Vakok Világa, 2006. október
·
Braille-feliratok a gyógyszereken
·
Elnökségi ülés a tagegyesületek
támogatásáról
·
Nehéz út az olvasókészülékekhez
·
Köszönet
·
Tizennégy gyermek a családban
·
A FEHÉRBOT NEMZETKÖZI NAPJA
ALKALMÁBÓL
·
Természetben nyújtott szociális
ellátások
Új főszerkesztőként
tisztelettel köszöntöm a Vakok Világa olvasóit! Közel három évtizedes újságírói
múltam tapasztalatainak birtokában vállalkoztam erre a szolgálatra. A Magyar
Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöksége szeptember 1-i hatállyal
ruházta rám e nagy múltú folyóirat elkészítésének irányítását.
Két alapvető célt szeretnék a
munkámmal elérni.
Az egyik az, hogy az országos
és területi vezetőségek döntései, határozatai mindenki számára érthetően, a
magyar nyelvhelyesség szabályainak sérelme nélkül váljanak ismertté
la-punk segítségével.
A másik: legyen a Vakok Világa
élvezetes, stilisztikai szempontból színes olvasmány mindazok számára, akik
érdeklődést mutatnak iránta.
Következésképpen arra
törekszem, hogy a Vakok Világa a Szövetség tagjairól és tagjainak szóljon.
Örömök, bánatok; sikerek,
kudarcok; következtetések és tanulságok ugyanúgy tükröződjenek e hasábokon,
ahogyan azokat az élet naponta vetíti elénk.
Szeretnék egy rovatot nyitni
az olyan igaz történetek közreadására, amelyekben olvasóink azt mondanák el,
miként találkoztak az emberséges segítőkészség szép, dicséretre és követésre
méltó példáival. Tehát máris kérem azokat a kedves olvasóinkat, akiknek volt
ilyen örvendetes élményben részük, írják meg, vagy ha nincs kedvük az íráshoz,
szavaikat mi, újságírók, készséggel lejegyezzük. Tehát ha van ilyen mondanivalójuk,
hívásuknak szívesen eleget teszünk.
Ugyancsak érdekesnek,
tanulságosnak és ösztönzőnek remélem annak a rovatnak a tartalmát is, amely
azokról az olvasóinkról szól majd, akik látásuk elvesztése ellenére az átlagost felülmúló teljesítményt nyújtottak a munkában, a
művészet vagy a sport valamely ágában.
Talán ennyiből is kiderült,
hogy az értelemhez és a lélekhez egyaránt szóló újságot szeretnék szerkeszteni
az Önök támogatásával és az Önök megelégedését kiérdemelve.
Minden igyekezetemmel azon
leszek, hogy hírt adjunk a látássérült embereket érintő és érdeklő
eseményekről. Az érdekképviseleti feladatokról, a tagegyesületek életéről és az
elnökségi ülésekről szóló beszámolóknak ugyan-úgy mindig helyük lesz e lapban,
akár-csak az egészségügyi problémákat, az orvostudomány új kutatási eredményeit
és a betegségek megelőzésének lehetőségeit bemutató dolgozatoknak. Aminthogy
mindig őszinte tisztelettel fogunk írni azokról a sorstársakról is, akik
egy-egy területen különösen eredményes munkát végeznek.
No és természetesen gondolunk
azokra is, akik úgy vélekednek, hogy a derű az élet sója. Tehát a humor is
fellelhető lesz majd ezeken a hasábokon. Hiszen mi, magyarok, a történelmünk
folyamán mindig tudtunk nevetni, s a humor sok bajunkon átsegített bennünket.
Röviden szólva: legfőbb
vágyam az, hogy folyóiratunkat a Szövetség minél több tagja tekintse a
sajátjának!
Garamvölgyi Annamária
főszerkesztő
Az Európai Unió ajánlása alapján
a tagországokban kötelezővé tették a gyógyszerek nevének feltüntetését a
dobozokon. Hazánkban a 2005. november 1-je után törzskönyvezett gyógy-szerekre
vonatkozik az EÜM rendelete. Hol tart ma a megvalósítás? Ennek jártunk utána.
- Az indulást megzavarta,
hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) kissé félreértelmezte a
rendeletet - tudtuk meg a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális
Egyesülete (VGYKE) vezetőitől. Ugyanis a miniszteri rendelet a látássérültek
érdekvédelmi szervezeteit jelöli meg a Braille-feliratok akkreditálására, míg
az OGYI kizárólagos joggal az MVGYOSZ-t jelölte ki. Hosszas tárgyalások
eredményeként ma már minden érintett - köztük a gyógyszergyártók is - jól
értelmezik a rendeletet. A munka azonban lassan indul be. A gyógyszergyártók
egy része kivár, mert egy fontos kérdés még nincs tisztázva: a
betegtájékoztatók formátuma és tárolása.
Természetes, hogy a dobozokba
a terjedelme miatt nem lehet pontírású tájékoztatót elhelyezni, ugyanakkor a
betegek érdekében ezt a gondot is orvosolni kell. A Braille-írás mellett a
hangos tájékoztatónak lenne létjogosultsága.
- Az ügy fontossága miatt a
VGYKE a közelmúltban egyeztetésre hívta az MVGYOSZ tagegyesületeit, hogy
egységes szempontokat és álláspontot alakítsanak ki. Mindössze öt egyesület
vett részt a megbeszélésen és a végén közös állásfoglalást adtak ki, amit a
résztvevők aláírásukkal hitelesítettek. Egyúttal reményüket fejezték ki, hogy a
gyógyszertárakban egyre több készítményen lesz feltüntetve a gyógyszer neve, megkönnyítve
ezzel az egyedülálló vak emberek életét, illetve csökkentve
kiszolgáltatottságukat.
- A VGYKE tanácskozásán arra
is felhívták a látássérült emberek figyelmét, hogy keressék a pontírású
felirattal ellátott gyógyszereket a patikákban, érzékeltetve ennek fontosságát.
Bartha Zsuzsanna
Megnőtt a részletes szakmai
terv jelentősége
Megtartotta soron következő
ülését szeptember 21-én a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének
elnöksége. Dr. Szőke László, a Szövetség elnöke üdvözölte a megjelentek között
az elnökség tagjait, a póttagokat, a felügyelő bizottság tagjait, az országos
hivatal és a tagegyesületek képviselőit.
Új elosztási elvek
Pénzt elosztani úgy, hogy
azzal minden érintett maradéktalanul egyetértsen, nagyon nehéz. Ezért hát
természetes, hogy parázs vita alakult ki, amikor a “Döntés az MVGYOSZ
tagegyesületeinek költségvetési pályázatairól” című napirendi pont került
terítékre.
Miként dr. Micserics József
hivatalvezető szavaiból kiderült, az összességében 81 milliós támogatás
felosztási rendszerét egy olyan szakmai testület dolgozta ki, amelynek tagjai a
Szövetségtől független szakemberek voltak és fáradozásaikért egyetlen forintot
sem kértek. Őszintén elismerték, hogy az általuk javasolt új elosztási rendszer
sem tekinthető tökéletesnek, de az előzmények és a jelenlegi körülmények által
megengedett mértékben legalább a nagyobb igazságosság érvényesítésére
törekszik.
Az elbírálásnál a gondok
egyikét a huszonkét pályázat eltérő színvonala jelentette. Volt ugyanis köztük
tíz oldalas, logikusan felépített szakmai terv és volt olyan is, amely
mindössze néhány odavetett szóból állt. Újabb gondot jelentett annak
érzékelése, hogy a tagegyesületek között a fajlagos költségek tekintetében is
jelentős és alig indokolható különbségek mutatkoznak. Nem hagyható figyelmen
kívül az a tény sem, hogy amelyik egyesület saját ingatlannal rendelkezik, az
annak fenn-tartására is kénytelen pénzeszközöket fordítani. No meg persze az is
alapvetően fontos, hogy a pénzelosztási gyakorlat következtében annak az
egyesületnek a fennmaradása se kerüljön - anyagiak híján - veszélybe, amely
most még gyakorlatlansága és tapasztalathiánya miatt gyenge vagy alig
értékelhető pályázatot nyújtott be. A részletes szakmai terv pótlását azonban
ezektől az egyesületektől is kérni fogják. A jövőben az egyesületeknél munkát
végzők javadalmazását is a tényleges munka mennyisége és minősége szerint
kellene differenciálni.
Független grémium
Az egyesületek jelenlévő
képviselői és a Szövetség elnöksége végezetül úgy döntött, hogy most a
független szakértői grémium által kidolgozott javaslatokat fogadja el. Vagyis
az elnökség a független bíráló bizottság elvei alapján köti meg az
egyesületekkel a támogatási szerződéseket. A következő napirend tárgyalása
során Kroll Zsuzsanna, a Szövetség érdekvédelmi munkatársa adott tájékozatót a
Fehérbot nemzetközi napja alkalmából sorra kerülő rendezvényekről. Ezeknek a
rendezvényeknek a tervezett programjairól lapunk más helyén részletes áttekintést
közlünk azoknak a tagegyesületi vezetőknek a jóvoltából, akik érdeklődésünkre
már az előző hetekben válaszoltak. Segítségüket tisztelettel köszönjük.
Non-profit képzés
Szeptemberben háromnapos
“gólya-táborban” voltak Balatonbogláron azok a látássérült hallgatók, akik
októbertől több mint egy éven át tanulják a non-profit képzés keretében az
ügyintézői és a menedzseri ismereteket. Minderről a Humánerőforrás-fejlesztési
Operatív Program-pályázat tükrében Erhartné dr. Molnár Katalin, a Látótér
program projekt menedzsere tájékoztatta az elnökségi ülés résztvevőit.
Harminchatan - 19 és 55 év közötti látássérültek - tanulhatnak az MVGYOSZ
székházában, illetve a lakóhelyük szerinti megyei egyesületek irodáiban. A
sikeresen vizsgázók az Országos Képzési Jegyzékben szereplő végzettséget
szereznek, s munkába állásukat a program szakmai megvalósítói is aktívan
segítik.
Külsősök vagy belső
munkatársak írják-e majd a jövőben a pályázatokat? Munkájukat milyen formában
ismerje el, illetve jutalmazza a Szövetség? Ezek a fontos kérdések is
megválaszolásra vártak az elnökségi ülésen. Dr. Micserics József hivatalvezető
több verziót is felvázolt, a pályázatírásért járó díjazás kialakítandó új
rendszerére. Szavaiból kiderült, hogy sikeres pályázatot írni nehéz feladat, s
azt bizony tanulni kell. S mivel az elnökség a most összeállított javaslathoz
újabb szempontok felvételét is kérte, erről a kérdésről majd a későbbiekben
fognak dönteni.
Az elnökség egy örökölt ingatlan
eladásáról is döntött, s felhatalmazta a Szövetség elnökét, hogy az elfogadott
eladási ár és az ingatlanközvetítői jutalék ismeretében kösse meg a szerződést.
Méltányosságból hozzájárulás
A Hermina Egyesület
pontosította beadványát, amelyben kérte, hogy a decemberi két rendezvényét
díjmentesen a Szövetség székházában tarthassa meg. Az elnökségi tagok
méltányosságból helyt adtak ennek a kérésnek, s így az idős, évtizedek óta
idejáró egyesületi tagok térítésmentesen vehetik igénybe a székház nagytermét a
december 9-i és 16-i rendezvényükhöz.
Garamvölgyi Annamária
Sokszor múlnak apró
véletleneken nagyon fontos sorsfordulók. Ilyen véletlennek tűnik, hogy
márciusban — miként a főváros másik 187 bentlakásos szociális intézményében — a
Vakok Állami Intézetében is felügyeleti ellenőrzést tartott Szabóné Berta Irén,
az ÁNTSZ vezető ápolója. Ugyanis az akkor nyugdíjba készülő igazgatónő adott
információt a pályázati lehetőségről, ezt követően adta be pályázatát az
igazgatói posztra, s a jelentkezők közül az elbírálók őt találták a
legalkalmasabbnak. De ez a döntés már korántsem volt a véletlen műve, hiszen
Szabóné Berta Irén gyakorlati felkészültségét kétévtizedes eredményes munka,
elméleti tudását pedig többek között az egyetemi diplomája
is tanúsította. A több mint százéves intézmény új igazgatónője a jelenlegi
munkájukról és terveikről is beszélt olvasóink számára.
— Kezdhetem a Vakok Napközi
Otthona és Családsegítő Szolgálata (röviden: VANOCS) elnevezésű egységünk
ismertetésével. Ez elsősorban a budapesti és Pest megyei otthonaikban élők
számára nyújt segítséget segélyezési, elhelyezési és sok más olyan probléma
megoldásában, amelyre egy látássérült embernek szüksége lehet. Aki hozzánk
fordul, előzetes egyeztetés alapján itt segítséget, tanácsot kaphat ettől a
csoporttól. A VANOCS keretében van egy klubunk is, ahová a látássérült emberek bejöhetnek és tartalmas szórakozással tölthetik az idejüket.
