Újabb munkahelyek fogyatékosoknak

Kevés munkáltató látja meg az értékeket

 

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat Akkreditációs Főosztálya ünnepélyes keretek között adta át azt az alap tanúsítványt a Magyarországi Református Egyház Vakmissziója lelkipásztorának, amely lehetővé teszi fogyatékosok hoszszú távú foglalkoztatását.

A hazai egyházak közül a Református Egyház Vakmissziója volt az első, amely alap tanúsítványt kapott február végén az ÁFSZ-től annak érdekében, hogy fogyatékosokat alkalmazhasson rehabilitációs bértámogatással. A hat hét alatt lefolytatott és 200.000 Ft költséggel járó hatósági eljárás során a hivatal munkatársai fölkeresték a misszió debreceni, budapesti és nádasdladányi telephelyét, ahol különös figyelmet fordítottak az akadálymentes környezet, a fogyatékosok munkavégzésének felté-teleire és az alkalmazottak dokumentumainak vizsgálatára. A tanúsítvány öt évre szól, és húsz fogyatékos alkalmazását teszi lehetővé.

A Vakmisszió jelenleg hét súlyosan látásfogyatékos és egy mozgássérült embert alkalmaz képességeinek megfelelő munkakörben teljes, illetve részmunkaidőben. Van közöttük hitoktató, német fordító, lelkipásztor, gyógymasszőr. A következő hónapokban további fogyatékosok felvételét tervezik.

Mindez kettős célt szolgál: fogyatékosok alkalmazását és a Vakmisszió küldetésének megvalósítását.

Magam is azon szerencsések közé tartozom, akik munkába állhattak a Vakmissziónál. Áldás számomra ez a lehetőség, mert sok előítélettel találkoztam álláskeresésem során. Hiába van hitoktatói és gyógypedagógiai asszisztensi végzettségem, hiába értek felhasználói szinten a számítógéphez, ez nem számított. Voltak munkáltatók, akik nyíltan kimondták, hogy a vakság a probléma, ám voltak olyanok is, akik a legkülönbözőbb kifogásokkal jöttek elő. Ma még sajnos kevés munkáltató látja meg a fogyatékos emberben rejlő értéket. Maga a fogyatékosság ténye megbénítja őket. Kiváló ellenpélda erre a Vakmisszió.

Kapcsolatom a misszióval nem újkeletű. Mivel (mindenképp) az egyházban szerettem volna szolgálni, így már régebben is vállaltam önkéntes szolgálatokat. Nagy örömmel töltött el, amikor a misszióvezető lelkipásztor állást ajánlott nekem a Vakmissziónál. Kimondhatatlan öröm számomra, hogy immár hivatalosan is szolgálhatok embertársaim és sorstársaim javára, mint hitoktató és fogyatékosügyi referens.

Szívből kívánom, hogy e példán okulva más szervezetek is rálépjenek arra az útra, mely végén megkaphatják a fogyatékosok foglalkoztatására feljogosító határozatot, ezáltal reményt és jobb életminőséget nyújtva fogyatékos embertársainknak.

 

Durgonics Tamás