Zilahi György, a Győr-Moson-Sopron megyei egyesületnek a közelmúltban az
egészségi állapota miatt leköszönt elnöke írta:
„Nagy örömet szereznénk Derdák Józsefnének, ha megjelenne az írása a
”mi újságunkban”, ahogy ő
nevezi a Vakok Világa című lapot. Mindig megcsodálom
szerény, kiegyensúlyozott életviteléért, békés lelkületéért, s azt a készségét is, amivel ő, egy kevés látással bíró
asszony, viszonyul a közösséghez.”
Íme, eleget tettünk a
kérésének, méghozzá azzal a meggyőződéssel, hogy e szép vers közreadásával
nemcsak Derdák néninek szerzünk örömet, hanem
olvasóinknak is.
(A szerk.)
Imádom a gesztenyefát,
azt a sok-sok fehér gyertyát,
amikor virágzik.
Mintha sötét néma éjbe
minden ágon mécses égne,
épp olyannak látszik.
Alatta egy törött padon
repül, száll a gondolatom
vissza, messze távol.
Boldogít sok régi emlék,
amikor a vadgesztenyét
virágozni látom.
Ahogy a gesztenyefák
ágain a fehér gyertyák
lassan mind leégnek,
úgy hamvadnak egymás után,
sorsunk rövid országútján,
felettünk az évek.
Lesz, hogy már csak egy
gyertyaláng
fog halványan pislogni ránk,
mert szökik az élet.
Szeretem a gesztenyefát,
habár tudom, hogy a gyertyák
lassan mind leégnek.