákoknak és a felkészítést az isko­lák pedagógusainak, hi­szen ezzel a rendezvény­nyel is, mint sok egyéb rendezvényünkkel sze­retnénk megismertetni a
fogyatékkal élők, -jelesül a látássérül­tek kultúráját, azok kimagasló teljesít­ményeit, alkotásaikat.
Karcagi Márta /művelődésszervező a Gábor József Kulturális Alapítvány kuratóriumának tagja
Első lett a Lapról hangra az Informatika a Társadalomért Egyesület (Infotér) pályázatán
Örömmel értesítjük a Lapról hangra minden olvasóját, felolvasóját és az érdeklődőket, hogy Lapról hangra portálunk (www.laprolhangra.hu) első lett az Informatika a Társadalomért Egyesület eFestival versenyének Társadalmi befogadás alkategóriájában. A versenyt idén már a 12. alkalommal rendezték meg azzal a céllal, hogy színvonalas magyar tartalom létrehozására ösztönözze az online gazdaság és társadalom szereplőit.
11 kategóriában összesen 33 díjat, 4 különdíjat és 1 életműdíjat osztottak ki a szakmai zsűri döntése alapján. A nyertesek 2 éven keresztül viselhetik a felhasználóbarát honlap címet, és ezt feltün­tethetik online és offline kiadványaikban is.
A Díjkiosztón Soltész Attila, az Infotér elnöke kifejtette: az Infotér az eFestivál átvételével és folytatásával támogatja a fesz­tiválon szereplő hazai honlap és mobil tartalomfejlesztők kiváló alkotásainak hazai és külföldi népszerűsítését, a kiváló tartalom­előállítói gyakorlat terjesztését.
Büszkék vagyunk arra, hogy első helyezettek lettünk ezen a ran­gos szakmai megmérettetésen. Ezúton szeretnénk köszönetét mon­dani a Webconsult.hu Kft.-nek, az oldal üzemeltetőjének, továbbá mindenkinek, aki felolvasóként, olvasóként vagy más módon részt vett és a Lapról hangra honlap létrehozásában és működtetésében.
"Informatika a látássérültekért" Alapítvány
NVDA testközelből, azaz Szoftverbemutató a LEARE-ban
Október 25-én a LÉARE Rákóczi úti irodájában bemutatásra került az NVDA program, amely napjaink egyik legismertebb, ingyen használható kép­ernyőolvasója. A szoftvert a Net-Média Alapítvány vezetője, Pál Zsolt tárta a nyilvánosság elé.
A rendezvény résztvevői a saját fü­lükkel tapasztalhatták meg az NVDA előnyeit, hátrányait, hiszen Pál Zsolt Pille a program portable verziója segít­ségével "házhoz" hozta az élményt.
Szép számú látogató jelent meg az előadáson, amelyre a legjobb jelző az interaktivitás volt. Amellett, hogy meg­ismerhették az alkalmazás múltját és jelenét, megtapasztalhatták pontosan miként is működik ez a fajta rendszer, hogyan beszél, mennyire élvezhető s vajon mennyire szokható. A szoftver menüjébe is betekintést nyerhettek az érdeklődők, ezáltal is közelebb kerülve az alkalmazáshoz. A rendezvény végén a jelenlévők meghallgathatták az új Eszter hangot (nuance vocalizer), amely sokkal barátságosabbá teszi az amúgy sokszor épp a beszédmotora mi­att mellőzött programot.
Az NVDA honosítása 4-5 évvel ez­előtt kezdődött meg és leginkább Ocsvári Áron nevéhez köthető. A Net- Média Alapítvány igyekszik szervezeti­leg támogatni a Magyarországon egye­dülálló projektet. Az olvasó szabad for­ráskódú, ami azt jelenti, hogy aki ért a
programozáshoz kötetlenül belenyúl­hat. Az alkalmazás sokak által ismert és ingyen használható beszédmotora az eSpeak, amely sok esetben még mindig riasztó lehet a Jawshoz szokott fülek­nek. Karinthy Frigyes, Tanár úr kérem örökbecsű művének eSpeakkel felolva­sott verziója egészen biztos, hogy min­denki számára örök élmény marad, ahogy az a kontraszt is, ami "hallható" volt, miután az Eszter hang is idézett a könyvből. A jó hangulatot nem csak Karinthy művének felolvastatása adta, hanem a beszédmotorok hangszínei is, amelyek olykor hol oroszos beütést nyertek, hol magasabb frekvenciába kerültek.
Sokak számára automatikusan fel­merült az a kérdés, hogy miért nem hozzák össze a profivoxot, amelyet szinte minden vak ember ismer és a maga módján szeret - a valóban sok extra funkcióval rendelkező NVDA- val?
Pál Zsolt elmondta, a tárgyalások folynak, de maga az ügy nem egyszerű. Jelenleg talán az Eszter hangban látják a jövőt, de e kapcsán is sok probléma felmerült pl. a kivétel szótár, mely a fel­használó számára idegesítő, zavaró le­het. A gyártó céget nem tudják utolér­ni, ez is nehezíti a munkájukat, de igye­keznek ezen változtatni.
A Jaws fór Windowst ismerő és keze­lő felhasználóknak nem okozhat gon­
dót az átállás, mert a billentyűkombi­nációk nagy része megegyezik - tudtuk meg - emellett plusz funkciókat is kap­hatunk, ha az NVDA mellett döntünk pl. a program felolvassa az egér aktuá­lis státuszát úgy, hogy közben nem rán­gatja a képernyőt (ezzel is könnyítve a látó és vak közötti munkát). Emellett óriási előnye, hogy létezik belőle portable, azaz hordozható verzió, melyhez nem kell más, csak egy pen- drive. így bárhol, bármilyen gépen tu­dunk dolgozni, akár ismerősöknél vagy egy netkávézóban.
A bemutató végén az előadáshoz
méltóan interaktív kérdés-felelet vette kezdetét, mely érintette a problémá­sabb területeket is pl. kivétel szótár, de újabb információk is napvilágra kerül­tek pl. az érdeklődők hallhatták a so­kak számára a múlt hangját jelentő Braillelap PC-t NVDA támogatással megszólalni.
A rendezvény záró momentumaként az alapítvány minden megjelent szá­mára egy DVD-t ajándékozott, melyen még több információ, hanganyag érhe­tő el az innovatív képernyőolvasóról.
Horváth Nikoletta
Sport és szabadidő
Veszélyben a csörgőlabda, nincs elegendő játékos
A goalball (csörgőlabda) világszerte a látássérült emberek legnépszerűbb csapatjátéka. A férfiak és a nők köré­ben egyaránt hódít a labdajáték, és ha valaki elkezdi űzni, a hazánkban jelen­leg amatör sportként létező tevékeny­séget, akkor az kíméletlenül beteggé te­szi, hosszabb-rövidebb időre megfertő­zi. Nem kell hozzá más, mint: egy lel­kes, áldozatkész csapat, elszántság, ki­tartás, az eredményekhez pedig sok­sok edzés, no meg a remek hangulat. A recept egyszerű, viszont a megvalósítás annál nehezebb.
Jelenleg Magyarországon Egerben, Nyíregyházán, Tatabányán, valamint
Budapesten vannak csapatok. A játé­kos állomány sajnos sehol sem elegen­dő, a nőknél pedig egyeltalán nem meg­oldott a merítési lehetőség. Már három éve csak öten próbálunk tenni azért, hogy a sportot az országban valóban elfogadják, hogy az eredményeinket, törekvéseinket elismerjék, hogy a csör­gőlabda ismét régi fényében tündököl­jön.
Ha kedvet érzel ahhoz, hogy te is ki­próbáld magad egy csapatban, jelent­kezz Páni Róbertnál a panirobi67@gmail.com e-mail címen.
A női csapat
Szubjektív megemlékezés Ungár Imréről
Negyven éve, 1972. november 22-én hunyt el Ungár Imre, a Zeneakadémia professzora, nemzetközi hírű Chopin- játékos. A Kossuth- és Liszt-díjas mű­vészt életének 64. évében érte a halál. Nem látó tanítványaként különösen megrendült szívvel vettem búcsút a ki­váló embertől, a nagyszerű tanártól, növendékei feledhetetlen " Imre bácsi" - jától.
Megtisztelő volt számomra, amikor 1965-ben felvett osztályába. O volt a Zeneakadémián az egyetlen nem látó tanár. Odaadó figyelemmel, és szeretet­tel segítette fejlődésemet. Gazdag kot­tatárából speciális Braille-írású mű­vekkel látott el. Kiváló érzékkel válo­gatta számomra a "testreszabott" ze­neműveket. Az évek alatt bensőséges, családias kapcsolat alakult ki a tanár úrral. Ez így történt az összes tanítvány esetében is. Diákjai, mint egy nagy csa­lád tagjai, meghallgatták egymás hang­versenyeit. Végzős hallgatói budai ott­honában játszhatták el diplomaműso­rukat. Növendéktársaik, és az Ungár család tagjai előtt. A tanár úr derűs nyugalmat árasztó lénye felszabadított minket az elfogultság és szorongás alól. Kedvenc mondása volt: "Daloljon a zongora a kezed alatt!” Sok kiváló ta­nítványa közül kiemelkedik dr. Baranyay László Liszt-díjas zongora­
művész, a Zeneművészeti Egyetem pro­fesszora.