Most főként idősek vesznek részt a klubéletben, de szívesen látnánk a fiatalabb
korosztályhoz tartozókat is. Itt, ahol vagyunk, a Hermina út 21. alatt
található rehabilitációs intézményünk, melynek keretében működő Vakok Elemi
Rehabilitációs Csoportja (röviden: VERCS) azt a célt tűzi maga elé, hogy a
felnőttkorban megvakult emberek számára három, esetleg hat hónapon át tartó ellátás során nyújtott segítséggel megkönnyítse a
mindennapos tevékenységet. Sajnos, túl kicsi ennek a csoportnak a kapacitása.
Hiszen évente 4 ezer ember vakul meg Magyarországon, s mi az új életmód
feltételeinek elfogadását szolgáló tréningbe egyszerre csak nyolc embert tudunk
bevonni.
— Milyen terveket szeretne
valóra váltani?
— Mindenekelőtt a VERCS
meg-erősítését tartom nagyon fontosnak, részben azért is, mert a kormányzati
programban is szerepel az elemi rehabilitáció fejlesztése. Nagy kihívás, hogy
az évente megvakuló 4 ezer ember közül minél többet megtanítsunk a megváltozott
életmódhoz szükséges alapvető ismeretekre, és akit csak lehet, egy hosszabb
rehabilitációs folyamat végén visszavezessünk a munka világába. Ennek
egyebekben közgazdasági jelentősége is van.
— Akik időlegesen itt bent
laknak, hová mennek innen, ha lejárt a számukra kijelölt három vagy hat hónap?
— Ők többnyire otthonaikból
jöttek és oda is térnek vissza. Ha ez nem lehetséges, akkor az úgynevezett
“dolgozó vakok” részlegébe kérhetik elhelyezésüket, ahol öt plusz három évig
lakhatnak és egy rehabilitációs team segítségével
készülnek arra, hogy a munka világába be tudjanak kapcsolódni. Mindenkit
azonban nem lehet teljesen rehabilitálni. Ezért tartom fontosnak, hogy van a
Hungária körúton egy ápolás-gondozást biztosító egységünk is, amely megfelelő
életfeltételeket biztosít azok számára, akiknek nincs lehetőségük a
családtagjaikhoz történő hazatérésre. Mert bármily szomorú, ilyen esetek is előfordulnak.
Éppen ezért tervezem azt, hogy a családtagokkal is felveszem a kapcsolatot,
mert fontosnak tartom, hogy a hozzátartozók megismerjék az intézetbeli életet,
az itteni lehetőségeket. Jó lenne újabb önkéntes segítőket is találni, akik
önzetlenül vállalnának olyan tennivalókat, amelyekre munkatársaimnak már nem
jut elegendő idejük. Hogy csak egyetlen példát említsek: ha valamelyik vak
ember szeretne sétálni két óra hosszát a ligetben, legyen, aki elkíséri és
vigyáz a testi épségére. Visszatérve még ide a Hermina úti egységünk szervezeti
felépítéséhez, van itt egy kollégiumnak nevezett 31 fős egységünk is, mely
tulajdonképpen nem klasszikus oktatási intézmény, mint általában az iskolák
kollégiuma. Itt olyan emberek élnek - elsősorban fiatal korosztályhoz tartozók
-, akik képzésben és továbbképzésben vesznek részt. Tehát van egyetemistánk,
van, aki szakképzésre, van, aki gimnáziumba jár. Nekik is szükségük van
rehabilitációs tevékenységre, speciális tanári segítségre, ami abban nyilvánul
meg, hogy nekik például egy matematikai feladatot más módon kell érhetővé
tenni, mint egy látó ember számára. Felolvassák, értelmezik
és így könnyebben hozzáférhetővé teszik a tananyagot az itt lakóink részére.
Van aztán egy nyolc fős lakóotthonunk is a VIII. Rökk
Szilárd utcában. Ők a sikertörténetünk megtestesítői. Ugyanis olyan fiatal
emberekről van szó, akik a rehabilitációs folyamat végén egy integrált
lakókörnyezetben képesek élni. Ez a lakóotthon tulajdonképpen egy cél-szerűen
átalakított lakás, amelyből dolgozni járnak, s gondoskodnak mindennapi
szükségleteikről azok, akik a rehabilitáció után odaköltözhettek. Több ilyen
otthon kellene. Ez is egy fejlesztési irány. Ugyanis akik ott laknak,
mentesülnek a túlgondoskodás zavaró elemeitől, s csak az önálló élet-vitelükhöz
szükséges speciális segítségeket veszik igénybe. A Hermina úti központi
épületben egyébként vannak olyanok is, akik már évtizedek óra itt laknak. Hiába
írja elő a szociális törvény, hogy meddig lakhatnak itt a lakók, ha nincs hová
menniük. Ezért örülünk, ha újabb lakóotthonokat tudunk majd kialakítani. Nemrég
örökölt az intézetünk egy zuglói másfél szobás lakást, amelyet terveink szerint
a tmk-s csoportunkkal átalakíttatunk és három látássérült számára “félutas
háznak - kiléptető lakásnak” rendezzük be. Jelenleg nagy problémának látom
intézetünkben az alkoholizmus meg-nyilvánulásait. Ha feltételezzük is, hogy a
látásuk elvesztése miatti keserűségükben akarnak egyesek alkoholmámorba
menekülni, nagyon fontosnak tartom, hogy a mai helyzeten változtassunk. A szenvedélybetegségek
speciális rehabilitációjára azonban mi nem vagyunk felkészülve, ezért találnunk
kell olyan együttműködő partnert, aki az ilyen tudásnak birtokában van.
— Milyen az itt lakók
elhelyezése?
— Főként két- és háromágyas
szobáink vannak, de van négyágyas is. Ezt nem gondolom európai normának. Azt
sem, hogy közös fürdőszobák és közös mellékhelyiségek vannak a folyosókon.
Sokkal inkább az kellene, hogy egy- vagy kétágyas, vizesblokkal ellátott
szobákban élhessenek a rehabilitációs és az ápolás-gondozást biztosító
részlegben is az emberek. Gond az is, hogy ebben a háromszintes épületben nincs
lift, ezért van olyan lakónk, akit csak ölben vihetnek le az udvarra. Ezen csak
úgy lehetne segíteni, ha az épületen kívül liftet építtetnénk, az viszont olyan
óriási összegbe kerülne, amit a mi intézetünk nem tud kigazdálkodni. Legalább
ilyen probléma, hogy a Hungária körút óriási forgalmának zajától az
ápolás-gondozásban résztvevők nem tudnak zavartalanul pihenni.
— Milyen lehetőséget
nyújtanak a dolgozni akarók foglalkoztatására?
— Van egy foglalkoztató
részlegünk, ahol harminc látássérült talál kereseti lehetőséget. Ez egy külső
cég szolgáltatása. Mi azonban keresni fogjuk annak a módját, hogy az intézetünk
önállóan nyújtson rendszeres elfoglaltságot és pénzkereseti lehetőséget lakóink
számára.
— Van-e
reményük újabb anyagi támogatások megszerzésére?
— Igyekszünk elérni, hogy a
civil szféra, a vállalkozók, a nagyobb cégek minél inkább segítésre méltónak
találják intézetünket. Gondolunk a szponzoráció bizonyos ellentételezésére is.
Példának okáért: két autónk tízévesnél idősebb és nagyon sok kiadást okoz; ha
kaphatnánk valakitől kevésbé régi és jó állapotban lévő kisbuszt, természetesen
ráíratnánk nagybetűkkel az adományozó nevét és ez alighanem jó reklámhordozónak bizonyulna. Most próbáljuk megvalósítani
itt a munkatársaim és az intézet lakói számára is az Internet-hozzáférést a
közösségi helyiségeinkben. Mindeddig ugyanis csupán a központi irodában volt
egy tárcsázós modemes Internet-elérhetősége a Vakok Állami Intézetének. Az
információ hatalom annak a kezében is, aki adhatja, és annak a kezében is, aki
kaphatja. Tehát nagyon fontos, hogy az Internettel nálunk is kaput nyithasson
mindenki a nagyvilágra. Fontos az is, hogy a weblapunk megújuljon, mert nem
hiszem, hogy a jelenlegihez az elmúlt két évben bárki is hozzányúlt. Olyan
interaktív oldallá kell tennünk, amelynek segítségével lehet kérdezni és
válaszolni; s a látássérült emberek érezzék, hogy kérdéseikkel érdemes a Vakok
Állami Intézetéhez fordulniuk.
— Az intézetben lakók érzelmi
élete nem okoz-e konfliktusokat a mindennapi életben?
— Érzékeny pontot érintett,
mert azt gondolom, hogy egy bentlakásos intézményben lennie kellene
intimszobának. Nincs. Ez nagy hiány, hiszen az intimitás nem az életkor
függvénye. Az elterjedt vélekedésekkel ellentétben még az idős embernek is
igénye lehet a szexualitásra. Nem mondtunk le ennek a valóságos problémának a
megoldásáról. Egyébként intézetünkben tartós párkapcsolatok is kialakulnak,
amelyek többször házasságkötéssel öltenek hivatalos formát.
— A
lakóotthonba kiköltözők nem aggódnak-e a védőháló elvesztése miatt?
— De bizony aggódnak. Hiszen
az önálló életvitelre való áttérés során válik érzékelhetővé igazán, hogy az
ebéd nem csak úgy ott terem az asztalon, hanem azt bevásárlásnak, főzésnek kell
megelőznie, s utána meg még mosogatás is következik. Ezért az intézményünk
lakói, bármilyen is itt a közérzetük, nagyon ragaszkodnak az itt kapott
ellátáshoz. Örülök tehát annak, hogy a lakóotthonban élők belátogatnak hozzánk,
s tapasztalataik elmondásával segítenek az aggodalmak oszlatásában.
— Milyen az önök kapcsolata a
Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével?
— Már felkerestem dr. Szőke
László elnök urat és megbeszélésünkből arra a következtetésre jutottam, hogy
gondolkozásunk közös vonásai lehetővé teszik a jó együttműködés kialakítását.
— Végezetül mit mondana el
ön-magáról?
— Férjem rendőrtiszt és
informatikus, 22 és 18 éves fiaink is informatikusnak tanulnak. Velünk él
férjem édesanyja is, ők jelentik számomra azt a nyugodt és bátorító hátteret,
amely jelenlegi munkaköröm ellátáshoz fel-tétlenül szükséges.
Cseri Sándor
A Hermina Egyesület Horizont kultúrcsoportja november
3-5. között autóbuszos kirándulást szervez.
Útvonal: Budapest-Lenti-Lendva
(Szlovénia)
Érdeklődni lehet Bereczkné
Bihari Erzsébetnél a 06/20/423-6198 vagy a 452-4300 telefonszámon.
Milliók hallgatják
munkanapokon a déli hírek után következő Ki nyer ma? című rádióműsort. S mivel hozzánk, látássérült emberekhez,
szinte családtagként szól a rádió, alighanem mind-annyian megjegyezzük azoknak
a nevét, akik e műsorban nagyon sokszor sikeresen szerepelnek. Ezért aztán ha azt halljuk, hogy “Papp János nyugdíjas
telefonkezelő vagyok”, meg vagyunk győződve arról, hogy a klasszikus
zeneirodalommal kapcsolatos öt kérdésre most is ugyanolyan hibátlan válaszokat
hallunk, mint a korábbi száznál több esetben, amikor Papp János volt e népszerű
műsor résztvevője.
Papp János a Vakok Hungária
körúti intézetének lakója, s a rádiózással kapcsolatos emlékeiről, élményeiről
beszélgettem vele. Bevezetőként felidézi, hogy hazánkban a rádió rendszeres
adása 1925. december 1-jén kezdődött. 1949. február 1-jén a Budapest I.
felvette a Kossuth, a Budapest II. a Petőfi nevet. Az URH hullámsávok
elterjedése után jelentősen javult az adások minősége. Megkezdte működését a
III. adó is, amely 1983. május 23-án vette fel a Bartók Rádió nevet. Papp János
számára rádióhallgatóként különösen emlékezetes maradt az 1969-es esztendő.
