A tanár elmagyarázza a
diákoknak, hogy a nyelv milyen nagy szerepet tölt be az ember életében.
Az egyik diák ezt a
gondolatot a vizsgán így fejtette ki: A nyelv teszi lehetővé, hogy beszéljen az
ember. A nyelv emeli az embert az állatvilág fölé. Ha például a disznó beszélni
tudna és azt mondaná: “Én disznó vagyok”, akkor az már
nem disznó lenne, hanem ember.
*
A kicsi Ottó meglátogatta a
nagynénikéjét. Rövid beszélgetés után körbejárta a néni karosszékét és így
szólott:
- Lennél szíves egy pillanatra
felállni, nénikém? Szeretnék megnézni valamit.
- Mit akarsz megnézni?
- Tegnap apukám azt mondta,
hogy te csak ülsz egy nagy rakás pénzen.
*
A tízéves Pedrót ebéd után
megkérdezte az anyukája:
- Mit mondott a tanárod a
házi feladatodra, amit tegnap este csináltál?
- Azonnal látta, hogy apám
segített a számolásban.
- Miből vette észre?
- Azt mondta, lehetetlen,
hogy ennyi hibát teljesen egyedül csináltam volna.
*
Miután a tanár hosszan
elmagyarázta, miért nem lehetséges élet levegő nélkül, egy tanulónak feltette
az ellenőrző kérdést:
- Nos, tehát mondd meg nekem,
miért annyira fontos a levegő az ember számára?
- Azért, mert levegő nélkül a
bicikli és az autó kerekét nem tudnánk felpumpálni.
*
Egy kőműves az álláson
vakolta a ház homlokzatát, amikor megéhezett. Leszólt egy, az utcán a száját
tátó fiúhoz:
- Vennél nekem a pékségben
egy zsemlét?
- Nagyon szívesen.
- Itt van egy frank. Két
zsemlét kapsz érte. Az egyiket megeheted.
Öt perc múlva visszajött a
fiú, egy zsemlét eszegetve:
- Tessék, visszaadok ötven
centime-ot, mert csak egy zsemle volt már a pékségben.
*
Hannát a nénikéje és
bácsikája étterembe vitte, és sertéskotlettet rendeltek mindenféle finom körítéssel.
Evés közben a bácsika kése alól hirtelen kicsúszott a hússzelet és a padlóra
esett. Abban a pillanatban a szomszéd asztal alól odaugrott egy nagy kutya,
hogy felfalja a húst.
- Jaj, oda a kotlettem! -
kiáltotta a bácsi.
- Szó sincs róla! - nyugtatta
Hanna. - A kotletted a tiéd marad. Rögtön rátettem a
lábam, nehogy felfalja a kutya!
Eszperantóból fordította:
Cseri Sándor