Az Eötvös-páholy vendégei voltunk

 

A kéttornyú nagytemplom még felhőbe burkolózott, amikor a város központjába érkeztünk. Aztán felragyogott a Nap és Debrecen a derűs arcát mutatta. A Kálvin tértől csak tovább kellett menni, s alig negyedóra múlva már az Eötvös utcában találtuk magunkat. Itt, a 22. szám alatt egy impozáns épületben működik november 1-től a kiemelkedően közhasznú Fehér Bot Alapítvány, s itt kap majd helyet a Hajdú-Bihar Megyei Látássérültek Elemi és Foglalkozási Rehabilitációs Központja.

Mindezt dr. Szabó Miklós, a Fehér Bot Alapítvány elnöke mondta el november 13-án azon a találkozón, amelyre a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének szolgáltató részlegei: a hangstúdió, a hangos és a Braille-könyvtár, a segédeszközbolt és a Braille-nyomda is meghívást kaptak e sorok írójával együtt.

A fáradhatatlan és mindent pontosan megszervező Rózsa Dezső, az alapítvány kulturális segítője gondoskodott arról, hogy a látássérültek időben értesüljenek erről az eseményről. Jöttek is sokan a cívis városból és a környékéről, s az esemény kellő publicitást is kapott, hiszen a helyi rádióadók és tévéállomások munkatársai szinte egymásnak adták a kilincset. 

A délutáni fórumon jelen voltak: dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ alelnöke, a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületének elnöke, Parai Sándor stúdióvezető, Erdős Imréné és Gaál Éva hangoskönyvtárosok, Páll Erika Braille-könyvtáros, valamint Péter Zsigmond, a Braille-nyomda vezetője és felesége, Péterné Csabák Erzsébet. A vendégek kaptak kérdéseket bőséggel, s mindenre szakszerűen válaszoltak.

Megtudtuk például, hogy az MVGYOSZ hangstúdiójában 38 ezer órányi hanganyagot tárolnak, ebből 30 ezret még a régi, analóg technikával rögzítettek. 2001 óta digitálisan készítik a hangfelvételeket. A legfrissebb kiadású könyvek pedig MP 3-as formátumban is megjelennek. Egy év alatt körülbelül 1400 órányi anyagot rögzítenek a stúdióban. Akik vidéken élnek és szeretnének hozzájutni a hangosköny-vekhez, postán kapják meg azokat.

A Braille-írásnak a számítógép és a hangoskönyv között van szerepe. A Braille-kultúra segít az anyanyelv ápolásában és idegen nyelvek tanulásában is. Fontos, hogy mindenki elérhesse azt az információt, amire szüksége van. A Braille-könyvtár is rendelkezésére áll minden olvasónak, a vidékiek postai úton, térítésmentesen juthatnak hozzá a pontírású kiadványokhoz.

A segédeszközbemutatót igen nagy érdeklődés kísérte. Többen sajnálatukat fejezték ki, hogy a segédeszközbolt vezetője nem volt jelen a találkozón.

 Sokan szerették volna a látássérültek életét megkönnyítő termékeket helyben megvásárolni. Mivel Debrecenben és a környékén nem egyszerű beszerezni például a speciális nagyítót, a megfelelő méretű fehérbotot vagy a braille-írógépet,  dr. Szabó Miklós megígérte, hogy ebben is segít. Tett is 100 ezer forintos felajánlást a Fehér Bot Alapítvány nevében, hogy a segédeszközök helyben -  és ezáltal olcsóbban - elérhetőek legyenek a látássérült emberek számára. Hasonló összegű felajánlásra kérte fel dr. Nagy Sándor elnököt is, hogy létrejöhessen egy megyei segédeszköz-bemutató bázis.

 A bejelentést mindenki nagy örömmel fogadta.

A Vakok Világa folyóirat szerkesztési koncepcióját, az elkövetkező lapszám tartalmát is megismerhették a jelenlévők. A kötetlen hangvételű beszélgetés, amelynek Rózsa Dezső az Eötvös-páholy címet adta, késő estig tartott. Hasonló rendezvényekre rendszeresen sor kerül majd az Andaházi esték folytatásaként ebben az új épületben, amelyet egy magánszemélytől bérel az alapítvány, s amely összesen 260 m2-es, s jól megfér benne a munkahely, a szabadidős klub és a rehabilitáció is.

A látássérültek rehabilitációját itt egy pszichológus is segíti. Magyary Judit egyéni és csoportos foglalkozást is tervez, attól függően, kinek, mire van szüksége. Célja, hogy a vakokat és gyengénlátókat visszavezesse a munka világába, hiszen ez a tevékenység segíti leginkább a mentális egészség megtartását.

 

Garamvölgyi Annamária