Halott a peronon
Mentősök állnak a metró
Ferenc körúti állomásának peronján. Arcukon szomorúság, itt már nem tudnak
segíteni. A földön egy idős férfi fekszik, arca fehér, ősz haja
összekuszálódva, sokdioptriás szemüvege a fejére csúszva. Mellette szatyrok, az
egyikből petrezselyem kandikál ki, a másikból mesekönyv és gyermekjátékok.
Valahol ezt a férfit hazavárják, de ő már soha többet nem fog a piacra menni, s
esténként mesélni a kisunokának. A mentősök fekete
lepellel takarják le és intézkednek az elszállításáról. Közben újabb
metrószerelvény érkezik az állomásra, utasok tömege tódul ki az ajtókon. Az
emberek ügyet sem vetnek a halottra a peronon, rohannak tovább a napi
elintéznivalójuk után. Észre sem veszik, hogy itt, a közelükben egy emberélet
most véget ért. Megint eggyel kevesebben lettünk.
(Garamvölgyi)