Jómagam mesterem példája és buz­dítása hatására választottam a tanári hivatás mellé a pódiumot is. O taná­csolta a zenei versenyeken való részvé­telt. Felkészített az 1970-es országos Beethoven rádiós versenyre, majd dele­gált a varsói Chopin-versenyre. Ezek­ben az időkben számos különórát adott Szemlőhegy utcai lakásán. Sok hangu­latos, értékes délutánt tölthettem ná­luk. A madárdalos rózsadombi miliő, a kemény munkával töltött órák és a pi­hentető beszélgetések örökre emlékeze­tesek maradnak számomra. Ilyenkor gyermekkoráról, magánéletének ala­kulásáról is szívesen beszélt.
Elbeszélése szerint látását három éves korában veszíti el agydaganat kö­vetkeztében. Öt évesen kezd zongoráz­ni. Ez a legkedvesebb időtöltése. A zon­gorát játékszerének tekinti. A Vakok Intézetében egy kitűnő vak zongorata­nára van Rózenfeld Izsó személyében, akire egész életében hálás szeretettel emlékezik. 16 éves korában adja első nagysikerű hangversenyét. A Zeneaka­démián Thomán Istvánnál, a híres Liszt-tanítványnál folytatja tanulmá­nyait. 23 évesen benevez a varsói Nem­zetközi Chopin-versenyre, ahol első dí­
jat nyer. Röviddel ezután megházaso- dik. Feleségül veszi Gelléri Ilonát, aki 40 éven át hűséges társa és mindenben segítője. A verseny díj nyomán számos koncertkörútra kap meghívást. Művé­szi karrierje magasra ível, melyet a II. világháború kitörése megroppant. A háborús évek borzalmait István fiuk megszületése enyhíti 1945-ben. A nehéz időkben kedves barátaik: Fischer Annié zongoraművésznő, férje, dr. Tóth Aladár és Szabolcsi Bence muzikológusok sietnek a kis család se­gítségére. A művész ismét koncertezni kezd. 1949-ben döntő fordulat áll be Ungár Imre életében. Kinevezik a Ze­neakadémia professzorává, ahol halá­láig tanít.
A zenei és társadalmi közéletben mindvégig aktívan részt vesz. Felkarol­ja sorstársai ügyeit. 1953-tól a Vakok Szövetsége alelnöki tisztét tölti be élete végéig. A vakok Homérosz kórusának minden jelentős hangversenyén közre­működik. Sorstárs zenetanároknak messzemenőkig segítségére volt állás- keresés vagy kották beszerzése terén is.
Ungár Imre szólóestjei legendásak. Ihletett játékát a lírai átélés, drámai erő és szuggesztivitás jellemzi. Sok ra­jongójától hallottam elragadtatott véle- ményeket Róla. Életéről, munkájáról, a vakok problémáiról szívesen nyilatko­zott rádió- és TV-műsorokban. Meg­nyilatkozásai mindig figyelemreméltó­ak voltak.
Álljon itt az utókor tiszteletadásának néhány példája: A művész hangfelvéte­leit a Magyar Rádió archívuma őrzi. Ezekből a Vakok és Gyengénlátók Szö­vetsége két CD-nyi válogatást készítte­tett a mester halálának 30. évfordulója alkalmából. A hanganyagot Lázár Esz­ter válogatta. A kiadvány kereskede­lemben nem kapható.
Ungár Imre Szemlőhegy utcai ottho­nánál emléktáblát helyeztek el. 1991- ben négy vak zenetanár - Farkas Má­tyás, Lakatos Tamás, Magyar Csaba és az alapító, Németh Tamás - "Ungária" néven zongoranégyest hozott létre a nagy előd tiszteletére. A széles látókö­rű, humanista művészpedagógust egyik tanítványa így méltatta egy he­lyütt: "Akinek egyszer módjában állt Ungár Imrével csak egy félórát beszél­getni, az utána jobb ember lett."
Németh Tamás*
* A visszaemlékezés szerzője, Ungár Imre egykori növendéke, a Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára nyugdíjas kora el­lenére is aktív zongoraművész-tanár: heti 11 órában tanít, szabad idejében pedig gyakorol, vagy feleségével négy- kezesezik. Legutóbb 2012. október 13- án, a Fehér Bot Napja alkalmából ját­szotta a Budapesti Vonósokkal Mozart: A-dúr koncertjét (K.488.) a Nádor Te­remben.
UNGÁR ISTVÁN**
Sírfelirat
Hogy visszavonhatatlan,
Hogy nem lehet helyrehozni már...
Hiába reméltünk, erősebb a halál.
Nem törődött velünk s mi kik itt maradtunk Most eszmélünk fel, mily mélységbe zuhantunk.
Hogy visszavonhatatlan,
Hogy nem lehet helyrehozni már...
Görcsbe szorult keze, hangszerén már nem jár. Kit a sors oly nagylelkűen adott Keményen és durván tőlünk elragadott.
Két, üvegből csiszolt szeme fényt nem látott, Szíve mindnyájunknál távolabbra látott.
Nem volt gondolatom, amelyet nem ismert,
zz
Titok maradt O, bár megmutatott mindent.
Engem gazdaggá tett, végtelen gazdaggá,
A zene általa tett örökre boldoggá.
Bach, Beethoven, Chopin világa volt övé S mozarti mosollyal áll a bajok fölé.
Egyszerű emberként fejedelmi bölcs volt, Legbensőbb barát és távoli eszmény volt.
zz
Megnyílott előttem az O birodalma,
Isis szentélyébe lettem beavatva.
Nem látok nélküle, gyújtsanak világot,
Van-e ki látja mind, azt, amit Ő látott?!
A fiú, ím némán és értetlenül áll,
Hogy visszavonhatatlan
S hogy nem lehet helyrehozni már.
(**7972. november Édesapám halálakor)
Olvasósarok
A vakokat nagyon gyakran érintő ritka alvászavar
Amikor Jerry Berrier álmodik, han­gokat hall, szagokat és tapintásokat érez, de nem lát. Születése óta vak, azonban ritkán emlékszik álmaira, mi­vel nagyon rosszul alszik.
15 éves korában eltávolították mind­két szemét, és azt a kis látásmaradvá­nyát is elveszítette, ami gyermekkorá­ban még megvolt. A 60 éves Berrier az­óta is egy ördögi alvási ciklussal küzd - néhány napi alvás után hetekig szinte semmit nem tud aludni. Az álmatlan­sági rohamok hirtelen jönnek és múl­nak el, bármilyen figyelmeztetés nél­kül. Amikor jönnek az álmatlansági ro­hamok, Berrier képtelen napi néhány óránál többet aludni bármennyire fá­radt is.
Bár az orvosoktól nem kapott hiva­talos diagnózist, tudósok úgy vélik, hogy egy ritkán előforduló, úgyneve­zett " nem 24 órás alvás-ébrenlét szind­rómában" szenved. Erre a krónikus ál­lapotra az jellemző, hogy a test belső órája nincs szinkronban a Föld 24 órás cirkadiánjával (időtagoló tényezők, nappal és éjszaka váltakozása).
A nem 24 órás alvás-ébrenlét
szindróma a látókat is érintheti, de kü­lönösen sújtja a teljesen vakokat, akik nem érzékelik a fényt, a legerősebb külső jelzést, ami az agy alvás-ébrenlét ciklusát összhangban tartja a nappal és éjszaka változásával. Steven Lockley, a Harvard Egyetem agykutatója, a va­kok alvászavarainak okait kereső, most folyó vizsgálat egyik vezető kutatója szerint az USA-ban élő kb. 100.000 tel­jesen vak közül valahol 55 és 70 száza­lék között lehet azok aránya, akik "nem 24 órás alvás-ébrenlét szindró­mában " szenvednek. A mai napig ez a legnagyobb, a nem 24 órás alvás-ébren­lét témájában folytatott kutatás, amelynek 25 különböző helyszíne van az USA-ban. Berrier a Bostonban folyó kutatás egyik résztvevője.
Annak, hogy valakinek a belső órája nincs szinkronban a "24 órás világgal", igen magas ára lehet, ami egy újabb ki­hívást jelent a nemlátók életében.
Az ember belső órája valamivel to­vább ketyeg, mint 24 óra egy nap. A lá­tók esetében ez az óra minden nap újra beállítódik, azonban a vakoknál hiány- folytatás a 22. oldalon
Házunk tájáról - az MVGYOSZ hírei KÉRDŐÍV
Évtizedekkel ezelőtt az MVGYOSZ a vakok és gyengénlátók kultu­rális fellegvára volt: nap mint nap zenekarok, színtársulat, a Homé­rosz kórus próbáltak falai között, a sorstársak pedig összejövetele­ken, zenés-táncos mulatságokon ismerkedhettek és beszélgethettek egymással.
Az MVGYOSZ munkatársaként az a célom és feladatom, hogy is­mét fellendítsem a szövetség régen pezsgő kulturális életét, elősegítve ezzel a szabadidő hasznos eltöltését, valamint a már feledésbe merü­lő hagyományok felelevenítését. Ma már általánosan elfogadott tény az, hogy a kultúrának meghatározó szerepe van az egyén és a közös­ségek mindennapi életében, közérzetében.
A kitöltendő kérdőívvel célom az, hogy felmérjem a látássérült em­berek igényeit, elvárásait a szabadidős programok területén. A haté­kony szervező munkához ismernem kell a szabadidő eltöltésének for­máját és jellegét.
