Méregdrága sütemény- és
krémcsodák kelletik magukat a főváros egyik legpatinásabb cukrászdájában. Az
elegáns nők és férfiak között egyszer csak feltűnik két elhanyagolt külsejű
fiatalember. Egyikőjük fizetés után a tányérra tett süteménnyel elindul az
üzletből kifelé. A felszolgálók utána szólnak:
- Nem szabad kivinni az
utcára a tányért!
A másik, baseballsapkás
férfiú, visszajön az ajtóból, hanyagul odahajít egy ezrest az egyik fehér
fityulás alkalmazott elé és pökhendien szól:
- Mit akarsz, kisanyám, hol
keresel meg te napi 150 000 forintot, mint én?! Na,
itt a pénz a koszos tányérodért!
Az üzletben a döbbenet
csendje. A helyzetet valahogy még a külföldiek is értik. Megint bemutatót
kaptak egy kis magyar valóságból.
(Garamvölgyi)