A családok támogatására szolgáló ellátások
A szociális törvényben
szabályozott pénzbeli és természetbeni ellátások ismertetését követően
kísérletet teszek arra, hogy a különböző jogforrásokban található, a családok,
illetve a gyermekek támogatására szolgáló ellátásokat ismertessem. Ennek során
számos jogszabállyal kell megismerkednünk, mivel - szemben a szűkebb értelemben
vett szociális ellátásokkal, melyeknek nagy többségéről a szociális törvény
rendelkezik, a családok támogatását célzó juttatások “elszórtan”, számos
különböző jogszabályban nyertek szabályozást.
A családok támogatására
vonatkozó két legfontosabb jogszabály a családok támogatásáról szóló 1998. évi
LXXXIV. Törvény (gyakran használt rövidítéssel: Cst.),
valamint a végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) kormányrendelet. A Cst. 3. § (3) bekezdése szerint: “A családnak nyújtott
ellátások az állam részéről biztosított olyan támogatások, amelyek elismerve a
család és a gyermekvállalás fontosságát - jövedelmi helyzettől függetlenül - a gyermeket nevelő szülőt illetik meg.” Mint az idézett
törvényrészlet is mutatja, a családok támogatására folyósított juttatások
sajátos ismérve, hogy azokat a gyermekre tekintettel, ám a gyerek törvényes
képviselője (általában szülei) részére folyósítják.
A Cst.
által szabályozott családtámogatási ellátások:
1. a családi pótlék,
2. a gyermekgondozási támogatás,
melynek két fajtája a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás,
továbbá
3. az anyasági támogatás.
A felsorolt támogatások közül
a legtöbb embert a családi pótlék érinti, hiszen erre a juttatásra jogosultak a
legtöbben. A családtámogatási törvény 6. §-a szerint: “A
gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel
járó családi pótlékot nyújt.” A családi pótlékra egyfelől jogosult a vér
szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a
személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és
az erre irányuló eljárás már folyamatban van, a nevelőszülő, a hivatásos
nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermeket ideiglenes
hatállyal elhelyezték. Ha a gyermek szülei együtt élnek, és a gyereket
együtt nevelik, nyilatkozniuk kell, melyikük kívánja a családi pótlékot igénybe
venni, mivel ugyanazon gyermek után egyidejűleg csak egy személy részére
állapítható meg az ellátás. A fentebb fölsorolt jogosultak részére akkor jár a
családi pótlék, ha a saját háztartásukban nevelt gyermek még nem érte el a
tanköteles kort, vagy tanköteles, egészen a tankötelezettség megszűnéséig,
valamint akkor is, ha a gyermek már nem tanköteles, de általános iskolai,
szakiskolai, vagy középiskolai tanulmányokat folytat - feltéve, hogy nem múlt
el huszonhárom éves. A közoktatási törvény értelmében a tankötelezettség annak
a tanévnek a végéig tart, melyben a tanuló a 18. életévét betölti. A sajátos
nevelési igényű tanulók (a fogyatékos diákok is e körbe tartoznak) esetében a
tankötelezettség a 20. életév betöltéséig meghosszabbítható.
Ha a gyermek nem családban,
hanem valamilyen intézetben nevelkedik, a családi pótlékot a vagyonkezelői
joggal felruházott gyám vagy eseti gondnok, illetve a szociális intézmény
vezetője részére folyósítják. Fontos rendelkezés ilyen esetben, hogy a családi pótlékot mindenképpen
elkülönítve kell kezelni, és a gyermek személyes szükségleteire kell fordítani.
Ez jelentheti a gyermek részére egyes szükségleti cikkek megvásárlását, vagy
akár zsebpénz fizetését is.
A fenti eseteken túl családi
pótlékra jogosult a 18. életévét betöltött tartósan beteg vagy súlyosan
fogyatékos személy, ha reá tekintettel 18. életévének betöltéséig magasabb
összegű családi pótlékot folyósítottak. Mivel látássérült olvasóink közül is
sokan részesülnek e rendelkezés alapján családi pótlékban, az erre vonatkozó szabályokra részletesen kitérek. Mindenek
előtt fontos tudni, hogy ebben az esetben a pótlék jogosultja maga a beteg,
vagy fogyatékos személy, továbbá az is lényeges, hogy ilyenkor az ellátás a 23.
életév betöltése után is folyósítható - korhatárra tekintet nélkül. A törvény értelmében azonban szüneteltetni
kell a családi pótlék folyósítását, ha a jogosult rendszeres jövedelemre tesz
szert. Szerencsére - a Cst. meglehetősen szűken
értelmezi a “rendszeres jövedelem” fogalmát. A törvény szerint ugyanis
rendszeres jövedelem az az adóköteles jövedelem, mely
három hónap átlagában eléri a minimálbér összegét. Az adóköteles jövedelem
általában a munkabért jelenti, nem számítanak adóköteles jövedelemnek a
nyugellátások, valamint a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági
támogatás sem. A családi pótlék folyósítását tehát akkor kell szüneteltetni, ha
a jogosult munkába áll, és az ebből származó jövedelme három hónapnál hosszabb
időn keresztül meghaladja a minimálbért. Mint a rokkantsági nyugdíj
szabályainak ismertetésekor már említettem, a szünetelés nem azonos az ellátás
megszüntetésével, mivel a szünetelés esetén a kizáró ok megszűnése után nem
kell az ellátást újra igényelni, csupán a kizáró ok megszűnését kell
bejelenteni. Ha tehát a fogyatékos személy adóköteles jövedelme már nem haladja
meg a minimálbért, akkor ezt a tényt bejelenti a folyósító szervnek, mely ebben
az esetben a Magyar Állam Kincstár illetékes területi hivatala. A bejelentést
követően a családi pótlékot újra folyósítják.
Dr. Oszvári
L. Ádám