A cipekedéstől mentesülnek a Braille-szövegek olvasói
„A
könyvnek értéke van.” - írja Kosztolányi. Szavai még ma is időt állóak a
technika rohamos fejlődésének ellenére, mert az írott betű, a kézzel másolt
kódexek, majd Gutenberg óta a nyomtatott könyvek végigkísérik az embert egy
egész életen át.
Az olvasás a nyugodt
kultúrálódás, az információk és ismeretek megszerzésének egyik elengedhetetlen
módja. Ehhez nélkülözhetetlen a „látó szem”. A vak ember a kezével „lát” a
pontírás (Braille) segítségével, amelyet Louis
Braille 1825-ben tökéletesített a Charles Barbier
által a katonáknak kifejlesztett „éjszakai” titkosírás alapján. A nemzetközileg
is elfogadott írás tette régen és teszi lehetővé ma is, hogy a vak és aliglátó emberek is olvashassanak, tanulhassanak és
kielégíthessék tudásvágyukat. Ennek egyik fontos színtere a könyvtár.
Magyarországon Budapest a
pontírású könyvek „tárháza”. A Vakok Általános Iskolája az ott tanuló diákoknak
tartja fenn könyvtárát, a Magyar Vakok Országos Szövetsége (MVGYOSZ) ezen szolgáltatását pedig a 14. életévét betöltött minden
látássérült személynek nyújtja.
A könyvtár jelenlegi
szolgáltatásai: az olvasók tájékoztatása, valamint a kölcsönzés lebonyolítása,
amelynek ma két formájáról beszélhetünk. A Budapesten és környékén élő
sorstársak kölcsönzési időben (kedd, csütörtök 9-18 óra, péntek 9-12 óra) az
MVGYOSZ székházába járnak be a regények, versek, mesék, ismeretterjesztők, stb.
köteteiért, míg a vidéki olvasóknak postán (ingyenesen, ajánlott küldeményként)
érkeznek meg a kért könyvek.
Azt tapasztalom olvasóim
körében, hogy sokszor problémát jelent a könyvek hazaszállítása, a könyvtárba
történő nehézkes eljutás. Ennek okai több mindenben rejlenek. A
Braille-táblával, pontírógéppel, egyszóval kézi másolással átírt könyvek
egy-egy kötete (része) a nagy enciklopédiák, lexikonok súlyával vetekszik. A
táblával átírt könyv ritka soros, kétoldalas; az írógéppel másolt
pedig egyoldalas, sűrűsoros, így egy-egy kötet terjedelme egyformának mondható.
Egy 300 oldalas könyv pontírású változata átlagosan 10 kötetnek felel meg. A
kétoldalas, sűrűsoros nyomtatás terjedelme fele az előbb megemlítettnek.
Kezdetben ezt a lemezírógép és a hozzá tartozó sajtoló szerkesztő tette
lehetővé. A lemezre Braille-ben átírt anyagot
préselték át papírra. A ma még használatos módszer mellett a technika rohamos fejlődésével
megjelent a számítógépes előállítás és nyomtatás, amelyekre az előbbi
paraméterek ugyancsak jellemzőek. Előnyük, hogy súlyukat tekintve könnyebbek,
több példányosak, hátrányuk, hogy kevésbé tartósak: pontjaik kinyomódnak,
műanyag spirál gerincük eltöredezik. Röviden összefoglalva: a könyvek mérete A/4-es, tömegük nagy, ezért egy-egy hosszabb írásmű
elszállítása egyszerre gyalogosan nem is lehetséges.
A felsorolt problémák a „házi
szállítással” orvosolhatóak. Ennek ötlete az olvasóimmal, azok hozzátartozóival
történő beszélgetések során merült fel bennem; hogy ez megvalósulhasson, fel
kellett mérni olvasóim körében, hogy ki az, aki élne a lehetőséggel. Én szóban
és levélben egyaránt tájékoztattam kölcsönzőimet. Az igények felmérését a
Hermina Egyesület is segítette.
A könyvtár ezen új
szolgáltatása a Budapesten élő lakosoknak nyújthat nagy segítséget. A könyveket
havonta egyszer, előzetes megbeszélés alapján, az MVGYOSZ székházából
gépkocsival szállítják (oda és vissza) az ügyfeleknek. A szolgáltatás 500
forintért vehető igénybe. Kapcsolatot az olvasó velem, a könyvtár dolgozójával
tarthat:
- az 1/384-84-40-es
telefonszámon,
- e-mailben: Pall.Erika@mvgyosz.hu,
- levélben, amelyet az 1146.
Budapest, Hermina út 47. szám alá várok.
Bízom benne, hogy ez segíti
az olvasók kényelmének biztosítását, kiszolgálását, igényük szerint a
könyvekkel történő rendszeres ellátásukat. Reménykedem abban is, hogy ez a
szolgáltatás többeket arra serkent, hogy átéljék a „belső olvasás” örömét és
növekszik a pontírást olvasók száma.
Páll Erika