Vendégszereplés a hármasmalmi
Faluotthonban
A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja
az óév novemberében a szlovéniai Lendvára és Hármasmalom nevű faluba látogatott el.
Alkalmi idegenvezetőnk, Patyi Zoltán, elmondta, hogy Szlovénia területe 20256
négyzetkilométer, lakóinak száma 2 millió.
A mintegy ötezer lakosú Lendváról így írt Szunyogh Sándor
(1942–1998) muravidéki író: „Mi már rég Európában vagyunk...itt
van a világ közepe – mondjuk. Valamikor itt jeles római kori utak vezettek és
fontos útkereszteződések voltak.”
Lendván először a Makovecz Imre
tervezte művelődési házba mentünk. Ennek a művelődési háznak a díszítő
motívumai olyanok, mint Lendva fő utcájának régi
házai. Az épületben 444 nézőt befogadó színházterem van, modern színpaddal.
A város főúri családjai
között híresek voltak a Bánffyak, majd az Esterházy-ak. A lendvai vár az
utóbbi család idején épült, körülbelül 300 éve. Az e várban lévő
múzeum falai között a fegyver- és zászlógyűjteményt, valamint a Hetés népművészetét bemutató szőtteseket és egyéb munkákat
kerestük fel. A Hetés, mint kistájegység, Zala megye
nyugati szélén és Lendva környékén helyezkedik el. E
tájegységet is kettészelte Trianon. Zala György-emlékkiállítás volt a következő
teremben. Ő Lendva szülötte (1858–1937), szobrainak
másolatait láthattuk, tapinthattuk. Legismertebb művei: a budapesti millenniumi
és az Aradi vértanúk emlékműve. Egy másik helyiségben a len- és
kenderfeldolgozás eszközeit, termékeit bemutató
kiállítást tekinthettük meg.
A Muravidék egyik
központjában, Lendván még felkerestük a Szent Katalin templomot,
amely körülbelül 250 éve épült barokk stílusban. A szép templombelsőben a
magyar szentek emléke is látható. A közelmúltban történt meg a templom
felújítása.
A hármasmalmi
Faluotthonban, a vendégszereplés színhelyén, Bábovics
Irén tanárnő, a helyi népdalkör vezetője köszöntötte csoportunkat, közte Pozsonec Máriát, aki a szlovén parlamentben a magyar
nemzetiség képviselője, Gerencsér Józsefet, Hármasma-lom
község polgármesterét, Patyi Zoltánt, a helyi Magyar
Nemzetiségi Intézet munkatársát és Molnár Ferenc-nét,
a népdalkör művészeti vezetőjét. Ezután Bereczkné
Bihari Erzsébetnek, a Horizont Kultúrcsoport vezetőjének üdvözlő szavait
hallhattuk. Miként mondta: egy kis ízelítőt hoztunk hazaszeretetből, vallásból,
irodalomból, népdalokból és más zenei műfajokból.
E sorok írója is megszólalt
és egy kis visszaemlékezéssel kezdte: Budapesten 1989. november 18-án első alkalommal
szerepeltek Lendva környéki magyar együttesek,
versmondók. Méghozzá a Vakok Szövetségének székházában. Ugyanis ott tartotta
rendezvényeit havonta az akkor működő Népművészeti Baráti Kör 1980–1989 között.
E körnek a titkára volt Halász Péter, aki ma is a művelődés területén dolgozik.
1991 tavaszán is szerepeltek Lendva környéki
együttesek Budapesten. A produkciójukról általam felvett kazettát elküldtem a
rádió Népdalkörök Pódiuma című műsora vezetőjének,
Csapó Károlynak. Ő aztán szerepeltette is műsorában az alsólakosi
és a csentei népdalköröket, s akkor először
hallhattunk a Magyar Rádióban Lendva környéki magyar
dalosokat. 2004 nyarán pedig a látássérültek Lentiben
rendezett kistérségi találkozóján köszönthettük a hármasmalmi
népdalosokat.
Ezután Bereczkné
Bihari Erzsébet, az előadás szerkesztője és egyben műsorközlője, szólította
színpadra a szereplőket. A műsor első számát Gellér
Katalin énekelte a Honfoglalás című filmből. Valamennyi énekszámot Lu-kács Sándor
(szintetizátor) és Tábori József (dob) kísérte. A nyitó dal után Bereznainé Nagy Ilona mondta el Veres Péter: Én nem mehetek
el innen című versét, majd saját költeményeiből is
elmondott néhányat. Borsodi Zsuzsa pedig Gábor
Józsefnek, a Vakok Iskolája egykori tanárának költeményeiből adott elő.
Ezután vendéglátónk, a
Hármas-malmi Népdalkör, műsorából hallhattunk egy csokrot, benne: Szép Zalában születtem, Áti mennék a Kerkán.
Vendéglátóink meglepetésére
és örömére csoportunk tagjai szlovéniai magyar költők verseit adták elő. Gellér Katalin például Rozsmán Erzsébet: Legyek fehér tél
című versét mondta el. Ez volt a délután egyik meglepetése, hiszen a költőnő
ott ült közöttünk, és a saját versét meghallván ugyancsak meghatódott. A formai
eszközöket tekintve igénytelen, de a friss hó tisztaságához hasonló verset ide
másolom:
Legyek tél, fehéren szálló
hó.
Legyek fehér hótakaró.
Ne legyek olvadás,
fekete lucskos sár.
Legyek egy fény vakok szemén,
És lelkem maradjon fehér.
Legyek zöld falevél,
új remény.
Vihartól megtépázott kis
falevél.
Kis eltaposott fű az út
szélén.
De maradjon lelkem fehér.
Legyek magasan szálló madár,
ki fészket sosem talál,
de szabadon száll.
Legyek egy csepp víz
tenger hullámain.
De lelkem maradjon fehér.
Lucskos fekete sár
soha ne legyek én.
Legyek egy magas hegy
felhők felett.
Legyek egy elmúlás,
egy elfelejtett lény.
De lelkem maradjon fehér.
Idegenvezetőnk, Baksa Ernő, versmondóként is bemutatkozott. Varga József:
Meddig magyar a magyar? és Szunyogh
Sándor: Novemberi napsütésben című verseket mondta el. Rédai
Tímea modern népdalokat énekelt. A műsor komolyabb részének lezárása előtt Bereczkné azt mondta: a hagyományok ápolása mellett minden
embernek kell a hit, ami a lélek patikája. Ezután ő és Lukács Sándor egy verses
kompozíciót adott elő Ady: Köszönöm, köszönöm című istenes művére.
Az ajándékok átadása után Pozsonec Mária meghatottan köszönte meg csoportunk
szereplését: „ Amit ma itt átélhettünk, arról azt
szoktam mondani: találkoztunk az emberiség hullámhoszszán.
Azt szeretném, ha itt, a Muravidéken és másutt is ez a szellem, ez a szeretet,
ez az odaadás, ez az életkedv töltené el a lelkeket.”
Bereczkné Bihari Erzsébet bejelentette, hogy 2007-ben a
Kodály-év tiszteletére találkozót szervezünk határainkon belüli és azon túli
népdalkörök részére.
Lak István