Szemfenék-infarktust kapott az autóbuszon
Gurszki Sándor somsályi lakos azt
mondja, neki minden kínja, baja akkor kezdődött, amikor munkanélkülivé vált.
Azt az állapotot egyszerűen képtelen volt feldolgozni. No, de hallgassuk őt!
– 1945-ben születtem.
Édesanyám a háztartást vezette, édesapám a somsályi
szénbányánál dolgozott elektrolaka-tosként. Hárman
voltunk testvérek. Az általános iskolát Somsálybányán
végeztem, majd Ózdra mentem szakmát tanulni. Három év után asztalos szakmunkás
lettem. Az első munkahelyem az Ózdi Szénbányászati Tröszt Som-sályi
Üzemében volt. Majd a 70-es évek elején a farkaslyuki
üzembe kerültem, ugyancsak asztalosnak. 1972-ben megnősültem. Feleségem az ózdi
vasgyárban dolgozott. Farkaslyuk után egy ózdi
munkahelyre kerültem asztalosnak és mindenesnek. 1990-ben munkanélkülivé
váltam. Ez kétségbeejtő helyzetet teremtett számomra. Azon töprengtem, mi lesz
a gyerekekkel, a családdal? 1994-ben rokkantsági nyugdíjba kerültem. Nem sokkal
ezután cukorbeteg lettem. Ennek szövődményeként folyamatosan romlott és romlik
a látásom. 2006-ban egy autóbuszon utazás közben szemfenék-infarktust kaptam.
Borzasztó érzés volt. Az orvos azt mondta: ezzel megúsztam egy agyvérzést.
– Mindkét szemét megtámadta a
baj?
– Csak a bal szememet. Nem is
tudom, mi lett volna, ha mindkettőt baj éri.
– Család?
– Három gyerekünk van. Marika
Halászteleken vegyésztechnikus. Két gyerek édesanyja.
Szabolcs szegedi lakos, asztalos, náluk is két gyerek van. Ádám még
legényember. Budapesten telepedett le és egy nagyáruházban dolgozik.
Visszagondolva a kezdetekre, csak azt tudom mondani, hogy minden szép és jó
lett volna, ha engem nem tesz tönkre a munkanélküliség.
Kerékgyártó Mihály