Egykor, nem is oly régen, a
hentesüzletekben lehetett kapni meleg debreceni kolbászt és különféle főtt
húsokat is. Sok ember, ha napközben megéhezett, az ilyen hentesüzletekben
enyhítette éhségét.
Így volt ez Székesfehérváron
is, az egykori Galla-féle hentesüzletben, ahol
többször vásároltam magamnak valamilyen jóízű falatot. Egyszer úgy kérdeztem az
ismerős hentesemet, hogy kaphatok-e meleg túrót. Arra gondoltam, hogy a sertés
mindig túrja a földet. Rövid gondolkodás után a hentes viszszakérdezett:
konnektorral kérem-e? Ugyanis a konnektor a sertés orrára hasonlít. Attól
kezdve, ha bementem abba a boltba és főtt sertésfejet kívántam vásárolni, azt
így kértem: Kérek 30 deka meleg túrót, konnektorral. Egyik vásárlásomkor a
hentesem visszakérdezett, hogy adhat-e hozzá egy kis lapátot is? Ez a sertés
fülét jelentette, de kimondva úgy hangzott, hogy kislapátot is. A jelen lévő
vevők csak néztek ránk, mint a bolondokra, hogy egy hentesüzletben túrót,
konnektort és kislapátot kérve fejhúst kap a vevő.
Mindez a napokban azért
jutott eszembe, mert az egyik helyi autóbusz-megállóban valaki a hátam mögül
előre szólt: Tetszik kérni túrót, konnektorral? Az én régi hentesem volt. Ő a
szemével ismert meg engem, én pedig a fülemmel
ismertem meg őt. Kérdésével szinte a fiatalságomat hozta vissza.
Varró Gusztáv