A naiv hiszékenység a bűnhöz tárja ki az ajtót
Nem Pesten történt, amit
hallotok – idézhetnénk Petőfi Sándor ismert költeményét, de, sajnos, azok az
esetek, amiket most leírunk, nagyvárosban épp úgy előfordulhatnak, mint egy
kistelepülésen.
Az idős látássérült férfi
egyedül volt otthon, amikor két idegen becsöngetett hozzá. Mivel egyikük hangja
nagyon hasonlított az unokájáéhoz, gyanútlanul ajtót nyitott nekik. Az idegenek
egy székhez kötözték, összeszedték a lakásban található készpénzt, s az egyéb
értékeket, majd távoztak. A kár többszázezer forint volt.
Egy masszőrként a lakásán
dolgozó férfi beengedte a soron következő páciensét, akivel együtt viszont egy
óvatlan pillanatban egy másik ember is beosont az ajtón. A hívatlan elbújt a
függöny mögött, s amíg a masszőr dolgozott, összepakolta a házban lévő
értéktárgyakat és kereket oldott.
Az emberi naivitás és
hiszékenység végtelen, mondhatnánk, hozzátéve, hogy csak elvetemült emberek
élnek vissza a valamilyen fogyatékkal élők kiszolgáltatott helyzetével. De ma
ilyen világot élünk, s a bajokat jobb megelőzni, mint utólag elemezni, miként
kerülhettük volna el azokat.
Dr. Ormossy Attila
ezredestől, Ferencváros rendőrkapitányától kértünk tanácsot: mit tehetnek a
látássérültek, hogy a leírtakhoz hasonló atrocitásokat elkerülhessék?
– Az elkövetők igyekeznek
olyan célszemélyeket találni, akik valamilyen oknál fogva kiszolgáltatottabbak
embertársaiknál. Ilyenek például az idős, egyedülálló vagy a fogyatékkal élő
emberek. Olyanok, akik éppen fizikai állapotuk miatt nehezebben tudnak
ellenállni valamilyen támadásnak. Szerencsére nincs információnk arról, hogy
vakok sérelmére sorozatosan követnének el ilyen cselekményeket. Nem
specializálódnak erre a bűn útjára lépők.
– S nem kell attól tartani,
hogy egyre inkább veszélyeknek lesznek kitéve a vak és gyengénlátó emberek?
Hiszen morális érzéket aligha várhatunk a betörőktől, zsebtolvajoktól,
rablóktól.
– Fontos tudni, hogy az
elkövetők mindig felderítik előzetesen azt a környéket, ahol bűnös cselekedetre
készülnek. Feltérképezik a célszemélyeket maguknak, hogy ki lehet alkalmas
arra, hogy áldozatukká váljon. Vagy az adott lakókörnyezetben élő informátoruk
segíti őket ebben, vagy egy naiv szomszéd, aki gondolkodás nélkül
felvilágosítást ad lakótársairól. Pedig gyanúsnak kéne találni, ha valaki
információkat gyűjt egy társasházban valakiről. Mert az biztos, hogy találomra
senki sem fog becsöngetni egy ajtón, mert mi van, ha a lakástulajdonos nem
egyedül, hanem népes családban él? Hiszen akkor a rablónak a bűncselekmény
elkövetésére semmi esélye sincs.
– A vak emberek gyakran
kapnak az utcán segítséget idegenektől. Akik például beléjük karolnak, úgy
vezetik át őket a forgalmas útkereszteződésen. Mire ügyeljenek ilyenkor a
látássérültek?
– A testközelséggel bizony
vissza is lehet élni. Legjobb, ha a vak ember belső zsebbe vagy más
rejtekhelyre teszi a ruhájában az értékeit, hogy azokhoz könnyűszerrel ne
lehessen hozzáférni. Olyan helyre, amit sem a profi, sem a botcsinálta
zsebtolvaj nem találhat meg. A járműveken való közlekedésnél gyakran
lökdösődést imitálva lopják el az utasok pénztárcáját. Gyanús lehet az is, ha
idegen nők simulnak férfiakhoz. Az úgynevezett markecolás szokott így történni,
amit gyakran ittas személyek sérelmére követnek el.
