A főhercegnő emlékét örökítették meg a hálás pestiek
Tiltakoztak a jó levegő védelmében
A 20. század elejére Herminamező a főváros elegáns oázisává fejlődött. Pest
Svábhegye - tartották akkoriban, és joggal. Jó levegő, szép parkok, hatalmas
kertek, fényűző villák, kényelmes gyógyszállók, szanatóriumok és jó vendéglők
várták a pihenni, nyaralni, gyógyulni vágyó pestieket. Az előző évszázadban
divatos vízgyógyászatra épülő egészségügyi intézmények mintegy megalapozták a
városrész későbbi és ma is élő jellegét: Herminamező
a betegek és a fogyatékkal élő rászorulók menedéke is lett.
Egyházak és gazdag polgárok
alapítottak itt kórházakat, szeretetotthonokat. Élen járt ebben az izraelita
hitközség jótékonysági egylete, a Chevra Kadisa, mely számos épületet emelt az Amerikai úton. Köztük
a legszebb az 57. sz. ház, mely 1908-ban Lajta Béla tervei alapján épült, és a
gyógyíthatatlan betegek ápolására szolgáló szeretetház volt. Ma itt működik az
Országos Idegsebészeti Intézet. A Chevra Kadisa később újabb épületekkel bővítette intézményeit az
Amerikai úton: 1914-ben felépítette az elaggott vakok, illetve az
elszegényedett kereskedők otthonát, majd 1941-ben még egy szeretetotthont
hozott létre. Ezek ma is a hitközség tulajdonában vannak
mint Szeretetkórház és Betegotthon.
A Bethesdáról,
a pesti német református egyház kórházáról, már esett szó
előző cikkünkben. A Bethesdát, mely korábban a
Terézvárosban működött, egy Bakody Tivadar nevű orvos
alapította, a homeopátia híve, aki német mintára, német orvosokkal és
nővérekkel működtette kórházát. A Hermina úti villát 1872-ben kórház céljára
vették meg a reformátusok a híres szállodatulajdonos, Bartl
János örököseitől. Az elegáns környéken a környező villatulajdonosok
tiltakoztak is a leendő kórház ellen, mondván, hogy a betegek rontják majd a
“főváros egyetlen üdülőhelyének levegőjét”. Érdekes adat, hogy amikor a
kórházzal szomszédos Róheim villában megtörtént a
merénylet Tisza István ellen, a grófhoz a Bethesdából
hívtak segítséget. Az évtizedek során a Bethesda is
újabb épületekkel bővült, s a kórház egy részét már a 19. század végén
nyilvánossá tették a felekezeten kívüliek számára is. Az első világháború alatt
hadikórházként működött, mint a “Műcsarnok hadikórház” egyik egysége. Később
szülőotthon lett, egy része le is égett, majd a második világháború után az Apáthy István Gyerekkórház költözött ide. A Bethesda a rendszerváltás óta ismét a református egyházé.
Szintén a pesti zsidó
hitközség építette 1901-ben a mai Uzsoki kórházat, ez
volt a Pesti Izraelita Nőegylet leányárvaháza. 1927-ben megvette az Országos
Munkásbiztosító Pénztár, s a szomszédos villákkal kibővítve létrehozta a
főváros legkorszerűbb gyógyító intézményét.
Adományokból építették fel
1911-ben a Mexikói út 63. alatt a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonát, mely az
első világháború alatt szintén hadikórház lett. A két háború között a kórház mellett
működött benne iskola és tanműhely is, ma kórház.
Lehetetlen még felsorolni is
a számtalan szociális intézményt: árvaházat, szülőotthont, menedékházat, aggok
és árvák házait, melyeket az egyházak alapítottak, vagy gazdag polgárok
adományaiból építettek, szép példájaként a gondoskodásnak és a szolidaritásnak.
Ez a törekvés és érzés vezette azt a két embert is, akik a város leggazdagabb
polgárai közé tartoztak: Lovag Wechselmann Ignácot és
nejét, Neuschloss Zsófiát. A férfi
építési vállalkozó volt, többek között a Dohány utcai zsinagóga
kivitelezője. Mikor 1903-ban meghalt, 3,5 millió
aranykoronát hagyott két alapítvány létrehozására. Az egyiket a tanítók
nyugdíjsegélyezésére, a másikat pedig vaknevelő
intézet létesítésére. Az alapítványok kezelését a pesti izraelita hitközségre
bízta azzal a kikötéssel, hogy a rászorulók felekezeti hovatartozás nélkül
részesülhetnek az alapítványok támogatásából. E nagylelkű gesztusnak, egy
gazdag vállalkozó nemes hagyatékának köszönhető, hogy száz évvel ezelőtt itt, a
Herminamezőn megszületett a Vakok Intézete. Az
alapítvány 1905-ben vette meg a Mexikói út 6. sz. alatti telket, ahol a már
említett Lajta Béla tervei alapján épült fel “Lovag Wechselmann
Ignác és neje, Neuschloss Zsófia Vakok Intézete”. Az
épület funkciója az évtizedek során bővült és változott. A húszas évektől itt működött
az izraelita süketnémák intézete, a terézvárosi izraelita nőegylet és más
egyesületek, intézetek. 1944-45-ben ebben a házban
volt az egyik zuglói gettó. Ma a Mozgásjavító Általános Iskola és Nevelőotthon.
Az adományozó nevét emléktábla őrzi.
Ma a vakok két legnagyobb és
legismertebb épülete a Herminán a Vakok Országos Nevelő- és Tanintézete - ahogy
ma a diákok is emlegetik: a “vakoda” - az Ajtósi Dürer sor és a Hungária körút sarkán, valamint a
Szövetség székháza a Hermina út 47. szám alatt. A mai iskola épülete 1904-ben
keletkezett, akkori elnevezése: Vakok Országos Intézete és Foglalkoztató
Műhelye. Később újabb épületekkel, vakok számára létesített otthonokkal
egészült ki. Ami a Szövetség székházát illeti, a pazar villa Lechner Ödön tervei alapján készült. Tulajdonosa, Sipeki Balás Béla nyugalmazott
főispán még életében átengedte a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek, mely
1941-ben költözött a Hermina útra, és működik itt azóta
is, mint a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetsége.
Ferencz Zsuzsa