Az alkotó lángelmékre utólag
rendszerint rámondták, hogy csodagyerekek voltak. Mozartról tudjuk, hogy
mielőtt írni megtanult volna, már komponált. Bolyai
Jánosról is közismert, hogy 12 éves korában a VI. gimnáziumi osztálynak
megfelelő vizsgát tett, matematikából villámgyors felfogású volt, s tacitusi
nyelven – vagyis a legtökéletesebb stílusban – fordított magyarból latinra.
Tudunk azonban olyan
csodagyerekekről is, akik még náluk is nagyobb tehetséget csillogtattak, mégsem
vitték sokra az életben.
A Győrhöz közeli Szemere községben született az 1710-es évek legelején egy Argay Antal nevű fiúcska. Hatéves volt, amikor egy náluk
lakó tudós tanítani kezdte, bámulatos eredménnyel: a gyerek napok alatt megtanult írni-olvasni, 12 nap alatt megtanult latinul, s
apját egy 28 soros verssel köszöntötte. Hogy mi lett a további sorsa, nem
tudjuk.
Körülbelül száz évvel később,
vagyis 1811-ben született Praun Zsigmond Ottó
Nagyszombatban, ahol huszárkapitányként szolgált az édesapja. Már kétéves
korában olvasott, s mire betöltötte a két és fél évet, iskolába járt. Minden
tantárgyból megelőzte iskolájának minden tanulóját. Rendkívüli zenei
tehetségnek mutatkozott. Négyéves korában már a bécsi Burg-színházban
bűvölte el hegedűjátékával a közönségét. Végighangversenyezte Európát. 19 éves
korában oroszországi hangversenykörútra indult, Krakkóba érve azonban 1830.
január 5-én meghalt.
Egy évvel később, 1831-ben
látta meg a napvilágot Filtsch József. Ötéves volt,
amikor csodás zenei tehetségéről áradozott az Erdélyi Híradó. Hétévesen Bécsbe
vitték. Nemcsak koraérett művésze volt a zongorabillentyűknek, de csodálatosan
tudott rögtönözni is. 1841-ben elragadtatta a pesti úri közönséget. Ezután
Párizsban Liszt és Chopin tanítványaként fejlődött tovább. Hangversenyeire
tódult a nép. Diadalainak sorozatát 1845-ben a halál szakította meg: gyönge
testét a tüdőbaj támadta meg és Velencében végzett vele.