– Ha valaki becsönget egy
látássérültként élő emberhez és hivatalos személynek adja ki magát, az miként
győződhet meg arról, hogy az idegen igazat beszél?
– Bárki hivatkozhat arra,
hogy ő rendőr vagy más hatóságtól jött. Nem szabad rögtön ajtót nyitni, előbb
ellenőrizni kell, hogy a látogató tényleg onnan jött-e, ahonnan mondja. Ezt
telefonon is meg lehet tudni, de ne az idegentől kérjük el a számot, mert
lehet, hogy az ő általa megadott vonal végén éppen a bűntársai jelentkeznek
majd és vezetik félre a gyanútlan áldozatot. Ha rendőrként jelentkezik az
illető, meg kell kérdezni az azonosító számát és ellenőrizni azt az illetékes
kapitányságon. Az ajtót semmi esetre se nyissuk ki, amíg biztosak nem lehetünk
abban, hogy a látogató igazat mond. Higgyék el, nem árt az egészséges
bizalmatlanság, mert azzal nagyobb bajokat előzhetünk meg. S ha valaki nem
egyenes úton jár, következtethetünk erre a viselkedéséből is. Meg aztán ahogy
erőteljesebben érdeklődni kezdünk, az illető gyorsan a távozás mezejére lép,
nem kísérletezik tovább.
– És ha valaki hazakíséri a
látássérültet és egészen a lakásajtajáig viszi a bevásárló szatyrait?
– A végtelen nagy jóindulat
és segítőkészség is lehet gyanús egy idegentől. Vagy ne engedjük fel a
lakásajtónkig, vagy csöngessünk be egy szomszédhoz és akkor nem lesz mód a
bűncselekményre. Mert egy bűnöző, higgyük el, bármennyire is ügyes,
elriasztható, ha mi kellőképpen óvatosak vagyunk. Például ki szokták előre írni
a társasházban, ha jönnek a Főtávtól hőmérsékletet mérni. Az pedig képtelenség,
hogy hamis pénzt kapott a nyugdíjas és azt jöttek becserélni vagy ellenőrzik a
nyugdíjszelvényét. Ilyenkor ne dőljünk be a mesének, szólaljon meg bennünk a
jelképes riasztócsengő.
– S hogyan kerülheti el az
otthonában dolgozó látássérült a munkájából esetlegesen adódó
kiszolgáltatottságot?
– Az aznapi bevételnél több készpénzt
ne tartson otthon. Egyébként is célszerű a nagyobb összegeket a bankban, az
értéktárgyakat is biztonságos helyen tartani.
Érdemes lenne egy kamerát is felszereltetni, persze, a személyiségi
jogok figyelembe vételével. De a kamera rögzíteni tudja, ki, mikor jött be a
lakásba. Természetesen az a legjobb, ha a vak ember mellett van egy látó segítő
is. Vagy egy bizalmatlan kutya, s a bűnre áhítozó személy ilyenkor gyorsan
köddé válik.
A rendőrkapitány irodájából
kilépve feltűnik a lépcsőházban egy felirat: „Áldozat? Joga van a segítséghez!
Ha Ön bűncselekmény áldozata, az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő
Szolgálatánál tájékoztatják jogairól. Indokolt esetben azonnali pénzügyi
segélyben, erőszakos bűncselekmény áldozataként egyösszegű kárenyhítésben vagy
járadékban részesülhet. Részletes információ: 06-80-244-444.
Weboldal: www.im.hu”
Örülnék, ha egyetlen
látássérültnek sem kellene soha felhívnia ezt a telefonszámot.
Garamvölgyi Annamária