Ha a Te dolgozatodban
képzavar, nyelvhelyességi hiba, logikai következetlenség fordulna elő, tanárod
azt kijavítaná. És ha egy nagy író írásművében fordulnak elő ilyen botlások,
azokat ki javítja ki? Erre Te azt mondod, hogy a nagy írók nem követnek el ilyen
vétségeket. Nem-e? Figyelj csak az alábbi példákra!
“...leszámolt
75 frankot, csupa kétfrankosban.”
(Flaubert)
“olyan karcsú volt, hogy
egyetlen férfikéz átfoghatta a tíz ujjával.”
(Charles Mérouvel)
“Guilleaume
jóravaló ifjú volt, de sohasem jutott eszébe, hogy a szív egyébre is való, mint
lélegezni.”
(Musset)
“Napóleon hadi dicsősége? Eh!
Annak híre már szertefoszlott. Való igaz, hogy nagy csatanyerő volt, de ettől
eltekintve, a legkisebb tábornok is szakavatottabb volt nála.”
(Chateubriand)
“Megállottak és hátat
fordítva a viharnak, egymáshoz tapadtak, szemtől szembe, négy kézzel tartva az
esernyőt.”
(Flaubert)
“Apponyi
gróf nem valamely hasznos madár, hanem falánk holló. Ez a magyar ragadozó
szeretné úgy felfalni a bárány fejét, hogy maga a bárány életben maradjon. A
huszadik században ez nem lehetséges!”
(Lev
Tolsztoj)
“Oly szomorú volt, mintha az
utolsó élőlény temetési menetét követte volna.”
(J.H.
Rosny)
“Este volt, a kandalló
mellett ültek s teájukat szürcsölték, anélkül, hogy
egy szót szóltak volna. Egy óra hosszat tartott ez az ártatlan társalgás,
azután hazamentek.”
(Philaréte
Charles)
Botlanak hát a lángelmék is,
de közben fölényes biztonsággal járnak a hegyormokon.