Arra kérem, töltse ki a kérdőívet. Válaszaival segít abban, hogy a szövetség székházában újra sokszínű, a közösség érdekeit szolgáló kulturális élet legyen.
Válaszait természetesen máshol nem használjuk fel.
A kitöltött kérdőíveket 2013. január 31-ig várom:
-	elektronikusan a: kovacs.judit@mvgyosz e-mail címre kitöltött kérdőív tárgy megjelöléssel,
-	Braille- vagy síkírásban a: Vakok Világa szerkesztőségébe
(1146 Budapest Hermina út 47.).
1.	Ön szerint fontos-e, hogy a látássérültek az országos székház­ban (1146 Budapest Hermina út 47.) megszokott helyszínen is talál­janak, alkossanak közösséget sorstársaikkal?
2.	Milyen típusú szabadidős rendezvényeken venne részt szívesen?
Több választ is megjelölhet, valamint várom egyéb ötleteit is!
-	szakkör
-	klub foglalkozások
-	kulturális programok
-	vetélkedők
-	kirándulások
-	művészeti csoportokban való közreműködés
-	külső programok látogatása (múzeum, vagy színház)
-	ismeretterjesztő előadások.
-	egyéb, és pedig?
Milyen gyakorisággal látogatná az ön által kiválasztott programo­kat?
-	naponta,
-	hetente,
-	havonta,
-	évente
X
3.	írja le, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy részt tudjon venni az ön által kiválasztott programokon!
4.	Röviden fogalmazza meg az ön által választott programhoz el­várásait, igényeit!
Köszönöm, hogy időt szentelt a kérdőív kitöltésére.
Ha érdekli a felmérés eredménye, valamint a további fejlemények és megszervezett programok, akkor iratkozzon fel az MVGYOSZ hírlevelére a hirlevel@mvgyosz.hu e-mail címen.
Kovács Judit
zik ez a "rendszergazdai mechaniz­mus".
"Vannak olyanok, akik szerint az ilyen alvásprobléma rosszabb, mint maga a vakság" mondja Lockley: "Ezt a megközelítést nagyon nehéz a látók­nak elképzelni - mi lehet rosszabb, mint a látás elvesztése?"
A 46 éves Randy Pierce szintén a bostoni tanulmány résztvevője. 1989- ben, egy évvel a főiskola elvégzése után egy rejtélyes neurológiai rendellenes­ség támadta meg. A betegség 2 héten belül a szemét is elérte, homályos csőlá­tása alakult ki, 2000-re pedig teljesen megvakult.
Ez egybeesik azzal az idővel, amióta nem tud normálisan aludni. Elmondá­sa szerint az azóta eltelt 13 évben átla­gosan csak 3-4 órát alszik éjszaka.
"A vakság jól látható kihívást jelent, az alvászavar azonban teljesen látha­tatlan. Senki sem feltételezi, miért ér­zem magam betegnek vagy szétszórt­nak, éppen ezért így is ítélnek meg", mondja Pierce. "Kukának érzem, pe­dig nem vagyok hallgatag ember, lustá­nak érzem, pedig nem vagyok az. Ez egy nagyon komoly, láthatatlan beteg-
x n
seg.
Pierce és mások hasonló alvászava­rainak oka szervezete hibásan működő órájára vezethető vissza. Ez az "óra" kettő szövetből áll mélyen az agyban, melyek körülbelül akkorák, mint egy- egy rizsszem. Ezen szövetek sejtjei
elektromos és kémiai impulzushullá­mokat küldenek, amelyek a testet éb­ren tartják a nap folyamán, éjszaka pe­dig pihenésre állítják.
A legtöbb ember belső órája valami­vel hosszabb ideig jár egy nap, mint 24 óra. A látók esetében ez az óra a fényt érzékelő sejtek jelzése alapján naponta újraindul, a teljesen vakoknál azonban hiányzik ez a visszaállítási mechaniz­mus.
Elméletileg, egy vak ember, akinek alvási ciklusa 24,5 óráig tart, minden egyes nap 30 perccel később érzi magát alvásra késznek. Körülbelül három hé­ten belül - amikorra a test természetes elalvási ideje körbeér a normál 12 órás óralapon - az agy "biológiai éjszakája" a délután közepére esik. Ilyenkor kö­vetkezik be az, hogy a több hétig tartó rossz alvás arra készteti a vak ember szervezetét, hogy küzdjön a normál menetrend fenntartásáért. A fáradtság ahhoz hasonló, mint amikor valaki több időzónán utazott keresztül.
"Amikor valaki az időzóna változta­tási-szindrómától szenved, az néhány napig tart, a nem 24 órás alvás-ébren­lét szindróma esetén azonban ez az ér­zése egész életen át tart" mondja Lockley, aki Brigham Női Kórház al­vásdiagnosztikai és terápiás osztályán is dolgozik.
A nem 24 órás alvás-ébrenlét szindróma összemossa az ébrenlétet és az emlékeket, ami Perce véleménye sze­
rint döntő fontosságú egy vak esetében.
Az álmatlan időszakokban nehéz emlékezni arra, hogy vannak berakva a ruhák a szekrényben, hol van kulcs vagy az útvonalat megtalálni egy isme­retlen helyen. Folyamatosan emlékezte­tőket ír a telefonjába, hogy nehogy el­mulassza a megbeszélt találkozóit.
"Mivel vak vagyok, folyamatosan koncentráltnak kell lennem", mondja. "Emlékeznem kell arra, hol vannak az ajtók és hol van a kassza, csak akkor tudok közlekedni."
Jerry Berrier, a Perkins Vakok Isko­lája műszaki tanácsadója a sok-sok ál­matlan éjszakája miatt gyakran ki­hagyja a barátokkal a közös esti prog­ramokat.
Berrier és Pierce számára egyaránt kihívást jelent, hogyan tartsák meder­ben társadalmi és szakmai életüket. Berriernek, aki a Vakok Perkins Isko­lájának technológiai tanácsadója, szin­te mindig volt állása, a barátaival közös esti programokat azonban gyakran ki­hagyja. Az álmatlan hetekben Pierce minden egyes, munkában eltöltött nap után kénytelen egy napot beütemezni, amelyen fel tud töltődni a következő napi munkához.
Az évek során mindkettőjüket a de­pressziótól a kóros álmatlanságig min­dennel diagnosztizálták. Mindketten kipróbáltak már egy sereg altatót, mindhiába.
A nem 24 órás alvás-ébrenlét
szindróma kezelésére nem létezik az
X	X
Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszeripari Hatósága (FDA) által jóváhagyott gyógyszer. Vannak olya­nok, akiknek megoldást jelent egy szin­tetikus kiegészítő hormon, a melatonin, amely az éjszakára figyelmeztető jel­zést küld a szervezet órájának. De ez a kezelés nem mindenkinél működik.
A jelenleg folyó klinikai vizsgálat so­rán a tasimelteon néven bejegyzendő szert tesztelik, amellyel a tudósok re­ménye szerint hatékonyan kezelhető lesz a nem 24 órás alvás-ébrenlét szindróma.
A washingtoni székhelyű, a vizsgála­tot finanszírozó Vanda Pharma-ceuti- cals által kifejlesztett anyag szerkezete a melatoninéhoz hasonló. Lockley sze­rint a szer - amennyiben megkapja a szükséges engedélyeket - pontosabban adagolható és alkalmazható lesz, mint a melatonin, amelyre étrend-kiegészí­tőként nem létezik FDA szabályozás.
J. Woodland Hastings, a Harvard Egyetem tudósa - a bioritmus-kutatá­sok egyik úttörője, aki nem vesz részt a kísérletekben - megjegyezte, hogy mi­lyen fontos azt megérteni, hogy azon túl, hogy az anyag szabadalmaztatható és ezáltal valószínűleg nyereséges lehet a Vanda számára, miben különbözik ez a gyógyszer a melatonintól.
Hastings ugyanakkor elismerte egy csak receptre kapható, a nem 24 órás alvás-ébrenlét szindróma kezelésére
szolgáló gyógyszer előnyét az orvosi vi­lág szempontjából: "Én azt hiszem, az orvosok nem szívesen írnák fel a rnela- tonint, amely nem rendelkezik az FDA jóváhagyásával.
Egy hatékony kezelési mód kifejlesz­tése jóval többet jelentene a nem 24 órás alvás-ébrenlét szindrómában szenvedőknek, mint csupán jó éjszakai alvást. Lockley szerint ez a rendellenes­ség megzavarhatja a test anyagcsere­szabályozását, a személy hangulatát és érzékelési képességeit is.
"Ha úgy tekintünk a szervekre, mint egy zenekar tagjaira, akik különböző hangszereken különböző dallamokat játszanak, akkor a szervezet belső órá­ja a karmester, aki a különböző hang­szerek összhangját biztosítja, mondja Lockley.
Berrier felesége, Elaine elmondja, hogy a nem 24 órás alvás-ébrenlét szindróma, teljes, 39 évnyi házasságu­kat végigkíséri, életük részévé vált. A 60 éves Elaine lát, azonban nyugdíjas ápolónőként tudja, milyen áldozatok­kal járt az éjszakázás, ami hasonló ha­tással van az ember szervezetére. Ag­gódik amiatt, hogy a hasonló, több év­tizednyi fáradtság milyen hatással van férjére.
