Ha felidézem 1956-ot, az az évszám engem egy boldog családi eseményre emlékeztet.
Megszületett várva-várt kisbabánk, Ibolya leányunk, aki azután bearanyozta az
életünket. Egyetlen gyermekünk volt. Az örömteli évek során műszaki egyetemet
végzett, építőmérnök vált belőle. Aztán gyönyörű három unokával ajándékozott
meg bennünket. Megannyi szakmai eredménynyel
kezdődött a pályafutása, de aztán az élet viharai következtek. Mígnem két éve a
Duna kegyetlen hullámai elragadták tőlünk. Feleségemmel együtt beletörődtünk
Isten megmásíthatatlan akaratába, s Anita, Angéla és Gergely unokáink jelentik
számunkra a vigasztalódást. Mégis ha 1956-ra gondolunk, a családi és nemzeti
boldogság napjainak emlékét rögtön sötét fátyollal borítják a később
bekövetkező tragikus események.
Domonkos János
tanár