„Látássérültek
masszázs sátra a Balaton-átúszáson”
A fiaimmal fotókat nézegetünk
a számítógépen. Csak színes foltokat látok, de milyen jó, hogy mégis pontosan
tudom, miről szólnak a képek, mert ott voltam. ..
Ott voltam július 28-án
Balaton-bogláron, a Balaton-átúszás érkező oldalán. Remekül szervezett verseny,
ahol mindenki csak magát győzheti le. A beérkezők reggel 9-től először csak
egyesével másznak ki a vízből, aztán tömegesen érnek partot, miután legyőzték
az 5,2 km-es távot Révfülöp és Boglár közt. Az utat vitorlások és csónakok sorfala biztosítja.
A beérkezőket számítógéppel
regisztrálják, és már lehet is enni, inni és feszíteni a barátok előtt az ÁTÚSZTAM feliratú pólóban, amit senki más nem kaphat meg,
csak az, aki tényleg átúszta. Edzett fiúk, szép lányok, pocakos férfiak,
kitartó nők, egy 87 éves úr, egy 6 éves kisfiú, családok és baráti körök, egy
mozgássérült lány és híres bokszolók jönnek ki a vízből mosolyogva, némelyek
futva, mások kissé reszkető lábbal. Mindenki nyugodt, vidám és türelmes még a
hosszas sorban állások közben is.
Sorban állás
pedig mindenütt van, még az egyesületünk masszázs sátra előtt is, egész nap.
A Somogy megyei masszőrök egy
csoportja vállalta, hogy az átérkező sportolókat megajándékozza egy jóleső
masszázzsal. Sokan igénybe veszik a látássérültek kedves gesztusát. Van, aki
délután akár fél órát is vár a felüdülésre. A masszázságyakkal berendezett
katonai sátorban folyamatos a beszélgetés. A sportolók barátságosak, érdeklődők
a látássérültek iránt, de a maszszőrök is megtesznek
mindent azért, hogy mindenki elégedetten távozzon. Sorstársunk, Zsebi Károly is
beáll segíteni, miután átúszta a Balatont.
Tőlem a rendezvényszervezők
két másik megye egyesülete után érdeklődnek, hogy ott teremtsenek kapcsolatot
látássérült masszőrökkel. A sorstársak és a sportolók jóízű beszélgetését
figyelve élvezem, ahogy a pályázatírásokból ismerős, hűvös szavak: „Célunk a
vakok élethelyzetének megismertetése és elismertetése”, forró és jókedvű
valósággá válnak. Délután a főszervező meglátogat bennünket. „Ugye, jövőre is
jönnek?”… Hát persze!
Dányádiné Molnár Cecília