Új szoftver-üzemeltetőként vallja:
A magam mögött hagyott évek
mindegyike mozgalmas, izgalmakkal teli volt számomra – kezdi élete történetének
elmesélését Bukovenszkiné Borza Mária, a mintegy hétszáz fős kis település,
Csincse lakosa.
– A miskolc-diósgyőri
kórházban születtem 1965-ben. Van egy öcsém is. Mezőcsáton érettségiztem a
Nógrádi Sándor Gimnáziumban. Már gyermekkoromban voltak problémák a szememmel,
ezért kerestem olyan munkát, amellyel kímélhettem. A Lenin Kohászati Művek
telefonközpontjának kezelője lettem. Munka mellett elvégeztem a Fáy András
Közgazdasági Szakközépiskolát, amely könyvelői, statisztikusi és ipari tervezői
képesítést adott.
1990-ben férjhez mentem. Ezt
követően nem sokkal nekiláttunk családi házat építeni, ami évekig eltartott. Ez
idő alatt a szüleimnél laktunk. A ház kalákában épült. Édesapám is
segítségünkre volt kőműves szakmunkásként. 1994-ben költöztünk be az új házba.
Első gyermekünkkel, Tamással, aki 1992-ben megszületett és most a miskolci
Kandó Kálmán Szakközépiskolába jár, angol-informatika szakon. Második
gyermekünk, Ádám, 1996-ban jött a világra. Ő általános iskolás Mezőkövesden.
Nagyon szeret korcsolyázni. A miskolci
Jégvirág szinkron korcsolyaklub tagja. Februárban a junior kategóriában
csapatával megnyerte a magyar országos bajnokságot.
A férjem a helyőcsabai
cementgyárban dolgozik, erősáramú villamosberendezés-kezelő. Csincséről jár be
dolgozni minden nap.
Időközben látásom annyira
megromlott, hogy 1995-ben leszázalékoltak. A látáscsökkenésem 95%-os lett.
Ugyancsak abban az évben létszámcsökkentés címén elküldtek a munkahelyemről. A
betegségem vele született szürkehályog, ami szerencsés esetben kevésbé okoz
bajt, de az évek múltán felgyorsulhat, s ez nálam be is következett.
2003-ban tudomásomra jutott,
hogy beszélő számítógép is létezik, sőt azzal kapcsolatos informatikai képzés
is, Budapesten. 2004 januárjától három hónapon át jártam is erre a képzésre,
ami sok ismeretet nyújtott. Amíg tanultam, a nagymama vigyázott a gyermekekre.
Ez nagy segítség volt számomra. Időközben megtudtam, hogy a szövetségünk tagjai
számára a Budapesti Műszaki Főiskola ECDL-tanfolyamot szervez. Jelentkeztem,
felvettek. Mind a hét modulból sikeres vizsgát tettem. Az utolsó modulvizsga
júniusban volt. Ez az egész képzés három évig tartott. A bizonyítvány révén
lehetővé vált, hogy munkalehetőséget kapjak. Szeptembertől
szoftver-üzemeltetőként dolgozom, oktatok a Vakok és Gyengénlátók
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületénél, Miskolcon. Alapfokú számítógépes
oktatást tartok az egyesület székházában JAWS típusú képernyőolvasó szoftver
segítségével.
Itt jegyzem meg, hogy a
főiskolán egy vak oktatónk volt Ecsedi Csaba programozó matematikus
személyében, aki zseniálisan oktatott. Nekem ő a szakmai példaképem.
Nagyon örülök annak, hogy
sorstársaimnak segíthetek, s megkönnyíthetem napjaikat, életüket.
Kerékgyártó Mihály