A GYŐRI LÁTÁSSÉRÜLTEK REHABILITÁCIÓS KÖZPONTJA

Közös úton a közös célokért

A Vakok és Gyengénlátók Győr- Moson- és Sopron megyei Egyesülete 2005-ben a látássérültek számára létrehozott egy rehabilitációs központot. Mi, a Fehér Bot Alapítvány vezetői és munkatársai, érdeklődéssel figyeltük itt a Hajdúságban az új intézményről szóló híreket és elhatároztuk, hogy ellátogatunk Győrbe, “a vizek városába”. Az utazásra 2006. szeptemberében a Nemzeti Civil Alap támogatásával került sor. A szakmai tanulmányúton két mikrobusszal 16 személy vett részt.

Adományokból

A Zilahi György által vezetett szervezet, és személy szerint az elnök úr, mindent megtettek látogatásunk előkészítése érdekében. Kényelmes szállást és jó éttermeket foglaltak le számunkra. A háromnapos program keretében, a szakmai dolgok mellett, lehetőségünk volt a város és környéke megismerésére is.

Zilahi György és munkatársai a több mint 200 m2 területű rehabilitációs központban fogadták csoportunkat.

Az elnök úr a központ létrehozásáról elmondta, hogy az intézményt főként jótékonysági adományokból létesítették, s csak mi tesszük hozzá, hogy sok-sok munkával. Elsődleges céljuk az volt, hogy a látássérülteket kimozdítsák a négy fal közül, hogy “ne a macskát őrizzék otthon”. Ez a szellemes megjegyzés első hallásra derűt váltott ki, de pillanatokon belül megértettük, hogy ez a törekvés az első és talán a legnehezebb lépés a vakok rehabilitációs folyamatában. Megértetni a sorstársakkal, hogy a magányos, bezárkózó életforma csak szomorúvá teheti az embert.

Az intézményt felkeresők látás- és pszichológiai vizsgálatokon vesznek részt. A szemész és a pszichológus társadalmi munkában végzi a tevékenységét. Zilahi György hangsúlyozta, hogy a rehabilitációs folyamat kezdetén fontos annak tisztázása, hogy a sérült személy mennyi látásmaradvánnyal rendelkezik és milyen lelki állapotban van.

A tájékoztató után Zilahi György és munkatársai bemutatták az intézményt.

Szerintünk is fontos

Először a kézimunkaszobába néztünk be, ahol az agyagozást és szövést lehet megtanulni. Látogatásunkkor is dolgozott a teremben egy fiatalember. Örömmel mutatta meg félkész kerámia munkáját. Megnézhettük, illetve megtapogathattuk a műhelyben készült tárgyakat. Szerintünk is fontos, hogy kifejezésre juttathassák a bennük lévő tehetséget és kreativitást.

Megtudtuk, hogy az agyagozó foglalkozásokat egy önkéntes segítő kerámikus művész vezeti és ő gondoskodik az elkészült tárgyak kiégetéséről, színezéséről is.

A szövést is önkéntes segítő tanítja. Az érdeklődő sorstársak számára álló szövőkeret is rendelkezésre áll. Nagyon szép szőttesek mutatják a sorstársak kézügyességét. Vendéglátóink elmondták, hogy a kerámiák, a szőttesek piaci értékesítésére egyelőre nem gondolnak. Jelenleg csak az a céljuk, hogy az e tevékenység iránt érdeklődők kipróbálhassák tehetségüket és hasznosan töltsék szabadidejüket. Jelenleg még a kezdeti szakaszban járnak, az elkészült munkákat általában elajándékozzák. Mi is kaptunk néhány szép darabot.

A második szobában testedzésre van lehetőség. Nagyon érdekes és értékes eszközök segítik a fedett helyen mozgásra vágyó vakokat. Magunk is kipróbálhattuk a “hájrázót”, a futópadot és más eszközöket. Nagyon jó ötletnek tartjuk, hogy a lélek segítése mellett a testi fejlődésnek is szánnak időt és energiát, hiszen ez magabiztosabb fellépést kölcsönöz látássérült ügyfeleik számára. Ezenkívül az Egyesület dolgozói is felfrissülhetnek mind lelkileg, mind szellemileg egy kiadós testmozgás után.

Másrészről teljes mértékben megvalósul az esélyegyenlőség, hiszen az olyan testedzési formák, mint a futás és a “síelés”, elérhetővé válnak vak és gyengénlátó embertársaink számára is.

