Tények a Vakok Szövetségének életéből
Miként lapunk legutóbbi
számában ígértük, visszatérünk a “Vagyok, mint minden ember, fennség” címmel a Vakok és Gyengénlátók
Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja által Szövetségünk budapesti
székházában október 14-én megtartott nagysikerű rendezvény ismertetésére. Ez az
esemény ugyanis szerves része volt a Fehérbot Nemzetközi Napjához kapcsolódó
programnak. S ugyanakkor alkalmul szolgált arra, hogy megemlékezzünk Bartók
Béla születésének 125. évfordulójáról is.
Bevezetőként Rácz J. Zoltán: Egy vak kisfiú álma című
versét mondta el Bereczkné Bihari Erzsébet, a
kultúrcsoport vezetője, miközben az érzelmi aláfestést erősítette Schumann:
Álmodozás című zongoraműve, felvételről.
Ezután e sorok írója mondott
beszédet. Kifejtette: a fehérbot használatát a vakok számára egy francia grófnő
kezdeményezte az 1930-as évek végén. E bot használata országunkban főként 1945
után terjedt el. Fehérbot napi rendezvényeket pedig az
1970-es évek közepe óta tartanak. Említést tett Szövetségünk megalakulásáról és
jeles vak személyekről egyaránt. Szövetségünk 1918 őszén alakult meg
Budapesten. Az 1950-es évektől pedig megalakultak a
Szövetség megyei szervezetei is. Az alapítók között voltak: Mitrovácz
Miklós, dr. Bánó Miklós ( a Braille-írás szabályainak
egyik kialakítója ), dr. vitéz Kassay Béla, az
1938-tól megjelenő Vakok Világa című lap első felelős szerkesztője, dr. Vas
Tibor, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karának professzora, Ungár Imre
zongoraművész és tanár, dr. Körner György, számos ma
is meglévő intézményünk létrehozója, stb.
A megalakulás óta eltelt
évtizedek alatt pezsgő élet folyt a Szövetségünkben: énekkar, zenekar, színjátszócsoportok, sport- és különböző más szakosztályok.
Bartók Béláról (1881-1945), a
XX. századnak világviszonylatban is egyik legnagyobb
zenei egyéniségéről is megemlékezett az előadó.
A megemlékezés után Virágh Tibor színművész, Szövetségünk hangstúdiójának
állandó felolvasója, Illyés Gyula: Bartók című költeményét mondta el. Majd vak
szerzők műveiből hallottunk tőle néhányat, amelyeket az 1992-ben megjelent Óda
a fényhez című antológiából válogatott.
Németh Tamás zongoraművész és
tanár tagtársunk Bartók műveket (Csík megyei népdalok, Este a székelyeknél, Román
táncok) adott elő zongorán.
Nagy Ilona budapesti és Pfeiffer Zsuzsanna székesfehérvári tagtársaink saját
verseikből mondtak el néhányat.
Gellért Katalin (látó) Bartók
népdalgyűjtéséből adott elő. Köztük volt az Elindultam szép hazámból
kezdetű is. (Ezt a Gyula melletti Benedek-pusztán gyűjtötte éppen száz
éve. A fonográffal való felvételt követően két nap múlva e puszta teljesen
leégett. Ha akkor Bartók nem vette volna fel, akkor talán ez a szépséges dal
örökre eltűnt volna népzenei kincseink közül.)
Máriássy István zenetörténész, Sári Andrea és Máriássy Gergely szintén zongorán játszottak, műsorukon
szerepeltek Bartók: Gyermekeknek című feldolgozása,
továbbá Ravel, Debussy és Szkriabin művei.
Fiatal tagtársunk, Rédai Tímea a NOX együttes tagjaként népzenei motívumokat felhasználó dallamokat énekelt.
Németh Tamás és felesége,
Berta Edina tanár és zongoraművész Horváth Attila három zenedarabját játszotta
négykezes előadásban. Végül több más mű közt elhangzott egy Weiner
Leó szerzemény is.
Egy tartalmas, színvonalas
műsor részese lehetett a szépszámú közönség.
Lak István