Bográcsban főtt a finom gulyásleves
A Látássérültek Regionális
Közhasznú Egyesülete (LÁRKE) júliusban autóbuszos kirándulást szervezett a
Bakony szélén levő kis községbe, Súrra, melyen
szüleimmel pártoló tagokként vettünk részt.
Jöttek a résztvevők
Budapestről, Székesfehérvárról, Fehérvárcsurgóról, Bodajkról és Mórról. Mi pedig Agárdról. Odaérkezésünkkor a Kokas Fogadó tulajdonosai pálinkával, üdítővel, pogácsával
kínáltak bennünket. Folytak már az előkészületek az ebédhez. A bogrács alatt
ropogott a tűz. Benne pedig fődögélt
a gulyásleves. Ezt követően a felújított parasztház kertjében eltöltött némi
pihenés, és énekelgetés után körülbelül egy 3 km-es gyalogtúrára indultunk a 40
fős csapattal Súrról – Csatkára, Cseri Zsuzsa
vezetésével. A vendéglátóink tanácsára, hogy rövidebb legyen az út, a határ
felé vettük az irányt. Később a túrajelzések figyelembe vételével haladtunk
tovább a tűző napon, a tikkasztó forróságban, amikor harmadfokú hőségriadó volt
szinte az egész országban. Így nem volt könnyű dolgunk.
Mentünk tökön-babon
keresztül, földes úton, porban, építési törmelékek között az enyhülést adó
erdei sétányokra áhítozva. Várva, hogy árnyas részre érjünk. Aztán rövidebb
pihenő után végre odaértünk Csatkára, a romák egyházi emlékhelyére. Ezen a
területen található egy hidegvizes kút, ahol, mint a
kacsák, úgy fürödtünk a hosszú, fárasztó út után. Itt szokták tartani a többek
által jól ismert csatkai egyházi búcsút. Az erdőben
van egy szép templom, amelyre jellemző a romák által kedvelt színkavalkád, és a művészien kidolgozott szentképek. Egy
kis kápolnában pedig II. János Pál pápáról egy nagy
fénykép látható. A kápolna mellett gyertyagyújtásra volt lehetőség. Az udvarban
van egy szabadtéri oltár, és a hozzá tartozó ülőhelyek. Ennek végében van egy gyógyvízűnek vélt forrás, és egy kisebb kegybolt, ahol
különböző kegytárgyakat vásárolhatnak a turisták.
A kimerült társaság kérésére
az autóbusz sofőrje értünk jött, és az emlékhely közelében várt minket. Mikor viszszaértünk a fogadóba, finom bográcsgulyással és
pogácsával vendégeltek meg bennünket.
A délután folyamán lovas
kocsikázásra nyílt lehetőségünk. Letértünk egy erdei útra. Ott áll egy erdei
kis ház, a helyben tevékenykedő erdészeknek a pihenőhelye.
A fogadó kertjében töltöttük
a fennmaradó időt. Énekeltünk gitárkísérettel, beszélgettünk, pihentünk, jól
éreztük magunkat. Akinek kedve volt hozzá, kipróbálhatta a célba lövést nyíllal, de volt, aki
focizott, kártyázott. A csoport egy része pedig
megmártózott a tulajdonos házánál levő medencében.
Bölcsics Mariann