"Gyakran csak három órát alszik éj­szaka - Tudom, hogy ez rövidebbé tehe­ti az életet," teszi hozzá.
Az alváshiány miatt Piercenek hosz- szabb gyógyulási időre van szüksége. A
2000-es évek közepén agyának az egyensúlyt szabályozó részein több ne­urológiai kezelést is végeztek, a sebei­nek regenerálódása a normálisnál sok­kal tovább tartott.
Jelenleg mind Berrier, mind Pierce naponta tasimeltont szednek, és mind­ketten javulásról számolnak be. El­mondták, hogy amint piacra kerül, mindketten használni tervezik a gyógy­szert, bár Pierce aggódik, hogyan fogja tudni megengedni magának, amennyi­ben a gyógyszert drágán lehet majd kapni.
Bár a gyógyszer Berrier esetében nem működött tökéletesen, de még így is jobb egy álmatlan éjszaka, mint a he­tekig tartó alvászavar.
A tavalyi évben, mialatt a kezelés is tartott, Pierce lett az első olyan vak em­ber (és a kölyökkutyája, The Mighty Quinn, az első vakvezető kutya) aki egy téli szezonon belül megmászta a New Hampshire-i a White Mountains mind a 48, 4000 láb /1220 méteres/ magas csúcsát.
Mint elmondta, mindenképpen meg­kísérelte volna a tél folyamán meg­mászni a csúcsokat, de plusz alvás mi­att sokkal gyorsabban tudott haladni.
Szerző:
Alyssa A. Botelho
Beszámoló egy kérdőíves felmérés eredményeiről Louis Braille halálának 160. évfordulója alkalmából
(3. rész)
A segédeszközökről
A tanulók 100%-a ismeri és használ­ja a pontírógépet. Ez várható ered­mény volt. A Braille-kijelzőt 28 fő szin­tén ismeri, találkozott már vele. Braille-táblát 12 fő használt már. Két 5. osztályos tanuló jelezte válaszában, hogy ismeri a MOST programmal mű­ködő Braille-PDA-t is.
Ugyanakkor az is kiderült, hogy a megkérdezettek közül 20 tanulónak van otthon saját pontírógépe, 6 tanuló­nak pedig Braille-táblája is. Braille-ki- jelzővel egyetlen tanuló sem rendelke­zik. A 31 tanuló közül 9 diáknak egyál­talán semmilyen segédeszköze sincs a pontíráshoz otthon. A 9 tanuló között találjuk a Gyengénlátók Általános Is­kolája tanulóit, de a Vakok Batthyány László Gyermekotthona növendékét is, valamint a Vakok Általános Iskolája néhány tanulóját.
Mindezek mellett 25 tanulónak van otthon képernyőolvasóval ellátott szá­mítógépe. 4 főnek nincsen, 2 főnek pe­dig képernyőolvasó program nélkül működő számítógép áll otthon rendel­kezésére. Az egyik tanulónak a látástel­jesítménye magyarázza, a másik tanu­
lónak a testvérei segítenek a számító­gép kezelésében.
Ezen az arányon változtatni elsősor­ban az alsó tagozatos évek alatt lehetsé­ges, hiszen a tanulók akkor ismerked­nek a pontírással. A felső tagozaton pe­dig az önálló életre nevelés témakörén belül lehetne bíztatni a szülőket, hogy legalább egy Braille-táblát vásárolja­nak abból a célból, hogy gyermekeik a legszükségesebb CD-két, DVD-két, egyéb tárgyakat, kártyákat stb. felira­tozhassák.
Az előnyökről
A Vakok Általános Iskolájában a ta­nulók 6. osztályos koruktól fogva ta­nulják a Braille-rövidírásokat. Először a kisrövidírással, majd a Bánó-féle nagyrövidírással ismerkednek meg. Ugyanakkor a 8. osztályosok válaszai­ból kiderült, hogy aktuálisan már nin­csen rövidírásórájuk, és nem fejezték be a nagyrövidírás rövidítéseinek tanu­lását. Az 5. osztályosok közül 4 tanuló jelezte, hogy a Braille-könyvtári köny­vek olvasása kapcsán ismerkedett meg a kisrövidírással részben úgy, hogy sa­ját maga kikövetkeztette a rövidítése­ket, részben úgy, hogy a könyvtári
könyvek mellé kapott rövidítéstábláza­tot használta.
A Gyengénlátók Általános Iskolájá­ba járó aliglátó tanulók, illetve a Vakok Batthyány László Gyermekotthona ta­nulója számára jelenleg nem tantárgyi követelmény egyik rövidírás ismerete
zz
sem. Ok esetlegesen, szintén könyvtári könyvek kapcsán találkozhatnak a kisrövidírás rövidítéseivel. Ez magya­rázza, hogy a rövidírással kapcsolatos kérdéseket csupán a Vakok Általános Iskolája 6—8. osztályos tanulóinak tet­tem fel.
A megkérdezettek kevesebb mint fe­le gondolja azt, hogy van előnye a kisrövidírásnak. A legösszetettebb, leg­inkább átgondolt indoklásokat a 8. osz­tályosok adták: a helytakarékosság, a gyorsabb olvasási és írási tempó szem­pontjait sorolták fel. Néhány tanuló szerint nincs előnye. A diákok többsége azonban nem tudott határozott választ adni.
Önmagáért beszél az a tény, hogy a képernyőolvasóval ellátott számítógép­használat előnyeit a tanulók sokkal gördülékenyebben és sokoldalúbban tudták megnevezni, mint ahogy a kisrövidírással kapcsolatban. 22 fő előnyként a gyorsabb munkavégzés le­hetővé tételét nevezte meg, ebbe bele­tartozik a gyorsabb írás és "olvasás” lehetősége is. 10 fő a kényelmes munka­végzés szempontját emelte ki: nem kell ujjal olvasni, nem kell a betűket kita­pogatni, nem gyúródik meg, nem tépő- dik el a tankönyv, nem vész el a házife­ladat, könnyen kezelhető a számítógép. 6 fő válaszolta azt, hogy hallás után
könnyebben és gyorsabban képes meg­jegyezni a tananyagot. A látókhoz való alkalmazkodás szempontja a 8. osztá­lyosok válaszaiban jelent meg, nyilván ők már a továbbtanulás kapcsán ké­szülnek az integrációra.
A tanulók számára a képernyőolva­sóval ellátott számítógép használatá­nak előnyei tehát egyértelműen ismer­tebbek és könnyebben megfogalmazha­tóak. Feltehető, hogy a kisrövidírással kapcsolatos, tanulói vélemények még pozitív irányba fordíthatók volnának.
Tananyagon kívüli pontírásolvasás
A válaszokból kiderült, 8 tanuló ol­vas pontírást szabadidejében, míg 22 diákra nem jellemző. Az "Igen"-nel vá­laszolók 5. vagy 6. osztályosok. A 7. és 8. osztályok tanulói közül már senki sem olvas pontírást szabad idejében. Közülük többen szívesen válaszolták volna azt, hogy régebben olvastak, il­letve ritkán olvasnak.
Braille-felirattal ellátott és egyéb vakos játékok
A megkérdezett tanulók közül 26 fő ismer Braille-írással ellátott, illetve más, tapintáson alapuló játékot. Csu­pán 5 fő válaszolt "Nem"-mel a kérdés­re. Szegregált intézmények tanulóiról lévén szó, ez az arány is soknak mond­ható.
A legnépszerűbb játékok az alábbi­
ak:
Sakk: 17 fő, 65%
Ki nevet a végén?: 15 fő, 58%
Kártyajátékok: 15 fő, 58%
Különféle társasjátékok: 7 fő, 27%
Dominó: 6 fő, 23%
Bűvöskocka: 5 fő, 19%
A többi játéktípust viszonylag kevés tanuló nevezte meg. Voltak tanulók, akik sokféle játékot, és voltak, akik kettőt, hármat tudtak felsorolni.
A legtöbb tanuló az alábbi játékok­
kal maga is rendelkezik:
Sakk: 9 fő, 29%
Kártyajátékok: 9 fő, 29%
Ki nevet a végén?: 5 fő, 16%
Dominó: 5 fő, 16%
Különféle társasjátékok: 3 fő, 10%
Malom: 2 fő, 6%
Előfordulhat, hogy nem jutott min­den játék a tanulók eszébe, de ami fon­tos a számukra és gyakran használják, az biztosan belekerült a listába.
A válaszadók közül 15 fő, vagyis 48% adta azt a feleletet, hogy semmi­lyen speciális játéka nincsen otthon. Ez az arány sok!!!
A felsorolt játékeszközök közül a braille szempontjából a kártyajátékok­nak van jelentőségük, hiszen azok rendszerint pontírásos felirattal van­nak ellátva. Játék közben tehát a tanu­lók akaratlanul is használják a pont- írást. Un. vakosított kártyát készíteni nem nagy kihívás.
Néhány összegző gondolat
A tanulmány eredményei alapján megállapítható, hogy a mai fiatalok ke­véssé gondolnak arra, hogy az esély­
egyenlőség elősegítésének hasznos esz­köze lehet a pontírás is, nemcsak a kép­ernyőolvasóval ellátott számítógép. Ez a tény is sürgeti a gyógypedagógusok és a pontírás-olvasás mellett elkötelező­dött, látássérült szakemberek közötti összefogás minél szélesebb körű meg­valósítását a látássérült gyermekek, felnőttek érdekében!!! A súlyosan lá­tássérült emberekre ugyanis még ma is a halló-tapintó életmód jellemző, nem csupán a halló!!!
