Az Ungaria emlékezetes koncertje Szegeden
A 15 éves Ungaria
zongoranégyest hogyan lehetne Szegedre csalni? Ezen töprengtem. Eszembe jutott:
mi lenne, ha meghívnám gyermekeim iskolájába, hiszen egy jótékonysági
hangverseny mindig jól jön egy Alapítvány számára. Megkérdeztem az
illetékeseket. Mindenki örömmel fogadta. Az iskola és a művészek is.
A szülői munkaközösség és mi
is ugyanazt az időpontot jelöltük meg a koncert napjának. Gondoltam: ez jó jel,
biztos nagy siker lesz.
Meghívó, jegyek,
megbeszélések, majd elérkezett a hangverseny hete.
Kettős érzések kavarogtak
bennem. Vajon lesznek elegen, akik meghallgatják őket? Megvalósul a cél, amiért
létrejött? Támogatva lesz az Alapítvány kellő mértékben? Megéri a fáradság,
amit ezek az emberek – az Ungaria – vállalnak a gyermekekért? Hiszen hajnalban
kell felkelniük, hogy Mosonmagyaróvárról, illetve Budapestről ideérjenek. Majd
a gyors próba, öltözködés, TV-riport és a koncert…
Már a kezdés előtt tíz
perccel kezdtek eloszlani a kételyeim. A tornaterem telítettsége egyre jobban
meggyőzött arról, hogy érdemes volt fáradozni! Eszembe jutottak gyermekeim
szavai: Anya, ne aggódj, úgyis győz a jó! Az első taps, az érdeklődő
gyermekszemek és a csend, ami az egész koncert alatt jelen volt, egyre jobb
érzéssel töltött el. Sikerült!
Örülök, hogy az Ungaria
megmutathatta, hogy mire képesek azok az emberek, akiknek az életét a szeretet
vezérli.
Tudom, hogy a lelátón ülő sok
ember még sokáig fog emlékezni erre az estére, ahol a zene mellett valami más
is jelen volt.
„Jól csak a szívével lát az
ember…”
Köszönet azoknak, akik
segítettek, akik nem sajnálták az idejüket, hogy valami elindulhasson.
És végül a legnagyobb
köszönet a művészeknek, akik még a mostoha körülmények közt is vállalkoztak
erre a műsorra!
Farkas Jácinta