Tapogatva érzékelhetik a térplasztikákat
Tapintható képzőművészet –
kézzel látó kiállítás címmel rendeztek tárlatot a miskolci Herman Ottó Múzeum
kiállítótermében.
Itt a szervezők a látóknak a
vakok és gyengénlátók világában teszik kézzel foghatóvá a „különbözőség”
érzését. Így saját bőrükön tapasztalják meg az emberek, mit jelent, ha
koruknál, nemüknél, származásuknál fogva megkülönböztetés éri őket, ha
fogyatékossággal élnek vagy hátrányos helyzetű településen laknak. A társadalom
ezen csoportjainak „különbözősége” valójában a valamihez való hozzáférésük
nehézségét jelenti. A tárlat, illetve a kiállítás a látók esetében kikapcsolja
az alapvetőnek ítélt látás érzékét, s ennek hiányával megküzdve kell a
műalkotásokat megismerniük.
A vakok és gyengénlátók
számára lehetőség nyílik a közvetlen műélvezetre. De úgy is mondhatnánk, hogy
ez alkalommal látóként mozoghatnak az egyébként „mindent a szemnek, semmit a
kéznek” elvén működő múzeumi környezetben.
Ezen a tárlaton egy időre
mindannyian, minden szempontból egyformák vagyunk. Valamennyiünk számára egyaránt
érdekes kalandot nyújt a szobrászi formanyelv megismerése. Közben ráeszmélünk,
hogy a plasztika a tapintás és a tudat művészete is. A kiállított alkotások,
plasztikák sajátos válogatást nyújtanak a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti
gyűjteményéből.
Röviden egy kis technikai
részlet: a látogatók sötétben „tekinthetik meg”, vagyis tapogatva érzékelhetik
a térplasztikákat. Láthatósági mellényt kapnak és bekapcsolt lámpák mellett
UV-fénnyel megvilágított, fehér színnel festett lábnyomok mentén haladhatnak a
kiállított tárgyak között. Ezt tette e sorok írója is.
Kerékgyártó Mihály