Áprilisi lapszámunkban olyan
csodagyerekekről esett szó, akik a zsenialitásukhoz csak nagyon rövid életet
kaptak a sorstól. Most elmondom nektek egy olyan csodagyerek történetét, akinek
szomorúságba hajló élete talán hosszabb is volt, mint amennyire ő szerette
volna.
Frankl Móric Pécsen született
1873. október 22-én. Néhány éves korában már bámulatos fejszámoló művésznek
tekintették, s a bécsi Neue Freie Presse című újság 1878. szeptember 18-án
olyan cikket közölt róla, hogy annak hatására előbb egy tudóstársaságban, majd
a főúri szalonokban, végezetül pedig Ferenc József császár és magyar király
Udvara előtt is bemutathatta rendkívüli képességét.
Az Udvarnál a következő
feladatot kapta: A birodalom hadseregében van 82 gyalogezred, 26 lovasezred, 11
tüzérezred és 22 vadászzászlóalj. Megmondták neki, hány század van egy
ezredben, mennyi zsoldot kapnak naponta, továbbá azt, hogy mennyi a tisztikar
létszáma és a tisztek fizetése. A kérdés: mennyit tesz ki a hadsereg fizetése
egy napra és mennyit egy évre?
A kérdést egy vezérkari tiszt
kalkulálta ki. A kis Móric négypercnyi fejszámolás után bemondta az eredményt.
Csakhogy csupán a napi zsold összege volt azonos nála a vezérkari tiszt által
kiszámított összeggel. Az évi zsold nem. Az uralkodó pár és a főhercegek
elnézően mosolyogtak: „Hiába, no, kisgyerek még!” De a kisfiú megszólalt: „El
tetszettek felejteni, hogy Őfelsége születésnapján dupla zsoldot kap a
hadsereg, ezért van az eltérés!” Na, erre aztán lett nagy ünneplés, Erzsébet
királyné (Sissi) meg is csókolta a kis zseniális Móricot.
Akinek ezzel elkezdődött a
diadalútja. Európa fővárosai és uralkodói versengtek a kicsi Móric
fellépéséért.
Aztán hirtelen véget ért a
diadalút. Az a csodálatos fejszámoló képesség, ami egy kisgyereket érdekessé
tett, a nagy kamasszá nőtt fiú esetében már senkit sem érdekelt. És ekkor
derült ki az is, hogy a temérdek pénzt, amit a csodagyerek a fellépései után
kapott, azt az édesapja felelőtlenül elpazarolta az utolsó fillérig.
Móric 1932. május 19-én az
Erzsébet-szeretetotthonban halt meg nyomorban és nincstelenül.