Az időskori makula
degenerációról számos cikk látott napvilágot az elektronikus és az írott
sajtóban az elmúlt hónapokban. Ezekben az írásokban többnyire az állt, hogy e
súlyos, a látás elvesztését okozó elváltozás főleg az 50 év felettieket
érintheti.
Sajnos, vannak kivételek.
Közéjük tartozik Czagány László és ikertestvére,
Sándor, akik bár csak 47 esztendősek, hosszú évek óta ebben a
visszafordíthatatlan szembetegségben szenvednek.
- Géplakatos a szakmám, s
megszereztem a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt is - meséli Czagány László. - Persze, ezeket a foglalkozásokat ma már
nem űzhetem. A családunkban senkit nem ért utol ilyen súlyos szembetegség. Mi
sem gondoltuk volna a testvéremmel, hogy egyszer így járunk.
- Nyolcadik osztályos
általános iskolásként kaptunk szemüveget, de csak 1,5
dioptriás kellett - veszi át a szót Czagány Sándor.
- Huszonéves korunkra azonban
egyre rosszabbul láttunk. Vizsgálták az okát, gyanakodtak toxikus hatásra,
munkaköri ártalomra, de egyik feltevés sem igazolódott.
A tarnaörsi
születésű ikrek élete abban is hasonlóan alakult, hogy mindketten a fővárosba
nősültek - alig egy hét különbséggel -, s egy-egy lányuk született, akik ma már
felnőttek. A család sokat jelentett számukra annak az elviselésében is, hogy
fiatalon leszázalékolták őket és sokáig nem találtak maguknak munkahelyet.
Anikó, Sándor felesége meglepődött, amikor az ismerőseik arról kérdezték, hogy
bírták ki együtt a megpróbáltatásokat.
- Az ember jóban-rosszban
kitart a társa mellett, hiszen ezért kötött házasságot - vallja a
fiatalasszony.
A makula degenerációt sajnos,
gyógyítani nem lehet. Czagány László és Sándor is
kénytelen volt elfogadni ezt a helyzetet. Keresni kezdték hát azt a közösséget,
amely befogadja őket. László 2000-ben, Sándor tavaly lett a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a tagja. Gyorsan
megértették magukat a sorstársakkal, s gyakran vesznek részt a közös
programokon. Úgy érzik magukat, mint egy család, hiszen közösek a gondjaik, de
az örömeik is.
A Czagány
ikrek az elmúlt esztendőben végre munkát is találtak egy rehabilitációs
foglalkoztatóban. Így most már újra hasznosíthatják tudásukat, kézügyességüket,
s újból van életcéljuk.
- Garamvölgyi
-