Tíz év után elfogytak a táncoló lányok
Mezei István immár több, mint húsz esztendeje tagja a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületének. Itt
az egyesületen belül sok sorstársának az életét megismerte már. Most
ismerkedjünk meg az ő életével is.
– Egerben születtem, de mezőkövesdi
lakos vagyok, ott is nőttem fel és ott jártam iskolába. Már akkor szemüveget
kellett viselnem. Az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után
ipari szakmunkásképzőbe jelentkeztem, ahol géplakatos szakmát tanultam.
1978-ban tettem eredményes szakmunkásvizsgát. Elhelyezkedtem, de a munka
mellett tovább tanultam. 1982-ben érettségiztem, 1983-ban
pedig technikusi minősítő vizsgát tettem.
– Jutott ideje szórakozásra
is?
– Igen. 1976-tól több éven át
tagja voltam a mezőkövesdi Matyó Néptáncegyüttesnek.
Európa számos országában szerepeltünk. Nekem ez jelentette a szórakozást, a
kikapcsolódást. Az együttes vezetője Mezei József volt. Minden jó lett volna,
ha a látásom nem gyengül. 1986-ban egy szemészeti vizsgálat során azonban
kiderült, hogy mind a két szemem glaukómás. Ekkor háromszoros volt a
szemnyomásom. Műteni nem lehet, csupán szemcseppekkel lehet „karbantartani”.
Akkor tagja lettem a miskolci vakok és gyengénlátók
szervezetének. Itt jó közösségre találtam a sorstársak körében. 1992-ben megalakítottam
öt párral a Metronóm Néptáncegyüttest, amely tíz évig
működött. Azért szűnt meg, mert a lányok „elfogytak”: férjhez mentek,
elköltöztek. A tánc helyett ma már tekézek a Denevér Sportegyesületben.
Sakkozni is nagyon szeretek a barátaimmal. A számítógép kezelését is
megtanultam. Az egyesületben elvégeztem egy tanfolyamot, amelyről ECDL-bizonyítványt kaptam.
– Megtudhatnánk valamit a
szüleiről is?
– Már édesanyámnak is
probléma volt a szemével, ezért ő is tagja, sőt elnökségi tagja is volt a Szövetségnek.
Nagyon szerette a verseket, rendszeresen részt vett szavalóversenyeken és sok
díjat kapott. 1991-ben hunyt el. Édesapám lakatos és vízvezeték-szerelő
szakmunkás volt. A Kismotor- és Gépgyárban dolgozott. Nagyon szerette a
szakmáját. 2002-ben hagyott itt bennünket örökre.
– Önnek van saját családja?
– Igen. 1989-ben
megházasodtam. Feleségem kezdetben könyvelőként dolgozott, de ma már ő is
rokkantsági nyugdíjas. 1994-ben született meg Bernadett nevű kislányunk, aki ez
év szeptemberében kezdi meg a hetedik osztályt. Bízunk abban, hogy neki már nem
lesznek olyan egészségügyi gondjai, mint amilyenek nekem voltak és vannak.
Kerékgyártó Mihály