A kézírás és a pontírás lényegét te­kintve párhuzamba állítható. A kéz­írás- és olvasástanítás a normál peda­gógia számára is fontos, semmivel fel nem cserélhető értékátadást jelent; mint ahogy a vak és aliglátó tanulók esetében a Braille-írás-olvasás elsajátí­tása is olyan alapvetés, amelynek mint értéknek az átadása elsődlegesen a tiflopedagógia feladata és felelőssége.
Leszögezhetjük tehát, hogy a Braille a vakok írásbeliségének valódi eszköze, a teljesebb élet eszköze. A tiflopedagó­gia egyik célkitűzése megalapozni azt, hogy a tanulók idővel képesek legyenek differenciáltan válogatni a tanulást és önálló munkavégzést segítő segédesz­közök és módszerek között!!! Hiszen a Braille-ismeret praktikus tudást jelent az önáló életvitel és hasznos szabadidős tevékenységek szempontjából is. Van­nak olyan hivatások, munkakörök, amelyek a pontírás-ismeretét feltétele­zik. Pl. látássérült tanár, könyvtáros, lektor, nyomdász, Braille-sort használó call-centeres munkatárs...
(A kutatás részletei megtalálhatók az MVGYOSZ honlapján)
Arvay Mária:
Gondolatok a Braille kultúráról
(Olvasói levél a 2012-ben készült Braille-felmérés kapcsán)
A kérdőív első felének részletes átol­vasása és korrektúrázása közben eszembe jutottak gyermekkori élmé­nyeim a Braille-rendszerrel kapcsolat­ban.
Érdekes most felnőttként visszate­kinteni. Ugyanis gyermekfejjel magam is előnyben részesítettem a hang­oskönyvek hallgatását. Vajon miért? Talán azért, mert a felolvasó a hang­hordozásával, hangsúlyozásával, a szö­vegbe, történetbe való beleélésével fel­állít egy szóképet, szinte megeleveníti a cselekményt. Gondolom, gyermekként még a betűk és szavak nem tudnak tes­tet ölteni, a képzelőerő nem eléggé kifi­nomult ahhoz, hogy a tanulók a sza­vakból, mondatokból maguk előtt lás­sák a történetek cselekményét, a táj le­írásokat stb. A felolvasó mindebben se­gít, főként a tehetséges, jó orgánum­mal, hangsúlyozási készséggel megál­dott emberek.
Később azonban szembesültem az­zal, hogy a felolvasó nem fogja lebetűz­ni a szavakat, vagyis a szavak helyes­írását így nem vagyok képes nyomon követni, tehát igenis kell, hogy az em­ber olvasson magának, különben a
mindennapi írásos kommunikáció so­rán (e-mail, hivatalos levélírás stb.) szégyent vallhatunk.
Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne hallgassunk hangoskönyveket, ne üljünk le a számítógép elé, inkább azt emelném ki, hogy az információkat sze­rezzük be teraszosan - Braille-ben, ha nincs meg így, akkor hangoskönyvként, vagy az interneten, de ott is megbízha­tó források kellenek!
A tanulók helyzetét megnehezítik a kötelező olvasmányok, a behatárolt anyagok elsajátításának szoros menete. Mégis van még egy fontos út az olvasás­ra való ösztönzéshez!
Véleményem szerint az olvasás alap­jául az érdeklődési kör, hobbi szolgál­hatna, vagyis ösztönzőleg hathat a tu­dásvágy kielégítésében. Azt lenne érde­mes felmérni, ki mivel foglalkozik szí­vesen, kit mi érdekel.
Hadd hozzak fel egy személyes pél­dát, ami egy láncot alkot majd!
Felnőttként kezdtem el lovagolni és mivel Braille-ben Magyarországon alig van erről a témáról anyag, angol nyelv­tudásomat felhasználva beiratkoztam a RNIB angol Braille-könyvtárba. lúda-
tosan lovas ifjúsági regényeket olvasok, s mivel "csak" Braille-ben férhető hoz­zá, s "csak" angolul, szinte rátapadok erre a forrásra, s pontírásban olvasom a regényeket, sőt Braille-ben szószede­tet, jegyzeteket készítek, hogy bármi­kor elő tudjam venni, ne csak akkor, ha a gépem be van kapcsolva.
Mivel a lovaglás önbizalomfejlesztő sport is, oktatóim hasznos tanácsait, di­cséreteit is Braille-ben leírom, hogy akár ágyban fekve is, elolvashassam, hogy erőt adjon.
A házi versenyen nyert oklevelemet, ami persze síkírású, Braille-be írtam át, be is kereteztem (Q X ¥),ezzel a szép díszítéssel. Bármikor előveszem, örömmel "nézegetem", ezt az alakzatot a számítógép nem tudja visszaadni.
Azért írtam ilyen részletesen a lovag­lásról, hogy érzékeltessem, milyen jó, ha a saját érdeklődési körünk ösztönöz arra, hogy minél több információt be­gy űjtsünk.
Gyermekként a Braille-olvasása ne­kem is fárasztó volt, hamar elzsibbadt az ujjam, sőt, ha nem volt elég meleg, fázott is, de ha érdekelt valami, el tud­tam vonatkoztatni ettől. A fáradtság kiküszöbölésére érdemes szakaszokra, vagyis fejezetekre bontani az olvasást, hogy kevésbé legyen megterhelő. Ké­sőbb egyre többet és többet olvasha­tunk, mert ha az adott szöveg olvasmá­nyos, nem tudunk sokáig várni.
Csapatépítő Braille-játékokat is le­hetne szervezni, sajnos nem vagyok
jártas ebben, hogyan kellene ilyen típu­sú feladatokat összeállítani.
Talán felnőttek véleményét a Braille- hasznosságáról és fontosságáról össze lehetne szedni, s egy-egy osztályfőnöki órán megosztani a fiatalokkal.
Mivel járok időnként látó könyvtár­ba is, szomorúan hallom a könyvtáros­októl, hogy egyre kevesebb látó gyerek veszi igénybe a szolgáltatást, vagyis a látók sem szeretnek olvasni. Nem csu­pán nálunk van baj, hanem az olvasási kultúra csökkenésével.
Bennem mindig a játékosság él, még felnőttként is, s talán a sok-sok motivá­ciós feladat, vidám együttlétek, cso­portmunkák, Braille-orientált gyakor­latok talán segíthetnek.
Emlékszem, gyermekként mindig örültem, ha látóknak felolvashattam, mintha mondtam volna: "Látjátok, én is tudlak szórakoztatni titeket, figyelje­tek csak!"
Könnyebben tudtam boldogulni az olvasással, ha hangosan is kimondtam, amit olvasok, így hamarabb eljutottak hozzám a szavak, a mondatok, s végül a szöveg, mint egység.
Most pedig örömmel gondolok arra, hogy a Braille-nek köszönhetem a kor­rektori munkám, azt a jó érzést, hogy könyvek után kutatva, könyveket kor­rektúrázva, talán segíthetek egy kicsit, hogy sorstársaim valami értékeset, ér­dekeset és hasznosat olvassanak.
Az Ártatlanság elvesztése, avagy az első évem Közietek
A kezdetek
Messziről kell kezdenem, hogy mi­lyen is voltam - vagyok - valójában.
Amellett, hogy kishitűségem az eget verte, nagyon könnyen még a maradék önbizalmam is elveszthettem. Sűrűn át­mentem durva pokrócba, és eléggé ön­ző voltam, csak a saját érdekemet néz­tem, hogy az adott szituációból mi lehet a hasznom, előnyöm, bármilyen érte­lemben is. A társaság - hát arról ne is beszéljünk - inkább kerültem, mint ke­restem volna, ráadásul a szembetegsé­gem súlyosbodása következtében egyre inkább lemondtam még arról a kevés­ről is, ahova eljárogattam. Jó, igaz, az idegen nyelvi klub este hatkor kezdő­dött egy pesti bérház belső udvarában lévő lakásban, és hát már nyáron is eléggé sötét volt a belső udvarokban, a téli időszakokról nem is beszélve. Mivel a térlátásom sem jó, kezdtem a kirán­dulásokról is lemondani, vagy legalább is gondolkoztam azon, hogy lemondjak róla. Az, hogy én autodidakta módon, tehát magamtól valamit is elsajátítsak, ne adj Isten addig nyüstöljek vagy gya­koroljak valamit, amíg jól nem megy: ki volt zárva. Az az igazság, hogy lusta voltam hozzá. Az egyedüli kivétel az idegen nyelvű újságok voltak.
Na, ez a szomorú kiindulási pont,
ami valamennyire romlott, ahogy a be­tegség előrehaladt.
