Magasan képzett gyógypedagógusok oktatnak
Különleges játékok, olvasótelevízió, “Ne felejts!” dosszié. Ezek az eszközök
nem egy meseváros tartozékai, hanem a Gyengénlátók
Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és
Diákotthona épületében folyó különleges pedagógiai munka kellékei.
Ez az intézmény 1956-ban
Csepelen egy kétszintes családi házban kezdte meg önálló működését. Többször is
költözött, míg végül a mai, Miskolci úti korszerű épületben talált otthonra.
Itt jól elférnek a gyengénlátó és aliglátó
gyermekek. Mivel ez az intézmény országos beiskolázású, diákotthonában 100 tanulónak jut hely, most 76
gyermek lakik itt.
Miközben Mándi
Tiborné általános igazgatóhelyettessel bejárjuk az
iskolát, megtudom, hogy már az épület tervezésénél gondoltak például arra is,
hogy a fény milyen szögből világítsa meg a termeket. Hiszen a látásproblémákkal
küszködő gyerekeknek fontos, hogy ne zavarja őket munka közben az ablakokon
rossz irányból érkező napsugár.
Az általános iskolában ép
intellektusú gyengénlátó, aliglátó,
valamint a halmozottan sérült, tanulásban akadályozott gyengénlátó,
aliglátó tanulókkal külön-külön tagozaton
foglalkoznak a szakképzett pedagógusok.
A technika fejlődése lehetővé
tette, hogy azok a gyerekek is, akiknek a látásuk 10 százalék alatt van - ők az
aliglátók -, ebben az intézményben tanulhassanak.
Feltéve, hogy vizuális beállítottságúak és tudják használni a rendelkezésükre
álló modern eszközöket. A gyengénlátók
látásteljesítménye 10-33 százalékig terjed.
Ma már egyre korszerűbb
optikai segédeszközök szolgálnak itt is a látás javítására, például a
távcsőszemüvegek erős korrekciót jelentenek, és sokat segítenek az elektronikus
olvasókészülékek is.
A gyerekek beiskolázásához a
Látásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és
Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ szakvéleménye szükséges. Komplex
vizsgálaton diagnosztizálják a szakemberek a gyerekek szembetegségét,
megállapítják látásteljesítményüket és tanulási képességeiket. Ezután a szülőkkel együtt döntenek arról, hogy a gyermekek
többségi iskolában vagy a gyengénlátók iskolájában
tanuljanak-e tovább.
Azok a kicsik, akik a gyengénlátók iskolájában kezdik tanulmányaikat, a
személyiségfejlesztést szolgáló sokoldalú oktatásban-nevelésben részesülnek. A
kötelező tanítási órák után nagy számban tartanak a gyerekeknek rehabilitációs
célú egyéni és kiscsoportos foglalkozásokat. A látássérült gyerekek elsősorban
az információk megszerzésében akadályozottak, ezért az iskola pedagógusai
fejlesztő munkájukkal igyekeznek kialakítani neveltjeikben az önálló ismeretszerzési
képességeket.
Az egyik látásfejlesztő
tanár, Zsótér Zsuzsánna,
maga is látássérült. Így ő személyes példájával is meggyőzi a tanulókat arról,
hogy érdemes vállalni a nehézségeket.
Gyakran szerveznek ebben az
intézményben szülők iskoláját. Ilyenkor az ország minden tájáról érkeznek ide
az anyukák és apukák. S míg a gyerekek egy külön helyiségben játszanak, a
szülők tájékoztatást kapnak, és van mód a nevelési problémák megbeszélésére, a
tapasztalatcserére is.
Vargáné Mező Lilla, az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani
Intézmény vezetője, a térképen is mutatja: hol lakik az a több,
mint 500 látássérült gyermek hazánkban, akik a helyi általános- és
középiskolákba járnak. Ezért őket és pedagógusaikat utazótanárok keresik fel
időről-időre, viszik magukkal a vidéki iskolákba a “Ne felejts!” dossziét.
Ebben hasznos szakmai tudnivalók, tanácsok találhatók és arra intenek, hogy
akik látássérült gyermekeket tanítanak, sose feledkezzenek meg azok sajátos,
egyéni nevelési igényeiről. Az intézmény nyílt napokkal, továbbképzésekkel
segíti hatékonyan az integrált oktatást Magyarországon.
Különleges játékokat is lehet
kölcsönözni a módszertani intézményben. Ezeket az érzékszervek, a látás
fejlesztésére, a memória edzésére, a finom mozgások koordinálására tudják jól
hasznosítani.
Az egyik teremben Rosta
Georgina 6 esztendős szombathelyi kislánnyal foglalkozik éppen Hegyiné Honyek Katalin
gyógypedagógus, aki utazótanár is. A foglalkozáson mindig jelen lehet a szülő
is. Georginát az édesanyja kísérte el, s örömmel tapasztalja, hogy gyermeke az
olvasókészülék segítségével felismeri a színes szárnyú pillangót.
A módszertani intézményben
egyébként még ma is dolgozik Paraszkay Sára
gyógypedagógus-pszichológus, aki fél évszázaddal ezelőtt főiskolai
hallgatóként, majd tanárként került ebbe az iskolába, amely akkor még a
Csökkentlátók Intézete nevet viselte.
Olvasókészülékből - népszerű
nevén “olvasótévéből” - 65 van az iskolában, közöttük 30 a színes. Mándi Tiborné gyógypedagógus és
közoktatási szakértő, aki immár 25 esztendeje dolgozik itt, elmondja:
rendszeresen részt vesznek a pályázatokon és az azokon elnyert pénzekből bővítik az eszközparkjukat. A gyerekek
kölcsönözhetnek nagyítókat, olvasópultokat, lámpákat. Sokan olyan jól veszik az
akadályokat a tanulók közül, hogy nemcsak a középiskolákba jutnak el, hanem
később felsőfokú tanintézményekben is tovább tudnak tanulni, s lesznek
nyelvészek, tanárok, jogászok vagy informatikusok.
Bieber Máriával is találkozunk, aki látássérült
gyógypedagógiai tanár, Braille-t tanít a gyerekeknek és hitoktató is. S hogy el
ne felejtsük: az iskolarádió lelke.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével jó az intézmény
kapcsolata. A gyerekeket hamar megismertetik az MVGYOSZ-tagság
előnyeivel, s gyakran átjárnak velük a szövetség székházában rendezett
különböző programokra.
Kulturális és
sporteseményekben a Miskolci úti intézményben sincs hiány. Saját uszodájukban
óvodás kortól tanulhatnak úszni a gyerekek. A Gyengénlátó
Diákok Sportegyesülete a fiatalok tanórán kívüli rendszeres testmozgását
szolgálja.
A családias hangulatot árasztó diákotthon programjaiba azok is bekapcsolódhatnak,
akik nem laknak itt. Vannak szakköri, sport- és művészeti foglalkozások, lehet
zenét is tanulni.
A Gyengénlátók
Általános Iskolája, Egységes Módszertani Intézménye és Diákotthona sok kitűnő
diákot nevelt már fel.
Az intézmény vezetői, élükön Jankó-Brezovay Pálné
igazgatónővel, pedagógusai és dolgozói rendkívüli ügyszeretettel hasznosítják
sokoldalú szakmai felkészültségüket a gyermekek javára és a társadalom
hasznára.
Garamvölgyi Annamária