Játékos formában

A következő szoba a vakok kommunikációs lehetőségeit segíti. Itt van mód a Braille írás és a számítástechnika megismerésére és gyakorlására. Mint megtudtuk, Győrben is kevesen érdeklődnek a pontírás iránt, de örvendetes, hogy a számítástechnika az ügyfelek jelentős részét érdekli. A modern eszközök ismerete és használata napjainkban szinte elengedhetetlen, hiszen a munkáltatók nagy része megköveteli ezen ismeretek legalább alapfokú tudását. Itt mindezt elsajátíthatják, ha elég kitartással rendelkeznek.

Ebben a szobában találhatóak a vakok és gyengénlátók játékai is, amely eszközök a társas és egyéni szabadidőtöltést egyaránt elősegítik mind a felnőttek, mind a gyermekek számára.

Láthattunk olyan úgynevezett “játékot”, amely segíthet a látássérültek képességeinek felmérésében is. Jelenleg ezek az eszközök játékos formában segítik a rehabilitációs folyamatot.

Egy másik szoba tankonyhaként van berendezve, de megtalálhatóak ott egyéb háztartási eszközök is. Ez a szoba az önálló életvitelt elősegítő ismeretek átadására szolgál. Az elemi rehabilitációban fontos, hogy az ügyfelek olyan dolgokat tanulhassanak meg és gyakorolhassák be, amelyekről azt hitték, hogy nem lesznek rá képesek.

Nagy örömmel próbálják ki magukat egyszerű és bonyolultabb ételek elkészítésében, természetesen segítséggel. E közben megtanulják a konyhai eszközök biztos használatát, sőt pl. kedvenc ételük elkészítésében nem szorulnak később segítségre, ami szintén örömforrás számukra.

Egy újabb helyiségben bedolgozói munkára való felkészítés folyik. A győri egyesület és a Savaria Nett-Pack célvállalat megállapodott abban, hogy a foglalkoztató szervezet az egyesület rehabilitációs központjában egy depót létesít.

Az egyesület munkatársai a leendő bedolgozókat felkészítik a munkára és betanítják a dossziéhajtogatás munkaműveleteit. A munkavállalók itt kapják meg a munkát és itt kell leadniuk a kész termékeket is. Jelenleg az egyesület segítségével 24 látássérült végezhet bedolgozóként munkát.

Külön helyiségben folyik az orvosi vizsgálat, valamint a pszichológiai felmérés és segítségnyújtás.

Mi ilyen sorrendben jártuk végig a szobákat, de természetesen nem ez a sorrend érvényesül a rehabilitációs folyamat során. A sorstársakkal egyénileg, személyre szabott formában foglalkoznak. A rehabilitációs folyamat során figyelembe veszik a szükségleteket és a sorstársak személyes igényeit.

Az intézményben tett sétánk során visszaérkeztünk a társalgóba, ahol eszmecserével és vendéglátással folytatódott látogatásunk. Zilahi György elmondta, hogy miért festették a képen látható sorokat a fogadóhelyiség falára: Közös célért, Közös utamban Sohasem, sohasem vagyok magamban! Ezek a sorok kifejezik a hitvallásukat munkájukkal kapcsolatban, hiszen összefogással és lelkiismeretes, kitartó munkával sok vak és látássérült embertársuknak vannak és lesznek segítségére. Ezek a sorok útmutatásként szolgálnak munkájuk során.

Abban mindannyian egyetértettünk, hogy az anyagi háttér megteremtése munkájuk legnehezebb része. Jótékonysági rendezvényekkel, pályázatok elkészítésével próbálják a működési költségeket fedezni.

Ugyanazt a véleményt képviseltük abban, hogy a képzések és az elemi rehabilitáció mellett legfőbb hangsúly a vak és gyengénlátó ügyfeleik számára történő munkahelyek létesítésén van.

Sajnáljuk, hogy az országban működő hasonló egyesületek és alapítványok nem szerveznek tanulmányutakat egymás közelebbi megismerése céljából, mert az így kapott ötletekkel, információkkal fejleszteni lehet szolgáltatásainkat és ezáltal több segítséget nyújthatunk vak és gyengénlátó embertársainknak. Ez a legfőbb célunk.

Dr. Szabó Miklós