Meglepetések
Aztán összejöttem egy lánnyal - illet­ve nevezzük néven, hiszen megérdemli, akkora jelentőségű változást hozott az életemben - Török Eszterrel. Az egyik alkalommal közölte velem, őt nem za­varná, ha FEHÉR BOTTAL járnék, mert látja, mennyire rosszul látok. A fehér botot a szemészem is már ajánlot­ta, valamikor májusban már meg is vettem magamnak, de mivel főleg télen van baj - avagy csak azt akartam hin­ni: "majd télen használom" - gondol­tam. Eszter ezt augusztusban ajánlotta nekem. Még ekkor is úgy voltam vele, hogy minél kisebb feltűnéssel, majd amint beérek a városba és ott is csak olyan környéken, ahol alig ismernek. Ahogy el kezdtem használni, egy ki­sebb fajta csodával találkoztam: segítő­kész emberekkel. Jó, maximum az em­berek tizede, de sokan voltak. Először Eszterrel mentünk fel a Szövetség hon­lapjára, majd magam is - itthon be is könyvjelzőztem. Számomra a Szövet­ség, illetve a tagsági könyvecske legna­gyobb előnyének a sok PROGRAM tűnt. (És itt kapásból felhívnám a fi­gyelmet az első bekezdés néhány ide il­
lő pontjára.) Aztán felvilágosítottak, tagja lehetek a Hermina Egyesületnek. Felmentem a honlapra - majd ezt is be- könyvjelzőztem - és rövid időn belül el­döntöttem, mely KLUBOKNAK LEN­NÉK A TAGJA. Nesze neked, introver- táltság! Ezek a klubok az ifjúsági és a túra klubok. Szeptember végén csatla­koztam is az Egyesülethez, és egyelőre csak az ifjúsági klubhoz.
Nagyjából ekkor volt egy beszélgeté­sünk Borai Botonddal, mely folyamán én a csodálkozásomat fejeztem ki, hogy milyen jól gépel. A válasza egyszerű volt: ismeri a gépírást, amit később is el lehet sajátítani, nem csak az iskolai ok­tatás keretében. Az egyik kolleganőm­től kaptam is egy programot a gyors gépelés elsajátítására. Egy alkalommal el is kezdtem használni - azóta sem! - és az elején írja: bal kéz mutató ujja az f- en, a jobbé a j-n és az ujjak csak felfelé meg lefelé mozognak. Azóta tudatosan figyelem, hogy így írjam a számítógé­pes leveleimet. Kezdetben ugyanannyi­szor kellett visszalépnem és javítani, mint amikor a billentyűzetet is néztem, de most már egyre kevesebbszer, és egyre gyorsabban megy. Ha jól emlék­szem, ez az AUTODIDAKTA tanulás!
Újfajta érzékelés
Október elején részt vettem egy szín­házi előadáson: a Vakrepülés színtár­sulat A Varázskert örökösei című elő­adásán. Ezen még az Eszterrel vettem részt. Maga a darab - az igazat meg­
vallva, meg felnőtt fejjel - egy kissé bárgyú kis gyerekjáték. De bugyután fogalmazva nagyszerű élettapasztalat. Az előadás teljes sötétben játszódik, és igyekeznek a játékba a "nézőközönsé­get", avagy inkább a hallgatóságot is bevonni: manócsemegét adnak át, meg kötelet feszítenek ki és varázsbotot ad­nak a nézők kezébe. Már korábban is megtettem, hogy ha este ki kellett men­nem a fürdőbe, nem gyújtottam vilá­got, sőt csukott szemmel közlekedtem. De egy hihetetlen érzékelést kaptam, amikor a kötél kifeszült és a kezembe nyomták a varázsbotot: az ember nem látott semmit, de érzékelte a kiterjedé­sét. Mintha bele látott volna a Semmi- be. Es ráadásul ahogy a Sötétben kiál­tották: "Varázsbotot tessék!", a hang felé közeledve annak iránya megválto­zott. Eddig megszoktam: látom is, hogy merről jön a hang. Most viszont sem­mit. Teljesen összezavart, mi-merre-hol található. De ezt nem lehet elmagyaráz­ni, csak elmenni, " megnézni" és megta­pasztalni a hirtelen kitérj eszkedő és megváltozó Érzéseket. Es volt még egy sokkoló dolog a számomra. A végén csak egy dolgot éreztem, amit addig so­ha: Megérkeztem. Ide tartozom.
Az első vásárlások
Ilyen vagyok, nem tehetek róla: álta­lában a praktikusságra törekszem és csak azt veszem meg, amire tényleg szükségem van és pont akkor. Termé­szetesen, amint megláttam a Segédesz­
közboltot és annak a kínálatát, elkez­dett az agyam dolgozni: mire lehet szükségem és arra meddig várhatok. (Azért van bennem egy jó adag Skót Spórolósság: ha meg is veszek valamit, akkor figyelek, ne essek túl nagy költe­kezésbe.) Ennek következtében csak két dolgot vettem meg egyszerre, de so­ha nem felejtkeztem el a praktikusság­ról. Amint írtam: imádok kirándulni, várost nézni. Ráadásul október végén Eszterrel Isztriában voltunk, tele vá­roslátogatásokkal. Ez még nem is lett volna gond, de ezeknek a városoknak az útjai régi, apró macskakövekkel vol­tak tele. Szegény Eszterem csuklóját egy párszor meg is rántottam, ahogy belekapaszkodtam. Ez neki természe­tesen nem tetszett. Na, ennek következ­tében el is határoztam: veszek magam­nak még két fehér botot az összecsuk­ható mellé: egyet télire, és egyet kirán­dulásokra, városnézésekre. El is men­tem. Az eladó - nevét nem tudom - na­gyon kedvesen végigmért és a szakmai ismeretével megállapította: ide 140
■X
centis kell. En viszont úgy voltam vele, hogy én mindent tudok: az nagy. Ki is választottam egy alig 100 centisei, meg­vettem és nagy büszkén el is indultam vele. Na, ki is léptem a Székház kapu­ján, de már tudtam: kicsi a bot. Milyen a Férfi? "Dafke nem megyek vissza ki­cserélni." Meg úgy voltam vele: nem ez az utolsó vásárlásom. Az igazat meg­vallva azóta sem bántam meg, sem ezt, sem másokat: még az ősszel egy pele- rint vettem és néhány fényvisszaverő­
csíkot.
Az első karácsony
Nem sokkal később elérkezett a ka­rácsony időszaka. Ezt a kellemes ünne­pet beárnyékolhatta az a merész húzá­som, hogy novemberben szakítottam Eszterrel. Viszont abszolút nem voltam magam alatt, inkább reménykedve néztem magam elé, hogy új emberekkel ismerkedhetek meg. Sorozatosan kap­tam a különböző karácsonyi progra­mokról az értesítést, de a régi szoká­som szerint csak a hétvégén egy alka­lommal jöttem fel a netre, így aztán már csak későn szereztem információt a programról. így aztán maradtam "csak" az ifjúsági klub rendezvényén. Na, nem mintha megbántam volna! A meghívóban benne volt: mindenki olyasmit hozzon "ajándék" gyanánt, amit maga csinál. Hát én a magam antikonyha talentumával nekiálltam sütni. A valóság az volt, hogy Édes­anyám a nagy részét megcsinálta, én meg kuktáskodtam. (Elnézést a csalá­sért.) Oda egy kis késéssel érkeztem meg, de mivel ez egy baráti összejövetel volt, lényegében semmiről nem marad­tam le és senki sem sértődött meg. De már a Botondon kívül találkoztam "is­merőssel": Szalai Rékával, akivel a
X
színházi előadáson is találkoztunk. Uj emberekkel is találkoztam: Andival és a "kis" családjával (két felnőtt és két kisgyermek, a család egyébként azóta már bővült is. Ővelük azóta többször is
találkoztam, tehát ők is a klub "ke­mény" magját alkotják.) Volt még egy Zoli is, aki idő előtt kénytelen volt el­menni. Kellemesen elbeszélgettük az időt, majd jött az ajándékok keresztbe adása, azaz biztosítva lett, nehogy vala­ki a saját ajándékát vigye haza. A programot kellemes érzésekkel zártam le, meg azzal az elhatározással: az e- mailjeimet sűrűbben kell megnéznem.
Az első barátságok
Nem vagyok valami nagy, könnyen barátkozó típus. A gyerekkori barátsá­gok, ismeretségek csak arra a hétvégé­re, nyárra, táborra vonatkoztak. Már amikor elkezdtem a botot használni, észrevettem, hogy az emberek egy jó része segítőkészen viszonyul hozzám, és én meg felig-meddig ezt a segítőkészsé­get kihasználva, rájuk támaszkodtam. De időközben létrejöttek ilyen utcai is­meretségek, amelyektől korábban kife­jezetten távolmaradtam. Most sem tar­tom nagy esélynek azt, hogy ilyen kap­csolatból bármi lehet. De már szinte ré­gi ismerősként üdvözlöm a Budakeszin lakó Jánosi Gergelyt, aki segít regge­lente - meg jól el is beszélgetünk, és az édesapjának az egyik szeméről a retina levált -; a közelben lakó állatorvost, aki a belvárosban dolgozik; a Margit-híd közelében dolgozó néhány embert, akik szoktak segíteni. De említhetném a mo­bil-szolgáltatónál dolgozó Edinát, aki mindig odajön hozzám és felajánlja a segítségét; de ott van a Fény utcai kávé­
zó fiatal eladója, akivel szintén jókat szoktunk beszélgetni szó szerint egy kis kávé mellett. lüdom, ŐK a parányi ki-
zz
sebbség, de én inkább Órájuk akarok emlékezni és nem az Érdektelen Több­ségre - ők számomra is érdektelenek. De ráadásul a februári klub-napon, amikor megbeszéltük az idei évi terve­ket és a klub kb. 15-20 tagjából jelen voltunk vagy úgy négyen, akkor talál­koztam Pálffy Krisztinával, akivel az­óta is jó kapcsolatot tartunk fenn. Fur­csa, de szó szerint mindezek a barátsá­gok, kapcsolatok nem lennének, ha nem kezdtem volna el használni a botot és ennek következtében nem kezdtem volna feloldódni az emberek társaságá­ban, a velük való kommunikációról nem is beszélve.
