Közeledett a karácsony. Az
időjárás téliesre fordult: hidegek lettek az éjszakák és a nappalok is. A
városi polgárok nekilódultak az ajándékok keresésének. A háromtagú család:
anya, apa, 8 éves gyerek is így tett, természetesen beszámítva a rokonokat és a
barátokat.
- És mit kap Marci, a
zsemleszínű labrador? - kérdezte meg Andris, a
kisiskolás.
- Mindenki próbáljon
kitalálni olyat, aminek Marci örülni fog - mondta anya, akinek a legfőbb
segítője volt ez a hűséges vakvezető kutya.
Elérkezett a várva várt
pillanat, a világ elcsendesedett és a fenyőkön kigyúltak a gyertyafények.
A család is meggyújtotta a
gyertyákat, a fenyő alá csempészte az ajándékokat. És Marci? A fenyő körül
járkált körbe-körbe és egy-egy fóliába csomagolt “valamit” szimatolt. Természetesen
mindhárom műcsont volt, hiszen egy labradorról mi más
juthat az eszünkbe, mint az, hogy imádja a hasát.
Attól kezdve a karácsony
elképzelhetetlen volt a család negyedik tagja, Marci kutyus nélkül. Egészen 14
éves koráig, amikor az örök vadászmezőkre költözött.
Bartha Zsuzsanna