-Abban az évben új
műsorszerkezet kezdődött a rádióban. Olyan műsorok jelentkeztek, amelyek ma is
népszerűek. Akkor indult útjára a Déli Krónika és az azt követő Ki nyer ma? játék. Akkor jelentkezett először a Rádió Kabaré, amely ma
is havonta hallható. Igaz, akkor hétfőn este sugározták, mivel a televízióban
akkor még nem volt hétfőn adás - emlékezik Papp János. - Abban az évben június
15-én volt Koppenhágában a Dánia-Magyarország világbajnoki selejtező
labdarúgó-mérkőzés, amelyet a rádió is közvetített. Azon a mérkőzésen Albert
Flóriánnak eltört a lába, és 3:2-re kikaptunk. Ahogy
vége lett a mérkőzésnek, a rádióban elhangzott egy közlemény: az adóállomás
felett átvonuló zivatar miatt az adást megszakítjuk. A következő nap aztán
bemondták, hogy ilyen közlemény többé nem lesz. A Ki nyer ma? játék akkoriban a Hungária kávéházból jelentkezett, s a
játék ötödik kérdését mindig egy meghívott színész, énekes, táncdalénekes adta
fel. Az imént említett június 16-án Ambrus Kyri táncdalénekes kérdezett. S én
azon a napon határoztam el, hogy ebben a játékban valamikor majd részt veszek.
Akkor a vakok iskolájában sok klasszikus zenét hallgattunk. 15 évesen nagyon
fogékony voltam minden zenére. Abban az évben Ambrus Kyri vezette a Könnyűzenei
híradó című műsort is. S abból az évből hadd említem meg még augusztus
20-át is, ami szerdára esett, mert akkor hajnali fél öt órától másnap
hajnali fél ötig kívánságműsor szólt, Szepesi György rádióriporter vezetésével.
Az úgy-nevezett automata kívánságműsor is 1969-ben kezdődött, és tart mind a
mai napig. Akkor ebben a műsorban az az ifjú rádiós, Horváth Gyula, kezdte a
munkáját, aki ma a rádió Veszprém megyei tudósítója. Ezek a műsorok is
nosztalgikus emlékeket idéznek fel bennem, s azt is megemlítem, hogy sokat
lehetett belőlük tanulni. Ugyanis az elhangzott dalok, zeneművek címét és
szerzőjét is bemondták. Ez ma már csak ritkán fordul elő.
Beszélgetésünk során kiderül,
hogy János nagyon sokat tud a zene és a sport világából, nagyon kedveli az
irodalmat, az ismeretterjesztő műsorokat, és általában mindent, amiből tanulni
lehet. Az intézet lakói részére úgy-nevezett krónikát tart reggel és este,
amely azt jelenti, hogy a közérdekű híreket, eseményeket ismerteti sorstársai
előtt. Ezt a szolgálatot immár 15 éve végzi önzetlenül. Az általa egykor művelt
telefonkezelői munkakör már régen megszűnt, s így nyugdíjasként éli napjait. De
mindig hasznos dolgokkal foglalja el magát. Nem unatkozva vagy tétlenül telnek
napjai, hanem a közösség szolgálatában.
Emlékeiből csak néhányat írtam
le itt a terjedelmi korlátok miatt. De azt még ideírom, hogy büszkék vagyunk
rá, mert olyan sorstársunk ő, aki milliók elismerését
vívta és vívja ki az éter hullámain történő megszólalásaival, tudáskincsével.
Lak István
Életének 77. esztendejében,
augusztus 29-én hunyt el Fóris Tibor Budapesten. Jól ismert túravezetőként a
látássérültek budapesti turista szakosztályában is tíz éven át volt
rendszeres túravezetőnk. De több más rendezvényünkön is segítségünkre volt.
1929. szeptember 22-én
született Budapesten. Iskolai tanulmányai után elektroműszerészként végzett,
majd elektrotechnikusként dolgozott. Gyermekkorában részt vett a
cserkészmozgalomban. Munkája mellett gyakran vezetett túrákat itthon és
külföldön is, hiszen jól beszélt és levelezett német és angol nyelven. A
turista egyesületekben előadásokat és filmvetítéseket is gyakran
szervezett. Szeptember 8-án kísértük
utolsó útjára a főváros XVI. kerületében lévő Ilona-telepi temetőben. A római
katolikus vallás szertartása szerint búcsúztak tőle: felesége, Klára, lánya,
fia, négy unokája, rokonsága, turistaszervezetek tagjai, az öregcserkészek,
tisztelői, és a mi látássérült turistáink közül is néhányan. Sírját teljesen
elborították a kegyelet virágai.
Lak István
Négyszáz darab, egyenként kb.
húszezer forint értékű diktafont adományoz az
“Informatika a látássérültekért” Alapítvány látássérült magánszemélyeknek. Az
adományozás feltétele a honlapjukon közzétett kérdőív kitöltése és
visszaküldése, amelyek által az alapítvány hiteles adatokat szeretne gyűjteni a
látássérült emberek körében az informatikai eszközök elterjedtségéről és a
használati szokásokról - a személyes adatok tiszteletben tartásával.
Az értékelhető kérdőívet visszaküldők
között, azok beérkezési sorrendjének megfelelően, a készlet erejéig, kétféle
diktafont adományoz az alapítvány. A típusok neve: Simsline SVR-S200 és Cenix
VR-P990, mindkettő bolti ára hozzávetőlegesen húszezer forint. Előbbi 16MB
memóriával rendelkezik, mp3 formátumban tárol maximum 99 különböző felvételt és
USB-csatlakozón kapcsolható a számítógéphez. Utóbbi memóriája 32MB, szintén
rendelkezik USB-csatlakozóval és mindkét készülék rendkívül kis méretű, akár
egy kézzel is kényelmesen használható.
Az adományozási programban
csak látássérült magánszemélyek vehetnek részt, a kitöltött kérdőívhez csatolni
kell egy, a látássérültséget igazoló okmány fénymásolatát (pl. MVGYOSZ tagsági
igazolvány fényképes oldala).
Az űrlapokat november 30-ig
kell postára adni kizárólag az
“Informatika a
látássérültekért” Alapítvány új postacímére:
1580 Budapest, Pf. 35.
A kérdőív letölthető az
alapítvány honlapjának (www.infoalap.hu) Pályázatok
oldaláról, illetve kérhető az MVGYOSZ tagegyesületeinél is.
További információ kapható
Molnár Ákos ügyfélszolgálati munkatárstól a helpdesk@infoalap.hu
címen vagy a (70) 295-9288-as telefonszámon.
Felhívjuk a figyelmet, hogy
előfordulhat, hogy az alapítvány megszokott, egyéb telefonszámai az alapítványi
iroda költözése miatt ideiglenesen nem lesznek elérhetőek!
A hivatalok egymásra várnak
A gyengénlátók és vakok
számára gyártott olvasógépek magyarországi forgalmazója a Labrador Bt. A cég
közel két évtizede kínálja a rászorulóknak a különböző teljesítményű olvasó és
felolvasó készülékeket és más, a látássérültek munkáját, hétköznapjait segítő
egyre korszerűbb készülékeket.
Ezeknek az ára azonban a
látássérültek túlnyomó része számára gyakorlatilag megfizethetetlen.
Szerencsésebb országokban ezek az eszközök alanyi jogon járnak a rászorulóknak.
Nálunk viszont - tudtuk meg Szántó Ágnestől, a Labrador Bt. vezetőjétől
- a vásárláshoz nyújtandó állami támogatás körül egyre nagyobb a káosz. Elvileg
ugyan valamennyi készülékre lenne támogatás, rászorultságtól függően eltérő
százalékban (van, ahol 80-85%), gyakorlatilag azonban egyikre sincs. A
támogatás ügye, a bent lévő közel 50 kérelem elbírálása megtorpant. Miért ? Az olvasókészülék ugyanis nem gyógyászati
segédeszköz és nem orvostechnikai eszköz. Ha ugyanis orvostechnikai eszköz
lenne, akkor ennek a forgalmazási szabályai szerint kellene eljárni. (ÁNTSZ ide
vonatkozó előírásainak betartása, pl. sterilizálás.) Az ÁNTSZ azonban elismeri,
hogy ezeket az eszközöket nem kell sterilizálni, mint ahogy egy szemüveget sem.
A vámhivatal állásfoglalása szerint ezek az eszközök televízióhoz, monitorhoz
vagy számítógéphez csatlakoztatható, kép-rögzítésre és tárolásra nem alkalmas
kamerák. A gyártó sem minősíti a termékeket orvostechnikai eszköznek. Igen ám, de
az OEP (Országos Egészségügyi Pénztár) csak olyan forgalmazókkal köt
szerződést, akik szerződésben állnak a MEP-pel (Megyei Egészségügyi Pénztár),
amely viszont ilyen szerződést kizárólag az orvostechnikai eszközök
forgalmazására jogosult cégekkel köt. A kör itt bezárul. A Labrador Bt. levelet küldött az OEP főigazgatójának, akinek
állásfoglalását kérték, hogy ezek az olvasókészülékek nem orvostechnikai
eszközök, így rájuk nem érvényesek a gyógyászati segédeszközök forgalmazására
vonatkozó előírások. Valamint azt kérték, hogy a korábbi évek gyakorlatának
megfelelően támogassák ezeket a készülékeket. Reméljük, hogy kedvező választ
kapunk, és ezzel is elősegítjük a gyengénlátó, aliglátó gyermekek tanulását, a
felnőttek mindennapi életvitelének megkönnyítését - mondja Szántó Ágnes.
Ráadásul megszigorították a rászorultságot igazoló előírásokat. Korábban minden szemész
felírhatta ezeket a készülékeket, ha erre jogosultnak tartotta a beteget. Most
az országban egyedül Dr. Nádrai Ágnesnek (a budapesti Gyengénlátók Általános
Iskolájának szemorvosa) van ilyen jogosítványa és felmentése az OEP-től a
MEP-pel kötendő szerződés alól. Tehát amit ő felír, arra adnak támogatást. A
számtalan útjukba gördített akadály ellenére legalább már idáig eljutottak.
Az áldatlan állapotok
közepette különösen nagy dicséret és köszönet illeti azokat, akik mindent
megtesznek, hogy ezek ellenére is segítsenek a rászorulóknak. A budapesti
Gyengénlátók Általános Iskolájának, mely Jankó-Brezovay Judit igazgató
vezetésével oroszlánrészt vállal ennek az ügynek a rendezésében. Az iskola
orvosa, Dr. Nádrai Ágnes az ország egész területéről fogadja a látássérülteket
(a felnőtteket is), s felírja nekik a szükséges eszközöket. Minden elismerést
megérdemel az az áldozatos munka, amit az iskola dolgozói, a doktornő a
látássérültek ügyéért végeznek. Itt minden készülék megtekinthető, szakszerű
segítséggel kipróbálható. Az iskola munkatársai szabadidejüket, hét-végéjüket
is feláldozva segítenek, hogy a hivatalok állította
akadályokon keresztül tudjanak lépni. Mindez azonban nem mentesítheti az OEP-et
a kötelesség és felelősség alól, hogy végre egyértelműen, írásba foglalva
nyilatkozzon az életvitelt segítő eszközök és ezek kapcsán a látássérült
emberek további sorsáról. Ha pedig végül az a döntés születik, hogy ők
vállalják a támogatást, akkor minden esetben azt az eszközt támogassák, amelyre
a páciensnek szüksége van, és ne azt, amelyik olcsóbb (ami eddig a gyakorlat
volt). Hiszen ha valakinek öt dioptriás szemüvegre van szüksége, annak hiába
írják fel a másfél dioptriásat csak azért, mert olcsóbb, nem fog vele látni.
Támogatás nélkül kevesen
tudják megvenni ezeket a készülékeket. Szólni kell azonban arról, hogy az
észak- és közép-magyarországi régióban kiemelt figyelmet fordítanak a
látássérültekre, és több könyvtár vásárolt már olvasógépet. A fővárosban a XI.
és a XXII. kerületről mondható el ugyanez.
Ferencz Zsuzsa
Hálás szívvel mondunk
köszönetet mindazoknak, akik - közhasznúvá válásunk alkalmával - azonnal
támogatták adójuk egy százalékával az alapítványt. A felajánlott összeg első
alkalommal 7.209,- forint volt.
“Jakab Miklós Alapítvány”
a Református Siket- és Vakmisszió Működésének
támogatására
Adószám: 18154269-1-42
- Hallgasd csak, zenél! - nyújtja
felém különleges, csilingelő párnáját Hajnalka. - Jól van, angyalom! -
simogatja meg a haját az édesanyja. S a lány arcát az öröm rózsásra festi.
Hajnalka nem kisgyermek,
felnőtt már. De egész életében gondozásra szorul. 31 évvel ezelőtt ikerterhességből született.
A testvére egészséges lett, de ő halmozottan sérültté vált. A szemidegek sem
fejlődtek ki nála, semmit nem lát. Az orvosok még ma sem tudják pontosan, mi
okozhatta a bajt, csak arra gondolnak, hogy talán oxigénhiány lépett fel nála a
szüléskor és ez okozhatta a központi idegrendszer sérülését. Hajnalka önmagát
ellátni képtelen, de mivel szerető család veszi körül, beszélget és nevet, csak
nagy ritkán gubbaszt szárnyaszegett madárként a kerekes székében.
Az ám, a család! Kiss Zoltán
és felesége, Madarász Mária 14 gyermeket neveltek fel. Hét fiút és hét leányt.
A legidősebb, Maya 42, a legfiatalabb, Dani 23 esztendős. Miskolcon, a
lakóhelyükön csodájukra járnak az emberek, olyan szeretetben, békességben
élnek. S ha egy évben egyszer összegyűlik a család, több mint 100 emberre kell
teríteni. Még a 94 éves nagymama is jó erőben van náluk, sakkban például
felülmúlja a fiatalabbakat. Amikor találkoznak, énekekkel, versekkel,
zenedarabokkal köszöntik egymást.
A 14 gyermek mindegyike
szakmát tanult. Többen diplomások lettek, négyen egészségügyi képzettséget
szereztek, s akad közöttük gyógytornász és egy szociális munkás is. Sérült
testvérüket különleges ragaszkodással veszik körül. Viszik nyaralni a
Balatonhoz, kirándulni, Hajni egyetlen programból sem maradhat ki.
- Azt mondtuk, ha már a
Jóisten 13 egészséges utóddal ajándékozott meg bennünket, ezt az egy kis
beteget is felneveljük együtt - mondja az édesanya. - S tudjuk, mennyivel jobb
neki otthon, többet is fejlődött a körünkben, mint azok, akik intézetbe
kerültek.
A családtagok szociális
érzékenysége magasabb az átlagnál. A rászorulókon mindig segítenek
és erre bíztatják embertársaikat is. Néhány éve például a Vakok Állami
Intézetéből vittek el gyerekeket korcsolyázni a Műjég-pályára, aztán meg
búvárkodni, amit mindannyian nagyon élveztek.
A szülők nyugdíjasok már, az
édes-apa mérnökként dolgozott, az édesanya pénztáros volt még a gyerekek
érkezése előtt. Szerencse, hogy az összetartozás, az egymás iránt érzett
felelősség és szeretet mennyi mindenen átsegíti őket. Az édesanya 17 éve
betegeskedik, a súlyos kór időről időre kiújul nála. A küzdelmet nem adja fel,
mert tudja, még sok a tennivalója az övéi között. S Hajnalka is mindig
megnyugszik a szavára és elalszik, ha csendben dúdol neki.
Garamvölgyi Annamária
Október 1-jén világszerte —
így hazánkban is — az idősebb nemzedékekhez tartozókat köszöntik.
Manapság, amikor az átlag
életkor növekszik, egyre több idős nénivel és bácsival találkozhatunk a
családon belül épp úgy, mint az utcákon, a járműveken, az üzletekben.
Ki ne tudná, milyen nagy
segítség a nagymama és a nagypapa. Hozzák és viszik a gyerekeket az óvodába, az
iskolába. Ha kell, ott ülnek a beteg apróság ágya mellett, nyáron
pedig náluk tölthetik a nebulók a vakációt. Többségük számára természetes, hogy
segítenek. Viszonzásul nem várnak semmit, csak egy kis türelmet és szeretetet.
Az MVGYOSZ tagjainak túlnyomó
része is a nagyszülők generációjához tartozik. Gondoljunk rájuk is az idősek
világnapján, október 1-jén, ahogy a családunkban élő idősebb nemzedékre és
mondjunk köszönetet mindazért, amit értünk, gyerekeinkért, unokáinkért és
dédunokáinkért is tesznek.
Bartha Zsuzsanna
Panaszt tett az Egyenlő
Bánásmód Hatóságnál Takács Péter, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetségének egykori alkalmazottja, mert úgy vélte, hogy az egyenlő bánásmód
követelményét az ő kárára sérelem érte.
A hatóság augusztus 16-án
tárgyalta az ügyet a kérelmező, valamint az MVGYOSZ-tól dr. Szőke László elnök
(ez esetben ügyvéd is) és dr. Micserics József hivatalvezető jelenlétében.
A jegyzőkönyv tanúsága
szerint mindkét fél kifejtette álláspontját, nézeteik azonban nem közeledtek
egymáshoz. A kérelmező vitatta a munkaköre megszűntetésének jogossá-gát, nem fogadta
el a Szövetség vezetőinek érveit, akik tényekkel és a belső átszervezés
szükségességével indokolták ennek a lépésnek a megtételét.
*
Lapzárta után kaptuk a hírt,
hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság elutasította Takács Péter kérelmét, mivel a
Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a kérelmezővel szemben az
egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg. E határozat ellen
közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.
A szerk.
1971 óta minden esztendőben
van egy nap, amikor a vak és gyengénlátó emberek több figyelmet kapnak a
szokásosnál. Az ENSZ 35 évvel ezelőtt október 15-ét a Fehérbot nemzetközi
napjává nyilvánította, s ebből az alkalomból a Magyar Vakok és Gyengénlátók
Országos Szövetsége és tagegyesületei az alábbi programokra várják az
érdeklődőket:
A fővárosi székházban:
Október 12. 10:00 Sajtótájékoztató
MVGYOSZ székház Hermina terme
Ugyanezen a napon:
14:00
Évnyitó, a Humánerőforrás-Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) által támogatott
Látótér non-profit menedzserképző program hivatalos tanévkezdője.
MVGYOSZ székház Hermina terme
Október 14. 16:00
MVGYOSZ székház Hermina terme
“Vagyok, mint minden ember
fenség!“ (Ady) címmel ünnepi műsort rendez a Vakok és
Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja.
Október 16-20. 9:00-18:00 óráig
Makula degeneráció szűrés
MVGYOSZ székház Hermina terme
Október 21.
“Szövetségünk jelene és
jövője”
Előadók: Dr. Szőke László
elnök
Dr. Micserics József
hivatalvezető
MVGYOSZ székház Hermina terme
Vidéken:
A Vakok és Gyengénlátók
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete
október 10-én
kedden tartja fehérbot napi rendezvényét Nyíregyházán a Vasutas Művelődési
Házban. (Cím: Nyíregyháza Toldi u 23.)
Kulturális műsorral
emlékezünk meg Helen Kellerről.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei
egyesület október 12-re szervezi szolnoki helyszínnel a Fehérbot napját a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár országos rendezvényének
részeként.
10:30-19:00
“Együtt kerek a világ”
Szakmai bemutató
(Kiállítások, technikai
újdonságokról előadás és bemutató, sajtótájékoztató.)
Szolnok, Verseghy Ferenc
megyei könyvtár
10:00-16:00
a Hild téren:
Ifjúsági programok,
szónokverseny a fogyatékkal élők társadalmi integrációjáról, bemutatók.
13:00-16:00 Fogyatékos előadók a Hild téri színpadon
16:00
Gálaműsor
Szolnok, Aba-Novák Kulturális
központ
A vakok és Gyengénlátók Zala
Megyei Egyesülete a Fehérbot nemzetközi napja alkalmából az országos
rendezvénysorozat részeként október 14-én (szombaton) konferenciával
egybekötött ünnepi rendezvényt tart.
Színhelye: Balaton
Konferencia Központ és Színház (Keszthely, Fő tér 3.)
A rendezvény az NCA
Nemzetközi Civil Kapcsolatok és az Európai Integráció
Kollégiumának pályázati támogatásával valósul meg.
A program:
10:00-11:00 Himnusz, vers, a vendégek és a sorstársak
üdvözlése, köszöntő
11:00-12:00
Dr. Szőke Lászlónak, az MVGYOSZ elnökének előadása az érdekvédelem időszerű
kérdéseiről. Felszólalnak: Anton Tonce Kos, a Vakok és Gyengénlátók Muravidéki
Egyesületének elnöke; Ivan Benkovics, a Vakok és Gyengénlátók Varasd Vármegyei
Egyesületének elnöke.
13:00-16:00
Kulturális műsor. Fellépnek: Varteks Kulturális Egyesület (A horvátországi
Varasdból), Mura-vidéki Kulturcsoport (A szlovéniai Muraszombatból), Milton Országos
Irodalmi Kör, Gazda Zoltán versmondó, VGYZME énekkara
“Ahol a látható világot a
tapintás és a képzelet helyettesíti” címmel a Magyar Vakok és Gyengénlátók
Bács-Kiskun Megyei Egyesülete és a Rotary Club Kecskemét egésznapos
fehérbotnapi programot szervez október 15-én 9-17 óra között.
A délelőtti programokra az
egyesület székhelyével azonos épületben kerül sor. Lesz kulturális műsor, s 9:00-13:00 óráig segédeszköz kiállítás.
Délután 15:00
Érdi Tamás jótékonysági zongorakoncertje
Református Gimnázium
díszterme
16:30
Tapintható Láthatatlan Makett-avatás
Kecskemét főtere
Kérjük, a részvételüket
szíveskedjenek előre jelezni, mert ebédjegyet és belépőt a koncertre már csak
korlátozott számban tudnak biztosítani!
A Komárom-Esztergom Megyei
Egyesület a fehérbot napi ünnepi megemlékezés után az “Ismerd meg Hazádat”
mozgalom keretében szellemi vetélkedőt tart megyénkről, nagyobb városainkról,
itt élő vagy elhunyt írók műveiből. Ebben az évben az írónő Takácsné Csente
Juliánna: Asszony-sorsok című könyve szerepel a kérdések között. A vetélkedő
további témája Oroszlány, Majk bányászati és történelmi kultúrái.
Az időpont: október 16. 14
óra.
Helyszín: Tata, Magyary
Zoltán Művelődési Központ
(III. Az adósságkezelési szolgáltatás
1.)
Mielőtt a címben jelzett
témára rátérnénk, egy mondat erejéig hadd utaljak vissza az előző cikkemben
írottakra. Néhány olvasó jelezte azon igényét, hogy
bővebben is olvasna a helyi önkormányzatok által nyújtható közgyógyellátásról.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetnem kell önöket arra, hogy - mint más ellátásoknál
már utaltam rá - a szociális törvény számos esetben tág teret enged a helyi
önkormányzatoknak a rendeletalkotásra. Mivel a törvényben meghatározott
eseteken túl, az önkormányzat által saját döntése alapján nyújtható
közgyógyellátás szabályait maga az önkormányzat állapítja meg rendeletében, a
szabályozás településenként, a fővárosban pedig
kerületenként jelentős eltéréseket mutathat. Erre tekintettel nem marad más
lehetőség, mint hogy az igénylő a helyi önkormányzat szociális ügyekkel
foglalkozó osztályán tájékozódjék a szabályokról.
A címben említett témára
áttérve elmondhatjuk, hogy a közgyógyellátás mellett az adósságkezelési
szolgáltatás az egyik legfontosabb és legtöbb embert érintő természetbeni
szociális ellátás. A szociális törvény 55. § (1) bekezdése
szerint: “az adósságkezelési szolgáltatás a szociálisan rászorult személyek
részére nyújtott, lakhatást segítő ellátás.” A települési önkormányzat
adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot vagy személyt,
akinek az adóssága meghaladja az ötvenezer forintot, és akinek a tartozása
legalább hat havi, vagy a közüzemi díjtartozása miatt a szolgáltatást
kikapcsolták, továbbá akinek a háztartásában az egy főre jutó havi jövedelem
nem haladja meg az önkormányzat rendeletében meghatározott összeghatárt,
valamint, aki a településen elismert minimális lakásnagyságot, és minőséget meg nem haladó lakásban lakik, feltéve, hogy
vállalja az adósság és a települési önkormányzat által megállapított
adósságcsökkentési támogatás különbözetének megfizetését, továbbá az
adósságkezelési tanácsadáson való részvételt.
Fontos leszögezni, hogy az
előző mondatban foglalt számos feltételnek egyidejűleg, együttesen kell
fönnállnia, tehát csak az részesülhet adósságkezelési szolgáltatásban, aki a
felsorolt feltételek mindegyikének megfelel. A jogszabályrészletben ez alól
egyetlen kivétel van, a többi feltétel bekövetkezése esetén az is részesülhet a
szolgáltatásban, akinek legalább hat havi tartozása van, valamint az is, akinek
a tartozása hat havinál kevesebb, ám adóssága miatt a közüzemi szolgáltatások
valamelyikét kikapcsolták. Azt is meg kell jegyezni emellett, hogy a törvény
szövegében nem a “részesíti”, hanem a “részesítheti” szó szerepel, tehát
adósságkezelési szolgáltatásról nem minden esetben kell rendelkeznie az
önkormányzatnak. A jogszabály értelmében a szolgáltatás nyújtása a fővárosi
kerületi önkormányzatoknak, valamint a legalább 40 000 lakossal rendelkező egyéb
ön-kormányzatoknak kötelező, a többi településen a képviselő-testület döntheti
el, hogy egyáltalán kíván-e adósságkezelési szolgáltatást biztosítani. Mint
fentebb láthattuk, a törvény az adósságkezelés feltételeként többek közt azt is
előírja, hogy az adósság legalább hat havi tartozás eredményeként álljon elő.
Felmerül a kérdés, mely tartozásokat lehet ilyenkor figyelembe venni. A törvény
értelmében ilyen tartozás lehet a lakhatási költségek körébe tartozó közüzemi
díjtartozás (vezetékes gáz-, áram-, távhőszolgáltatási, víz- és csatornahasználati,
szemétszállítási, több lakást tartalmazó lakóépületeknél, háztömböknél központi
fűtési díjtartozás), közösköltség-hátralék, a lakbérhátralék, valamint a
hitelintézettel (értsd bankkal) kötött lakáscélú kölcsönszerződésből fennálló
hátralék.
A képviselő-testület
rendeletalkotási felhatalmazását a jövedelem tekintetében a törvény némiképp
behatárolja, mivel úgy rendelkezik, az adósságkezelési szolgáltatásra való
jogosultság jövedelemhatárát úgy kell szabályozni, hogy az önkormányzat rendelete
az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő
esetén annak 200%-ánál alacsonyabb jövedelmet jogosultsági feltételként nem
írhat elő. A nyugdíjminimum az idei évben 25 800 Ft, a számításnál tehát ebből
kell kiindulni.
Az adósságkezelési
szolgáltatás időtartama általában legfeljebb tizennyolc hónap, amely indokolt
esetben egy alkalommal hat hónappal meghosszabbítható. Ha a
hitelintézettel kötött lakáscélú kölcsönszerződésből származó adósság az említett 18 + 6 hónap alatt nem
kezelhető, az adósságkezelési szolgáltatás időtartama legalább huszonnégy, de
legfeljebb hatvan hónap - feltéve, hogy az adósság összege meghaladja a
kettőszázezer forintot, a tartozás meghaladja a hitellel terhelt ingatlan
forgalmi értékének 50%-át, és az adós hozzájárul az adósságkezelés időtartamára
a támogatás összegét biztosító jelzálogjognak, valamint elidegenítési és
terhelési tilalomnak ingatlanára történő bejegyzéséhez, illetőleg
feljegyzéséhez.
Adósságkezelési szolgáltatás
ugyan-arra a lakásra csak egy jogosultnak állapítható meg, függetlenül a
lakásban élő személyek és háztartások számától. E rendelkezés alkalmazásában
külön lakásnak kell tekinteni a társbérletet, az albérletet és a jogerős bírói
határozattal megosztott lakás lakrészeit is.
Dr. Oszvári Ádám
Nagy Ilona könyvének
bemutatója
A Vakok és Gyengénlátók
Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja szeptember 9-én tartotta
tagtársunk kötetének bemutatóját a vakok iskolájának Nádor termében.
Bereczkné Bihari Erzsébet, a
kultúrcsoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, akik Nagy Ilona
szépkiállítású, kiválóan szerkesztett verseskötetét vehették kezükbe.
A bevezető után e sorok írója
mutatta be a költőnőt. Nagy Ilona 1944. április 27-én született Hajdúdorogon,
egy nyolcgyermekes családban. A serény földműves szülők szeretettel nevelték
gyermekeiket. Ilona csak hatéves koráig élhetett gyenge látása miatt a számára
kedves tanyán, amely meghatározó lett egész életében.
1950. őszén került Budapestre
a vakok iskolájába. Ennek elvégzése után a látássérültek számára akkor létező
szakmunkásképzőben kitanulta a kefe- és seprűkészítő szakmát. Azt követően
hosszabb ideig a szakmájában, majd telefonközpont-kezelőként dolgozott. Ma
nyugdíjasként tölti napjait a férjével együtt. Egy leány édesanyja. Ilona
írással már régóta foglalkozik. Megjelent verseiből már több szerzői estet is
rendeztek. Ebben az évben jelenhetett meg az első kötete.
Egyébként hazánkban
1992-ben jelent meg harminchat látássérült verseiből, elbeszéléseiből egy
antológia, Óda a fényhez címmel. De aztán is kerültek ki vak és gyengénlátó
szerzők írásait tartalmazó kötetek a nyomdákból. Ismereteink szerint az utóbbi
másfél évtizedben tíz sorstársunknak jelent meg kötete. Köztük van most már
Nagy Ilona verseskötete is. Szerzőnk könyvének megjelenéséért nagyon sokat tett
Bereczkné Bihari Erzsébet és a kötet gondozója, lektora Kárpátiné Kovács Edit
tanárnő, szerkesztő.
Bereczkné Bihari Erzsébet
nemcsak kiváló műsorvezetője volt a rendezvénynek, hanem számos versidézet
kitűnő előadásával is színesítette a bemutatót. A kötet ciklusait zenével
festette alá a zenei együttes művészeti vezetője, Lukács Sándor.
A felejthetetlenül szép
műsorban a látók közül verseket mondott: Romanek Inka festőművész. (Képeit
nemcsak látni, hanem tapintással érzékelni is lehet. Ezeket vak kislánya és
valamennyiünk számára készíti. Számos helyen volt már kiállítása itthon és
külföldön is). Versmondók voltak még: Kelényi Ferenc, szövetségünk stúdiójának
munkatársa; Gellért Katalin pedig dalokat adott elő.
Pfeiffer Zsuzsanna a versmondás mellett énekesként is szerepelt. Ézsiás László
Vörösmarty-díjas versmondónk ugyancsak sikert aratott. Dalokat énekelt: Rédai
Tímea és Lukács Sándor. Egyházi énekekkel szerepelt Kun Ilona. Az együttes
zenekarában Lukács Sándor zongorán, Horváth Géza hegedűn és Tábori József dobon
játszott.
Nagy Ilona: Üzenet a fény mögül című verseskötete 2500.- forintért kapható. Érdeklődni
lehet a 06-70-5544-396-os telefonszámon. A cikkben említett Óda a fényhez című kötet kapható szövetségünk budapesti
székházban, a segédeszközboltban. Ára 525.- forint.
Lak István
Gyengéné Fogarassy Margit
emlékére
Mint minden évben, idén is
megtartjuk a Fehérbot Napját. Ezt a napot sohasem tekintjük ünnepnek. Mert azt,
hogy valakinek társa lett élete útján a fehér bot, nem hinném, hogy ünnepli.
Ezt a napot mindig arra használjuk fel, hogy a helyi médiában sikereinkről,
problémáinkról beszámolhassunk, s a figyelem középpontjába állítsuk a vak és az
aliglátó embert.
De, hogy ünnepről is
beszámoljak: szeptember 22-én ünnepeljük egy műsoros taggyűlés keretében
egyesületünk alapításának ötvenedik évfordulóját.
Alapítónk, Gyengéné Fogarassy
Margit, siketen és vakon élte életét és mégis ilyen nagy
dolgot tett a közösségért és egy egyesületet hozott létre, mely az
általa kijelölt úton halad és ér el sikereket. Róla neveztük el a vidék első
foglalkoztatási rehabilitációs központját, mely Győrött működik. Saját erőből
hoztuk létre és saját erőből tartjuk fenn.
Büszkék vagyunk alapítónkra,
aki költő is volt. Az általa írt verseket szerte az országban és a határokon
túl is népszerűsítettük. Emlékére szeptember 18-án gránit emléktáblát avatunk
székhelyünk falán.
Zilahi György
(Mire jelen lapszámunk az
olvasók kezébe kerül, a fenti eseményekről már múlt időben beszélhetünk. A szerk.)
A Hermina Egyesület Horizont
Kultúrcsoportja október 28-án 15 órai kezdettel zenés irodalmi délutánt rendez
Bartók Béla műveiből és korabeli irodalmi alkotásokból, Csoda a Duna mentén
címmel a Hermina teremben.
Közreműködnek a Milton
Irodalmi Kör tagjai, amatőr zenészek, illetve versmondók.
A műsor hagyományőrző,
megemlékezik szeretteinkről, halottainkról, a mindenszentek ünnepéről, valamint
az 56-os hősökről.
Mint minden évben, idén is
megemlékeztünk az aradi vértanúk szomorú haláláról október 6-án. Ezen a napon
nekünk, magyaroknak, mindig lelkünkre telepszik a bú, s fájlaljuk a
szabadságunkért halt hősök tragédiáját. Megrendülve emlékezünk meg a
vesztőhelyen tanúsított erkölcsi szilárdságukról.
De sohasem beszélünk e napon
arról, hogy mi történt vértanúink gyilkosaival? Tankönyveink sem tesznek az ő
vergődésükről említést. Pedig sorsuk jól példázza, hogy bűn nem marad bűnhődés
nélkül. Ezért most essék szó róluk. Nem azért, hogy örvendezzünk az őket ért
csapások fölött. Pusztán annak megállapítása végett, hogy a sors büntetőkeze
lesújtott a galádokra.
Haynau táborszernagy rendelte
el vértanúink kivégzését. Szolgálataiért 400 ezer aranykorona jutalmat kapott.
Ebből a hatalmas összegből futotta utazásra is. 1850. szeptemberében Londonba
látogatott. A számára pokollá vált látogatásról az Illustrated London News című
újság így számolt be:
“A táborszernagy, úgy
látszik, nem is sejtette, minő iszonyattal és utálattal kísérte Anglia minden
osztálya az ő magyarországi vértetteit, s mindjárt megérkezése után sorra
kezdte látogatni a brit főváros nevezetességeit. Szerdán délben Southwarkba
kocsizott, hogy Barklay és Perkins óriási sörfőzdéjét is megtekintse.
Kíséretében volt unokaöccse és egy tolmács. Mikor nevüket beírták a
vendégkönyvbe, egy pillanat alatt híre ment, hogy az idegenek egyike: “Haynau,
az osztrák hentes”.
Mikor a látogatás után az
udvaron át a kapu felé ment, egyszerre a roppant gyár minden helyiségéből
kitódultak a munkások, fenyegetően kiabálva: “Le a hentessel! Üssétek a
vérebet!”... néhányan
nekiestek, nem kímélték, ütötték, szalmatekerccsel arcul csapták, cilinderét
fejébe nyomták... Haynau meglehetős dezolált (szétzilált) állapotban kimenekült
a kapun, ruhája össze volt tépve, maga sárral és szeméttel megdobálva.
A kapun kívül még nagyobb
veszély várta. Ott is összecsődült már vagy 500 ember és az előbbi
bántalmazásokat megismételték. A tábornok óriási bajusza sem kerülte el a
figyelmet, azt jól megráncigálták.
Haynau az őt ütlegelők előtt
lélekszakadva rohant a Temze partján. Útjába akadt egy vendéglő, oda bemenekült
és elbújt a fáskamrában. Onnan is kirángatták és a
Temzébe akarták dobni. A halálra rémült, alig lihegő tábornokot a kísérői csak
nagy erőfeszítésekkel tudták megmenteni. Végül is egérutat nyert és az egyik
hálókabinetben rejtőzött el. Ott talált
rá a rendőrség.
A hálószobában az ágy szélén
ülve, halotthalványan, elalélva találták. Szánalomra méltó alak volt. Megtépve,
megverve, kifárasztva, félelemtől vacogva. Egy gyermek sem félt volna tőle, aki
minap még egy ország réme volt.”
A Londonban átélt testi és
lelki szenvedések után három évvel ez a gyűlöletes fenevad kimúlt.
Gazdája, Ferenc József
császár, ugyan 86 évet élt, de hosszú élete tele volt büntetéssel.
Miksa nevű öccsét Mexikóban
lőtték agyon a forradalmárok. Egyetlen fia, Rudolf, az ő apai zsarnoksága miatt
lett öngyilkos. Felesége, Erzsébet királyné - Sissi -, az egyetlen ember, akit
ő szeretni tudott, örökre elhagyta és egy anarchista merényletétől halt meg.
Ferenc Ferdinánd nevű unokaöccsét, kijelölt utódát, Szarajevóban egy diák lőtte
agyon. Egy másik unokaöccse miatta meggyűlölte a Habsburg nevet és Orth János
néven tűnt el hajójával együtt örökre. Egyik unokahúga belépett a
szociáldemokrata pártba.
Mindez a csapás emberként
érte. De császárként is sokat kellett elviselnie. 1849. után minden csatáját
elveszítette. Azok az uralkodói ábrándok, amelyek megvalósításáért
mártírjainkat meggyilkoltatta, semmivé foszlottak. 1915-ben így panaszkodott
szeretőjének, Schratt Katalinnak: A világ leghatalmasabb császáraként léptem
trónra és most semmi hatalmam sincs.
Szárnysegédje, Horthy Miklós,
azt írta, hogy a magyarok ellen elkövetett vérbűn egész életén át nyomasztotta Ferenc József lelkét.
Cseri Sándor
Az augusztusi lapszámunkban
megjelent zenetörténeti kérdésünkre mindössze ketten küldtek be helyes választ:
Révész Krisztina és Pestalits Péter. Mindketten megkapják jutalmul a Londoni
Filharmonikusok CD-jét. A helyes válasz egyébként az volt, hogy 1816-ban egy
hegedűversenyt rendeztek, amely meghatározónak bizonyult Paganini jövőjét
illetően.
E havi kérdéseink:
Ki volt az a zeneszerzőnk,
aki a Pesti Sakk-kör elnöki tisztét is betöltötte? (Híres művei: Himnusz,
Hunyadi László, Bánk bán stb.)
Ki az az olasz zeneszerző,
aki Lékó Péter sakknagymesterünkkel tartalmas játszmát váltott? (Ő szerezte a
Sorstalanság című magyar film kísérőzenéjét is.)
Megfejtőink között
Csajkovszkij CD-jét sorsoljuk ki.
A megfejtéseket a Vakok
Világa címére várjuk postán vagy elektronikus úton november 1-ig. Cím: 1146 Bp.
Hermina út 47. vagy vv@mvgyosz.hu
Sok vihart megért már az ózdi
vakok és gyengénlátók közössége az elmúlt évtizedben. A klubba tömörülés
kezdetén egy épülettömb garázsában volt a székhelyük, mostoha körülmények
között. Évek múltak el, mire egy tágas, kultúrált helyiséget kaptak a Béke
telepi városrészben. Ezt követően azonban még személyi problémák borzolták a
kedélyeket.
Két évvel ezelőtt a szép, új
Civilházba tehették át a székhelyüket. A költözködéssel azonban a viszálykodás
még mindig nem szűnt meg teljesen. A tagság végül úgy döntött, hogy új elnökre van
szüksége. Lett is Gurszki Vilmos személyében. A jelen helyzet azt mutatja:
nyugvópontra jutott az Ózdi Látássérültek Klubjának helyzete. Béke van és megy
a munka.
A klub mostani elnöke egész
életében azt kereste, miként tud segíteni embertársain. Itt is ezt teszi. Elég,
ha csak arra gondolunk, hogy már több, mint negyven
látássérült ember számára szerzett olyan munkát, amit ők is el tudnak végezni.
Amikor cukorbetegsége
következtében a látása megromlott, tagja lett a látássérültek klubjának, ma pedig már köztiszteletben álló elnöke.
Kerékgyártó Mihály
Lelkes olvasója vagyok a
Vakok Világának. A júliusi számban olvastam az Étteremteszt
című rovatban a Csendes étteremről szóló írást.
Mivel én szemben lakom az
étteremmel és gyakran jártam is ott, én is csak jó véleményt tudok mondani
arról a helyről.
Sajnálattal kell közölnöm,
hogy a cikk későn született, bár ezt előre nem tudhatta senki, de most
augusztusban az étterem megszűnt.
Budapest, 2006. augusztus
29. Üdvözlettel és tisztelettel:
Pálffy Krisztina
Megköszönöm kedves Olvasónk
fenti tájékoztatását, annál is inkább, mivel alátámasztja azt a döntésemet,
hogy az Étteremteszt című rovatot megszűntetjük.
Ugyanis az én felfogásom szerint ez a rovat - szerzőinek jószándékát kétségbe
nem vonva is - a riportnak köntösét magára öltő ingyen reklám szerepét töltötte
be, semmivel sem indokolható módon előnyben részesítve egy-egy vendéglátóhelyet
a sokezerből. (A
szerkesztő)
Tudományos előadások és
kiállítás Békéscsabán
Elfogadtatni fiatal korban a
másságot
“Aki sötétben él, az lelkében hordozza a fényt” címmel a látássérült gyerekek
integrált oktatását segítő szakmai
napot rendezett szeptember 15-én a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei
Egyesülete. A rendezvény lebonyolításához Békéscsaba Megyei Jogú Város
Önkormányzatának dísz-terme adott otthont.
A szakmai napot a városban
lévő óvodák, általános iskolák és középiskolák vezetői, fejlesztőpedagógusai
részére szerveztük, de természetesen meghívást kaptak rá a társfogyatékos
szervek, egyesületek, segítő szervezetek, központok is. A szakmai nap
programját úgy állítottuk össze, hogy teljes képet kaphassanak az érdeklődők a
látássérült gyermekek integrált oktatásáról. Az előadók kiválasztásánál
fontosnak tartottuk, hogy olyan hasznos tudnivalók hangozzanak el, amik
elméleti és gyakorlati tanáccsal látják el a jelenlévő pedagógusokat.
A szakmai nap programján
szerepelt előadások címei:
Az integrált oktatás
jogszabályi háttere, feltételrendszere.
Az integrált ellátás
gyakorlati kérdései.
A látássérült gyerekek
gyógypedagógiai megsegítésének lehetőségei az integrált képzésben - szegedi
tapasztalatok alapján.
A látássérülések előfordulása
és felismerésének lehetőségei az iskolai rendszerben.
Az információs akadálymentesítés lehetőségei az oktatásban.
A szakmai nap kezdő
rendezvénye volt annak az egy hónapon át tartó rendezvénysorozatunknak,
amelynek címe: “Látni a sötétben” interaktív kalandozás és kiállítás.
Programunk igyekszik a vakok és a látók világát közelíteni egymáshoz;
elsősorban látó embereket hoz olyan helyzetbe, hogy megtapasztalják a
mindennapi életnek a vakokkal szemben támasztott követelményeit. Célunk, hogy
látogatóinkat a tapasztalatok alapján motiváljuk a segítségnyújtásra.
Célkitűzéseink között szerepel, hogy a társadalom fogadja el a segítséggel
élőket, ezért kerülnek bemutatásra olyan művészeti alkotások, amelyeket nem
látók készítettek.
Szeretnénk lehetővé tenni,
hogy az iskolában tanuló diákok közül minél többen eljussanak erre a
kiállításra, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a másságot már
gyermekkorban szükséges megértetni és elfogadtatni.
Szabó Tiborné
Mi a kismalac?
Aleks négyéves kisfiú. A
kertben játszott és nagyon összekoszolta magát.
Az apja ezt mondta neki:
“Fiam! Te egy kismalac vagy. Tudod, egyáltalán, hogy mi az?”
“Igen”, válaszolta Aleks, “a
kismalac a disznó fia.”
Brúnó a sötétben
A négyéves Brúnó nem fogadott
szót az anyjának. Ezért büntetésül egyedül kellett maradnia a sötét szobában.
Brúnó hangosan sírt és
kiáltozott tíz percen át. Aztán váratlanul abbahagyta a sírást.
Az anyja megkérdezte az ajtón
át: “Végre befejezted az üvöltözést?”
Brúnó válaszolt: “Nem. Csak
valamennyit pihenek.”
A család neve
Tereza Kalevszki kicsi leány.
Értelmes és kíváncsi természetű.
“Mondd, apa”, kérdezte, “a te
nagypapádat és nagymamádat is Kalevszkinek nevezték?”
“Igen, kislányom”, válaszolta
az apa.
“És a nagyszüleid szülei is
Kalevszkik voltak?”, érdeklődött Tereza.
“Igen, bizonyosan”, hagyta
helyben az apa.
“És ...az
ő szüleik és nagyszüleik is?”, akarta tudni Tereza.
“Igen, mindannyian”,
erősítette meg vélekedésében az apa.
Tereza hosszan elgondolkodott
és végül megkérdezte: ”Tehát Ádámot és Évát is Kalevszkinek nevezték?”
A nagy majomról
“Apuka, ma voltam az
állatkertben” - mesélte a hatéves Francisco. “Ott van egy majom és az olyan
nagy, mint te!”
“Az nem lehetséges”, mondta
az apa Francisconak, “olyan nagy majom, mint én, nem létezik.”
Társalgás az autóbuszon
Ludvig az édesanyjával együtt
autóbuszon utazott. Az autóbusz tele volt emberekkel.
- Nézd, anyu - kiáltotta
hangosan a négyéves Ludvig -, ott ül egy férfi és nincs haj a fején!
Minden utas a kisfiúra, majd
a kopasz férfire nézett. Nagyon kínos helyzet volt, ezért az anyuka magához
vonta a gyereket és a fülébe súgta:
- Hallgass, Ludvig! Arról a
férfiről majd inkább otthon beszélünk.
Amikor hazaértek, az anyuka
kioktatta fiacskáját:
- Az autóbuszon ne beszélj
más emberekről. Ők nem szeretik azt.
A következő napon Ludvig és
anyukája ismét autóbuszon utazott. Mellettük ült egy nagyon testes hölgy.
- Figyelj, anyucika - mondta
hangosan Ludvig -, erről a kövér nőről majd otthon fogunk beszélgetni.
Eszperantóból fordította:
Cseri Sándor
Amikor az egyik képviselőnk
azzal a próféciával riogatta honatyatársait, hogy “patakvér fog folyni”, sokan
azt hitték, hogy ekkora csacskaság még nem hangzott el egyetlen más Tisztelt
Házban sem. Pedig dehogynem! Minden parlament kitermeli a szellem vadhajtásait.
Íme:
“Önöknek elég nagy hangjuk
van ahhoz, hogy kiabáljanak, de ahhoz már nincs, hogy meghallgassanak.”
“Pártolni a sertéstenyésztést
annyi, mint pártolni saját magunkat.”
“A merénylő bombája nemcsak a
hivatalnokokat robbantja fel, de az ártatlanokat is.”
“Ezekben a kopott
bőrnadrágokban a bátrak szíve dobog.”
“Nem kívánom egyik
képviselőtársamat sem felizgatni, épp ezért mondanivalómat fügefalevéllel
takarom el.”
“Nem engedhető meg, hogy
ilyenképpen szakítsák el a férfiakat feleségeiktől, gyermekeiktől,
özvegyeiktől.”
“Azáltal, hogy a lóhúsevés
terjed, új jövő virrad a lovakra.”
“ Önök keresztúton állnak. Két
út nyílik meg Önök előtt: az egyik a haladás felé vezet, a másik a közömbösség
útja, a harmadik az összeomlásé. Válasszanak!”
“ Kijelenthetem, hogy az egy
szál ingben dolgozó munkásnők a miniszter teljes rokonszenvét bírják.”
“ Értsék meg azoknak a szavát
is, akik nem beszélnek.”
“ Miért kell áldozatokat
hoznunk az utókor javára? Vajon tett már valamit az utókor a mi érdekünkben?”
“Kérdezik, hogy a vázolt
célokat elérhetjük-e új adók nélkül. A pénzügyminiszter úr határozott
véleménye, hogy az új adók teljesen feleslegesek lennének; elegendő lesz, ha a
már létező adókat lényegesen felemeljük.”
Cseri Sándor
Látássérültek a
munkaerőpiacon
Komárom-Esztergom megye
Észak-Dunántúl szerves része. Budapest után itt a legkisebb a munkanélküliség.
Az emberek döntő többsége az ipari parkokban található
üzemekben dolgozik. Vajon a vakok is találnak munkahelyet? Erről beszélgettünk
a megyei szövetség irodájában Frecska József elnök úrral.
— Mennyi a taglétszámuk és
hányan dolgoznak a tagok közül?
— A
tagok létszáma 420, s közülük hatvan ember dolgozik rendszeresen.
— Milyen munkakörben?
— Betanított összeszerelő munkás-ként, valamint masszőrként dolgoznak a
legtöbben. De telefonközpontos, zenész, sőt főiskolát végzett angoltanár is
akad közöttük.
— Vállalkozókról is hallunk.
— Öt vállalkozónk van.
Többségük masszőr, de földmunkát szervező vállalkozó is tevékenykedik
megyénkben.
— Milyen szakmát tanulhatnak a látássérült
fiatalok?
— Lehetőségük van masszőrnek
tanulni és az Országos Képzési Jegyzékben szereplő képesítést szerezni. Szintén
OKJ-s képzés keretén belül informatikai szakemberré válhatnak. Egyre több
fiatal folytat egyetemi és főiskolai tanulmányokat.
— Kérnek-e
Öntől segítséget és tud-e segíteni az elhelyezkedésben?
— Sokan keresnek munkahelyet.
Nyolcvan százalékuknak tudok segíteni, ami nem kis dolog.
— Mi a véleménye az
egészségesek és a látássérültek együtt dolgozásáról? Akad-e vita közöttük?
— A
vakok és a látók teljes egyetértésben dolgoznak, vitás kérdés nincs közöttük.
— Köszönöm, elnök úr, a
tájékoztatást.
Az irodát elhagyva eszembe
jutott egy Dunakeszin lakó 28 éves, Edit nevű sorstársunk gondolata: “A vaknak
nem sajnáltatni, hanem hasznosítani kell önmagát”.
Bölcs és igaz gondolat!
Kelemen György
Megyei elnökségünk jóvoltából
augusztus 17-én Tatabányán megtöltöttük a különjáratú
autóbuszt és Pápára indultunk, hogy a várkerti termálstrandon egy kellemes lubickolásban legyen részünk. Az
utazási költség 1.500,- forint volt, s az már
tartalmazta a strandbelépő és a vacsora árát is.
Ez az összeg még a
kisnyugdíjasok számára sem jelenthetett akadályt a kiránduláson való részvétel
előtt.
Voltak köztünk középiskolás
korú fiatalok is, jól érezték magukat és így feltöltődtek energiával a
tanévkezdésre.
A pápai strandon öt medence
és egy csúszda áll a közönség rendelkezésére. Van fedett uszoda is. A víz
hőmérséklete 26 és 34 fok között váltakozik, így mindenki talál a kívánságának
megfelelő hőmérsékletű vizet. A tisztaság a strandon minden igényt kielégít, s
ezért nagyon jólesik az élményfürdőzés.
A program a fehérasztalnál
elköltött vacsorával zárult. A jókedvű társaság azt kérte Frecska József elnök
úrtól, hogy ezt a programot jövőre ismételjük meg. Elnökünk e kérés tejesítését
meg is ígérte.
Kelemen György
Október 10.-e a lelki egészség világnapja. Napjainkra tudományosan is
bebizonyították, hogy “lelki egészség nélkül nincs egészség”. Ez azt jelenti, hogy a testi és a lelki
egészség elválaszthatatlanok, kölcsönhatásban állnak egymással.
- A test megbetegedéseit
negatív lelki folyamatok előzik meg - állítják a szak-emberek. Ez a tétel
fordítva is igaz: a pozitív lelki folyamatok a testi kondíciót is javítják.
Igaz ugyan, hogy napjainkban az orvostudomány a test megbetegedéseire hatékony
terápiákat tud alkalmazni, de ezek nem lehetnek kellően eredményesek, ha a
beteg lelki folyamatai ezek hatását gyengítik - vagy éppen ellene hatnak. A saját
belső erőtartalékok aktivizálása és a gyógyulni akarás nélkül nincs az az orvos
és az a hatékony terápia, aki, illetve amely visszaadhatja a beteg embernek az
egészségét. Ennek a tételnek is igaz az
ellentétje: a mentálisan egészséges embert ritkábban találják meg a testi
betegségek.
Szerencsére ma már jóval több
lelki betegségre van hatékony gyógyszer és kezelés, mint akár 10 évvel ezelőtt.
Ez annál is fontosabb, mert a statisztikák szerint az első tíz rokkantsági ok
közül a fele lelki betegség. Sajnos, a
depresszió az egyik vezető mentális betegség. Az Egészségügyi Világszervezet
(WHO) előrejelzése szerint 15 év múlva a legnagyobb gondot a depresszió fogja
jelenteni a világ országainak.
- Mi a megoldás? - tehetik
fel a kérdést. Pszichiáterek és pszichológusok
véleménye szerint a lelki egészség megőrzése érdekében az embernek minden
életszakaszban reális célokat kell kitűznie.
Próbálják ki!
Bartha Zsuzsanna
Az egészségügy számos területén
negatív értelemben vezető helyen állunk, így a szájüregi daganatos
megbetegedések gyakoriságát illetően is.
- A szájápolás és a
rendszeres fogmosás a szájüregi betegségek, köztük a rosszindulatú daganatok
megelőzésének leghatásosabb módszere - hangzott el a Magyar Rákellenes Liga és
az egyik neves fogkrém-gyártó cég sajtótájékoztatóján. Ennek apropóját az adta,
hogy a szájápolás hónapja alkalmából szeptember 22-én, a margitszigeti Sport
Centrumban 11.000 általános iskolás gyermek
részvételével guinness rekord kísérletre készültek. Együtt mostak fogat. Ezzel
a rendezvénnyel akarták felhívni a jövő nemzedékének figyelmét a szájhigiénia
fontosságára, hogy a lehető legnagyobb mértékben visszaszoruljanak a száj-üreg
daganatos és egyéb megbetegedései. Túl ezen, a gyerekeknél a fogmosást és a
szájápolást már egészen kis kortól megszokott, mindennapos feladattá szeretnék
tenni a szakemberek.
Korábban a Fülöp-szigeteken
élő gyerekek, összesen 10.800 fő mosta meg közösen a
fogát, guinness rekordot érve el. A magyar gyerekek ezt az eredményt próbálták
túlszárnyalni.
Néhány statisztikai adat:
A közelmúltban Európa több
országában is felmérést végeztek a szájápolási szokásokról. Magyarországon
sajnos az derült ki, hogy a szép és ápolt fogsornál
sokkal fontosabb a dús hajkorona vagy a vékony testalkat.
A megkérdezett 100 magyar
nőről és 100 férfiról kiderült, hogy 54%-uknak van hiányzó, tömött és kezelt
foga. A kutatások szerint a magyarok többsége (saját bevallásuk szerint)
naponta egyszer vagy kétszer mos fogat. Ennek azonban ellentmondanak a
hivatalos fogkrém- és fogkefe-eladási adatok. E szerint 2005-ben a magyar
fogyasztók átlagosan 3,3 tubus fogkrémet vásároltak,
mely mennyiség az EU és a fogorvosok által javasoltnál kevesebb. Ugyancsak a
saját bevallásuk alapján a magyarok 2-3 hónap alatt cserélik a fogkeféjüket,
amit viszont a fogkefék eladásának száma nem igazol. A valóságban a magyar
átlag évente 1,1 fogkefe. Ez a szám jelentősen elmarad
a fejlett országok átlagától.
A felmérés azt is kimutatta,
hogy a magyar emberek főként akkor keresik fel a fogorvost, ha valami gondjuk
van. A fogorvos nem csak a fogainkat tudja ellenőrizni, hanem a szájüregünket
is, és ha bármilyen eltérést lát, azonnal a megfelelő szakemberhez küldi a
pácienst.
Aki időt nyer, életet nyer.
Ez a mondás a szájüregi daganatok esetében is igaz. Tudni kell, hogy a
szájüregi rákok kb. fele a nyelven, negyede az ajkakon alakulnak ki. Elsősorban
a 45 év felettiek körében gyakoriak. Különösen veszélyeztetettek a dohányosok,
de azok is, akik túlzásba viszik az alkoholizálást.
A szájüregi rosszindulatú
daganatok felismerése érdekében javasolják a szakemberek a szájüreg havonkénti
önvizsgálatát. A korai felismerést szolgálják a rendszeres fogorvosi
ellenőrzések is. Az időben felismert szájüregi daganatok jó eséllyel
gyógyíthatóak!
Bartha Zsuzsanna
A Nemzeti Civil Alapprogram
hatásai
A 2003-ban elfogadott Nemzeti
Civil Alapprogramról gyakran egymásnak ellentmondó vélemények fogalmazódnak
meg. A működéssel kapcsolatos tapasztalatok is eltérőek.
A Látásfogyatékosok Lenti
Kistérségi Egyesületét a bíróság 2001-ben nyilvántartásba vette, így pályázat
benyújtására már 2004-ben jogosult volt. Az első évben e kis létszámú egyesület
sikeres pályázatának eredményeként 300 ezer forint működési
támogatásban részesült.
Az egyesületi tevékenységének
kibontakoztatása tekintetében e támogatásnak meghatározó szerepe volt. Ekkor a
támogatás összege megegyezett az egyesület által pályázható maximális
összeggel.
A kiemelkedően közhasznú
egyesület figyelembe vehető költségei dinamikusan növekedtek. Így emelkedtek a
pályázható összegek is. A működési célú, tényleges támogatások viszont
évről-évre csökkentek. 2005-ben a tényleges támogatás nem érte el a pályázható
összeg 50 %-át, majd 2006-ban ez már 40 % alá csökkent.
A civil szervezetek körében
ez természetesen általános csalódást váltott ki. Nyomasztó arra gondolni is,
hogy mi következhet ezután.
Kellő tárgyilagossággal
azonban azt is meg kell állapítani, hogy a reális kép mégsem ennyire szomorú. A
regionális kollégiumokon túl ugyanis pályázhatunk a szakmai kollégiumokhoz is.
Kistérségi egyesületünknek 2005-ben és 2006-ban több ilyen sikeres pályázata
volt. Így az Alapprogramtól általunk elnyert támogatások összege évről-évre
mintegy megduplázódott.
A Zala megyei egyesület
tekintetében is hasonlóak az eredmények. A 2003-ban alakult és bejegyzett
egyesületnek 2005-ben kettő, 2006-ban pedig három
sikeres pályázata volt. A pályázatokat az egyesület elnöke és az irodavezető
készítette. Honorárium kifizetés nem történt. Álláspontunk szerint a negatív
jelenségekkel együtt is az Alapprogram jól szolgálta a civil szervezetek
működését.
Kovács Béla
A Vakok és Gyengénlátók Békés
Megyei Egyesülete Székelyföldön
Elnökségünk felvette a
kapcsolatot a Békéscsaba testvérvárosában, Székelyudvarhelyen élő sorstársak
Nemlátók Reménysége Alapítványával.
Hosszas készülődés után
augusztus 22-én elindultunk, hogy sorstársainkat meglátogassuk és velük hosszú
távú kapcsolatot építsünk ki.
Méhkeréknél léptük át a
határt és rövidesen első állomásunkra, Nagyszalontára érkeztünk. Itt az
idegenvezetőnk - Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház igazgatója - tanácsára
pénzváltás mellett gyors ismerkedés volt Szalonta hírességeivel. Nagyváradot
csak érintettük, mert mielőbb a messzi célba szerettünk volna érni. Királyhágón
megálltunk egy rövid pihenőre és megilletődve léptünk be “Erdélyországba”.
Körösfőn találkoztunk a gyönyörű székely kézművesség első remek darabjaival. A
következő megálló a “kincses város”, Kolozsvár volt. Megtekintettük Mátyás
király szülőházát, lovas szobrát és természetesen a Szent Mihály templomot is.
A Farkas utcai templomban egy kicsit hosszabban időzve hallgattuk a helyi
idegenvezető lelkes ismertetőjét. Út közben “beugrottunk” Szovátafürdőre, hogy
a híres Medve tavat megtekintsük. Késő este értünk Zeteváraljára, ahol Mátyás
Gábor atya, a helyi plébános fogadott nagy szívélyességgel és bőséges
vacsorával. (Gábor atya szinte sorstársunk, hisz’ nemrég esett át szemműtéten!)
Másnap (a szintén bőséges
reggeli után) elsőnek Szejkefürdőre vitt az utunk. Itt mindenki megcsodálhatta
a híres székely kapukat és tisztelegtünk a “legnagyobb székely”, Orbán Balázs
síremlékénél. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál tettük le a megemlékezés
koszorúját. Parajdon a sóvidék legnagyobb bányájába ereszkedtünk le és
ismerkedtünk a sóbányászás ezredéves történetével. Visszafele megálltunk
Korondon, ahol mindenki beszerezte a neki tetsző kerámiákat és szőtteseket.
Délután került sor a hivatalos
kapcsolatfelvételre. Már a találkozás sem volt igazán “hivatalos”, olyan
szeretettel és örömmel fogadtak bennünket, mintha hazalátogattunk volna.
Be-kísértek a megyeháza mellett levő központjukba, ahol kellemes zeneszóval
vártak az udvarhelyi sorstársak bennünket. A kölcsönös bemutatkozás után
műsorral szórakoztattak. A jó hangulat hamar elősegítette a személyes
ismerkedést. Kiss Éva referens és Szabó Tiborné elnökünk eközben megállapodásra
jutottak, hogy a kitűzött együttműködést hivatalos formába öntik, és ennek a
látogatásnak jövőre Magyarországon kell folytatódnia. A látogatásra tervezett
órácska megháromszorozódott és városnézéssel fejeződött be.
Harmadnap a Békás szoros felé
indultunk. Borvízkóstolás és csíkszeredai “Makovecz” templomlátogatás után
kitérőt tettünk a nyergestetői emlékhelyhez, ahol tisztelegtünk a 48-as
székelyek emlékművénél és sírjánál, majd a csíksomlyói templomnál álltunk meg.
A mádéfalvi emlékhelynél is elhelyeztük a megemlékezés virágait, mielőtt
Gyergyószárhegyi Lázár kastélyánál látogatást tettünk volna. Felérve a
Békás-szoroshoz, lenyűgöző látvány fogadott bennünket. Fárasztó, de gyönyörű
séta közben néztük az égbenyúló sziklákat. A Gyilkos-tó szinte csak ráadás volt
a természet csodálatos alkotó-romboló látványához. A Bucsin tetőn átutazva
képet kaptunk az erdős Kárpátok rengetegjeiből.
Utolsó nap a hazafelé vezető
utunkon, a fehéregyházi csatamezőn Petőfi emlékét idéztük, majd Segesvár
belvárosával ismerkedtünk. A maros-vásárhelyi kultúrpalotától alig tudtunk
elválni. Az idegenvezetőnk még egy kitérőt tett velünk Tordánál Torockóra. A
világörökség várományosa ez a környék, de meg is érdemli, mivel valóságos
ékszerdoboz ott a Székelykő lábánál.
Nagyon hosszú volt az út, de
mindenkit felvillanyozott a hír, hogy utunkat az NCA pályázaton nyert pénzből
támogatták.
Köszönjük a szervezőknek, a
mindent megmutatni akaró idegenvezetőnknek és nem utolsó sorban a Körös Volán
két gépkocsivezetőjének - Szrnka Mihály és Kesjár János uraknak -, akiket a jó
Gábor atya csak egyszerűen “Motor urak”-nak nevezett.
Fazekas Géza
Harmincöten indultunk
augusztus 26-án a Mór közeli Vértes hegységbe kirándulni. A Látássérültek
Regionális Közhasznú Egyesülete (LÁRKE) tagjait a szervező, Móri Mozgássérült
Egyesület aktivistái fogadták az egykori bányász-pihenőhelyen, a csodálatos
környezetben lévő Dobaikút foga-dóban. A 60 főre duzzadó vidám csapat
természetjárását a székesfehérvári és a móri önkormányzatok támogatták.
Szokó Zsolt
Szíves vendéglátás Romániában
A Vakok és Gyengénlátók
Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja Bereczkné Bihari Erzsébet
vezetésével júliusban Romániába utazott. Kultúrcsoportunkat a romániai Vakok
Szervezetének Szatmár Megyei Egyesülete hívta meg vendégszereplésre. Egy
kisbusszal Érmihályfalvánál érkeztünk Románia területére, majd hosszabb utazás
után Érmindszentre.
Ady Endre születésekor, 1877.
november 22-én, Érmindszent még Szilágy megyéhez tartozott, de aztán az akkor
800 lakosú falu Szatmár megyéhez került. Ez a falu jelenleg már csak 140 lakost
számlál. Az Ady-család házában 1957-ben hozták létre
az Ady-emlékházat, a települést pedig Adyfalvának nevezték el. Szilágyi Enikő, a múzeum vezetője mutatta be ezt az intézményt.
1953-ban egy tűzvész súlyosan
megrongálta a költő szülőházát. Popp Aurél festőművész szervezésében sikerült
helyreállítani, majd létrehozni benne a múzeumot.
2000-től a Szatmár Megyei Tanács támogatásával elvégezték az intézmény teljes
felújítását. Tárlókkal és falitáblákkal rendezték be. Ezek a költő életének és
művészetének egyes szakaszait szemléltetik. Az irodalmi anyagokon kívül számos
korabeli bútort, eszközt tapintással is érzékelhettünk, tanulmányozhattunk. Az
utódok közt most mi is tiszteleghettünk az e tájról elindult költő emléke és
művészete előtt. Megpihentethettük lelkünket, gondolatainkat az ő műveinek
lelkületén.
Az esti órákban érkeztünk meg
a Szatmárnémetitől keletre lévő Mária-völgybe, amely Ferenc József császár és
király Mária Valéria nevű leányáról kapta a nevét. Szatmár megye ezen
északkeleti részén már az Avas-hegység nyúlványai találhatók.
Szálláshelyünk a Mária-völgyi
vendégházban volt.
A második napon a vendégház
éttermének teraszán szerepeltek a csoportok együttesei. A vendéglátó Szatmár Megyei Vakok
Egyesületének elnöke, Ioan Podina, köszöntőjében ismertette a rendezvény
programját. Szavait Veres Attila, a szatmáriak kulturális referense
tolmácsolta. Minden csoport műsorában a szülőföld dalaiból, verseiből
hallhattunk néhányat. A mi csoportunk kezdte a műsort.
Bereczkné Bihari Erzsébet
volt a műsorközlőnk, de szerepelt versekkel
népdalokkal is, amelyeket Magyar Lászlónéval adott elő. Ézsiás László pedig Buda Ferenc Himnusz haza című költeményét adta elő
kiválóan. Bereczkné és Lukács Sándor, zenei kisegyüttesünk művészeti vezetője,
egy zenés
kompozíciót is bemutatott
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
című költeményére. Zenei együttesünk mindkét tagja: Lukács Sándor
szintetizátoron, Tábori József a dobokon remekelt és énekesként is nagy sikert
arattak. Nagy Ilona pedig saját költeményeiből mondott
el néhányat.
A Hargita-Kovászna Megyei
Egyesület elnöke, Lukács Ibolya mutatta be csoportjuk szereplőit. Geréb Lujza
népdalokat, majd magyarnótákat énekelt. Ady Endre és Kányádi Sándor verseit
mondta el Gedő Piroska, Olti Júlia és Veres Imre, aki saját verseiből is
előadott néhányat. A dalosaikat zenei együttesük: Lőrincz Miklós klarinéton és
Máthé Vilmos harmonikán kísérte. Műsoruk végén velük együtt énekeltük a Székely
Himnuszt.
A vendéglátó szatmári
egyesület kultúrcsoportjának versmondói Paku Erzsébet és Szűcs Anikó voltak.
Tőlük Eminescu és Mécs László költeményeit hallhattuk. Az együttes műsorán
román népdalok is szerepeltek. Énekeseiket Tímár István kísérte
szintetizátoron.
Bereczkné Bihari Erzsébet
megköszönte Baksa Ernő idegenvezetőnknek a szíves szervezőmunkáját, a kísérőknek pedig a körültekintő, figyelmes segítséget.
Lak István
Szakmai napot szervezett
szeptember 2-án a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesület a Fényforrás
Alapítvánnyal a megyében élő, vakvezető kutyával közlekedőknek. Az alapítvány 9
kutyásnak ítélt meg nagyobb összegű támogatást, ezt a szakmai napon adták át.
A vakvezető kutyakiképző
iskola vezetője és egy helyi állatorvos fel-mérték a kutyák fizikai és
egészségi állapotát, szakmai tanácsokat adtak a sorstársaknak, akik számára ez
egyúttal ismerkedési lehetőség és tapasztalatcsere is volt. A résztvevők ezután
bekapcsolódtak a szolnoki Civil kavalkád
rendezvényébe, a kutyások rögtönzött bemutatót tartottak és beszélgettek az
érdeklődőkkel. Az egyesület egész nap kint volt a
kavalkádon: bemutatta a vakügyi segédeszközöket és a Braille írást.
Huszonnyolc gyengénlátó és vak ember ismerhette meg a fegyverek
kinézetét és működését a Bocskai gépesített lövészdandár katonái segítségével a
közelmúltban. A vendégek megtapogatva nézhették meg a lövészdandár
fegyverkiállításának tárgyait és a ma használatos puskákat, fegyvereket -
természetesen töltetlenül. Tízen a Dr. Kettessy Aladár Általános Iskolából, tizennyolcan pedig a Helen Keller Támogató Szolgálat
szervezésének köszönhetően vehettek részt a nem mindennapi eseményen
Debrecenben.
Szeretettel várunk érdeklődő
látássérült fiatalokat, akik a Tengeri Csillag Sportegyesület programjaiba
bekapcsolódnának: korcsolyázás, kirándulás, minden hónap harmadik csütörtökén
17 óra 30 perctől válasz- és megoldáskeresés a Bibliából a mindennapi élet
problémáira. Helyszín: Fasori Református Gyülekezet, Bp. VII. Városligeti fasor
7. Tel.: 06-30-507-0035
*
Felhívjuk szíves figyelmüket,
hogy apróhirdetésüket - 25 szóig - csak akkor áll módunkban közölni, ha a
megjelentetni kívánt szöveghez mellékelik a díjbefizetést
igazoló feladóvevényt, illetve annak másolatát. Kérjük Önöket, hogy a
csekk-szelvényen a közlemények rovatban tüntessék fel, hogy apróhirdetésre
fizették be az összeget.
Az apróhirdetés díja 1000.-
forint, amelyet a (rózsaszínű) postai utalványon vagy az MVGYOSZ titkárságán
beszerezhető (sárga) készpénzátutalási megbízáson lehet befizetni a Szövetség
számlájára.
(A szerk.)
A szövetségi sajtótermékek
éves előfizetési díjai — az elmúlt két évben elmaradt emelésre, valamint az
idei évben bekövetkezett áremelésekre, és ÁFA-kulcs emelésre tekintettel —
2007. január 1-jétől az alábbiak szerint módosulnak:
Megnevezés Megjelenés Ft/év
„Vakok Világa” sík havonta 1.950,-
„Vakok Világa” pont 2 hetente 1.760,-
„Vakok Világa” kazetta havonta 5.720,-
Elektronikus „Vakok Világa”
E-mail havonta 1.560,-
Elektronikus „Vakok Világa”
floppy havonta 1.950,-
RTV hetente 3.250,-
Elektronikus RTV E-mail hetente 3.250,-
Elektronikus RTV floppy hetente 3.900,-
Irodalmi értesítő 2 havonta 1.770,-
Zenei értesítő havonta 1.900,-
Gyógymasszőr pont félévente 1.300,-
Gyógymasszőr kazettán félévente 1.300,-
Lapról - Hangra 2 hetente 2.470,-
Lapról - Hangra új előfizető
1. évben 3.900,-
Lapról — Hangra közületeknek 9.100,-
Kitekintő pont havonta 1.770,-
Író Cím Felolvasó Sorszám Óra
Sas György Kamillka Szoboszlai Éva 2735 8
Schlink, Bernhard A felolvasó Tóth Barnabás 2866 6
Sinclair, Upton Manó-mobil Korompai Vali 2795 5
Somogyváry Gyula A Rajna ködbevész Ifju György 2781 7
Somogyváry Gyula A pirossapkás kislány Ifju György 2830 15
Speyer, Wilhelm A hatodik osztály Kelényi Ferenc 2848 6
Speyer, Wilhelm Gimnazisták Kelényi Ferenc 2752 8
Steel, Danielle Eltűnt! Korompai Vali 2882 11
Sütő András Omló egek alatt Szoboszlai Éva 2771 12
Szabó Magda Álarcosbál Sipos Magdi,
Sztankovics Ágnes 2794 8
Szabó Magda Születésnap Korompai Vali 2797 9
Szedő Dénes P. A kis hercegnő
aranyszíve Sipos
Magdi 2751 1
Szentiványi Jenő A görög gálya titka Szoboszlai Éva 2767 7
Szentiványi Jenő A kőbaltás ember Sipos Magdi 2763 7
Szerb Antal Magyar irodalomtörténet Sztankovics Ágnes 2780 25
Szerző nélkül Elképesztő novellák Tóth Barnabás 2845 11
Szerző nélkül Száműzetésben - szabadon Terescsik
Eszter 2773 13
Takács Tibor Kócos kutyaságai Szoboszlai Éva 2778 5
Toelcke, Werner Gyilkolni könnyű Virágh Tibor 2911 11
Tournier, Michel Péntek vagy a Csendes
óceán végvidéke Tóth Barnabás 2793 9
Vámos Miklós Sánta kutya Zsolnai Júlia 2738 11
Vanier, Jean Depresszió... Kelényi
Ferenc 2736 2
Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen Terescsik
Eszter 2829 4
Wass Albert Magukrahagyottak Korompai Vali 2759 6
Wass Albert Örökösök Nagy Péter 2913 4
Weöres Sándor A teljesség felé Korompai Vali 2782 3
Werfel, Franz Ravatal a bordélyházban Virágh Tibor 2822 14
Wilder, Thornton
Niven Caesar Romoda Klára 2734 9
Zsindelyné
Tüdős Klára Csizma az asztalon lfju György 2818 6
Biblia - Újszövetségi Szentírás
(Római Katolikus fordítás) Dombóvári
Ferenc,
Dunai Tamás,
Sinkovits Imre 2126 23