Az első sikerek
Be kell, hogy vallják valamit. Sok mindenkihez hasonlóan nekem is vol­tak gyerekkoromban olyan álmaim, hogy színész - sőt mi több -, nagy szí­nész (!) leszek és általános felső tagoza­taiban - habár nem kellett - de megta­nultam kívülről jó néhány verset. Csak úgy, saját kedvtelésre. 1986-ban aztán egy szavalóversenyről hallottunk a gimiben. En meg, gondoltam: megyek és megnyerem. Az irodalomtanárom meg egyszer meghallgatott, néhány dolgot kijavított - ennyi volt a felkészí­tésem. Természetesen, csúfos felsülés volt a vége... Es ez jelentette a meg sem kezdett színészi karrierem végét!
Ahogy kiderültek a dolgok az RP-vel kapcsolatban, úgy kezdtem megnyu­godni: még szerencse is, hogy nem szí­nész lettem. Meg ráadásul el is köny­veltem magamban: nem tudok tömeg (3 főnél több) előtt beszélni. Amint megláttam, hogy a Herminában milyen klubok vannak, a Kultúrcsoportot pont
X
emiatt el is vetettem. Es valami történt
X
februárban: megláttam az Aprily La­jos születésének 125. évfordulójára szervezett szavalóverseny meghirdeté­sét és nem volt kétségem: INDULNOM
X
KELL. Édesanyámnak is csak hetekkel
zz
említettem az indulást. O természete­sen féltett a bukástól, én bennem meg volt egy olyan felismerés, ha most bu­kók, nem veszem olyan keményen, mint 26 évvel korábban, mert akkor még csak kamasz voltam, ma meg sem­mit nem jelentene - de be kell valla­nom: reméltem, hogy elhozom az első
X
helyet. Kötelezően egy Aprily-verset kellett elmondani, és egy szabadon vá­lasztottat, Mivel április 14-én volt a
X
verseny, Édesapám névnapján, ezért adott volt: egy olyan verset választok
X
Aprilytól, ami Rá emlékeztet (Ha élne...) és még tudtam fejből József At­tila: Harminckét éves lettem én... című versét. Na, eljött az az április 14-e. El-
X
mentünk Édesanyámmal a Vakok Inté­zetébe. 11. lettem a szavalok sorában. Ahogy az első fordulót - a kötelező jel-
X
legű Aprilíy Lajos verseket - hallgat­tam, rájöttem: arany úszott, ezüst úszott, talán a bronz. A szünetben nem haboztam, igyekeztem társalogni a
Sorstárs fellépőkkel (név szerint Ko­vács Judittal, akivel azóta is jóban va­gyunk, vagy megverem!). Mindeneset­re büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy a kiválasztott verseket el tudtam mondani, úgy, ahogy azt elképzeltem és nem sültem bele - az első számú cél tel­jesült. Becsületből végighallgattuk az eredményhirdetést is. Hallgattam, de már nem reménykedtem. Aztán megle­petésemre mondták a nevemet, mint különdíjast. Meglepődve kimentem, hisz már nem reménykedtem. Két hangoskönyvet kaptam díjként, bár az emlékplakett számomra többet jelen­tett: bosszút álltam a 26 évvel korábbi fiaskóért. Később a plakett másolatát az irodám ajtajára ki is ragasztottam! Ja, és - egyértelmű: már gyűjtöm a jö­vő évi versenyre a verseket... (Még hát­ra van a visszavágó József Attila: Leve­gőt! Versének!)
Más mozgások. Uj sportok
Soha nem voltam aktív sportoló, il­letve olyasvalaki, aki mindenáron spor­tolna. Illetve még ez a megfogalmazás is sánta. Az iskolai testnevelés órákat hagyjuk, azok arra jók csak- , hogy az embert leneveljék a mozgás­ról. Aztán 1995-ben egy nappali kór­házban egy lány elhívott hozzájuk aer- obikra. Az a heti egyszeri mozgás, át- mozgatás nagyon jó volt és vagy úgy 5 évig tartott. Az eredménye viszont meg volt: rászoktatott arra, hogy időről idő­re elmenjek tornázni-kondizni. Emel­
lett még kirándulgatni is jártam. Csak­hogy ebbe is beleszólt az RP. A kon­diteremben a helyváltoztatásra nagyon oda kellett figyelnem, nehogy bármi­nek is nekimenjek. A kirándulásnál a mélységérzékelésbe szólt bele. Egyre inkább lemondtam ezekről a kedvtelé­sekről is. A változást itt is a Hermina honlapja hozta meg. Megörültem a ki­ránduló csoportnak, bár igen soká, csak júniusban tudtam elmenni egy ki­rándulásukra. Mindenesetre megle­pett. Ezen az útvonalon - a Normafától le Budakesziig - budakeszi lakosként és mivel a Normafánál volt az aerobik, már több tucatszor is voltam. De még­is: nem a nagy, kifárasztó távolság volt a lényeg, hanem hogy együtt voltunk és jól éreztük magunkat. A Makkos- máriához mentünk le, viszont volt egy kis társasági lét és élet is: közösen meg­beszéltük a klub eseményeit, a közeljö­vő terveit, volt közösségi játék, amiben a 20 és a 70 éves is jól érezhette magát, majd volt ott sportjáték is (pl.: kötélhú­zás). Ekkor fogalmazódott meg ben­nem a gondolat, az ember újra és újra "elveszti" az ártatlanságát. Ekkor már felvettem a kapcsolatot a LASS- egyesülettel is, ahova azóta is eljárok jógázni a többi taggal együtt és nagyon jól érzem magam. Augusztusban volt egy extra különleges klub-délután. Bo- tond a Vakok Kertjében szervezte meg, hogy néhányan megmutatják az Ifjúsá­gi Klubnak a vak-pingpong rejtelmeit és szépségeit. Na, aki ismeri, annak nem mondom el, hogy milyen a vak­
pingpong, aki pedig nem ismeri, az csak keressen egy alkalmat, hogy meg­ismerje. Mert szerintem egy fantaszti­kusan jó kisjáték. Ez előtt még nem is­mertem, de majd el fogok ide is járni. Természetesen minden meccset elvesz­tettem, de nem kaptam ki annyira, mint a Boti - ll:0-ra kiverte magát egy alkalommal -, de egy alkalommal majdnem nyertem, csak a vége 12:10 lett, de nagyon jó volt és ez a lényeg. (Más kérdés, hogy fokozatosan javult az eredményességem, ami fokozza az
■X
ember kitartását is.) Elménydús fá­radtságot és örömet is éreztem utána.
A Braille-olvasás
Szerencsémre, tudok még olyan jól látni és olvasni, hogy ne legyen létszük­séglet. Korábban nem is vágytam rá, hogy tapogassam a lapot, tehát nem is gondoltam arra, hogy szükséges lehet- e. Aztán ahogy a Herminába komo­lyabban betagozódtam, megtaláltam a VÁI-honlapját is és egyértelművé vált az is, hogy el kell sajátítanom, még mi­előtt késő és akkor kell kapkodnom. Valahonnan hallottam, hogy Louis Braille hogyan alakította ki az ábc-jét. Aztán innen-onnan (gyógyszeres do­boz) összeszedtem néhány karaktert, ami után elkezdtem kialakítani az ábc- t. Akkora lelkesedésem volt, hogy a
X
VAI Braille-oktatásán nem is akartam részt venni, mondván ezt MAGAM­TÓL is el tudom sajátítani. (Még egy autodidakta tanulás!) Júniusban gon­
doltam egy merészet és felkerestem a Braille-könyvtárat. Gondolom, szegény Páll Erikát - a könyvtárost - meg is lep­tem: olyasvalaki akar beiratkozni, aki még nem is tud olvasni! Túljárt az esze­men és az Öreg néne őzikéjét ajánlotta: könnyű olvasmány, szinte mindenki is­meri, nem tartalmaz rövidítéseket és rövid. Na, gondoltam, van még néhány SÍK újságom - most már tudom, mit je­lent ez a kifejezés - abból olvasgatok még néhányat és a hétvégén elkezdem a tanulást. Aha! Ember tervez és a kí­váncsiság végez! Kedden kikértem, csütörtökön már betűzgettem! Hogy egy oldalt másfél óra (!) alatt olvastam el? Kit érdekelnek ilyen pórias, földi dolgok? Egy idő után már 50 percre le­ment! Aztán vissza. Hogy egy-egy szó kibetűzése több percbe, esetleg 10-15 percbe is belekerülhetett! Smafu! Ol­vasgatás közben az ujjaimat váltogat­tam, hátha valamelyikkel jobban ér­zem. A legprofibb a bal hüvelykem volt - sőt még most is az. Ujj váltáskor per­ceket vesz igénybe megtalálni a pontos helyet, ahol tartottam. De még az is "örömet", jó szórakozást adott, hogy hosszas tapogatózás után tudtam csak kitalálni, mi van ott a papíron. Jól mu­lattam magamon: hát ezt is félreolvas­tam - esetleg újból rosszul. Legszebb emlékem az, amikor az őz a kis gidáját a "kórházba" viszi. Ismertem a törté­netet, tehát inkább csak kisejtettem, il­letve kitaláltam a szavakat. Na, szóval olvasom: e-l-t, tudtam, mi fog követ­kezni: eltört a lába, és passzol is a foly­
tatás: -ö-r-t... csakhogy, hoppá, van még itt két karakter pluszban! Nekifu­tottam még párszor: eltört+2 karakter, eltört+2 karakter, eltört+2 karakter. Na, jó hagyom, majd megbeszélem az Erikával, ezt a versszakot letudom és kész, alszom. Na, hát a reggel szó sze­rint meghozta a megvilágosodást! Eltö­rött! És a plusz két karakter a helyén! 11 oldal 10 nap alatt! nem rossz arány egy kezdőtől! Következőnek Erika Tatay Sándor Kinizsi Pálját adta kiol­vasni. Olvasmányos és ritka soros, igaz, rövidítéses - véleményem szerint bo- nyolításos. Hát az első kötet 105 oldala 28 nap alatt ment, de nem adtam fel. A lényeg, hogy most már stabil Braille-ol- vasó vagyok - 2 hónap alatt.
