A költőnek és gondolkodónak
egyaránt kiváló debreceni Rózsa Dezső javasolta, hogy mutassuk be olvasóinknak
dr. Andrasicz Sándort, a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi
Központ munkatársát, s egyben a Látásnélküli Világ Alapítvány elnökét, mert
“szerény ember, de nagyon jó lelkű”. Hogy ez a néhány szavas jellemzés mennyire
találó, arról az alábbi válaszokból olvasóink is meggyőződhetnek.
-Mit jelent a boldogság az ön
életében?
-Számomra a boldogságot az
jelenti, hogy van munkahelyem és foglalkoztatásom révén hasznos tagja lehetek a magyar társadalomnak. Ezt csak tetézi az az öröm, hogy tehetek valami hasznosat látássérült
embertársaim javára. Például szeptember 24-én egy nagyon jól sikerült
sportnapot rendeztünk. Az a 70-80 ember, aki akkor ott volt, nagyon jól érezte
magát, legalábbis vidám kacagásuk erre engedett következtetni. Szóval, nekem az
a boldogság, ha valami jót tehetek azoknak, akiknek arra szükségük van.
-Milyen terveket szeretne
valóra váltani?
-Mivel munkaügyi szervnél
dolgozom, azt hiszem, természetes, hogy sorstársaim munkához juttatását tartom
a legfontosabbnak. Hajdúszoboszlón, Püspökladányban, Komádi
és Vámospércs térségében szeretnék valamilyen
szervezett foglalkoztatást megvalósítani. Na persze jól tudom, hogy az ilyen
terv kivitelezése nem rajtam múlik, hiszen sok jó kezdeményezés megfeneklett
már valamilyen akadályon. Ha csak 25-30 ember munkához juthatna, már annak is
örülnék.
-Tapasztalatai szerint
milyenek az emberek? Jók? Rosszak?
-Szinte csak
jóakaratú, segítőkész emberrel találkozom. Hosszan sorolhatnám a
segítőkészség megnyilvánulásait, ha a mesemondó verseny, a sportnap, a
karácsonyi ajándékozás stb megrendezésére vagy akár
csak a számítógépem karbantartására gondolok. Szerintem a rossz ember nagyon
ritka, vagy legalábbis én nem tudom felismerni őket. Hiszen az
tőlünk függ, hogy másokban mit veszünk észre.
-Mi az Ön szórakozása?
-A regényolvasás. A modern
technikai eszközök lehetővé teszik, hogy ennek a kedvtelésemnek a szabadidőmben
nyugodtan hódolhassak.
Cseri Sándor