Belső ruhatár
AZ USZKAI CIGÁNYASSZONY ÉS A MUNKAÜGYI KÖZPONT

"A jól végzett munka egyetlen jutalma, hogy elvégezhettük."
(Gandhi)

A tények

Uszka  háromszáz lelket számláló falucska Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az ukrán határ mellett. Az ország legkeletibb települése, ahol a lakosok 80%-a cigány. Mióta a Szabadkeresztyén Egyház megtérítette őket, nincs italozás, késelés, verekedés. Egy volt kisnemesi kúriában székel a magyar Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesülete. A hozzátartozó földterületen indiai mintára szerveződő képességfejlesztő központ működik. Az uszkaiak megpróbálnak helyben, növénytermesztésből és állattartásból megélni - elsősorban az indiai őshaza mezőgazdasági tapasztalatait közvetítő Puskás Ferenc agrármérnök tanácsaira támaszkodva. Tőle hallottam az uszkai cigányasszony esetét a munkaügyi központtal.  



Az eset

Az egyik cigányasszony, egy héttel azután, hogy kétnapi munkája bérét Puskás úrtól átvette, sírva panaszolta a mérnöknek: "A munkaügyi központban leszidtak, amiért nem jelentettem be, hogy Feri bácsinak dolgoztam, mert le kell vonják a szociális segélyből azt az 5000 Ft-ot, amit itt kaptam!"
A bank kezelési költségtérítés címén eleve levesz a 18.000 Ft-os segélyből 3.000 Ft-ot, tehát az asszony munkabére már a megmaradt 15.000 Ft-ból vonatik le - marad egy tízes.

Két kérdés

Ki az a bolond, aki keményen megdolgozik azért, hogy megszégyenítsék, és kevesebb támogatást kapjon?
Ki itt az igazi bűnös, a cigányasszony, aki dolgozni szeretne, de megkeserítették a munkakedvét, vagy az állam, amely ezt az arctalan és arcátlan, munkáról "lenevelő" rendeletet hozta, és tűri a még durvább banki eljárást, a névleges segély majd 20%-ának kvázi munka nélküli bezsebelését?

Egy példázat

Hárman tartottak Hyderabad felé, kétnapos taxiutazással, egy ENSZ-szakértői megbízás teljesítésére: Puskás Ferenc mérnök, egy fiatalember a magyar külkereskedelem képviseletében, és az indiai sofőr. A párás, fülledt forróságban jeges tömlőkben tárolt ivóvizet félúton, éjszaka, egy kisvárosban pótolta a sofőr, miközben a többiek már az ütött-kopott szállodában lepihentek.
Puskás úr hajnalban éktelen dörömbölésre ébred, a külkeres fiatalember veri kétségbeesetten az ajtót.
- Nagy baj van, Feri bácsi! Eltűnt a 700 dollárom!
A fiatalember a pénzt a kocsiban tartotta, a jeges tömlők alatt elhelyezett bőröndben. Hollétéről alighanem az indiai sofőr tudna tájékoztatást adni, ám valószínű, hogy a nyílt rákérdezés nem vezetne eredményre. Jelentsék az esetet a szállodásnak, vagy a helyi rendőrségen? Értelmetlen volna. Fölhívják hát telefonon az indiai magyar nagykövetséget, s a következő meglepő tanácsot kapják: "Ajánljanak fel a sofőrnek jutalmat, ha előkerülne a 700 dollár!" Mekkora legyen a jutalom? Akkoriban 3 és fél rúpiát ért egy dollár. Legyen dolláronként egy rúpia - igazán megéri. Az ifjú külkeres hüledezve hallgatja a "helyzetelemzést". "Mi történik, ha jelentik az ügyet a rendőrségen? A rendőrparancsnok muszlim, a sofőr muszlim, a szálloda tulajdonosa szintén muszlim. Mit gondolnának a történtekről? Itt van egy hanyag európai, nyilván nem is olyan fontos neki az a 700 dollár, különben jobban vigyázott volna rá. Aztán itt van ez a szegény indiai sofőr, aki feltehetően ennyi pénzt egy rakáson még életében nem látott. A családjának nyilván nagy szüksége volna rá. (Indiában ilyen, hogy "enyém", nem létezik, csakis "mi" és "miénk".) Miért tette ki ekkora kísértésnek ez a felelőtlen európai ezt a szegény indiait?"
Száz szónak is egy a vége, az elképedten tiltakozó ifjú helyett Puskás Ferenc vállalja a közvetítést. A sofőr udvariasan végighallgatja az ajánlatot, egyetértően helyesel, átveszi a jutalmat, lehúzza a cipőjét a harisnyával együtt, és íme, ott a 700 dollár. Átadja a pénzt, és közben elmondja az "esetet":
- Odaállok a forgalmas éjszakai utcán a bolt elé, kinyitom a csomagtartót, kiemelem a kiürült vizespalackos rekeszt. Alatta nyitott táska. A nyitott táskában nyitott pénztárca. A nyitott pénztárcában 700 dollár. Hát kérem, amíg én megveszem a vizet, ezren is elemelik azt a pénzt a járókelők közül! Ezért aztán nem tehettem mást, mint hogy magamhoz vettem és megőriztem.

Tanulság

Az indiai ember szerint: "Soha nem az az igazi bűnös, aki a bűnt elkövette, hanem aki olyan helyzetet hozott létre, hogy az elkövetőt megkísértse, és ezzel a bűn elkövetését lehetővé tette.
MÚJDRICZA PÉTER