A VERCS
Vakok Elemi Rehabilitációs Csoport­ja. Talán felesleges is kifejteni, hiszen ebben a körben majdnem mindenki ta­lálkozik ezzel. Mégis, kezdetben elég nehéz volt megjegyeznem. Nem pasz- szolt össze a két szó: elemi meg rehabi­litáció. Na, ma azért már egyértel­műbb. Amikor 2011 végén megtalál- tam a VAI honlapját és azon belül a szolgáltatásokat, már "felosztottam" magamban, mikor mit fogok elvégezni. Ember tervez és önmaga változtatja meg a Terveit. Na, hát idő közben elsa­játítom a Braille-ol vasasát, úgyhogy az már felesleges, de a többi jöhet. Mivel munkám van, egyértelmű volt szá­momra, hogy bejárásosan - azaz ambu-
lánsan - végzem el az okításokat. Re­mélem, tanáraimat - Fekete Csillát és Laub Juditot - sikerül azzal meglep­nem, hogy jó gyorsan tudunk haladni, mivel amit már megtanultam, azt igyekszem már most az életben begya­korolni. Kifejezetten csak azokat, ami­ket már vettünk. Amikor tömegkö- zlekedek, átváltok a jelző-sétapálca botra, de a kölcsön hosszú fehér bot már eljött velem a közeli boltba, jelzés és segítés, illetve gyakorlás céljából. Otthon már meg is rökönyödtek: "Ennyire romlik a szemem?" Ugyanis amint megtanultam a bot előtti techni- kákát, én azokat már használom is. Es ez úgy tűnik, mintha vakon keresgél­nék olyan helyen, amit nagyon jól isme­rek. Az eredeti elképzelésemtől eltérő­en a közlekedés elnyúlik a novemberbe, legalább a Csilla is tapasztalja, ponto­san mi is az, amit látok.
Vakok Világa
Az újságot már a kezdetektől fogva olvasgatom - mármint az egyesületi tagságom kezdetétől fogva - és hihetet­len hatása van rám. Egész egyszerűen megmutatta számomra, hogy igenis, le­het értelmes életet folytatni a vakság, illetve a látásromlás után is és nem kell egyből feladni az ÉLETet. A legmegle­pőbb az, hogy ezt a konklúziót a 2011. októberi és novemberi számokban megjelent nekrológokból vontam le magamnak. Ott írtak egy könyvtáros Sorstársról, aki megvakult és nem az,
hogy mindent feladott volna, hanem a Braille-könyvekről egy tartalomjegyzé- kes összeállítást készített és ami fonto­sabb: értelmesen, a maga és környeze­te számára is hasznosan töltötte le az életét - látás nélkül. Már ezek az első számok megérlelték bennem azt a gon­dolatot, hogy ezt a hihetetlen pozitív változást, amit kaptam - úgy összessé­gében a Sorstársaktól - valahogyan megháláljam Nekik - Nektek.
Aztán olvastam a VV-ben az egyik gyógypedagógus-tanuló diploma-mun­káját, aki kielemezte a vakság megélé­sét a vak költők versein keresztül. Na­gyon érdekes - és furcsa, de nincs rá jobb szó - nagyon élvezetes mű. Majd megvettem az Oda a fényhez antológiát - egyelőre még síkban, a Braille annyi­ra nem megy jól, hogy élvezetes olvasás legyen belőle. A versek között vannak kifejezetten szépek. Mégis a sok vers között, amelyek börtönként, vagy félel­metes jövőként írják le a vakságot, én az ÚJ LEHETŐSÉGET és a másfelé haladó életet érzem benne, amit szerin­tem a legjobban Gábor József fogal­maz meg Emlékeznék című verse vé­gén:
"Dekát nincsen abban semmi,
jól meg lehet így is lenni;
ettől még az ember lehet ember s boldog."
...és ez a lényeg!
Obenausz Tamás
Felhívások, programajánlók
Üdülés Balatonbogláron 2013-ban
A tavalyi évhez hasonlóan idén is megnyílik a balatonboglári üdülő! A szolgál­tatások a megszokottak lesznek: napi háromszori főétkezés, tévészoba, vak ping­pong, lengőteke, vízi-bicikli kölcsönzés, büfé, és megszokott lesz a kellemes, nyu­godt környezet is.
Az egyes turnusok szokás szerint csütörtöktől szerdáig tartanak, a szobák csü­törtökön 10 órától foglalhatóak el, és azokat szerdán 10 óráig kell elhagyni. 2013- ban a szezon már megkezdődik májusban.
Elő és utószezonban az üdülést napokra is lehet kérni.
A nyári főszezon június 27-től augusztus 21-ig tart.
Azoknak a nyaralóknak, akik nem az MVGYOSZ tagjai a helyszínen a nyara­lás végén személyesen kell kifizetniük az idegenforgalmi adót, amelynek ára kb. 400 forint éjszakánként, fejenként.
A tavalyi évhez hasonlóan lehetőség van egy hetes nyaralásra is! Jelentkezéskor üdülési előleget kell fizetni, amely az üdülés teljes összegének a fele. A befizetés történhet személyesen, csekken, vagy előzetes egyeztetés után banki átutalással, (bankszámlaszám: 64400044-30091893-31100019). Befizetési csekket az MVGYOSZ tagegyesületeinél lehet kérni. Az üdülési ár további összegét a nyara­lás megkezdésekor az üdülőben kell rendezni.
Pénzt csak igazolt kórházi kezelés esetén fizetünk vissza!
A jelentkezéseket a tavalyi évhez hasonlóan Szombath Tiborné (Kati) fogadja a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületénél 1146 Bp. Hermina út 47-es szám alatt személyesen, illetve telefonon a 06-1-384-8440/108-as vagy a 06-1-273- 0755-ös telefonszámon hétfőn, kedden és csütörtökön 10-15 óra között, pénteken 8-12 óra között. Szerdai napon a félfogadás szünetel.
A jelentkezéseket 2013. február 4-től fogadjuk.
Az üdülés áráról csak ekkortól tudunk tájékoztatást adni, mely megtekinthető lesz a www.herminaegyesulet.hu honlapon is.
Egyéb információkért az üdülő üzemeltetője, Otlakán Gyula hívható a (20) 967-0446-os telefonszámon, és őt kell keresni a vasútállomásról az üdülőbe való beszállításhoz is!
Rejtvény-játék
Sudoku
A szúdoku, angolos átírással sudoku egy logikai játék, melyben megadott szabályok szerint számjegyeket kell el­helyezni egy táblázatban.
A játék neve egy hosszabb japán ki­fejezés rövidítése. Az eredeti név jelen­tése: "a számjegyek csak egyszer szere­pelhetnek" szúdzsi va dokusin ni kagiru).
A játék ma ismert változatát az ame­rikai Haward Garns alkotta meg 1979- ben. A rejtvényt a Dell Magazines adta ki Number Piacé címmel. A játék 1986- ban nagy népszerűségre tett szert Ja­pánban, mikor a Nikoli kiadta a játék japán változatát. A nemzetközi siker 2005-ben érkezett el.
A szúdoku meglepően egyszerű sza­
bályokon alapul - igazán nem az a faj­ta rejtvény, amiről azt gondolnánk, hogy álmatlan éjszakákat okoz. Egy 9 x 9 négyzetből álló nagy négyzetben kell elhelyezni a számokat 1-től 9-ig úgy, hogy egy tetszőleges sorban, oszlopban és háromszor hármas négyzetben mindegyik szám csupán egyszer for­duljon elő.
Segítségül bizonyos számokat előre megadtunk.
A helyes megfejtést beküldő olvasó­ink között kisorsolunk egy 2013-as asz­tali naptárt.
A játékhoz jó szórakozást és eredmé­nyes fejtörést kívánunk!
Angyal Gábor

Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
Hungárián Federation of the Blind and Partially Sighted
1146 Budapest, Hermina út 47.
Telefon: (36-1) 384-8440 - Tel./Fax: (36-1) 384-5028 Honlap: www.mvgyosz.hu - E-mail: titkarsag@mvgyosz.hu
Adószám: 19002464-2-42
Adomány számla: 11714006-20012704
Szolgáltatásaink:
Hangoskönyvtár - Braille-könyvtár
Segédeszközbolt
Kedd és csütörtök: 10-18 péntek 8.30-12

Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége